Ellenőr, 1872. december (4. évfolyam, 279-302. szám)

1872-12-31 / 302. szám

jak, főkérdésekre nézve kölcsönös egyetértés jött létre.­­ Thiers ugyanaz­nap az angol nagykövetnél ebédelt s onnan távoztában elcsú­szott anélkül azonban, hogy valami sérülést szen­vedt volna. Csütörtökön Apponyi osztrák-magyar és jövő vasárnap Arnim német követnél fog Thiers ebédelni. Gramont hy. Daru grófhoz intézett hosszabb levelében következőleg nyilatkozik: Ő nem állította, hogy Ausztria Francziaországot há­borúra serkentette, sőt ellenkezőleg meg van győződve, hogy ennek háborúja által kellemetle­­lenül meg vol lepve. Francziaországnak Ausztriá­hoz való háború előtti viszonyairól hallgatni akar Ragaszkodik ahhoz, hogy a bécsi kabinet Fran­­cziaországnak az 1870 évi háborúra segélyét ígér­te. — Továbbá mondja: 1870. július 23-án az osztrák nagykövetség kormányának két, jul. 20- től kelt sürgönyét kézbesítette nekem, és azokat átengedte nekem másolat végett. Az egyik sürgöny a semlegességet proclamálta, és velünk egyetértő­­leg közzé volt teendő. A másik minden félreértés elkerülése végett igen teljes, és igen kimerítő sürgöny szintén feözöltetett St. Cloudban és a kormány egyéb tagjaival; ez nem tétetett közzé E sürgöny ama már idézett helyet tartalmazá: „Szíveskedjék a császár és miniszterei előtt ismé­telni, hogy mi Francziaország ügyét a magunk ügyének tekintjük stb.“ — Grammont most is ál­lítja, hogy Ausztria két ízben ígérte meg segélyét és hogy ez ígéreteket maga a külügyminiszter megerősítette. Levelét azon kérdéssel fejezi be, vajon most már igaz-e vagy nem, hogy Ausztria az 1870. évi háborúra segélyét ígérte Francziaor­­szágnak. Gramont­hy a német sajtónak sok dolgot ad s a berlini lapok hosszasan foglalkoz­nak vele. Mondják, hogy a herczeg a franczia szeptemberi kormány eljárását vizsgáló bizottság­nak most a következő okmányokat szándékozik átadni: 1.) Beust egy hivatalos sürgönyét Metter­­nichhez 1870. júnus 20-tól, melyben a Gramont levelében idézett szavak foglaltatnak; 2.) Beust egy bizalmas levelét Gramonthoz, mely a sür­gönyt megerősíti, sőt annak szavait, határozottab­ban ismétli; 3.) egy szövetségi tervezet másolatát, mely az első vereség hírének napján lett volna aláírandó. Gramont­ha ezenkívül egy új levelet fog közrebocsátani, melyben a dátumokat, ténye­ket és idézett szavakat bővebben fogja körülírni. IX. Pius őcsalatkozhatlansága da­rázsfészekbe nyúlt s bőven ösz­lenek rá Berlinből a „cynikus“, „szemtelen/­ és „esztelen“ s ezekhez hasonló nem épen megtisztelő czimek. Allocutiójá­­nak, melyet kivonatilag mi is közöltünk, Német­országra vonatkozó része, mely a berlini lapokat ellene zúdította, szószerint következőleg hang­zik : „De a legkeserűbb fájdalmat, mely minket ez és más jogtalanság miatt eltölt, melyet az egy­háznak Olaszországban mindenütt okoznak, még nem kevésbé emelik azon dühös üldöztetések, me­lyeknek másutt ki van téve; de leginkább az új német birodalomban, hol nem egyedül titkos szil­­mekkel, hanem nyilvános erőszakkal is azon dol­goznak, hogy alapjaiban me­gdöntsék. Hiszen azok az emberek, kik nemcsak nem vallják a mi leg­szentebb hitünket, hanem azt nem is ismeri , azon hatalmat igénylik, hogy a kath. egyház hatalmát és jogait meghatározzák És midőn azt makacsul bántalmazzák, nem tartózkodnak szemtelenül azt állítani, hogy ők az egyházat meg nem károsítják; sőt rágalmakkal és guttynyal tetőzik a jogtalansá­got s nem szégyenük a dühös üldözetések okát a katholikusoknak tulajdonítani, mert főpásztoraik, s a clérus a hivő néppel egyesülve vonakodnak a világi hatalom törvényeit és rendelteit az isten és egyház legszentebb törvényeinek eléje tenni s ez okból vallásos kötelességeikhez hűtlenek lenni nem akarnak. Vajha az uralkodók többsége, a mindennapi tapasztaláson okulva, végre arról győ­ződnék meg, hogy alattvalóik közül senki sem adja meg lelkiismeretesebben a császárnak azt a­mi a császáré, mint a katolikusok és pedig fő­leg azért, mert lelkiismeretesen törekednek isten­nek megadni azt a mi istené.“ Castelar a rabszolgaság ellen fényes beszédet tartott a spanyol kortes egyik közelebbi ülésében, melyben kiemelte, hogy a rabszolgáknak teljes joguk van a szabadságra s hogy az Antillák lakói igényt tarthatnak a spanyol alkotmány jóté­teményeire. Szerinte Spanyolország amerikai hata­lom lenne és maradna ha kellőleg tudnák hasz­nálni azon köteléket, mely nyelv és demokrácia tekintetében Spanyolországot a délamerikai álla­mokkal összefűzi s rövid időn megszilárdulna a spanyol-amerikai demokrata föderatió. Kiemelte továbbá, hogy a történelmi átalakulások mind­annyian a demokrátia megteremtésére munkálnak. Nézzük például, mondá­ Austriát, a szent szövetség eme zárkövét, Metternich emez emeltyűjét. Hol áll ma. Oh, Austria széttörte theocratikus concordatu­­tumát, kivezette népét a börtönből, autonóm nem­zetekké tette őket, s míg egykor a királyokat hívta Európa térképének megosztására, ma a nemzete­ket hívja világkiállításra, hogy lássák az ipar és munka csodáit. Oroszország Khivával komoly há­borúba keveredett, még pedig mint az orosz la­pok szépítgető tudósításaiból is kivehetjük, nem a legszebb kilátásokkal. A khivai khán ugyanis kó­bor népekből hadcsapatokat alakított s ezeket küldte az orosz határokra, hogy az előnyomuló orosz hadoszlopokat szemmel tartsák, nyugtalanít­sák és az oroszországi kirgiseket rabolják. Ezalatt a nagyszámú chivai haderő Emiir folyóig nyomult elő s ennek mentében mind hatalmába kerítette az orosz erődöket, melyekből aztán Irgi ellen nyomult elő az orosz kazalinski vonalat veszélyez­tetve, mely Orenb­urgot Taskenddel egyesiti. Az időjárás által járhatlanná tett sivatagokon lehetet­lenné vált az előnyomulás a gyalogságra nézve s igy az orosz hadoszlopok rendes őrvonalukra tér­tek vissza védtelenül hagyva a külső határokat. — Orenburgban haditanács tartatott, melyben egye­bek között elhatározták, hogy az Arai és a Kaspi tavak között egy új védvonal szervezendő. TÁRCZA: A lefolyt év halottjai. Mielőtt megválnánk az évtől, tegyük le a megemlékezés koszorúját azok sírjára, kiket el­vesztettünk, kiknek nevek hivatásokkal vagy ese­ményekkel álltak kapcsolatban emlékezzünk meg a­zokról, kik a­míg éltek oly részt vettek és úgy végez­tek a munkából, hogy ünnepeltekké váltak­’ Emlé­kezzünk meg azokról is, kik a közélet terén ki­váló állást foglalva el, mint nyilvános faktorok megszűntek már működni. És ne feledkezzünk meg azokról sem, kiket ez év korai sírba fekte­tett, s egy kecsegtető pálya kezdete szakadt meg előttük. Hazánknak ez évben is vannak súlyos vesz­teségei, melyeket későbbi időknek kell pótolnia, de hála égnek, országos kitűnőségeink közül aránylag keveset ragadt el a halál. A politikai élet kü­zdterén vesztettünk legtöbb hazafit, s azok közt Vukovicsot, az ékesen szóló, európai műveltségű, szabadelvű kép­viselőt, s a független magyar minisztérium hírne­ves tagját. Csaknem vele egyszerre hunyt el ugyan a minisztérium egykori pénzügyére: Duschek Fe­re­n­c­z. Itt kell megemlítenünk a pozsonyi diéták egyik nevezetességét, az alkotmányviták, nemzeti és vallási sérelmek korában oly nagy szerepet játszott Balogh Já­no­­t, ki 1861-ben is képviselő volt. Az 1869-72-ki országgyűlés tagjai közül el­hunytak : Nagy János, Pozsonymegye egyik kerületének képviselője és elvtársunk; Szabó Jó­zsef kolozsvári képviselő; Gonda László Bé­kés város képviselője, ki a tanügynek is derék ba­rátja volt ;Lászlóffy Antal, szamosujvári kép­viselő. A jelen országgyűlés tagjai közül már el­hunyt Lukács Ignácz, nádudvari képv. és Vu­­ko­vi­ch. A törvényhozás régibb tagjai közül halottak: Papp Pál, Heves megye egyik kerületének kép­viselője; Lukynich Mihály, Sopron m megye egyik kerületének ellenzéki képviselője; Sipos Ferencz képviselő Bereg megyéből; Prick József, kivel oly sok tudományos ismeret szállt a sírba, s ki­ben Torontálmegye szeretett alispánját veszté. Várad­y János, ki mint honvédezredes hunyt ki; Ormós Sándor, ki Aradmegye főszolgabírója lett. Gr. B­ethlen Gábor Erdélyből. A művészet és irodalom halottjai közül először Szerdahelyi Kálmánt emlitjük, sziv­­művészetünk e felejthetlen halottját. A színvilág egy régi jelese, Déryné szintén ez év halottja, valamint a nevető múzsa derék hívei közül B­e­n­­za Károly. Irodalmunkat nem fújták nagy veszteségek. A halottak leginkább a csöndes de szorgalmas munkakörtől ragadtattak el, mint Nagyajtai K­o­­vács István, erdélyi író, ki leginkább a törté­nelemmel foglalkozott; Eötvös Lajos, kiben fia­tal, fogékony elme szállt a sírba; Hory Farkas, egykor igen szeretett erdélyi költő; Major Béla, az újabb irodalom novellairója; Mari­­kovszky Gábor, ki több elbeszélő költemény által ébresztett figyelmet. Megemlítjük itt Gro­­z­e­s­c­u Julián korán elhunyt, román költőt is, ki több román költeményt fordított le magyarra, és ismertette a román népköltészetet. Az orvosi körökből hiányzik Obo­ny­ay János, 1848—9-ben tábori főorvos és Kos­suth háziorvosa; M­i­z­s­e­y Endre, a nemzeti színház orvosa; Wachtel Dávid, egyetemi orvosta­nár stb. A tud. Akadémia belső tagjai közül egyet gyászol: S­z­é­n­á­s­i Sándort, ki a tanügy és iro­dalom terhetlen buzgalmu férfia volt. Igazgatósá­gi tagjai közül elhunyt: Marczibányi Antal kinek emlékét a tudomány és irodalom emelésére tett nevezetes adományok őrzik; továbbá : gr. An­­d­r­á­s­s­y György, ki korábbi években a politika terén is nagy szerepet játszott, s az országbírói méltóságot is viselte. A politikai szerepet játszott férfiak közül el­hunyt: Gr. Barkóczy János, az ó-konservati­vek e nevezetes tagja. Itt említünk meg két agi­tátort is. Egyik dr. G a­j Lajos, pánszláv író és az illyrismus előhajczosa, kinek neve az 1848-iki eseményekből ismeretes. A másik Janku Ábra­hám, a „havasok királya.“ A közélet férfiai közül a halottak közt találjuk: Tarczaly Károlyt, Közép-Szolnok me­­gye alispánját; Kovásznai Kovács Lászlót, kit a Szilágyság sok jótékony alapítványáról ismer ; Oszterlamn Károlyt, ki könyvkereskedőink kö­zöl való volt. Meg kell emlékeznünk Horgosi Ká­rász Anna felől is, ki oly nevezetes hagyományok által tette emlékezetessé halálát. A tanári koszorú egyik legérzékenyebb veszteségét Szénásiban már említettük. Ve­ress László debreczeni főiskolai tanár és író; Finke­i József és F­inkei Pál s.-pataki tanárok szintén e koszorúból hulltak ki. Az egyházi rend halottjai: Biró László szatmári püspök; Durguth József esztergomi főprépost; S­c­h­i­r­g­­ Endre esztergomi kanonok; Báthory Gábor volt ref. superintendens. A katonai osztályból: B­ud­ay László honvédőrnagy és alhadbiztos; Czillich Ede honvédezredes és budai parancsnok; Püchler volt honvédezredes; Somogyi József őrnagy ; Komáromy György, a szabadságharcz ka­tonája s az 1866-ki porosz-osztrák háborúban a magyar légió szervezőinek egyike ; D­r­i­q­u­e­t Péter, 49-ki alezredes, Virág Gedeon ezredes a szabadságharczban. Megemlítjük még Prerado­­vits tábornokot és horvát költőt is. Várady Já­nos honvéd-alezredes elhunytat e csoportnál is­mételnünk kell. Ezek hazánk halottjai. A külföld elhunyt jeleseit lehetetlen itt mind elősorolni. Csak röviden, a nevezetesbek emlékét elevenítjük fel. Az uralkodó családok tagjai közül meghal­tak: Zsófia főherczegnő, XV. Károly, a svédek királya és költője; s nem­régiben a Sandvich szi­getek királya. A politikai világból: Persigny herceg ii. Napoleon híve s az 1­852-iki államcsíny egyik fő tényezője; Govone olasz tbk.s hadügyminiszter; Conti, III. Napóleon magán titkára; M­a­z­z­i­n­i József, a lánglelkű olasz; Doblhoff báró, az 1848-iki olasz ministerium tagja; Hegnenberg Dux bajor miniszterelnök; Thorbecke miniszter Hágá­ban; Vaillant tábornagy, III. Napóleon minisztere; Juarez, Mexico elnöke s Miksa császár kivé­geztetője ; Balta, a perui köztársaság elnöke, kit meggyilkoltak ; S­e­w­a­r­d, az Egyesült­ államok külügyminisztere; Dzsemil pasa, nagyműveltségű török miniszter, stb. A tudomány, művészet és irodalom neveze­­tes­ halottjai: Warrens osztrák publicista és lap­­szerkesztő ; Grillparzer osztrák költő; Tren­­denburg német bölcsész Berlinben; Dawison Bogumil német drámai színész; M o r s e t, a táv­­irászat megalapítója; Dr. Friedländer Miksa, a N. fr. Presser kiadója; Hartmann Mór német író; Schauffert Hypolit osztrák vígjátékíró ; Joan Hila de Radulescu román költő; G­erstäcker Frigyes a híres német utazó és szellemdús író; Lewer Károly trieszti angol konzul és az ír Walter Scott; Guéroult Adolf, az Op. Nat. szerkesztője; Devri­­ent Emil, kitűnő német színész; Dash grófné, franczia írónő; Feuerbach Lajos német bölcsész; Gautier Theophil; sir John Bowring, Pe­tőfi angol fordítója s akadémiánknak s a Kisfaludy­­társaságnak külső tagja; Greeley Horace amerikai hírlapíró, s a közelebbi elnökválasztáskor Grant ellenjelöltje. A hivatalos lapból. A horvát-slavon-dalmát minis­ter Horváth Ferencz m. kir. pénzügyministeri segéd­­forditót minister fogalmazóvá nevezte ki. Az uralgó cholera alkalmából Ugocsa megye területén az országos vásárok megtartása, a megyei alis­pán jelentése szerint, további intézkedésig betiltatott. — Tusa egy vadkannal. Marosszéki születésű Imreh Miklós, a Szilágyságban, Hadad helységben, mint a b. Wesselényi József uradalmi számtartója, f. hó 13-án, kétcsövő lőfegyverrel és egy rövid tőrrel fölfegyverkezve, déltáj­b­an egye­dül elindult az uradalmi rengeteg erdőbe, az ott makkoló uradalmi sertésnyájakat megtekinteni, mit végezve, a mint hazafelé sietett volna, egy árokból, lőtávolban, egy iszonyú nagy vadkan fekhelyéből felugorva, — rettentő agyarait csat­togtatva — őt megtámadni készült; azonban Im­reit Miklós sem vévén tréfára a dolgot s legke­vésbé sem vesztve el lélekjelenlétét, daczára an­nak, hogy fegyvere nem golyóval, hanem csak postával volt töltve — a szörnyet czélba véve, reá lőtt, mire a vadállat, agyarait még jobban csattogtatva rohant Imrék Miklós felé, — mi­közben ez fegyvere másik csövét is rásütni nem késett, s ezáltal a még dühösebbé vált szörny egész erővel rohant Imreh M.-ra, kinek már nem lévén ideje fegyverét megtölteni, a kezébe fogott tőrrel várta be a vad közeledését, mely azonban rohama közben, Imreh M.-tól mintegy 10 lépés­nyire hátulsó részével összeroskadt: a tett két lö­véssel mindkét hátulsó lába el lévén lőve, ezen loroskodás közben I. M­ egy percznyi időt nyert fegyvere megtöltésére; azonban mig ezt tette, a vadkan első lábai segélyével épen I. M. mellé csú­szott, ki fegyverét már 3-szor annak füle tövébe süté. Ezáltal még nem volt mindennek vége,­ mert az iszonyú tusa még csak most kezdődött­ a vad­kan, nem lévén még egészen ártalmatlanná téve, kimond­atlanul vergődvén arra törekedett, miszerint agyaraival ellenfelét beérje. Imreh M. ekkor már tőrrel volt kénytelen önvédelmére a vad szörnyet megtámadni, tett rajta három hatalmas szúrást, és pedig­ kettőt füle tövén, egyet a nyakán; mialatt a vadkan úgy csapott Imreh Miklóshoz — mit gyors félre ugrás­sal került ki — hogy egy kar­­vastagságu fiatal cselfát ketté tört hatalmas agya­raival ; de már ekkor annyira gyengitve volt a vadkan, hogy I. M. csendesen hátrálva, a még vérében is támadni akaró vadkan előtt, — fegy­verét tölthette és bátran lőhetett arra tizenkétszer, és csak az utóbbi 12-ik lövésre adta ki, iszon­­nya sivitások közt leheletét, mindössze tehát 15 lö­vés és három tős szúrást kapott a vadkan. — Ily életveszélyes küzdelem után Imreh Miklós az álta­la hősies bátorsággal elejtett vadkant a báró úr udvarába vitetvén, megmérte, s az 4 mázsa 20 fontot nyomott. A római rókafalka a múlt napokban rendesen pompás runnel és legalább egy-egy kill-lel működött, míg a 27-ki kirándulás szeren­csétlenebb volt annyiban, mert a felvert koma jól őrizte bőrét s jól kifárasztva a vörös frakkokat ny­om nélkül eltűnt. E napon esések is történtek s Branchi hg. és a Kuntsman közeli fájó érintkezés­be jöttek mater Tellus-sal, bár minden komolyabb következmény nélkül. A kiránduláson jelen volt Humbert hg. valamint több vadásznő is. * Vadászkaland fordult elő Meurthe de­­partementban, melynek igen szomorú vége lehet. Ugyanis egy társaság rándult ki e hó 18-án az Occey-i erdőbe vadkan vadászatra, melyen a tár­saság egyik tagja egy vén vadra bukkant s azt ez­élbnvéve reá lőtt, de nem talált, a felvert vad a min­den oldalról növekve közeledő zajra őrült félelmében egyenesen az illetőnek rontott s hátára kapván száguldott vele tüskén bokron keresztül. Vadász­társai csakhamar elvesztették szemök elől a va­dat és szencsétlen terhét s mind a napig sem akad­tak rá, csak puskáját találták elő egy vízmosásban. Hírek. Decz. 30-án — Vukovics holtteste csak a jövő hó vége felé fog megérkezni Triestbe, mert a hajó, mely szállítja, elkésett. A tisztelt hamvakat Triest­­ből egyenesen Beregszóra szállítják. Az elhunyt veje , Ürményi Pál meleg hangú levelet intézett Te­­mes megye bizottmányához, megköszönve azon meg­emlékezéseket, melyek által a megye közönsége egy­kori alispánja iránt oly kegyeletes hálát tanúsí­tott.­­ A király tegnap este, a trónörökös pe­dig tegnap reggel Bécsbe utaztak. A király, király­né és Gizella főherczegnő a tegnap nagy részét a­ budai várban töltötték. — Az opera barátai számára szo­morú hirünk van. Pauline asszony legalább fél­évre visszavonul, hogy teljesen kipihenje magát, miután makacs rekedtségének következményei még nem múltak el, s az óvatosságot szükséges­nek tartja. Csütörtökön énekelt egyik legkiválóbb szerepében, a „Fekete dominóban,“ de nem oly sikerrel, mint máskor. Visszavonulása érzékeny csapás az operára, hol most Blaháné asszony és Palikádi k. a. veszik át szerepei egy részét. Re­méljük azonban, hogy e pihenésnek meg lesz óhajtott sikere, s a közönség kedvencz énekesnője ismét üde hanggal lép elő. A pénztárt nem terhe­li annyira ez eset, mint a játékrendet, mert a t. művésznő tiszteletdíjából ez idő alatt tetemes részt levonnak. — Mindig meglátszik, ha a ruhát nem az viseli, a­kire szabták, — gondolhatták sokan „Struensee“ előadása alatt, figyelvén a szép zenére, melyet felvonások közt és egy pár jelenethez is játszottak. Csakhogy Meyerbeer e szép zenéje nem mindenütt illik a Szigligeti drá­májához, így a második felvonás előtti zene se­hogy sem képez bevezetést a következő jelene­tekhez. A zenekar többi közt egy népies motívu­­mú dán zenét játszik, afféle dreischritt ütemekben egy tánczzenét. Ezt a Beer darabjában korcsmái jelenet követi, Szigligeti darabjában azonban egy pompás üvegkert tárul föl, finom udvaronczokkal. A harmadik felvonásban szintén feltűnők az áhita­­tos templomi hangok, melyek akkor zendülnek meg, mikor Ranzau miniszter lép a színpadra és Struenseehez közeledik. Mert épen e templomias hangok? Azért, mert Beer darabjában ez Struen­see atyjának, a lelkésznek közeledtét jelzi. Az ilyen ellenmondások és azok előtt tűnnek föl, kik leginkább akarják élvezni a dráma mellett a ze­nét is.­­ A Kisfaludy-t­ár­saság szombati zárt­ülésében új elnökválasztásról is volt szó, miután a jelenlegi elnök , K. Kemény Zsigmond egészségi okokból akadályozva van, hogy a társaság ügyei­nek vezetésében tevékeny részt vegyen. A lapunk­ban e zártgyűlésről megjelent közleményre vonat­kozólag annak kijelentésére kérettünk, hogy ab­ban volt ugyan szó az általunk említett ügyről, a­mennyiben a tagok mély sajnálkozással említet­ték föl ama köztiszteletű író állapotát, de e be­szélgetés egészen magán­körű volt és semminemű hivatalos tárgyalás vagy megállapodás nem tör­tént. — A 10­0-ik darab előadásakor Szig­ligeti többfelől kapott üdvözlő sorokat. Többi közt Jókai és neje egy díszes m­elltűt küldtek neki, Jókai egy levele kíséretében. — Főispáni lemondások. Mint a P.N. Írja, a főispánok közül többen benyújtották lemon­dásokat és pedig azok, kik nincsenek azon hely­zetben, hogy a belügyminiszternek a főispánokhoz intézett legutóbbi rendeletében körülírt teendőket teljesíthessék. Azok a teendők : a megyében tar­tózkodni, s miniszteri engedély nélkül hosszabb időre el nem távozhatni. Ennek nem tudnak töb­ben eleget tenni.­­ A pénzügyminisztériumban államtitkári teendőket tovább is Madarassy Pál miniszteri tanácsos fogja végezni, de azért lesz elég változás a személyzetben. Dessewffy Lajos és Márffy Ágoston osztálytanácsosok min. tanácsosok­ká neveztetnek ki; Hérián, Rátz, Andreánszky osztálytanácsosok nyugdijaztatnak é­s számos uj osztálytanácsos s titkár fog kineveztetni. A többi között Králitz pénzügyigazgató osztálytanácsos lesz és az elnöki osztály vezetője.­­ Klap­ka táborn­ok­ról azt a hírt hal­lotta az aradi „Alföld,“ hogy az egyptomi alkirály által egy igen nagy és fontos katonai állásra hi­vatott meg. Klapka tbnok ugyanis azon megtisztelő feladatot nyert, hogy az egyptomi hadserget szer­vezze és az abisynai expeditiót vezesse. — Ásókat emlegetett agitátor: Pela­­gics betegen fekszik a viskovezei boszniai kórház­ban, hol a lakosság sokféle ovatiokban részesíti, és szerb nők ápolják. Pelagics csak egy liszt ud­varias őrizete alatt van. Ha felgyógyult, végrehajt­ják a rendőri kiutasítást.­­ A Liszt-egylet által tegnap rende­zett matinéénak (a plébánia épületben) fényes és nagy közönsége volt. Ez az a hely hol remény lehet, hogy Liszt hatalmas játékát is élvezheti a közönség. A mester ezúttal csakugyan zongorához is ült, hogy egyik saját szerzeményének (az „aratók kara“) énekrészeit kövesse. A tapsviharra aztán egy ábrándot is játszottak hatalmas ujjai. A Liszt-egylet, mely női tagokból áll, több kar­dalt adott elő igen szabatosan s csengő hangon Kauzer Berta asszony pedig Wagner „Fonódalát“ énekelte köztetszés közt. — Matejko legújabb festményének czíme „Litvánia és Lengyelország egyesítése.“ A képzőművészeti társulat már megtette a kellő lépé­seket, hogy a híres történelmi festő e művét is bemutathassa a magyar közönségnek. A jelenleg is látható „Báthory“-ját a pesti közönség napról napra nagyobb számnál látogatja. A derék társu­lat valóban meg is érdemli, hogy e kép után anyagi jövedelme legyen, mert azt mindig a mű­vészet érdekében használja föl, s midőn a legszű­kebb körülmények közt volt is, segélyzett több tehetséges ifjú festőt. Egyébiránt most már sze­rencsésen elmúltak a nehéz napok. A közönség emelkedő részvéte, a társulati elnök Ráth György ernyedetlen buzgalma, s Telepy titkár fáradhat­­lansága oly helyzetbe hozták a társulatot, hogy a folyó évben nemcsak törleszté egészen a nyo­masztó adósságokat, hanem 1000 frtnyi pénztári többlet is marad.­­ Nagy verekedés és öldöklés volt a napokban a sopron megyei Endrődön. Azt mondják, hogy néhány részeg paraszt kezdte az ott állomásozó dzsidásokkal, s a rend helyreállítása végett jött katonai őrjáratot is meg akarták sza­lasztani, ebből véres tusa fejlődött, mely közben az őrjárat több parasztot megölt és másokat meg­sebesített. A napokban egy vegyes katonai és pol­gári bizottság a helyszínen meg fogja vizsgálni az esetet. — Halálozások, Popovics Sándor, kir. táblai biró, Pest városának volt törvényszéki ta­nácsosa, elhunyt Pesten 56 éves korában. —Nagy­­kun-Túrkevéből pedig Hajdú Mihály ügyvéd elhunytáról értesítenek. A boldogult széles iszme­­retü férfiú volt, 1848-49-ben, nagy­kun kapitány. Pár óráig tartott gyöngélkedés után szenderült el 83 éves korában, decz. 20-án. Nagy kora daczára egész életében soha sem volt beteg, és soha senkire haragtartásban, vagy viszálkodásban nem állott. Az elhunytban Hajdú Ignácz édes atyját gyászolja. — Miklósy színházában tegnap sok tapsot aratott Kassai Vidor, ki ezúttal a „Két hu­szár“ czím­ű­ népszínműben az együgyű paraszt le­gényt adta folytonos derültség közt. Benne igen jó tagot nyert e színház. Nemcsak helyes érzéke van a komikum iránt, hanem természetesen, túl­zás nélkül is tudta azt érvényesíteni. Ezúttal egy vidéki színész, Balogh Alajos is föllépett, s a ba­kancsost játszotta elég jól. A nézőtéren üresen maradt vagy három sor pad. Ennek alkalmasint az az oka, hogy nem­régiben a vasárnapi közönség számára adták a „Tannhäuser“ czímű zeneparódiát, mely természetesen nem nagyon delectálja magát a jövő zenéjének kifigurázása felett, s vagy 2—3 hétig emlékében fogja tartani, hogy a napokban rosszul mulatott.— Figyelmeztetjük itt a közönsé­get, hogy szombaton Vizváry jutalom­játé­ka lesz, s a „Gerolsteini nagyherczegnő“ czimü operettet adják elő. Vizváry annyi jó órát szerzett már a közönségnek hogy, jutalomjátékánál a leg­­tömöttebb házra számíthat. — Abauj megyéből a kholera állásáról hivatalos hitelességű adatokat kaptunk és pedig azon forrásból, honnan a belügyministerium is me­ríti a magáéit, meríti már két hét óta anélkül, hogy­ egyetlen egyet közölne napi bulletinjeiben. Ez adatok szerint Abaujban eddig összesen 49 helységben tört ki járvány s a karácson ünnepekig megbetegedett 435 ember; halálozási arány 55°/0- ot tesz. A Hernád-völgy s a Zemplén felé eső hegy­köz adta az első áldozatokat, ezt követte a Tár­­cza-völgy, s legközelebb a Csereháton s az Osva völgyön kezd terjedni. Nagy-Ida, Aszaló, Nagy- Szaláncz mezővárosok s az épülőben levő kassa­­újhelyi vaspálya mentén fekvő községek egyaránt sínylik a járványt, melyből azonban a legkeserve­sebb rész Miszlóka, de leginkább Kassa-Ujfalu helységének jutott ki, mely utóbbi helyütt, 14 nap alatt 80 s e közt 43 halálos kimenetelű kho­lera eset fordult elő. E község lélekszáma 500 600 ig. — A nemzeti színháznál tegnap volt az a nap, mikor több tagnak felmondtak. Felmond­tak a zenekari tagok közül Blau Gyulának és Spillernek is. Ezt azért említjük meg, mert igen elevenen illustrálja azon tervnélküliséget, kipke­­dést-kapkodást, mely a nemzeti színháznál uralko­dik. Blaut, mint első hegedűst Orczy szerződtette s oly módon vitte be a zenekarba, hogy az akkori első hegedűs Ridley, ki 30 évig volt tagja a szín­háznak, megvált a közintézettől. Most azután az intendáns felmondott Blaunak is. Az operánál fel­mondtak Kühnerné- Toperczer Ilka asszonynak. A drámánál Nyczkyné asszonynak, ki pedig kellemes jelenség, s elegáns szerepét aligha betöltik Gabos Livia, Nagy Julcsa, Szigeti Jolán, stb. — Osztrák-magyar kereskedelmi kon­­gressus. A bécsi kereskedők reform-egylete által a kereskedelmi gyűlés egybehívása czéljából válasz­tott bizottság megalakult, s elnökévé Marzi Ká­rolyt s elnöki helyettessé Kneppler tudort vá­lasztotta. A bizottság első ülésében elhatározta, hogy a bécsi kereskedelmi társulatok küldötteit is fel fogja venni körébe, s a legközelebbi ülés már az egész kiegészített bizottság által fog meg­tartatni. Krvül kimondatott, hogy az első kereske­delmi gyűlés a világkiállítással egyidejűleg Bécs­­ben, a második Pesten, s az ezután következő gyű­lések felváltva Bécsben és Pesten tartassanak.­­ A siklósi postakocsit e hó 22-én éjjel három gonosztevő megtámadta s a kocsist le­lőtte. Gaz tettüknek azonban csakis megérdemlett jutalmát, a törvény szigorát nyerték meg. Ugyanis a lövésre a ló megbokrosodván, neki iramodott és a villányi postaházig meg sem állt. A tetteseket pe­dig nem sokára elfogták a siklósi pandúrok. A ko­csist a golyó halálosan találta. — Sajátságos székely népvisele­ti és ipari czikkeket küld Csikszék a bécsi vi­lágkiállításra. Lesz többféle specialitás, a többek közt: csiki székely főkötő (mely páratlan népvise­let s eredete János Zsigmond korából datálódik,) csiki tarka tarisznya, kurta zeke, muhar, festékes falszőnyeg gyufából, rongy szőnyeg, székely női mellény, lázárfalvi legyező, osztováta (szövőszék) borsfenyű ostornyél, szurok, terpentin, malomkő min­ta, fenyő pipaszár, madarasi cserépedény, furulya, pisztráng, koszu­t,uró, székely túró, füstös sajt, fe­­nyő­víz, gyapjú cserge, fapipa, lenmag pogácsa, fakanál, hólyagzacskó, óriás faátmetszetek, főtt perecz, tilló, vonogató, nyilahélből sótartó, fazár, borviz, ökörszarvból sótartó és lőportartó, stb. stb. Ezek mind oly különlegességek, melyekhez hason­­nemű fog küldetni természetesen egyebünnen is, de hasonló minőségű nem. — Hogyan fogták el Rózsa Sán­dort? Ez alkalmi kérdésre részletesen felel a szegedi lap s a hírhedt betyár kalandos életéből röviden elmondjuk még ezt is. Lépre csalták szép szóval, mielőtt még futó betyár lett volna. Hanem akkor már nem igen tartózkodott egy helyen, mert nem volt eléggé bizonyos, ha nem szagoltak-e meg valamit legújabb viselt dolgaiból. Gr. Ráday kir. biztos Somogyi József szeged-rókusi csendbiztost bizta meg a nevezetes fogással, ki emberül végre is hajtotta azt. Óvakodnia kellett, nehogy Rózsa neszét vegye valaminek, mert a veszedelmes em­bert nem volt tanácsos kóborlóvá tenni. Somogyi először a betyárt Martonoson Rózsa Andrásnál ke­reste szigorú incognitóban. De akkor már nem volt testvérénél. Ez eredménytelenség után Szege­den a Bocska-féle korcsmát látogatta meg, a­hol Rózsa szeretője is volt. Somogyi itt mulatozni kezdett, s a nőszemélyt bőven kínálta borral. Az­tán módosan kezdett vele beszélni Rózsáról, el­mondva, hogy fontos közleni valója volna vele, s többi közt át akarná adni azon fegyvereket, me­lyeket Veszelka lakásán találtak. Reggel aztán Rózsa megjelent Somogyinál, mikor az még ágy­ban feküdt s bizalmasan kérdezte, hogy hát mi az a nagy mondani­való ? Somogyi jó reggeliről gondoskodott, aztán előadta, hogy Ráday gróf szeretne vele beszélni. Rózsa meghökkent, de még­is ráállt. Hanem mikor a szegedi várba akart vele menni a biztos, akkor már vonogatózott, s ugyan­csak szükség volt a rábeszélésre. Lépésről lépésre növekedett benne a gyanú, s az oroszlán kávé­háznál már azon ürügy alatt akart elmaradni, hogy szomjazik, de a biztos bement vele együtt egy ital borra s újra csak nógatta. A vár kapuja előtt egészen megbicsakolta magát, s leü­lt a sé­tány karfájára, s kívánta, hogy Kormos Béla vizsgáló­bíró jöjjön ki hozzá, mert ő be nem megy. Somogyi szemrehányólag válaszolt , hát nem bí­zik benne, stb. és csakugyan rávette Rózsát, hogy bemenjen a csapdába. Ott mialatt intézkedtek, Kor­mos Bélával beszélgetett, midőn pedig kijött at­tól, két fegyveres katona szuronyt szegzett neki, s elfogták.­­ A kholera állásáról Buda­pes­­ten következőket tartalmazza a hivatalos jelentés Budán dec. 28-án újabb kholeraeset s halálozás sehol sem merült föl. Ápolás alatt volt 8 polgári s 12 katonai egyén. Pesten egy eset merült föl, mely az omnibus-telepen levő fiók kórházra esik. Az ápolás alatt levő 93 beteg közül meghalt 3. Budán dec. 29-én 1 eset merült föl a Tabán­ban. A járvány kezdete óta beteg lett 769, meg­gyógyult 466, meghalt 294, ápolás alatt maradt 9. Pesten 3 újabb eset volt, melyből 1 a József­városra, 2 pedig a kórházakra esik. Ezzel a be­tegek száma 79, melyből meghalt négy. A járvány kezdete óta beteg lett 986, meggyógyult 509, meghalt 411, ápolás alatt van 66. Kassán dec. 27-én beteg lett 4, meghalt 2, dec. 28-án beteg lett 4, meghalt 4. A szegedi várban f. hó 27-én a fegyenczek közt 2 eset fordult elő, s az egyik halállal végződött.­­Ung megyében 63 községben f. é. dec. 17-étől 25-éig a gyógykeze­lés alatt maradt 121 cholerabeteghez újabban 276 járult, az összesen 397 beteg közül meggyógyult 137, meghalt 155, gyógykezelés alatt maradt 104. A járvány egész tartalma alatt összesen megbete­­gült 1004, meghalt 448, meggyógyult 452. — A járvány 18 községben teljesen megszűnt s Ungvár városában is a legutóbbi 8 nap aktt valamivel alábbhagyott. — Egy halálra vert iskolás gye­rekről ir az „Udvarhely“ czimü lap. A kegyet­len professzor B. L. és Sz. Kereszturon tanít, de valószínűleg nem soká, mert a járásbiró előtt van ügye. Egy ottani lakatos mester 6 éves fiát gyö­törte halálra. A kis­fiú valami csínyt követett el, miért a tanító nagy haraggal maga elé parancsol­ta, s mivel a kis deliquens rémültében a padba fogódzott, s nem akart kimenni, két más tanulóval hurczoltatta a médiumra, hol a gyerek térdre borult, s a tanító térdeit is átölelte. Mind hasztalan, meg­kapta az olvasatlan mogyorópalctát. Még e nap beteg lett, s három napi nyavalyatörés után meg­halt. Egész betegsége alatt összetett kezekkel rimán­­kodott, hogy ne bántsák. Az orvosi bizonyítvány szerint a gyerek azelőtt ép és egészséges volt. — Talált régi pénzek. A Kecskeméthez tartozó nyiri határban nagy mennyiségű régi pénzt találtak­. Két napszámos ásással foglalkozván, egy nagyobb cserép korsót ástak ki a homokból, mint­egy egy lábnyimélységből, melynek teteje ezüst lappal volt leszorítva. Súlyából mindjárt gyanították, hogy ezüst pénzt tartalmaz. Miután az ezüst lapot lefe­szíteni nem bírták, ásóval törték össze az edényt, melyből krajczár nagyságú ezüstpénzek szóródtak szét és egy ódon zsacskóból aranyak haltak ki. A leletet egy tanyára vitték be, hol megosztozkodtak rajta. A kecskeméti kapitányság csak­­pár nap múlva értesült a dologról és azonnal megtette a kellő lépéseket. Eddig mint az ottani heti­lapban olvassuk, 2200 darab régi pénz került meg, me­­lyekről szakértők állítólag akként nyilatkoznak, hogy azok a keresztes hadjárat idejéből valók s mindenféle akkori állam pénzeiből vannak össze­szedve, s hihetőleg a talált kincs valamelyik szét­vert keresztes­ sereg hadi pénztára lehetett, mert ennyi pénz azon időben nagy vagyont képezett. — Álarcos bálok lesznek farsangon át hetenkint az istvántéri színházban is. Ilyenkor délutánonkint lesznek előadások. JANE EYRE. — ÖNÉLETÍRÁS — írta CURRER BELL. XIV. Fejezet. A legközelebbi néhány nap alatt alig láttam Rochester urat. Reggelenkint ügyeivel látszott el­foglalva lenni és délután rendesen vendégei érkez­tek Millcoteból vagy a szomszédságból, kik né­melykor ebédre is Thornfieldben maradtak. Midőn lábfictama annyira javult, hogy a lovaglás lehetővé lett, a nap nagy részét lóháton tölté, — valószí­nűleg a látogatásokat viszonozta, mert rendszerint csak késő este tért haza.

Next