Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)
1881-05-05 / 102. szám
,ís#évM^ sZERKESZTŐI IRODA : k .7 hová a lap szellemi részét illető közlemények • czimrendűk. tZ „ELLENZÉK" ELŐFIZETÉSI DIJA: czkre postán, vagy helyben házhoz hordva: *' 13 frt. lij Negyedévre......................a frt. . étrt • ' ‘ ’. « fi'* ESJ bóra helyben . . 1 frt. fV • ‘ ’rts számára helyben 4 kr. vidéken 5 kr. Ellenzéki mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével jogosít*az iratoij nem adatnak viasza. 103. szám. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. S stl blaads. ---------------- Kolozsvár, csütörtök, május 5. 1881. .. KIADÓHIVATAL : btem Janóc könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAK: hasabozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. Tifajláth György: Ürunkárság ül a magyar aristokratián •álu már Mintha csak nem is létezik, mintha csak kötelességeik sem vol-mintha nem volna érdekük összeforrta laza érdekeivel. Ha itt-ott akad egy közülök, ki érzi ,t végét annak, hogy kiszálljon a tettekde az sem illetékes, a magyar közjog “IS részére kijelölt helyen keres tevékenynek tért, hanem az alsóházban. lDetín van, hogy a felsőházat megszokközérzület múzeumnak tekinteni, holi idők régi alakjai csak azért kisértenek, míg újabb nemzedékek megbámulják őket, nincsen ott semmi élet, semmi pezsgés, semmi hullámzása a kedélyeknek, semmi vitája a gondolatoknak. Némán, csendesen szoktákhallgatni az elnöki előterjeszéseket , teljes önmegadással figyelik meg a kormány javaslatait, s csendes lemondással szavaznak mindenre, ha jó, ha rész. Jó ideje már, hogy a főrendiház nem képviselt semmit a magyar közéletben. Nem is igen szokás róla tudomást venni. Mindenki tisztában látszott az iránt lenni, hogy törvényhozásunk ezen tagja nem teljesít semmi hivatást. Sem nem konservál, sem nem opponál, sem nem adja a törvényhozási alkotásokra az auktoritás bélyegét. Ott van mint punktum az i betű felett ; mindenki észrevenné, ha nyomdahibából elmaradna onnan, de senki sem tulajdonítana ezért a mondatnak más értelmet. Nem demokratikus áramlatok tették a felsőházat ily mihasznának látszó orgánummá. Ellenkezőleg. Maga a főrendiház viseli úgy magát, hogy nem tudott maga iránt érdekeltséget fölkelteni. Tagjai úgy látszik nem voltak áthatva azon ambitiótól, hogy felsőhunkat oly magas színvonalra emeljék, mind egy ily tanácskozó testületet mindenütt meg szokott illetni. Arra valók voltak csupán, hogy az alsóház működését időnként registrálják. A perfenntartási novella tegnapelőtti tárgyalásával a felsőház életjelt adott magáról. S az elnök, Magyarország országbírája szállott le az emelvényről, s remek beszédje a foglalt állást a javaslattal szemben, horderejű ténynek tekinti ezt az öszi sajtó. Mindenik megegyezik abban, hogy "Éjjele a Majláth György oppositiója által, másfelől a leszavaztatás által, a kormány székeny erkölcsi vereséget szenvedett. Csak ki'esit, mivel a főrendek szavazása nem beadta a miniszteri tárczát. Minket is kellemesen lepett meg a hir. Mk és az ügyvédek föllélegzelhetnek. •J1 egg legalább nem lesz e novellából, ^e'ytH^en0l az eddigi experimenuk csak folytatása lett volna, semmi. Minket is kellemetesen érintett az az erős kritika, mely igazságügyi politikánk felett, az országbíró ajkairól elhangzott. Mi is örülünk , hogy oly tekintélyes votumok, mint az országbírájával együtt, a tavernitusé, a horvát báné, az egri érseké, nyilatkoztak a birói függetlenség megvédelmezése mellett. De nagyobb horderőt tulajdonítunk e ténynek ennél , mert mi nemcsak a kormány vereségét látjuk benne, mely utóvégre is ephemer természetű, hanem azt látjuk, hogy a magyar felsőház, ha akar, fel tud emelkedni hivatásának színvonalára, Így és ilyennek szeretjük mi látni a felső kamarát. Legyen az ő szava tekintélyes és szakszerű. E novellán az alsóház keresztül siklott, s általános vitát jó formán nem is provokált az. A felsőház beható vizsgálat alá vette s visszadobta azt, így lehet helyesen betölteni a konzerváló hatáskört. TÁRCZA: szegény család története. 1 Angol szöveg után.j §áun £á.6z(óu,é. V. (1*'. Folytatás.) hl ^Quolom magamban mennyire csalódik, igának^76^’ ^ez szándékosan csinált kőé itt aUd",nePet; v°lQa csak munkája, nem töl^aragos t a üreS ember nagyon Nők Alszik lenni, tehát nem k« hat v f':*re f°rdul°k egy kissé s a teremtő® e|^, ^amul°ni) azt a különös képet nem ^l^Dak^' n®ZD‘' Csudálkozom, hogy az anvan mer,1 Tan °lyan távol álló szemek, s Mintha bul^lQ• en'^ne^ szemében az a kifejezés, 8zecsikCrS|l°*3aU SZenved^n^Qe'r’ s a s?aJ°^at jj1®» eVfénz i° -^an módosan össze. Azt sem tu^“latosság Dl’ az egymáshoz való nagy őket -t V8^ dus hajzatoknak a terhe te fiáról az,°yanyagtalanokká. Az angyalok ^ e kúRa,a Csodálatos történetre gondolok, mentre® ked°S /estm^Dy ábrázol, mig végre a test' á kis o?8 ^an^ta V0Dja magára figyelmen Bellán ^ U1Tal beszél kedvencz tárgyáról ^ e8v ic 08^sr^- Hlyan lelkesedéssel beszél, WeSfal. művész, mert ő az, csak hogy ismerik lángeszét, de az öreg úr minden legkissebb részvét nélkül hallgatja, úgy látszik nem érdeklődik. — Nem képzelek boldogabb pillanatot, folytatja Péter, mint ha tehetségemben volna valódi régi kék Seresi porczelláira Ízlésem szerint virágfüzért festeni. — Nem képzel boldogabb pillanatot? Kérdő a kis öreg úr csúfondáros hangon. Hát ebben a pillanatban ugyan mit érez, midőn az a kedvese mellette van ? — Kedvesem érti , folytatá Péter barátságos mosolylyal. Ő tudja, hogy csak akkor leszek teljesen boldog, ha munkám mellett ötét is az oldatomnál érzem. — Mi az? kiáltá a kis öreg éles átható tekintetet vetve előbb Péterre, azután reám. Tán bizony házasodni akar — mi ? — Igen — válaszolok Péter helyett egsz készséggel, mert féltem, hogy kedvesem megveheztel az idegen különös modoráért. De Péter sokkal boldogabb, mint hogy haragudni tudna. — Igen — mondja Péterem is büszkén, részvétteljesen nézve le a kis öregre, mintha sajnálná.— Igen, büszkén és hálás szívvel mondhatom, hogy mind a ketten házasságra gondolunk. — Hol lakik ön? itt közel? Kérdő az öreg úr nem durván, sőt inkább nyájasan, úgy, hogy legkevésbé sem csodálkozom, hogy Péter bővebb beszélgetésbe áll vele. Elmondja neveltetését, mestersége iránti előszeretetét, lassú haladását, küzdelmeit e téren, a szép sikert és művészetét koronázta ; elmondta azt a szerencsétlenséget, midőn jobb karját eltörte, s ez által hoszszas időre dologtehetlen lett, sőt egy ideig azt hitte hogy soha sem fogja többé a kezét oly könynyen és biztosan használhatni, hónapok múltak el, mig keze tökéletesen meggyógyult, ez idő alatt mestere betöltötte az ő helyét, sok fáradságába került más hely után nézni, de nem kapott, keresett és várt, de hiába, aztán elmondta, hogy ismét kilátása van egy jó állomás elnyeréséhez, s reménye, hogy most nem fog csalódni. Az öreg úr csendesen ül és hallgatja, nekem könyek tolultak szemeimbe, de ő nincs meghatva, s hangja olyan barátságtalan és hideg, midőn a Péter elbeszélése után a csendet megtöri . — Azt tanácsolom önnek ifjú úr, mondja száraz hideg hangján — hogy feleség nélkül menjen az új állomásra. — Azt teszem, mert kénytelen vagyok vele, fájdalom a családja nem nélkülözheti még egy ideig jegyesemet, tehát kénytelen vagyok nála nélkül menni. — Az hiszem a kisasszony is szeretne vele menni? kérdé tőlem az öreg úr. Péter határozottan, de illedelmesen félbeszakítja a kérdést, s más tárgyra viszi a beszédet. Szeretném, ha az idegen ur eltávozna s egyedül maradnánk, de azt is érezem, hogy az én jó Péterem nem találná helyesnek kívánságomat, mert ha ennek a magányos öreg urnak kedve van velünk szóba állani, részlelkűség volna kívánságát megtagadni. Ezt gondolva végig nézek a képtáron, s valami megjegyzést teszek arra nézve, hogy királynénk férje milyen nagyszerű dolgokat adott a közönség szemlélésére. — De mi haszna mindezeknek ? kérdé az öreg élesen. Hát mind a ketten művészek és egyiköknek sincsen fogalma arról, hogy mi a hasznos ebben e világban ? — Azt hiszem mindenikünknek van fogalma a hasznosról, válaszoló Péter még mindig kímélettel és türelemmel. Én elfordulok egy kissé neheztelve, s a képeket nézem, nem figyelek beszélgetésekre egész addig, míg Péter a kezemet érinti vidáman kérdezve az öreg úrtól : — Hát olyan sok tapasztalása van önnek uram ? Épen a lenyugvó napot néztem a tengeren, pompás kép, de szívesen fordulok el tőle, mert azokra a sötét napokra emlékeztet, midőn azt hittem, hogy Pétert a nagy tenger fogja elválasztani tőlem. Volt tapasztalásom elég — válaszoló az idegen majdnem mérgesen. Ilyen csekély tárgy nem kiván nagy tapasztalást. Megtanultam, hogy a férfi csak két okból házasodik. Ha több esze van, mint a mennyi a saját ügyei vezetésére elegendő s a mások dolgát akarja igazítani, akkor megházasodik. Vagy ha több pénze van, mint amennyit magára el tud költeni, jól tudja, hogy a feleség szívesen társ lesz a pénzköltésben, és megházasodik. Az ifjú úr kis barátnéját vagy jegyesét nem ismerem, de nők mind egyformák, legfőbb kívánságok, legnagyobb boldogságok: a ruha, a pipere. — Sajnálom önt uram, ha ilyen nők között élt, — válaszolá Péter. Hát nem ismert ön nőt, a kinek a gondolata és cselekedete nemesebb irányt vett ; hát nem ismert ön olyan aszszonyt, a ki egészen a családja boldogításáért élt? — Annyit tudok, — folytatá az öreg az ő furcsa zsörtölődő hangján — hogy a melyik férfi meg akar házasodni, mindent képes magával elhitetni, csakhogy mentséget kapjon tettére. Ám lássa ön is, és próbálja meg. Én jó indulatból intettem, mielőtt még nem késő. Ha nem fogadja el tanácsomat, az ön dolga, csak meg ne bánja. Sokszor volt alkalmam látni, hogy az elhamarkodott házasság tönkre tette a férfit, hozhatnék fel példákat akármennyit. Ismertem két ifjút, mind a kettő ugyanegy irodában dolgozott. Évekig olyan jó viszony volt közöttük, mintha testvérek lettek volna ; egy szép reggel az egyik szegre akasztotta a tentafoltos irodai kabátját, s elment házasodni. A másik egy szeget vett elő és a társa kabátját a falhoz szegezte, tudva, hogy barátja soha sem jön többé vissza. — Igaza volt, mert társa, szeretetre méltó, kedves, vidám kedélyű, szelíd természetű ifjú, épen azok közé tartozott, kik legkönnyebben mennek bele az ilyenféle meggondolatlan házasságokba (e szavaknál gonoszkás mosolylyal Péterre nézett — mintha ezélzását tekintetével akarná megerősíteni.) (Folytatása köv.) — A képviselőház igazságügyi bizottsága keddi ülésében letárgyalta a Kúriának az országos képviselő választási ügyekben való bíráskodásáról szólójavaslatot. Hosszabb vita után az első §-nál elfogadtatott Hosztinszky János azon indítványa, mely szerint a Kúriához csak a kérvénynyel megtámadott választás feletti ítélés utasítandó, elfogadtatott és így a képviselőim által kifogás alá vett választások felett a bíráskodás a ház részére fentartatott. A kérvények alakszerűsége feletti ítélésnek a Kúriára leendő leízása iránti kérdés a többség által oly értelemben döntetett el, hogy ezen jog a kuriának szintén megadandó. Megtartatott azon intézkedés, mely szerint a ház elnökének megkeresésére jár csak el a Curia. Végre Szilágyi Dezső azon indítványa, mely szerint a Curia ne csak a megsemmisítési, de a netáni helyes eredmény megállapítása tekintetében is legyen illetékes, nagy többséggel elfogadtatott. A 2. §. változatlanul elfogadtatott, valamint vita után a 3. §. is. A 4. § nál felvettetett a kérdés : vájjon nem volna czélszerű, hogy a Curia ezen bíráskodás folyamán felmerülő elvi kérdésekre nézve a tanácsok teljes ülésben állapodhatnának meg a gyakorlat egyöntetűsége szempontjából. — Ezen eszme elfogadtatott és az előadó által szövegezendő új alineában jutand kifejezésre. Az országgyűlési szabadelvű párt keddi értekezletét Vizsolyi elnök megnyitván, bejelenti, hogy a mai napirend tárgyát elsősorban Bánhidy Bélának a folyók szabályozására vonatkozó indítványa képezi. Az indítvány felolvastatván, Ordódy miniszter, Baross Gábor és Tisza Kálmán miniszterelnök felszólalásai után abban történt megállapodás, hogy az indítvány tárgyalásra kitüzetik. Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter indokolása után elfogadtattak a kataszteri törvény módosításáról szóló törvényjavaslaton tett főrendi módosítások, továbbá a szegedi pénzügyi hatóság épületének kiépítéséről és az iparvállalatoknak adandó kedvezményekről szóló törvényjavaslatok. A perrendtartás módosításáról szóló törvényjavaslatra nézve, mely mint tudva van, a főrendiházinál ülésében a részletes tárgyalás alapjául nem fogadtatott el, az értekezlet Pauler igazságügyminiszter, Éles Henrik, Teleszky István, Boros Gábor és Tisza Kálmán miniszterelnök felszólalásaik után, abban állapodott meg, hogy a főrendiház erre vonatkozó üzenete az igazságyügyi bizottsághoz utasíttassék. Ezzel az értekezlet véget ért. — Az aranyrente konverziójáról szóló törvényjavaslat kihirdetése az országgyűlés mindkét házában csak május 11-én fog megtörténni informáczióink szerint. — Kivételes díjszabássertésszállitmányokra. F. év. május hevei a vangy. kir. államvasutak dálya-bródi vonalának, valamint bécs-barcsi vasút állomásairól Sopronba szállítandó sertésszállitmányokra nézve kivételes díjszabás lépett életbe. Ezen díjszabás példányai a magyar kir. államvasutak díjszabási ügyosztályában kaphatók. A Határőrvidék bekeblezésére vonatkozó tárgyalások, mint értesülünk, most már befejeztettek. Gróf Pejacsevich László horvát bán és dr. Phili p p o v ics táborszernagy Bécsbe utaznak. A határőrvidék adminisztráczióját királyi biztosként egyelőre gr. Pejacsevich bán fogja átvenni. Pártélet. Nagyváradon szomorú kilátásai vannak Tisza Kálmánnak. A debreczeni szégyenletes bukás fog itt ismétlődni. Kortesei nem szűkölködnek semmiben sem, amivel csak hatni lehet, de hiába azokon a vasfejű függetlenségi párti választókon nem fog semmi sem, sem a szép szó, sem egyéb. Az „E“-nek következőket írják onnen : „A választási mozgalmak máris hatalmas arányokat öltöttek. Tisza Kálmán bukása biztosra vehető, mert míg a Bölönyi-párt 920 biztos szavazattal rendelkezik, addig a kormánypártnak alig van hatodfél száz embere. Tisza kortesei rendesen kudarczot vallanak, mint történt legutóbb is, midőn a biztosnak vélt 54 külvárosi választó kijelenté, hogy közülök egyetlen egy sem fog azon miniszterelnökre szavazni, kiknek vagyoni bukásokat köszönhetik. A 48 asoknak külvárosi értekezlete reményen felül sikerülvén, a szabadelvű pártiak avval ellensúlyozták, hogy az „Apollóban“ éltették Tisza Kálmánt, s tagadhatlan, hogy kitűnően mulattak, de evvel aligha szereztek egyetlen szavazatot ,és pártjuknak, sőt tán részvért szült, hogy este felé még a megyei főügyész is az utczán muzsikáltatta magát. — Egy szóval Tiszának Nagy-Váradon kifelé áll a szekere rudja, mert ott a 48-as párt erősebb, mint valaha volt, s ha a mérsékelt ellenzék vele szavaz, úgy Bölönyi József kétszeres többséggel lesz elválasztva.“ Zemplénmegyében S. A. Újhelyen is megindul a választási mozgalom, mégpedig határozottan függetlenségi párti irányban. Meczner Gyula jelenlegi m. ellenzéki képviselő újbóli megválasztása csak azon esetben tekinthető bizonyosnak, ha függetlenségi párti programmal lép fel. Ha pedig ezt nem teszi, akkor Bliczmant fogják felléptetni. Az óliskai kerületben Hegedűs László még egyedül áll. Nagy Mihályban Balogh Géza m, ellenzéki szintén egyedül áll. Az abonyi függetlenségi párt Degré Alajost kiáltotta ki képviselőjelöltül. Zoltán a kormánypárt Gromon Dezső volt főispánt léptette fel. Bács-Bodrog megye hédsági kerületében jelölt"V István jelenlegi képviselő a kormánypárt . .. Ráczkevén zsidó vallásu választókapai 27-én értekezletet tartottak, melyen kimondották, hogy csatlakoznak a ráczkevei választók ápril 18-iki értekezletének azon határozatához, — mely szerint függetlenségi párti képviselőt fognak választani. — Egyszersmind egy felhívást bocsátottak ki, melyben felhivák hat sorsosakat, hogy mindenütt a függetlenségi pártot támogassák. E felhívás erőteljesen indokolja a rendszerváltozás szükségességét. A felhívás az istóczysmusról következőleg nyilatkozik : A kormánypárt padjairól Istóczy kormánypárti képviselő és a 67 és a 78 iki kiegyezések híve olyanokat hirdet, miszerint mi zsidók volnánk fő okai az előbb felsorolt szomorú tüneteknek. Nem célunk itt az előre állítások cáfolatába bocsátkozni, hanem igenis kiemeljük azt, hogy a kormánypárti képviselők közül egy sem bocsátkozott ezen tanok cáfolatába, nem úgy mint egy függetlenségi párti képviselő Hegyessi Márton ezt teszi. A közösügyes rendszert támogató kormány s pártja az ezen rendszerből kifolyó országos elszegényedésért nem bánnák, ha mind zsidók lennénk mint bűnbakok a nemzet elé állítva. Ezért nem lép fel a kormánypárt Istóczy tanai ellen. Erős meggyőződésünk, hogy szép hazánk végleges romlását idézné elő, ha a jelenlegi rendszer hívei maradnának kormányon. A bihar megyei választókerületekben majd mindenütt a függetlenségi párt van többségben. Az élesdi kerületben a magyarság egyesülvén a románokkal, a tisztán közjogi ellenzéki Vulkán megválasztása biztosnaklátszik. Székelyhidon a szabadelvű párti értekezlet csúfosan megbukott, s hasonló kilátás van Hosszúpályiban is. Szalontán a 48-asok szervezkedése előjel Fónagy bukására. A kormánypárt Ugrában bízott leginkább, de miután ifj. Bölöny Sándor a függetlenségi párthoz csatlakozott, többé szó sem lehet Tiszáról. Margitán a választók három negyedrészben függetlenségi pártiak, jelöltül Farkas György ügyvédet emlegetik. Türr tábornok a Tiszaszabályozásáról. — Az Ellenzék eredeti tudósítása. — Türr tábornok tegnap május hó 4-én Budapesten a „Gazdakörben” válogatott közönség előtt érdekes előadást tartott a Tiszaszabályozásról. Budapesti tudósítónk megküldte e felolvasást, mely következőleg hangzik : A magyar alföldet majdnem évről évre pusztító és fokozott mérvben fenyegető árvízi calamitások minden gondolkozó hazafit komoly aggodalommal kell hogy eltöltsenek. Örömmel kell tehát üdvözölnöm azon fontos mozgalmat, mely az említett bajok gyökeres orvoslása czéljából a képviselők között megindult, s mely az országházban e czélból tartott értekezlet által nyert kifejezést, mert alapos reménység van hozzá, hogy ezen mozgalom az annyira zaklatott és végpusztulással fenyegetett Tisza völgyének sorsában egy fordulópontot fog képezni, mert a törvényhozás is tudatára ébredt annak, hogy elérkezett a végső ideje annak, miszerint itt valamit tenni kell, hogy a legtermékenyebb vidék s tisztán magyar lakossága, a végmegsemmisüléstől megmentessék. Engedjék meg, hogy ezen mozgalom alkalmából és az árvizes tárgyában múltkori enunciatium kapcsában ezen kérdésre nézve néhány rövid megjegyzést tehessek. Mindenki előtt ismeretes, hogy a Tiszánál tervezett 107 átmetszés közül az első szakaszra eső nagyobb számú átmetszésnek kiképződése folyón a folyónak közel 64 mfddel történt megrövidítése, és azon körülmény folytán, hogy a 107 átmetszés közül Csongrádig 88 átmetszés ásatott ki és a kétszer akkora rövidítési arány, és jelentékenyen nagyobb esés mellett mint Csongrádon alul úgyszintén a Körösök, Szamos és Bodrog folyók átmetszésekkel történt szabályozása és vizeinek töltések közé foglalása következtében az árvizek, melyek ez előtt a folyók mentén jobbra balra mértföldekre elterültek, most már a felső vidékekről megrövidített és concentratt folyásukban rohamosan leérkezvén, a Tiszának a töltések közé szorított sziíkmedrében meggyűlve s alább kellő lefolyást nem találva, oly rendkívül magasra felemelkednek, hogy az addig nem csak mentesítettnek vélt területek veszélyeztetnek, de a biztonságban hitt városokat és községeket is elsöpréssel fenyegetik. Természetes, hogy az ennek ellenében gyengén és egymáshoz közel épített töltések a legnagyobb erőfeszítés és pénzáldozat mellett élet halál harca között is alig alig voltak megvédhetők, mi csakis azon rendkívüli véletlen körülménynek köszönhető, hogy az árvíz culminatiója idejében 4 héten át a szokásos tavaszi szelek idejében nagyobb részt szélcsend uralkodott. Ezen küzdelmet a vidék teljes kimerültsége nélkül folytatni igy nem lehet s a bajt gyökeresen és sürgősen orvosolni kell. A fennforgó bajoknak mikénti gyökeres orvoslása az e czélból létesítendő tervezetnek lesz feladata, részemről csak némely főbb momentumokra kivánnék ezúttal reflektálni, s becses figyelmüket irányítani. Nevezetesen: Teljesen indokoltnak és helyesnek elismerem részemről is az értekezleten nyilvánított azon felfogást, hogy a Tisza és a mellékfolyóinak vízrendszere egy szorosan összefüggő egészet képezvén, a szabályozást illetőleg a baj orvoslatát nem egyes loeális érdekek szerint, hanem az egész vízrendszert felölelő általános és egységes terv alapján lesz csak lehetséges sikeresen megoldani. Minthogy pedig mindazon vízi adatok birtokában még eddigelé nem vagyunk, melyek egy ily nagy szabású s tudományos alapra fektetendő tervezet elkészítéséhez megkívántainak, részemről is nemcsak czélszerűnek, de múlhatatlanul szükségesnek tartom, hogy úgy az értekezlet, mint » politechnicum által ajánlt vizraj« adatok beszereztessenek. A felülről rohamosan leérkező árvizek veszély nélküli levezetésére kiváló fontossággal bír az ármeder szélesség. Tudjuk, hogy ez nincs meg, bár úgy emlékszem, hogy a kormány ez irányban a szükséges intézkedéseket megtette és az ármedernek 400 öl szélességben való előállítása iránt a töltéseknek ott a hol szükséges, hátrábbhelyezése által, a rendeleteket kiadta; daczára annak azonban még több helyen oly szorulatok vannak, melyeknél az árviz megtorlódik s rendkívül magasra fölemelkedik. Az ármedert tehát minden esetre kiszélesíteni szükséges lesz; hogy mennyire és holy ezt nézetem szerint majdannak a vízrajzi adatok beszerzése és a vízemésztési mérések eredménye alapján lesz lehetséges megállapítani, de megjegyezni kívánom, hogy nézetem szerint ismét hibát követnénk el, hogy ha az ármedernek túlságos szélességet adnánk, miáltal a folyó medre elfajulhatna és a belső ártér nagy mérvű feliszapolása idéztetnék elő.