Ellenzék, 1883. január-június (4. évfolyam, 1-148. szám)
1883-02-22 / 43. szám
negyedik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: Fótér 7. sz. hová a lap szobai részit illető közlemények cziuszendök. J AZ „ELLENZÉK“ "ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva" ... IC frt. |j Negyedévre ... 4 frt ■ • • ~ fr*- Ij Egy héra helyben . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. • ],njk az ..Ellenzék 11 mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. e Kéziratok nem adatnak vissza. 43. szám. NZEK. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, csütörtök, február 22. 1883. KIADÓ HIVATAL: Kolozsvárt, főtér 7 szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Félel're évre / A középtanoda. Végre napirendre kerül ez a kérdés is épen egy évtized vajúdásai után. A kormány első javaslata a középtávas közoktatás rendezése tárgyában évekkel ezelőtt került a képviselőház asztalára és számtalanszor el kellett ápoltatnia és ugyanannyiszor meg kellett buknia a bizottsági tárgyalásokban, míg végre egészen új alakba öntve, ma holnap a ház asztalára kerül. Igazán csodálatos az az irány, melyet kormányaink a közoktatási reform terén követnek. Kezdették legalul az elemi oktatás ügyével, megteremtvén ezelőtt 11 évvel a népoktatási törvényt; ennek alapján aztán teljes erővel hozzá fogtunk népiskolák és tanítóképezdék berendezéséhez. Ezután helyes logikával a középikola következett volna. Nem, itt ugrottunk egyet s folytattuk a magyar oktatásügy reformját — az egyetemnél: felállítottuk 1872-ben a második magyar egyetemet Kolozsvárt, a budapestit pedig a tudományos segédintézetek egész sorozatával gazdagítottuk; ma már ez irányban a kolozsvári egyetemre került a sor, melynél a dines vegytani intézet örvendetes záloga a további fejlődésnek. Csak a középiskola, a nemzeti közoktatásügy ez épen olyan fontos, ha nem fontosabb tényezője s emeltyűje, volt mindeddig valóságos árvája a magyar törvényhozásnak. Pedig mekkora lendületet vett volna a magyar hazafias közoktatás, a nemzeti kultúra, ha ezelőtt . .csak egy évtizeddel rendezzük a középiskolai kérdést bár olyan formán, mintha népiskolával tettük! Mennyivel egyöntetűbb volna műveltségi fejlődésünk! — mennyivel magasb miveamn állanának tudományos törekvéseink ! — mennyivel hazafiasabb életirányuk volna még a nem-magyar hazai köépiskolákból kikerült polgártársainknak is! És ez az utóbbi szempont kiválóan az, melyből a középtanodai javaslatot, a módot, ahogy azt a kormány a legutolsó órában a közoktatási bizottságul összeállíttatta, valamint a javaslat sok részét nem helyeseljük.egis ismételjük, a javaslatot s helyedben szólva : magának a nagy fontosságú kérdésnek napirendre tűzését üdvözöljük. Nem akarunk a közoktatási bizott 8kból kikerült legeslegújabb javaslat üzleteinek bonczolgatásába ereszkedni Unttal. Lesz még alkalmunk erre is áttérni. A javaslat tudvalevőleg egy csomó compromissum eredménye. Trefortnak nem volt sem erélye, sem tapintata eredeti javaslatának fentartását keresztül vinni. Lépésről-lépésre hátrált, érvényesülést engedett olyan tekinteteknek és szempontoknak, acceptált olyan érveléseket, meghajolt olyan befolyások előtt, melyeket ha eredeti javaslatának alapelvei szilárd meggyőződés gyümölcse volt, mereven vissza kell vala utasítnia. A javaslat tehát engedékenységnek, alkudozásnak, elvfeladásnak levén fattyúszülötte, semmikép sem elégítheti ki a követelményeket, melyeket egy ilyen törvényjavaslattal szemben helyes paedagogiai, politikai, culturális és nemzeti szempontokból teljes joggal formulázhatunk. Mindamelett elismerjük, hogy több határozmányát helyesnek, jónak, hazafiasnak tartjuk. Hogy a magyar állam területén középtanodai tanári qualificatióval csak az bir- t jön, akit azzal a magyar állam ruház föl, hogy Magyarországon egy tanár qualificationális kellékei közül a hivatalos nyelv ismerete ne hiányozzék, s más hasonló határozmányokat épen oly helyesnek, mint hazafiasnak és szabadelvűnek tartunk. Mert valóban csak groszdeutsch és dákoromán állambomlasztó álláspont rosszhiszeműsége bélyegezheti e kívánalmakat magyarosítási erőszakoskodásnak, midőn ezek, a legszigorúbb felfogás szerint és a legtúlzottabb liberalismus álláspontjából is, a képzelhető minimális postulátumai egy egészséges államszervezetnek. Egy állam, még ha respublika is, nem értelmezheti a szabadságot úgy, hogy ennek e czimén polgáraink ezerei meg ezerei megfosztassanak attól az előnyöktől, melyeknek különösen a középtanodákból kikerülő intelligens elemek számára a hivatalos államnyelv ismerete legeslegelső alapja és jogczime. Midőn az államnyelv magyar s igy ennek a tudása a közélet minden fórumán nélkülözhetetlen , tűrheti-e az állam, hogy felekezeti középiskolákból évente ezer meg ezer olyan ifjú kerüljön ki, akik egy szót sem értenek magyarul, főként azért, mert tanáraik előtt is egészen terra incognita e nyelv? Aki ezt tagadja , az vagy képtelen a kérdéshez hozzászólani, elmebeli gyengeségénél fogva vagy ami rosszabb : elvakult nemzetiségi fanatikus, kivel nem érdemes szóba állani. Aki pedig abban, hogy magyar földön minden középtanodai tanár értse és tanulni is képes legyen az államnyelvet, erőszakos magyarosítást lát : az vagy vak a hazai nemzetiségi érdekek jól értelmezett kívánalmaival szemben, vagy pedig rosszhiszemű, hazaáruló agitátor. A szepes-iglói függetlenségi párt szervezkedő gyűlését a napokban tartotta meg. Jeszenszky Pál tanár, mint a pártnak ideiglenes elnöke a választók által nagyon látogatott gyűlést megnyitván, fejte-, geté az összejövetelnek tulajdonképi czélját s miután a függetlenségi pártnak elveit behatóan részletezte s ezeket mindennemű ellenséges megtámadások ellen talpra esett beszédben védte volt, beszámolván eddigi működéséről leköszönt a pártnak ideiglenes vezetéséről, s fölhívta a közgyűlést, hogy a párt állandó tisztikarának megválasztásához lásson, mire közfelkiáltással Mikolay László ügyvéd a szepes-iglói függetlenségi párt elnökévé, Kolba Mihály (gyáros), Széll László (földbirtokos) alelnökökké, Jeszenszky Pál (tanár) és Alpár Ernő (kereskedő) bizalmi férfiakul, Zimay János (tanár) Kövi Imre (tanár) és ifj. Them Gusztáv (iparos) jegyzőkké, Schmör Kornél (kereskedő) pénztárnokká, s egy 50 tagból álló bizottmány megválasztattak. A pártnak új elnöke, szívélyes szavakban megköszönvén a benne összpontosult bizalmat, szép beszédben a párt elveinek tüzetes magyarázata, s azok alapos voltának bizonyitgatásával foglalkozott. Végre az egybegyült elvtársakat egyetértésre és kitartásra buzdítván, a nagyon látogatott s érdekes közgyűlés zajos éljenzések közt szétoszlott, az „ellenzék“ tárczája. 1883. február 22. A nők... Bizony azok a köznapi férfiak is, kik I k.Bing bőiben, főleg kinézésükért némi kiíz■ülegetésre tesznek szert, szerény renoméit nem önmaguknak, hanem kizáróan az i Monyoknak köszönhetik. Higyyék meg a film! Egyedül a nők azok, akik nekünk enomét csinálnak. Azok a kiemelkedő alakok pedig, az országra meg századokra szólanak ki, vagy azok, akik a letűnt századokból I jeteik és műveik nyelvén csodálatraméltó Iagokban szólanak hozzánk, mindazok a I ^ által lettek hiresekké és halhatatlan J Nagyok voltak és halhatatlanok I Ég mintha felette sok lett volna a tehetség és lángész áldása arra, agy egymagokban legyenek halhatatlanok, örökhöz egy másodikat is szereztek s ^ a halhatatlanságot azoknak a nőknek hagyomá Mtek.nyozták örökezimen, a kiket ők ■ -lís ! Propere neve a messzi múltból együtt IW*3*26TM5 hangzik a Cynthiáéval, Catula Leszbiáéval, Horácé a Lídiáéval s ^sáé a Júliáéval. És sok századdal ^ Petőfi eltelve az érzelemtől, mely ragggyá tette, lelkesülten hallá: Te vagy, te vagy barna kis lány Szemem s lelkem fénye, Te vagy mind a két életem Egyetlen reménye s ki ne tudná, hogy neki Júliája volt, akivel élettörténete összeforrt s halhatatlanságuk a két élet maradandóságában közös jegy lett. Csokonai elhagyatva s magát már is lent az elyzeumban képzelve, kétségbeesetten, a végehnulás gondolatával, éneklék Léte vizét iszom már, Jj S mégis elmém Lillán jár. J. és Beranger, a kedves Beranger, szintén elbusulva monda kedvesének : a Vons vieillirez, et je ne serai plus ! n (Te elhervadsz s én majdan nem leszek!) S mi történt? Sem a két költő, sem a kedveseik nem haltak meg. a Arany János ércznél maradandóbb emuléket készített „Toldy szerelmében“ Pirosskának, mert hiszen oly nagyon szerette ezt az unokáját, hogy iránta érzett gyöngéd szeszetetből azt kívánta, hogy Piroskát gyönyörű „ művével együtt emlegessék. n Nem Róza számára irta-e Kisfaludy Sándor a „Boldog szerelmeit“ s a „Kesergő, szerelemnek“ nem Róza volt-e az oka, a kit most irigy irodalomtörténetirók ki akarnának tolni a pantheonból, ahová azt a költő képzelete, tolla helyezte ? 1 És vájjon boldog-e a nő, a ki ekként megörökítve van ? Legalább boldognak mond-tja Lamartine : „ Heureuse la beauté, que la poóte adore! 2 Boldog a Szép, kit a költő imád ! De menjünk tovább az apotheosis rendén. A franczia filozóf, Abélard nevét nem lehet a Heloise neve nélkül említeni, mint nem lehet a Romeo nevét a Juliáé nélkül. Pedig hát nem akadt nekik még Shakespeare-jök,aki fenségesekké tegye őket a költészet által. Nincs is szükségük rá. Mindketten költők remek leveleikben s költő különösen Heloise, aki meghatóan írta Abélárdnak: „Te vagy az egyedüli, a ki elszomoríthatsz, a ki megvigasztalhatsz, a ki megörvendeztethetsz,és a szerető szívétkeli, de a női büszkeség lemondó hangján teszi hozzá : „Boldogabb és büszkébb volnék, ha a te szeretődnek neveztetném, mint ha egy uralkodó nejének hivatnám.“ És mindketten szerencsétlenek voltak, de halhatatlanok maradtak. Szenvedéseikkel fizették meg dicsőségöknek adóját s tették ragyogóvá birökette tündöklő szivárványt, a napnak könynyebben megtört sugarát.“ Ismeretes, hogy az olasz Petrarca ízléses szonettekből rakta ki Laura nevét tartós mozaikképben. Tudva van, hogy Zrínyi Miklós Viola neve fölött kesergett az Adriai tenger partján, és hogy Balassa Júlia miatt indult bujdosásnak. Érdekes művészettörténeti tünemény, valóban! Kiváltképen a nagy költők, művészek és festők soha sincsenek magukban. Mindig karjukon egy nővel jelennek meg a dicsőség pantheonjában, hogy a lángész trónusát a női szépség által még ragyogóbbá tegyék. Michel Angelo és Victoria Colouna, Rafael és Fornasina, Leuardo da Vinci és Joconde, Rubens és két szép Szőke neje, Proudhon és Mayer kisasszony mindig karöltve együtt járnak a maradandóság tejútján. Ha Diderot magánéletéről van szó, úgy emlékeznek meg róla, mint aki Woland kisasszonynyal művészetről és szerelemről beszél folyvást. S nem a szegény Lespenais kisasszonyról jegyzik-e meg, hogy több szív volt benne, mint a menynyi geometria a d’Alembert fejében s hogy egy ízben azt mondta, hogy a valódi szerelem olyan ritka mint a remekmű s mert ilyent nem talált d’Alembert-ben azért őt nem is szerette. Voltaire mellett ott áll Du Clinstelet asszony s Rousseau mellett pedig Adame d’Nondetot. Kármán Józsefet nehéz elválasztani Fannytól, Schillert Laurától, Mirabeaut Sophietől. Geothét Tübben követelik maguknak s négyen sorakoznak melléje, u. m. Charlotte, Friderika, Lily és Bettina. És Byron, a kesernyés, csalódott, de mélyen érző Byron, a ki felibe helyezte a szerelmet a halálnak s többnek tartotta a nőket az óriásoknál, egyedül, egymagában álló? Oh nem! mellette áll az ő Júliája, Haidée-je, s megvannak neki mint Rousseau-nak a maga madarac-jai az el nem múlásban. Nagy költők és művészek, kikről a költészet és művészet történetében olvasni olyan érdekes, soha sem állanak egymagukban. Miután lángeszük, szenvedéseik és szerencsétlenségük által mások fölé emelkednek, fölszárnyalásukban magukkal emelik a nőt, akitől sugalmat nyertek s a kit szerettek, így lesz az ő életök és halhatatlanságok az által a mágikus fény által, a melyet a nők lénye áraszt körülök, megragadó csudálatra méltó, kétszeresen szép. Nők által voltak nagyok s a nőkkel lesznek lálhatatlanok. Mert egyedül a nők azok, mondja Széchenyi, kik egekbe emelik a sport s halhatatlanságra a halandót. Mit bizonyít a híres festők neve és példája, akik alkotott ideáljaik vállain maradandóságra emelkedtek ? Azt, hogy végtelenül finom ösztönnel egyik-másik antik istennőt, egyik-másik Diana, Vénus alakot választották maguknak másféle alak helyett symbolumul, a melyen ki volt fejezve a női büszkeség s a felemelő szerelem, a mik örök ifjúságot lövellnek az emberek szivébe, s rózsákat fakasztanak a föld arczán s egekbe emelik a port. Mert van-e valamiféle teremtett lény ha csak nem angyal, ha csak nem a képzelet teremtménye, mely úgy meg legyen áldva, szép alakkal, Bájos arczczal, kecses járással, kellemes hanggal, dallamos be-széddel, mint a nők ? Van-e valami a mint A Duna-értekezlet. Ama hir, hogy Ausztria-Magyarország Romániával szemben a Barrére-féle javaslatokra vonatkozólag engedmények tételére hajlandó volna, eddig még nem nyert megerősítést. Abból az alkalomból, hogy az európai Duna-bizottság protestált a galatzi és szuknai szabad kikötők eltörlése ellen, a román kormány jegyzéket szándékozik küldeni a képviselőkhöz, melynek czélja kimutatni, hogy Romániát semminemű nemzetközi kötelezettség nem szoríthatja arra, hogy vámhatárai keretén belül szabad kikötőket tartson fenn. — A czár koronázása. Hire jár, hogy a bécsi udvart csak egy birodalmi mágnás képviseli a czár koronázd 21.11. A koronázás után ellátogat az orosz uralkodó pár Kievbe, Odesszába és Krímbe. A koronázási ünnepélyességek tartama három hétre van meghatározva. Egyelőre 11 bál van kilátásba helyezve, három az udvarnál 8 pedig idegen hatalmak képviselőinél. A koronázás rendezőinek s általában az orosz kormánynak, az ünnepélyességeken kívül főleg az képezi legfőbb gondjukat, hogy a népet miként nyugtassák meg minél nagyobb mérvben. Ez okból nemcsak több ezerre menő népséget fognak fejedelmileg megvendégelni, s nemcsak nagy mennyiségű ajándékot fognak kiosztani, hanem egyúttal egy új manifesztumot is bocsátnak ki. Az új manifesztum, mely alkalmasint márczius 8-án jelenik meg , hitelintézeteket ígér a parasztoknak, melyek olcsó kölcsönöket adnak nekik földek vásárlására. Meg fogják könnyíteni a parasztok költözködését is. Remélik, hogy ez intézkedésekkel útját állhatják a szoczialistikus propaganda terjedésének. A „tisztelt ház.“ Budapest, febr. 21. Az országgyűlés mai napon a vadászati- és fegyveradóról szólójavaslatot tárgyalta, hogy napjainkban az ország törvényhozása mily hangulatban van, tanúsítja az, hogy ezen igazán fontos életbevágó tárgy, mely felett pár évvel ezelőtt — midőn a vadászati adó leszállítását határozattá emelte a ház — egy egész hétig eltartott a vita, míg most egy sérülés elég volt az általános vita befejezésére; s ha gr. Degenfeld Imre temetése a gyűlést meg nem rövidíti, akkor egyetlen ülés alatt az általános és részletes vita is befejeztetett volna. De hát ez nem is lehet másként, mert a magyar parlamentben Tisza uralmának ed-dik évében minden komolyabb discussio lehetlenné van téve. A többségnek az a néhány szónoka, amely még a pártban megmaradt, igyekezett legalább látszatát megmenteni a Parlamentarismus méltóságának az által, hogy minden fontosabb kérdésnél ketten-hárman felszóllaltak, s így az ellenzéknek anyagot adván a vitatkozást lehetővé tették. Most azonban az a nagy lomha párt hallgat, vesztett felhőként nehézkedik a nemzetre és szavazatával rombol mint a viharhozta jégeső. Ott már más nem beszél, mint Tisza Kálmán, aki minden csekély tárgynál még a házszabályok magyarázatánál is 4—5-ször szokott felszólalni, de mivel az ő felszólalásaiban csak rabulistika van, de érv soha sincsen, az soha se szokott a discusionak táplálékot nyújtani. Eddig legalább az előadók beszéde nyújtott némi anyagot a cáfolásra. Tibáld Anti azonban divatba hozta beszéd helyett a bizottság kinyomatott indokolásának elrecitálását, és a rossz példa hat, mert ma az előadó Harkányi F. már elégnek tartotta a bizottsági indokolásnak egyszerű felolvasását. Pártunk közül hárman szóllaltak fel az általános vitában. Györfy Géza az első szónok az ő szokott gunyoros és élezés modorában ostorozta a kormányt, s tüntette fel azon vegyes házasság veszélyeit, amelyben mi Ausztriával élünk, s azon megalázó papucs-kormányt, amely alatt a mi kormányunk nyög. Orbán Balázs kemény és erős érvekkel támadta meg a törvényjavaslatot és szedte szét úgy a miniszter mint a bizottságok indokolásának hamis tételeit. (Hatályos beszédét alább egész terjedelemben adjuk.) A kormánypárt részéről Lázár Lajos szólalt fel , de nem a törvényjavaslat mellett, hanem az ellen, azt ép oly keményen ostorozva, mint bármelyik ellenzéki szónok. Szapáry semmit sem mondó rövid sophismái után Szalay Imre nyújtott be határozati javaslatot, mely a fegyveradó egészbeni eltörlését, a vadászati adó leszállítását indítványozza. De azért általánosságban mégis megszavazta a többség, a senki által nem védett és támogatott törvényjavaslatot. Azonban mégis lehet némi reményünk, hogy holnap a 6-ik szakasznál sikerülene a vadászati adót 12 frtrólsrtra leszállítani, miután több kormánypárti leginkább erdélyrészi képviselő ígéretet tett, hogy ezen módosításunkhoz hozzá fognak járulni, hacsak holnapig meg nem puhítja őket Tisza Kálmán. Vederemo. Járó Kely. V *) Zsidó gymnázium. (F.) Az újabb időben merülnek fel hangok a sajtóban, melyek azt az igényt támasztják, hogy a magyarországi zsidóság állítsa gymáziumot a felekezetéhez tartozó tanulók számára, és szemrehányással illetik, mert azt nem teszi. Ezen lap egyik utóbbi száma a „Zsidóság és az iskolák“ czmme alatti közleményében azon szemrehányásnak kifejezést adván, felemlíti, hogy a különböző keresztény felekezetek hány gyanníziumot tartanak fenn, míg a zsidóság egyetlen egyet sem, holott a zsidó tanulókbarna 6727, vagyis 15-ször annyi, mint az unitáriusoké, akik számára 8 gymnázium áll fenn. Vizsgáljuk elfogulatlanul, vajon ezen panasz igazolt és alapos- e ? Úgy hisszük, hogy nem kell bővebben fejtegetnünk, hogy akkor, amikor a keresztény felekezetek gymnasiumaikat felállították, egy elodázhatatlan szükségnek tettek eleget. Mert az állam olynemű iskolákat nem tartván fenn, azért kellett nektek olyanokat állítani, hogy elsősorban tanítóikat és papjaikat képezhessék azokban, továbbá, hogy felekezetebelieknek módot és alkalmat nyújtsanak olyan életpályákra léphetni, melyekre a gymnáziumok részben előkészítették, amihez még az is járult, hogy azon tanintézetek annak a czélnak is szolgáltak, hogy az illető tanulókban a vallási érzést és szellemet fentartsák és megszilárdítsák, és azok hiánya miatt ne idegenkedjenek el vallásuktól és ne lépjenek át azon felekezethez, melynek tanintézeteit látogatják. A felekezeti gymnáziumok és átalában tanintézeteik rendszerint nem keletkeztek a hívek adófilléreiből, hanem felállíttattak és fentartatnak azon adományokból, és alapítványokból, melyeket fejedelmek és gazdag nagy urak tettek. Az a szükség, mely a keresztény felekezeteket régebben arra vitte, hogy gymnáziumokat állítsanak fel, a zsidókra nézve nem állott fenn. Hogy miért, azt bővebben indokolni nem kell igaz ugyan, hogy az utóbbi időben az izraelita fiatalság jelentékeny számban látogatja a gymnáziumokat, de ez sem annak szükségességét, sem azon követelés jogos voltát nem igazolja, hogy a magyarországi zsidóság gymnáziumot vagy gymnáziumokat állítson fel és tartson fenn. Ami a szükségességet illeti. Budapestet kivéve, az országban sehol sem merült fel panasz amiatt, hogy a meglevő gyana*) Adjuk a czikket, bárha nem értünk egyet mindenben czikkíróval. Szerk.