Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)

1881-05-05 / 102. szám

,ís#évM^ sZERKESZTŐI IRODA : k­ .7 hová a lap szellemi részét illető közlemények­­ • czimrendűk. tZ „ELLENZÉK" ELŐFIZETÉSI DIJA: c­­zkre postán, vagy helyben házhoz hordva: *' 13 frt. lij Negyedévre......................a frt. . étrt • ' ‘ ’. « fi'*­ ESJ bóra helyben . . 1 frt. fV • ‘ ’rts szám­ára helyben 4 kr. vidéken 5 kr. Ellenzéki mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével jog­osít*az iratoij nem adatnak viasza. 103. szám. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. S stl b­laads. ---------------- Kolozsvár, csütörtök, május 5. 1881. .. KIADÓHIVATAL : btem Janóc könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAK: hasabozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. Tifajláth György: Ürunkárság ül a magyar aristokratián •ál­u már Mintha csak nem is létez­­ik, mintha csak kötelességeik sem vol­­-mintha nem volna érdekük összeforr­­ta laza érdekeivel. Ha itt-ott akad egy közülök, ki érzi ,t végét annak, hogy kiszálljon a tettek­­de az sem illetékes, a magyar közjog “IS részére kijelölt helyen keres tevékeny­nek tért, hanem az alsóházban. lDetín van, hogy a felsőházat megszok­­közérzület múzeumnak tekinteni, hol­­i idők régi alakjai csak azért kisértenek, mí­g újabb nemzedékek megbámulják őket, nincsen ott semmi élet, semmi pezsgés, sem­­mi hullámzása a kedélyeknek, semmi vitája a gondolatoknak. Némán, csendesen szokták­­hallgatni az elnöki előterjesz­éseket , tel­jes önmegadással figyelik meg a kormány javaslatait, s csendes lemondással szavaznak mindenre, ha jó, ha rész. Jó ideje már, hogy a főrendiház nem képviselt semmit a magyar közéletben. Nem is igen szokás róla tudomást venni. Min­denki tisztában látszott az iránt lenni, hogy törvényhozásunk ezen tagja nem teljesít sem­mi hivatást. Sem nem konservál, sem nem opponál, sem nem adja a törvényhozási al­kotásokra az auktoritás bélyegét. Ott van mint punktum az i betű felett ; mindenki észrevenné, ha nyomdahibából elmaradna onnan, de senki sem tulajdonítana ezért a mondatnak más értelmet. Nem demokratikus áramlatok tették a felsőházat ily mihasznának látszó orgánum­má. Ellenkezőleg. Maga a főrendiház viseli úgy magát, hogy nem tudott maga iránt ér­dekeltséget fölkelteni. Tagjai úgy látszik nem voltak áthatva azon ambitiótól, hogy felső­­hunkat oly magas színvonalra emeljék, mi­nd egy ily tanácskozó testületet mindenütt meg szokott illetni. Arra valók voltak csu­pán, hogy az alsóház működését időnként re­­gistrálják. A perfenntartási novella tegnapelőtti tár­gyalásával a felsőház élet­jelt adott magáról. S az elnök, Magyarország országbírája szállott le az emelvényről, s remek beszéd­­je a foglalt állást a javaslattal szemben, horderejű ténynek tekinti ezt az ösz­­i sajtó. Mindenik megegyezik abban, hogy "Éjjele a Majláth György oppositiója által, másfelől a leszavaztatás által, a kormány székeny erkölcsi vereséget szenvedett. Csak ki'­esit, mivel a főrendek szavazása nem b­eadta a miniszteri tárczát. Minket is kellemesen lepett meg a hir. Mk és az ügyvédek föllélegzelhetnek. •J1 egg legalább nem lesz e novellából, ^e'ytH^en0l az eddigi experimen­­uk csak folytatása lett volna, semmi. Minket is kellemetesen érintett az az erős kritika, mely igazságügyi politikánk fe­lett, az országbíró ajkairól elhangzott. Mi is örülünk , hogy oly tekintélyes votu­­mok, mint az országbírájával együtt, a tavernitusé, a horvát báné, az egri érseké, nyilatkoztak a birói függetlenség megvédel­­mezése mellett. De nagyobb horderőt tulajdonítunk e ténynek ennél , mert mi nemcsak a kormány vereségét látjuk benne, mely utóvégre is ephe­mer természetű, hanem azt látjuk, hogy a magyar felsőház, ha akar, fel tud emelkedni hivatásának színvonalára, Így és ilyennek szeretjük mi látni a felső kamarát. Legyen az ő szava tekin­té­­lyes és szakszerű. E novellán az alsóház ke­resztül siklott, s általános vitát jó formán nem is provokált az. A felsőház beható vizs­gálat alá vette s visszadobta azt, így lehet helyesen betölteni a konzer­váló hatáskört. T­ÁRCZA­: szegény család története. 1 Angol szöveg után.j §áun £á.6z(óu,é. V. (1*'. Folytatás.) hl ^Quolom magamban mennyire csalódik, igának^76^’ ^ez szándékosan csinált kőé itt aUd",nePet; v°lQa csak munkája, nem töl­­^aragos t a üreS ember nagyon Nők Alszik lenni, tehát nem k« hat v f':*re f°rdul°k egy kissé s a terem­tő® e|^, ^amul°ni) azt a különös képet nem ^l^Dak^' n®ZD‘' Csudálkozom, hogy az an­­van m­er,1 Tan °lyan távol álló szemek, s Mintha bul^lQ• en'^ne^ szemében az a kifejezés, 8zecsikCrS|l°*3aU SZenved^n^Qe'r’ s a s?aJ°^at jj1®» eVfénz i° -^an módosan össze. Azt sem tu­­^“latosság Dl’ az egymáshoz való nagy őket -t V8^ dus hajzatoknak a terhe te fiáról az,°yan­yagtalanokká. Az angyalok ^ e kúRa,a Csodálatos történetre gondolok, me­ntre® ked°S /estm^Dy ábrázol, mig végre a test' á kis o?8 ^an^ta V0Dja magára figyelme­­n Bellán ^ U1Tal beszél kedvencz tárgyáról ^ e8v ic 08^sr^- Hlyan lelkesedéssel­ beszél, WeS­fa­l. művész, mert ő az, csak hogy ism­erik lángeszét, de az öreg úr minden legkissebb részvét nélkül hallgatja, úgy látszik nem érdeklődik. — Nem képzelek boldogabb pillanatot, foly­tatja Péter, mint ha tehetségemben volna valódi régi kék Seresi porczelláira Ízlésem szerint virág­füzért festeni. — Nem képzel boldogabb pillanatot? Kérdő a kis öreg úr csúfondáros hangon. Hát ebben a pillanatban ugyan mit érez, midőn a­z a kedvese mellette van ? — Kedvesem érti , folytatá Péter barátságos mosolylyal. Ő tudja, hogy csak akkor leszek tel­jesen boldog, ha munkám mellett ötét is az ol­datomnál érzem. — Mi az? kiáltá a kis öreg éles átható tekintetet vetve előbb Péterre, azután reám­. Tán bizony házasodni akar — mi ? — Igen — válaszolok Péter helyett eg­sz készséggel, mert féltem, hogy kedvesem megve­­heztel az idegen különös modoráért. De Péter sokkal boldogabb, mint hogy ha­ragudni tudna. — Igen — mondja Péterem is büszkén, részvétteljesen nézve le a kis öregre, mintha sajnálná.— Igen, büszkén és hálás szívvel mond­hatom, hogy mind a ketten házasságra gon­dolunk. — Hol lakik ön? itt közel? Kérdő az öreg úr nem durván, sőt inkább nyájasan, úgy, hogy legkevésbé sem csodálkozom, hogy Péter bővebb beszélgetésbe áll vele. Elmondja nevelte­tését, mestersége iránti előszeretetét, lassú hala­dását, küzdelmeit e téren, a szép sikert és mű­vészetét koronázta ; elmondta azt a szerencsétlen­séget, midőn jobb karját eltörte, s ez által hosz­­szas időre dologtehetlen lett, sőt egy ideig azt hitte hogy soha sem fogja többé a kezét oly köny­­nyen és biztosan használhatni, hónapok múltak el, mig keze tökéletesen meggyógyult, ez idő alatt mestere betöltötte az ő helyét, sok fáradságába került más hely után nézni, de nem kapott, ke­resett és várt, de hiába, aztán elmondta, hogy ismét kilátása van egy jó állomás elnyeréséhez, s reménye, hogy most nem fog csalódni. Az öreg úr csendesen ül és hallgatja, ne­kem könyek tolultak szemeimbe, de ő nincs meg­hatva, s hangja olyan barátságtalan és hideg, midőn a Péter elbeszélése után a csendet meg­töri . — Azt tanácsolom önnek ifjú úr, mondja száraz hideg hangján — hogy feleség nélkül menjen az új állomásra. — Azt teszem, mert kénytelen vagyok vele, fájdalom a családja nem nélkülözheti még egy ideig jegyesemet, tehát kénytelen vagyok nála nélkül menni. — Az hiszem a kisasszony is szeretne ve­le menni? kérdé tőlem az öreg úr. Péter határozottan, de illedelmesen félbe­szakítja a kérdést, s más tárgyra viszi a be­szédet. Szeretném, ha az idegen ur eltávozna s egyedül maradnánk, de azt is érezem, hogy az én jó Péterem nem találná helyesnek kívánságomat, mert ha ennek a magányos öreg urnak kedve van velünk szóba állani, részlelkűség volna kívánsá­gát megtagadni. Ezt gondolva végig nézek a képtáron, s va­lami megjegyzést teszek arra nézve, hogy király­nénk férje milyen nagyszerű dolgokat adott a kö­zönség szemlélésére. — De mi haszna mindezeknek ? kérdé az öreg élesen. Hát mind a ketten művészek és egyi­­köknek sincsen fogalma arról, hogy mi a hasz­nos ebben e világban ? — Azt hiszem mindenikünknek van fogal­ma a hasznosról, válaszoló Péter még mindig kí­mélettel és türelemmel. Én elfordulok egy kissé neheztelve, s a képeket nézem, nem figyelek be­szélgetésekre egész addig, míg Péter a kezemet érinti vidáman kérdezve az öreg úrtól : — Hát olyan sok tapasztalása van önnek uram ? Épen a lenyugvó napot néztem a tengeren, pompás kép, de szívesen fordulok el tőle, mert azokra a sötét napokra emlékeztet, midőn azt hittem, hogy Pétert a nagy tenger fogja elvá­lasztani tőlem. Volt tapasztalásom elég — válaszoló az ide­gen majdnem mérgesen. Ilyen csekély tárgy nem kiván nagy tapasztalást. Megtanultam, hogy a férfi csak két okból házasodik. Ha több esze van, mint a mennyi a saját ügyei vezetésére ele­gendő s a mások dolgát akarja igazítani, akkor megházasodik. Vagy ha több pénze van, mint a­mennyit magára el tud költeni, jól tudja, hogy a feleség szívesen társ lesz a pénzköltésben, és megházasodik. Az ifjú úr kis barátnéját vagy jegyesét nem ismerem, de nők mind egyformák, legfőbb kí­vánságok, legnagyobb boldogságok: a ruha, a pipere. — Sajnálom önt uram, ha ilyen nők között élt, — válaszolá Péter. Hát nem ismert ön nőt, a kinek a gondolata és cselekedete nemesebb irányt vett ; hát nem ismert ön olyan asz­­szonyt, a ki egészen a családja boldogításá­­ért élt? — Annyit tudok, — folytatá az öreg az ő furcsa zsörtölődő hangján — hogy a melyik fér­fi meg akar házasodni, mindent képes magával elhitetni, csakhogy mentséget kapjon tettére. Ám lássa ön is, és próbálja meg. Én jó indulatból intettem, mielőtt még nem késő. Ha nem fogad­ja el tanácsomat, az ön dolga, csak meg ne bán­ja. Sokszor volt alkalmam látni, hogy az elhamar­kodott házasság tönkre tette a férfit, hozhatnék fel példákat akármennyit. Ismertem két ifjút, mind a kettő ugyanegy irodában dolgozott. Évekig olyan jó viszony volt közöttük, mintha testvérek lettek volna ; egy szép reggel az egyik szegre akasztotta a tentafoltos irodai kabátját, s elment házasodni. A másik egy szeget vett elő és a társa kabátját a falhoz sze­gezte, tudva, hogy barátja soha sem jön többé vissza. — Igaza volt, mert társa, szeretetre méltó, kedves, vidám kedélyű, szelíd természetű ifjú, épen azok közé tartozott, kik legkönnyebben mennek bele az ilyenféle meggondolatlan házas­ságokba (e szavaknál gonoszkás mosolylyal Péterre nézett — mintha ezélzását tekintetével akarná megerősíteni.) (Folytatása köv.) — A képviselőház igazságügyi bizottsága keddi ülésében letárgyalta a Kú­riának az országos képviselő választási ügyekben való bíráskodásáról szóló­­javaslatot. Hosszabb vita után az első §-nál elfogadtatott Hosztinszky Já­nos azon indítványa, mely szerint a Kúriához csak a kérvénynyel megtámadott választás feletti ítélés utasítandó, elfogadtatott és így a képvise­lőim által kifogás alá vett választások felett a bíráskodás a ház részére fentartatott. A kérvények alakszerűsége feletti ítélésnek a Kúriára leendő leízá­sa iránti kérdés a többség által oly értelemben dön­tetett el, hogy ezen jog a kuriának szintén meg­adandó. Megtartatott azon intézkedés, mely szerint a ház elnökének megkeresésére jár csak el a Curia. Végre Szilágyi Dezső azon indítványa, mely sze­rint a Curia ne csak a megsemmisítési, de a ne­­táni helyes eredmény megállapítása tekintetében is legyen illetékes, nagy többséggel elfogadtatott. A 2. §. változatlanul elfogadtatott, valamint vita után a 3. §. is. A 4. § nál felvettetett a kérdés : vájjon nem volna czélszerű, hogy a Curia ezen bíráskodás folyamán felmerülő elvi kérdésekre nézve a tanácsok teljes ülésben állapodhatnának meg a gyakorlat egyöntetűsége szempontjából. — Ezen eszme elfogadtatott és az előadó által szö­­vegezendő új alineában jutand kifejezésre.­­ Az országgyűlési szabadelvű párt keddi értekezletét Vizsoly­i elnök megnyitván, bejelenti, hogy a mai napirend tárgyát első­sor­ban Bánhidy Bélának a folyók szabályozására vo­natkozó indítványa képezi. Az indítvány felolvas­tatván, Ordódy miniszter, Baross Gábor és Tisza Kálmán miniszterelnök felszólalásai után abban történt megállapodás, hogy az in­dítvány tárgyalásra kitüzetik. Szapáry Gyu­la gróf pénzügyminiszter indokolása után el­fogadtattak a kataszteri törvény módosítá­sáról szóló törvényjavaslaton tett főrendi módo­sítások, továbbá a szegedi pénzügyi hatóság épü­letének kiépítéséről és az iparvállalatoknak adan­dó kedvezményekről szóló törvényjavaslatok. A per­­rendtartás módosításáról szóló törvényjavaslatra nézve, mely mint tudva van, a főrendiházinál ülésé­ben a részletes tárgyalás alapjául nem fogadta­tott el, az értekezlet Pauler igazságügyminiszter, Éles Henrik, Teleszky István, Boros Gábor és Tisza Kálmán miniszterelnök felszólalásaik után, abban állapodott meg, hogy a főrendiház erre vonatkozó üzenete az igazságyügyi bizottsághoz utasíttassék. Ezzel az értekezlet véget ért. — Az aranyrente konverziójáról szóló törvényjavaslat kihirdetése az országgyűlés mindkét házában csak május 11-én fog megtör­ténni informáczióink szerint. — Kivételes díjszabás­­sertés­­szállitmányokra. F. év. május he­­­vei a vangy. kir. államvasutak dálya-bródi vonalának, valamint bécs-barcsi vasút állomásairól Sopronba szállítandó sertésszállitmányokra nézve kivételes díjszabás lépett életbe. Ezen díjszabás példányai a magyar kir. államvasutak díjszabási ügyosztá­lyában kaphatók.­­ A Határőrvidék bekeblezésére vo­natkozó tárgyalások, mint értesülünk, most már befejeztettek. Gróf Pejacsevich László horvát bán és dr. P­h­i­l­i p p o v i­c­s táborszernagy Bécsbe utaznak. A határőrvidék adminisztráczióját királyi biztosként egyelőre gr. Pejacsevich bán fogja átvenni. Párté­let. Nagyváradon szomorú kilátásai vannak Tisza Kálmánnak. A debreczeni szégyenletes bu­kás fog itt ismétlődni. Kortesei nem szűkölköd­nek semmiben sem, a­mivel csak hatni lehet, de hiába­ azokon a vasfejű függetlenségi párti választókon nem fog semmi sem, sem a szép szó, sem egyéb. Az „E“-nek következőket ír­ják onnen : „A választási mozgalmak máris ha­talmas arányokat öltöttek. Tisza Kálmán bukása biztosra vehető, mert míg a Bölönyi-párt 920 biztos szavazattal rendelkezik, addig a kormány­pártnak alig van hatodfél száz embere. Tisza kor­tesei rendesen kudarczot vallanak, mint történt legutóbb is, midőn a biztosnak vélt 54 külvárosi vá­lasztó kijelenté, hogy közülök egyetlen egy sem fog azon miniszterelnökre szavazni, kiknek vagyoni bukásokat köszönhetik. A 48 asoknak külvárosi értekezlete reményen felül sikerülvén, a szabad­elvű pártiak avval ellensúlyozták, hogy az „Apol­lóban“ éltették Tisza Kálmánt, s tagadhatlan, hogy kitűnően mulattak, de evvel aligha szerez­tek egyetlen szavazatot ,és pártjuknak, sőt tán rész­vért szült, hogy este felé még a megyei főügyész is az utczán muzsikáltatta magát. — Egy szóval Tiszának Nagy-Váradon kifelé áll a szekere rudja, mert ott a 48-as párt erő­sebb, mint valaha volt, s ha a mérsékelt ellen­zék vele szavaz, úgy Bölönyi József kétszeres többséggel lesz elválasztva.“ Zemplénm­egyében S. A. Új­helyen is megindu­l a választási mozgalom, még­pedig ha­tározottan függetlenségi párti irányban. Meczner Gyula jelenlegi m. ellenzéki képviselő újbóli meg­választása csak azon esetben tekinthető bizonyos­nak, ha függetlenségi párti programmal lép fel. Ha pedig ezt nem teszi, akkor Blic­zmant fogják felléptetni. Az ó­liskai kerületben He­gedűs László még egyedül áll. Nag­y Mihály­­ban Balogh Géza m, ellenzéki szintén egye­dül áll. Az abonyi függetlenségi párt Degré Alajost kiáltotta ki képviselőjelöltül. Zol­tán a kormánypárt Gromon Dezső volt főispánt léptette fel. Bács-Bodrog m­egye hé­dsági kerületében jelölt"V István jelenlegi képviselő a kormánypárt . .. Ráczkevén zsidó vallásu válasz­­tók­apai 27-én értekezletet tartottak, melyen ki­mondották, hogy csatlakoznak a ráczkevei válasz­tók ápril 18-iki értekezletének azon határozatá­hoz, — mely szerint függetlenségi párti kép­viselőt fognak választani. — Egyszersmind egy felhívást bocsátottak ki, melyben felhivák h­a­t s­or­s­o­sa­­­k­a­t, hogy mindenütt a függetlenségi pártot támogassák. E felhívás erőteljesen indokolja a rendszerváltozás szükségességét. A felhívás az istóczysmusról kö­vetkezőleg nyilatkozik : A kormánypárt padjairól Istóczy kormánypárti képviselő és a 67 és a 78 iki kiegyezések híve oly­­anokat hirdet, miszerint mi zsidók volnánk fő okai az előbb felsorolt szomorú tüneteknek. Nem c­élunk itt az előre állítások c­áfolatába bocsátkozni, hanem igenis kiemeljük azt, hogy a kormánypárti képviselők közül egy sem bocsátkozott ezen tanok c­áfolatába, nem úgy mint egy függetlenségi párti képviselő Hegyessi Márton ezt teszi. A közösügyes rendszert támo­gató kormány s pártja az ezen rendszerből kifo­lyó országos elszegényedésért nem bánnák, ha mind zsidók lennénk mint bűnbakok a nemzet elé állítva. Ezért nem lép fel a kormánypárt Istóczy tanai ellen. Erős meggyőződésünk, hogy szép ha­zánk végleges romlását idézné elő, ha a jelenlegi rendszer hívei maradnának kormányon. A bihar megyei választókerületekben majd mindenütt a függetlenségi párt van többségben. Az élesd­i kerületben a magyarság egyesülvén a románokkal, a tisztán közjogi ellenzéki Vulkán megválasztása biztosnak­­látszik. Székelyhi­­d­o­n a szabadelvű párti értekezlet csúfosan meg­bukott, s hasonló kilátás van Hosszúpályiban is. Szalontán a 48-asok szervezkedése előjel Fó­nagy bukására. A kormánypárt Ugrában bí­zott leginkább, de miután ifj. Bölöny Sándor a függetlenségi párthoz csatlakozott, többé szó sem lehet Tiszáról. Margitán a választók három negyedrészben függetlenségi pártiak, jelöltül Far­kas György ügyvédet emlegetik. Türr tábornok a Tisza­­szabályozásáról. — Az Ellenzék eredeti tudósítása. — Türr tábornok tegnap május hó 4-én Bu­dapesten a „Gazda­körben” válogatott közönség előtt érdekes előadást tartott a Tiszaszabályozás­­ról. Budapesti tudósítónk megküldte e felolva­sást, mely következőleg hangzik : A magyar alföldet majdnem évről évre pusz­tító és fokozott mérvben fenyegető árvízi calami­­tások minden gondolkozó hazafit komoly aggoda­lommal kell hogy eltöltsenek. Örömmel kell tehát üdvözölnöm azon fontos mozgalmat, mely az említett bajok gyökeres or­voslása czéljából a képviselők között megindult, s mely az országházban e czélból tartott értekez­let által nyert kifejezést, mert alapos reménység van hozzá, hogy ezen mozgalom az annyira zak­latott és végpusztulással fenyegetett Tisza völgyé­nek sorsában egy fordulópontot fog képezni, mert a törvényhozás is tudatára ébredt annak, hogy elérkezett a végső ideje annak, miszerint itt va­lamit tenni kell, hogy a legtermékenyebb vidék s tisztán magyar lakossága, a végmegsemmisülés­től megmentessék. Engedjék meg, hogy ezen mozgalom alkal­mából és az árvizes tárgyában múltkori enuncia­tium kapcsában ezen kérdésre nézve néhány rö­vid megjegyzést tehessek. Mindenki előtt ismeretes, hogy a Tiszánál tervezett 107 átmetszés közül a­z első szakaszra eső nagyobb számú átmetszésnek kiképződése foly­ón a folyónak közel 64 mfddel történt megrövi­dítése, és azon körülmény folytán, hogy a 107 átmetszés közül Csongrádig 88 átmetszés ásatott ki és a kétszer akkora rövidítési arány, és je­lentékenyen nagyobb esés mellett mint Csongrá­­don alul úgyszintén a Körösök, Szamos és Bod­rog folyók átmetszésekkel történt szabályozása és vizeinek töltések közé foglalása következtében az árvizek, melyek ez előtt a folyók mentén jobbra balra mértföldekre elterültek, most már a felső vidékekről megrövidített és concentratt folyásuk­ban rohamosan leérkezvén, a Tiszának a töltések közé szorított sziíkmedrében meggyűlve s alább kellő lefolyást nem találva, oly rendkívül magas­ra felemelkednek, hogy az addig nem csak men­­tesítettnek vélt területek veszélyeztetnek, de a biz­tonságban hitt városokat és községeket is elsöp­réssel fenyegetik. Természetes, hogy az ennek ellenében gyen­gén és egymáshoz közel épített töltések a legna­gyobb erőfeszítés és pénzáldozat mellett élet ha­lál harca között is alig alig voltak megvédhetők, mi csak­is azon rendkívüli véletlen körülmény­nek köszönhető, hogy az árvíz culminatiója ide­jében 4 héten át a szokásos tavaszi szelek idejé­ben nagyobb részt szélcsend uralkodott. Ezen küzdelmet a vidék teljes kimerültsége nélkül folytatni igy nem lehet s a bajt gyökere­sen és sürgősen orvosolni kell. A fennforgó bajoknak mikénti gyökeres or­voslása az e czélból létesítendő tervezetnek lesz feladata, részemről csak némely főbb momentu­mokra kivánnék ez­úttal reflektálni, s becses fi­gyelmüket irányítani. Nevezetesen: Teljesen indo­koltnak és helyesnek elismerem részemről is az értekezleten nyilvánított azon felfogást, hogy a Tisza és a mellékfolyóinak vízrendszere egy szo­rosan összefüggő egészet képezvén, a szabályozást illetőleg a baj orvoslatát nem egyes loeális érde­kek szerint, hanem az egész vízrendszert felölelő általános és egységes terv alapján lesz csak le­hetséges sikeresen megoldani. Minthogy pedig mindazon vízi adatok bir­tokában még eddigelé nem vagyunk, melyek egy ily nagy szabású s tudományos alapra fektetendő tervezet elkészítéséhez megkívántainak, részemről is nemcsak czélszerűnek, de múlhatatlanul szük­ségesnek tartom, hogy úgy az értekezlet, mint » politechnicum által ajánlt vizraj« adatok besze­reztessenek. A felülről rohamosan leérkező árvizek ve­szély nélküli levezetésére kiváló fontossággal bír az ármeder szélesség. Tudjuk, hogy ez nincs meg, bár úgy emlékszem, hogy a kormány ez irány­ban a szükséges intézkedéseket megtette és az ármedernek 400 öl szélességben való előállítása iránt a töltéseknek ott a hol szükséges, hátrább­­helyezése által, a rendeleteket kiadta; daczára annak azonban még több helyen oly szorulatok vannak, melyeknél az árviz megtorlódik s rend­kívül magasra fölemelkedik. Az ármedert tehát minden esetre kiszélesí­teni szükséges lesz; hogy mennyire és holy ezt nézetem szerint majdan­n­ak a vízrajzi adatok beszerzése és a vízemésztési mérések eredménye alapján lesz lehetséges megállapítani, de megje­gyezni kívánom, hogy nézetem szerint ismét hi­bát követnénk el, hogy ha az ármedernek túlsá­gos szélességet adnánk, mi­által a folyó medre elfajulhatna és a belső ártér nagy mérvű felisza­­polása idéztetnék elő.

Next