Ellenzék, 1882. január-június (3. évfolyam, 2-146. szám)

1882-05-26 / 119. szám

.­. Kolozsvárt 1882. 2. Szándékoznak-e a t. miniszter urak ezen felttt­­. vételessék­mulasztásért az említett szolgabirót, s a tör­­i!é,k ill.ti Ujjút lelel.tr. lenni? 1­­ Az ügynek a fennforgó viszonyok közötti kisza­­bldatlan horderejénél fogva, szándékoznak-e ezen ügyet , figyelemmel kisérve őrködni a fölött, hogy a most másba hozandó nagy zsidó pénzeszközök daczára, a bűnös zsidó vagy a bűnös zsidók méltó büntetésüket e­ T­ojr­­sz­a Kálmán miniszter­elnök biztosítja a házat, hogy úgy ő, mint az igazságügymin­i­ter saját hatáskörében meg fogja tenni a szűk­ülés intézkedéseket az ügy földerítésére.­­Helyes- Lvi Valamint gondja lesz arra is, a­mennyire a kormányzat hatáskörébe tartozik, hogy a bűnö­sök a törvény teljes szigorával jújtassanak. Pauler Tivadar igazságügyminiszter kije­lenti hogy már ma felszólította a nyíregyházi törvényszék elnökét, hogy az ügyről jelentést te­gyen. (Élénk helyeslés.: Istóczy Győző tudomásul veszi a minisz­terek válaszát, de fenntartja magának, hogy szük­ség esetében az ügyet időről-időre szellőztesse. (Derültség.) A ház erre a választ tudomásul vette. Irányi Dániel mielőtt interpellácziójának tulajdonképeni tárgyára áttérne, mély felháboro­dásának ad kifejezést azon üldözés felett, melyet az oroszországi zsidók saját polgártársaiktól szen­vednek és melyek kétséget támasztanak bennünk az iránt, váljon a civilizált Európában és a 19-ik század vége felé, vagy a középkor sötét száza­daiban élünk-e. Erről azonban bővebben akkor fog nyilatkozni, ha Szatmár megye kérvénye kerül tárgyalás alá. Felszólalásra az készül, hogy eloszlattassanak azon aggodalmak, melyek részint a kérvények, részint fölmerült más tények kö­vetkeztében izraelita polgártársaink kebelében tá­madtak. Az egyik tény az ismeretes zólyomi eset a­hol falragaszokban hívták föl a polgárokat a zsidóüldözésre. A másik tény az, melyet Onody tegnap felhozott. Szóló nem akar a vizsgálatnak és a törvényszék ítéletének eléje vágni! azt az egyet azonban tiltja, hogy egy dolog nem fog kiderülni: az, hogy a zsidóknak bizonyos vallási szertartásokhoz keresztény vérre volna szükségük. (Mozgás. Egy hang a szélső­balodalon: Nem le­het tudni!) Az nézetem szerint mese, melyet a közép­korban költöttek azok, a­kik a zsidóknak ellensé­gei voltak. Az lehet, hogy annak a bizonyos egyén­nek — Schwartz Salamonnak hívják, mint az előt­tem szólt képviselőtársam mondotta — bűnössége ki fog derülni, hogy azt a leányt talán meggyil­kolta vagy máskép láb alól ejtette; de figyelmez­tetem a t. képviselő urat — őt, ki nagy olvasott­sággal bír — arra az esetre, mely ezelőtt 25—30 esztendővel Francziaországban történt, a­hol nem egy, hanem — nem emlékszem tisztán — 17 vagy épen 21 ártatlan leányt gyilkolt meg és tett el láb alól egy ember, Troppmann-nak nevezték, tudtommal pedig nem volt zsidó, s a ki midőn az utolsónál rajta vesztett, elvette tüntetését: feje a guillotine lábaihoz hullott. Az tehát lehet, hogy ez esetben ió bűn forog fenn és e bűnt nem lehet, hogy bárki is passtolni akarja; de ismétlem: azt nem hiszem, hogy az derüljön ki, hogy Mózes vallása valamely szertartásihoz keresztény­vért követel. Ha ma költöztek volna be a zsidók ez országba, akkor talán lehetne ily babonát, ily balvéleményt elhinni; de hisz századok és száza­dok óta laknak közöttünk és mondja meg akárki, hogy ennyi sok bűn közt, a­mely zsidóra és nem zsidóra kisült, volt-e egyetlenegy az előadotthoz hasonló eset, a­mely törvényszerűleg bebizonyít­­tatott volna? Én, tisztelt ház, nem akarok a törvény­szék ítéletének elébe vágni, hanem bevá­rom azt; mindamelllett szükségesnek tartottam felszólalni, még­pedig ezen padokról szólalni fel, nehogy azon hiedelem terjedjen el, hogy mi is osztozunk azon nézetekben, melyek itt hangoztat­va voltak; szükségesnek tartottam azon pártrészé­ről, a­mely nemcsak az ország függetlenségét írja fel zászlajára, hanem a szabadságot a jogegyenlő­séget és a humanizmus is. (Helyeslés a szélsőbal­­oldalon.) Én én hiszem, hogy ha nem lenne elegen­dő sem az emberi érzet, sem a törvények iránti tisztelet arra, hogy polgártársaink oly tettektől tartózkodjanak, a­minek Oroszországban előfor­dultak, akkor elég lesz annak megfontolása, hogy ily tettek nemcsak önmagukat, hanem a nemzeti becsületet is megfertőztetik. Szegeden történt Ráday gr. királyi biztossága alatt, hogy egy gonosztevő, Rózsa Sándor nem akarván bűntársait felfedezni, hogy őt vallomásra bírja, utoljára rámutatott egy csomó német hirlapra, és így szólott hozzá: „Lát­ja, ezekben a német lapokban az áll, hogy Ma­gyarországon nem lehet többé bátorságban utazni, hogy itt szék­ében, falun, városon, pusztán és min­denütt rablók dúlnak, szóval, hogy Magyarország egy vad, barbár ország.” Erre Rózsa Sándor azt kérdezte: „Az áll azokban az újságokban ?“ „Az.“ „No, hát tessék írni a tekintetes urnák“ — és megvallotta, kiderítette bűntársait. Ami egy rablóra nem tévesztette hatását: a nemzeti becsület neve, az nem fogja érzéketle­nül hagyni a becsületes hazafiakat. Én, te hát, ezen reményben vagyok és voltam eddig is, és hiszem, hogy úgy a hatóságok, mint különösen a kormány meg fogják tenni kötelességüket, nem csak az irányban, hogy az izgatásokat megelőz­zék, a kihágásoknak elejét vegyék, hanem azon nem várt esetre, ha valahol mégis történnék kihágás, azt a legszigorúbban meg fogják fennyittetni. Ezt kívánja a törvény, ezt kívánja az emberiség, ezt kívánja a nemzeti becsület. A t. miniszter úr az imént Istóczy képvise­lő úr interpellác­iójára adott válaszában e rész­ben megnyugtatott és én remélem, hogy ezen megnyugtató szavai országszerte visszhangra fog­nak találni. Interpelláczióm így szól: (Olvassa.) Interpellác­ió a belügyminis­ter úrhoz. Tekintve, hogy a közelebb múlt napokban közbe­jött némely tény, illetőleg elterjedt hír, izraelita polgár­társainkban aggodalmat képes kelteni; ámbár szeretem hinni, hogy ez aggodalom, a nép törvénytisztelet­ ée em­berséges gondolkozásánál fogva alaptalannak fog bizoo­nyulni ; mindamellett nem tartom feleslegesnek kérdezni a tisztelt belügyminiszter úrtól: nem tartja-e tanácsosnak, hogy említett polgártár­sainkat, a személy- és vagyonbiztonságnak s általában a törvényes rendnek bármi körülmények között leendő fen­­tartása iránt különösen is biztosítsa s őket, a mennyire lehet, megnyugtassa? Tisza Kálmán miniszterelnök: Megjegyzem mindenekelőtt, hogy azon bánásmódot, melyben egy szomszéd nagy állam izraelita lakosait ré­­sz­esíti, ő sem ítélheti el keményebben, mint én. Én is a XIX. századon és Európán ejtett szégyen­foltnak tekintem. (Helytslés.) A­mi a kérdést magát illeti, ismét csak biztosíthatom a képviselő urat, hogy a kormányzat részéről minden meg fog történni. A Kisfaludy Társaság­ból. Budapest, május 24. A Kisfaludy­ Társaság mai ülése díszes és nagyszámú közönség jelenlétében folyt le. Teljes mértékben megérdemelt volt ez érdeklődés, mert a tárgysorozat sokat és elvezetést nyújtott. Beje­lentésekkel kezdődött az ülés. Az elnök Gyulai Pál tudatta, hogy megbízás szerint Greguss Ágostnak üdv­­kivánó táviratot küldött Velenczébe, melyre a megtisztelt már válaszolt is, sőt azóta fölüdülve vissza is tért. Egyúttal fölemlíti az elnök Tóth Lőrincz tagtárs 50 éves írói jubileumát s az ez alkalom­ból rendezett diszlakomát. Majd Beöthy Zsolt hozta örömmel tudo­másra, hogy Pozsonyban irodalmunk termékeit az ottani Toldy-kör nagy gonddal őrzi; igy Kisfalu­dy Károly szobája, melyben Pozsonyban lakott, ma is olyan állapotban van, mint akkor volt s gondoskodva van róla, hogy ezután is ott válto­zás ne történjék. Gsathó Pál sírját is gondozzák. Beöthy, ki a Dux ünnep alkalmával járt Pozsony­ban, a legnagyobb elismeréssel szól, az ottani ma­gyarok hazafias, kegyeletes érzéséről. E jelentések után a fölolvasásokra került a sor, melyeket Szász Károly nyitott meg két szép költemény elszavalásával. Szász Károly már ré­gebben megírta az egyiket, (Húsz év múlva) s most, hogy az újabbat, melynek czíme : Harmincz év múlva­ bemutatta, összefüggés végett előadta mind a kettőt. A közönség nagy tetszéssel fogadta. Nem csekélyebb érdeket keltett Pulszky Ferencz elő­adása. Szellemes írónk „Életem és korom“ ne­gyedik azaz végső kötetének bevezető fejezetét : „Flórencz és florenczi társaság“ olvasta fel. E fe­jezet a szerzőnek 1859 ben írott versével kezdő­dik, melyet akkor, mint emigráns, levélképen intézett Deák Ferenczhez. E verses levélről azt hitte, hogy elveszett, s csak nem­régiben Deák Farkas írásai közt találta meg. Ezután helyre­igazítván a Illik kötet némely kifogásolt téves adatait, az emigratió utolsó politikai tevékenysé­gű napjairól emlékezik meg. Pulszky Cavour ha­láláig Turinban tartózkodott s csak azután költö­zött Florenczbe. Sok érdekes adatot beszélt el az itteni életről. Az ő házában abban az időben a művészet és tudomány képviselőinek központja volt, s Garibaldi megjelenése szombati estélyein „vörös” szint adott azoknak. Flórenczben ismer­kedett meg Bakunin Mihályisal, a nihilismus aty­jával, ki szép nejével együtt gyakran volt ven­dége. Pulszky mai fölolvasása is bővelkedik mu­lattató, szellemes részletekben, melyeket folyéko­nyan, él­ezetesen tud előadni. Különben megem­lítjük, hogy florenczi élményei vázolásában Pulsz­­ky kis kitéréssel Kossuth „Iratainak“ szentelt pár szót. Lehetetlen — úgymond többek közt — e három vaskos kötetet fájdalom nélkül elolvasni. Mennyi tevékenység, mennyi lángoló hazaszeretet és semmi eredmény. Az utána következő Ábrányi Kornél két költeményét a „Könnyek“ s a „Várnai csata” Györy Vilmos olvasta fel élénk hatással. Bán­fi Zsigmond dolgozatát Musset Alfréd „Éjszakák“ czímű költemény cziklusáról, valamint e ciclusnak legszebb darabja a „Dabreczeni éj“­­nek verses fordítását Beöthy Zsolt olvasta fel s ez volt a mai ülés utolsó száma. Bánfi dolgoza­tában Musset lyrai költészetének rövid jellemzése után részletesen tárgyalta a költő életének azon mozzanatát, melyeknek az „Éjszakák“ léteket kö­szönik. Vázolta szerelmi viszonyát George Sanddal s a fájdalmas csalódásokat, melyek a végleges el­válást előidézték. Ezen viszonynak és fájdalmak­nak emelt a költő emléket az „Éjszakák világhí­rű cziklusában, melynek 4 darabja művészi meg­­állapodottság tekintetében kiválik egyéb lyrai al­kotásai közül. IRODALOM és MŰVÉSZET. Színházban. Az este egy „Éhesek“ czímű öt felvonásos bohózat08 vígjáték került szinre először, a­me­lyet Winterfeld A.­irt és Gabányi Árpád, szín­házunk tehetséges tagja fordított magyarra. Csekély számú közönség nézte az együgyű bohóságot, melynek ha meséje elmondására vál­lalkoznánk is, ez által épen oly kevéssé mulat­tatnék az olvasót, mint a­mily kevésbé mulat­tatta a vígjáték az esteli közönséget. Gyarló eredetinek, a másolata jó nem le­het. Nem is az! A darab komikai modora és hatása hasonlít ahoz a művelet hatásához, a­me­lyet valahol leírva olvastunk. A németek — mondja Björne — hasonlók a majmokhoz, melyek százszor is megforgatják a diót a kezükben, a mielőtt megtörnék. Addig játsznak a dióval, míg az magától szétesik, de hamarább elvesztik a belet, mint a türelmü­ket, azonban mivel jó fogaik vannak, végre is belef­érnek. Ez a bél az estéli adoma és ötlet után ta­pogatózó vígjáték komikai hatása, s a dióhéj ma­ga az estéli vígjáték. A szereplők különben buz­galommal és elismerésre méltóan játsztak. Ga­­bányi hatásosan iparkodott abban, hogy egy éhes német zugprókátort mulatságosan mutasson be. — A kolozsvári m. kir. Középiskolai ta­nárjelöltek Segélyegyesülete f. hó 27 én szom­baton d. u. 5 órakor tartja meg ez évi zár­köz­­gyülését a bölcsészeti kar Vili. sz. tantermében, melyre a tagok tisztelettel meghivatnak s felké­­retnek azon minél számosabban megjelenni. Tár­gyai: 1. A tisztviselők évi jelentése s lemondása. 2. Szünidei bizottság válasz­ása. 4. Indítványok. Kolozsvárt, 1881. évi május hó 26-án. Mento­­vich Ferencz, s e. elnök. Nuricsán Victor, s. e. titkár — Zöld farsang. Egyetemünk román if­júsága tegnap tartotta meg „Júlia” egyletének ja­vára majálisát a „Stadler“ kertben. A kitünően sikerült tánczvigalman igen sok vidéki intelligens román család volt jelen. A mulatság csak a reg­geli órákban ért véget. — Özv. Voith Józsefnét született Tamási Máriát tegnap délután nagy részvét mellett kí­sérték örök nyugalomra. K Ilondör kerestetik. Apró betörései, garázdálkodások napirenden vannak Kolozsvárt. Rendőreinknek állandó mallheur-je azonban csak későbbi, kevésbé veszélyes, találkozást enged meg az ilyen garázdák s csirketolvajokkal. Oly helye­ken, hol a közforgalom, vagy a városrész körül­ményei megkívánják csak elvétve áll őrhelyén a kirendelt rendőrközeg, minek aztán természetes következménye, hogy naponta ismétlődnek kisebb­­szerű galibák. Ma reggel is a Széchenyi-téri híd mellett Túrós János hidelvei lakos Ágnes nevű leánya, míg kis egyfogatu szekeréről — a la „Milimari“ — tejes fazakaival egy közeli házba távozott, addig egy termetes oláh csavargó felka­pott szekerére és hajtani kezdett. A kijövő leány kérésére, hogy leszálljon — csaknem agyon ver­te azt, úgy hogy az összegyűlt népség alig tudta megszabadítani a dühöngő oláhtól. Rendőr sehol. — A nagy­váradi postaigazgatóság figyelmébe. Lapunk utján figyelmeztetik Szi­lágy-Szentkirályról a fenntirt postaigatóságot, hogy a postahivatal kezelője Szilágy-Szentkirályon la­kik, míg a postahivatal Debren község­ben van. E hallatlan állapot megszüntetését ké­ri a nagyváradi postaigazgatóságtól az illető vi­dék birtokossága és intelligentiája. — Mi is re­méljük, hogy a postaigazgatóság belátja ezen ab­­normiv állapot tarthatlanságát, mielőbb intézked­ni fog a közönség óhajának érdekében. — Távirónő szerelme, Ilon kisasszony épen asztala előtt görnyedt s kedvesére gondolt, a­ki már egy hét óta nyakra főre készül az ügy­védi vizsgára. Szive dobogása versenyre kelt a villanygép zakatolásával s olyan szépen festette ki a jövőt maga elött, hogy az ablakon belopózó napsugár csak amúgy irigyen pislogatott feléje az ablakzugból. Álmodozásai közepette egy fehér kéz nyúl be az ablakon, remegve tartva egy sürgönyt átvétel végett a bájos hivatalnoknő elé. A sürgöny csak a következő szavakat tartalmazta: „B. Ede diófa-utcza 23. Szerdán váratnom kellett téged, bocsáss meg. Ma este az uj­ utczai czukrászatban a szokott időben. Mari.“ Ilon szive elszorult, kicsi hija, hogy könyekre nem fakadt. Megszámitotta a szavakat s aztán gépiesen kitartá karját, elfoj­tott hangon susogva: „Hatvan k­raj ez ár“. Nem volt képes felemelni szemét arra a nőre, ki ily irtózatos módon kényszeríti hogy maga döfje szivébe a tőrt. Feladta a táviratot,­­,de mint ren­desen azon nap is eljött. Hiába találgatá kedvese kedélyváltozásának okait, nem birt nyomára jönni. Egyszerre véletlenül előmutatja a kapott táviratot, melynek eredete felől, mint mondá, nem bír ma­gának felvilágosítást adni. A leányka szemei meg­teltek könyekkel, az öröm könnyeivel. Tehát igaz? Csakugyan hihet-e neki ? Nem csalta őt meg ? Nem, az ifjú barátai fogadásból tették e veszélyes próbát, s az ifjú leány azt diadalmasan állta ki, úgy is mint hű nő, úgy is, mint meg­bízható hivatalnok. — Zsidóellenes mozgalom Pozsony­ban. Pozsonyban néhány nap óta, több tekinté­lyes zsidókereskedő névtelen leveleket kap, me­lyekre pecsét helyett papiros van ragasztva, e felirattal: „A zsidóban a legtöbb baj nem a val­lás, hanem a faj.“ Középen pedig ez a szó áll: „Füstölő“. A levélborítékban a „Szózat“ czimen zsidó gúnydalok vannak, részint nyomtatva, ré­szint vegytani tintával sokszorosítva. Ezeken kí­vül reggelenként antiszemitikus falragaszokat ta­lálnak kifüggesztve, melyeket azonban a rendőr­ség elkoboz. — Szent-Pétervár ég! A nihilisták fel­gyújtották mind a négy sarkául E rémhír járta be tegnapelőtt a budapesti tőzsdét, minek az lett a következése, hogy a hitelrészvények azon­nal 2 forinttal alább szállottak. Később e hír „alaptalannak bizonyult“, s a részvények ismét visszaszöktek az előbbeni árfo­lyamra. — Nagy emberek orra. Az itt nem le­het érezni szaglás nélkül, arról bárki meggyőződ­hetik, ha orrát erősen befogja. A legundorítóbb gyógyszert el lehet fogyasztani e módszer alkal­mazása mellet a nélkül, hogy kellemetlenségét érezné az ember. Az inyencz rendszerint finom szaglással bír, és szabályként áll az, hogy a szel­­lemdús embereknek igen érzékeny orruk van, va­lamint tudvalevő dolog, hogy a görög istenek leg­inkább a finom illatban gyönyörködtek. Az indus „Mahabaratha“-ban, mikor Mahavida keresi Am­­rut, követi a szél fugalmát, mely szárnyain illa­tot hoz. Alberoni bíbornoknak olyan finom orra volt, hogy mikor késő vénségében elvesztette sze­­mevilágát, szaglás útján meg tudta különböz­tetni a fiatal nőt az Öregtől. Rousseaunak olyan finom érzéke volt a szag iránt, hogy meg akarta írni a szag botanikáját, s ez csak azon múlt, hogy a nyelv nem bir annyi kifejezéssel, mint a­hány féle szag van a természetben. Kant nem tűrhette hallgatói közt a szegény sorsú ta­nulókat, mert nem tudta kiállani olyan emberek­nek leh­el­latét, a­kik rosz étellel táplálkoznak, s azokat, a­kik fekete kenyeret esznek, „közönsé­ges“ embereknek nevezte. Napóleon olyan fiatlm szaglással bírt, hogy Szt.­Ilona szigetére való át­szállítása alkalmával beteg lett a kátrány szagától. Csak azért, mert félt a friss olaj­festék szagától, száműzetésében inkább egy kényelmetlen régi házban lakott, a­helyett, hogy a számára kom­forttal berendezett új épületbe költözött volna át. II. Fülöp spanyol király egyáltalában nem birt érzékkel a szag iránt. — József főherczeg, ki a napokban leg­­fölebb június 10-éig utazik Nagyváradra, Lipov­­niczky püspök vendége lesz, ki pompás, legtága­sabb lakosztályát rendezteté be a főherczegi csa­lád számára. Eleinte nem volt biztos, hogy Klo­­tild főherczegasszony s a főherczegi gyermekek is mennek-e, mert a főherczegasszony pár napig gyöngélkedett, most azonban már meg van álla­pítva a terv és aligha szenved változást.­­ A püspök a termeket a legszebb festményekkel érint­­teté, a legszebb tájképek váltakoznak a főherczegi család számára berendezett termekben. Römer Fló­rig kanonok pedig rendelkezésre bocsátja ama leg­újabb műveket, melyekben József főherczeg leg­inkább gyönyörködik. Egyáltalán vére semmi ünne­pélyes fogadás nem lesz, hanem azért a város kö­zönsége fényes fáklyászenét szándékozik rendezni, hogy tiszteletét és szeretetét kimutassa a főher­czeg és családja iránt. — Haladunk. Fehérmegyében Nagy-Per­­káta községben e hó 21-ikén vezette oltárhoz Krizsán József parasztlegény Mandl Johanna zsidó leányzót, ki előzőleg kitért a kath. hire és keresztségben Kornélia nevet nyert. A keresz­telés és a menyegző igen ünnepies volt s az egész falu részvételével tartották meg a lako­dalmat.­­ Sarah Bernhardt visszatért Párisba, s a Varietésben a „Kaméliás hölgyében kezde meg szereplését. Az első előadáson az elsőrangú pá­holyok ára 800, a másodrangúaké 500 frank volt. A művésznő a Vaudeville-hez is szerződött három estére, esténként 1000 frankért. Az első estén egy Sardou darabot, a másodikon a „Kaméliás hölgy“-et, a harmadikon nem bizonyos hogy mit adnak, a művésznő játszani fog Arnault kisas­s­­zony „Jane Grey“ czímű drámájában is; ha e darabot egy színigazgató nem fogadná el, Sarah Bernhardt egy színházat fog bérelni s szinte hozza a darabot saját riiseójára. — Repülőgép. Buranovski tanár, orosz léghajós új repülő­gépet talált újabban fel, mely alak­jára nézve tökéletesen hasonlít a madárhoz. A gép főrésze egy henger, melynek belsejében a gép van elhelyezve. A gépen két ember számára van hely. A henger két oldalán és hátulsó végén egy-egy kerék van, melyek hasonlítanak a szél­malom szárnyaihoz s ezeknek sebes kézfogása irá­nyítja a gép mozgását viszintes vagy függélyes irányban. A henger egyik végén egy nyúlvány van, mely a kormány szerepét játsza s a gépet a kívánt irányban tartja. A henger mindkét oldalán levő két szárny hatalmasan csapkodja a levegőt eszközölve a felszállást s fentartva a gépet a le­vegőben. A gépnek, m­ielőtt felemelkednék, a mint a túzoknak, futnia kell a földön egy darabig, miért is hengerek vannak aljára erősítve, melyek felszálláskor hirtelen eltávolíthatók. A madárhoz egészen hasonló gép mozgatható feje a henger belsejében ülő két ember belégzését , a gép fű­tésénél szükséges levegő behatását szabályozza. Ez új repülőgép sok hasonlóságot mutat fel a Baumgartenével. — Nagy tűzvészek Oroszországban. A fehér czár birodalmában egymást érik a tűzvé­szek. Falakat, városokat gyújtanak fel és égetnek hamuvá. Legutóbb Kowno városban tört ki tűz és harmincz óráig tartott. Nyolcz ember odaégett s több mint negyven megsérült. A zsidóknak minde­nük odaégett. A tűzoltók szándékosan késleltették az oltást, a­miért most vizsgálatot indítottak elle­nük. A város ma csak romhalmaz. — A Niagara villanyvilágításban, Ro­­chesterből (Amerika) Írják a „New­ York Herald”­­nak azt a különös hírt, hogy a Niagara zuhata­­gok környékét nem sokára villamossággal látják el. Mint mondják, Henkle Leonard egy új villa­mos világítási rendszer feltalálója, megvette az összes Niagara zuhatagok parkját a Prospect­ Park­ Associationtól egy millió dollárért. A szerződés magában foglalja a zuhatagok használatát, melyek erejének 2 millió lóerő felel meg. Henkle kiváló tőkepénzesekkel áll összeköttetésben és részvénytár­saságot akar alapítani 20 millió dollárnyi tőkével. A víz erejét óriási gépek segélyével fogja felhasz­nálni villamosság előállítására, de a műtétet ma­gát egyelőre elárulni nem akarja. A feltaláló 65 amerikai nagy­városba be akarja vezetni a villa­mosságot és világításra akarja fordítani. Henkle azt állítja, hogy az elektromosság 500 mérföldnyi távolságban is még egészen jól használandó. Henkle híres feltaláló, ki évek óta foglalkozik a villamos ténynyel. — A cseh főnemesség és a csei iro­dalom. Közismeretű dolog, hogy a cseh főne­­messég a legújabb időkig idegenkedett a cseh nyelvtől és irodalomtól. Még is azok kik cseh nem­­zetiségüeknek vallották magukat, ignorálták a cseh irodalmat, nem olvastak cseh könyveket és nem pártolták a cseh irodalmi intézeteket. Ezen közöndösségek lassanként szűnni kezd. A prágai „Cech“ örömmel látta, hogy a cseh fő­­nemesség soraiból ezen évben három férfiú lépett a cseh irodalom terére. A prágai „Hospodárski Noviny“ Schwarzenberg Frigyes herczegtől közöl czikkeket. Harrach János gr. az „Osve­tában“ útirajzokat közöl és Krakovsk­y-Ko­­lowrat Zdenek gróf gazdasági lapokba szo­kott írni. — A Gotthárd-vasút megnyitási ünne­pélye szakadatlan egymásutánban foly, nagy ér­deklődés mellet. A megnyitó diszvonatok teg­nap, kedden indultak vissza Luzernból, Milanó­b­a. Három külön vonat indult rövid időközökben el egymás után, az első reggeli 7 ó. vitte a miniszte­reket, honoracziorokat és a sa­jtó képviselőit, a második az olaszokat, s a harmadik a németeket és a svájcziakat. Az út visszafelé valóságos diadal­menethez hasonlított. Az állomások mindenfelé MINDENFELE. Kolozsvárt, május 26. e­llenzék­­ a ifj. Szilágyi abban, hogy a zugprókátor ír­noka hatás tekintetében gazdája mögött ne ma­radjon. Dobozi L. asszony, Szentgyörgyi, Krasz­­nai s rövid szerepében Harrach, észrevehető buzgalmat fejtettek ki a darab hatása érde­kében. A gyér közönség tapsa alig,alig volt hallható. Május 26. ünnepiesen fel voltak díszítve s óriási néptömeg lelkesült ervivái fogadták mindenütt az érkezőket; különösen szívélyes volt a fogadtatás Schwyz, Iaido és Bellinzona állomásokon. Apró hírek. Dr. Tóth Miklós gör. k. eperjesi püspököt tegnapelőtt reggel nagy pompá­­ra temették el székhelyén. — A budapesti . 1?0 .h.1168 Marschalla kitűnő konyháját átviszi Si?'16 AZa”Angol királynődhez) hol állandó frinsít H A Szent-István szoborra eddig 10,590 S Káté STg^üUbe- - ’ Sz°sed népe“ czim népkílifc­gépek27„ákk«£2Pfdi- £»■ ?ege4d UyJ ■i»« BÜCSSmfti pV.51n ,0|'ad“ Nyilvános köszönet. tál Azt«o0fVárVUQItor|UÜ fóUnoda ifjúsága ál­­tal az 1882 év május 22-én rendezett „májusi anczvigalom“ alkalmával összes bevétel volt 526 VTI 4 . A tinta jövedelem 256 frt és 29 kr. Mely tiszta jövedelem fele részben a „Kriza alap” s felerészben az ifjúsági kórház-slap javára fordit­­tatott. Felülfizettek : Kőváry László 8 frt, Schuszter Mihály 3 frt, Kovács János 4 frt, Barla Domokos 2 frt, özv. Bokros Ádámné 2 frt tt ift, Gruls 50 kr, özv- Groisz Gusztáváé 2 frt, n’ tertieZSD 2 frt, Téterffy Dénes 3 frt, Gálffy Endre 4 frt, Északi Károly 3 frt, Ferencz József 5 frt, Végh Mihály 1 frt, dr. Groisz Gusz­­táv 2 frt, Gálffy Kálmán 4 kr, Hutflesz Károly 7 frt, özv. Donogán Gergelyné 1 frt, Szigethi Miklós 3 frt, dr. Haller Károly 1 frt, Schütz­er- Nagy József 1 frt, Gyarmathy Miklós 1 frt, Váradi Károly tan. fel. 1 frt, Bé­kes k­árály 2 frt, Gyulai László 2 frt, Wagner Eug­es 2 frt, dr. Veres Vilmos 1 frt, gr. Beth­len Gergely 1 frt, dr. Wachsmann Ede 2 frt, Hütter Alajos 3 frt, Bagaméri Károlyné 2 frt Mózes András 1 frt, Malom Zsigmond 2 frt, Zatureczky István 1 frt, Kolly Viktor 1 frt, Kővári Endre 1 frt, Árkosi Gyula 4 frt, Biasini Sándor 1 frt, Csíki Emánuel 1 frt, Barth­a Lajosné 40 kr. Összesen 84 frt 94 kr. Ajándékoztak: Boros György 5 frt, Simon Ferencz 5 frt, Szabó Lajos 1 frt, Albert Zsuzsán­­na Bélön 1 frt, Székely Sándorné 2 frt, Ürmösi Miklós, B­pest 2 frt, Fekete Pál 2 frt, özv. Kriza Jánosné 5 frt, Kriza Gyula Segesvár 5 frt, Fe­­renczi Mózesné 2 frt, Vajda Sándor 5 frt, Berde Áron 2 frt, özv. Gyergyai Ferenczné 2 frt, Sárdi József 1 frt, Szabó György Sz.-Fenesi 2 frt, Ár­kosi Dénes, Rava 2 frt, Kiss Mihály, Árkos 2 frt, Török Sámuel, Sz.­Mihály 1 frt, Jánosi Gergely és neje Gedó Ráchel 4 frt. Összesen 49 frt. Fo­gadják a mélyen tisztelt felülfizetők, ajándékozók s úgy­szintén az érdeklődő nagy­közönség a ne­mes ügy érdekében tanúsított áldozat­készségek, nemes buzgalmakért e helyen is köszönetünket. Gábor Albert pénztárnok. Árkony Lajos titkár. TÁVIRATOK. Bécs, máj. 26. Az európai nagyhatalmak abban álla­podtak meg véglegesen, hogy Törökország Francziaország és Angliának aegise alatt meg fogja szállani Egyptomot. Az egyptomi krízis ezen bevégzése érdekében leginkább Bismarck fáradozott, kinek a béke fentartá­­sa érdekében buzgólkodó Freycinet-kabine­­tet a fenyegetődző megbukás ellen védeni kellett. Budapest, máj. 26. A képviselőház közoktatásügyi bizottsá­ga tegnap este tartott ülésben Kovács Albert­­nek a múlt gyűlés határozatából készült je­lentését a középiskolai javaslat visszautasítá­sáról 7 szóval 6 ellen elvetette s új jelentés­el készítése Szathmáry Györgyöt bízta meg. NYÁRI SZÍNHÁZ. Kolozsvárt, 1882. május 27. A PÁRBAJ. Dráma 5 felvonásban. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Bartha Miklós. Kiadó: Stein János. Okleveles fog­ászmester* Dr. B. Máthé Dénes Kolozsvárról. Június 1-én indul körútjára. Június­ban meglátogatja Maros- Vásárhelyt, Beszter­­czét, Deést; azután Tordát, Dévát, az ősszel Nagyváradot, Szatmárt, Aradot és Temesvárt.­­Több bel- és külföldi orvosi tekintélyek által kitűnőnek talált „Mentha-fogpora“ kapható: Kolozsvárt­, dr. Hintz gyógysz., Csapó S., ifj. Csíki­­, Demeter kor. Maros-Vásárhelyt: Ber­­nádi D. gyógysz. Brassóban: László L. M. kér. Zilahon: Bogdánffy G. kér. Szatmári: Gil­­lyén I. kereskedő. Somkuton: Hiersch M. kér. Budapesten: Váradi Béla kereskedő urnái. Kolozsvárit rendel bel-monostor utcza 24 sz. d. e. 9—13. d. u. 2—5 óráig. ploitibeur és műfogmester A t. ez. gazda közönség figyelmét felhívjuk a könyvhirde­­tések rovatában elősorolt „Vörös Sándor, mezei gazda­ságtan rövid foglalata“ czímű jeles munka 2-dik bővített kiadására.

Next