Ellenzék, 1881. júlus-december (2. évfolyam, 148-299. szám)

1881-07-15 / 160. szám

n l,r¡ ' K`j'je|ír@k évfolyam. 160. $zA.m. gZERKCSZTBl IRODA: hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. $ rfBU,ENZÉE" ELŐFIZETÉSI DIJA: re postán, vagy helyben házhoz hordva: V,dij 13 frt. Hl Negyedévre......................3 frt 13 frt. . . 6 frt. Egy hóra helyben , .J. , • w 1 «» C • tljes‘ váll. ára helyben 4 kr. vidéken 5 kr. Ellenzéki mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Ifé«iratok nem adatnak vissza. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Esti kiad.á.s. 16. «• 1 fiz. Kolozsvár, pántok, julius 15, 1881. KIADÓ-HIVATAL: Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és nyilt terek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAZ: Hatszor hasábozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő, fillüves előfizetésre, a második évnegyed lejárván. A mai lapunk t. előfizetőit, mielőfizetéseiket mielőbb megszíveskedjenek, hogy alapvédésében zavar vagy fennfr, ne keletkezzék. támogatás azon nagy mértben lapunk eddig a tolvközönség által részesíttetett, fel azt hinnünk, hogy sok hiányt pótol. Feladatunknak alul is ernyedetlen szorgalomal és kitartással fogunk eleget tenni. " Lapunk az lesz, a mi volt: MaÍrország függetlenségének hatdja nemzetünk dicsőséges hagyo- Tyainak magyarázója, s hazánk Magasztos aspirátióinak szószólója. Előfizetési átrak: Ért hónapra.............................1 írt. gejjedérre.......................... . írt. Félére....................................6 írt Egész évre...............................12 írt. Az előfizetések postautalványával Kolozsvárra az „ELIJSZÉK« kiadó-hivatalához (Stein János; küldendők. Az „ELLENZÉK“ szerkesztősége. Az unitáriusok és a hadsereg. Sulis politikai rendszer nagyobb humor!»ot nem űzött a reformeszmékkel, szabadesései és különösen vallási szabadsággal, mint az 1867-ben megteremtett és 1878-ban Ürített közös ügy. Minden téren lekötött egy Magyarországon mint Ausztriában a szabiélra haladást; közigazgatási szervezkedéssel hajótörést kelle szenvednie a legjogosult haladási törekvéseknek, a honvédelmi pedig ráhozták a nemzetre az ál- síídos védkötelezettséget, a hadmentességi utat, a hadügyi kiadásokat másfél évtized átt megkétszerezték, de viszonzásul a világért sem adtak semmi előnyt a nemzetke. A hadsereget elkeresztelték császár és királyi közös hadseregnek, vagy mint osztrák nevezi: Reichs-arméenak, nyelvét, miemét és institutióit meghagyták osztrákdynastikusnak, rendre-rendre alárendelt tartatették a magyar honvédséget - melylyel kezdetben a magyar nemzet jos aspiratióit akarták elaltatni s melyben . Csak a nyakatekert irodai nyelv marésze épen olyan jó osztrák, mint És állami berendezkedésünkben ez a ^elsorvasztó, retrográd irányzat Tisza Kált éves dicsőséges kormányzata alatt, j^^bés több tért hódit, j ■ a?yra vannak vele, hogy a szász universitás korhadt privilégiumait megtörte; de viszonzásul megindította a hadjáratot a municipális önkormányzat ellen s most már végső halálos csapásra készül. Az 1867-i kiegyezés csak megtűrte az osztrák bankot, de nem ismerte el. Tisza Kálmán elkeresztelte osztrák magyar banknak és korlátlan uralmat biztosított neki s vele együtt Bécs tőzsdeköreinek az egész magyar pénzpiacz és összes közgazdasági érdekeink fölött. És igy tovább. Bármerre tekintünk, mindenfelé elhanyagolva, kijátszva, az osztrák összbirodalom himerikus érdekeinek zsákmányul dobva, letiporva minden sajátlagos nemzeti érdekünk, a szabadelvű haladás minden vitális követelménye mellőzve, a szűk körre szorított belső ügyeinkben is tervszerűtlen kapkodás és toldás-foldás s eközben a közterheknek óriási és rohamos emelése. Bizony van mivel dicsekedniük a közösügyes rendszer híveinek, az mind az ő érdemük és dicsőségük! És legalább tisztán provincziális belső ügyeinkben ne volnának lekötve kezeink! Legalább abban a szűk körben, melyet az összbirodalom domináló érdeke még fennhagyott a magyar tartományi önkormányzatnak, legalább itt ne kellene lépten-nyomon éreznünk alárendeltségünket, ne kellene mindenben szabadelvű nemzeti haladásunk érdekeit alárendelni a közös ügy rendszerének! Azt mondják, hogy e rendszer biztosította nemzeti hegemóniánkat s állami létünket. Nos, bizonyíték rá a keleti tragoedia, melyben, hogy mi is nem játsztuk el a törökkel együtt a bukó hős szerepét, csak Bismarck kegyelmességének köszönhetjük, no meg annak, hogy Muszkaország még nem látta eljöttnek az időt, hogy minket is belevonjon a létharczba. Azt mondták, hogy e rendszer keretében fejleszthetjük nemzeti érdekeinket, gyarapíthatjuk anyagi jóllétünket, kipótolhatjuk a múltak mulasztásait. Nos, felelet rá a 14 éves gazdálkodás irtózatos decadentiája, melyet csak nem írhatunk kizárólag az általános közgazdasági válság, cholera és rosz termések rovására! És azt mondták, hogy belügyünkben szabadon fejlődhetünk, ezekben nincs közösségünk Ausztriával, itt haladhatunk arra, amerre nekünk tetszik. Ám ezt a humbugot is megcáfolta az önök által teremtett helyzet kérlelhetlen logikája, mely elkezdve a közös vámterületen és az egyenlő elvek szerint berendezett indirect adózási rendszeren, egészen kaz osztrák által lenyűgözött vasúti tarifta-politikánkig, a honvédség szervezésének osztrák mintájáig s a közös hadsereg alá való alárendeléséig minden irányban és naponkint megkövetelte az áldozatot. Most ismét ez a gyönyörűséges rendszer követel újabb áldozatot. Ezúttalvallási kérdésről van szó. A szépséges história a következő: „A közös hadügyminisztérium rendeletet intézet a katonai törvényszékekhez, hogy a katonáknak s a katonák hitveseinek nem szabad engedélyt adni többé az úgynevezett kolozsvári, vagy unitárius házasságra. Az esetben tehát, ha a házasulandó oly nőt akar elvenni, ki férjétől úgy vált el, hogy a férj az unitárius vallásra tért át, vagy olyanok akarnak nősülni, kiknek neje még él, de elválás végett szintén e vallásra tért át, házasodási kérvényük viszszaküldendő s egyúttal értesítendők, hogy házasságuk érvénytelennek tekintetik. A protestáns lelkészeket értesíteni fogják erről is, s a tilalmat újból kihirdetik. E rendelet ő Felsége által kibocsátott kézirat alapján keletkezett s dr. Grusa tábori püspök az ilyen házasságkötések által az udvari körök neheztelését is magára vonta. íme tehát, Magyarország államisága! Itt van a magyarállamban“ egy törvényesen elismert egyház, az unitárius; annak összes szervezetét, institútióit, canonjait magyar királyok által esküvel szentesített törvények védik. A magyar állam elismeri törvényesnek az unitárius egyház által megáldott házassági frigyet. Ám a közös hadsereg? Mit neki államtörvény, mit neki a magyar király szentesítése!ó nem ismeri el törvényesnek e hitfelekezetet, nem ismeri el törvényesnek az unitárius lelkész által megáldott házasságot az a frigy a k. k. Reichsarmee előtt puszta ágyasság. Mit neki a magyar király szentesítette törvény ? A mit neki a magyar protestantizmus és unitárizmus századok szentesítette alkotmányos jogai ? Az „udvari köröknek“ és a generális uraknak az unitárius nem tetszik s azzal punktum. És hol van a protestáns, a szabadelvű Tisza Kálmán? Hát a magyar miniszterelnök bele tud egyezni a magyar egyházak vallási szabadságának ilyen arczulütésébe ? Vagy talán épen az ő tudtával történt ? Ki tudja? Nem lehetetlen! Azok után, miket a geszti földesúr hat évi uralkodása alatt megértünk, ezen sem tudnánk valami nagyon csodálkozni. Hanem azért Tisza Kálmán liberális és pártja „szabadelvű“! — Trefort miniszter a soproni mandátumot fogadta el és a jövő tábán fogja meglátogatni kerületét. — Marhabeviteli tilalom megszüntetése. Egy bécsi újság értesülése szerint, a bajor kormány nemsokára meg fogja szüntetni a marhabeviteli tilalmat Ausztria-Magyarországból Bajorországba. — Gabonabevitel Svájcba, a gabona üzlet Svájcban az utóbbi héten változatlanul lanyha, változatlan árak mellett. A búza felhozatala minimumra redukálódott és a készletek is jelentéktelenek. Mindenki az aratás eredményit várja- úgy látszik, hogy Magyarország az idén ismét erősebben fog figyelembe vétetni, főleg ha az eddigi kedvező hírek a mennyiségről és minőségről valóknak bizonyulnak. Kelet- Svájc fogyasztó közönségbe megelégedéssel néz e körülmény elé, mert különös előszeretettel viseltetik a magyar gabona iránt. Magyarország főversenytársa az idén valószínűleg Dél-Oroszország és az Al-Duna területe lesz. — Császárok találkozásáról újabban mint bizonyost állítják, hogy az meg fog történni. Ferencz József császár és király Vilmos császárral a jövő hó közepén találkoznék — e bk szerint — Gasteinban, s ugyanekkor Heymerle báró Bismarck herczeggel. Tartós béke jeléül lehet magyarázni az orosz kormány azon szándékát, mely szerint a hadi budgetet 30.000.000 rubellel leszállítani akarja, ha ugyan tényleg keresztül is fog vitetni. A bolgár nemzetgyűlés. A szisztovai bolgár nemzetgyűlés tegnap egyhangúlag és lelkes tüntetések között elfogadta a fejedelem által előterjesztett javaslatokat A fejedelemnek a nemzetgyűlés elé terjesztett feltételei szó szerint igy hangzanak: 1. czikk. A fejedelem hét évi időtartamra rendkívüli hatalommal ruháztatik fel s ennek értelmében rendeleteket bocsáthat ki, melyek által új intézményeket hív életbe, mint az államtanács, a belügyi kormányzat minden ágában javításokat hoz be, s a kormányzás rendes menetét biztosítja. 2. czikk: A nemzetgyűlés ez évi rendes ülésszaka fölfüggesztetik. Az ez évre megszavazott költségvetés a jövő évre is érvényben marad. 3. czikk: A fejedelemnek jogában áll a nagy nemzetgyűlést ad hoc, vagyis az alkotmánynak az alkotott intézmények és tett tapasztalatok alapján való revíziója czéljából a hét év lefolyása előtt összehívni. A nemzetgyűlés szavazata után a fejedelem a következő felhívást intézte a bolgár nemzethez: Drága nemzetem! Azon kérdés ünnepélyes eldöntése után, melyet nemzetem elé terjeszteni kötelességemül ismertem el, őszinte köszönetemet fejezem ki ha honfitársaimnak és szeretett alattvalóimnak az irántam tanúsított bizalmukért. A hűség annyi számos jelei, melyeket a legutóbbi körutam alkalmával a lakosságnál tapasztaltam és melyek a nemzetgyűlés határozatában visszatükröződnek, csak fokozzák azon szilárd akaratomat, hogy nemzetem élén megvalósítsam aspiráczióit. Isten segedelmével, ma új korszakba léptünk. De üdvösebb a múltat kellemetlen emlékezeteivel elfeledni, mégis óhajtom, hogy mindnyájukkal közöljem az eszméket és elveket, melyek jövőben bennünket vezérelni fognak. Az ország kormányzása oly személyek kezében volt, kik minden eszköz felhasználásával bizalmatlanságot iparkodtak kelteni a lakosságban, amidőn azt a hírt terjesztek, hogy Én a nemzet szabadságát és jogait lábbal tapadni akarom. Én hangosan kinyilatkoztatom, hogy előttem nem lebeg más czél, minthogy épen azt a szabadságot és ezeket a jogokat biztosítsam. Én kizárólag azért kértem a nemzet által ma reám bízott meghatalmazásokat, hogy elhárítsam az országnak üdvös és tartós szervezését meghiúsító akadályokat, hogy véget vessek a zavarnak, az önkénynek és elnyomásnak. Az igazságosság, a részrehajlatlanság, a nemzet szabadságának és jogainak tiszteletben tartása és törvényes oltalmazása , ezek lesznek kormányom fő céljai. Az alkotmányban megalapított jogok a közjog javára továbbra is hatályban fognak maradni. Kellemes kötelességemnek fogom tartani, hogy a fejedelemség vitális érdekeinek megvitatására, különösen a költségvetés, az adók, a bevételek és kiadások tárgyalása végett, minden évben és minden rendkívüli alkalommal összehívjam az ország képviselőit; nemzetközi kérdésekben amennyiben azok az országot érdeklik, a nemzetgyűlésé lesz a döntő szavazat. A tapasztalat mutatja, minő javításokra és reformokra van szüksége az állami szervezetnek; erély és kitartás lesz kormányom fő jellemvonása; a kifejtett elvek alapján végzendő komoly és rendszeres szervezési munka lesz első feladata. Mindenekelőtt azon bajok orvoslására fogja figyelmét fordítani, amelyekben a nemzet már régen szenved és amelyeket eddig egészen elhanyagoltak. Az első az lesz, hogy keresztülviszik azon reformokat, melyek a nemzet legsürgősebb szükségletei gyanánt bizonyultak. Az állami szolgálatot tartós és törvényes alapra fogjuk fektetni. A folytonos hivatalnoki változást megszüntetik, mely az ügymenetre csak káros befolyást gyakorol. Igyekezetem különösen oda lesz irányozva, hogy tekintet nélkül a pártszakadásokra, melyek két év óta az ország szerencsétlenségét képezik, oltalmazzam a hazafias szellemet, a képességet és a jellemet. Azért fordulok mindazokhoz, kiknek a haza és jövő szivükön fekszik, és felhívom őket, hogy hozzám csatlakozzanak és az ország tisztviselőivel együtt fogjanak a nagy munkához melylyel a jelenkor bennünket megbízott. Bulgária nagysága, dicsősége, boldogsága és haladása forog kérdésben. Arról van szó, hogy rövid idő alatt elérjük törekvéseink czélját, és hogy méltóknak mutassuk magunkat a nagy szeretőtre, melyet a czár és Oroszország nemzete, feszabaditott testvéreink iránt tanúsítani nem szűntek meg, a nagy áldozatokra, melyeket értünk hoztak és azon rokonszenvre, melylyel a polgárosodott Európa irányunkban viseltetik. CI TÁRGIA. 4 kolozsvári színészek 1850—1851 (Vége.) ■!«' á°\ ^7(^em közt, sok pezsgő-durrogás és íjijj ' ^ nehezen ment a korteskedés, az ázsiók k(i.|. emelkedtek s a mit a kántor Gyuszi féle ínéi#en D^er*,e'i’ elhúztak, azt duplán is oda magukat résen tartóknak. Ezzel las- H H SZe^®k lábukról a Jánosinéstákat, CS0P°rtja előbb ritkulni, majd fogyni^ ^ °^lasiozni kezdett, végre teljesen szét y n, Ji*no8‘ maradt egymagára két örmény dákokra ^a0Sin^ *s Debrecenbe ment veni ^oma *8 előbb Kacziné kis Vi,»»!2 ^ncz°H át, aztán egy bokázó kettelt 4 o Ze^szel sok jutalomjátékra, egészen JW- Zatlmáriné direkcziójához! Janosi még sok hónapokig ott vár! !12 sióle ^ 87^u't kortestanyáján Debreczen- J mellett81 ’ m^r csa'c egy bű fiú maradt dsík* v. a ~~ Szekucz Bogdi, de a ki nem- / távozott. I iP^i» H esfei,;rek, mint Bányai Vitális, Cse- H^berger Franczi, Csiky Kristóf, a ''*ó egyenként elpárologtak. So a hlyedé hajóból 1 Csak kán- 'V raeg később még nagyobb méreserű mosolylyal arczán, keményen tartotta magát Mózsi pajtása mellett, ki a korcs- i marosi krétát szintén nem koptathatta már a szétzüllött kortestanyán, hanem plajbászra véve akifizetett és ki nem fizetett művészi fogyasztást, hoszszadalmas kalkulus után rájött, hogy az utóbbi oldalon van a nagyobb rovás sor, fogta hát magát és desperácziójához a még megmaradt fogyasztani valókból egy nagy traktát csapott a Szathmáriné pártnak s azután a teljesen kiürített kamra és pincze fejött a főárendásnak és már csak volt Jánosinésta fűszerkereskedőknek beadta a kulcsot, ő is visszatérvén a komédiához, fölcsapott súgónak! Jánosi e csapás után a külső monostorra tette át bús tanyáját; jó szive volt s belátta, hogy Mózsi pajtásának árulására nem kiálthat föl Caesarként Brutusra, mert szegény a Jánosi zászló alatt tönkre tette magát, de a többire mindünk susogta magában, hogy „Philippinél még találkozunk !“ Hát bizony nem találkoztak. Itt is a nemezis készített Philippit a Kaczvinszky-Lacakóczy igazgatásának s nem Jánosi jelent meg a philippi-i légyotton! A helyzetet kiaknázó és pezsgő mámor között könnyelműen aláírt és a legszűkebb existencziát is megtámadó terhes szerződések a kiábrándult tagoknál mély elkeseredést, nagy elégedetlenséget szültek; fölbontani neheztelni nem lehetett, sem más társulatokhoz menni, mert az útlevelek a rendőrségnél feküdtek s csak az igazgató engedélyére adattak ki, útlevél nélkül pedig akkor egy mérföldig sem lehetett távozni, mert a folyton portyázó zsandáruk után-útfélen passzust kívántak az utastól, s ha nem volt, mint szökevény kóborlót hátra kötött kezekkel kisérték viszsza a városba s bedugták a rendőrség bűzös butyjaiba, ahol több napig kellett nyomorognia. Maradni kelle hát és kénytelen- kelletlenül szolgálni az uj direkcziót sovány kenyere mellett. Az uj társulat sok jeles erővel fölszaporodott és operával is ékeskedett az 1851-ks húsvétkor kezdődő új színházi évben. Szathmáriné fivére Farkas Lajos szintén otthagyta a nemzeti színházat és Kolozsvárra szerződött, ifj. Lendvay is követte őt. Follinusné, a magyar színészet második Prielle Cornéliája — bár kevesebb bájjal és művészettel, — mint újonnan szerződött tag hamar megnyerte a kolozsváriak tetszését. Albisi, Boér, a kis Szathmári Károly, a direktorné serdülő fia, a vígjáték terén csakhamar föltűnt a nagy tehetségű gyerek, megannyi kimagasló tagjai voltak az újonnan szervezett társulatnak, melyet a kissé túlzók a pesti nemzeti színház személyzetével hasonlítottak össze, sőt azt jósolgaták, hogy pár évi együttlét után fölébe emelkedik. A kolozsvári mágnások, kiknek aegise alatt az új igazgatás alakult, dicsekedtek is vele Pesten, hogy dráma, vígjáték elődásl haza mennek nézni. Szathmárinét Jókainéval, Follinusnét Bulyovszkynéval, Boérnet Komlósi Idával, Farkas Lajost az emigráczióban lévő Egressyvel, ifj Lendvait atyjával, Boért Szentpéterivel, a később érkező Szerdahelyi Kálmánt Lászlóval, Albisit Fáncsival, Vadászt Réthyvel, Kántor Gyuszit Szigeti Józseffel, ki ekkor a másodszerelmeseket játszta, Szűcsöt az őr. Udvarhelyivel, Tóth Somát Telepivel stb. vetették össze. Szó sincs róla, hogy kitűnő fiatal tehetségek voltak, de a pesti Napok sugaraiban, szárnyaik leolvadtak volna. A közönség zöme, a polgári elem, mégis tüntetőleg kimaradt a színházból; mágnás és Bach huszárok direkciójának csúfolta. Farkas Lajos kitűnő rendezősége alatt gyors léptekkel haladt az ifjú erőkből álló színtársulat; a műsor egészen a pesti volt; nyáron át vasáros ünnepnapokon pedig a sétatér végén álló, zöld lombozatokkal körülültetett óriási jegenyefák között készült fedetlen színkörben spectakulumokat adtak, melyekre Farkas Lajos úgy gyűjtött közönséget, hogy már kora délután elkezdett ágyaztatni és az előadott darab főbb hőseit, csatlósait a színháznál felöltöztetve lóra ültette s úgy indította ki a piaczon és belső monostor-utczán keresztül az arénába. Wallenstein nagy vitézijáték, Atilla és Buda halála, vagy a Hunnok csatái (egy , német férezmű) meg is töltötte néhányszor a roppant nagy terjedelmű arénát, de mindez nem fedezte a hétköznapokon át a színházban tartott előadások deficitjeit s a költséges opera feles kiadásait, melyekre a nyári hőség miatt is nem igen jött a a közönség színházba. A színtársulat egész nyáron Kolozsváron maradásával kimentette a közönséget, elkoptatta magamagát és válogatottabb műsorát. Az őszi-téli idény bekövetkezésekor már tetemes deficit terhelte az igazgatók pénztárát, az újdonsült egyik direktor gavallérkodása is sok nehéz váltót hozott már forgalomba, a havi gázsi liszták meg az operai kokainbók sokat emésztettek s nem vártak a gázsiért, mint a drámista Bengalik és Philemonée, (Tamás bátya kunyhójából) székét hát uzsorás pénzen is fizetni kellett, szóval, a téli idény bérleteit mind elnyelte a nyári deficit és váltó csereberélés — no meg az új firma előleges parádéi és füstje, gőze, slepje. Jánosiné hiánya a kitűnő társulatban is érezhető volt és ez a téli estéken át nagyon megboszulta magát, kivált a mely drámákban fiatal hősnő és hősanya szerep is volt. E miatt sok hétköznapon üres volt a színház és nem egy olyan dráma esett el, melyet Jánosinéval többször is elő lehetett volna adni. A pártoskodás után megszűnt a színpad előbbeni politikai szereplése, megszűnt a művészi versengés s mindezekkel a nagy bevételek; a művészet foglalta ugyan el a színpadot, de ez meg nem kellett a közönség zömének s a kolozsvárinak annál inkább nem, mert az uralkodó hatalom embereit látta és nézte a direktorokban. Nem is vitték sokáig, 1852 húsvétján már porba hullott az egyesített fényes zászló és Szathmáriné, Laczkóczyt, férjét Bánfihunyadra kísérte, ki ott egy kis hivatalt kapott; Kaczvinszky pedig a kezében maradt zászló egy darab rongyával és szétzüllött testületének töredékével Marosvásárhelyre menekült nyaralni. Jánosi Emil, a volt hortobágy fővárosa, Debreczenből fújta Kolozsvár felé kárörvendve és mégis sajnálkozó bánatos sóhajait.