Ellenőr, 1872. június (4. évfolyam, 126-150. szám)

1872-06-11 / 134. szám

Egén éne Féléne előfizetési árak . . 20 frt. — kr. Évnegyedre ; i 8 frt. — kr, . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 8 Egyes szám ára 10 krajezár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit MSA közljunk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Tilatkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 134. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn ■ ünnepre következő napon. A lapot illető reklamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza e. sa.) Intézendő!*» Kedd, junius 11. 1872. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri beigtatásáért . . . . 10 kr. A nyilt­ tér egy petit sora 80 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 80 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szá­m. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két­ sas utcza 14. az.­ála intézendők. 10. évfolyam. Quousque? Mire jár, hogy Bittó igazs­ágügy­ér úr pakol. Tény, hogy minisztériumában kiadva jön a jelszó, miszerint septemberig rendbe hozza dolgát minden osztály, mert akkor uj biró járása lesz. Már utódját is emlegetik, még­pedig egy olyan egyént, a­kinek mi­­niszterré tétele által újabb magyaráza­tot nyerne a jobboldali óhajtás, mely szerint fátyolt kell vetni a múltakra. Bittó miniszter úrnak nem kellene sietni. Hiszen ha vár még egy kevés ideig, vele mennének társai is. Mert hogy ez a minisztérium nem éli túl bűneinek szüretijét, arról meg van győződve a jobboldalon is minden előrelátó ember. Vagy tán épen azért pakol az igaz­ságügyér, hogy commequidirati sa­ját akaratából, s egyedül — kollegáit meg­előzve — állhasson odább? Meg­lehet ez is. Bármint álljon is azonban hirtelt kilé­pésének indoka, a Lónyay-miniszté­­rium bukni fog bizonyosan, akár­milyen legyen is a választások eredménye. Ha ellenzéki többség lesz a képviselőházban, akkor bukni fog rögtön, ezen kívánatos hatalom megjelenése által. Ha pedig jobboldali többség lesz ismét, ek­kor bukni fog rövid idő múlva, mind­e­n pártbeli tisztességes és hazasze­rető elemek parlamentáris szö­vetkezése által. Mert valóban köze­ledni látszik azon idő, melyben csak az lesz az égető feladat, hogy ha­zánk kormányzatát lelkiismere­tes férfiakra, tiszta kezekre, be­csületes emberekre bízza a tör­vényhozó testület. Van azonban a jelenlegi minisztérium bukásának egy harmadik útja is: meg­­siklása a polgárvérben, melynek ki­­ontására bűneinek politikája által juthat, így bukott el a Per­ezz­i-min­i­sz­té­­rium is Itáliá­b­a­n, midőn vesztegető és minden tekintetben megromlott politikája által funa­ntilmi kitörésre veszite a fi . és hyperdynasticus Turint. A­mely minisztérium alatt heteken át napról napra, teljes szemérmetlenséggel ga­­rázdálkodhatik az eskütszegő részrehajlás, hatalmaskodó törvénytelenség és istentelen lélekvásárlás, az aminisztérium vagy gonosz vagy képtelen, de semmi eset­ben sem tűrhető meg a közigazgatás élén, az ország sü­lyedése és végveszedelme nélkül. A­mely kormány alatt olyan véreng­zés történhetik a központosított hata­lom bármely lépcsőzetének szolgái ré­széről, a­milyent épen most jelent — minden hazafi szív fellázítására — a H­o­n esti lapjának mohácsi távirata: a minis­­térium elcsapni való, mielőtt hainbé­­lyeges jellemtelenségével polgárháború­ba dönthetné a nemzetet. III. Napóleon miniszterei nem voltak válogatósak hatalmuk biztosításának eszközei­ben, de még ők sem vitték kényuralmi rendszerük erőszakoskodásait is a jograblás­­rendszerének azon botrányfokáig, a­melyre nálunk jutott el az alkotmányos kor­mányzat uralkodó factiójának vakmerősége. Hogy milyen állapotot készített III. Napóleonnak és Francziaországnak az ő rendszerük, minisztereinek elvetemedettsége azt láttuk a háborúból, melynek megindí­tásakor nem volt sem elég katonájuk, sem elég lőszerük csak a papiroson, hol meg­volt mindaz, a­minek árát zsebre rakták az illetők, s láttuk a háború alatt, midőn a franczia katonában és nép­ben nem volt meg az a lelkesültség, mely — gyakran még kisebb népfajnál is — győzni szokott a szülőföld védelmében. Hogy m­i­­lyen állapotot készít dynastiánk, monarchiánk és nemzetünk számára a mos­tani kormányzat eljárása, azt csak azért nem fogja megmutatni a jövendő, mert a mos­tani kormányzat embereit nem fogja meg­tűrni az országgyűlés becsü­letes többsége, mely alakulni fog, igenis, minden párt lelkiis­meretes részének igazi kép­viselőiből, hogy elseperje azon nyo­morult kisebbséget, mely gonoszságának piszkos fogásai által igyekszik fentartani mesterkélt hatalmát, s úgy jár el a nemzet valódi akaratának kifejezésére rendelt vá­lasztásoknál, mintha attól tartana, hogy egy ellenzéki többség s egy baloldali minisztérium létesülése folytán világos­ságra jön sok minden, a­mit különben eltitkolhatni s számadásra vonnak azokat is, a­kik szá­mot adni a közvagyon keze­léséről nem szeretnek, mert nem tudnak. Akár legyen akár ne legyen is azon­ban ellenzéki többség a szeptember 1-jén megnyílandó országgyűlésre: a Lónyay minisztérium bukni fog azon új párt által, melynek megalakulásában én is kész leszek közreműködni — remény­em mint képviselő is, de minden esetre mint hírlap­író — minden hazafias párt tisztességes emberével — a becsületes magyar emberek pártja. Az önök megbuktatására, s drága mame­­luk kormány­katér­a valóban nem kell többé semmi elvi kérdés és közjogi ellenzék, ha­nem csak a pártok becsületérzetének összetartása. S meglehet, hogy az önök rögtöni megbuktatására nem lesz meg a baloldali többség, de meglesz mind a jobboldalon, mind a baloldalon minden hazaszerető képviselő részéről, a közmeg­vetés azon hatalma, mely elégséges volt elfurni a júliusi monarchiát is. Tehát csak rajta n űzzék önök továbbra is, a végletekig,szép mesterségeiket a válasz­tó ország igaz szavának elfojtására. Az új párt létesülni fog azért mégis s számoltat­ni fogja önöket a vagyonról, melyet elveszte­gettek, a közerkölcsről, melyet megrontot­tak, s a vérről, melyet ontani kezdenek. Csernátony Lajos. — A baloldali országos végrehaj­tó bizottság a választások megkezdetése al­kalmával ismételve ajánlja a párt érdekében itt s kiadott politikai röpiratokat, mint a leghatható­­sabb fegyvert, a­melylyel pártunk rendelkezik. Különösen ajánljuk Csávolszky La­jos „Ko­moly szó a választókhoz“ czímű röpiratát, mely magyar, német, tót, román és szerb nyelven da­rabja a 10 kr. a végrehajtó bizottságnál (váczi­­utcza 1. sz.) utánvét mellett is megrendelhető. Pest, 1872. jun. 8. A baloldali országos végrehajtó bizottság . A P. Naplónak a bárándi kerületben el­mondott beszédemre vonatkozó tegnapi czikkére, melyben felemlíti, hogy az államadóssági járulék nem tesz harmincz száztélit, megjegyzem, misze­rint én pénzügyi bajaink egyik forrására az állam­jogi kiegyezkedésre utaltam s az, ha én egy hy­potkopával 90 on AntAlif­­­aomol ült a 7. Aflíu­­ polcául és hozzávetőleg volt felhozva. Egyébiránt az osz­trák államnak 3000 milliót haladó terhei egy év fél százaléktól öt százalékig kamatozó állam­köt­vényekből állván, ezek a convertálás után sokkal kisebb összegre mentek mint 3000 millió.­­ Bár figyelmesen olvastam Ghyczy Kálmán beszédét, de másrészről is könnyű lett volna a régi szám­beli tételeket kiírni, de az érvelés nem a szám­beli tételekre, hanem azon hibás megállapodás ellen volt intézve,mely szerint mig az osztrákok jöve­delmi adó czimén devalválták terheiket, mi most is a leszállítás előtti összeghez mérve fizetjük ál­lamadóssági járulékunkat. Pest, 1872 jun. 10. Móricz Pál. — A lipótvárosi ellenzék nagygyű­lése zsúfolásig töltötte meg a virgadó nagy termét, s minden tekintetben sikerültnek mondható. Igen sajnáljuk, hogy gyorsírók nem lévén jelen csak kivonatban adhatjuk dr. Akin Károly beszédjét, mely mind tartalmának gazdagsága, mind szelle­mének emelkedettsége, mind pedig a helyzet meg­ítélésének helyessége által kitűnő volt, s bizo­nyára meg fogja szerezni a tisztelt jelölt úrnak a képviselői állást előbb utóbb, ha mindjárt a Li­pótvárosban ezúttal még nem győzne is. Üdvözöl­jük Lipótváros baloldali derék polgárait, hogy meg­mutatták a hitetleneknek és hitetlenséget színlelők­nek, hogy ezen kerületben egy igen tekintélyes számú ellenzék van, s hogy ezen ellenzék győzni is fog, ha most tán — az összeírási manipulátiók folytán — nem is, de a későbbi választások al­kalmával bizonyosan.­­ A horvát ügyről korán híresztelték a jobboldali lapok, hogy ki van egyenlítve, mert a távirat arról értesít, hogy az „alkudozások“ tegnap egy Bécsben tartott értekezleten folytattat­tak. Az értekezletre Mazuranics nemzeti párti kép­viselő s volt horvát kancsellár, Zavkovics septem­vir, Prica osztálytanácsos és Pejacsevich horvát miniszter távirati után hivattak meg Zágrábból Bécsbe.­­ A bécsi reicher a th­urak háza már megvá­lasztotta a delegátió tagjait, a képviselőház pedig a legközelebbi napokban fogja megválasztani. Mint bécsi lapokból értesülünk, a képviselőház kiválóbb tagjai, kik eddig részt vettek a delegatióban, most vonakodnak attól s nem kívánják magukat meg­választatni. úgy látszik, napról napra kevesebb hive lesz a delegationá­lis komédiának s mahol­nap alkotmányos érzelmű embert kötéllel kell bele­fogni._________ _r Miután Tóth Vilmos választási tör­vényjavaslata a lefolyt országgyűlés által nem emelkedett törvényerőre, az 1848-diki választási törvény egyedül az, mely Magyarországon kötelező erővel bir. A választások egyedül az 1848-ki törvények alapján eszközölhetők, más törvény alapján nem, mert más törvényünk nincs a választások szabá­lyozására. Bámulattal látjuk azért, hogy az egyedül ér­vényes és kötelező 1848-as választási törvények több megyében és városokban figyelembe sem vé­tetnek, hanem azon rendeletek és határozatok alapján járnak el az összeíró bizottságok, melye­­ket önkényileg az 1848-ki törvényekkel homlok­­egyenest ellenkezőleg a központi választási bizott­ságok hoztak. Ez oly törvényellenes eljárás, melyet helyben hagyni és szentesíteni lehetetlen lesz. Ennélfogva igen helyén találjuk a Hon tegnapi felszólalását, mely szerint az 1848ki választási törvény olyké­­peni magyarázatát, mint azt a jelen alkalommal tapasztaljuk, törvényesnek és megengedhetőnek el nem ismerhetjük. A kérdés f­evilágosítására közöl­jük a Hon czikkének tartalmát. Pesten például csak is a 10 frt 50 kv adót és a jövedelemnek megfelelő adót tekinti az ipa­rosok, illetőleg a jövedelmi osztályba esők válasz­tási qualificatiójának. Megegyezőnek tartja e ezt a 48-ks törvény­nyel és az eddigi szokással a kormány ? Mi ezt nem hihetjük, mert akkor az eddigi országgyűlések nem tekinthetők törvényes ország­gyűléseknek, miután e szerint törvényellenes ala­pon voltak megválasztva. Ha pedig az eddigi országgyűlések törvényességét kétségbe nem von­ják , akkor érvényesnek kell elismerniük azon alapot is, melyen megválasztottak. És ez alap az iparos egy — vagy több segédének és a 100 frt jövedelemnek kimutatása a régi szokásos okmá­nyokkal.. De nemcsak a törvényt szorítja meg és az eddigi szokást semmisíti meg, hanem minden jogi alapfogalmakba ütközik. Mert az kétségtelen, hogy a választási jog egy czél, melyre a polgároknak törekedni kell, ez áll kötelességükben és érdekükben egyaránt. De ha czél, ha jog, vagy qualificatio, vagy teher, az mindegy, csakhogy ennek elérésére az utat senkitől elzárni nem szabad, mert ez kiváltság lenne. Már­pedig a mostani törvénymagyarázat­tal ez történt. Igaz, hogy adót a polgároknak fizetni kell, igaz, hogy ennek elmulasztásáért büntetést érde­melnek. De erről gondoskodtak az adótörvények, így az 1868. 21. t. ez. 12. §. megmondja, hogy az adó négy részben fizetendő, a 14. §. meg­mondja, hogy ki ezt elmulasztja, az már a követ­kező évnegyedben késedelmi kamatot fizet, és végre ott van az executio, így tehát az adóról, annak behajtásáról és a mulasztások büntetéséről az adótörvény gondoskodik , de azt egyik tör­vény sem mondja, hogy az adó­nem-fizetés vagy a hátralák a szavazati jog elvesztését vonja ma­ga után. Ha tehát valaki jövedelmét nem vallotta be, vagy adót nem fizetett, az mulasztást követett el, de büntetése az adó­törvényben meg van szabva. Ezen túl még egy új büntetéssel, a sza­vazati jog elvesztésével büntetni, a törvényhozás tudta és akarata nélkül: valóságos erőszakos­" kodás. * De tovább megyünk: a jövedelmi adó alap­ja nem­ csak a bevallás,*­ hanem a jövedelmi bi­zottság általi kivetés, és a törvény épen azt szabja meg, hogy a­ki be nem vallja adóját, arra a bizottságnak kötelessége, hogy önkénye­sen vesse rá ki azt. Ha tehát valakire adó kivet­ve nincs, az a bizottság mulasztása; ha adót nem fizetett, az a behajtó hatóságok mulasztása , tehát egyik esetben sem ő a hibás, vagy a­meny­nyiben (be nem vallás és késedelem miatt) hibás, azért büntetve van az önkényes kivetés, a kése­delmi kamat és behajtás által. De a szavazati jog elverésével büntetni nem szabad, mert erre a választási bizottságoknak joguk nincs.­­ A pest-belvárosi ellenzéki nagy­bizottmány f. hó 11-é­n esti 8 órakor a baloldali kör termében (váczi­ utcza 1. sz. első emelet, jobb­ra) ülést tart, melyre a tagokat tisztelettel meg­hívja Pest, jun. 7. 1872. Irányi Dániel, elnök.­­ A terézvárosi ellenzék ma délután három órakor közgyűlést tartott a lövölde helyiségeiben. Már három óra előtt zsúfolásig megtelt a terem, s mire Jókai megérkezett, nemcsak a terem, ha­­nem az udvar is zsibongott a nagyszámú választó­polgárságtól, a­mi terézvárosi ellenzék ügybuzgal­máról, lelkesedéséről és tagjai számának nagy voltáról annál pr­egnánsabb bizonyítékot képez, mert a Radócza párt tegnap — dac­ára, hogy ünnep volt — közgyűlésén hasonlít­atlanul cse­kélyebb volt a résztvevők száma. A gyűlést H­e­r­z­­ Miksa nyitotta meg, be­mutatván a párt újonnan választott elnökét K­o­­nitz Mórt, ki nagy hatást aratott, szónoki rou­­tinnal előadott beszédében, a kormánynak sze­mére hányta bűneit, s kimondta, hogy a Terézvá­ros nem választhat most csak ellenzéki jelöltet. Nagy éljenzéssel fogadtatott beszéde után Klein Adolf üdvözölte rövid szavakban az elnököt, utá­na meg dr. Weiss Jakab elemezte a baloldal nézeteit. Weiss beszéde után a közönség egyhangú kivonatára Hegedűs Sándor szólalt föl. Biztos­nak hiszi a diadalt — úgymond — mert nem le­l­hető az, hogy amaz erőszakoskodások, melyek az összeíró s a központi bizottság által elkövettettek, az önérzetes polgárságot megfelelő reactióra be­kényszerítsék. Felhasználták ellenünk először az adót, bár a pénzügyi törvények az adó netáni nemfizetéséért szabnak ugyan döntéseket az egyénekre, de e bün­tetések közt szó sincs a választási jog elvesztéséről a­hol az adó rendben volt, a telekkönyvet, s a­hol ez is megvolt, ott adó befizetését követelték, sőt belekötöttek a független polgárok szavazó­jogába még a hátralékok ervén is. Az a párt, mely a polgárokat a hogy csak lehet, jogaikban — a tör­*) Szóljon maga a törvény. Az 1868. 26. t. czikk. 19. §. ezt mondja : „Az adózók összeirása a községi elöl­járók által eszközö­ltetik, pénzügyi igazgatóságok vagy küldötteik felügyelete alatt.“ Az 1868. 26. t. czikk 24. §. pedig szólni szóra így szól: „Az adóhivatal a beadott bevallásokat megvizsgálja, azokra nézve, melyeket kielégítőnek nem talál, a tény­leges viszonyokról tudomással bíróknak meghallgatása s a rendelkezésére álló egyéb adatoknak használata mel­lett, az adókötelezettektől zárhatár­idő kitűzésével fel­világosítást és kiegészítést kívánhat eg e határidőnek le­jártával minden egyes adókötelezettre és jelesül azok a nézve is, kik bevallásaikat vagy a tőlük kívánt felvilá­gosítást megadni elmulasztották, kiszámítja azon jöve­delmi adóösszeget, melylyel a törvény és a fenálló sza­bályok értelmében nézete szerint megrovandók, és a 29. §. szerint az adókivető bizottság feladata az adatok alap­ján kivetni az adót. Ha tehát valakire a jövedelmi adó kivetve nincs, ki a hibás? A hatóság és a kivető bizott­ság. Tessék ezeket büntetni és ne a választókat. — A hivatalos lap mai száma a bűn­vádi eljárási költségek meghatározása és az azokra vonatkozó számadások mikénti vezetése tárgyában készült igazságügyminiszteri szabályrendeletet közli. — Nyilatkozat. Biztos forrásból értesü­lök, hogy a szolnoki választókerület tiszazugi ré­szében azon koholmány szóratik a választó­polgá­rok közé, hogy én a képviselőjelöltségtől vissza­léptem. Nehogy ezen, különben elég ügyetlen ámítás által választó­polgártársaim tévedésbe ejtessenek, szükségesnek vélem kinyilatkoztatni, hogy az em­lített hit nem való és annak terjesztői czélzatosan hazudnak. Tisztelettel kérem az ellenzéki lapokat jelen nyilatkozatom átvételére. Szolnokon, 1872. évi junius 9. Horánszky Nándor: Győr, junius 6. Vetik a vihar magvait, két kézzel vetik ná­lunk is. Felülkerültek az urhatnámkodás emberei, hogy a közös ügyesség feketesárga zászlai alatt el­foglalják Ígéret földjüket. Most már sub umbra alarum tuarum szabad a vásár. Szomorú dolog; következménye szomorú előz­ményeknek. Papi birtok a megyének na­gy része ; e kelő hatalomnak ez képzi alapját. A szellem is, mely mérges lehellettel borong közéletünk ko­­párai felett szárnyára papi kormány által szeren­­csétlenitett tanodából kelt. Az a papi birtok jelen helyzetében a világi hatalom emberei által jól elhelyzett Mammon, mely szerezvén jó barátokat, bőven megtenni ka­matait. Egyházi s állami hatalom ezen Mammon által összenő, hogy támogassa egymást minden es­hetőségben, és az egyházhoz, mint anyához ösz­­tönszerüleg ragaszkodó nép követvén ennek pa­rancsait, midőn istennek s magának vél szolgála­tot tenni, a szolgálatot egyedül csak a szövetkezett hatalom embereinek teszi. A papi befolyás és vezetés szerencsétlensége alá jutott tanoda, milyen egykor volt a győri aka­démia, a rendszeres lélekfojtogatásnak institutuma, mely a humanismus elnyomására dolgozik. A­ki­ket sorsunk másnemű intézetekből vezetett oda, csak undorodva foglaltunk helyet annak bábné­­pessége közt, melyben az ifjú lélek korán meg volt mérgezve azon jezsuiik­us bölcseséggel, hogy a népet vezetni csak úgy lehet, ha testi lelki el­nyomás alatt tartatik, méltán kérdezhettük Pető­fivel: „Avagy virág vagy-e te, hazám ifjúsága?“ A 48-iki szélroham hozott egy kis jobb ma­got; a mag kikelt; eddig annak gyümölcseit bön­gészgettük , lassan kint azonban keresztül tört a talaj honos növényzete; most már a reactió ara­tása érik; s csodálatos! a­kik 48-ban leginkább fitogtatták magukat, ezen aratás kaszásai közt is azok állnak legelöl. Annyi igaz, hogy bizonyos genialitást tőlük megtagadni nem lehet. A Lónyay aerába jól bele­illenek. Teljes kéjérzettel feszeleg hatalmaskodási viszketegük cinikus meztelenségében­ még csak a politikai illem rongyaival sem látják szükséges­nek eltakarni igazságérzetük hiányait. Kormányunk az ellenzéket legkezdetlegesebb tételeivel, s a nemzet ősi traditióival merőben el­lenkező alakításokat idegen ajkú polgártársaink­nak feltételezett separatistikus hajlamaival szokta igazolgatni , és mégis megtesz mindent, hogy roél­­tatlankodásai és keserítései által két ellenséges táborrá decomponál­ja a nemzetet nem azért, mintha vélné, hogy ez által az erősebb lesz a hirdetett résszel szembeszállni, hanem azért, mert a feltét­len meghajlást az önkény előtt akarja kierősza­kolni, mely föérdek mellett a többi alarmirozás csak köpönyeg. Ezen nyomon halad a megye is. Eddig a hatósági czim bizonyos soliditást és neguitást felté­telezett. Most a „Pesti Napló“ phrasisa s'/.pl. * egyedüli „mérvadó a párt szilárd fentartása; ” ■ nel vagy ördöggel az mindegy. Elmondhatjuk is? „Er ist ein gemeines Wesen unter uns, ah ■ kein Gemeinwesen nicht.“ A­ki bik­a, az tmaj■. Megyénkben a gentry, bár gyenge, legna­gyobb részben baloldali; oda húz a nép rokon­­szenve is, de nem húznak oda a clerus, a domi­nium, a s'­erm­ose vadászok és a szepegők, a­kik­nek még tűrhetően fejlik. Hatalom és vagyon tud magának szerezni befolyást a közérdek ellenében is, így hát sikerült az új szervezés alkalmával a megyebizottmányt jobboldalivá átalakítani. Jobboldali bizottmányból más nem kerülhe­tett, mint super jobboldali központi választmány. Hogy a megyében, mely csak az imént még bal­oldali volt, találtak volna néhány baloldalit, a kö­zépponti választmányba valót, mint kívánta volna a méltányosság s szokta tenni, a­hol többségben vannak a baloldaliak, azt a jobboldali hiszek egy a hatalmi korlátlanság és az intolerancia nem en­gedte. Három ugyan van benn baloldali, de az is, csak, mert úgy reményk­ék őket magukévá tehetni, így aztán nem csuda, ha az összeírók közé a kortesvezérek küldettek ki. Ezt nem azért je­gyezzük meg, mintha derogálni akarnánk ezen szerepkörnek, hanem azért, mert hatósági külde­tésekben, miknek feladata részrehajlás nélkül szol­gálni a közönségnek, legalább az e­ldigi fogal­mak szerint nem szoktak részeltetni olyanok­­, kik ellen a pártatlanságot illetőleg a gyanú köny­­nyen kér. A többi aztán, mint szokott másutt is, kö­vetkezett önként­ jobboldaliak, kik bár nem szabad kőművesek legfelebb jezsuiták kicsint , titkos jellegekkel ismertették magukat, s beirattak de­rűre, borúra a felállított próféták igazolására, kik­nek ellenében a törvényes elöljáróságok állításai kutyába sem vétettek. Egy hold szellő jobboldali zsellérnek jogot ad; baloldali ember 10 hold birtokkal, 25—30 frt évi adóval az elutasítottak rovatába jön; mert a bölcs összeírók feltételezvén, hogy a törvény az ő szellemükben nem a jogok biztosítása, hanem sequestratiója érdekében hozatott, nekünk nem engedik meg, hogy az, a­mi az antiqua sessiók­­ból vett helybeli szokásos elnevezés szerint a V* telket ki nem üti, az felérhesse a törvény szerinti „úrbéri értelemben vett 1/i telket, vagy ezzel ha­sonló kiterjedésű birtokot,“ a mi Győr megyében legelővel együtt közép arány szerint legföljebb 9 hold. De baloldaliaknál nem vettek be nagyobb birtokokat sem, ha telekönyvileg nem volt beírva nevükre, bármi erős joggal vagy egyéb bizonyí­ték mellett bírták azt; valamint szinte nem vet­ték be a nővel közösen birt birtokot, ha ne­vükre is bekebelezve nem volt. A 100 frt jöve­­delmesekre nézve az övazeiróknak még tágabb keze volt, s csak később a központi reclamationá­­lis tárgyalások közben állapíttatott meg a 6 frtos adóczenzus, a­mikor már részünkről újabb recla­­matiókat az öveik ellenében beadni nem lehetett. Hát még a középponti választmány! A jog­­kobzás mesterségében ez túlhaladta még az össze­­írókat is. Azokat, kik az említett módon 1/1 telki egyenértékükkel elutasítatván, 100 frtos alapon kérték bevétetni magukat, elvetette mind­azon önkényes állítással, hogy a­ki 1/4 telki qualifica­­tión akarta beíratni magát, az a 100 frtosra többé nem hivatkozhatok. Úgy szinte seregesen törölte ki a nemesség alapján beirottakat a levéltárnak azon egyszerű bizonyítására, hogy nevük az 1845- diki nemesi összeírásban az illető helységbeliek között nem foglaltatik, habár összeíráskor nemes­ségüket kibizonyítják vagy birtokosok voltak is. Végre pro coronide minden további tárgya­lás nélkül visszavetették mintegy 300 reclamati­­ónkat csak azért, mert contrasignálva lévén a rendesen meghatalmazott ügyvéd által, nem saját­kezűig írattak alá az által, aki azokat személye­sen benyújtotta, s az által is magáévá tette. Sze­rintük reclamálni csak személyesen lehet, nem pedig ügyvéd által, de akkor becsületes eljár mellett az ügyvéd által jegyzett folyamodvány nem lett volna szabad elfogadni sem. És ezt a féktelen törvény és igazság gáto­lást mivel igazolják? Egy volt képviselőjelölt nyi­latkozata szerint azzal, hogy bebizonyítsák, meny­nyire hiányos az a 48-as törvény, mit az átkozott baloldal megsemmisíteni nem engedett. Meglehet, hogy az is, miszerint a tisztelt úr, ki személyesen védi érdekeit a választmányban, tekintélyének egész súlyát latba vetette, nehogy egy múltkori szegény választási elnök barátunk, ki lábát törvén csak folyamodványban és orvosi bizonyítvány mellett kérhette beiratását, a törvény rettentő sé­relmével behrassék, az is a hiányosság kitüntésé­­nek kedvéért történt. Meglehet, hogy azon tisztelt jó uraknak si­kerül feltalálni azt a törvényt,­mit nekik szándé­kosan is megsérteni nem lehet. Az a törvény az lenne, hogy minden törvény, a­mit mi teszünk, Isten mentsen meg bennünket ezen szerencsétlen­ségtől. Sérelmünk orvoslása miatt kérelmeztünk a minisztériumhoz. Képzelem, mily örömmel fogja a vény ellenére is — megrövidíteni akarja : ma párt nem számíthat itt támogatásra. (Zajos he­lyeslés.) E helyeslés közben érkezett meg Jókai, s lépett a szószékre. Németül szól — igy kezdé szűnni nem akaró éljenzés után — mert sokan nem értik itt a magyar nyelvet, s mert a magyar és német nemzetiség gyűlölködése már rég meg­szűnt. A Bach-huszárok keltették e gyűlölködést itt, ma azonban egyformán sújtják a magyar és német ajkú hazafias, független polgárságot egy bi­zonyos fajta más huszárok, az összeíró bizottságok működései. Magyarországon az idén százezer erőszakos halott van. Százezer halott, kiket örökre elnémí­tottak az összeíró bizottságok; van azonkívül száz­ezer, sőt tán több jogtalan élő, a­kiknek ezek ro­vására megadták a szavazatot. Kötelességének tartj­a ez ellen kikelni a maga, s pártja nevében. És ebből újólag látja, hogy nem csak a­ közjogi alap, s nem főleg ez választja el a pár­tokat. Emlékeztet saját, emlékeztet Ghyczy, Tisza, Ivánka, Csernátony, Keglevich Béla nyilatkozatai­ra s tiltakozik az ellen, mintha a balközép a közjogi alap erőszakos felforgatására törne. A re­form­kérdések azok, melyek elválasztják a pár­tokat. De hisz a jobboldal azt mondja, hogy ő is óhajtja a reformokat. Ez épen olyan, mint midőn egy házas ember udvarol egy szép leánynak. Megvan a kormánynak már a maga hites társa, s ezek nem a reformok , de az ultramontánok, de a feudálisok.Ha azonban ama leány atyja számon kéri az udvarlót, mit akarsz te az én lányomnál, hisz neked otthon megvan a feleséged,s akkor azt feleli rá: igen de az nem törvényes nem, az — hogy is mondjam csak, hogy anstandig fejezzem ki magam — az — kormánypárti — Kovács Sarolta. (Szűnni nem akaró derültség). A baloldal kormányrajutása esetén az igazi reformok ideje jön el, s azért, e czél szentségéért s választói ma is tapasztalt kitüntető bizalmáért nem hagyja el a tért, melyen nincsen tövis nél­kül a rózsa. (Zajos, szűnni nem akaró éljenzés) Erre még Schulhof N. beszélt, utána Polónyi Géza a terézvárosi nők nevében egy sikerült beszéddel egy igen szép és mérveiben nagy és elegáns ezüst bilikomot nyújtott át Te­rézváros ellenzéki képviselő­jelöltjének. Jókai meghatottan köszönte meg e kitünte­tést, különösen költői melegséggel hangsúlyozva ama szerep nagy és szép voltát, melyre a nők hivatták. Ezután Hegedűs és Konitz rövid felszóla­lása után a legalább harmadfél ezer főnyi tömeg niifi veneto fu­s rész kivételével csupa választókból állt, s Jókai zászlók elöl lobogtatása mellett megindult, s a király-utczán, országúton át a kerepesi útig kisérte a legnagyobb lelkese­dés mellett szeretett képviselőjelöltjét, kinek meg­választása iránt e fogadtatás impozáns mérvei után ítélve kétség már ma alig foroghat fen.­­ A pestvárosi központi választ­mány holnap délelőtt valószínűleg befejezi tár­gyalásait. Ma délelőtt még „betetőzte“ munkálko­dását azon határozatával, hogy a reclamatio­­nális folyamodványok mellé csatolt okmányok kiadását megtagadta, nehogy azok a belügyminiszterhez való felfolyamodásnál használtassanak.

Next