Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)

1848-10-29 / 18. szám

Letörlé őket kérlelk­etlenül a’ Rideg valóság szigorú keze , Féltők borongnak ’s rekkenő meleg van, A’ gondok fojtó levegője nyom . . . Miilyen sötét van a’ világ, az élet, Ha nem szeretnél, fényes angyalom! Regényes béretek kősziklái közt folyt Csengő morajjal egy tündér patak, Dicsvágy patakja! ajkaim belőle Sok boldogitó mámort ittanak. Foly még ma is, de más igyék vizébül, Én nem iszom, többé nem szomjazom . . . Miilyen sötét van a’ világ, az élet, Ha nem szeretnél, fényes angyalom! Ha elfordulok én magamtul és mint Polgár végig tekintem a’ hazát, Szemem megromlott satnya ivadékot , Egy pusztulásnak indult, népet lát. Karom feszül, szivem tombol! mi haszna ? Mást nem tehetek, csak sirathatom . . . Miilyen sötét van a’ világ, az élet, Ha nem szeretnél, fényes angyalom! Szeress, szeress, mint én szeretlek téged, Olly lángolón, olly véghetetlenül, Áraszd reám a’ fényt ’s a’ melegséget, Melly isten arczáról szivedbe gyűl; Az a’ te szived egyetlen világom, Nappal napom és éjjel csillagom . . . Miilyen sötét van a’ világ, az élet, Ha nem szeretnél, fényes angyalom! PETŐFI SÁNDOR: SIRJAK-E VAGY MÉRGELŐDJEM. Sirjak-e vagy mérgelődjem? Kebelemben ég a’ tűz, Reszket lelkem mint vitorla, Mit a’ vész haragja űz. Lelkem reszket, lelkem habzik, Tépi marja a’ harag, Mint a’ mikor egy árvára Vérebet uszítanak.

Next