Ellenzék, 1882. január-június (3. évfolyam, 2-146. szám)

1882-05-05 / 102. szám

Harmadik évfolyam. SZERKESZTŐISKOLA: Bel-király utcza 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK" ELŐFIZETÉSI DUA Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva ! .....................16 frt. Ib Negyedévre ... 4 frt. ...................8 frt. Hl Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. Egyes számára helyben 0 fer. vidéken 6 kr. Megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár-és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Esti kiadás. Egész évre Félévre • 102. szám Kolossvár, pént*k május 5 V'S?. KlAIIV-INVATASi : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés és nyilt terek küldendők. HIRDETÉSI DIJAK: Hatszor hasabozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. Tizennyolcz millió. u. Tisza Kálmán és pártja ezelőtt hat esztendővel arra vállalkoztak, hogy rendbe hozzák az ország háztartását. A Deák-párti kormányok a felséges közös ügyes alkotmány alapján keresztül vitt állami rendezkedéssel és nyolcz évi fináncz politikájukkal már oda juttatták volt az országot, hogy a pénzügyi bukás örvénye előtt állott. A Deák-párt e miatt már lemondott volt. Elvesztette a fejét, szétzüllött, meghasonlott önmagával s képtelen volt már tovább vinni az ország kormányzatát. Ekkor állott elő Tisza Kálmán. Föltétlen hódolatot diktálhatott volna a bécsi udvarnak, katonai köröknek és a Deákpártnak. Kivívhatta volna bár egy részét az 1867-ben eljátszott nemzeti függetlenségnek. Nem tette. Egyszerűen csak a zilált pénzügyek rendezésére vállalkozott. Szegre akasztotta elveit, meggyőződését, szivének nemesebb sugallatát. Csak bankár akart lenni, az ország bankára, a nemzet gazdája, ki a felfordult háztartást rendbe hozza. Rálépett arra a lejtőre, mit közös ügynek neveznek. S azóta rohamosan halad rajta lefelé ő is, a nemzet is. És hogy mennyire váltották be Tisza Kálmán és cliquete ígéreteiket a pénzügyi rendezés tekintetében : hét év óta évről-évre irtózatosabban jelzi a növekvő deficiit. Mikor a szegre akasztott elvek derék politikusai — a Tisza Kálmánok, Trefortok, Paulerek, Szendék, Ivánkák, Váradi Gáborok — kormányra és a Deák-párt örökségébe, a hatalom birtokába jutottak, az ország évi deficitje 50—60 millió volt. S e mellett nagy Magyarország békességes, rendes viszonyok közepett alig tudott kölcsönt kapni váltóra. Na hát ma, a fusionális honboldogitás hetedik évében is van évenkint 50 — 60 millió deficzitünk s kölcsön kapunk pénzt jó kamat mellett, nem váltóra ugyan, de — papirjáradékra. Váltó helyett papirjáradék : ime ez a hét éves Tisza-féle fináncz-politika eredménye. És ugyannnyi deficit, mint a fusió előtt. Deficit: álljunk meg e szónál egy pillanatra. Mikor az ellenzék e növekedő deficzitet hányja a Tisza kormány szemére, a kormánypárti sajtó sok mindenfélével szokta gazdáit védelmezni: árvízzel, fagygyal, fillékszerával, modern igényekkel, és így tovább. Ezek csinálják a deficitet, ezek szegényítik az országot, és nem Tisza politikája. A legutolsó budget tárgyalásakor ezeknél még egy colossalisabb védelmi argumentumot olvastam egyik kormánypárti újságban egy fiatal honatyától, ki nagy fináncz-kapacitás a Barossok és Móricz Pálok táborában. Ez a védelmi argumentum pedig körülbelől így hangzik: Mit hánytorgatja annyit az ellenzék a deficitet és adósságcsinálást? Bezzeg az angol, franczia, amerikai ellenzéki ember nem azt vizsgálja egy állami költségvetésben, hogy van-e deficit, hanem azt, hogy a kiadások beruházásokra s más hasznos és szükséges dolgokra fordíttatnak-e vagy nem! És bezzeg csinált Angol- és Francziaország tízszer annyi adósságot, mint mi s az opposite mégsem húzta félre a harangot, hogy ha az adósságcsinálás befektetések vagy más szükséges kiadások czéljából történt. Hát bizony tekintse meg bárki a magyar állami költségvetéseket, kiadásokat, az adósságcsinálások okait és czélját s azután mindjárt felvilágosodhatik, hogy mennyi értéke van annak a védelmi argumentumnak, amelylyel az ellenzék deficzit miatti panaszait elcsitilni igyekeznek. Mert nem azért van ám nekünk is deficzitünk s nem azért csináljuk halomra az adósságokat, — mint Franczia- és Angolország (milyen összehasonlítás!) — mert p. o. Kolozsvárit egy női ipariskolát a miniszter 1000 —1500 írttal segélyez, nem a hasznos és szükséges kiadások kedvéért úszunk mi nyakig a deficitben, hanem igenis nyakra-főre csináljuk az adósságokat az osztrák, de közösnek keresztelt s idegen érdekek szolgálatában álló hadsereg, a nemzetellenes külügyi politikát kovácsoló osztrák diplomáczia, a görbe családi vasutak, a bosnyák expeditio s más szépséges dolgok kedvéért. Ezek, ezek nyelik el a mi tenger adójövedelmeinket, ezek miatt vettünk fel mindegyre uzsorás kölcsönöket, ezek miatt a növekvő deficit! Aki az ellenkezőt erősitgeti: az amit. Tessék csak megnézni a folyó évi I. évnegyedről szóló pénztári kimutatást. A bevételek mindjárt ezzel kezdődnek: Az 1880. LX. tczikk alapján kibocsátott papirjáradékkötvények eladásából bevezetett (1882. jan. márcziusban) 9 millió 34,942 frt. Mi ez ? Hat — adósság-csinálás. És ilyen forma „bevétel“ kerek számban valami 14 millió frt volt az idén csak három hónap alatt. Igaz, ebből a 14 millióból valami 10 millió directe a budapest-zimonyi vasút építésére fordíttatott. De hát mindentől eltekintve : jó, helyes, észszerű gazdálkodás-e egy olyan össze-vissza kaszált háztartásban, mint a magyar államé, újabb meg újabb beruházásokat tenni drága kölcsönpénzzel, a más pénzével, ha még oly hasznos is az a beruházás? Hová fog, hová, mire kell jutnia szükségképen az ilyen háztartásnak ? Ám annak az idei első negyedévben csinált 14 millió forint adósságnak hasonlíthatatlanul nagyobb része nem fordittatott (és adósságaink nagyobb része soha nem fordittatik) még ilyen úgy a hogy védelmezhető vagy helyeselhető „beruházásokra sem.“ Hát mire fordittatik? Megtudjuk az évnegyedes kimutatásból. 1. közösügyi kiadások . . 8 millió 2. a kiegyezéskor magunkra vállalt osztrák államadósság törlesztésére .... 7, millió 3. Vasúti kölcsönök törlesztése és kamatai, továbbá sorsolási kölcsön törlesztése 3 millió 4. Másféle adósságok (54 milliós és aranyjáradék) kamataira és törlesztésére kerekszámban ...................................14 millió 5. Keleti vasút adóssága törlesztésére szintén ... 3 millió Együtt tehát . . . 357 millió forintra rúg csak egy negyedév alatt az a kiadásunk, mit osztrák hadseregre, Boszniára, könnyelműen csinált adósságok törlesztésére és még könnyelműebben építtetett vasutakra fordítunk. Pedig hát nem is soroltuk fel mind az efféle „hasznos“ kiadásokat! Úgy hogy mindent összevéve, ez évnegyedben improduktív czélokra összes kiadásainknak csaknem 50 70-a megy rá ! Istenem, hát ezt nevezik önök, ott a túlsó táborban, pénzügyi rendezkedésnek, helyes pénzügyi politikának ? — és erre a politikára merészelte Tisza Kálmán fölvétetni a most folyó országgyűlést megnyitó trónbeszédbe azt a hetyke dicsekvést, hogy „Pénzügyeink a biztos rendezés és kibonyolódás útján haladnak“? Aztán hol vannak még annak a végzetes bosnyák politikának a pénzügyi gyümölcsei? Mert ezeket még külön kell ám számítnunk. Az októberig megszavazott és Magyarországra 830 bosnyák költségekből (mintegy 6 millióból) csak két milliót fogunk a közös activákból födözni; 4 milliót megint kizárólag a magyar adófizetőknek kellene kiizzadniok. Tehát ha tekintetbe vesszük is azt, hogy az I. negyedév minden évben a legrosszabb mérleget adja, mert januárban sok kamatot kell fizetnünk, az egyenes adók pedig ez idő tájt gyengén folynak be; ha tehát a következő negyedévekre nem is számítunk annyi deficzitet, amennyi az I. negyedévé volt, t. i. 18 millió forintot, mégis bátran előre jósolhatunk 1882-re a bosnyák kaland miatt legalább is 55—60 millió deficzitet. Nos, a fusio előtti évben a deficzit meghaladta a 60 milliót. Most, Tisza Kál AZ „ELLENZÉK“ TÁRCÁJA. . _ _____________ 1882. ír.áj u95.___________ Addig hajítod a vesszőt, mig fiatal. Angolból: A mic a. XV. (27. Folytatás.) — Anyám, beteg vagyok — válaszolá. Nézd a kezeimet, ugye milyen nagy forróságom van? — látod, hogy a kezeim menynyire reszketnek ? Nem tudom csendesen tartani, ez erős láz ugye? Mit mondasz anyám, aki nagy beteg lesz — így kezdődik-e a baja? — Édes fiam, reményem, hogy nem lesz komoly bajod ! Mondá vigasztaló hangon — de azért szemes kenyekkel teltek meg. Engedd, hogy orvosért küldjék. — Nem, nem engedem! — szükségtelen! Izgatottan, sebes léptekkel járt le s fel a szobában. Néhány napra távozom. A légváltozás sokszor jót tesz, megakadályozza a betegséget. — Fiam, engedd, hogy veled menjek — esdeklette az anyja. Te nem vagy olyan állapotban, hogy egyedül ereszthesselek, hidd el Carlos jobb lesz, ha elkísérlek. — Anyám ne félts, jobban leszek, de ezer- Blette jobb lesz, ha egyedül leszek. — Nagyon hosszasan maradtál Olaszországan’ m°odá Lady Carew. Nem hiszem, hogy az jZ ' g'ljat jót tett volna neked. Menj el néhány tre Skócziába; az a jó éles levegő helyre fogja készségedet állítani, az ifjú fájó fejét az anyja vállára nyugtatta. — Anyám, édes jó anyám, mennyi bajt s nyugtalanságot okoztam neked egész életemben ! Oh mennyire kívánom, hogy bár jobb, engedelmesebb fiad lettem volna. Könnyek omlottak az ifjú szemeiből, forró, égető könnyek. Lady Carew soha sem látta fiát sírni, gyermek kora óta. Bizonyosan beteg, gondolá. — Fiam, mondá csendesítőleg. Te soha sem okoztál nekem bánatot. Te voltál életemnek egyedüli öröme, boldogsága. E szavakat hallva vad kiáltással ugrott el anyja mellől, előre nyujtá fejét, mintha hallgatózna s azt kerdé: — Ányám, nem halottál valamit? Nekem úgy tetszett, mintha közeledő nehéz lépéseket hallottam volna. — Csak képzelődés volt fiam; én nem hallok semmit. Carlos én nyugtalan vagyok miattad Idegrendszerednak van baja. Kérlek beszélj az orvossal, szükséged van reá. Te nagyon beteg vagy. — Nem anyára , ne félts. Elmegyek innét rögtön. Ezt az idegességet csak a légváltoztatás fogja megszüntetni. Anyám az uptoni vonalon egy hétre elmegyek Carlsdaleba. Vendégeinktől nem búcsúzom személyesen el, kérlek légy szives Candor bárónénak s Lady Gladynak az üdvözletemet átadni. De ne mondj nekik betegségemről semmit. Mondd, hogy dolgaim eligazítása végett kellett távoznom. Lady Carew remegő ajkakkal nézett reá. — Carlos, kimondhatatlanul aggódom éretted. — Legalább a legényedet vidd magaddal. Ne menj egyedül! — A legényemet ki nem állhatom, az egy ostoba szószártya! — kiáltá Carlos. Bocsáss meg anyám hevességemért, de Hirámot nem viszem magammal, örökös fecsegésével rendkívül izgat. Egyedül akarok menni. Meglásd, hogy meggyógyulva jövök haza. — Adja az ég, drága gyermekem! De midőn Carlos egyedül maradt, a két karját az asztalra tette, nehéz fejét reájuk hajtotta, s hangosan nyöszörgött. — Nem bírom ki! — kiáltó tompa hangon. Mennem kell — oh, egek, mit tegyek ? Engedd, hogy meghaljak, vagy megőrüljek — és feledni tudjak ! * * Sir Carlos még aznap kétszáz mértföldnyire távozott el hazulról, de nyugtalansága nem hagyta el. Reszkető idegeinek nem tudott parancsolni. Ha lefeküdt nyugodni, iszonyú kiáltással rettent fel; — ha aludni próbált, a kimerült test nem kapott pihenést, a zaklatott lélek nem talált enyhülést, oly borzasztó álmai voltak, hogy nincs az a fájdalom, mit könnyebben el ne tűrt volna. Firholmeban nem tudott nyugodni — elűzte gyötrelmet — és Firholmtól távol sem tudott nyugodni. Az a titok, amit ottan hagyott, mindenütt kísértette, üldözte. Hogy tudjak én oda visszamenni ? kiálta gyakran, reszkető kezeit forró homlokához nyomva. Kétségbeesése közepette az ő szerető, aggódó anyjára gondolt. Reszkető kezeit megszilárdítva levelet írt neki, azt írta, hogy sokkal jobban van, a légváltozás használt. Lady Carevot e levél rendkívül megörvendeztette. Gondolkozni kezdett, hogy fia távolléte alatt mit tegyen, miáltal örömet okozhat neki. Carlos említette volt, hogy az ebédlő teremben levő képeket másképpen óhajtja rendeztetni, — rögtön intézkedett, hogy ez a változás megtörténjék , és a tóról tett megjegyzése is eszébe jutott. Ezt is lecsapoltatja rögtön, s betölteti, egy díszfákkal beültetett domb fog a helyén emelkedni. Azt mondta volt, hogy igy szeretné — tehát meg lesz. És nem fogja halogatni. Mindent megtesz, csakhogy fiának örömet okozzon. Még aznap reggel irt Lynn Mavisba, s Gregson úr a jószágigazgató átjött, hogy értekezzenek együtt. Ő elvállalta ugyan a munkát, de azt mondá, hogy e szép tavat nagyon kár betöltetni. Egy hét múlva az emberek már megkezdték a munkát, s Lady Carew örömmel gondolt rá, hogy milyen kellemes meglepetést okoz a fiának. Talán valami benső ösztön, vagy valami elősejtelem tudatta Carlossal, hogy valami bajnak kell lenni, vagy lehet, hogy a keresett nyugalmat nem találta meg. Bár mi lett legyen a mi ösztönözte, de érezte, hogy vissza kell mennie Firhobaeba. Egy délután útra kelt, s késő éjjel érkezett haza. Az a cseléd ki beeresztette az ajtón, meg ijjedt sovány, beesett, halvány arczától. Sir Carlos nem engedte meg, hogy az anyját felköltsék s megérkezését tudassák; ez éjjel a kimerültségtől aludt, és az álom e most már oly ritka vendég, javára volt, reggel megfrissülve ébredt fel. — Talán, mondá magában, csak képzelődés volt az egész, árnyékokkal ijjesztettem el magam. Ezután erősebb és bátrabb igyekezek lenni. És most lemegyek reggelizni. A reggeliző terem a kényelem és fényűzés képe volt. Lady Glady pirulva s édes mosolylyal fogadta. Cawdor örült hogy látta, és az anyja szinte magánkívül volt örömében. Carlos az asztalhoz ült, s beszélgetni próbált. Egy párszor kinézett a parkba, úgy tetszett előtte mintha idegen dolgosok sürögnének ottan. De nem tett semmi megjegyzést, ez a körülmény nem érdekelte. Cawdor bárónő levert hangulatát látva, mulattatni akarta, s elkezdte beszélni, hogy távolléte alatt mi történt. Lady Glady figyelmes volt az étkezés körül előforduló szükségeire, az anyja pedig le nem vette róla szeretettől sugárzó szemeit. Egy idő múlva Glady Lady Carewra pillantva azt mondá: — úgy látszik, hogy a munkások ma reggel rendkívül szorgalmasak. Igen, válaszolt Lady Carew, ma be akarják munkásoknak az első s nehezebb részét végezni. Aztán a fiam felé fordult. Carlos, én tégedet meg akartalak lepni; de miután a munka közepén tértél vissza, elmondom titkomat, mit különben is megtudnál, ha a parkba kimennél."Folyt, Kövimán uralkodásának hetedik évében az évi deficit ugyanennyi. Hát ezt nevezi Tisza Kálmán a „pénzügyek rendezésének“ ? — A képviselőhöz tegnapi ülésében tárgyalta a zárszámadási bizottság jelentését az 1880- ik évi zárszámadásról. Lukács László előadó után Madarász József szólott a jelentéshez. Észrevételeire Prieszky Tádé és Szapáry gróf pénzügyminiszter feleltek. A ház ezután általánosságban elfogadta a javaslatot és megkezdette a részletes tárgyalást. — A közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalását a képviselőhöz pénzügyi bizottsága tegnap kezdette meg. — A közös pénzügyminiszteri válság kérdésével foglalkozik a „Wiener. Allg. Zeitung“, s erre vonatkozólag következőket írja: „Még e héten kell az elhatározásnak bekövetkezni a leendő közös pénzügyér személyét illetőleg s eddigelé a magyar főváros legjobban értesült köreiben sem tudnak semmi bizonyosat. Szlávy ugyan a magyar kormányelnök öcscsét, Tisza Lajost ajánlotta a felségnek utódjául, de eddigelé sem neki, sem a sokat emlegetett többi jelölteknek nem tettek formaszerű ajánlatot. A hírlapok által fölemlített személyek közül azonban már többen kijelentették, hogy nem fogadhatnák el a megtisztelő felszólítást. Zichy József gróf egészségi szempontokra hivatkozott, Tisza Lajos pedig arra, hogy neve Szeged felépítésével oly szoros kapcsolatban áll, mikop egyelőre még nem hagyhatná el Szegedet. A közös számszék elnöke Tóth Vilmos meg dr. Orczy Béla miniszter nem alkalmasak e tárcza átvételére. Ha tehát Tisza Lajos ragaszkodik (eddigelé csupán nem-hivatalos utón nyilvánított) elutasító álláspontjához, úgy a magyar kormány vagy intenczióinak meg nem felelő jelöltet fog támogatni, vagy kénytelen lesz osztrák jelölt felállításába nyugodni bele.“ így az Alig. Ztg. — Egy másik lap már meg is nevezi az esetleges osztrák jelöltet Coronini gróf személyében, a kitől azonban épen nem reméli a boszniai kormányzat javulását s igy maga is azt óhajtja, hogy találjanak Szlávy utódjául alkalmas magyar politikust. — A bűnvádi eljárás javaslata legközelebb egész terjedelmében meg fog jelenni. Csemegi Károly, ai még mindig beteg, a revíziót már elvégezte s már nyomdai akadály sincs a javaslat megjelenésének útjában. A közzététel után az igazságügyminiszer, valószínűleg már júniusban enquétet ki össze, mely elsősorban fog véleményt mondani a javaslat felett. Az esküdtszéki vita azonban — írja a P. H. — az enquete tanácskozásaiból ki lesz zárva. A parlamentben azonban egyesek, vagy pártok igen is nyilatkozhatnak az esküdtszék ellen, vagy mellett. A részletes indokolást Csemegi Károly még nem fejezte be, ez csak a nyár folyamában történik. Ha, minek szüksége nem forog fenn, az igazságügyminiszter ezt be akarná várni, az enquete csak a jövő őszszel hivatnék össze De mindenesetre több mint valószínű, hogy a javaslatot még ezen országgyűlés tárgyalni és törvényerőre emelni fogja, úgy hogy a kir. tábláknak a javaslattal kapcsolatos felosztása legfeljebb 2 — 3 év alatt meg fog történni. E hírrel kapcsolatban megemlíti a P. H, hogy Tereszky István a magyar polg. törvénynek az örökösödési jogra vonatkozó részét az igazságügyminiszterhez benyújtotta. Áll 480 %-ból. Az igazságügyminiszter az érdekes kodifikacionális részlet nyomását elrendelte úgy hogy ez is csakhamar napvilágot fog látni. ’ Az osztrák képviselőház tegnapelőtti ülésén folytatta a vámtarifa revízióról szóló javaslat részletes tárgyalását. A gabna, maláta és a hüvelyes vetemények vámtételei, az ellenzék minden erőlködése daczára, változatlanul elfogadtattak. A ház az összes indítványokat elvetette.• Egy kairói távirat jelenti, hogy a cserkesz katonatisztek ellen hozott ítélet rész benyomást tett. Az alkirály megtagadta az ítélet aláírását. ORSZÁGGYŰLÉS: I. A képviselőház ülése május 4-én. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Duka Ferencz, Tibád Antal. A kormány részéről jelen vannak: Szapáry Gyula gr., Pauler Tivadar. Az ülés kezdődik i. e. 10 órakor. Az előzetes bejelentések után tárgyalás alá vétetett a zárszámadási bizottság jelentése az 1880. évi állami zárszámadások megvizsgálása tárgyában. Lukács László előadó a bizottság nevében ismertetvén az 1880. évi zárszámadásban előforduló túlkiadások és az előirányzat nélküli kiadások, valamint a jelenkező kevesebb bevételek iránt felhozott indokokat, a következő hat javaslatot ajánlja elfogadás végett: 1. Az 1880. évi állami költségvetési törvényben, valamint időközben póthitel alakjában a minisztérium részére engedélyezett hitel ellenében az 1880. évi állami zárszámadás szerint előforduló túlkiadások, valamint a felmerülő kevesebb bevételt jóváhagyatnak. 2. Az 1880. évi állami zárszámadás, mely az 1880. évi állami háztartás eredményéül a következő végösszegeket tünteti elő : előirányzott kikiadás 269,561,186 frt 17 kr. előirányzott bevétel 239.583,157 frt, költségvetési hiány 29.978,029 frt 16 kr. előirt kiadás 280,606,238 forint 977 kr. előirt bevétel 278.342,197 frt 347s kr, jövedelmi hiány 2.264,041 frt 63 kr ezennel jóváhagyatik és a minisztériumnak a törvényszerű felmentés megadatik. 3. Mondja ki a képviselőház, hogy a költségvetési és az azt kiegészítő póthiteltörvények keretén kívül a kormány által különös felhatalmazás alapján eszközölt kiadások és bevételek — habár azok a felhatalmazást nyújtó törvényben számszerűleg megállapítva nem is volnának — a zárszámadásokban a költségvetési törvény hasonló természetű kiadásai, illetőleg bevételei között az utalványozásnak megfelelő előirányzattal, mint előirányzat szerinti összegek számolandók el. Madarász József a zárszámadások között nélkülözi a Horvát- és Szlavonországokkal történt leszámolást, 1880-ra pedig azt hiszi, hogy a zárszámadások megbirálásánál okvetlenül szükséges, hogy a ház ezen leszámolást ismerje, hogy tudja, mennyit kell az országnak Horvátország közigazgatási költségeire ráfizetnie. Reménye, hogy a fő