Ellenőr, 1878. január (10. évfolyam, 6-56. szám)
1878-01-04 / 6. szám
zó Ladmirault tábornoknak. Hiszen ő maga írta alá a rendeletet, hogy a párisi katonaság a kaszárnyákban consignálva legyen! Kivel fogják elhitetni, hogy Bures tábornoknak, Ladmirault alteregójának és jobbkezének nem volt sejtelme arról, ami történt. Már pedig ha a kormány ismeri a tényeket s ilyen hivatalos jegyzékeket tesz közé, akkor bizonynyal sajnálatos gyöngeséggel lehet vádolni. Ha maga az ország java forog kockán, akkor a kormány nem hivatkozhatik elfogultságra és személyes tekintetekre. Kísérlet történt államcsínyre. Azt akarják-e, hogy az ilyen kísérletek ismétlődjenek ? Ha nem, akkor legyen bátorság a példaszolgáltatásra. A Constitutionel — mint mondja, hiteles forrásból — így írja le a limogesi esetet, kimenteni törekedvén Bressolles tábornokot. '^Bressol tábornok 13-án este 6 órakor írásbeli közleményt kapott a hadosztály-parancsnokságtól, melyben ez állott szószerinti „az éjjel bekövetkezhetik az eset, hogy fegyvert kell ragadni“. A dandárparancsnok köteles volt tehát így szólani az alantas parancsnokokhoz : „Tartsátok készen ezredeseket, hogy az éjjel indulhassunk“. Csak ennyit tett Bressolles tábornok. Az egyik alantas parancsnok most a kaszárnyába hívta tisztjeit, kiosztotta a részletes parancsokat, hogy Labordére őrnagy gyanúját jelentette ki, hogy államcsínyról van szó, és az ezredes által rábízott teendőt visszautasította. A többi már ismeretes. Másképen is nagyobb elővigyázattal járt el a 138. ezred parancsnok, azért is alantas tisztjei köteles tisztelettel fogadták részletes parancsait. Éjjel 12 és 1 órakor a 14. ezred parancsnoka egyik tisztjét Bressotles tábornokhoz küldötte, és kérdezte: „váljon továbbra is a kaszárnyában tartsa-e tisztjeit.“ Bressolles tábornok legnagyobb megütődéssel válaszolta, hogy ő semmi ilyenféle parancsot nem adott, és nem tudja megmagyarázni az ezredes intézkedéseit, és utasítja őt, hogy a tiszteket azonnal bocsássa el. Az államépitészet hivatalok szervezése. A közmunka- és közlekedésügyi m. kir. miniszter az 1877. évi XXIV. törvényczikk rendelkezése alapján újjászervezett megyei m. kir. államépítészeti hivatalok személyzetének kiegészítéséül a következő kinevezéseket és személyzeti intézkedéseket vette folyamatba, u. m. I. Újonnan kinevelte : 1. kir. főmérnökökké, s egyszersmind az illető megyei m. kir. államépitészeti hivatal főnökévé: Tripolszky Gyula megyei főmérnököt, Bács- Bodrogmegyében ; “Bélcyák József megyei főmérnököt, Barsmegyében; Czakó Lajos megyei főmérnököt, Borsod megyében; Kern Benő megyei főmérnököt, Győr megyében ; Csapó Ferencz megyei főmérnököt, Hajdngyében ; Schönn Alajos megyei főmérnököt, Hont megyében ; Fehéry János megyei főmérnököt, Moson megyében; Kiss Lipót megyei főmérnököt, Pozsony megyében ; Scholz Gusztáv megyei főmérnököt, Szepesmegyében ; Petrovits Milos megyei főmérnököt, Temes megyében ; Trejtsik Alajos megyei főmérnököt, Trencsénmegyében ; Paál Dénes megyei főmérnököt, Veszprémmegyében; 2. kir. mérnökökké, s egyszersmind az illető megyei m. kir. államépitészeti hivatal főnökévé : Pám József megyei mérnököt, Jász-Nagy-Kun- Szolnok megyében ; Koczok László megyei mérnököt, Szabolcsmegyében, továbbá ugyancsak kir. mérnökökké, megfelelő beosztás mellett : Jancsó József, Valkay Imre, Schönpflug Antal, Acsády Sándor és Mercz Imre megyei főmérnököket; Quirini Gusztáv tiszteletbeli megyei főmérnököt; Mester Antal, Bacsó Frigyes, Vargha Zsigmond, Incze Kálmán, Czibur Vilmos, Láspezig István, Péchy Zsigmond és Kisztler Ferencz, megyei mérnököket ; Bauer József és Tripolszky László megyei járásmérnököket, 3. kir. segédmérnökökké: Vozáry Ödön megyei másodmérnököt ; Hám Ignácz megyei másodfémnököt; Dalwitz Hugó, Kovács Gábor, Sándor Károly és Losonczy Dénes megyei mérnököket ; Lukács József megyei almérnököt; Kovácsi Kálmán és Kohut Henrik megyei járásmérnököket; Petrovics Arzén és Szamecz Lajos, Sztarill Ferencz, Windt Lajos és Just Armin okleves mérnököket; 4. ösztöndíjas mérnök gyakornokokká: Sándor Kálmán és Szentkirályi Géza megyei mérnököket; Kuglay Bélát, Gabányi Endrét, Mednyánszky Lajost, Grossmann Ármint, Tóth Gusztávot és Matina Gyulát. II. A megyei m. kir. államépitészeti hivatalok eddigi személyzeteitől kineveztettek : 1. kir. főmérnökökké, s az illetőm. kir. államépítészeti hivatal főnökévé : Pálffy József kir. mérnök, Áradnaegyében ; Gábell István kir. mérnök, Árva megyében; Birczó József kir. mérnök, Baranya megyében ; Orosz János kir. mérnök, Békés megyében; Bediczky Alajos kir. mérnök, Bereg- és Ugocsa megyékben ; Jánossy Sándor kir. mérnök, Besztercze-Naszód megyében ; Aigner Adolf kir. mérnök, Krassó megyében ; Nagy György kir. mérnök, Mármaros megyében; Horváth Samu kir. mérnök, Maros-Torda megyében ; Topscher Győző kir. mérnök, Nógrád megyében ; Vavrek János kir. mérnök, Szeben megyében ; Raisz Ede kir. mérnök, Udvar megyében; Sturm György kir. mérnök, Zala megyében ; 2. kir. mérnökké: Bogimayer Adolf kir. segédmérnök, egyúttal a háromszékmegyei m. kir. államépitészeti hivatal főnökévé ; továbbá ugyancsak kir. mérnökökké megfelelő beosztás mellett ; Urbán János, Nadhlovszky József, Ernszt Henrik, Balogh Mihály, Markovits Miklós, Thaly István, Maetz Károly, Vizi Endre, Wertán István, Rauscher Venczel, Haigl József, Janisevszky László, Stiaszny Antal, Schaffarszky János, Fest Vilmos, Asbóth Géza, Ruprecht Kálmán, Blum Gyula, Mikkel József, Sohmerhovszky Ferencz, Sebarff Ágoston, Csaby Andor, Valkó Mátyás és Mikes Gyula kir. segédmérnökök ; 3. híz. segédmérnökökké: Guttmann Bernát és Juhász Sándor napidíjas mérnök-gyakornokok ; végre 4. kir. ösztöndíjas mérnök-gyakornokokká : Hegedűs Gyula, Klein Adolf, Schorcz Gyula, Frömusel Emil, Wirthl József, Bocskor Árpád, Lederer János, Klein Bertalan, Schmidthauer Antal és Reök Iván díjtalan gyakornokok. Ezen intézkedésekkel kapcsolatban Zalay Alajos, kir. főmérnök, mint a fehérmegyei m. kir. államépitészeti hivatal eddigi főnöke, miniszteri főmérnökké neveztetett ki. A fent megnevezetteken kivül, m. kir. államépítészeti hivatali főnökök, kik már eddig is azok voltak, a következők : A főmérnökök : Papp Ábrahám, Abauj- és Torna megyékben ; Jezerniczky Ferencz, Biharmegyében ; Gärtner Károly, Brassó- és Fogarasmegyékben; Grünn Bernát, Hunyadmegyében ; Székely János Kolozs megyében ; Kassina Károly, Nyitra megyében ; Mihalovics Antal, Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyében; Forgács József, Sáros megyében; Scholcz Erik, Somogy megyében ; Kliegl József, Sopron megyében ; Kovács Elek, Szathmár megyében ; Ujházy János, Torontálmegyében ; Grausgruber Görgy, Zólyom- és Turóczmegyékben. B) Mérnökök : Póka Kálmán, Alsó-Fehérmegyében ; Spikal László, Csanádmegyében ; Mikula József, Csikmegyében ; Kosztka Károly, Csongrádmegyében; Uchváry Lajos, Esztergom megyében ; Schier Ferencz, Fehérmegyében ; Beliczay László, Gömör- és Kis- Hont megyében; Kovács Kálmán, Heves megyében; Enyedy Albert Nagy- és Kis-Küküllő megyékben ; Weller Mór Komárom megyében ; Balgha Győző Liptó megyében ; Várjon Lajos, Szolnok-Doboka megyében ; Sebők Kálmán, Tolna megyében ; Adrássy Nándor, Torda-Aranyosmegyében ; Walla Ede Ungmegyében; Dobrovits Ferencz, Vasmegyében ; Szunyoghy Dezső, Zemplénmegyében. Hazai irodalom. — A „Földrajzi Közleményeit“ ötödik kötetéből megkaptuk a deczemberi füzetet. Az első hosszabb közleményen kívül, melyet Palóczy Lipót irt az első tudományos társas utazásról a föld körti), több érdekes apró czikke van, így Stanley legújabb felfedezése Ujfalvy Forgbanában ; azután egymásután következnek a magyar földrajzi, az angol földrajzi, a párisi, a berlini, a hamburgi földrajzi s az olasz földrajzi társulat ismertetése, végre számos vegyes apróság zárja be a füzetet. A „Földrajzi Közlemények“ évenként V füzetben jelennek meg. A társulati tagok ezen füzeteket az évdíj fejében kapják. Előfizetési ár egy évre írt. Az I., iI., III., és IV. kötet még kapható. Egyegy kötet ára tagok számára 2 .ft ; nem tagok számára 3 frt. A magyar szakirodalom egy jóravaló hetilappal gyarapodott Roer Sándor és Ducza Lajos „Távirda Közlönyeiben, melynek első számát tegnap este kaptuk meg. A vállalat jóravaló számmal mutatja be magát; első czikke a telephonról értekezik, második czikke ez országos tdvirusztani társulatot ismerteti, tárczája pedig a tdvirdeztan jelenlegi hírlap irodalmáról közöl statisztikai kimutatást. Vannak azonkívül följegyzései, hirei s vegyes apróságai. Előfizetési ára egész évre 6 frt, félévre 3* frt, mely Budapestet, Rózsatér 5. sz. alá küldendő. A lap hasznos szolgálatot tehet igy a távíróknak, mint a magyarságnak, ha igyekezni fog a nemzet* szellemet honosítani meg a távírók és a távirástart körében. Akkor aztán nem szól igy a nóta: Hej, magas a távirda teteje, A Nem hallatszik magyar szó belüle stb. —g.Az építési ipar“ első évfolyama a rendes időszaki rovatokon kívül (melyek a közmunka-tanács, a városi építési bizottságok és a magyar mérnöki és építész-egylet működésének csaknem hiánytalan hit tükrét képviselik) 109 eredeti, 44 (német-, franczia- és angolból) fordított vagy más szaklapokból átvett czikket, 315 vegyes közleményt és 22 tárcza-czikket közlött, melyek tartalmilag képviselték az építészetet, u. m. az u. n. magas építészetet (technikai és művészi szempontból) az út-, vasút- és hídépítészetet, nemkülönben a vízépítészetet, földmérést, gép- és műipart, oly köztemé TARCZA. Leánytitok. Elbeszélés. Irta : Kavanagh Julia. (Folytatás.) Végre megérkeztünk a mersani kastélyba. Láttam, vagyis inkább gyanítottam, hogy nagy sötét épület. Marie egy ablakra mutatott a második emeleten, mely gyengén meg volt világítva. •— Az Constance szobája — mondá szomorúan, szegény Constance, mikor elhagytam, még azt hitte, hogy meggyógyul. Egy éltes asszony, a család rokona, úgy hiszem — fogadott bennünket. Fölmentünk Mersan kisasszony szobájába. Sohasem felejtem el a látványt, mely szemeim elé tárult. Azt hiszem, hogy a szoba elég tágas és sötét volt. Még emlékezem, hogy egyetlen lámpa égett az asztalon, egy elefántcsont Krisztust pillantottam meg a nagy alcovó mélyében, azonkívül néhány szomorú és sápadt alak is volt jelen, azonban megvallom, mindezek már csak homályos emlékek. De aki még most is solytosan előttem áll, a kis semmi sem törülhetett kimlékezemből: az maga Mersan Constance, hosszú székben feküdt, egész testét fehér házi öltöny burkolta be, ló valami szemfödőhöz, mégsszekulcsolt kezeinek De semmi, még a kegyetlen betegség sem, mely megemésztette, torzíthatta el a fiatal leány szépségét. Mersan Constancenak a legtisztább vonásai, a legszelídebb fekete szemei voltak. Mosolygott, midőn Marie közelített hozzá, és e mosoly oly végtelenül csábos volt, így látva, az ember el se képzelhette volna, hogy ily kedves lény is meghalhat. Marie csak csinos, Constance csodaszép volt. Intett,és az asszonyok, kik környezték, fölemelkedtek. Én velük együtt vissza akartam vonulni, de Mersan kisasszony visszatartott. — Ön unokanénje, nemde ? kérdező. Én helyeslőleg intettem. — Úgy hát maradjon. Marienek szüksége lesz önre. Engedelmeskedtem, a fiatal leány parancsoló hangja meglepett. Az idegenszerűség és makacsság bizonyos nemét kezdtem fölfedezni arczán, mely kezdetben oly szendének tűnt föl. Most anyja közeledett s néhány szót súgott neki, melyeket nem hallhattam. Talán kérte, hogy itt maradhasson. — Nem, válaszolt keményen a leány. S a szegény anya elfojtva zokogását, távozott. Marie barátnője mellé ült, én kissé távolabb a homályban foglaltam helyet, de jól láthattam mind a kettőt. — Marie, szólt Constance, ne csodálkoznál, hogy ismét hivattalak. Sok megbocsátani valód van. . . . — Nekem, mondá Marie, nekem, Constance ... ? — Igen, neked. De beszédek először magamról. Kettőnk végzetét fájdalmas kötelék fűzi össze, melyet te sohasem értettél meg. Emlékszel még Menara úrra, nemde? Tőle származik mindkettőnk szerencsétlensége. JMpie szereted őt, kiáltott föl Marie.— S ő téged választott; igen, ebben áll szerencsétlenségünk. — Ah, Constance, ha fájdalmat okoztam neked, bocsáss meg, bocsáss meg, szólt Marie kön Dyekkel szemeiben. Mersan kisasszony kaczagni kezdett. Ez ideges és szakgatott kaczagás megdermesztett ; Marie elborzadva hallgatta. — Hagyd bevégeznem, mondá Constance. Igen, én voltam a szebbik, a gazdagabb, de te voltál, akit szeretett. Ez nem hozott számodra szerencsét, szegény Mariéra ; megesküdtem, hogy nem lesz neje soha s mint látod, megtartotta eskümet, mert íme más lett a hitvese . . . — Te keltesz bennem, válaszolt Marie. S láttán. — De tence. Oh, most nem volna semmi mofinam akartál s igy némikép a te hibái — Te nagyon megkeser." egészen halavány lett. — De engedd már Constance. Megvallom, s mondhatni kérzetéhez hasonló, tönszerüleg