Ellenzék, 1880 (1. évfolyam, 1-76. szám)

1880-10-01 / 1. szám

n­ den támadás nélkül konstatálták megjelenését s rovatainak változatosságát. Két lap volt széles e hazában, melyek még be sem várva az „Ellenzék megjelenését, a pusz­ta hírre toporzékolni, daczoskodni kezdettek, mi­ként kiabálni, fütyülni szokott félelmében a sö­tétben maradt gyermek. Egyik­e megijeded gyermekek közül már 10-ik évét járja. „Keletinek nevezi magát. Most indul be a siheder korba, ezért, unalmas mikor komoly, és vásott, mikor vng. A kellő mértéket sehol és semmiben sem tudja eltalálni. Minden­ben esetlen, csötlik botlik mindenütt. Leczkéjét tisztességesen megtanulja, s meg van a kötelességérzet benne, hűségesen szolgálni urát; de modor dolgában nincsen semmi érzéke. Túlságosan látszik rajta a házi nevelés hiánya. A házi nevelés e hiányosságának tudjuk be azon megjegyzéseit, melyeket az erdélyrészi füg­getlenségi párt intéző­­bizottságának megalakulá­sára tett, közbecsülésben álló egyének magán­ügyeivel, és kenyérkereső munkásságával foglal­kozván. S mivel annak tudjuk be, tehát nem ha­ragszunk. Ajánljuk, hogy fogadjon maga mellé gouvernanteot, s tanuljon illemtant, különben nem lesz elfogadható ama jó társaságban, melyet iro­dalomnak szokás nevezni. Azért sem haragszunk, hogy lapunk mutat­vány­­számát oly kegyetlenül megkritizálta. A­z azért hibás, mivel ígéret? No ez így tk !megadta nekünk. Hát mit kívánt­a ! Talán csak nem azt, hogy egyenesen­­sok az irodalom templomából azon kofá­knak munkásságát nem az olvasó közön­­i meg, hanem a kormány dijjazza kegy­­i aránt? • egyetlen kritikáját még tovább folytatja. A .­.i­ iter in modor­féle czikkről, melyben tin­iéinek megtisztítása hozatik ajánlatba, hab­­­át, L. nem eléveszi lapunk két referádáját, s ke­­res­íünk egy csomó stylistikai hibát. így ,o.j­d a kritizálás a gymnasiumok önképzőkö­rt is. Lóversenytéri tudósítónknak megma-­­ ya­­, hogy a t u­r ff szó­­roszszul van hasz­, mert az vadászterületet jelent. Hát ■u . t? Azt nem jelenti-e, hogy a­ki nem tud , ne beszéljen arabusul?­indez nem elég. Ádáz kegyetlenséggel leki Sándornak, s két három sorban osz­­minden irodalmi reputatióját. Ellehet kép­ Teleki Sándor bánatát. Sok veszély, sok is sok szenvedés érhette őt másfél évi ko­rai harcz s tizenhét évi száműzetés hányattatá­sa­­, de ily lesújtó csapás, mint a „Kelet“ kn.ni.i,a, bizonnyára még nem érte őt! Hanem most az egyszer ezért is­ megbocsá­­tunk a „Keletinek. Elnézzük cserepeskedéseit. Máskor azonban ne bántsa Sándor bácsit, me­rt t .lönben áristomba küldjük. Értette? * * • Másik gyermek a „Függetlenség®. Valósá­gos fenegyerek. Gamin , ügyesség nélkül. Meg­­s ’ Jetesa perezében azonnal az utczára lépettt. Az­óta mindig ott tartózkodik: a sárban, a porban, a szem­­t­­en n nagy hősködéseket vitt ezideig véghez. Be-J.3 úri kaszinó ablakait, pártfogásába vette a nihilismust s elidegenítette magát, a tisztességes embereket, Hoitsy Pált és Hermann Ottót. Most tóth béla szó publicz­istája s Verhovay Gyula az ő bálványa. Megmarta lapunkat, mihelyt neszét vette keletkezésének ; megmarta másodszor, midőn meg­kapta előfizetési fölhívásunkat; és megmarta har­madszor, midőn megjelent a mutatványszám. Igen mérsékeltnek tartja álláspontunkat. (Az aztán a „Kelet“ ízléséhez tartozik, hogy e tekin­tetben egy gyékényen árul a „Függetlenség“-gel.) Talán azt kívánná, hogy e végül egy petroleumos hordót tűzzünk ki? Nem teljesítjük kívánságát. Hitünk szerint, elvszilárdság és ablakbeverés között nagy a spatium. Amaz férfi dolga, s követni fog­juk mi ; ez a csőcselék fegyvere, s ám forgassa a­­Függetlenség“. Vádjait megvetjük. De ha más vádolna, an­nak megmondanók, hogy mint orsz. képviselő 75-ben akkor léptünk ki a Tisza Kálmán pártjá­ból, midőn a párt régi elveit elhagyta, s midőn Verhovay Gyula az „Ellenőriben zengedezett ho­zsánnát a fúziónak , hogy csakugyan dolgoztunk nyolcz hónapon keresztül B. M. — b. m. — a. — s. — Zongor, Zete, Garçon és Csergő aláírásokkal a „Magyar Polgáriban, de ha bárki e dolgoza­tokból egyetlen sort képes felmutatni, mely a füg­getlenségi pártot, annak irányát és törekvéseit hely­telenítette volna, készek leszünk Verhovay Gyulát a függetlenségi párt hasznos tagjának elismerni. Az is állíttatik, hogy másfél évig tisztviselő voltam. Ez igaz. De hát bűn ez? Igen is szol­gáltam a magyar államot hűséggel és becsülettel. Most is azt szolgálom. De Verhovay Gyula a ren­detlenséget szolgálja, mikor i­ ,­s a félénk meg­­hunyászkodást szolgálja, mikor felelősségre vona­­tik. Példa rá a „kassai toaszt“ esküdtszéki tár­gyalása. Ékes dictióit ekként folytatja : „Az a programm nem a mi programmunk, nem a függetlenségi párt programmja. Az a prog­ramm egy rabulisztikai férelmű a függetlenség be­csületes­srege alatt. A csibe taníthat­ta úgy a tyúkot, a micsoda „Ellenzék“ berzenkedő hiú­sága, alig hogy csecsemő lézengése kikelt a zápult bölcseség tojásából.“ Nem tréfálkozunk. Szóról-szóra van ez idéz­ve a „Függetlenségiből. Egyelőre az volt szán­dékunk, hogy e passust a derék „Bolond Istók“ csodabogarai közé ajánljuk. De meggondolkoztunk. A baj sokkal komolyabbnak és aggasztóbbnak lát­szik, mint egyelőre hittük. A budapesti rendőrség figyelmébe alá'’’ az idézetet. Angliában vannak „luna*' Tudomásunk szerint BudaDe«’*­­Schwarcz intézete geny el ' ismer if A Veruo._, vádjaira nem felelek, raeit nem b^v/niaUi KJ bv* V— egyenlőtlen fegyverrel harczolni. Majd ha az én hátam is viselni fogná a kék foltokat, s ha az, ki megbotozandott, megmaradna eleven embernek, b T** » Koksivár, 1880 szigetén elad, az bennem sérti meg az­t, itt Páriában. A románoknak velünk, s nekünk a romá­nok­­ akarva nem akarva szövetkeznünk kel nekik meg van a muszkájok, mint ne­­ki. I neg van a németünk, s mind kettőnk­­ menydörög a pánszlávizmus jégesőjének vi­­­­an. melytől csakis a kölcsönös egyetértés lesz­* égre — arra a Dacia moderne sau­­­le Románé térképre egy adoma jut eszem* b Elmondom s evei be is zárom mai cseve­­vegésemet. Majdan a török világban az egri basa nagy V­­.li bálikkal — mi annyit tesz nagy kiséret­te! — elment vilajetjét megtekintekinteni. Nagy-Kocsordon, mely nem messze van Kis-Ko­­csordtól sátrat ütött, Ráhát után — mely any­­nyit tesz nyugalom — unalmában elment a re­­form­us templomba kert­et tartani — mi anyu­nyi tesz pihenni; a kálvinista pap a szószé­ken Alit ; meg látván a basát s hatást akarván rá gyakorolni egy octávval fennebb kezdte; a basa a­­­r ideáivá hallgatta, midőn e szóra jön hogy... Me potám­iban! azt mondja a basa: — Papom! Kis-Kocsord Nagy-Kocsord, az ti­tok, ne bánsd te Mezopotaniát mert ». hatalmas török szultáné ! Dacia moderna, sau Terile Ro­­u­e ! IRODALOM és MŰVÉSZET. A Kisfaludy-társaság ülése. (Baját leveleiönktől). Budapest, szeptember 29. «V­nrét,hav­.szenet, után ma délután tartotta el Messet a társaság. Az Akadémia ki­­­hallgatóság gyűlt egy* ,'y°ek Da?y ------képvise'.'­. Gy­ ulfu Piu eltökölt, ki megnyitó elismerő szavakrw* e’m­ókö­tt m­eg a társaság halottjáról, Csengery Antalról. Vázolta működését, párhuzamot vont a mai kor és Csen­gery korának hírlapirodalma közt, s arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy a hazai journalisztika nem áll azon a magas színvonalon, melyen Csen­gery idejében állott. A hallgatóságot mélyen meghatották Gyu­lai szavai s mikor ez a beszédnek végére ért, lelkes eljenekben tört ki. Az elnök után Beöthy Zsolt, a társaság titkára lépett az emelvényre , felolvasta jelentését a Moliére-fordításokról. A társaságnak régi e­sz­­méje, hogy a kitűnő franczia dramaturg korszak­­alkotó színműveit méltó fordításokban bocsátja közre. Ez az eszme nem sokára meg fog valósul­ni, a­mennyiben a társaság legjelesb Íróink ígé­reteit bírja, hogy az átültetés végett elvállalt mun­kák rövid idő alatt magyar köntösben jelenhetnek meg. A fordításokat Szász Károly, Lévay Jó­zsef, Győry Vilmos, Csiky Gergely, Már­kus Miklós és Perényi István eszközli. A titkári jelentést Győry Vilmos rendes tagnak felolvasása követte, ki ,Az öregbérest czí­mű népszínművének első felvonását adta elő. A hallgatóság folytonos tetszéssel kísérte a felolva­sást, ki mellesleg mondva, a Kisfaludy társaság­nak legékesebben szóló tagja. A részletesen be­mutatott darab, mihelyt a zenéje elkészül, a nép­színházban kerül a közönség elé. Mikor a Györynek szánt éljenek lecsillapul­tak, Vadnay Károly forgatta el a felolvasó szé­ket s elszavalta régen hallgató költőnknek, Vaj­da Jánosnak „Mert lelkem oly tükör . . .“ czímű remek költeményét. Mondanunk sem kell, hogy Vajda múzsájának szintén ki­jutott része a hallgatóság éljeneiből. Vadnay után megint Beöthy Zsolt lépett a felolvasó asztalhoz s bemutatá Hegedűs Ist­vánnak „A költő leánya“ czímű drámai köl­teményét, melynek jól feldogozott tárgyát a görög világból mérité a költő. Szereplői : Aiszkhülosz, Theorisz, Szofoklesz és egy hírnök. A kö­zönség végesvégig feszült figyelemmel hallgatá e költeményt, melyből S­zo­fo­kle­sz-nek következő szavai tetszett leginkább: Hallod Theorisz, megáldott atyád, Hallod Theorisz, az enyém lehetszl Oh, esdó számra hallgass édesem ! Mióta érted lángol a kebel, A hányszor szőtte rólad álmait, A tamitlan éjben hányszor csalta ki Lantom legédesb, esdeklő szavát, A hányszor szállta meg csak telkemet Találkozásunk drága, szent emléke, Dalomba’ hányszor csak megcsendülő csengő szivem fájó panasza ; S az ihlet perején hányszor elsuhant Látó lelkemnek tündér alakod .­­Oh, esdve kérlek épen annyiszor, Jer, jer, kövess, nyújts segédkezet, Hogy begyógyítsuk jó atyád isbét. És lelkesíts, hogy ne feledje el Soha a költő, mit kell tennie A honfinak, ha részben forg a bűn. Enyém ha lesz, Balydon vadjaként Szállok ki síkra, ha harczolni kell, Mert téged védlek, mert Aiszkbil leánya Méltónak tarta, hogy enyém legyen, Ihless meg engem a nagy Aiszkbülosz Leikével s Hellasz oly költőt nyerend, Ki érszkebelben izzó Aethnaként A honszeretet lángját rejti el. De Arszkbyl enged haladnom tovább A mesgyén, melyen istenhez vezet, Magasb tudatról, mit az ihlet ad, Lemondani bűn és átkos lázadás. — Apollo ellen, tőlem ne kivánd Jer, Jer Theorisz, jer és légy enyém ! Még egyszer esdve kérlek, jer velem; Atyád is enged, csak te jöj­­, kövess ! E felolvasás után zárt ülés következett, me­lyen a már említetteken kívül Greguss Ágost, ifj Ábrányi Kornél, Sturm Albert s mások vettek részt. A titkár örömmel jelenti, hogy Bá­­nóczy József jeles készültségű fiatal tudósunk, kit a társaság Kisfaludy Károly életrajzának megírásával bízott meg, e munkát a napokban tel­jesen befejezi s a társaságnak módjában lesz, hogy azt a költő évfordulóján, november hó elsején közrebocsássa. Szóba került még Toldy Ferencz síremlékének ügye is, mely nemsokára le fog bo­­nyolittatni a menynyiben az emlék elkészült s bármely pillanatban felállítható. Ezek voltak fölöttébb érdekes tárgyai a Kis­­faludy-társaság mai ülésének, melyett elnök két óra után rekesztett be.­­ Barna Dezső, ELLENZÉK majd akkor lenne fegyverünk egyenlő. Míg ez meg nem történik, Verhovay Gyula nem alkalmas arra, hogy személyemet megsértse. Bartha Miklós: MIZÉRIÁK. A beszterczei kir. közjegyző nem jól viseli magát. A­mint a közjegyzői törvény hatályba lé­pett, a királyi búóságok utasítva lettek, hogy az örökösödési ügyek egy része a kir. közjegyzőkre bízassák le tárgyalás végett. Beszterczén is megtör­tént. A kir. közjegyző ur 1875-ben, később min­den évben kapott feles számú hagyatéki ügyet, melyeknek 9—10 része háborgatás nélkül alusza por lepte álmát az iroda valamelyik zugában. A törvényhozás intenziója a közjegyzői tör­vény meghozásánál egyéb fontos okok mellett az volt, hogy az említett fajú megbízásukkal a bíró­ságok teendője kevesbíztessék, s ne legyen szük­ség az amúgy is terhes igazságügyi budget eme­lésével a bírói létszámot szaporítani; és másfelől az, hogy a hagyatéki ügyek gyorsabb letárgyalá­­sával az örökösök kevés költséggel rövid idő alatt t örök részükhöz és a kir. kincstár az őt megillető­­ átszállítási illetékhez jussanak. A törvényhozásnak előbb érintett szép elve­­ Beszterczén a gyakorlatban teljesen csütörtököt­­ mondott. A bíróságok teendője az említett megbízá­sukkal csak látszólag apadt, tényleg szaporodott, mert minden ügyet 10-szer 20-szor kell megsür­getniük, birság fenyegetéssel, birság kirovásával mire a kir. közjegyző úr rendesen azt feleli, hogy nem felel semmit. Év végével a kimutatás­ban aztán ott szerepel évről évre sok száz hagya­téki ügy azon megjegyzéssel: „függőben a kir. közjegyzőnél.“ De a felekre nézve is ez állapot valóságos kin. Évről évre járnak sürgetni ügyük ellátását. Fizetnek a mennyit csak kér a közjegyző úr. Van olyan eset, hogy egy paraszthagyatékocskánál az örökös 80 frtot fizetett a közjegyző úrnak mű­ködéséért, s mégis 3 év elteltével sem volt az ügy befejezve. Tudunk olyan esetet is, hogy a biróság egy hagyatéki ügyet a kir. közjegyzőnek akart adni befejezésre. Az örökösök neszét vévén nyakra főre futottak referensre, elnökre azon ké­réssel: Az istenért csak a k.­jegyzőhöz ne, mert akkor két év múlva sem lesz ügyök befejezve. Azt hiszszük, e közjegyzői iroda unikum a maga nemében. Orvoslást kérünk. Pénzügyi törvények szerint határozott sza­bály, hogy közvetlen illetékekért az érdekelt felek felelősök. Ám­de könnyebb a behajtó községeknek nyakon csípni a meghatalmazottat. Ha jogtalanul megtámadott tiltakozik, utasítják Pontiustól Pi­­­­látushoz, tessék írásban folyamodni, rekurálni. És s miért? van «W boldogtalan ki többre becsüli a apellálás megér&»*“* forditott időt, ■Heikel. így gyarapszik az állami­ntézkedés. A bbi rendeletében eg­­­elen szám­­osségévé tette, s alatt hogy bélyegrö­vi­di­­hatóság előtt vagy az állam lutk­­­atesével terjeszti a munka ,mű megélhetés vágyát, s ez által éppen a legvagyontalanabb néposztály erkölcsét vont­a meg, ezen felül most még az állampolgárokat va­lóságos spiczlikké is teszi. A magyarnak sem jellemével, sem vérmérsékletével nem fér össze, hogy polgártársainak tényei fölött rendőri vagy ellenőrzői szolgaszerepet viseljen, a így teren hogy a számlabélyeg rövidítések lett . 20 O-tól,, l/»gó ,ro,id,,est ».m maga a vásárló közönség követi es megs fogja az fogja az államkincstárba fizetni. külföld. Andrássy és Hayub­zlé. Az egyetértés pár nap elött következő reményt hozta: Andrássy Gyuli grófnak az utóbbi évben körí­tett magatartása a legszélesebb kör­ben alta bért okoz. Csak most is olvasható, hogy abban a Pe­czben,­ melyben a király czeglédbe utazik, Andrawy, rédség kötelékéhez tarozik, Tőke- fér­ebes fele vette útja. A király galicziai utjából Magyarorszag határát érinti öt ponton, mely az Andrássynak ősi fészkéhez *üZe . Sl*’ Andrássy Gyula gróf azonban nem jelenik meg, kitér, A­mint egészen megbízható forrásból értesülünk, e feltünő jelenségnek oka az, hogy Andrássy grófnak Haymerle bá­róval való utolsó találkozása felette kellemetlenül végző­dött. Andrássy gróf megjegyezte H Haym­erle bM°nak, hogy miért nem követeli az általa inaugurált politikát, Haymerle báró azt felelte, hogy egyszerűen azért, mert az a politika rossz. Az eszmecsere éles szóváltássá fajult, a fől­ég elé kerülve, a király látszólag Haymerle felfogását helyeselte. Andrássy elkedvetlenedve vonult vissza, s azóta van az, hogy feltűnően kerüli ki az udvari vonatok megállapo­dási pontjait. A megjelent c­áfolatokra az „Egyetértés“ legutóbbi számában a következő bécsi levéllel válaszol : „Az „Egyetértés“ múltkori entrefiletje, mely az Andrássy és Haymerle közti feszült viszonyra, úgy a király viszonyára ez ügyhöz világot vetett, a dlementin találgatások, kommentárok egész raját verte fel. Leghivatalosabb hivatalos, félhivatalos, negyedhivatalos reptil és nemreptil közegek, ren­dezték a hangversenyt és mi készakarva helyez­kedtünk tartózkodó állásba addig, míg az utolsó hang is elhangzott. Most már megírhatjuk a kommentárt. Valóban meglepő az az apparátus, a­mely az entrefilét megc­áfolására mozgásba hozatott, meg­lepő változatosságra, tarthatatlanságra s ürességre nézve. Az „Abendblatt,“ mely az utolsó szót mondja, többi közt azzal is érvel, hogy hiszen a király Czeglédre utaztában megállította a vonatot, hogy Katinka grófnőt üdvözölhesse; továbbá teljesen bizonyos, hogy Andrássy és Haymerle utolsó ta­lálkozásuk alkalmával politikáról egyátalában nem is beszéltek ! A király ismeretes lovagiassága nagyon ért­hető teszi a vonat megállítását ; ez courtoisia, mely kívül áll a politikán és belül van az illemen s Andrássy gróf viszonyáról mit sem bizonyít. Ha két államférfi, kiknek egyike végrehaj­tója annak a politikának, melyet a másik inaugu­ráit. (legalább ez állíttatott Andrássyról) egy ta­lálkozás alkalmával csak egymás egészségi állapo­táról tudakozódjanak, hát ehhez ol­v hit kell, a mi­nővel józan eszű ember rendszerint nincs megáldva. Mi mást tudunk s e tudomás alapján más színben látjuk a dolgot. Senki sem győzhet meg arról, hogy normális a viszony, a midőn gróf Andrássy gróf Katinka grófné mellett legyen és senki sem győzhet meg arról, hogy normális a vi­­szony, midőn a király a képzelhető leghivaalosabb és legfeltűnőbb alakban, tudniillik a külföldi ka­tonai képviselet jelenlétében vizsgát tart a hon­védség, tehát azon intézmény felett, melynek meg­­alkotása Andrássy gróf nevétől elválaszthatatlan, a melynek kötelékébe Andrássy gróf maga is tar­tozik, és Andrássy gróf Töke-Terebesre utazik. Hanem igenis úgy áll a dolog, hogy Hay­­merlé báró jóvan látta a maga fában indulni, miután meggyőződött, hogy az Andrássy örökség veszélyes bonyodalmakba vezet. Arról az agressio irányról, mely Andrássy irányának s mely Szera­jevo s Novibazár felé vezetett, ma szó sirfccs, m­ert a berlini pórcongressus más irányt adott az ere­­­deti földosztási stipulatióknak, a melyekkel Ant I­rássy viszketege Szalonic­iig akart vágtatni _L ] orosz példa szerint s orosz értelemben. Haymerne­m jónak látta oly fordulatot tenni, mely Oroszoros­z ellen magyarázható, mely a király útjában találta legpraegnansabb kifejezését s tökéletes désavoya,­lása az Andrássy által ápolt muszkabarátságnak — Haymerle báró jól tudja megbecsülni azt a megnyugtató érzetet, mely a magyar és a lenti nemzetet megszállja, mihelyt e két nemzet tiltja hogy a politikai áramlat rauszkaellenes irányt vesze­t fel , hogy igy biztosabban valósíthatja terveit mint valósíthatná bel bonyodalmak előidézése mell­­ett, a minőket Andrássy gróf oroszbari, jr£n mind hevesebb lüktetésbe hozott. Mi jól emlékszünk arra is, hogy a király utolsó budapesti fogadtatása alkalmával a megje­­lent volt külügyért csak külön figyelmeztetés után vette észre s igy értjük a fokozatot, a mely most Andrássy gróf feltűnő jelen nemlétében mutatko­­zik , és azért nem vagyunk abban a helyzetben hogy a dolgot más szinban lássuk, mint a minős­é­ben feltüntettük, annyival inkább, mert nincs-n s semmi okunk forrásunk hitelességét kétségbe vonni A Dulcigno elleni hadműveletek elnapoltattak. Az oka e fordulatnak­­ állítólag az a körülmé­ny, hogy a montentenegrói hadsereg­­ parancsnoka csak most az utóbbi napokban vette észre, hogy az ő különben bátor és elszánt had-­­­seregével nehezen tud megbirkózni az albánokkal, mert hát az albánokat még Riza basa hadteste is támogatja, addig a­míg a portától ellenkező parancsot kap. Most tehát ott állunk ismét, a­hol hetekkel ezelőtt. A pompás hajóraj ott vitorláz valahol Dull­esigno környékén , a derék tisztikar készen tartja a boros kulacsokat, no még tán az ágyukat is, de még eddig esik a boros kulacsoknak vettél hasznát, az ágyukat szépen majd csak haza von-­ szolja... a bóra szele. Hanem hát addig a mig tettre kerül a sors — foly az édesital — s a derék tisztikar egy kis bóra szelet mindig megbocsát — a telt üvegek által nyújtott élvezetekért. Az Aalberg-cultus. Az est­­e befejezést nyert. A busongó, bá­natos Feledi Boriska még egyszer elvonult sze­meink előtt; a közönség meleg tapsokkal kisérte, virágbokrétákkal halmozta el; az egyetemi ifjúság nyílt jelenetben babér­koszorúval ,lep e meg ; elő­adás után t­sztelői lakomát rendeztek, melyen me­leg kedély, őszinte rokonszenv, forró szeretet vol­tak a fűszer. Aztán a késő éj, kiterjesztette szár­nyait és beborította a költői hangulatot, m­eg ne­mes lelkesedésből nyerte táplálékát. Ma már csen­des minden, csak az emlék maradt meg a szívek­ben. Hát bizony, mindez vidékiesen hangzó; a blazilt nagyváros tán naivnak is bélyegzi. Mi nem szégyeneljük, hogy még lelkesedni tudunk. Tudjuk jól, hogy Aalberg Ida k. a. nem világ­­művésznő, nem Párizs küldte körútra, sem Flan­dria . Aalberg kisasszony egy parányi népnek, de minket szerető népne­k leánya, megáldva me­leg szívvel, ér­telemmel, beszóló szemekkel és oly színészi temperamentummal, amelyn­­k párját kell keresni. Aalberg kisasszony magyarázza az észak­sarkvidéki népnek, hogy van egy nemzet a vilá­gon, mely velük rokon és a mely elnyomatásában életét szellemi műveiben tartja fenn és a mi ked­ves szomszédaink minden gyalázkodása mellett­­ helyet követel magának a népek történetében . Aalberg kisasszony eljött hozzánk, hogy bemutassa tehetségeit, és azon eszközöket, melyekkel nekünk használ és jött szerényen, ildomosan, minden kö­vetelések nélkül . Aalberg k. a. Kolozsvárnak ven­dége volt. Nem szégyeneljük, hogy vendég­­szerető nép vagyunk, íme, lelkesedésünk má­sik forrása. És ha Aalberg Ida kisasszony vissza­tér hazájába, és el fogja mondani Magyarország szépségeit, beszélni fog tejjel-mézzel folyó rónái­ról, meg fog emlékezni ifjú fővárosunk nagy pom­pájáról, akkor szíve bizonyára megdobban, s az „ezer tó“ partjain el fogja mondani azt is, hogy Magyarországon csak egy Kolozsvár van, mi nem fogunk pirulni naivságunk miatt, hogy egy derék nép minket szerető leányát szeretnünk­ben első helyre állítottuk. Kolozsvár kö£Önsfée­ lelkesedni tudó ifjúsága megtette a magáét mi­ körünkben volt vendégünk; most hogy it'‘ a szellőktől küldi „az isten veled“ bucsu“'1^1 BELÜGY. Zsibó, 1880. szeptember 28. Nincs a két magyar hazának mostohább gyer­­meke mint a Szilágyság! Ha erdélyi ügyekről van szó, a megyét mellőzik, mint magyarországhoz tar­tozót ha pedig magyarország érdekében történik valami* minket kifelednek .... Nincs kereskedel­münk,4* nincs vasutunk, nincs terményeinknek pia­­cza; a­ pénzforgalom teljesen megszűnt; eddig ng­­ves vásárainkat most csak az eladók népesítik, ve­vő nincs, ezek is elpártoltak tőlünk ! Érdekeinket nem védi, nem képviseli senki; országgyűlési képviselőink egyike (Papp György) az otthonság örömeit élvezi rendesen, változatosság kedvéért; koronként daco-román gyűléseket tartva, hol a l.ihi ur leánya mellére holmi romániából küldött »demjprtlík, tűzetnek fel !.. . másik kép­viselőnk Nagy György,­­ dohány ültetvényes, mit ország v.g tud, — ez tesz ken­vesen szolgálatot, viszont izgálat fejében, telivér mai­ nelukoknak;— harmadik ípviselőnk (Szikszai L.) ügy­­védi irodát tart, s már a drótot megrántják szalac­­s fel­sza­­vazni ; peo: azt az igent! elküldhetné drifkir ./­ Mi temészet sebb, mint hogy ily körülmé­nyek között-» nyomor, ínség s ezzel járó bűnté­nyek dudvarit tenyésznek ; a rendes adófizetés végrehajtás uján történik, közigazgatási tisztvise­lőink együbtt se foglalkoznak — idejük sincs reá! . . . hiába­­ a ebben pontatlanok, nem kapják a fizetést elsejt, ez pedig hatalmas mozderő! A váza állapotok következménye az általá­nos elégülettség,­­ sokan, évekig takaróztak a „szabadelvű T­za kormány“ köpenyegével, de ezek is keservesen falód­ak, kitűnt, hogy a köpeny lu­­kas, szél és es ellen nem véd, forgatni pedig már többé nem leht. A hazafias párt tűr és vár­­ja az alkalmatan időn a nép sérelmeit őrző s a nem­zet javát előmedító, független férfiakat választhat képviselőkül ! » Sajnos az­ban, hogy a várakozáson kívül egyéb semmi sem történt közöttünk, pedig itt az idő, hogy tegyen is valamit; tömörülni, párttá ala­kulni kellene, hogy a választások készületlenül ne találjanak ! .. . Hiszn­k, reméljük, hogy rövid időn ezen óhajunk is teljesülve lesz ; vezérférfiaink tudni fogják kötelességüket s felhívásukra azonnal össze­­sereglünk. Hazafi üdvözletünket küldjük kolozsvári elv­barátainknak! ..Magyarország legyen önálló függet­len magyar állam, mely minden idegen ország beavatkozása nélkül intézi minden ügyeit!D­e jel szó alatt egyesülünk mi is, pmlöbb — hogy a vá­lasztások vihara készületlern ne találja alkotmá­nyunk s politikai szabad Jour'línak már csak töre­dékekből álló hajóját *• K Okttf I A LAPOKBÓL. A brassói „Gazet’a Transilvaniei f. é. September 24-iki száma az „Ellenzék“ mu­tatványszámának megjelenése alkalmából a követ­kezőket írja: „A kik kételkedtek abban, hogy a szélső­bal vagyis a kossuthisták pártja napról-napra nagyobb tért foglal el a magyar nemzet kebelében olvassák el a Kolozsvárt „Ellenzék“ czím alatt megindult új „függetlenségi“ lap mutatvány­szá­mát és meg fognak győződni az ellenkezőről- Ezen

Next