Ellenzék, 1883. január-június (4. évfolyam, 1-148. szám)
1883-01-04 / 3. szám
Kolozsvárt, 1883. melyeket a Urlapirodalom diekrécziója elönkbe szab? De szivük- lelkiismeretünk nem tiltakozott a fiszólalás ellen; agyunknak pe- Si m nder lüktetése arról győzött meg, meyymihez sem lehet több köze a nyilvánosságnak, mint nyilvánosan szereplő ébernek azon sérelmeihez, melyek a közpályái jutottak osztályrészéül. A közpályáik ingere is, dicsősége is és hátránya is épen abban áll, hogy az ellenőrzés nyomon követi lépteiben, küzdelmeiben, győzelmében és bukásában. Senki előtt sem lehet közönyös azon kérdés, hogy minő indokai vannak a győzelemnek itt, vagy a bukásnak amott. Csupán ezen indokok nyujhatnak támpontokat tanulsághoz; csupán ezek magyarázhatják meg a tények horderejét. E gondolatokon kívül van még egy ok a mely szólni késztet. Midőn szegény megboldogult barátunk a „Magyar Polgár' szerkesztésétől visszalépett, azt egy oly nyilatkozattal előzte meg, mely méltán megbotránkoztathatott mindenkit. Az „Ellenzék“ nem tehette, hogy nyílt, és határozott kifejezést ne adjon véleményének e tény fölött. A hírlapirodalom reputáczióját láttuk ama nyilatkozat által csorbítva, s nekünk kötelességünk volt e csorba kiköszörüléséhez járulni. . Csak később értesültünk azon intrikáról, melyek boldogtalan barátunkat e lépésre kényszerítették. Mi készek lettünk volna ekkor szelídíteni ítéletünkön, s a titkon szőtt háló fölött meglebbenteni a fátylat, de ő azt hitte, hogy személyes és családfentartási tekintetekből nem tennénk neki ezzel jó szolgálatot — s igy hallgattunk az ügy felől. Most már e tekintet fölöslegessé vált, mert nem nyújtunk alkalmat a magas köröknek, hogy ígérgetésük be nem váltásához ürügyet találjanak, ő sem várja szegény már többé tanári vagy tisztviselői kinevezését, hanem csendesen hallgat a köztemetőben. Mi pedig tartozunk azzal, hogy emlékezetét megtisztítsuk azon álhírektől, melyeket ellenségei forgalomba hoztak. Rosszul mondtuk. Nem hallgat. Beszél lépten és nyomon. Kikiáltja, hogy minő megdöbbentő örvényei vannak a magyar politikai életnek ; hogy minő cselszövények fonatnak azon emberek által, kik nem az elvek magaslatáról nézik a közéletet, hanem az önzésnek, az árulkodásnak, az örökös beavatkozásnak és a személyes invektíváknak sáros utczájáról. Nem magunk fogunk beszélni, hanem maga dr. Nagy János. Hozzánk jutott az ő hátrahagyott irományainak jelentékeny része. Ezek között van egy folyamodás, mely a minisztériumhoz volt beadva, nem sok idővel halála előtt. E folyamodás egyfelől emlékirat az ő életének utolsó két évéről, másfelől lázító magyarázatot ad azon kijátszásról, mely őt előbb meghasonlásba, s később a kétségbeesésbe sodorta. Ezen emlékirat közlését legközelebb megkezdjük, szakálla fehér. Arczának azon oldala, hol az üvegszem volt, most is életteljes, csak a másik oldal torzult el kissé. Leon asszony most is ott ül mellette. A lapok megerősítik a jelentés , hogy a nő önmagát akarta megölni s Gambetta karjával házita el a lövést, s így sebesíté meg magát. Az orvosok szerint Gambetta különben se lett volna hosszú életű s belbala tán hat hó múlva már kitört volna. Gambetta vagyonáról két versió kering. Az egyik szerint milliókat érő vagyon maradt utána, melyet a Levy-Cremeux-féle vállalat (egyiptomi bank) útján nyert. Ezzel a feltevéssel ellenkezik azonban Gambetta háztartásának szerény, sőt mondhatni szegényes berendezése. A másik föltevésnek több a valószínűsége. E szerint nambettának soha sem volt többje 6—700,000 frankjánál. A nagy „Republique Francaise“-től 24.000 frankot kapott, a kisebb „ Republique“ ellenben 95,000 frankot jövedelmezett neki évenkint. Mint képviselőnek 9000 fokja s mint kamarai elnöknek 60.000 foknyi évi fizetése volt. Kamarai elnöksége alatt 100.000 frankot költött ebédekre, lovakra, ünnepélyekre, s igy nem sokra maradhatott. A »Republique Francaise» nagy dicséretekkel adózik Gambetta emlékének s azt kérdi czikke végén, hogy: .Mivé leszünk, mi lesz belőlünk Ez a kérdés — úgymond — nem hízelgés a dicsőültnek, hanem a republikánus demokráczia nemzeti érzelmeinek ösztönszerű kifakadása. Mondjuk, hogy Gambetta halála után nem lehet egyebet tennünk mint követnünk példáit fényes pályájának s tanait politikai genjéjének, hogy ép oly erősek legyünk, mint a minek akkor valánk, midőn még ő vezetett bennünket megtanította, azt a politikát, mely mindnyájunk összetartásában kereste az erőt. A demokráczia sors kezünkbe van. Elég volt már az ármánykodásból személyeskedésből s a népszerűség hajnálásból. Dolgozzunk, az az igazi jelszó ; ez ▼olt a jelszava a nagy munkásnak, kit Francziaország örökre elvesztett. — Az Union républiquaine, s a kamara baloldalának csoportja legközelebb gyűlést tartanak, hogy jövőbeli álláspontjukat elhatározzák. A »Republique Française“ számtalan részvétiratot közöl a vidékről és a külföldről s egyszersmind közli az újév dacára is megjelent lapoknak Gambetta halála alkalmából írt czikkeit. Strassbourg város volt az első város, mely részvét-táviratot küldött. Az ezer meg ezer ember közt, kik Gambetta halottas szobáját meglátogatták, ott volt Clémencau is, ki legfájdalmasabb felindulásában nem fojthatá vissza könyeit, Freydiuet is sírt Gambetta halotti ágyánál. Gambetta tetemét aPére Lachaise-ben helyezik örök nyugalomba, miután a nagy halott atyja beleegyezett, hogy a temetés ne Nizzában történjék. Etienne beszéli, hogy Gambetta néhány nap előtt kérdezte őt: .Hány nap múlva végződik az év? — ,Öt múlva", — felelt Etienne. — Akkor öt nap múlva talpon leszek. Ez az átkozott 1882- iki év serencsétlenséget hozott reám, szeretném már, ha hátam mögött lenne* — volt Gambetta válasza. Végrendeletet - daczára a leggondosabb keresésnek — még eddig nem találtak. Egy teljesen kész művet »Jurisprudence de Rebelais“ találtak hagyatékában. A d’avray-i biró tegnap lepecsételte Gambetta irományait. Bellevilleben, Gambetta választókerületében nagy hatást tett a halál hire, — a maime előtt naphosszant nagy csoportok állottak, a gyászhirről beszélve. A »Journal de St.-Petersbourg* Gambetta halála alkalmából következőket írja: »Soha sem tartozunk Gambetta lelkesült bámulói közé, ki inkább szónok volt mint államférfi. Tettei, különösen azon mód, melylyel hivatalos állásán kívül érvényesíteni törekedett befolyását, számos ellenséget szed Gambetta. Gambetta holttestét tegnap este szállították át a Bourbon-palotába. A temetés, melyet a kormány, mint nemzeti temetést, a legünnepélyesebb módon rendez, pénteken délben lesz. A holttest a Bourbon-palotából a Pére la Chaise temetőbe fog vitetni. A gyászmenethez az egész párisi helyőrség kivonul. A „Temps“ szerint a diplomaták testületileg meg fognak jelenni a temetésen. Bonnat festőn kívül, ki Gambetta arczképét festi, Bastien és Lepage a halottas szobáról vesznéd, fel vázlatokat. A holttest most is a betegágyon fekszik, melyet virágok diszitnek. Arcza szinte megifjult, de a Vezeklés. A szerelem hídja szerzőjétől Angolból szabadon fordította: A m c *. I. (3. Folytatás.) Igen atyám, értem — tökéletesen értem, volt a válasz. Sir Leonárd megkönnyebbülve nézettel. — Érezte, hogy beszélgetésének e legnehezebb, részén már szerencsésen túlesett. Digby kisasszony — folytatá Sir Leonard — egy másik még sokkal fontosabb intézkedésembe is szíves volt kérésemre beleegyezni. Lehet, hogy ez nem fogja tettésedet megnyerni. Jegyesem a Szent Éna öbölben szándékozik néhány hetet, vagy talán holnapot tölteni. — Meghívott tégedet, hogy menj el vele, és én nagyon szeretném ha e meghívást elfogadnád. És megígérte, hogy távollétem ideje alatt Fonntayneban marad veled. A leány az^/g, egészen elfehéredett halában, s szemei tvet szórtak. ~ Nálam nélkül tu**roztatok felettem tá haragtól remegő w,ng0Q, de én tem bele, atyám te úgy bánsz vel egy kis gyermekkel. — jötted, hogy már asszony vagyok jeon&rd hangosan kaczagott. Elég nem épen asszony édes Etel véves vagy, elösmerem, hogy korodf * födött vagy; de a tizenhét éves leányok még nem asszonyok — s csak gyermek sorba számítanak— Azt hiszed atyám, hogy miután oly hosszas ideig voltam Fountaynenek úrnője, egy idegen nőnek a kormányzatát el fogom tűrni ? — Azt hiszem van annyi józan eszed , belátod, hogy meg kell magadat adni — válaszolá az apa. — Digby kisasszonyt szeretem , de házasságomat épen annyira a te érdekedben teszem — mint a saját érdekemben. — Miért kel neked én értem nősülnöd ? Kérdéstel csodálkozva. — Édes gyermekem, te olyan kérdéseket intézel hozzám, melyekre az őszinte válasz nem fog tetszeni. Azért kedvesem, mert elkényeztettelek, mert oly komoly hibáid vannak, melyeket csak egy nő gyöngéd felügyelete s bölcs vezetése tud helyre hozni. — Atyám, nevezd meg hibáimat. — Úgy látszik, hogy most egyszerre nagyon sok hibát fedeztél fel bennem. Nevezd meg őket. — Etel te nagyon büszke vagy, büszke, hajthatatlan, makacs és akaratos. Oly indulatos vagy, hogy nem birod szenvedélyedet fékezni, te nem tudsz magadon uralkodni. Ezek nem hibák, tank a Gordonok családi jellemvonásai — ellenvető a lvány. — Bár minek nevezzük őket, de Inbák válaszolá Sir Leonard. — Harczra kell szállani ellenük és le kell győznöd. Párisi nagykövetünk öngyilkosságára vonatkozólag, legújabban a következőket jelentik: Reggeli 11 órakor elhagyta a gróf a lakását, a Champs Elyséesnél felült egy lóvonatú kocsira, majd leszállván, jó ideig gyalogolt. Déltájban a Fine Galilei sarkánál észrevettek egy elegáns öltözetű urat, a ki hangosan beszélt önmagával s igen hevesen gestikulált. Belépett egy pissolrba, a melyből csakhamar a lövés durranása volt hallható s véres test esett le a földre. Oda siettek a járókelők, de senki sem mert hozzá nyúlni a holttesthez. Megjelent a rendőrség s elvitte a holttestet a homokhalmok egyikére, melyek az utczák behintése czéljából elő valának készítve. Véres arczát letakarták egy zsákkal, melyet a közelben dolgozó kőmivesek kölcsönöztek. Senki sem tudta még az öngyilkos kilétét; a rendőrség nyomban meg akarta ejteni a vizsgálatot, de a népcsoportosulás mind nagyobbá lévén, elvitték a holttestet a Champs Elysées rendőrbiztosságához. Nagy volt a biztos csodálkozása, midőn a halott zsebében a névjegyre bukkant: Wimpfien gróf, ő felsége, az osztrák-magyar császár és király nagykövetje. Rue Las Casas, 7.“ Azonnal értesiték a rendőrfőnöket sányt szelid, engedelmes nővé változtathasz, — de addig nem. Etel vigyáz magadra. A mit én nem tehetek azt egy hatalmasabb kéz végre hajthatja. Most állasz életednek a forduló pontján. Gondold meg jól meg mielőtt jellemed változhatatlanságát kimondod, — szerintem az még nem is jellem — csak hajlam mit módosítani lehet — és kell. Ha ekkor az atya, vagy a leány a jövőbe láthattak volna, aiogy ez mire vezet imádkoztak volna, — hogy bár a májusi napsugár az Etel koporsójára sütött volna, mint hogy azt szenvedje a mi a jövőben reá volt mérve. Etel nem válaszolt, Sir Leonard megkönnyebbülve állott fel székéről örülve, hogy e kellemetlen közlésen túlesett. Ma délután átkocsikázom Lady Davencourthoz — monda! Etel, igen helyesen tennéd, ha velem jönnél. Digby kisasszony ottan van s szeretnétek bemutatni neki _ Két órakor készen leszek. E szavak után Sir Leonard oda hagyta a könyvtárt, leánya pedig a nyitott üvegajtón keresztül a kertbe lépett. II. A homályos szobából, Hol életének legélesebb gyötrelmét szenvedte, kiment Etel a napfényre, a mosolygó virágokhoz, a kedvesen éneklő madarakhoz; olyan változás volt ez, mintha valami sötét helyről paradicsomba lépett volna. Megállóit, mély lég A Duna a fővárosnál rohamosa árad; a viz annyra emelkedett s tegnapelőt esti 11 órakor elérte a 17 & fél lábat. Csak félláb hiányzik, hogy az alsó rakpart elöntse, ami az éj folyamába minden valószinüség szerint bekövetkezik . Veszélyt azonban tartani alig lehet, mután Bécsbe máris apadást jelezne, s az óriás víztömeg lefolyását nem akadályozza semm. A filátori gát, melynek hiányát eddig érkenyen sínylette meg a város, már elkészül s ez a vizveszély lehetőségét jelentékenyen csökkenti. A fővárosi hatóság megtett minjden intézkedést, melyet az elővigyázat parancsol. Imminuens veszély nem drogyán főni a permanens árvizbizottság még nem ül össze. Az alsó-rakodó parton levő raktáraiból már elhordták mindent hogy a viz ott ne érje. A vámházhoz 4 gőzgépet szállítottak s rögtön hozzáfogtak felállásukhoz, hogy a szivattyúzást mielőbb megkezdhessék, vattyut állítanak föl a Petőfi téren s a Rn-idoli rakparton. A zsilipek elzánttak, s tegnap megindult a szivattyúk működése . Bízvást remélhető, hogy a föváros az idén is megszabadul az árvíz kellemetlenségeitől Az állami mérce-állomány jelentései tegnapelőttről következőleg hasonzanak: Pozony 613 (tegnaphoz képe (—|—28), Komárom 525 (—|—Be), Budapsd 540 (—|—36), Mohács 546 (—1—11), Ujvidék 501 (—1— 6,) Pancsova 590 (— 1—17 — e nag szám kiváltképpen tekintettel ara, hogy Uji legzetet vett örülve, hogy egyedül tartja magát künt a meleg napfényben. A telj* virágzásban levő borostyánfák hovány pirr' színben pompáztak, az ákácz virág fehére® tündöklőit, a pünkösti rózsák festeni két1-—-------a. ' '/ji t»i\ IGSion*--------------------------tek, a ruta bokrok kellemes illattal tölti.'im ték be az enyhe léget, a fehér áaphék, ros jáczintok s rezedák virágzásban T°-' tak, a hosszú zöld levelek közül gya n?' L virágok dugták ki fejeket. Szökőkutak jA* szottak a virágok között, tarka lepkéi s v .-in/, ___ 1__J U 1 Ti 1 JV. ffli fényes szárnyú lepkék repkedtek fáróU»*? Az egész természet mosolygott és Etel. h n a Ir 1 „11 11 ' i»l ef. «.r.cgc»/'. termeszet mosolygott es Cie*- ' . nek költői lelke volt s szenvedélyesen vetett mindent a mi szép, gyönyörrel tett maga körül s megelégedését, ez a világ oly szép egy mély sohajj® terjezte ki. Oh de szép minden ! kiáltá; de leg jobban szeretem a gyöngyvirágot holá — s nehány szálat szakított c. eszébe jutott mind az mit atyjától a egy mély fájdalmas kiáltás tört ki # kairól. Gyűlölni fogom őt — g°n~^‘ , a Gordonok kik oly jól tudják, hogy szeretni — gyűlölni is tudnák. SÍT borsát kegyetlenül nehéznek . Leonard oly hosszú éveken min.mni íny HOSSZÚ evokra volt elégedve az. ö szeretőjével ^ ki fiával és ime most egy idegennek * ^ zikbe jönni, hogy mind a kette ' S. Etel oly büszke volt kormány21** mm igazságos, jé szeretett uralkodni s lépett fel, de oly nyílt Je» --uv Uj*»u ~ li nlifl111" nagylelkű és egy igazán nemes ' szavában és tettében, hogy a “ l\ a bérlők s az alattvalók mind imádta • . (Folytatása következik ) ELLENZÉK ettek neki. Hazafiságának hevével csaknem egyenlő nagyságú volt ama türelmetlenség, melylyel azok iránt viseltetett, kiknek meggyőződése ellenkezett az övével. Előre látható, hogy a monarchisták azon nézetben lesznek, hogy Gambettával együtt a köztársaság is meghalt; az intransigensek pedig ki fogják jelenteni, hogy a köztársaság halálos ellenségétől szabadult meg. Gambetta nagysága csökkenőben volt, állása nagyon meg volt ingatva és elhunyta következtében nem hárul veszély a nemzet érdekeire. Az új koronaőr beiktatása. Az újonnan kinevezett koronaőrnek Szlávy Józsefnek ünnepélyes beiktatása valamint a korona és ország jelvényeinek átadása, a szokásos ünnepélyességgel tegnap történt meg Budapesten. Jelen voltak az ünnepélyen Tisza Kálmán miniszterelnök, mint a király e czélra kinevezett megbízottja. Hohenrohe herczeg főudarmester, Mailáth György országbíró, úgy is mint a lelépés betegsége miatt távollevő Festetics György gr. helyettese, továbbá Cziráky János gróf, a betegsége miatt szintén távollévő Vay Miklós koronaőr helyettese és Szlávy József, az újon választott koronaőr. Ezenkívül jelen voltak az ország zászlósai közül Bánffy Miklós gr. főpohárnok és Erdődy István gr. főlovászmester, Fratkesievics magyar testőrkapitány.^ A miniszterek közül Bedekovics Kálmán, Pauer Tivadar, Szapáry Gyula gróf, Széchenyi Pál gr., továbbá a képviselőhöz elnöke: Péchy Tamás. A közös hadsereg részéről Edelsheim-Gyulay főhadparancsnok, Stubenrauch tbk; a honvédség részéről Gráf Ede lovassági tbk, Ghyczy Béla altábornagy, Döry Lajos b. honvéd ezredes, végül Szapáry István gr., Pest megye főispánja, Ráth Károly főpolgármester, Tarkovics József mint tanácsos mint államjegyző. A fennirtak megjelenvén a rendes kihallgatási teremben, Tisza Kálmán kir. beiktató biztos rövid szavakkal előadta az ünnepély okát és czélját is felolvastatván a jegyző által őfelsége elhatározását, melylyel ez alkalomra kir. biztossá kinevezte, felkérte Maiath György országbírót, úgy is mint Festetics György gróf helyettesét és Cziráky János grófot, mint Vay Miklós báró koronaőr helyettesét, hogy a szent korona helyiségébe vonuljanak és onnan az általuk őrzött kulcsok segélyével a szent koronát és az országos jelvényeket magukban foglaló szekrényeket áthozassák. Erre hat koronaörségi legény és hat udvari szolga a vasszekrényeket áthozta s a belső teremben, hol a koronaörcsapat parancsnoka is jelen volt, állványra helyezte. Ekkor a jegyző felolvasta az országgyűlési vegyes ülés jegyzőkönyveit, mely Szlávy Józsefnek koronaőrré választásáról szól, azután ő felsége megerősítő leiratát, végre az esküformát, melyet Szlávy ő felsége színe előtt letett, mire Tisza Kálmán beiktató biztos, a következő beiktató beszédet tartá: Az imént felolvasott országgyűlési határozat és ő Felsége legkegyilmesebb urnak legfelsőbb rémlekte folytán én Szlávi József valóságos bolsa titkos tanácsos urat ő Felsége nevében a szent korona őréül ezennel kikiálttam és ezen hivatalában annak egész hatóságával, minden előjogaival és egyébb kitiint°téseivel bevezettem és beiktatom. Felhívom a felségének minden rendű, hivatalu, méltóságos állapotú hivatalnokát és alattvalóit itt különösen a korona örcsapatai- és alparancsnokait és katonáit. Hogy Szlávy József urat gróf Festetics György helyett a szent korona őréül és gondviselőjéül tartsák, tekintsék, ismerjék , az ő hatóságának a koronaőri hivatalhoz tartozó minden dolgokban és ügyekben engedjenek és engedelmeskedjen . Viszont az újon kinevezett kohidd el Etel, ha ezt tenni elmulasztod, soha sem lesz belőled szeretetreméltó nő. — Nem vagyok vele tisztába, hogy kivánok-e az lenni. A szeretetreméltó emberek rendesen gyengék. Én utálom a gyengeséget. Lehetek büszke, mint te mondod , de hazugság soha sem jött ki ajkamon, aljasságot soha sem követtem el. — Erről meg vagyok győződve, de Etel az mégis tény, hogy elkényeztettelek. Iduettét úgy, hogy mindig a te akaratod érvényesült , fogalmad sincsen az engedelmességről. Az utóbbi időben nagyon sokat gondolkoztam erről. Olvastam bölcs férfiaknak a szavait, melyek azt mondják, hogy a nagy büszkeséget csak valami nagy csapás, vagy bánat tudja legyőzni s nem tudom elviselni azt a gondolatot, hogy Ételem fényes arczát a bánat felhője sötétítse el. Azt kívánom, hogy a büszkeségedet ismerd el hibának és saját magad hozd helyre, akarom, hogy a bölcs és gyöngéd vezérlet alatt tanulj meg en- gedelmeskedni, hogy a nők legnagyobbélteményét, a szelíd engedékenységet elsa- ' játíthasd. Etel gúnyosan nevetett. Te úgy beszélsz atyám, hogy nagyon rosznak képzeljem magamat. Szavaidra az a válaszom: ha megváltoztatod a virágok színét, ha az éjszakából nappalt csinálsz, ha a bogáncs kóron rózsát, vagy a rózsafán bogáncsot nevelsz — akkor reményelheted, hogy egy büszke akaratos leértelonark urat ő Felsége parancsára és a törvények fitében felhívom, hogy a szent koronát s a hozzá tartozó királyi és országos jelvényeket legjobb tehetsége szerint szorgalmasan és hűségesen megőrizze s gondját viselje. A koronaőrző katonákat a szorgalmas és hű megőrzésre nézve jó fegyelembe tartsa, magát a szent koronát s a királyi és országos jelvényeket semmi úton-módon az országtól és a törvényesen koronázott királytól el ne idegenitse.“ E beiktató beszéd után felkérte a kir. biztos Mailáth György országbírót és Cziráky János gróf főtárnokmestert, mint Festetich gróf és Vay Miklós báró helyetteseit, hogy a koronaszekrényeken levő pecséteket, melyeket megbízóik helyeztek oda — megtekintsék, vájjon érintetlenül vannak-e. Ez megtörténvén, mindketten igennel válaszoltak. Erre a királyi biztos Majláth Györgyöt, mint Festetics gróf megybizottját felhívta, hogy ő felsége parancsa értelmében a nála levő kulcsokat adja át Szlávy Józsefnek, az koronaőrnek. A kulcsokat átvevén, a kir. uj biztos felhívására az uj koronaőrnek saját pecsétjét is ráhelyezé a korona szekrényén levő 8 pecsét mellé. Ennek végeztével a kir. biztos ismételve üdvözölte az uj koronaőrt, kívánva, hogy uj díszes állásában mint ő Felsége hívét, a haza jeles, tevékeny fiát az isten sokáig éltesse. Szlávi József beszédében hivatkozott arra, hogy megválasztatása alkalmával már köszönetet mondott az országgyűlésnek bizalmáért, s kifejezte hódolatát őfelsége iránt. Letett esküje által kötelezve érzi magát díszes feladata teljesítésére. Most nem marad egyéb hátra, minthogy a királyi biztosnak és a föméltóságoknak itteni megjelenésükért szives köszönetet mondjon, azon óhajjal zárva be szavait, hogy a szent koronát, melynek őrévé megválasztatott s most beiktattatok, Ő felsége a haza és mindnyájunk javára számos évekig viselhesse! Ekkor felbontatott a palástot magában foglaló szekrény, s a palást megtekintetvén, az ép állapotban levőnek találtatott. A szekrény újra bezáratván, a kir. biztos felhívására, Mailáth György, Cziráky János gróf és az uj koronaőr az előbbi módon ismét visszaszállittatták az ősrégi legénység kíséretében szokott helyére a koronát és a királyi jelvényeket. Ezután a kir. biztos az ünnepélyt bevégzettnek nyilvánitá. A korona áthozatala és visszaszállítása alkalmával az udvari fövártu őrsége a szokott disztisztelgést adta. Wimpfen gróf. Árviz-hirek. a Srí Ii h ez megvitte a hirt a követség! palota, hol a legnagyobb megdöbbenést keltette. » ^ Este elvitték a holttestet a követsé ■.atal palotába a Pompes funébres emberei, met.lemosták s rovataira helyezték . Impfler grófné estig semmit sem tudott az esetről. Du. Bonn ezredesnek jutott a nehéz feladat, kiküszölni vele a szerencsétlenséget. Rendkívüli ehe tapintattal oldotta meg, de a grófnét mégis két ideges görcsök fogták el a gyászhir hallahatára. Csak két óra múlva tért annyira via also-ához, hogy értesíthesse gyermekeit a sze-T terrencsétlenségről, mely őket érte. Kétségbeesésük nem ismert határt. A gyászos esetre semmi sem készíthette őket elő. E közbenis’5 értesítek az esetről a bécsi s a francziai kormányokat s a köztársaság elnökét. * I tő A berliniNational Zeitungénak l’á- t horisból írják, hogy Wimpfien gróf már csütörtök óta foglalkozott öngyilkossági eszmékkel. E napon ugyanis revolverlövést tett hálószobájában, úgy hogy a golyó az ablakon keresztül aj .Hotel Mauritza udvarának falába hatolt.] A nagykövet rögtön a szalonba ment, ahol a grófné volt a gyermekkel, s elbeszélte, hogy revolverének vizsgálata közben véletlenül történt a lövés. A nyolczadrét alakú levélpapírra in végrendeletet ma bontották fel Zichy gróf jelenlétében, ki az első követségi tanáczos s Goluchovszki gróf távollétében, mb .Charge d’affaires* szerepel. A végrendelet rövid és közönséges. A borítékra csupán el volt írva: .Utolsó akaratom.* A grófné számára bizonyos összeget rendelt, vagyonának — amely mintegy fél millióra rúg — több részét két leánya közt osztotta fel, kik közül az idősebbik még csak 14 éves. Gyámn, a lányok mellé a grófnőn kivil Traun Hug gróf fővadászmestert jelölte ki. Wimpfen gróf holttestét a követség elfogadó termében fektették ravatalra, összetett kezeiben egy keresztet és ibolyi csokit tart. —* Beavatott körökben hite van, hog Wimpfen gróf utódjául H*yos gróf külügyminiszeris osztályfönök fog kineveztetni. \2\ A m ki zc je á szu