Ellenőr, 1878. március (10. évfolyam, 108-160. szám)

1878-03-01 / 108. szám

el!fizetési irat: Egész évre . . 20 frt — kr. Félévre .... 10 „ — „ Évnegyedre . . 5 „ — „ Egy hónapra . 1­9­80 . Egyes szám ára 2 lm E LI enDR JH s ti ItjclcIes. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 5. sa (Kiadó-hivatal : Budapesten, nádor-utcza 6. ss. 108 szám. Budapest, péntek, márczius 1 1878. Azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése február végével letelt, s a lapot tovább is járatni óhajtják, kér­jük intézkedjenek a megrendelés iránt, nehogy a lap vételében fenakadást ta­pasztaljanak. Az „Ellenőr“ ára maradt a régi: fél évre....................................10 frt — negyed évre.................................5 frt — havonként..................................1 frt 80 kr. Az „Ellenőrbze a hó bármely nap­jától kezdve előfizethetni. Budapest, márczius 1. A képviselőháznak ma csöndes és rö­vid ülése volt. Elfogadta a Lloydszerződés­­hez tartozó jegyzőkönyvet, valamint a vám­szerződési javaslatból függőben maradt, szintén a Lloydra vonatkozó hatodik sza­kasznak két utolsó bekezdését. Az ellenzék megújította az indítványt, hogy e két be­kezdés kihagyassék, de a többség nem já­rult ez indítványhoz. Azután vita nélkül letárgyalta és elfogadta a ház a részvény­­társulatok, biztosító társaságok, közkereseti és iparszövetkezetek kölcsönös bebocsátásá­ról szóló törvényjavaslatot. Holnap lesz a vámegyezségi javaslatok harmadszori megszavazása, a­mire a kép­viselő urakat ezennel figyelmeztetjük. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztériumban a tavaszi magkiosztás mai na­pon befejeztetvén, ezentúl semminemű igények nem vétethetnek figyelembe. A képviselőház igazságügyi bizottsága mai ülé­sében a bírói függetlenség visszaállításáról szóló törvényjavaslat bizottsági előadójául Bokrosi Eleket választa meg. A törvényjavaslatot a háznak jövő héten kezdődő kétheti szünetelése alatt tárgyalás alá fogja venni a bizottság. A volt magyar keleti vasút-társulat részvényei­nek beváltására kitűzött határ­idő­ meghosszabbításáról s­zóló törvényjavaslathoz a pénzügyminiszter a kö­vetkező indokolást csatolta. „Az egyrészt a m. kir. közmunka- és közle­kedési és a pénzügyminiszter, másrészt pedig a ma­gyar keleti vasút­társulat igazgatótanácsa között 1876. évi január 20-án kötött és a keleti vasút megvételéről szóló 1876. évi L. törvényczikk kiegé­szítő részét képező szerződés 3. §-ában ki van mondva, hogy a társulati részvények, elévülés terhe alatt, beváltás végett 1877. év végéig bemuta­­tandók. Miután a keleti vasút megvételéről szóló tör­vény országgyűlési tárgyalása, noha a javaslat még az év kezdetén a törvényhozás elé terjeszte­tett, csak 1876. évi deczember utolsó napjaiban fejeztetett be, s miután így ezen törvény csak 1876. évi deczember 30-án hirdettetett ki a emel­kedett törvényerőre, a szerződés megkötésekor a részvények beváltására czélba vett körü­lbelüli 1­/2 évi időtartam egy évre szállott le, mely időköz, tekintve a részvények nagy számát, ily nagy ter­jedelmű művelet keresztülvitelére csakugyan rövid­nek bizonyult. Mert, habár a részvényesek azonnal a tör­vény szentesitése után a „Budapesti Közlönyében és a „Wiener Zeitungéban közzétett hirdetmény­ben s későbben még 1877. évi márczius és de­czember havában hasonló uton a szerződés ezen pontjára kellően figyelmeztettek és a részvények­nek 1877. év végéig leendő bemutatására felhivat­­tak, még is egy nevezetes része a részvényeknek s pedig számszerint 3265 db (149839 beváltandó részvény közül) nem mutattatott be a határidő le­jártáig, úgy hogy a részvények helyett kiadandó 99893 darab 100 frt névértékű államkötvény kö­zül 2177 darab 217700 frt névértékben kiadatlanul maradt. Alig hogy a beváltási határidő lejárt, részint közvetlenül, részint a beváltással megbízott két pénzintézet útján, s pedig kivétel nélkül kis tőke­pénzesek részéről annyi kérvény és felszólalás az így elkésve bemutatott részvény beváltása iránt ér­kezett be hozzám, hogy csakhamar azon meggyő­ződésre jöttem, miszerint a méltányosság s az ál­­ ­-d­ír­ ­am jól felfogott érdeke is a felette rövidre szabott határidő meghosszabbítását egyaránt követelik,­­ és elkerülhetetlenül szükségessé teszik. Ugyanis alig vonhatná valaki kétségbe azt, hogy a kisebb tőkepénzesek, kik tapasztalat szerint a pénzpiac­on történő változásokról és ott előfor­duló eseményekről csak elkésve szoktak értesülni, a jelen esetben a keleti vasút megvételéről és a részvények beváltásáról annyival inkább csak el­késve szerezhettek tudomást, mivel a részvényekből már évek óta jövedelmet nem húzván, a szelvény beváltása alkalmával a fizető helyen nyeretni szo­kott felvilágosítás és figyelmeztetéstől is természet­szerűleg elestek. Ezek ellenében, é­s csak ilyenekről van szó, mert a most elkésve jelentkező részvénytulajdono­sok kivétel nélkül ezen kisebb tőkepénzesek osztá­lyából valók,­­ nézetem szerint nem volna méltá­nyos, a törvény elkésett tárgyalása és szentesítése folytán, kétségkívül aránytalanul rövidre szabott ha­táridőt feltétlenül fenntartani. De ez nem is volna eszélyes és helyes az állam jól felfogott érdeke szempontjából , mert köztudomású tény, hogy a keleti vasúti részvények túlnyomóan külföldön, jelesen Belgiumban és Né­metalföldön voltak elhelyezve, és hogy ezen pia­­c­ok csak a magyar értékpapíroktól való idegen­kedését főleg és csaknem egyedül azon vesztesé­geknek kell tulajdonítani, melyet az ottani tőke­pénzesek a keleti vasúti részvényeken szenvedtek.­­ Nézetem szerint saját érdekünk ellen csele­kednénk, ha most, midőn a 153 millió forint lebegő adósság conversiója folyama alatt az aranyjáradék kölcsön elhelyezésére különösen ezen országok pénz­­piaczaira kell számítanunk,­­ a méltányosságot szem elől tévesztve, a beváltási határidőnek egy évre való kiterjesztését megtagadnák, és a részvé­nyesekét ezen, az eddig szenvedett veszteségekkel szemben úgy is csekély kártalanítás lehetőségétől is megfosztván, új tápot adnánk a magyar pénzügyek kezelése ellen gyakran hangoztatott, de most már mindinkább elnémuló panaszoknak Az előadottaknál fogva van szerencsém a be­váltási határidő egy évi meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot oly kéréssel a 1. képviselőház elé terjeszteni, hogy azt mielőbb tárgyalás alá venni és elfogadni méltóztassék.“ Távi­ratok. BéCS, márcz. 1. (Eredeti távirat.) A­ delegátusoknak Kurandánál tartott tegnap­esti értekezlete hajlandónak nyilatkozott ugyan a póthitel megszavazására, de hatá­rozottan tiltakozik Bosnia és Herczegovina annexiója ellen. London, febr. 28. A felsőházban Dor­chester kifogásolja a módot, a­mint Lord Derby az interpellációra válaszol, s kérdi, hogy a kormánynak van-e értesülése a tö­rök pánczélos flotta positiójáról. Lord Derby visszautasítja a panaszt s késznek nyilatko­zik a kérdésre bizonyos fokig felelni. A kormány azt hiszi, hogy pontos értesülése van a török flotta nagyobb része felől, de nem tartja kívánatosnak ennek közlését, mert nem dolga a kormánynak, hogy ide­gen flották mozdulatai iránti kérdésekre feleljen, s mert a kormánynak még nincs értesülése a béke aláírásáról , jelenleg az el­lenségeskedések megszűnte és fegyverszünet uralkodik, de nem a béke. Mindenki re­ménye, hogy a háború be van fejezve, de még mindig fennforog a háború újra­kez­désének lehetősége. Törökország ügyének tehát nem lenne az szolgálat, ha egész Európával s így Törökország netaláni el­lenségeivel közölné a török flotta positióját. London, febr. 28. Az alsóházban Wolff holnapr­a interpe­llációt jelent be, hogy te­kintettel az 1871. jan. 17-ikén a confe­­rentia-hatalmak által aláírt nyilatkozatra, hogy a párisi szerződés alól egy másik szer­ződő beleegyezése nélkül egy hatalom sem emancipálhatja magát, — Oroszország és Törökország értesítve vannak-e, hogy olyan szerződés, mely az 1856. és 1871-iki meg­ *­­ * VI 1 ' állapodásokkal ellenkeznék, nem ismerte­tik el? Pétervár, febr. 28. Az orosz államkicstári utalványok három hónapnál nem kisebb s egy év­nél nem nagyobb határidőre adatnak ki, a kama­tok csak a megfelelő időtől fizettetvén. A névér­ték 1000 rubelnél nem kevesebb. Az utalványok évenkint a császár által helybenhagyandó összeg­ben bocsáthatók ki. Az erről szóló ukáz 22-di­­kén kelt. Bukarest, márcz. 1. A képviselőház teg­napi ülésében szétosztották a zöldkönyvből a Ro­mánia helyzetére vonatkozó okmányokat. A török alkotmány 7. czikkét, mely a privilegiált tartomá­nyokra vonatkozik, valamennyi hatalom, sőt Szadik pasa az akkori párisi nagykövet is, nem vonatkoz­tatták Romániára. A­mi Románia semlegességének garantiáját és a dunai delta visszaszerzését illeti, Lord Salisbury még a konstantinápolyi conferenţia előtt kijelentette, hogy Anglia a Romániába való be­vonulást hadiesetnek tekinti, és Románia semlege­sítését óhajtja, de nem tudja, hogy ennek sanctiója mi­képpen biztosítandó. Anglia megígérte, hogy a con­ferenţia elé terjeszti e kérdést, de az ak­kori sürgős kérdések és a conferenţia sikerét­, fensége megakadályozták e kérdés szóbahozását A háborúra vonatkozó okmányok azt bizonyítják, hogy a román kormány egyedüli törekvése oda­irányult, hogy fenntartsa Románia status quóját, in­dividualitását és intézményeit, és a hatalmakhoz fordult, melyek átalánosságokban feleltek . Romá­niának ily helyzetben meg kellett ragadnia, az initiativát, és szerződésben szabályozni az orosz se­regek átvonulását, hogy az invasio bajait lehetőleg enyhítse Pétervár, márcz. 1. A Golosz jelenti Jassziból febr. 28-áról. A januárius és februárius hónapokban Jasszin átszállított betegek közt nagy volt a typhus betegek száma, és pedig 19°­0 emel­kedett, azelőtt pedig csak 5% volt ; a tratas­­zi - jasszii vasút valamennyi kocsija inficiálva van ; a desinjectiót csak kis mértékben al­kalmazták , és nem is használ semmit ; az egész zimnicza-fratestii vonalon tömegesen rot­hadnak a holttestek, és azért szükséges hogy a Bulgáriából és Ruméliából hazatérő orosz csapatok ne Zimniczán és Fratestin át szállíttassa­nak, hanem a Fekete-tengeren. A Jassziban állo­másozó egészségügyi comissio tétlen. Kolozsvár, márcz. 1. (Eredeti távirat) Hanasses alias Pap Vincie bűnügyének végtárgyalása meg­tartatott. A vádlottat 5 évre ítélték. A vádlott és az ügyész fellebestek. Madrid, febr.128. Castelara felirati vita alkal­mából ezeket mondja a külügyi politikára vonatko­zólag : Spanyolországnak két sebezhető pontja van, az egyik Gibraltárnál a másik a Tajónál ; Gibraltár la­kóiban spanyol vér folyik,Gibraltárnak Spanyolország birtokában kellene lennie. A miniszterelnök kétségbe vonja, hogy a kormány nyomást gyakorolt a pá­paválasztásra, és azt mondja, hogy hasztalan do­log a keleti kérdéssel való foglalkozás, mivel Spa­nyolország nincs benne érdekelve. A feliratot 187 szóval 62 ellenében elfogadták. Washington, febr. 28. A senatus 46 szóval 19 ellenében elfogadta az ezüst-bilit, és így az el­nök vétója daczára törvénynyé lesz. Triest, febr. 28. A Thetis Lloyd-gőzös ma 27­ órakor érkezett ide Konstantinápolyból. Washington, febr. 28. Hayes elnök til­takozott az ezüst-bili ellen , a képviselők háza azonban a véto daczára ismét elfogadta a bilit 196 szóval 173 ellen. Bécs, márcz. 1. Megnyitás. Osztrák hitelr. 225, magyar hitelr. 211.50, Napóleon-arany 9.5872. A hangulat bágyadt. London, febr. 28. Consolok 9571­, ezüst 5570. Paris, febr. 28. Boulevard-kölcsön 109.43. Frankfurt, febr. 28. Esti tőzsde. Osztrák hitelr. 19150, osztrák államvasut 217, galicziai 204, papír járadék 52, ezüst járadék 56, arany járadék 61,93. A hangulat bágyadt. Páris, febr. 28. Esti tőzsde. Szesz szilárd, egyébb csöndes. Liszt 64.75, 65,25, 66, 66.25; repereolaj 94, 94, 94, 93.25; szesz 59.50, 59.75, 60, 60.50; buza 31.25, 30.50, 31, 31.25. Hamburg, febr. 28. Buza nyugodt 210.50, 212; rozs nyugodt 150, 150; repereolaj ny­ugodt 72, 70.50 ; szesz szilárd, készlet nincs, 42.75, 43.25, 43.75. Rohrschach, febr. 28. A hangulat szilár­dult, nagyobb árak követelése mellett a forgalom kevés , magyar buza franco helyben 29,90—32 név­leges.

Next