Ellenőr, 1880. április (12. évfolyam, 152-203. szám)
1880-04-08 / 164. szám
Elefizetési Arad : Egész évre . 20 frt — kr. I Évnegyedre . 5 frt — fer. Félévre . . 10 . — « I Egy hónapra . 1 , 80 , G szerkesztési iroda : Budapesten, váczi körút 26. szám (fő-itt sarkán.) Semmit nem költünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok vitnaküldésére non válalkozunk. •— Poéta ölted csak bérmentes leveleket fogadunk ml. Egyes szám ára 4 fer. ELLENŐ R REGGELI KIADÁS. « HrÆmUfh fcZWtab » kiftáchívfttalbai: Budapesten, vánzí kSrát 23. szám (fő-At sarkán). Továbbá Daube R. t.ég társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis ai .Ellenőr* kiadó-hivatala által nyugtásén »■tárnia ellenében fizetendő. Kiadó hivatal : Budapesten, váczi körút 26. sz. (ffidt sarkán). Ii» inUttadik melö/butéMk ée u la$i nétküldéeér* mmatkoai métim femtUM». 164. szám. Budapest, csütörtök, április 8. 1880. XII. évfolyam. Budapest, április 7. A német kanczellárválság kimenetele előrelátható. Bismarck maradni fog. A délben érkezett táviratok már jelezték ezt. A német császárnak csak egy szava lehet válaszul a kanczelár elbocsátási kérelmére : Soha! Bismarckot azonban, bármily ideges természettel bír különben, midőn annyiszor felidézi lemondásaival a kanczellárválságot, nem csekély okok vezetik. S jelenlegi lemondása is, azon combinatiók miatt, melyek hozzáfűződnek, felettébb érdekes. Bár igyekeznek a kanczellár legújabb demissióját tisztán belügyi okra vezetni vissza, több mint valószínű, hogy a háttérben ismét a külügyi politika áll. A német kisállamok ismeretes és meglehetősen alárendelt pénzügyi terve csak külső ok, mely a valódinak elburkolására szolgál. Ismeretes azon antagonismus, mely a német császár és Bismarck közt Oroszországra nézve fenforog. Vilmos császár oly rendületlenül ragaszkodik az orosz czárhoz, hogy e ragaszkodását még Bismarck minden erőfeszítése és taktikája sem képes megtörni. A Német- és Oroszország közti elhidegülést sikerült felidéznie, de nem volt képes azon barátságnak, mely a czár és Vilmos császár közt fennáll, pusztán magán jelleget adni. A német császár érzelmei nem egyszer megzavarják Bismarck politikai czirkulásait. S ilyenkor Bismarck lemondásával áll elő, s e pressióval érvényesíti politikáját. A német kanczellár-válságok tehát, mintegy külső jelei azon a háttérben folyó harcznak, mely a német állam feje és első kormányférfia közt végbemegy. Vilmos császár és a czár közt közelebb végbe ment levélváltás bizonyára ismét Bismarck czirkulusainak zavarása volt. Vele kapcsolatban felmerültek az orosz-német közeledésre és a három császár szövetségére vonatkozó combinatiók. Azt hisszük, nem tér el jelentékenyen a valótól, ha felteszszük, hogy Bismarck lemondása e levélváltás következménye. A kanczellár várt lemondásával az első belügyi alkalomig, s azt tagadta meg, hogy lépésének valódi jellegét elburkolja. Midőn tehát a német császár nem fogadja el Bismarck lemondását, ez azt jelenti, hogy ismét a kancellár politikája fog diadalmaskodni. S a jelenlegi európai helyezetben ez nem is lehet másként. Bismarck távozása felforgatná az európai politikai viszonyokat, melyeket az angol választások csak megingattak. Oroszország és Németország közeledését, sőt baráti viszonyának feléledését jelentené, aminek ellensúlyát, tekintve Beaconsfield bukását Angliában, aligha lehetne egykönynyen megtalálni. A bécsi egyezmény csorbát, vagy épen törést szenvedne, mert ez egyezményből Oroszország részvéte ki volt zárva. A három császár szövetségére ez esetben plausibilisen lehetne, mint szükségesre következtetést vonni. Mi azonban azt hiszszük, hogy oly német-orosz közeledés, mely Európa jelenleg élő legnagyobb államférfiét félretolja, aligha vezethetne a három császár szövetségére, sőt épen nem e szövetség fogná képezni, hanem egészen más, azon ellensúlyt, mely egy ily politikai átalakulással szemben létrejönne, kellene fáradoznia. Ausztria német lakossága nem fogja harcz nélkül nézni, hogy miképen mondanak le a birodalom érdekeiről. A d a m e k (öregebb) bírálja a pénzügyi gazdálkodást 1868. év óta. A 320 milliónyi új adósságteher a legutóbbi négyévi közigazgatási időszak vívmánya. Ennek következménye a nemzetgazdasági hanyatlás. Segély csakis az autonóm közigazgatási reformtól és az általános adóreformtól várható. Azzal a szabadelvűséggel, mely a foederalismus ellen harczol és a szabadsággal visszaélve, azt a nemzetiségek elnyomására használja, nem remélhető a kibékülés, amelyhez csak az összes jogok egyenlő tiszteletben tartása vezethet. Ausztriának — mint a trónbeszéd is mondja — az összes népek szabadsága őrének kell lennie. Holnap a vitát folytatják. Berlin, ápr. 7. Parlamenti körökben biztosnak mondják, hogy a szövetségi tanács újra tárgyalni fogja a bélyegilleték kérdését, hogy bebizonyítsa előzékenységét a birodalmi kancellár nézetei iránt. Páris, ápr. 7. A „Pays“ czikket közöl Cassagnac Páltól, melyben ő azon reménynek ad kifejezést, hogy Napóleon herczeg fiai máskép gondolkoznak, mint az apjuk; reájuk számítanak a császári herczeg eszméjének megvalósításában. Az idézett hírlap emlékeztet arra a körülményre, hogy a császári herczeg Napóleon herczeg fiát, nem pedig őt jelölte ki utódjául. Berlin, ápr. 7. A császár egészségi állapota annyira megjavult, hogy ma már sétakocsizást tett. Berlin, ápr. 7. A Wolff ügynökség megcáfolja azt a hírt, hogy Bismarck herczeg már három nap előtt adta be lemondását, melyet a császár el nem fogadott, mire a birodalmi kanczellár megújította ebbeli kérését. Bismarck herczeg csak tegnap adta be lemondását, a „Nordd. Alig. Ztg.“ által közölt okadatolással. A császár határozata még ismeretlen. Róma, ápr. 7. A képviselőház kedden választja meg elnökét. Szófia, ápr. 7. Az új minisztérium megalakult. Tagjai : Zankov kormányelnök és külügyminiszter , Karavelov pénzügyminiszter, Stojanov igazságügyminiszter, Tisev belügyminiszter, Gazelev közoktatásügyi miniszter. Táviratok: Nagy Károly, ápr. 7. (Eredeti távirat.) Szatmármegye tisztikara a rendes bizottsági gyűlést megelőző mai napon az alispánnal élén, Domahidy főispán iránti rendesületlen bizalmának és legőszintébb ragaszkodásának ünnepélyes kifejezést adott. Bécs, ápr. 7. (Képviselőház.) A pénzügyminiszter előterjeszti a melbourni kiállítás alkalmából kért 10000 frtnyi póthitelről szóló javaslatot. Ezután folytatják a költségvetés tárgyalását. Piener bírálja a kormány pénzügyi politikai tevékenységét. A kiegészítési adó a jelenlegi kormány munkája. Az utolsó aranyjáradék árfolyama aligha vezethet valakit tévútra. A hiányokat csak nagyszabású műveletekkel lehet legyőzni, amidőn egyrészt a katonai és a polgári közigazgatást egyszerűsítik, másrészt a bevételi forrásokat szaporítják. A kormány azonban csekély eszközökkel akarna nagy adópolitikát kifejteni. Az a többség, mely az adóreformot ellenzi, nem bír világos pénzügyi programmal. Szóló rosszalja a jelenlegi minisztérium tevékenységét, melynek legnagyobb bűne az, hogy a conservativ középpárt bomlásnak indulását elősegítette és a nemzetiségek vágyait felébresztette. Ő azt hiszi, hogy a kormány experimentuma a nemzeti követelések túlságossága folytán hajótörést fog szenvedni. — H e r rm an üdvöt lát a foederativ közigazgatásban; a centralisatio csak az elégedetlenséget és a gonosztettek számát szaporította, ezt az állapotot a foederativ közigazgatás egy csapással meg fogja változtatni. A birodalmi tanács illetékessége szorítkozzék birodalmi ügyekre ; a többi ügyek a tartománygyűlés hatáskörébe tartoznak. Menger azt mondja, hogy az előtte szóló pártja nem bír érzékkel az állam iránt és bírálja a kormány közgazdasági actióját. A coalitionans programm csak akkor bír jogosultsággal, ha a nemzetiségek kibékítésére bizonyos politikai eszmék alapján törekszik. A kibékítő minisztériumnak a birodalmi eszme terjesztésében Az angol fordulatról. Pár hóval ezelőtt — a béke kilátásairól szóló czikkeim egyikében — figyelmeztettem olvasóimat, hogy Anglia külügyi politikája nem lenne muszkabarát még azon esetben sem, ha Beaconsfield megbuknék s a szabadelvű párt jutna ismét kormányra. Figyelmeztetésem idejében magam sem hittem, hogy a conservativ cabinet oly közel legyen végéhez, mint az átalános választásokból e napokban kiderült. Mentős váratlanabb volt azonban e válságos esemény hite, annál inkább utalhatok a megtörténte előtt nyilvánított nézeteimre, mint olyanokra, amelyeket nem egy kedvezőtlen fordulat szépítése végett okoskodtam ki utólagosan — post electiones — hanem felemlítettem már akkor is, midőn egy kedvező helyzetből indulhattak ki számításaink. Ismétlem tehát — a régibb nyilatkozatra hivatkozhatás erejével — hogy Anglia külügyi politikáját nem kell muszkabarátnak tekinteni, noha Beaconsfield már megbukott. Az angol külpolitika az angol érdekek politikája, és ezen nem történhetik gyökeres változás, máról holnapra, akár ki kezelje is Down ing Streetben a hatalmat. Azért, hogy a whigek jutnak kormányra, nem sülyed el sem India, sem Konstantinápoly. Amíg pedig ezek léteznek, addig Nagy-Britannia soha sem tekintheti azok biztonságát olyan kérdésnek, melylyel csak a toryk törődhetnek. Igaz, hogy az angol szabadelvű párt szóvivői sok mindent összebeszéltek — a parlamenten kívül — az utóbbi pár év alatt; de hát hol és mikor nem beszélt össze-vissza sok mindent bármely ellenzék is, ha egyszer neki vadul és ha főleg nem tartja valószínűnek győzelme közelségét? Ha az angol oppositio matadorai megálmodhatták volna, hogy az általános választásokból már most kerülnek ki diadalmasan, bizonyára óvatosabban szónokoltak volna némely dolgokról, amelyekre nézve a cselekvés felelőssége hárul jelenleg rájuk. Kitűnik ez azon nyilatkozatokból is, melyekkel legújabban világossták fel választóikat a sikerük váratlansága felett hüledező nyertesek. Oly zavarban vannak a dicsőségtől, hogy nem tudják hova lépjenek. Rendkívül tartózkodókká lettek rögtön. Csupa higgadtság minden szavuk, amióta többségben tudják magukat. Aki csak a mostani észjárásuk szerint ismerné meg őket, el nem hihetné, mennyire őrjöngtek még márczius végén is. Főleg a külügyekre vonatkozólag igyekeznek megnyugtatni mindenkit. Ki mondta, hogy ők nem védenék meg Anglia óriási érdekeit Oroszország terjeszkedési politikája ellen? Lord Hartington biztosítja a nemzetet, hogy az ő pártjának sincs más czélja, mint az, amelyet a conservatív párt vezérei hangoztattak. A szerződések szentek előtte is, noha elődei kötötték. Valódi mulatság, miként törekszenek kihátrálni mindazon vigyázatlan oratióikból, melyekre a kisebbségben hagyatás iránti tévhitük factiosus kőszültsége által ragadtatták magukat. Hiszen maga Gladstone is úgy turbékol már „mint egy szopós galamb“. Többé nem hacundus et acer. Sőt eléggé szíves, hogy interViet oltassa magát, mikép kijelentse, mennyire nem haragszik ő monarchiánkra. Very kind, indeed. Ha úgy halad, még belénk szeret. És ki tudja, vájjon nem a liberális párt kormánya fogja megszenni Oroszországnak azon háborút, melybe hogy bevinni akarja Angliát, a conservativ cabinet volt gyanúsítva és vádolva? Akik megcsinálták a krimiai hadjáratot, azok nem a toryk voltak. — Egy szóval, azokból az oppositionális kitörésekből nem kell következtetést vonni a hatalomba lépendők külpolitikájára nézve. Ez marad az előbbi, örökös, angol érdekpolitika. Hogy X. helyett Y. kezeli, az nem változtat célzatán és irányán semmit. A különbség csak a modorra vonatkozhatik. Lehet, hogy Oroszországgal simábban fog menni a jegyzékváltás. Sőt megeshetik, hogy tudatván vele barátságukat, ennek alapján fognak tőle kérni olyan engedményeket, amelyek az ellenséges Beaconsfieldnek nem voltak megadhatók. És ez a modor tarthat mindaddig, amíg össze nem vesznek komolyan. Mert ekkor aztán a liberális kabinet is csak olyan érdes lesz, mint volt a conservativ. Nem is lehet más, mihelyt Anglia keleti életérdekeinek valamelyik főpontjáról lesz kérdés. Sőt ez fogja képezni az új kabinet gyengéjét tán nem is sok idő múlva. Semmi sem olyan átalános és éber érzet Angliában, mint a folytonos gyanakodás Oroszországra. Ezen érzet viharossá lehet 24 óra alatt, mihelyt Anglia hatalmának érdekköreibe muszka láb lépne és az angol kormány nem mozdulna kitiltására. Csak gondoljunk vissza, mi történt Plevna után az angol közvéleményben. Felriadt, felzúdult rögtön, unisono, olyan erővel, melylyel szemben az atrocity színjátszók jónak látták elvonulni a némaságba s maga az igazgató Gladstone úr sem mert mukkanni. Ezen érzettel lesz dolga az uj kabinetnek. És pedig annyival inkább, mert opposionális szereplése által jogosultabbá tett minden gyanút a külügyi legcsekélyebb gyengélkedése vagy habozása iránt. És mindig ahoz fogják mérni eljárását, amire Beaconsfield által emelkedett Anglia tekintélye. Mert bár a tory-cabinet további fennállására nem adott törvényhozó többséget a nemzet, azzal nem vádolja még sem, hogy Anglia hatalmát csökkentette, és nem tűrné el ennek csökkentését a whigcabinettől sem. — Monarchiánkra vonatkozólag kétségtelen, hogy London és Bécs közt nem lesz olyan szívélyes viszony ezután, mint volt eddig. Kivált ha Gladstone is a cabinetbe lép és Derby talál külügyér lenni. Bizonyos feszültségre elkészülve lehetünk , de baj belőle nem lesz, és az idő elfeledtet sok idétlen nyilatkozatot, ha az illetők megtanulnak illendőleg beszélni — a saját érdekükben. Mert utoljára is Angliának előbb lehet szüksége a monarchiánkkal való benső viszonyra, mint monarchiánknak az Anglia segítségére. Németország és Magyarország- Ausztria közti szövetség elégséges arra, hogy ne búsuljunk nagyon, ha Gladstone-Derby nem válnék is barátunkká. Egyébiránt ne higyye senki, hogy a most érintett szövetséghez Anglia is csatlakozott volna, ha Beaconsfield marad hatalomban. Nem csatlakozott volna akkor sem. Akik azt várták, azok nincsenek tájékozva az angol politika természetéről. Ez nem szövetkezik senkivel, csak az elhatározott háború előestéjén. Akkor szövetkezett III. Napóleonnal is, mert lerombolandónak ítélte Sebastopolt. Az angol csatlakozás iránt némely lapok által keltett remények époly tévedésen alapultak, mint aminőn alapulnak most némely lapok aggodalmai az angol külügyi politika gyökeres megváltozásáról, illetőleg orosz-barátivá alakulásáról. Az a remény nem teljesült volna a conservativ cabinet által sem , és ezen aggodalom nem lesz igazolva a liberális kabinet eljárása által sem. És az igazat megvallva, én még azt is hiszem, hogy ha a muszka-török háború alatt Gladstonék vannak kormányon, azon esetben Beaconsfieldék hozták volna szinte az „atrocity“ melodrámát, tán más díszletekkel, de ugyanazon ellenzéki hatásos előadás gyanánt. Eltekintve a külügyektől, nekünk az angol szabadelvű párt kormányra jutását nem lehet bizonyos rokonszenv nélkül venni. Először is ők képezik kétségtelenül a nagy reformok pártját, s noha az angol torykat is kinevelte maradiságukból a Disraely vezérszelleme, mégsem tagadhatni, hogy a haladás eszméjével csak a liberális párt nevét azonosítja az angol közérzelem. De nekünk más okunk is van a rokonszenvezésre. Magyarországnak és a magyaroknak, midőn rosszul ment dolguk, legjobb barátja volt az angol szabadelvű párt. Csak a Palmerston, Dudley Stuart, Cobden, Bright, Milner Gibson és Shaftesbury neveit kell említeni, hogy érezzük mennyire velünk, nemzetünkkel, fajunkkal, jogainkkal, igazunkkal tartott ama nehéz időkben Anglia azon egész pártja, melynek élén ama nemeslelkű férfiak állottak. Ez a párt nem lehet ellenségünk jövőre sem. Muszkabarát politikát pedig nem követhet, mert az Anglia érdeke ellen volna, s mert ha olyat akarna elkövetni, megbuknék a nemzet felháborodása által. Különben pedig élheti világát hat évig is. Akkor persze megbukik mindenesetre, akármilyen jól viselje is magát. Mert addig megunják őt is, mint megunták Beaconsfieldet. CSERNÁTONY. A ház mai ülését egészen az állami gépgyár ügye vette igénybe. Madarász József jobb ügyhöz méltó buzgósággal a legkisebb részleteknél is vitát igyekezett támasztani s a germanisatio színébe tüntette föl azt a minisztert, kiről mindenki tudja, minő szolgálatokat tett a magyar nemzetiségnek. Az erőszakos időpazarlásnak egyébiránt megvolt az a jó következménye, hogy a ház ezentúl d. u. 3 óráig fogja üléseit tartani. A képviselőház mai üléséről szóló tudósításunkhoz még a következőket pótoljuk: Említettük esti lapunkban, hogy a közlekedési budget részletes tárgyalása alkalmával Madarász József határozati javaslatot adott be az állami gépgyár czíménél. Ebben héttagú vizsgálóbizottság kiküldetését hozza javaslatba, amelynek feladata volna megvizsgálni, mennyibe került a gyár, mennyit fektettek bele, jövedelmei arányban állanak-e kiadásaival, az igazgatóság nem követett-e el mulasztást a gyári és üzleti kezelés körül, igaz-e, hogy a műszaki részt kivéve, a többinél a magyar embereket mellőzték? Szathmáry Miklós, Orbán Balázs és Hieronymi Károly államtitkár felszólalása után Ráth Károly kijelenti, hogy Madarász határozati javaslatához nem járulhat, mégpedig az iparfejlesztés szempontjából. Ha nálunk a gyáripart meghonosítani akarjuk, nagyon elnézőknek kell lennünk a nyelvkérdés tekintetében. Boross Béni nem szeretné, ha az a vélemény támadna a házban, hogy egyedül Zimmermann, az állami gépgyár igazgatója képviseli nálunk a gépészeti tudományt. Rendelkezünk mi is elég szakképzett magyar ifjúval. Madarász határozati javaslatát illetőleg, mivel azt czélszerűnek tartja, hogy az ilyen ügyekkel a közvélemény és különösen a parlament is foglalkozzék ; mivel azon indítványból egyáltalában ki nem magyarázhatja, hogy egyik vagy másik érdemes állami tisztviselő állásának elvételét, vagy idegen szakértőknek kikergetését czélozza; mivel az indítvány elfogadása semmi egyebet nem fogna eredményezni, mint azt, hogy a ház meggyőződjék azon viszonyokról, melyek a házban a vita tárgyát képezték, semmit nem talál, hogy a beadott indítvány elfogadtassák és ahhoz a közügy érdekében hozzájárul. Simonyi Ernő pártolja Madarász határozati javaslatát. Péchy Tamás közmunka- s közlekedésügyi miniszter felvilágosításai után a gyár történetére vonatkozólag 1875-től napjainkig, a gyár berendezésére, előállítási képességére, a gyár vezetésére megkívántat a qualificatióra vonatkozólag, Madarász József a zárszóban ismételve védte határozati javaslatát. Mire a ház Madarász határozati javaslatát elvetette, s a gépgyárra előirányzott összeget megszavazta, s ezzel a közlekedési budget részletes tárgyalása befejeztetett. Ezután Jókai Mór indítványára elhatározta a ház, hogy holnaptól kezdve az ülések d. e. 10 órától d. u. 3-ig fognak tartani. A képviselőház igazságügyi bizottsága ma d. u. 5 órakor Horváth Lajos elnöklete alatt tartott ülésében folytatta a magyar csődtörvényjavaslat részletes tárgyalását. Mindenelőtt hitelesíttetett a márczius 20-iki ülésben elfogadott §§-ok szövege. Erre a bizottság a közadós által kötött jogügyletekről szóló II. fejezetet vette tárgyalás alá. A 18. §. változatlanul, a 19. §. a visszakövetelési jogra vonatkozó tétel kihagyásával, a 20. §. pedig azon változtatással fogadtatott el, hogy a tömeggondnok a határidő alatt nem jogát gyakorolni „hanem szándékára nézve nyilatkozni“ tartozik. A 21. §, mely a nyomtatás közben teljesen megváltoztatva lett, következő szövegben állíttatott helyre: „Ha a vételi vagy szállítási szerződés oly dolgok iránt köttetett, melyek piaczi vagy tőzsdei árral bírnak, és a kikötött teljesítési idő csődnyitás után jár le, úgy a tömeggondnok, valamint a másik szerződő fél nem teljesítést, hanem csak kártérítést követelhet. E kártérítési követelés a vételár és a piaci vagy tőzsdei ár közti azon különbözet szerint állapítandó meg, mely a teljesítés helyén, vagy az erre nézve irányadó, kereskedelmi piacon a csődnyitás napján keletkezett s a kikötött teljesítési időre szóló ügyletek tekintetében mutatkozik.“ A 22. §. elvileg elfogadtatott ugyan, de szabatosabbnak találtatván előadónak azon szövege, mely az enquête elé került, a szakasznak ily értelemben megváltoztatása határoztatott el. A 23. és 24. §§. változatlanul fogadtattak el, a 25. §. pedig olykép szövegeztetett : Azon törvények, melyek a csődnyitás joghatályát a jelen törvényben nem említett jogviszonyok tekintetében szabályozzák, érintetlenül maradnak. Erre a bizottság áttért — a közadós jogcselekvényeinek megtámadásáról szóló III. fejezetre s ezt elvben vita nélkül elfogadta, részletes tárgyalását pedig a jövő ülésre halasztotta. A telekkönyvi szabályok némely kiegészítéseit tartalmazó s legközelebb e bizottsághoz utasított törvényjavaslat tárgyában előadóvá Schmausz Endre választatott meg. A műemlékek tárgyában beadott törvényjavaslat előadójának kérdése még egyelőre függőben tartatott. Legközelebbi ülés pénteken d. u. 6 órakor. (O. K.) ___________ A képviselőház pénzügyi bizottsága ma délelőtt tartott ülésében a vallás- és közoktatásügyi miniszternek pótszükségletéről szóló javaslatot tárgyalta, melyben a nem magyarajku tanítók póttanfolyamára fordított többletek fedezésére 150.000 frt engedélyezése terveztetik. Minthogy ezen összegek kiadása az 1879. évi XVIII. t. sz. által igazoltatik, a bizottság e költségek ellen kifogást nem emelt, de minthogy másrészről ez összegek már a múlt évben tényleg kiadattak, nem tartja correctnek, hogy azok fedezete a folyó évben póthitel alakjában törvénybe igtattatik. A bizottság a törvényjavaslatból oly értelemben fog jelentést tenni a háznak, hogy e túlkiadás bejelentése egyelőre tudomásul vétessék, annak elszámolása s a túlkiadás feletti határozathozatal azonban a zárszámadásokban eszközöltessék. (O. É.) Az egyesült ellenzék ma délután tartott értekezletén a földmivelés, ipar és kereskedelmi minisztérium költségvetése tárgyaltatott. Felszólalások történtek az ipari és mezőgazdasági szakoktatás fejlesztése s a mezőgazdaság egyes ágainak szükségszerű emelése érdekében, nemkülönben a statisztika, különösen az ügyforgalmi statisztika ügyében szükséges intézkedések iránt. (O. É.) A budapest-zimonyi vonal — mint hiteles forrásból értesülünk — a következő állomásokat fogja érinteni: Budapest, Soroksár, Laczháza, Fülöpszállás, Szabadszállás, Kun-Szt-Miklós, Kis-Kőrös, Halas, Szabadka, Topolya, Verbász, Újvidék, Karlovitz, Pázna, India, Zimony. A kalocsai szárnyvonal Kis-Kőrösnél, az esetleg bajai Halasnál ágazódik el. Az állomások mind az illető városok közelében feküsznek, egyedül Karlovitz esik kissé távol a nagy talajnehézségek következtében. Az egész vonal 330 kilométer, mintegy 40 mértföld hosszú lesz, úgy hogy Budapestről Zimonyba legfölebb 7 órát, Újvidékre 5 órát, Szabadkára 37 órát vesz igénybe az út. Az egész vonal kész lesz 1883 junius 15-ikén. Sőt Újvidékig valószinüleg már 1881. május havában megnyithatják a vonalat. A német kormány azon kérdésére, várjon hajlandó-e Ausztria-Magyarország a június végén lejáró kedvezményes szerződés meghosszabbítására, minthogy most nem nem lehet reméltem, hogy a német birodalmi gyűlés elfogadja júl. 1-jéig az esetleg megkötendő kereskedelmi szerződést, igennel válaszolt az osztrák és a magyar kormány. (Bud. Corr.) Az osztrák 20 milliós aranyjáradék kibocsátására nézve az ajánlati tárgyalások tegnap tartottak meg. Legtöbbet ígért az Anglobank csoport, 89.27-es árfolyamot papírvalutában, a többiek a Földhitelintézet 89.21, hitelintézeti 89.02, Unicbank 88.63, Letétibank-Bontoux 86.80 árfolyamot ígértek. Ez eredmény a pénzügyminiszter legmerészebb számításait felülmúlhatja. Még csak három nappal ezelőt az osztr. ar. jár. 88.30-on állott s most 1 százalékkal ez árfolyam felett s 20 krral a tegnapi hivatalosan jegyzett árfolyam felett veszik át az újonnan kibocsátandó 20 millió forintot. Budapest, április 7. Az igazságügyminiszter úr néhány nappal ezelőtt az elveszett megsemmisült, vagy hasznavehetlenné vált telekjegyzőkönyvek pótlásáról, továbbá a telekkönyvi napló vezetésének megszüntetéséről és a sommás, valamint a részleges telekkönyvi kivonatokról szóló törvényjavaslatot terjesztette a képviselőház elé, mely azt a jogügyi bizottsághoz utasította. Az igazságügyi kormány nem tartotta magát hivatottnak arra, hogy ezen kérdéseket törvényhozási felhatalmazás nélkül rendeleti úton szabályozza, mert míg az elveszett telekkönyvek pótlása esetében magánjogok szerzéséről és vesztéséről is történik intézkedés, addig a telekkönyvi napló megszüntetése a sommás, valamint a részleges telekkönyvi kivonatok behozatala azért nem volt rendeleti úton eszközölhető, mert a Magyarországon érvényes telekkönyvi rendeletet — miután azt az országbírói értekezlet emelte kötelező jogforrássá — csak törvényhozási úton vélte megváltoztathatónak. A kormány ezen eljárását egy szaklap s egy nagy politikai lap is kicsinylőleg bírálgatta és indokolatlannak jelentették ki a kormány azon tartózkodását, hogy nem merte rendeleti úton szabályozni ezen kérdéseket. Nem vélünk csalódni, ha kimondjuk, hogy a kormány által követett eljárás az egyedül helyes, mely alkotmányos országban követhető volt s minden ezzel ellenkező eljárás teljesen feljogosíthatott volna azon vád emelésére, hogy a kormány a törvényhozás jogkörét maga részére akarja confiscálni. Nem is hisszük, hogy akadjon képviselő e törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a magyar parlamentben, ki azért támadja meg a kormányt, mert tiszteletben tartotta a magyar törvényhozás jogkörét. Ennyit a törvényjavaslat közjogi oldaláról. Alig kell hangsúlyoznunk, hogy a törvényjavaslattal s az ennek alapján kibocsátandó rendeletekkel a kormány oly égető bajokon akar segíteni, melyek a telekkönyvi reform organikus művének megalkotásáig orvoslás nélkül nem maradhatnak. A kormány azon sajnos ténynyel áll szemben, hogy több helyütt elvesztek a telekjegyzőkönyvek s azok a legszorgosabb kutatás daczára sem találhatók fel. Az elveszett telekjegyzőkönyvekben foglalt ingatlanok hitelképességüket elvesztették és a bejegyzett dologi jogokkal együtt a forgalom köréből kiestek. Az ily ingatlanok sem adásvevés, sem csere tárgyát nem képezhetik, az ily ingatlanok tulajdonosai hiában fordulnak a takarékpénztárakhoz és hitelintézetekhez kölcsönért — mindenütt elutasíttatnak. Az ily ingatlan valóságos holtközi birtokká változott.