Ellenőr, 1872. december (4. évfolyam, 279-302. szám)
1872-12-31 / 302. szám
jak, főkérdésekre nézve kölcsönös egyetértés jött létre. Thiers ugyanaznap az angol nagykövetnél ebédelt s onnan távoztában elcsúszott anélkül azonban, hogy valami sérülést szenvedt volna. Csütörtökön Apponyi osztrák-magyar és jövő vasárnap Arnim német követnél fog Thiers ebédelni. Gramont hy. Daru grófhoz intézett hosszabb levelében következőleg nyilatkozik: Ő nem állította, hogy Ausztria Francziaországot háborúra serkentette, sőt ellenkezőleg meg van győződve, hogy ennek háborúja által kellemetlelenül meg vol lepve. Francziaországnak Ausztriához való háború előtti viszonyairól hallgatni akar Ragaszkodik ahhoz, hogy a bécsi kabinet Francziaországnak az 1870 évi háborúra segélyét ígérte. — Továbbá mondja: 1870. július 23-án az osztrák nagykövetség kormányának két, jul. 20- től kelt sürgönyét kézbesítette nekem, és azokat átengedte nekem másolat végett. Az egyik sürgöny a semlegességet proclamálta, és velünk egyetértőleg közzé volt teendő. A másik minden félreértés elkerülése végett igen teljes, és igen kimerítő sürgöny szintén feözöltetett St. Cloudban és a kormány egyéb tagjaival; ez nem tétetett közzé E sürgöny ama már idézett helyet tartalmazá: „Szíveskedjék a császár és miniszterei előtt ismételni, hogy mi Francziaország ügyét a magunk ügyének tekintjük stb.“ — Grammont most is állítja, hogy Ausztria két ízben ígérte meg segélyét és hogy ez ígéreteket maga a külügyminiszter megerősítette. Levelét azon kérdéssel fejezi be, vajon most már igaz-e vagy nem, hogy Ausztria az 1870. évi háborúra segélyét ígérte Francziaországnak. Gramonthy a német sajtónak sok dolgot ad s a berlini lapok hosszasan foglalkoznak vele. Mondják, hogy a herczeg a franczia szeptemberi kormány eljárását vizsgáló bizottságnak most a következő okmányokat szándékozik átadni: 1.) Beust egy hivatalos sürgönyét Metternichhez 1870. júnus 20-tól, melyben a Gramont levelében idézett szavak foglaltatnak; 2.) Beust egy bizalmas levelét Gramonthoz, mely a sürgönyt megerősíti, sőt annak szavait, határozottabban ismétli; 3.) egy szövetségi tervezet másolatát, mely az első vereség hírének napján lett volna aláírandó. Gramontha ezenkívül egy új levelet fog közrebocsátani, melyben a dátumokat, tényeket és idézett szavakat bővebben fogja körülírni. IX. Pius őcsalatkozhatlansága darázsfészekbe nyúlt s bőven öszlenek rá Berlinből a „cynikus“, „szemtelen/ és „esztelen“ s ezekhez hasonló nem épen megtisztelő czimek. Allocutiójának, melyet kivonatilag mi is közöltünk, Németországra vonatkozó része, mely a berlini lapokat ellene zúdította, szószerint következőleg hangzik : „De a legkeserűbb fájdalmat, mely minket ez és más jogtalanság miatt eltölt, melyet az egyháznak Olaszországban mindenütt okoznak, még nem kevésbé emelik azon dühös üldöztetések, melyeknek másutt ki van téve; de leginkább az új német birodalomban, hol nem egyedül titkos szilmekkel, hanem nyilvános erőszakkal is azon dolgoznak, hogy alapjaiban megdöntsék. Hiszen azok az emberek, kik nemcsak nem vallják a mi legszentebb hitünket, hanem azt nem is ismeri , azon hatalmat igénylik, hogy a kath. egyház hatalmát és jogait meghatározzák És midőn azt makacsul bántalmazzák, nem tartózkodnak szemtelenül azt állítani, hogy ők az egyházat meg nem károsítják; sőt rágalmakkal és guttynyal tetőzik a jogtalanságot s nem szégyenük a dühös üldözetések okát a katholikusoknak tulajdonítani, mert főpásztoraik, s a clérus a hivő néppel egyesülve vonakodnak a világi hatalom törvényeit és rendelteit az isten és egyház legszentebb törvényeinek eléje tenni s ez okból vallásos kötelességeikhez hűtlenek lenni nem akarnak. Vajha az uralkodók többsége, a mindennapi tapasztaláson okulva, végre arról győződnék meg, hogy alattvalóik közül senki sem adja meg lelkiismeretesebben a császárnak azt ami a császáré, mint a katolikusok és pedig főleg azért, mert lelkiismeretesen törekednek istennek megadni azt a mi istené.“ Castelar a rabszolgaság ellen fényes beszédet tartott a spanyol kortes egyik közelebbi ülésében, melyben kiemelte, hogy a rabszolgáknak teljes joguk van a szabadságra s hogy az Antillák lakói igényt tarthatnak a spanyol alkotmány jótéteményeire. Szerinte Spanyolország amerikai hatalom lenne és maradna ha kellőleg tudnák használni azon köteléket, mely nyelv és demokrácia tekintetében Spanyolországot a délamerikai államokkal összefűzi s rövid időn megszilárdulna a spanyol-amerikai demokrata föderatió. Kiemelte továbbá, hogy a történelmi átalakulások mindannyian a demokrátia megteremtésére munkálnak. Nézzük például, mondá Austriát, a szent szövetség eme zárkövét, Metternich emez emeltyűjét. Hol áll ma. Oh, Austria széttörte theocratikus concordatutumát, kivezette népét a börtönből, autonóm nemzetekké tette őket, s míg egykor a királyokat hívta Európa térképének megosztására, ma a nemzeteket hívja világkiállításra, hogy lássák az ipar és munka csodáit. Oroszország Khivával komoly háborúba keveredett, még pedig mint az orosz lapok szépítgető tudósításaiból is kivehetjük, nem a legszebb kilátásokkal. A khivai khán ugyanis kóbor népekből hadcsapatokat alakított s ezeket küldte az orosz határokra, hogy az előnyomuló orosz hadoszlopokat szemmel tartsák, nyugtalanítsák és az oroszországi kirgiseket rabolják. Ezalatt a nagyszámú chivai haderő Emiir folyóig nyomult elő s ennek mentében mind hatalmába kerítette az orosz erődöket, melyekből aztán Irgi ellen nyomult elő az orosz kazalinski vonalat veszélyeztetve, mely Orenburgot Taskenddel egyesiti. Az időjárás által járhatlanná tett sivatagokon lehetetlenné vált az előnyomulás a gyalogságra nézve s igy az orosz hadoszlopok rendes őrvonalukra tértek vissza védtelenül hagyva a külső határokat. — Orenburgban haditanács tartatott, melyben egyebek között elhatározták, hogy az Arai és a Kaspi tavak között egy új védvonal szervezendő. TÁRCZA: A lefolyt év halottjai. Mielőtt megválnánk az évtől, tegyük le a megemlékezés koszorúját azok sírjára, kiket elvesztettünk, kiknek nevek hivatásokkal vagy eseményekkel álltak kapcsolatban emlékezzünk meg azokról, kik amíg éltek oly részt vettek és úgy végeztek a munkából, hogy ünnepeltekké váltak’ Emlékezzünk meg azokról is, kik a közélet terén kiváló állást foglalva el, mint nyilvános faktorok megszűntek már működni. És ne feledkezzünk meg azokról sem, kiket ez év korai sírba fektetett, s egy kecsegtető pálya kezdete szakadt meg előttük. Hazánknak ez évben is vannak súlyos veszteségei, melyeket későbbi időknek kell pótolnia, de hála égnek, országos kitűnőségeink közül aránylag keveset ragadt el a halál. A politikai élet küzdterén vesztettünk legtöbb hazafit, s azok közt Vukovicsot, az ékesen szóló, európai műveltségű, szabadelvű képviselőt, s a független magyar minisztérium hírneves tagját. Csaknem vele egyszerre hunyt el ugyan a minisztérium egykori pénzügyére: Duschek Ferencz. Itt kell megemlítenünk a pozsonyi diéták egyik nevezetességét, az alkotmányviták, nemzeti és vallási sérelmek korában oly nagy szerepet játszott Balogh Jánot, ki 1861-ben is képviselő volt. Az 1869-72-ki országgyűlés tagjai közül elhunytak : Nagy János, Pozsonymegye egyik kerületének képviselője és elvtársunk; Szabó József kolozsvári képviselő; Gonda László Békés város képviselője, ki a tanügynek is derék barátja volt ;Lászlóffy Antal, szamosujvári képviselő. A jelen országgyűlés tagjai közül már elhunyt Lukács Ignácz, nádudvari képv. és Vukovich. A törvényhozás régibb tagjai közül halottak: Papp Pál, Heves megye egyik kerületének képviselője; Lukynich Mihály, Sopron m megye egyik kerületének ellenzéki képviselője; Sipos Ferencz képviselő Bereg megyéből; Prick József, kivel oly sok tudományos ismeret szállt a sírba, s kiben Torontálmegye szeretett alispánját veszté. Várady János, ki mint honvédezredes hunyt ki; Ormós Sándor, ki Aradmegye főszolgabírója lett. Gr. Bethlen Gábor Erdélyből. A művészet és irodalom halottjai közül először Szerdahelyi Kálmánt emlitjük, szivművészetünk e felejthetlen halottját. A színvilág egy régi jelese, Déryné szintén ez év halottja, valamint a nevető múzsa derék hívei közül Benza Károly. Irodalmunkat nem fújták nagy veszteségek. A halottak leginkább a csöndes de szorgalmas munkakörtől ragadtattak el, mint Nagyajtai Kovács István, erdélyi író, ki leginkább a történelemmel foglalkozott; Eötvös Lajos, kiben fiatal, fogékony elme szállt a sírba; Hory Farkas, egykor igen szeretett erdélyi költő; Major Béla, az újabb irodalom novellairója; Marikovszky Gábor, ki több elbeszélő költemény által ébresztett figyelmet. Megemlítjük itt Grozescu Julián korán elhunyt, román költőt is, ki több román költeményt fordított le magyarra, és ismertette a román népköltészetet. Az orvosi körökből hiányzik Obonyay János, 1848—9-ben tábori főorvos és Kossuth háziorvosa; Mizsey Endre, a nemzeti színház orvosa; Wachtel Dávid, egyetemi orvostanár stb. A tud. Akadémia belső tagjai közül egyet gyászol: Szénási Sándort, ki a tanügy és irodalom terhetlen buzgalmu férfia volt. Igazgatósági tagjai közül elhunyt: Marczibányi Antal kinek emlékét a tudomány és irodalom emelésére tett nevezetes adományok őrzik; továbbá : gr. Andrássy György, ki korábbi években a politika terén is nagy szerepet játszott, s az országbírói méltóságot is viselte. A politikai szerepet játszott férfiak közül elhunyt: Gr. Barkóczy János, az ó-konservativek e nevezetes tagja. Itt említünk meg két agitátort is. Egyik dr. G aj Lajos, pánszláv író és az illyrismus előhajczosa, kinek neve az 1848-iki eseményekből ismeretes. A másik Janku Ábrahám, a „havasok királya.“ A közélet férfiai közül a halottak közt találjuk: Tarczaly Károlyt, Közép-Szolnok megye alispánját; Kovásznai Kovács Lászlót, kit a Szilágyság sok jótékony alapítványáról ismer ; Oszterlamn Károlyt, ki könyvkereskedőink közöl való volt. Meg kell emlékeznünk Horgosi Kárász Anna felől is, ki oly nevezetes hagyományok által tette emlékezetessé halálát. A tanári koszorú egyik legérzékenyebb veszteségét Szénásiban már említettük. Veress László debreczeni főiskolai tanár és író; Finkei József és Finkei Pál s.-pataki tanárok szintén e koszorúból hulltak ki. Az egyházi rend halottjai: Biró László szatmári püspök; Durguth József esztergomi főprépost; Schirg Endre esztergomi kanonok; Báthory Gábor volt ref. superintendens. A katonai osztályból: Buday László honvédőrnagy és alhadbiztos; Czillich Ede honvédezredes és budai parancsnok; Püchler volt honvédezredes; Somogyi József őrnagy ; Komáromy György, a szabadságharcz katonája s az 1866-ki porosz-osztrák háborúban a magyar légió szervezőinek egyike ; Driquet Péter, 49-ki alezredes, Virág Gedeon ezredes a szabadságharczban. Megemlítjük még Preradovits tábornokot és horvát költőt is. Várady János honvéd-alezredes elhunytat e csoportnál ismételnünk kell. Ezek hazánk halottjai. A külföld elhunyt jeleseit lehetetlen itt mind elősorolni. Csak röviden, a nevezetesbek emlékét elevenítjük fel. Az uralkodó családok tagjai közül meghaltak: Zsófia főherczegnő, XV. Károly, a svédek királya és költője; s nemrégiben a Sandvich szigetek királya. A politikai világból: Persigny herceg ii. Napoleon híve s az 1852-iki államcsíny egyik fő tényezője; Govone olasz tbk.s hadügyminiszter; Conti, III. Napóleon magán titkára; Mazzini József, a lánglelkű olasz; Doblhoff báró, az 1848-iki olasz ministerium tagja; Hegnenberg Dux bajor miniszterelnök; Thorbecke miniszter Hágában; Vaillant tábornagy, III. Napóleon minisztere; Juarez, Mexico elnöke s Miksa császár kivégeztetője ; Balta, a perui köztársaság elnöke, kit meggyilkoltak ; Seward, az Egyesült államok külügyminisztere; Dzsemil pasa, nagyműveltségű török miniszter, stb. A tudomány, művészet és irodalom nevezetes halottjai: Warrens osztrák publicista és lapszerkesztő ; Grillparzer osztrák költő; Trendenburg német bölcsész Berlinben; Dawison Bogumil német drámai színész; M o r s e t, a távirászat megalapítója; Dr. Friedländer Miksa, a N. fr. Presser kiadója; Hartmann Mór német író; Schauffert Hypolit osztrák vígjátékíró ; Joan Hila de Radulescu román költő; Gerstäcker Frigyes a híres német utazó és szellemdús író; Lewer Károly trieszti angol konzul és az ír Walter Scott; Guéroult Adolf, az Op. Nat. szerkesztője; Devrient Emil, kitűnő német színész; Dash grófné, franczia írónő; Feuerbach Lajos német bölcsész; Gautier Theophil; sir John Bowring, Petőfi angol fordítója s akadémiánknak s a Kisfaludytársaságnak külső tagja; Greeley Horace amerikai hírlapíró, s a közelebbi elnökválasztáskor Grant ellenjelöltje. A hivatalos lapból. A horvát-slavon-dalmát minister Horváth Ferencz m. kir. pénzügyministeri segédforditót minister fogalmazóvá nevezte ki. Az uralgó cholera alkalmából Ugocsa megye területén az országos vásárok megtartása, a megyei alispán jelentése szerint, további intézkedésig betiltatott. — Tusa egy vadkannal. Marosszéki születésű Imreh Miklós, a Szilágyságban, Hadad helységben, mint a b. Wesselényi József uradalmi számtartója, f. hó 13-án, kétcsövő lőfegyverrel és egy rövid tőrrel fölfegyverkezve, déltájban egyedül elindult az uradalmi rengeteg erdőbe, az ott makkoló uradalmi sertésnyájakat megtekinteni, mit végezve, a mint hazafelé sietett volna, egy árokból, lőtávolban, egy iszonyú nagy vadkan fekhelyéből felugorva, — rettentő agyarait csattogtatva — őt megtámadni készült; azonban Imreit Miklós sem vévén tréfára a dolgot s legkevésbé sem vesztve el lélekjelenlétét, daczára annak, hogy fegyvere nem golyóval, hanem csak postával volt töltve — a szörnyet czélba véve, reá lőtt, mire a vadállat, agyarait még jobban csattogtatva rohant Imrék Miklós felé, — miközben ez fegyvere másik csövét is rásütni nem késett, s ezáltal a még dühösebbé vált szörny egész erővel rohant Imreh M.-ra, kinek már nem lévén ideje fegyverét megtölteni, a kezébe fogott tőrrel várta be a vad közeledését, mely azonban rohama közben, Imreh M.-tól mintegy 10 lépésnyire hátulsó részével összeroskadt: a tett két lövéssel mindkét hátulsó lába el lévén lőve, ezen loroskodás közben I. M egy percznyi időt nyert fegyvere megtöltésére; azonban mig ezt tette, a vadkan első lábai segélyével épen I. M. mellé csúszott, ki fegyverét már 3-szor annak füle tövébe süté. Ezáltal még nem volt mindennek vége, mert az iszonyú tusa még csak most kezdődött a vadkan, nem lévén még egészen ártalmatlanná téve, kimondatlanul vergődvén arra törekedett, miszerint agyaraival ellenfelét beérje. Imreh M. ekkor már tőrrel volt kénytelen önvédelmére a vad szörnyet megtámadni, tett rajta három hatalmas szúrást, és pedig kettőt füle tövén, egyet a nyakán; mialatt a vadkan úgy csapott Imreh Miklóshoz — mit gyors félre ugrással került ki — hogy egy karvastagságu fiatal cselfát ketté tört hatalmas agyaraival ; de már ekkor annyira gyengitve volt a vadkan, hogy I. M. csendesen hátrálva, a még vérében is támadni akaró vadkan előtt, — fegyverét tölthette és bátran lőhetett arra tizenkétszer, és csak az utóbbi 12-ik lövésre adta ki, iszonnya sivitások közt leheletét, mindössze tehát 15 lövés és három tős szúrást kapott a vadkan. — Ily életveszélyes küzdelem után Imreh Miklós az általa hősies bátorsággal elejtett vadkant a báró úr udvarába vitetvén, megmérte, s az 4 mázsa 20 fontot nyomott. A római rókafalka a múlt napokban rendesen pompás runnel és legalább egy-egy kill-lel működött, míg a 27-ki kirándulás szerencsétlenebb volt annyiban, mert a felvert koma jól őrizte bőrét s jól kifárasztva a vörös frakkokat nyom nélkül eltűnt. E napon esések is történtek s Branchi hg. és a Kuntsman közeli fájó érintkezésbe jöttek mater Tellus-sal, bár minden komolyabb következmény nélkül. A kiránduláson jelen volt Humbert hg. valamint több vadásznő is. * Vadászkaland fordult elő Meurthe departementban, melynek igen szomorú vége lehet. Ugyanis egy társaság rándult ki e hó 18-án az Occey-i erdőbe vadkan vadászatra, melyen a társaság egyik tagja egy vén vadra bukkant s azt ezélbnvéve reá lőtt, de nem talált, a felvert vad a minden oldalról növekve közeledő zajra őrült félelmében egyenesen az illetőnek rontott s hátára kapván száguldott vele tüskén bokron keresztül. Vadásztársai csakhamar elvesztették szemök elől a vadat és szencsétlen terhét s mind a napig sem akadtak rá, csak puskáját találták elő egy vízmosásban. Hírek. Decz. 30-án — Vukovics holtteste csak a jövő hó vége felé fog megérkezni Triestbe, mert a hajó, mely szállítja, elkésett. A tisztelt hamvakat Triestből egyenesen Beregszóra szállítják. Az elhunyt veje , Ürményi Pál meleg hangú levelet intézett Temes megye bizottmányához, megköszönve azon megemlékezéseket, melyek által a megye közönsége egykori alispánja iránt oly kegyeletes hálát tanúsított. A király tegnap este, a trónörökös pedig tegnap reggel Bécsbe utaztak. A király, királyné és Gizella főherczegnő a tegnap nagy részét a budai várban töltötték. — Az opera barátai számára szomorú hirünk van. Pauline asszony legalább félévre visszavonul, hogy teljesen kipihenje magát, miután makacs rekedtségének következményei még nem múltak el, s az óvatosságot szükségesnek tartja. Csütörtökön énekelt egyik legkiválóbb szerepében, a „Fekete dominóban,“ de nem oly sikerrel, mint máskor. Visszavonulása érzékeny csapás az operára, hol most Blaháné asszony és Palikádi k. a. veszik át szerepei egy részét. Reméljük azonban, hogy e pihenésnek meg lesz óhajtott sikere, s a közönség kedvencz énekesnője ismét üde hanggal lép elő. A pénztárt nem terheli annyira ez eset, mint a játékrendet, mert a t. művésznő tiszteletdíjából ez idő alatt tetemes részt levonnak. — Mindig meglátszik, ha a ruhát nem az viseli, akire szabták, — gondolhatták sokan „Struensee“ előadása alatt, figyelvén a szép zenére, melyet felvonások közt és egy pár jelenethez is játszottak. Csakhogy Meyerbeer e szép zenéje nem mindenütt illik a Szigligeti drámájához, így a második felvonás előtti zene sehogy sem képez bevezetést a következő jelenetekhez. A zenekar többi közt egy népies motívumú dán zenét játszik, afféle dreischritt ütemekben egy tánczzenét. Ezt a Beer darabjában korcsmái jelenet követi, Szigligeti darabjában azonban egy pompás üvegkert tárul föl, finom udvaronczokkal. A harmadik felvonásban szintén feltűnők az áhitatos templomi hangok, melyek akkor zendülnek meg, mikor Ranzau miniszter lép a színpadra és Struenseehez közeledik. Mert épen e templomias hangok? Azért, mert Beer darabjában ez Struensee atyjának, a lelkésznek közeledtét jelzi. Az ilyen ellenmondások és azok előtt tűnnek föl, kik leginkább akarják élvezni a dráma mellett a zenét is. A Kisfaludy-társaság szombati zártülésében új elnökválasztásról is volt szó, miután a jelenlegi elnök , K. Kemény Zsigmond egészségi okokból akadályozva van, hogy a társaság ügyeinek vezetésében tevékeny részt vegyen. A lapunkban e zártgyűlésről megjelent közleményre vonatkozólag annak kijelentésére kérettünk, hogy abban volt ugyan szó az általunk említett ügyről, amennyiben a tagok mély sajnálkozással említették föl ama köztiszteletű író állapotát, de e beszélgetés egészen magánkörű volt és semminemű hivatalos tárgyalás vagy megállapodás nem történt. — A 100-ik darab előadásakor Szigligeti többfelől kapott üdvözlő sorokat. Többi közt Jókai és neje egy díszes melltűt küldtek neki, Jókai egy levele kíséretében. — Főispáni lemondások. Mint a P.N. Írja, a főispánok közül többen benyújtották lemondásokat és pedig azok, kik nincsenek azon helyzetben, hogy a belügyminiszternek a főispánokhoz intézett legutóbbi rendeletében körülírt teendőket teljesíthessék. Azok a teendők : a megyében tartózkodni, s miniszteri engedély nélkül hosszabb időre el nem távozhatni. Ennek nem tudnak többen eleget tenni. A pénzügyminisztériumban államtitkári teendőket tovább is Madarassy Pál miniszteri tanácsos fogja végezni, de azért lesz elég változás a személyzetben. Dessewffy Lajos és Márffy Ágoston osztálytanácsosok min. tanácsosokká neveztetnek ki; Hérián, Rátz, Andreánszky osztálytanácsosok nyugdijaztatnak és számos uj osztálytanácsos s titkár fog kineveztetni. A többi között Králitz pénzügyigazgató osztálytanácsos lesz és az elnöki osztály vezetője. Klapka tábornokról azt a hírt hallotta az aradi „Alföld,“ hogy az egyptomi alkirály által egy igen nagy és fontos katonai állásra hivatott meg. Klapka tbnok ugyanis azon megtisztelő feladatot nyert, hogy az egyptomi hadserget szervezze és az abisynai expeditiót vezesse. — Ásókat emlegetett agitátor: Pelagics betegen fekszik a viskovezei boszniai kórházban, hol a lakosság sokféle ovatiokban részesíti, és szerb nők ápolják. Pelagics csak egy liszt udvarias őrizete alatt van. Ha felgyógyult, végrehajtják a rendőri kiutasítást. A Liszt-egylet által tegnap rendezett matinéénak (a plébánia épületben) fényes és nagy közönsége volt. Ez az a hely hol remény lehet, hogy Liszt hatalmas játékát is élvezheti a közönség. A mester ezúttal csakugyan zongorához is ült, hogy egyik saját szerzeményének (az „aratók kara“) énekrészeit kövesse. A tapsviharra aztán egy ábrándot is játszottak hatalmas ujjai. A Liszt-egylet, mely női tagokból áll, több kardalt adott elő igen szabatosan s csengő hangon Kauzer Berta asszony pedig Wagner „Fonódalát“ énekelte köztetszés közt. — Matejko legújabb festményének czíme „Litvánia és Lengyelország egyesítése.“ A képzőművészeti társulat már megtette a kellő lépéseket, hogy a híres történelmi festő e művét is bemutathassa a magyar közönségnek. A jelenleg is látható „Báthory“-ját a pesti közönség napról napra nagyobb számnál látogatja. A derék társulat valóban meg is érdemli, hogy e kép után anyagi jövedelme legyen, mert azt mindig a művészet érdekében használja föl, s midőn a legszűkebb körülmények közt volt is, segélyzett több tehetséges ifjú festőt. Egyébiránt most már szerencsésen elmúltak a nehéz napok. A közönség emelkedő részvéte, a társulati elnök Ráth György ernyedetlen buzgalma, s Telepy titkár fáradhatlansága oly helyzetbe hozták a társulatot, hogy a folyó évben nemcsak törleszté egészen a nyomasztó adósságokat, hanem 1000 frtnyi pénztári többlet is marad. Nagy verekedés és öldöklés volt a napokban a sopron megyei Endrődön. Azt mondják, hogy néhány részeg paraszt kezdte az ott állomásozó dzsidásokkal, s a rend helyreállítása végett jött katonai őrjáratot is meg akarták szalasztani, ebből véres tusa fejlődött, mely közben az őrjárat több parasztot megölt és másokat megsebesített. A napokban egy vegyes katonai és polgári bizottság a helyszínen meg fogja vizsgálni az esetet. — Halálozások, Popovics Sándor, kir. táblai biró, Pest városának volt törvényszéki tanácsosa, elhunyt Pesten 56 éves korában. —Nagykun-Túrkevéből pedig Hajdú Mihály ügyvéd elhunytáról értesítenek. A boldogult széles iszmeretü férfiú volt, 1848-49-ben, nagykun kapitány. Pár óráig tartott gyöngélkedés után szenderült el 83 éves korában, decz. 20-án. Nagy kora daczára egész életében soha sem volt beteg, és soha senkire haragtartásban, vagy viszálkodásban nem állott. Az elhunytban Hajdú Ignácz édes atyját gyászolja. — Miklósy színházában tegnap sok tapsot aratott Kassai Vidor, ki ezúttal a „Két huszár“ czímű népszínműben az együgyű paraszt legényt adta folytonos derültség közt. Benne igen jó tagot nyert e színház. Nemcsak helyes érzéke van a komikum iránt, hanem természetesen, túlzás nélkül is tudta azt érvényesíteni. Ezúttal egy vidéki színész, Balogh Alajos is föllépett, s a bakancsost játszotta elég jól. A nézőtéren üresen maradt vagy három sor pad. Ennek alkalmasint az az oka, hogy nemrégiben a vasárnapi közönség számára adták a „Tannhäuser“ czímű zeneparódiát, mely természetesen nem nagyon delectálja magát a jövő zenéjének kifigurázása felett, s vagy 2—3 hétig emlékében fogja tartani, hogy a napokban rosszul mulatott.— Figyelmeztetjük itt a közönséget, hogy szombaton Vizváry jutalomjátéka lesz, s a „Gerolsteini nagyherczegnő“ czimü operettet adják elő. Vizváry annyi jó órát szerzett már a közönségnek hogy, jutalomjátékánál a legtömöttebb házra számíthat. — Abauj megyéből a kholera állásáról hivatalos hitelességű adatokat kaptunk és pedig azon forrásból, honnan a belügyministerium is meríti a magáéit, meríti már két hét óta anélkül, hogy egyetlen egyet közölne napi bulletinjeiben. Ez adatok szerint Abaujban eddig összesen 49 helységben tört ki járvány s a karácson ünnepekig megbetegedett 435 ember; halálozási arány 55°/0- ot tesz. A Hernád-völgy s a Zemplén felé eső hegyköz adta az első áldozatokat, ezt követte a Tárcza-völgy, s legközelebb a Csereháton s az Osva völgyön kezd terjedni. Nagy-Ida, Aszaló, Nagy- Szaláncz mezővárosok s az épülőben levő kassaújhelyi vaspálya mentén fekvő községek egyaránt sínylik a járványt, melyből azonban a legkeservesebb rész Miszlóka, de leginkább Kassa-Ujfalu helységének jutott ki, mely utóbbi helyütt, 14 nap alatt 80 s e közt 43 halálos kimenetelű kholera eset fordult elő. E község lélekszáma 500 600 ig. — A nemzeti színháznál tegnap volt az a nap, mikor több tagnak felmondtak. Felmondtak a zenekari tagok közül Blau Gyulának és Spillernek is. Ezt azért említjük meg, mert igen elevenen illustrálja azon tervnélküliséget, kipkedést-kapkodást, mely a nemzeti színháznál uralkodik. Blaut, mint első hegedűst Orczy szerződtette s oly módon vitte be a zenekarba, hogy az akkori első hegedűs Ridley, ki 30 évig volt tagja a színháznak, megvált a közintézettől. Most azután az intendáns felmondott Blaunak is. Az operánál felmondtak Kühnerné- Toperczer Ilka asszonynak. A drámánál Nyczkyné asszonynak, ki pedig kellemes jelenség, s elegáns szerepét aligha betöltik Gabos Livia, Nagy Julcsa, Szigeti Jolán, stb. — Osztrák-magyar kereskedelmi kongressus. A bécsi kereskedők reform-egylete által a kereskedelmi gyűlés egybehívása czéljából választott bizottság megalakult, s elnökévé Marzi Károlyt s elnöki helyettessé Kneppler tudort választotta. A bizottság első ülésében elhatározta, hogy a bécsi kereskedelmi társulatok küldötteit is fel fogja venni körébe, s a legközelebbi ülés már az egész kiegészített bizottság által fog megtartatni. Krvül kimondatott, hogy az első kereskedelmi gyűlés a világkiállítással egyidejűleg Bécsben, a második Pesten, s az ezután következő gyűlések felváltva Bécsben és Pesten tartassanak. A siklósi postakocsit e hó 22-én éjjel három gonosztevő megtámadta s a kocsist lelőtte. Gaz tettüknek azonban csakis megérdemlett jutalmát, a törvény szigorát nyerték meg. Ugyanis a lövésre a ló megbokrosodván, neki iramodott és a villányi postaházig meg sem állt. A tetteseket pedig nem sokára elfogták a siklósi pandúrok. A kocsist a golyó halálosan találta. — Sajátságos székely népviseleti és ipari czikkeket küld Csikszék a bécsi világkiállításra. Lesz többféle specialitás, a többek közt: csiki székely főkötő (mely páratlan népviselet s eredete János Zsigmond korából datálódik,) csiki tarka tarisznya, kurta zeke, muhar, festékes falszőnyeg gyufából, rongy szőnyeg, székely női mellény, lázárfalvi legyező, osztováta (szövőszék) borsfenyű ostornyél, szurok, terpentin, malomkő minta, fenyő pipaszár, madarasi cserépedény, furulya, pisztráng, koszut,uró, székely túró, füstös sajt, fenyővíz, gyapjú cserge, fapipa, lenmag pogácsa, fakanál, hólyagzacskó, óriás faátmetszetek, főtt perecz, tilló, vonogató, nyilahélből sótartó, fazár, borviz, ökörszarvból sótartó és lőportartó, stb. stb. Ezek mind oly különlegességek, melyekhez hasonnemű fog küldetni természetesen egyebünnen is, de hasonló minőségű nem. — Hogyan fogták el Rózsa Sándort? Ez alkalmi kérdésre részletesen felel a szegedi lap s a hírhedt betyár kalandos életéből röviden elmondjuk még ezt is. Lépre csalták szép szóval, mielőtt még futó betyár lett volna. Hanem akkor már nem igen tartózkodott egy helyen, mert nem volt eléggé bizonyos, ha nem szagoltak-e meg valamit legújabb viselt dolgaiból. Gr. Ráday kir. biztos Somogyi József szeged-rókusi csendbiztost bizta meg a nevezetes fogással, ki emberül végre is hajtotta azt. Óvakodnia kellett, nehogy Rózsa neszét vegye valaminek, mert a veszedelmes embert nem volt tanácsos kóborlóvá tenni. Somogyi először a betyárt Martonoson Rózsa Andrásnál kereste szigorú incognitóban. De akkor már nem volt testvérénél. Ez eredménytelenség után Szegeden a Bocska-féle korcsmát látogatta meg, ahol Rózsa szeretője is volt. Somogyi itt mulatozni kezdett, s a nőszemélyt bőven kínálta borral. Aztán módosan kezdett vele beszélni Rózsáról, elmondva, hogy fontos közleni valója volna vele, s többi közt át akarná adni azon fegyvereket, melyeket Veszelka lakásán találtak. Reggel aztán Rózsa megjelent Somogyinál, mikor az még ágyban feküdt s bizalmasan kérdezte, hogy hát mi az a nagy mondanivaló ? Somogyi jó reggeliről gondoskodott, aztán előadta, hogy Ráday gróf szeretne vele beszélni. Rózsa meghökkent, de mégis ráállt. Hanem mikor a szegedi várba akart vele menni a biztos, akkor már vonogatózott, s ugyancsak szükség volt a rábeszélésre. Lépésről lépésre növekedett benne a gyanú, s az oroszlán kávéháznál már azon ürügy alatt akart elmaradni, hogy szomjazik, de a biztos bement vele együtt egy ital borra s újra csak nógatta. A vár kapuja előtt egészen megbicsakolta magát, s leült a sétány karfájára, s kívánta, hogy Kormos Béla vizsgálóbíró jöjjön ki hozzá, mert ő be nem megy. Somogyi szemrehányólag válaszolt , hát nem bízik benne, stb. és csakugyan rávette Rózsát, hogy bemenjen a csapdába. Ott mialatt intézkedtek, Kormos Bélával beszélgetett, midőn pedig kijött attól, két fegyveres katona szuronyt szegzett neki, s elfogták. A kholera állásáról Budapesten következőket tartalmazza a hivatalos jelentés Budán dec. 28-án újabb kholeraeset s halálozás sehol sem merült föl. Ápolás alatt volt 8 polgári s 12 katonai egyén. Pesten egy eset merült föl, mely az omnibus-telepen levő fiók kórházra esik. Az ápolás alatt levő 93 beteg közül meghalt 3. Budán dec. 29-én 1 eset merült föl a Tabánban. A járvány kezdete óta beteg lett 769, meggyógyult 466, meghalt 294, ápolás alatt maradt 9. Pesten 3 újabb eset volt, melyből 1 a Józsefvárosra, 2 pedig a kórházakra esik. Ezzel a betegek száma 79, melyből meghalt négy. A járvány kezdete óta beteg lett 986, meggyógyult 509, meghalt 411, ápolás alatt van 66. Kassán dec. 27-én beteg lett 4, meghalt 2, dec. 28-án beteg lett 4, meghalt 4. A szegedi várban f. hó 27-én a fegyenczek közt 2 eset fordult elő, s az egyik halállal végződött.Ung megyében 63 községben f. é. dec. 17-étől 25-éig a gyógykezelés alatt maradt 121 cholerabeteghez újabban 276 járult, az összesen 397 beteg közül meggyógyult 137, meghalt 155, gyógykezelés alatt maradt 104. A járvány egész tartalma alatt összesen megbetegült 1004, meghalt 448, meggyógyult 452. — A járvány 18 községben teljesen megszűnt s Ungvár városában is a legutóbbi 8 nap aktt valamivel alábbhagyott. — Egy halálra vert iskolás gyerekről ir az „Udvarhely“ czimü lap. A kegyetlen professzor B. L. és Sz. Kereszturon tanít, de valószínűleg nem soká, mert a járásbiró előtt van ügye. Egy ottani lakatos mester 6 éves fiát gyötörte halálra. A kisfiú valami csínyt követett el, miért a tanító nagy haraggal maga elé parancsolta, s mivel a kis deliquens rémültében a padba fogódzott, s nem akart kimenni, két más tanulóval hurczoltatta a médiumra, hol a gyerek térdre borult, s a tanító térdeit is átölelte. Mind hasztalan, megkapta az olvasatlan mogyorópalctát. Még e nap beteg lett, s három napi nyavalyatörés után meghalt. Egész betegsége alatt összetett kezekkel rimánkodott, hogy ne bántsák. Az orvosi bizonyítvány szerint a gyerek azelőtt ép és egészséges volt. — Talált régi pénzek. A Kecskeméthez tartozó nyiri határban nagy mennyiségű régi pénzt találtak. Két napszámos ásással foglalkozván, egy nagyobb cserép korsót ástak ki a homokból, mintegy egy lábnyimélységből, melynek teteje ezüst lappal volt leszorítva. Súlyából mindjárt gyanították, hogy ezüst pénzt tartalmaz. Miután az ezüst lapot lefeszíteni nem bírták, ásóval törték össze az edényt, melyből krajczár nagyságú ezüstpénzek szóródtak szét és egy ódon zsacskóból aranyak haltak ki. A leletet egy tanyára vitték be, hol megosztozkodtak rajta. A kecskeméti kapitányság csakpár nap múlva értesült a dologról és azonnal megtette a kellő lépéseket. Eddig mint az ottani hetilapban olvassuk, 2200 darab régi pénz került meg, melyekről szakértők állítólag akként nyilatkoznak, hogy azok a keresztes hadjárat idejéből valók s mindenféle akkori állam pénzeiből vannak összeszedve, s hihetőleg a talált kincs valamelyik szétvert keresztes sereg hadi pénztára lehetett, mert ennyi pénz azon időben nagy vagyont képezett. — Álarcos bálok lesznek farsangon át hetenkint az istvántéri színházban is. Ilyenkor délutánonkint lesznek előadások. JANE EYRE. — ÖNÉLETÍRÁS — írta CURRER BELL. XIV. Fejezet. A legközelebbi néhány nap alatt alig láttam Rochester urat. Reggelenkint ügyeivel látszott elfoglalva lenni és délután rendesen vendégei érkeztek Millcoteból vagy a szomszédságból, kik némelykor ebédre is Thornfieldben maradtak. Midőn lábfictama annyira javult, hogy a lovaglás lehetővé lett, a nap nagy részét lóháton tölté, — valószínűleg a látogatásokat viszonozta, mert rendszerint csak késő este tért haza.