Ellenőr, 1874. április (6. évfolyam, 90-118. szám)
1874-04-08 / 96. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr Félévre . . 10 „ — * Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 ferajczár. Szerkesztési iroda: Budapesiten, nádtrntézs 6. »se. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el 96. szám. Budapest, szerda, április 8. 1874. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légzfedy testvérek irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. r. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. II. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre ....... 20 forint — kr. Félévre.........................................10 „ — kr. Negyedévre................................500 kr. Egy hóra......................................1 ,, 80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Bécs, ápr. 7. A bécsi „Bankverein“ közgyűlésén felolvasott igazgatótanácsi jelentés konstatálja, hogy az eszközölt leírások és a netaláni veszteségi számlára átírt összegek levonása után az egész részvénytőke s tartalákalap érintetlen maradt, sőt a múlt évi mérleg 49,297 frtnyi nyereséget tüntet fel. A közgyűlés elhatározta, hogy ez összeg az 1874. évre átvitessék. Bécs, ápr. 7. Az „Oest. Vereinsbank“ közgyűlése elfogadta az igazgatótanács indítványát, melynek értelmében minden részvény tényleges értéke 25 frtra állapíttassák meg, az összes részvények 2V0 milliót képviselvén; minden ideiglenes jegyre 15 frt fizettetnek le s 2V* ideiglenes jegy után, beleértve az új pótbefizetéseket, egy 100 frtról szóló teljesen fizetett részvény járulna úgy, hogy a részvénytőke 40 millió (?) forintra emeltetnek. A még ezen kívül fennmaradó 1.607,193 főt a tartalékalapba helyeztetnék át. Az igazgatótanács tagjai közé Zang Ágoston is választatott. Bécs, április 7. A „N. Fr. Presse“ állítja, hogy a király válasza a pápa iratára húsvét hétfőn elküldetett, egyidejűleg Andrássynak távirata is elküldetett volna a vatikáni osztrák követhez, mint hivatalos válasz Ausztria részéről, az ausztriai püspökökhöz intézett pápai encyclicára. Páris, áprils 7. A „Journ. Officiel“ jelenti a franczia-orosz kereskedelmi és hajózási szerződés megkötését, valamint a konzuli dijjakról szólót. Madrid, április 7. A Carrerasnál újonnan felállított Illegek megkezdték a tüzelést, a karlisták nem viszonozták, hadműveleteiket beszüntették és sánczaikba visszavonultak. Berlin, április 7. Az orosz czár Alexandrovitsch Alexius nagyherczeggel, továbbá Nicolajewitsch Konstantin és Gortschakoff herczeggel május 3-án délben Berlinbe érkeznének. München, apr. 7. Kanlbach festő, cholerában veszélyesen megbetegedett. Hamburg, április 7. Bismarck bg. köszönetét fejezte ki a hamburgi tartománygyűlésnek, a katonai kérdésben a kormányra kedvezőleg hozott határozatáért, amennyiben ebben az egyességre lépés zálogát látja. Strassburg, ápr. 7. Egy április 3-áról kelt császári rendelet a községi tanácsot feloszlatja, a kerületi főnök határozatát érvényben tartja, a mairi teendőket Back rendőr igazgatóra bizza, az al-maíri teendők végzését Reichlin-Meldeggre hagyná, felhatalmazván egyszersmind Backot a községi tanács kötelmeinek és jogainak gyakorlására. Bécs, April. 7. (Hivat. zárlat.) Magy. földteherm. kötvény 74.50 Salg.-Tarján 99.—. Magyar hitel. 146.50. Magyar záloglevél 86.—. Erdélyi —.—. Magyar keleti vasút 50.—. Magyar sorsjegy 77.25. Tiszai vasút 217.—. Magyar vasúti kölcsön 94.— Angol-magyar 31.—. Franco-magyar. 53.—. Alföld 136.50. Magy. északkeleti vasút 108.—. Keleti, vasúti elsőbbségi kötvény 65.50. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhitelintézet —.—. Török —.—. Municipális —.—. Bécs, ápril. 7. (Zárlat.) Hitelrészvények 197.50. Galicziai 253.25. Államvasut 311 50. Járadék 69.25. 1860-dik 103.50.1864-diki 139.— Ezüst 106.—. London 112.50. Unicbank 120 —. Általános épitőbank 83.75. Angol-ausztria 131.—. Lombardok 144.—. Tramway 135.—. Hitelsorsjegy 165.25. Napoleonhor 8.99. Arany 529.50. Frankfurt 94 40. Porosz pénzutalvány 167.75. Török sorsjegy 45.—. Angol épitő-bark 80 5 . Berlin, ápril. 7. (Kezdet) Galicziai —. Lombardok 83 25. Ezüst-jöv. —.—. 1860-iki —.—. Bécs —.— Romániai 42.25. Államvaspálya 185.—. Papirjövedék .— Hitelsorsjegyek —.—. 1864-iki —.— Hitelrészvények 116.50. Magyar sorsjegy — Berlin, ápril 7 (Zárlat) Galicziai 109.75 Lombardok 83.25 Ezüst-jöved. 66 25. 1860-as 95.—. Bécs 89.07 Romániai 42 — • Államvaspálya 185 25. Papirjövedék 61 88 Hitelsorsjegyek 104. 1864-ks 90.88. Hitelrészvény 116.50 Magyar sorsjegy 48.—. Berlin, ápril. 7. Búza 86.13. 81.25. —. rozs 63.50. 64.75. 62.36. Zab 60. 60.25. Árpa helyben — .—. Olaj 19.19. 19.25. 22.10. 23.06. Szesz 25.22 27.-. Frankfurt, ápril. 7. (Kezdet.) Váltóárfolyam Bécsre —.—. Amerikai 1882-re—.—. 1854-ki —.—. 1864-es —.— Lombardok '46.50 Évjáruléki papír —.—. Osztr.bankrészv. —.— Osztrák hitelrészvény 206.25. Osztrák államvaspálya részvény 324 50. 1860-as —.—. Ferencz-Józsefvaspálya — . Galicziai —.—. Évjáradéki ezüst —. Győr —.— Gráczi —.—. Frankfurt, ápril. 7. (Zárlat.) Váltóárfolyam 104.80 1859-ik E. metaliques —.—. Uj ezüst kölcsön —.— Nemzeti kölcsön —.—. Régi metalliques —.—. Uj adómentes kölcsön —.—. Amerikai 1882-re 98.36. Osztrák hitelrészvény 206.25. Osztrák államvasut 324.50. 1864-ik 158.25. 1860-diki 95 25. Ferencz Józsefvasut —.—. Lombardok 145.50. Galicziai 255.75. Papirjáradék 66.25. Ezfüstjáradék 66.90. Osztrák bankrészvény 1003.—. Magyar sorjegyek —. Német osztrák bank —. Győri — Gömör —.—. Paris, ápril 7. Liszt 76.25. 76.25. 76.25. Répaolaj 81.—. 81.25. 83.25. Lenolaj 81.—. 83.50. 83.50. Szesz 64.50 65.—. ezukor finomított 146.—. Páris, ápril 7. (Zárlat.) 3°/0 járadék 59.70. 40/a °/0 járadék 86.- . Olasz járadék 63.05. Credit mod. 305.— . Lombard 335.— . Államvasp. 717.—. Koronajószág záloglevelek —. Ausztriai kötvények —.—. 1871-iki kölcsön —. 1872-iki kölcsön 94.65. Liverpol, ápril 7. Búza 1—2.Liszt 6.—. Kukoricza — pennyivel alacsonyabb. Boroszló ápril. 7. Búza 26.71. rozs 215—. — .— zab 178.—. Olaj 18.35. tavaszi 18.75. szesz 21.33. 21.75 München, ápril 7. Búza 9.2. Rozs 7.12. Árpa 7.13 —. Forgalom 8712 Zab — . .mázsa. Köln, ápril 7 Búza 86.98. —.—. —.—. rozs 62.55 61.25 —. Olaj 40, 21.-. —.___________________ Budapesti szinlapok. NEMZETI SZÍNHÁZ. Szerdán, ápr. 8-én. Másodszor: Alfons ur. Vígjáték 3 felvonásban. Irta Damas Sándor ; fordította Paulay Ede. Személyek: Montaiglin, hajóparancsnok — — Feleky Octave — — — — — Náday Rény — — — — — — Karikás Dieudonné — — — — — Pintér RaymoDde, Montaiglin neje — — Sz. Prielle G. Guicbardné — — — — — Paulayné Adrionne — — — — — Gábos Irma VÁR - SZÍNHÁZ. Két pisztoiy. Eredeti népszínmű 3 szakaszban, népdalokkal. Irta Szigligeti E. Zenéjét Erkel. Az előadást Doppler F. magyar nyitánya előzendi meg. Budapest, április 7. □ A lapok egy miniszteri tanácsról beszélnek, amelyben főleg a törvényhozási teendők legközelebbi sorrende tárgyaltatott. Ezek közt új választási törvényjavaslatot is helyeznek kilátásba, amelyet a Reform szombati és vasárnapi parlamentarizmusunk reformját sürgető czikkeiben tüzetesebb tárgyalás alá vesz. Nem azért hozzuk fel, mintha polémiába akarnánk vele bocsátkozni, mert — szokásunk ellenére — némelyekben egyetértünk e czikkeivel. Azt ugyan felesleges fáradságnak találjuk, amelylyel magát a parlamentarizmus eszméjét veszi védelme alá, — úgy a conservativek ellen, akik netalán — mint mondja — a rendi alkotmányra visszatérni — mint a socialisták ellen, akik netalán a községi communitásokkal, érdekképviselettel s több effélékkel teendő experimentatiókra akarnának átcsapni. Szerintünk ezekről szó sem lehet. Hogy azonban az előbbi szélsőségnél említi a törvényhatóságokat , az utóbbinál az általános szavazatjogot, arra kockáztatjuk azon igen rövid észrevételünket, hogy valamint az átalános szavazatjog nem zárja ki a parlamentarizmust, mert a népműveltség előhaladtával a kettőt együtt igen jól képzelhetjük, úgy a törvényhatóságokat a reactióval összekötni még kevésbé tudjuk, sőt ellenkezőleg azon meggyőződésben vagyunk, hogy ha felső házunkban a született törvényhozókat törvényhatóságaink választottaival pótolnák — azzal épen nem hátrafelé, de előre tennénk egy szerencsés lépést. — Erről azonban tüzetesen majd akkor szólunk, ha a kérdés napirenden lesz, — a minek nézetünk szerint már régen kellett volna lennie. De talán még jobb, hogy nem volt. Mi ellenzéki álláspontunkból sem látjuk parlamentarizmusunkat oly feketének, mint a „Reform“, pedig még eddig csupán az örökös leszavaztatás szerencséjében részesültünk. Ebben azonban ismét nehéz lenne vele vitatkoznunk , hiszen neki jobban kell tudnia. De midőn árnyoldalai közt azt is felemlíté : „ha a népet a választásokban s az intelligentiát üzelmeivel demoralizálja“. — őszinte örömmel üdvözöljük a Reformot. — Ha ennek megszüntetésére akar törekedni, egész erőnkkel támogatjuk. Parlamentarizmusunknak három alaphibája van a „Reform“ szerint. — „A rosz választási törvény, a természetellenes hibás pártállás, és a felsőház hiányos szervezete.“ „A rosz választási törvény“ — mondja a „Reform.“ Mi is kívánjuk e „rosz“ választási törvény megváltoztatását, — vagy inkább egy teljesebben kifejtett, jól átgondolt új választási törvény hozatalát. Pártunk a múlt országgyűlésen is így nyilatkozott az akkori szerencsétlen „novella“ tárgyalásánál. De azért oly határozottan ,,rosz“-nak már csak elveinél fogva sem tarthatjuk a mostanit. Ne téveszszük szemeink elől soha, hogy az 1847/6-iki törvényhozók maguk is tudták, hogy ők nem részletesen kidolgozott, szerves, rendszeres törvényeket hoznak; csak a főbb elveket mondják ki, amelyek alapján a legközelebb összehívandó népképviselők alakíthassák át azokat rendszeres törvényekké. Hibájuk csak az volt, hogy valódi ősi magyar jóhiszeműségükben nem számítottak oly eshetőségekre, amelyek a magyar alkotmányos rendes törvényhozás működését, majd két évtizedre lehetetlenné tették. — Hű körülmények közt mondjuk az 1848-i törvényeket „tökéletleneknek“ — de annyi kegyeletet, épen a „Reform“-tól is megvárhatnának az 1848-i törvények alkotói, hogy alkotásaikat „rosz“-aknak ne nevezze. Egyik hibáját pedig e „rosz“ törvénynek abban látja, hogy az nem biztosítja azon eredményt, hogy a képviselőházba a nemzet színe-java és csak ez gyűljön össze. Nagyon szeretnék, ha a Reform kissé közelebbről megjelelne, sőt név szerint elősorolná, kik azok a „legkülönösebb fajta emberek“ a kik nagy számmal ülnek ott a házban törvényesen, de nem illetékesen.“ Ha azokra céloz, kiknek egy helyes összeférhetetlenségi törvény mellett nem volna szabad ott ülniök, úgy ismét kezet fogunk vele. Látjuk, hogy erre is céloz, midőn azt mondja, hogy ,,a minden tekintetben független elemeknek kelleténél kisebb száma“, — de nem csak erre, mert még előbb azt mondja, hogy a „műveletlen és nyers elemeknek túlságos nagy száma“ van az alsó házban. Távol legyen tőlünk azon állítás, hogy képviselőink mindannyian a világ műveltsége továbbját elérték, — ezt bizonyára képviselőink maguk sem veszik nekünk rész néven, mert hiszen a valódi műveltségnek épen egyik főtulajdona, hogy soha sincs magával megelégedve, de folyvást arra törekszik, hogy ösmereteit gyarapítsa, és felfogási, áttekintési látkörét szélesbítse. De minde mellett nem tudjuk a „Reform“ véleményét képviselőházunkra alkalmazni, — és épen azért cáfolni sem, mindaddig, míg azt a „Reform“ teljesebben ki nem fejti. Szomorú dolognak tartanók, ha egy jó választási törvényt a liberalismussal ellentétbe kellene helyeznünk, mint ezt a „Reform“ teszi. Mi is óhajtjuk javítani választási eljárásunkat, de nem azáltal, hogy azt kevesebbé liberálissá tegyük, mert hogy az olyan új törvény (nem egyedül a választási, de bármi tárgyú) amely a réginél kevésbé szabadelvű — legyen bár a legnagyobb lángász remekműve — az életben soha jót nem szülhet, sőt életrevaló sem lehet, arról a Reform czikkírója is meg lehetne győződve, ha a törvényhozások történelme felett elmélkedni akarna. Ha ezért állítja a Reform, hogy „a baloldal“ nem kíván új választási törvényt, csak „valamely novellát“ — akkor igaza van. Ha szerinte az új törvény visszamenetelt jelent egy kevésbé liberális alapra, a választási és választhatási jog megszoríttatására — a la Barbie — akkor mi nem óhajtjuk ezen új törvényt. De ha nem így érti — akkor egyenesen valótlannak kell mondanunk állítását. Mit ért a Reform az „olcsó izgatás“ alatt, amelynek a jelen rendszer kedvez — nem tudjuk. Szíveskedjék magát kimagyarázni. Valamint, miképen akarná eszközölni, amire céloz, hogy ellenzéki ember a választókhoz ne szólhasson. De üdvözöljük azon őszinte vallomását, hogy érveink ellen „jobboldali intelligenciának és vagyonnak nincs más fegyvere, mint a költekezés, melynek erkölcsrontó hatását a népre a jobboldal sajnálja leginkább.“ (!!) Mi is óhajtjuk a gyökeres javítást — új, és teljes választási törvényt, — az állandó lajstromot; ki tudnánk békülni, ha kell — más jó rendszabályok árán, még a képviselők számának kevesbítésével is — (habár ez nem épen liberális előhaladás) — kívánjuk a census szabatos meghatározását, de nem emelését; nincs kifogásunk az ellen, hogy a választások egyszerre történjenek. Egyetértünk a községenkénti szavazás eszméjével is, valamint természetesen azzal is, hogy a peres választások felett ne a képviselőház, de a bíróság ítéljen. A debreczeni baloldal nagy választmánya húsvéthétfőn tartott gyűlésében 51 szóval 11 ellenében helyeselte Tisza Kálmán álláspontját. Ghyczy pénzügy minister, mint a „P. N.“ írja, összes pénzügyi állapotaink képét és az általa javaslandó közelebbi intézkedéseket tartalmazó exposén dolgozik, melyet a képviselőház összeültekor, valószínűleg még e hó folyamában fog előterjeszteni. (1) Nagy az aprehensió a katonai nyugdíjt szabályozó törvényjavaslat ellen. Sokadják a teljes nyugdíj élvezetre jogosító negyven évi szolgálatot; rászólják, hogy az új nyugdíjtörvénytől megtagadták a visszahat erőt a már nyugdíjas állományban levők illetékeinek élvezetére vonatkozólag. A katonai körök felháborodását kissé korainak tartjuk, bár az igazat megvallva, nem sokat törődünk a reichsrath és Kuhn iránti haragjukkal. Korainak, mert van talán még egy kis beleszólása e törvényjavaslathoz a magyar képvselőháznak is. Márpedig amennyiben rajtunk állana, nem igen zavarnák érdeküket semmiféle új szabályzattal mindaddig, míg az állandó elszállásolás kérdését nem tisztázza a hadügyminiszter cuncatori halogatása. Első, hogy e fontos takarékossági ügyet fejtsék már ki egyszer az örökös czivódások és tárgyalások kereszttüzéből, s aztán akkor majd ráérünk megbeszélni a nyugdíjszabályzat új törvényjavaslatát is. Részünkről nem vesztegetünk hát rá egy árva igét sem, hanem annál szakadatlanabb kitartással fogjuk sürgetni a területi elhelyezés annyi sokat bolygatott, oly általánosan óhajtott rendezésének törvényjavaslatát A nemzetközi béke idilli pásztorversengésének napjaiban szabad talán már annyit követelni a görnyedező nemzetnek is, hogy ne mai ebkoztassák folyton folyvást, rendkívüli költséggel az ezredeket jobbra balra szeszélyesen és oktalanul, akár van rá ok, akár nincs, hanem tartsák kit-kit a saját hadkiegészítő kerületében. Kuhn hadügym miniszteri kegye megszavaztatta a delegátiókkal a magyar ezredek hazaszállításának költségeit, mulatónak hozott is nehányat s aztán megint csak elszélesztette őket a minden évben megújuló delegationális határozat ellenére. Lesz-e és mikor vége ez ajjbuzásoknak, azt ami véges elménk nem bírja meghatározni, nem birja valószínűleg maga Szende Béla sem, kinek tárgyalási okmányaiba van talányszerű titokzatossággal lefektetve ezen régi óhaj, idült seb. A só jövedéki hivatalágban alkalmazott egyéntől kaptuk a következő sorokat: Budapest, ápr. 5-én. A „Pester Lloyd“ egyik czikke a sóhivatalok megszüntetését hzta szóba e napokban, azonban oly érvekkel, melyek habár az első pillanatra megnyerőknek látszanak is, közelebb tekintve azokat, lényeges kifogás alá esnek s igy el nem mulaszthatom, hogy azokra észrevételeimet az ügy érdekében meg ne tegyem. Legelőször is kénytelen vagyok megczáfolni a czikk azon állítását, mintha azon vevők, kik a sót a bányáknál vásárolják mesterségesen háttérbe szorittatnának azok megött, kik szükségleteiket a sóhivatalnál fedezik. A sóhivatalok ugyanis jelenleg törmeléksóval nagy mennyiségben ellátvák s épen úgy mint a bányáknál, a vásárolt menynyiségnek egyharmadát abból szolgáltatják ki; továbbá a tapasztalás mutatja, hogy még a sóhivatalokhoz igen sok fekete és földes só jön, a szép fehér kősót pedig nagyobbára már a bányáknál megveszik, inkább azt lehetne mondani, hogy azon vevő részesül kedvezésben, ki az utóbbi helyeken vásárol. Nem mondhatom szerencsésnek azon állítását sem, hogy a sóhivatalok megszüntetése által az ország költségvetésében néhány százezer forintra menő megtakarítás eszközölhető lenne. A sóhivatalok sóáraiba ugyanis a bányáknál levő sóárhoz még az összes szállítási és kezelési költségek hozzá vannak számítva, minélfogva az államra nézve költség tekintetében teljesen egyremegy akár a bányáknál, akár pedig az országban szétosztva lévő hivataloknál adja el a sót; a fogyasztó nagy közönségre nézve azonban kétségtelenül a legnagyobb előny, hogy a sóaknáktól legtávolabbra eső vidékeken csak annyival fizet többet a sóért, mennyibe épen az államnak a szállítás és az egészben igen olcsó kezelés kerül. A sóhivatalok megszüntetésével az egész sókereskedés néhány nagy pénztőzsér kezébe kerülne, kik a bányáknál jutányosan vásárolt sót üzlethelyiségükben országszerte tetszés szerinti áron adnák el, a bányaárhoz nemcsak a szállítás és kezelés költségeit, hanem a nyereséget is jó magasan oda számítva, mi a sóhivatalok fennállása mellett nem történhetik meg. Tekintve, hogy az államnak a mezőgazdaságra, melynél a só nagy szerepet játszik, viszonyainknál fogva különösen nagy figyelmet kell fordítani, tekintve továbbá, hogy a népnek olcsó sóval ellátása az állam figyelmét nem csekély mértékben igénybe veszi, a sóhivataloknak, mint sóárszabályzóknak fennállása a nagy fogyasztó közönség érdekében áll. Legyen szabad a sókereskedés, azonban, minthogy egyedül az államnak vannak sóbányái, meg lehet kívánni ettől, hogy a nagy közönségnek e közös nemzeti és az élelemre nélkülözhetlen termékben aránylag egyenlő részesítéséről gondoskodjék. Eddig ez a sóhivatalok által történik s habár ezek közül némelyeknél az eladás csökkent, ez — tekintve a sóhivatalok nagyobb részénél az eladás folytonos növekedését — csak a mellett bizonyít, hogy némely helyekre kellő körültekintés nélkül létettek azon hivatalok. Így tehát czélszerűség szempontjából némely sóhivatalok abbahagyása vagy máshová áthelyezése szóba jöhet ugyan , de az egész intézmény megszüntetése, mi csak néhány nagy kereskedőnek nyithatna hasznot, az államnak jelenleg nem állhat érdekében. . . . . gh. ) A pénzügyi és közlekedési miniszterek a „P. L.“ értesülése szerint bizalmas értekezéseket folytattak közös elbánási mód megállapítása tárgyában a két tárczát egyaránt érdeklő vasúti kérdéseket illetőleg, s ez gyorsabb elintézést tenne lehetségessé. — A közös aktívák ügye, mint az Ung. Corr. hallja, rövid idő alatt el fog intéztetni s ezen ügyben a magyar pénzügyminisztérium legközelebb átiratát fog kapni az osztrák pénzügyminisztertől, kinek ez ügyben való tagadólagos magatartásáról a magyar pénzügyminisztériumban mit sem tudnak. Az ügy megoldása azonban mégis előidézhet bizonyos csalatkozásokat, különösen azon kombinácziókból ítélve, melyeket egyes lapok a közös aktívákkal hoznak kapcsolatba, mely aktívák néhány lap szerint a deficit fedezése, más lapok szerint pedig a legutóbbi kölcsön törlesztésére fordíttatnak. A közös aktíváknak Magyarországot illető hányada ugyanis — részint előbbi, közös czélokra való utalványozás, részint pedig egyéb külön czélokra való utalványozás, részint pedig egyéb külön czélokra való fordítása által — legnagyobb részt ki van merítve. Ami még maradt belőle, az leginkább inségkölcsön-papírokból és földtehermentesítési alapból áll, melyeknek átvétele egyátalán semmi diszponibilis pénzforrást sem fog képezni. A Magyarországra eső készpénzhányad ehhez képest tehát oly csekély lesz, hogy az semmiesetre sem fogja jelentékenyen megkönnyíteni pénzügyi helyzetünket. A nemzetiségi club manifestumáról. Az újvidéki „Zasztava“ a pesti lapok azon közleményére, miszerint a nemzetiségi club manifestumának közzététele azért késik, mivel a párt kebelében holmi súrlódások támadtak, melyek a közlést, míg a nemzetközi követek újból össze nem jönnek, lehetetlenné tették, a következő felvilágosítást adja: „Ez ügyre vonatkozólag mi a következőket tudjuk. A nemzetiségi képviselők declaratiója még márczius hó 21 én lett megállapítva s csak azért maradt el, hogy nyelvtani és irályi tekintetben átvizsgáltassék. E végből a márczius hó 23-án tartott értekezleten szőnyegre hozatott. A mi ezen az értekezleten történt, mások után adjuk. Kozma Parthén felhozta, hogy a nyilatkozat tartalmából hagyassék ki azon hely, hol az osztrákmagyar kiegyezésről van szó. Erre a többiek nem álltak reá, mire Kozma kijelentette, hogy emiatt a „nemzetiségi körből“ kilép. A többiek megegyeztek, hogy azon hely, hol Erdélyről létezik említés, úgy maradjon, miként az az erdélyi románok értekezletén megállapittatott, s mivel hogy ez az egyszerű mázolás ügyének tartatott, meghagyatott, hogy a már előbb hozott határozathoz képest az ekként kiegészített declaratiót Mocsonyi Antal mint a kör elnöke és Dr. Makszimovics Miklós, a clubjegyzők egyike a kör nevében írják alá és tegyék közzé. Úgy hallottuk, hogy az okmány aláírása már megtörtént. Miért késik közlése, nem tudjuk, de a fentebbiekből kitűnik, hogy semmiféle súrlódások nem okai a késedelemnek. Ezután a képviselők nagyobb része elszélyedt, akik fent maradtak, a club nevében semmit nem határozhattak vagy el nem naponthatták. Reméljük, hogy a declaratió egy pár nap alatt megjelenik.“ (2) A nagy szebeni „T el e gr a ful R om anu“ „vérző szívvel“ constatálja, hogy a románok bajának legfőbb kutforrása a nyomasztó anyagi helyzet, a külön vallásfelekezet, aztán meg a viszszavonás és jezsuitismus, melyek nemzeti, társadalmi és egyházi életöket zsibbasztják. „Mert vannak kebelünkben fekete férgek — végzi czikkét a „vérző szív“ — melyek nemzeti életfánk gyökerein rágódnak, s utolsó nedvének kiszívásában versenyeznek“ Lámlám tehát még sem a magyar zsarnokság oka minden múlt, jelen és jövő bajnak, hanem egy kissé a román „fekete férgek“ rágódása is. Csak tekintsenek többször a tükörbe majd nyernek aztán igazabb fogalmakat is saját lények kecses tulajdonságairól Az „Omladina“ és némely törekvése i. Malitiósus ember könnyen gáncsot vethetne a hírnek, mely mondja, hogy Budapesten a szerb nemzetiségű képviselők részéről egy nyilatkozatot várhatunk, melynek lényege az lenne, hogy, megtagadva általánosan a szerb propaganda veszélyes működését, fősúlyát arra helyezné, hogy e propaganda, amennyiben eddig mégis tényekben nyilvánult, tendentiájában soha sem volt a magyar állam fenállása ellen intézve. Ismételjük, malitia kellene hozzá, hogy a tervezett nyilatkozatot pld. csak lepelnek tekintsük, mely alatt igazában államellenes üzelmek tenyészhetnek. Mert még Mileticsur ismeretes tactdiáját sem úgy fogjuk fel, mintha az kötelező lenne minden szerb nemzetiségű képviselőre nézve, noha a pancsovai események e feltevésre bizonyos fokig feljogosulnának. Egyelőre tehát feltesszük őszinteségét annak a néhány képviselőnek, aki, ha igaz, a nyilatkozat körül fáradozik ; horderejére, érvényére és igy értékére nézve azonban szükséges a tájékozás s ezt úgy véljük legjobban feltalálhatni, hogy teljes objectivitással reáutalunk a propaganda gyypontja, a sokat emlegetett „Omladina“ voltaképein tendentiájára. Az újvidéki „Omladina“ tulajdonképen a panslavismus gyermeke, speciális, ultra szerb természete, Szerbia legujabbkori némi consolidátiójából eredt. E consolidátió támasztotta életre a „Szerb állam” oly képét, mely Szt. István birodalmának egy részét is magában foglalja. Ez álomkép rajongó apostolai, rajongókhoz illően a szakadások sorába léptek, még pedig szemben azzal az állammal, amelynek ők is egyenjogodtak polgárai: a magyar állammal. Rajongókhoz illően eltévesztik a helyes megkülönböztetést, nem veszik észre, hogy lényeges különbség van a között a törekvés között mely az ébredező népet a suceraenitás békájából való menekülésre ösztönözi és a között, mely utópiákon nyargalva saját fensége ellen tör, merényletet követ el önhazája ellen. A mennyiben tagadhatatlan, hogy az újvidéki „Omladina“ működési tere része a magyar földnek, tagjai pedig a magyar állam polgárai és amennyiben az „Omladina“ tendentiáját ismerjük, kimondják kereken, hogy az „Omladina“ mégis ez idő szerint társadalmi és közművelődési mozgalom leple alatt, a mgyar állam integritása ellen conspirál. Érezzük, hogy e cathegorice kimondott vád bizonyítást kíván. Megadjuk. Mindenekelőtt szükséges, hogy megkülönböztessük azt, ami megkülönböztetendő. Téves a hit, hogy az újvidéki „Omladina“, hogy úgy mondjuk, legitim fiókja a belgrádi „Omladinának“; mind a kettő annyiban érintkezik, hogy a belgrádi „Omladina“ ultrái (az alárendelt rész) chauvinistikus rajongásaikban találkoznak az újvidékiekkel, akik egytől egyig, mestertől újonczig plus ultrák minden tekintetben. Épen ezért külön adjuk a jellemzést is. A tulajdonképeni, belgrádi „Omladina“ fő czélja: előkészíteni, ébreszteni minden tényezőt, mely arra való, hogy Szerbiát jelenlegi határai között tökéletesen önálló állammá tegye. E czél egyelőre megszüntette versengését a létező két fő fractiónak, a monarchista és republikánus fractióét addig, amíg az alap, Szerbia önállósága, meg less