Ellenőr, 1872. június (4. évfolyam, 126-150. szám)
1872-06-04 / 128. szám
Előfizetési árak Égés é évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajezár. Szerkesztési iroda: Festen, nádor utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 128 szám. UMn CTEjjjjjjr-!_l_í ^ '.■»'s '■> . jnnr yjDirjüil'ilJrjI'i: i^^ujiaiimu'jg Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn ünnepre következő napon. A lapot illető reklamációk Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza. 6. sz.) intézendők. Kedd, junius 4. 1872. Tizhasábos petit sor egyszeri Hirdetési dijak: I A nyilt tér egy petit sora 30 kr. 10 kr. I Bélyegdij minden beigtatásért 30 . Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten., nádor-utcza 6. szám. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sas utcza 14. sz. ila intézendők. IV. évfolyam Pulszky Ferencz gyöngyösi beszéde. (M) Nem lehet szó nélkül hagyni azon gázolást, melyet Pulszky úr visz végbe nemzetünk történetében. A deákpárti politikának, az uralkodó párt uralkodásban és haszonélvezetben maradásának biztosítására szükséges gyávává és csüggeteggé tenni a nemzetet, s e czélból szükséges megrontani azon kegyeletet, melylyel nagy részben szomorú, de lélekemelő, erőt adó reményre jogosító ezredéves múltjához ragaszkodik. Horváth Mihály, egykor annyira tisztelt tudós, vállalkozott arra, hogy lerántsa az ősi magyar alkotmányt, az ősi önkormányzati intézményeket, történetünk lerántására Pulszky úr vállalkozott. Elítéli összes forradalmainkat, elkezdve Kupa lázadásán végig azon forradalmig, melyet most tervez a baloldal. Szerinte nyugodtan kellett volna tűrni a magyar nemzetnek mindent, mit a régi német császárok, a pápa, az osztrák ház, a jezsuiták és ismét a camarilla tervezett ellene, mert minden forradalomnak szomorú következései lettek. E tan szerint a hollandiaknak is tűrni kellett volna a spanyol igát, az angoloknak is tűrni kellett volna a Stuartok a francziáknak a Bourbonok kényuralmát és gazdálkodását , hol a manóban sajátította el Garibaldi kisérője a republikánus és conspirator Pulszky a föltétlen engedelmességnek ezen a-conservativ tanát ? Hogy Kupa és Vata lázadását elítéli, azt még meg lehetne neki bocsátani, mert hiszen ezek már régi dolgok, nincs belőlük nagy gyakorlati tanúság, Pulszky urnak pedig igen alkalmas eszközül szolgáltak arra, hogy a gyöngyösi páter guardiánnak per szent István és szent László egy kellemes bókot csinálhasson. Hanem, hogy ő a lutheránus a többivel együtt pálczát tör Bocskay, Bethlen és Rákóczy György fölött is — mert habár ezeket nem nevezi néven, de benne vannak az anathemában, az kétségtelen — ebben már excedált Pulszky úr, mert felvilágosodott katholikus atyánkfiai is elismerik, hogy a Protestantismus fentartása nemzetiségünknek jó szolgálatokat tett. Azt mondja Pulszky úr, hogy „Kupa és Csák Máté épen úgy beszéltek, mint ma az ellenzék.“ Bizonyosan valami akkori gyorsirói jegyzeteket talált a múzeumnak valamelyik zugában, hogy olyan jól ismeri az akkori baloldal diskurzusait. Hanem hát jól van ! mi elvállaljuk a solidaritást mindazon ősökkel, kik a szabadságért emelték fel akkor szavukat, vagyis az akkori ellenzéki modor szerinti kardjukat, elvállaljuk nemcsak Kupa és Csákkal, hanem sorba mind a többiekkel is; ha azok az ősök a sutra ültek volna, akkor most Pulszky úr nem tartana magyar speacheket Gyöngyösön országgyűlési képviselővé választatása érdekében, mert alkalmasint nem beszélne már itt művelt ember magyarul s nem igen volna országgyűlés sem. Hibáztatja azokat, kik Zápolyát királyul választották, mert annak következése lett, hogy „Erdély elszakadt az anyaországtól.“ Ha már historizálunk, legyen szabad nekem abeli véleményemet nyilvánítani, hogy jobban járt volna Magyarország, ha aféle viszonyba lépett volna a törökkel, mint Erdély, azóta már régen ép úgy, de még előbb kimaradtunk volna a török birodalomból, mint a nálunknál sokkal jelentéktelenebb Dunafejedelemségek és Szerbia. Hogy Erdélyben maradt fen magyarállam, magyar műveltség, magyar udvar, magyar társaság, ez egyenesen nemzetiségünket mentette meg, megmentette a protestantismust, megmentette az alkotmányos szabadságot, különben mindezt megsemmisítette volna Ausztria. Mivel most az Uniót sürgetjük, melyet Pulszky úr pártja nem enged valósággá lenni, és oly szükséges volt-e az akkor is, egészen más körülmények közt? Azt mondja, hogy Rákóczyért most „csak a költő s a fiatalabb nemzedék lelkesül.“ Ezt még nem tudtuk, ellenkezőleg úgy tudtuk, hogy az egész nemzet vénje, fiatalja kegyelettel ismeri el a szolgálatot, melyet ő és társai, a nemzet nagy tömege, a szabadságnak tettek. Csak Pulszky úr helyezi abban az államférfiuságot, hogy opponál ezen kegyeletnek. Vájjon Széchenyi érsek, Pálfy és Károlyi Sándornak (ne tessék kihagyni az eszélyes nagy acquisitort sem) érdeme-e a szatmári béke létrejövetele, vagy azoké, kik megszerezték a nemzetnek a latba vetni valót ama béke megkötése alkalmával ? A Rákóczy-forradalomtól 1848-ig nem említ P. ar egyebet, minthogy akkor voltak a sérelmi országgyűlések hátramaradtunk, tespedés, volt életünk, így elferdíteni a históriát már mégsem volna szabad. 1711- től 1791-ig nem voltak sérelmi országgyűlék, nem volt egyéb az országban, mint a legmélyebb béke és lojalitási túláradozás és épen ezen 80 év nemzeti történelmünknek legszomorúbb korszaka, mert ezen korszak alatt állott be a P. ur által említett tespedés, melyből csak is akkor ocsúdott fel a nemzet, midőn elkezdődtek 1791-ben a sérelmi országgyűlések s velők a nemzeti öntudat újra ébredése s ezzel kapcsolatban a haladás, a reform után való törekvés. Sort véve forradalmainkon, eljut Pulszky ur 1848-hoz. Hanem itt olyanformán járt, mint az egyszeri kálvinista pap a Vay István uram képével. Nagy buzgósággal prédikált a tiszteletes ur a szent képek, ellen, mi tehát atyámfiai nem tűrünk meg semmiféle képet az isten házában, — akkor eszébe jut, hogy ott függ a czinteremben a templom alapítójának arczképe, s igy folytatja nagy komoly arczczal, kivévén a Vay István uram képét. Pulszky ur is felakadt nemes hevében, melylyel sorban leszólta valamennyi forradalmunkat, mert eszébe jutott, hogy tán még az a jó gyöngyösi pugris is rész néven venné, ha tiszteletlenül szólana 1848 ellen. Minden szépet és jót mond tehát P.ur 1848-ról, csak 1849-et sújtja ismét bírálatával, mintha az egyéb lett volna, mint megvédése annak, mit helyesen tett szerinte is a nemzet 1848- ban, mintha nem lett volna önvédelem, mintha ápril 14-ke egyéb lett volna, mint a kétségbeesésnek stratégiai rendszabálya. Hanem a camarillát, azt védelme alá veszi P. úr. „Hasztalan mondja azt bárki is, hogy a camarilla utasította ránk a fél világot, melylyel meg kellett küzdenünk.“ De már itt nem Kupáról és Trencséni Csák Mátéról van szó tisztelt Pulszky úr! — hogy beszéljen és ferdítsen az ember mindent össze-vissza büntetlenül, mert a camarilla viselt dolgait a lieber Banus, Urban s a szenttamási tüzérek dolgát ismeri hazánkban minden gyerek. Hanem gyönyörű következetességet mutat épen itt Pulszky úr, nemzetiségi politikájában. Mi voltunk szerinte okai, nem a camarilla, hogy a nemzetiségek ránk támadtak, mert nem elégítettük ki őket, valamint Horvátországot sem. S miként beszél ő most is a nemzetiségekről ? Azt monja, hogy „bízni bennök nem lehet“ hogy „ők államiságunknak bizony nem barátai,“ hogy „nem helyeselheti a baloldalnak azon politikáját, mely szövetségbe hozta őt a csehekkel s ugyanazon egyénekkel, kik 48—49-ben ádáz kézzel emelték a testvér gyilkos kardot ellenünk; azt mondja ez anynyi mint, Zápolyakint a pokoltól kérni segélyt.“ Hát politika-e az, azt mondani minduntalan az ország lakossága felerészének: ti hazaárulók, ti a haza ellenségei vagytok; nem annyit jelent-e ez, mint azt mondani a nemzetiségeknek: amit adtunk is nektek, azért adtok, mert félünk tőletek, de várjatok csak ? mihelyt még jobban összeszűrhetjük a levet a némettel, majd adunk mi nektek jogegyenlőséget. S miután eltértünk Pulszky úr historizálásától, jegyezzünk meg még egyetmást politizálása körében. Gyönyörű az, amit a delegatióról mond. .,A bajt abban találják sokan, polgártársaim! hogy ahol csak 60 ember ül együtt, ott . . . hogy világosan kimondjam kevésbé lehetséges a dictio; ott nem lehet nagyszabású hangzatos szónoklatokat tartani, melyek felkeltik a tapsvihart s melynek jutalma riadó s lelkesült éljenek. Ott csendben folynak a dolgok, a mire int nagy dolgokat végezni legjobban lehet.“ Valóban mire való is az az országgyűlés! rá kell bízni Pulszky úrra et consortes az ország dolgát, majd elvégzik ők szép csendességben. A magyar hadseregről csak annyit mond, hogy miként lehet ezt kívánni épen most, midőn Németországnak 12 fejedelme mondott le külön hadsereg tartásáról, midőn Olaszországban öt külön sereg egyesül. Természetesen, miután Németország egyesült, Olaszország egyesült, nem maradhattak egyikben és másikban is külön hadseregek ; de miután mi — legalább mi baloldaliak — nem akarunk a közös reichstatbba menni, mint bementek a németek a közös reichstagba s még kevésbé akarunk akként összeolvadni Ausztriával, mint Piemont Toscanával, Nápolylyal és Rómával, természetes, hogy külön hadsereget is óhajtunk . Pulszky úr beleképzeli magát az 1867-ben csinált reálunióban viszásnak tetszik előtte a külön hadsereg. Egyébiránt ami a közös és nem-közös hadsereg harczképességét illeti, igen jól tudja mindenki, hogy az akkor még nem közös hadsereg verte meg az ugyancsak közös osztrákot és francziát. De legszebb az Pulszky úr beszédében, hogy ő „mint minden censurának ellensége, a placetum ellen fog szavazni“ s a katholika egyház jószágai és fundatiói szerinte ép oly szent, mint bármiféle más birtok. A gyöngyösi francziskánusok meg lehetnek Pulszky úrral elégedve; elmenne ő nekik ministrálni is, ha felszólítanák. Gróf Cziráky Jánostól hallottuk már a szabad sajtóról vett érvet a placetum ellen, hanem egy más catholicus férfiútól, Ghyczy Kálmántól azt hallottuk, hogy azok a jószágok és fundatiók államvagyont képeznek; mi az állam birtokát is oly szentnek tartjuk, mint bármiféle más birtokot s fel akarjuk tartani az állam részére a birtokjog kifolyását, a birtokkal való rendelkezés jogát. Még egy naivitását kell P. úrnak feljegyeznünk. „A deákpárt — úgymond — a haladást, a reformot írta zászlajára, ép úgy, mint az ellenzék; a különbség csak az, hogy a deákpárt képes kivinni a reformokat, míg az ellenzék mindeddig, miként ezt maga is bevallja, ezt tenni képes nem volt.“ Segítsenek minket a gyöngyösi választók arra, hogy többségre jussunk, biztosítjuk őket, hogy mi sokkal több reformot fogunk kivinni, hanem addig természetesen nem tudunk csinálni semmit. S ne is higyjék el visontai Kovách Lászlónak amit Pásztón beszólt, hogy az iskolatörvényt Nyáry (hogy még sírjában se hagyják nyugodni !) s Tisza kálvinista vaksága rontotta meg, hogy az ipartörvényt a baloldal csonkította (!) meg, mert mindenért azon párt felelős, mely az országgyűlésen többségben van. A 67-iki kiegyezés következtében előállott országos boldogulás, jó búzaár, drága napszám stb. . . leírását elengedjük P. urnak, ez már nagyon elcsépelt szalma, b. Bach is irt eléle Rückblicket. Beszédének legélvezhetőbb részére, a kígyófarkra, legyen szabad megjegyezni, hogy az ő pártja megnyílt szemekkel mászik hátrafelé rák módjára a gödörbe; ami pedig a deákféle bírót illeti, hogy Pulszky úr pretendálja pártjának a „tisztességes“ eljárás privilégiumát — az már azután igen rosz viccz. Egyébiránt egészben véve nincs épen panaszunk Pulszky úr ellen, a baloldal irányában eléggé mérsékelte magát, persiflageai inkább mulattatok; különb dolgokat szoktunk mi hallani a jobboldalról; úgy vagyunk vele, mint egy régi híres káromkodó gazdatiszttel — Labancznak nevezték el — Nógrádban a robotoló jobbágyok , ha csak az apánk teremtése körül jár — azt mondák — olyan, mint ha más azt mondja: isten áldjon meg fiam. Azt mondja P. úr egy helyen : „ha azt kérdik önök tőlem, hogy ez-e a lehető legjobb, ami gondolható, ugyanazzal fogok felelni, mit a baloldal mond, nem! — — — Az életben meg kell elégedni azzal, mi lehetővé teszi a tovább haladást; gyakran meg kell állapodni, — ha csak magát a sikert koczkára tenni nem akarjuk — azon pontokon, hol törekvéseink czéljának elérésére biztosítékokat szerezhetünk.“ Ezek nem orthodox jobboldali tanok, az igazhivők azt mondják, hogy Magyarországnak minden kívánságai teljesültek, nem is kellene több, ha adnának is. Vigyázzon P. arra a jobboldal, akinek oly kis megerőltetésbe kerül a zászlócserélés, attól könnyen kitelik egy Frankenbe megrnk, észre se veszik, mikor követi el rajtuk s mirajtunk azt a csínyt, hogy a baloldalra áll. Párbeszéd. Baloldali. Hallottad, hogy Deák Ferencz ellen, ki beíratta magát a belvárosi választók közé, reclamálni akar a belvárosi ellenzék ? Jobboldali: Minő botrány! De hát mi okból ? Baloldali: Hát azért, mert nincs állandó lakása Pesten, illetőleg nem is lakik itt, csak él a szállodában; s hol ebben sem lett volna található huzamosan, ha meg nem választották volna s csak újból megválasztatása reményében tartja meg (ha ugyan megtartotta) ott szobáját akkorra is, midőn nem lesz többé falun. Jobboldali. De hát nem szégyenli magát az ellenzék ily nemtelen kifogásokkal élni Deák vagy bárki irányában is, midőn tudva van róla, hogy pesti lakos, szavazatképes s itt akarja gyakorolni polgári jogát? És ti beszéltek nekünk a jobboldali fogások hitványságáról! a kormánypárti hatalmaskodások boszantásairól! a minisztérium eljárásának botrányosságáról ! Fuj. . . . Baloldali: Mérsékeld e nemes felháborodás kifakadásait, mert csak elvtársaid megbélyegzésére fordulnak. Deák ellen nem reclamál a baloldal, s csak azért jutott sokaknak eszébe, hogy mit lehetne felhozni az öreg úr választójogának pesti elismertetése ellen, mert hát némely ex-képviselők 1200 forintot és többet is fizetnek ugyan házbérben itt Pesten, s mégis felírva vannak a reclamáltak közé mint olyanok, akik nem vettek volna itt ki éves lakást, ha nem lettek volna képviselők, s felmondták volna éves lakásukat, ha nem reménylenék isméti megválasztatásukat. Igaz, hogy ezek baloldali emberek . . . Jobboldali: Ejnye már öt óra! sürgős dolgom van; isten veled !* Szathmáry Károly barátom esete nem a most érintettek közé tartozik. Az övét — saját előadása szerint — megtalálhatni egy másik rovatban. Nagyon épületes olvasmány. Úgylátszik, hogy Várady Károly urnak nemcsak háza, de neveletlensége is négy emeletessé lett. Ami a házát illeti, midőn ennek telkéből elvett egy szögletet a város , Várady Károly úr eljött az Ellenőr szerkesztőségébe, hogy érdekében támadjuk meg a várost. Erre nem vállalkozott az Ellenőr. Most azonban nem házáról, hanem neveietlenségéről kellett szólani , ezt megtette az Ellenőr, figyelmeztetésül a jövőre. Mert ha nevezetes emberré akar lenni, lesz gondunk sületlenkedésének contignatióira. Egyébiránt a túlzottság becsületére legyen feljegyezve, hogy Szathmáry sérelmét orvosolta. * »Jellemzésül szolgálhat az ellenzéki sajtó magatartására«, a Pesti Napló mai esti lapja szerint, mindazon eset, melyet a pestvárosi központi bizottság működéseinek tárgyai körül felhoz. Lehet, hogy igaza van, de sokkal inkább „jellemzésül szolgál“ mind a Pesti Napló »magatartására«, mind az összeíró bizottságok eljárására, mind pedig a központi bizottmány működésére nézve a tény, miszerint az ezeren felül járó reclamatiók közül csaknem mindig a baloldal a hibás s csaknem mindig a jobboldalnak van igaza. Ebből látszik milyen tiszta angyalokból áll az egyedül üdvözítő kormánypárt. S milyen elkárhozottak képezik az egész ellenzéket. Laptársunkhoz egyébiránt van még egy pár szavunk. Tegnapelőtt úgy látszik, hirét vette, hogy nem elég amit az összeíró bizottságok elkövettek a jobboldal szaporítására s a baloldal csökkentésére, s hogy a kormánypárt kénytelen lesz megkísérteni a vesztegetés hatását is a főváros ellenzéki kerületeiben. Ezen értesülése folytán kellett aztán közleni egypár levélkét a baloldal vesztegetési kísérleteiről a Teréz és Józsefvárosban. Az utóbbira vonatkozó így hangzik: önvádaskodással nem is képzeli jámbor szomszédunk, mily bajt szerzett nekünk és a terézvárosi ellenzék központi bizottságának. Választó választó után jött szerkesztőségünkbe és az ellenzéki „pesti népkör“-be, hogy a Napló által szélnek bocsátott hír alapján megkössék az alkut. Mindnyáját úgy ismerjük, mint jobboldali választót és közülök egy 5 frtért is kínálta jegyét. Kérjük a „P. N.“ íróit kíméljék meg szerkesztőségünket jövőre ily kellemetlen látogatóktól. — A horvát ügyben holnap minisztertanács fog tartatni Budán, melyben Vukanovics is részt vesz, ki ma érkezik a fővárosba. A választások eredménye koránt sem oly kedvező az unionista vagyis inkább kormánypártra nézve, mint amilyennek azt a jobboldali lapok feltüntetni akarják. A nemzeti párt többsége kétségtelen, mert a virilisek közül, kiket az unionisták nagy részben magukhoz számítanak, többen nem jelentek meg eddig az országgyűlésben a megjelenésük jövőre sem várható. Az országgyűlés, mint tudjuk, június 15- dikére van összehíva, s így nem sokára tudni fogjuk, minő állást szándékozik elfoglalni a kormány az új választásokkal szemben. Apróságok. Pesten ahol a választások június 19- dikén lesznek — a központi bizottságra került a sor, hogy megtegye a kormánypárt érdekében mindazt, ami az összeírás kerületi bizottságainak jobb oldali buzgalma által sem volt eszközölhető. S el is követ ezen központi bizottság mindent, ami tőle kitelik, hogy tagjainak neveit el ne feledje a felizgatott szenvedélyek boszos emlékezete, Habeant suafata. Megvallom, mindennap inkább örvendek azon, hogy nem vagyok nős, családos ember s igy nem kell aggódnom az enyémekért, midőn látom, hogy egy botor kormánypolitika haszonbérlőinek lelkiismeretlen desperaciói miként vetik el a szörnyű vihar magvait hazánk lelkületében. Sőt elismerem, hogy mindennap nyugodtabbá tesz a látottak és hallottak észlelése és megfontolása, mert hát mindennap erősebbé válik meggyőződésem, miszerint az uralkodó gonoszságok rendszerének emberei minden áron hatalomban maradni elhatározottak lévén, irányukban nem kell többé számítni egyébre, mint a véletlenségek mindenféle nemének döntő erejére, s összetehetjük szépen kezeinket és leshetjük — fatalista egykedvűséggel — a kimaradhatatlan zűrzavar anyagainak háborgó tornyosulását. Hiszen Csehországban már elkészítettek rá mindent ; Horvátországban sem mulasztottak el a gyűlölségek szítására semmit, most pedig Magyarországon készítik a fergeteget. Tessék csak meggondolni olvasónknak, hogy milyen felséges helyzetben és összetartó kedvben lenne ez, a mi páratlan monarchiánk, ha a — fennebb érintett — véletlenségek közül bármelyik lepné is meg. Pest-Kőbánya, május 30 Baloldali pénz. A baloldal látván, hogy a józsefvárosi kerületben kisebbségben van, és hogy ez ízben nem sikerül majd győzni a választásnál, minden erejét megfeszíti, hogy mégis diadalmaskodjék. íme, szóljanak tények. Itt a Kőbányán van néhány ember, ki még határozatlan — miért, miért nem, tudni nem lehet — de nem igen akarnak szavazni. Ezeket most a főkortesek végig járják és ha szavazásra (már t. i. a baloldali jelöltre) nem ígérkeznek, 20 frtjával megveszik a szavazó igazolványt. Szolgálok névvel is, ha tetszik. St. A Pesti Napló is jól tudja, hogy a józsefvárosi választás ügyeibe nem szoktam elegyedni lapom és tollam által. Vannak azonban olyan szemtelen hazugságok, amelyeket nem mellőzhet hallgatagon az Ellenőr s ha mindjárt a józsefvárosi választásra vonatkozólag közlik is azokat a kormánypárti lapok. Ilyen szemtelen hazugság a fenébb idézett értesítés. Tessék hát szolgálni azzal a névvel, mert tetszeni fog nekünk St. nyomorult koholmányát pellengérre állítani. Az meglehet, hogy a józsefvárosi jobboldal soraiban van e 1. adó ember elég, de biztosítom önöket, hogy a józsefvárosi baloldal nem tud érettük egy bakát sem. Az én választóim közt sem 1867-ben sem 1869. nem volt s 1872-ben sincs megvásárlott szavazó egy is, aki ellenkezőt állít, az tudja, hogy hazudik szemtelenül.# Két miniszter s három Bittó. Szegény Pozsony város s megye ! A legpéldátlanabb, a leghihetlenebb dolgokat követi ugyan el a kormány, a mostani választások alkalmával az egész országban, mindenütt vagy legalább ott, ahol hála a virilis rendszernek — többséggel bír a bizottmányokban, de mindezen önkényeskedéseket, törvénytelenségeket, erőszakoskodásokat túlszárnyalja az, amit Pozsony város és megyében merészel. Ott valóban hallatlan cynismussal járnak, el, minthacsak azt tartanák, hogy ma nema vik experimentálnak. Úgy járnak el, mintha nem is egy alkotmányos ország szabad polgáraival, hanem — mint a pozsonyi „Katholik“ utolsó száma méltó boszankodással megjegyzi, mintha csupán szavazó-barommal (Stimmviek) volna dolguk. Ismeri az egész ország s egyhangúlag elítélte a közvélemény az erőszakoskodásokat, melyek Pozsony városában ad majorem Lónyai glóriám véghez vitettek. A törvény világos értelme s az átalános gyakorlat daczára a választókerületeket minden jogi ok nélkül feldarabolták s újra felosztották; egyetlen egy megye vagy város, Pozsony városán kívül, nem vetemedett e merényletig ; sőt még Tóth Vilmos törvényjavaslata is határozottan elismerte volt, hogy a kerületek megváltoztatása csak törvény útján történhetik. Mindhiába, megteszik mégis Pozsonyban, mivel — maguk beismerik — másképen a kormánypárt bukása kikerülhetlen! Midőn a pozsonyi ellenzék felszólal e kényuri bitorlás ellen, zár alá veszik nyomdáját, lehetetlenné teszik lapjának megjelenését. Az összeírás alkalmával visszautasítják a legjogosultabb ellenzéki választópolgárokat, de választási jegyeket osztogatnak százakonkint idegeneknek, inasoknak, napszámosoknak, mihelyest azt feltehetik róluk, hogy a deákpárti jelöltek mellett fognak szavazni. Az utolsó perczig minden jó hazafi, aki a magyar kormány becsületében az ország becsületét félti, azt szerette hinni, hogy csak valamely helybeli szolgalelkűség túlbuzgóságával áll szemközt, hogy a kormány a kicsapongásokat legfeljebb hallgatag helyesléssel elnézi. Ezen optimismus többé fennem állhat. A miniszterelnök tegnap hivatalosan jelöltnek kikiáltatott Pozsony város második kerületében épen azon kerületben, mely ama hatalmaskodásoknak fő tárgya volt. Nincs kétség benne: e törvénytelenségek s arczátlanságoknak más nem volt a czéljuk, mint lehetővé tenni Lónyay győzelmét Horn felett ! S belerántották e tisztátlan tömkelegbe még Szlávyt is, a kinek becsületes igazságérzetében bízott eddigelé még a baloldal is, kinek általában gentlemantlike jellemet tulajdonítottak ! így kívánta a főnöke. Mitgefangen, mitgehangen. S ily eszközökre vetemedik két miniszter azon két kerületben, ahol három évvel ezelőtt becsületes módon szép szótöbbséggel megválasztatott ! Mily vallomás! Szegény kormány ! Szegény ország! Szegény kormány, melynek két előkelő tagja csak ily után tudja magát az országgyűlésbe becsempészni ! Szegény ország, amely kényszerítve van ilyen „megválasztottakat“ az egész nép bizalomférfiai gyanánt tekinteni! Nem kevésbé botrányos az, ami a kormány emberek részéről Pozsony megyében történik. Mára csak egyetlen egy pontot akarunk kiemelni. Minden alkotmányos országban elismerik az incompatibilitási törvény, jogi czélszerűségét; a lefolyt országgyűlés végleteiben még a többség részéről hangoztatott többször ezen elv vagy gyakorlat teljes jogosultsága. De bármint vélekedjenek erről általában, van egy pont, mely bizony minden kétely s minden vita felett áll; ez az, hogy a hivatalnoknak nem szabad saját működése körében fellépni mint, képviselőjelölt, mivel akkor, hála az egyenes nyomás különféle eszközeinek, melylyel bír, szabad választásról, vagy inkább választásról általában szó sem lehet. Ez annyira szembeszökő, hogy még a második franczia császárság alatt is — amely bizony fénylett épen a választási szabadság iránti túlbuzgóság által — a főispán, alispán, (préfet, sous-prefet) stb. csak hat hónappal előbb történt lemondás esetében léphetett fel mint képviselőjelölt azon megyében, ahol hivataloskodott! S mit látunk ma Pozsony megyében ? Fellép mint képviselőjelölt a megye egyik fő hivatalnoka, az alispán Bittó! fellép mint jelölt a megyének egy másik főhivatalnoka, a szolgabiró B 11 ó ! S a két testvér hóna alá veszi s mint jelöltet fellépteti harmadik testvérét, Bittó miniszter urat! Gyönyörű testvériség s kölcsönös segítkezés! A miniszter testvériesen támogatja az alispánt s a szolgabirót; az alispán s a szolgabiró testvériesen támogatja a minisztert! S mind a három annak idejében elég meg A terézvárosi hasonló közleményre következőleg felelt a Hon : — Anyóka szomszédunk, a „P. Napló” úgy beszél mint mély pártjától kész mindent, még szavazatát is pénzzé tenni, és e végből ma oda inti a terézvárosi jobboldaliakat, hogy vigyázzanak magukra, mert akadt egy schuster (ha schuster, persze nem is ember), ki 50 forintért vett meg egy Radócza-pártbeli II választójegyet. E nevetséges önismerettel és 1