Ellenzék, 1883. január-június (4. évfolyam, 1-148. szám)
1883-01-13 / 10. szám
Negyedik évfolyam SZERKESZTŐI IRODA: Főtér 7. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ ELLENZÉK" ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva .......................16 frt. Negyedévre ... 4 frt. .......................8 frt. Egy hóra helyben . 1 frt 00 kr. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik az Ellenzék'* mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. Egész évre Félévre 10. Kirkd. Kolozsvár, szombat, január 13. 1883. KIADÓHIVATAL: Kolozsvárt, főtér 7 szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után .10 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. A vasutkirály. Báró Hirsch párisi bankár és osztrák báró két dolgot művelt. Az értéktelen török vasúti sorsjegyeket, melyeknek a párizsi börzén nem volt keletük, nagy ügyességgel placierozta a bécsi börzén. Ez volt az egyik ténye. Hogy keresztül vihesse e maneuvre-t, meg kellett nyernie igen-igen befolyásos körüket. Ha egy világforgalmi jelentőségre fektetett papírnak nincsen értéke, akkor ezen nem változtathatnak a börze közönséges spekulánsai, mert nekik nincsen befolyásuk a világeseményekre. De változtathatnak a helyzeten a diplomaták s eszerint emelhetik, vagy csökkenthetik a papírok értékét is. Hirsch báró fölvállalta Törökország összes európai vasútvonalainak a kiépítését. Miután Törökország nem tudta fizetni a vállalat költségeit, beleegyezett egy kölcsönügyletbe, mely török vasúti sorsjegyek kibocsátása által volt effektuálandó. Ezen sorsjegyekkel szerencsét próbált Hirsch báró Parisban, de kísérlete nem sikerült. Az üzlet nem biztatott kézzel fogható nyereséggel. Ekkor Bécsbe ment és itt sikerült a próba. Néhány diplomatát megnyert, az ügynek s a többi aztán magától ment. A másik ténye báró Hirschnek még ügyesebb, mint az előbbi. Mint mondok, az európai törökvasutaknak ő vált az engedményesse. Mint ilyen, óriási kamatgarancziát élvez a török államtól. Mi tehát neki az érdeke ? Az, hogy kevés legyen az utas és csekély legyen a forgalom, mert így kevés lesz a vasút regie-je. Minél kisebb a regie, annál több marad a zsebben a biztosított összegből. A régió pedig úgy marad csekélynek, ha ezen vonalak a lehetőségig ki vannak zárva a világforgalomból, így például a szaloniki csatlakozás kiszámíthatatlan haszonnal járna úgy ezen vasutakra, mint az osztrákmagyar monarchia kereskedelmére nézve. De Hirsch bárónak ebben nagy kára volna, mert több lenne az üzletkiadás s igy kisebb összeg maradna kasszájában a garantirozott összegből. Hirsch báró tehát oda működött, hogy a török vasutak európai csatlakozása minél későbbre halasztassék. Ezen czélra ismét diplomatákat kellett megnyerni. S a babiloni — akarjuk mondani a bécsi diplomaták erre is jók voltak. Ezen két tényből áll Hirsch báró neve, gazdagsága, ügyessége és sikere. E siker nélkül Hirsch báró sem bankárbáró nem volna, ami még nem nagy dolog, sem híres ember nem volna, sem a nyilvánosság előtt nem szerepelne. Épen úgy nem ismerünk őt, mint nem szoktuk ismerni a börzék többi közönséges termékét, kik ma még szenzálkodnak, s holnap már nemességet kérnek; ma még lakájok társaságában eszik a a frankfurtit a sorházak vörös abroszairól, s holnap fényes disztogattal állanak meg valamelyik államférfiú lakása előtt. De a felhozott két tény egyszerre nemcsak gazdaggá tette Hirsch bárót, hanem híressé is. Czimeres palotájában hemzsegett, a nagy úri vendég s szalonjának fénye épen úgy vakított Parisban, mint Bécsben. Évek óta úgy ismerjük őt, mint keleti érdekeink legmegbízhatóbb és legbefolyásosabb ügynökét. Forgalmi politikánknak ő adja az irányt. A külügyminiszternél szívesen látott vendég, nagyköveteinknek bizalmas tanácsadója s diplomatáink azt cselekszik a zöld asztalnál, amit Hirsch báró ajánlatba hozott a thea asztalnál. Egyszerre azonban egészen váratlanul Paris nyílt utczáján eldördül egy fegyver s az ostoba golyó az osztrák-magyar nagykövet koponyáját zúzza szét. Váratlanul ? Öh, nem! Csak olvasni kell a bulletinneket. Wimpftennek nem voltak anyagi bajai, Wimpffen szép családot hagyott hátra, Wimpffennek rendben volt a szénája. Hanem azért mégsem volt váratlan az ő öngyilkossága. Hiszen őrült volt! Ohn Hirsch báró úr rendkívül ügyes ember. Belát a jövőbe, mint egy csillagász és lát a sötétben is, mint a macska. Azonnal közhírré tette, hogy „drága barátjától“ levelet kapott az utolsó órákban. A levélnek bizonyára meghatónak és barátságosnak kellett lenni, mert különben nem sietett volna Hirsch báró a megszomorított családhoz, s nem ajánlta volna föl azonnal az ő befolyásos és nagybecsű szolgálatait. És most előáll egy berlini lap s közli a Wimpfen gróf levelét. Súlyos vádak vannak ebben Hirsch báró ellen intézve. Még súlyosabbak az osztrákmagyar diplomáczia ellen. Saját magát is bűnösnek nevezi Wimpffen, s bűnét vérével váltja meg. Megrendítő vezeklés — de hát ki hinne .... egy őrült beszédjének ! ? Minő képtelen dolog azt hinni, hogy ezen ügy iránt tisztába jön valaha a világ. Az Einatten-féle rablás is nem oda maradt. Wimpffen vallomást tett, de hiszen Wimpffen őrült volt! . . . Ennyi az egész. AZ „ELLENZÉK" TÁRCZÁJA. 1883. január 11. Kedélyes utazás a szamosvölgyi vasúton. Teleki Sándortól. „A 11 e weikreutzfidel — und gemütlich! — mondja a német — már az osztrák-német; magam sem szeretek valamit jobban a kedélyességnél, — pedig a rántott borjúlábat is imádom. A kedélyesség jó szívvel jár, s a jó szivet még jobban szeretem a rántott borjúlábnál is. tapasztalásom szerint, a legjobb szivü emberek a törökök; nem bántanak ők szántszándékkal sem embert, sem állatot, s ha jót tehetnek, két kézre teszik. Ezer közül — mi engem ért — csak egyet hozok fel. Szambulból Londonba igen fontos magánügyben távsürgönyözni akartam. A vonal le volt foglalva a kormány részére, a társiugöny-hivatalnál, mikor sürgönyeimet fel akarom adni, azt mondják: „jók“, ami annyit tesz, hogy nem; s mikor a fejével *8 igent int, hogy nem, akkor aztán az határozottan nem. — Mit tévő legyek? lementem a telegráf basához, s mondáta : — Effendim! kegyeskedj a sürgönyttovábbítani, mert ha nem megyen el Baa, igen nagy károm lesz. — Hát te ki vagy ? Megmondtam. Hova való ember vagy és mit keresel itt? Magyarországi, és menekült. — Kiket ismersz a magyarok közül? — — Mindeniket. Mindeniket ? Könnyű azt mondani. — Mindeniket? Majd meglátjuk! Ismered Klapkát? — Együtt lakunk. — Hol? — Ortakeöbé, Kálozdi Hekim basánál, Karacsay bey-jel együtt. — Azt mondod, ezredes voltál a magyaroknál. Kik alatt szolgáltál ? — Muráth hasa alatt (Bem). — Hogy hivak ? —• Telekinek. — Töklly, nagy família. — Nem Tököly, hanem Teleki. — Ne okoskodjál, jobban tudom én azt, mint te, nagyapád nagyapjának a nagyapja.Nikodémiába van eltemetve Imreh bej. Az más család volt, és már kihalt. — Te akarsz engem tanítani, hány esztendős vagy ? — Harmincznégy. •— Én meg hatvannégy; ülj le — amit kérdek arra felelj, az ember hallgatva tanul ; sok szó : kevés tudomány; sok szó : sok hazugság; sok szó: kevés figyelem. — Mit akarsz távsürgönyözni ? Azt, hogy ne küldjék ide pénzemet, mert én megyek Londonba. — Van pénzed az útra? — Van. — Miből élsz ? — Ins a 11 aht Jól mondod. Hol a sürgöny ? — Még nem irtam meg. — Tudsz írni ? — Igen. — De csak magyarul. — Magyarul, németül, deákul, előszámláltam neki még egy nehány nyelvet. S ez tetszett a jó öreg basának. — Hogy kinak ? kérdő. Telekinek. Teleki, Teleki de miféle Teleki, all ach med? — Szkender. Kiféle Szkender? mert van hazug Szkender, bolond Szkender, cserkesz Szkender. Magarli Szkender bey. Már most jól van , derék jó aszszony lehetet az anyád, hogy annyi sok nyelvre megtanított, tapsolt s a csibukcsi bejött. Hála istennek édes anyám még jó egészségben él. Hasszán ! — Effendim. Küld be a titkárt. A titkár bejött. Ez a szegény magyar sürgönyözni akar, vegyétek fel a sürgönyét s küldjétek rögtön tovább; eredj ird meg s aztán jöjj vissza. Vissza jöttem. Elment-e ? kérdé egész jósággal. El. Azt mondtad, hogy az anyád él. — Igen. — Nem akarsz neki sürgönyözni. — Nincsen jelenleg semmi mondani valóm. A jó fiúnak mindig van valami mondani valója az anyjának; eredj írd meg az anyádnak, hogy jól vagy, hogy szereted, és hogy megismerkedtél velem. Megtörtént. — Köszönöm kegyességedet, mivel tartozom ? Te szegény, szerencsétlen boldogtalan menekült, te akarod a szultánt gazdagítani ? Ha vissza jösz s valami bajod van, jöjj hozzám s ha lehet szívesen teszek érted, a mennyit csak tehetek. Ezt nevezem én aztán jó szivűi kedélyességnek. * * * Török vasúton utaztam. Egy torkomon kinéz a kupé ablakán, a szél lekapja fejéről turbánját s messze viszi; a müzlim elorditja magát, a konduktor oda siet, látja a nagy bajt, megállítja a vonatot, a turbán után szalad, felveszi az árokból, visszahozza s az öreg effendi neheztelve mondja: — Ejnye de későre hozod, még meghal a fejem. Ezt nevezem én aztán jószivű kedélyességnek. * n: *1" Bérezés kis hazámba, szép táju Decsen vannak a Nagy- és kis Szamos vizeinek egybe folyásánál. Kimenének a vasúthoz, megveszik a jegyet s beülnek a kupéba, várnak, várnak, várnak. Senne Anne que voi tu vonire ? ! ( Anna húgom mit látsz te jönni ?) Várnak, várnak, várnak ! Konduktor! mikor indul a vonat ? — Kérem fél kettőkor. Hiszen már kettő elmúlt. Még várunk egy negyed órát. Hát miért? — Csak azért kérem a lásson, hogy hát most rosszak az utak, a göröngyök meg vannak fagyva s a kocsi nagyon döczög, csak lépésben lehet hajtani, várunk egy keveset, hogy ha valaki elkésik is egy kicsit, hát ne maradjon le a vonatról. Elandriának , a gözbivaly nehezen szuszogott s mint a rosz muzsikus ütem nélkül prüszkölt, haladtak, dekrescsendo mind piánobb-piánobban, végre egy nagy pauza s álltak, árván, elhagyattottan, magányosan, künn a néma pusztaságban. Az ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását tegnapelőtt kezdette meg a képviselőház. Az átalakulások, melyeken a hadsereg a legújabb időben átment, mindenütt és mindenben csak a katonai szempontokat juttaták érvényre, a polgári érdekeknek teljes mellőzésével. A mellett a katonai szervezetben végbemenő revolucziók úgy hajtatnak végre, hogy a valódi czélok felöl a parlamenteknek kellő képük sohasem lehet addig, amíg a helyzet a maga megmásíthatatlan kényszerűségével nem jelentkezik, amidőn már nem létezik más út, mint az melyet a katonai hatóság hoz javaslatba. Lépésről-lépésre, feltartóztathatlanul szélesbedik a katonaság által igénybe vett katonai erő, de mindez jóformán alattomban történik, s két egymásra következő állapot között lényeges különbséget kimutatni alig lehet. Ide annál nagyobb a különbség a végső állapotok közt, s míg a hadügyi budget rendes rovatainak végösszege 1868-ban nem ment többre 69 milliónál, most már meghaladja a 100 milliót. Az országgyűlési szabadelvű párt tegnap előtti értekezletén Vizsolyi elnök kijelente hogy a párt kijelölő bizottsága a pénzügyi és közgazdasági bizottságokba Láng Lajost jelölte ki. Tudomássul vétetett. A könyvtári bizottságba, az eddigi szokás szerint, miután onnan a mérsékelt ellenzék által választott tag Lánczy Gyula kilépett, ugyan a párt a zárszámadási bizottságba pedig Sembery István helyébe a függetlenségi párt fog tagot jelölni. Ezután a képviselőház napirendjére kitűzött tárgyak, úgymint a könyvtári bizottság jelentése, a hárszámadás vizsgáló bizottságának jelentései, továbbá a mentelmi bizottságnak Várady Gábornak és Kohonczy Gedeonnak párbaj vétsége miatt történt elítéltetéséről, és a közgazdasági bizottságnak az olasz határozat Tirolba beviendő gabona és hüvelyesek után járó vámoknak hatályon kívül helyezéséről szóló jelentései vita nélkül elfogadtattak. Az értekezlet felfüggesztetvén, időközben megérkezett a mérsékelt ellenzék részéről a válasz, mely szerint a pártaköyvtári bizottságba Grecsák Károlyt jelölte ki. A függetlenségi párt Semberi helyébe Hamntallér Lajost jelöltetik ki. — Vilmos császár és a pápa. Egy angol lap híre szerint a Vatikánba egy levél érkezett, melyet Vilmos császár sajátkezűleg irt a pápának. E hír való. Mint hírlik, a kérdéses levélben Vilmos császár válaszolt azon levélre, melyet január hóban a pápától kapott. Bukarestből Sturdza külügyminiszter útrakelését jelzik. A hírt megerősíti a román hivatalos lap közleménye, mely szerint Sturdzát az igazságügyiniszter fogja helyettesíteni. Nem nehéz kitalálni,hogy Sturdza útja a dunai konferencziával függ össze. A bolgár miniszterváltságot a benszülött és orosz kabinettagok közti antagonismus okozta. Egyidejűleg tudvalevőleg Kelet-Ruméliában is konfliktus áll fenn Krebel orosz konzul és Aleko pasa közt, ami arra enged következtetni, hogy e tartományok kezdenek betelni a „szabadítók“ gazdálkodásával s most már szeretnének tőlük is szabadulni. Vízvezeték és csatornázás. A vízvezetési és csatornázási munkálatok programjának megkészítésére kiküldött — szakértőkből —álló ötös bizottság tegnap délután tartotta második ülését gr. Esterházy Kálmán főispán úr elnöklete kiáll a városház polgármesteri termében. Elnök bemutatja az Union-bank levelét, melyből kitűnik, hogy a nevezett bank hajlandó törlesztés útján fizetendő tőkével kiépítni a vízvezetéket, valamint a csatornahálózatot is, és pedig a vízvezetékért 27,MMV frtot, a csatornázásért pedig 40,001 frtot fizetne a város 50 esztendeig évenként e banknak, együtt a kettőért tehát 67 ezer frtot. Ez akkora összeg, melyet a város 60 ezernyi lakossága megerőltetéssel is alig lenne képes fedezni. Ugyanazért elnöklő főispán ezt a kérdést tűzi a bizottság elébe : a vízvezetést együtt akarja-e tárgyalni a csatornázással, vagy a kettőt külön egymástól elválasztva ? Érdekes eszmecsere fejlődött erre ki, melyben mind szakszerű vélemények nyilvánultak. A város főmérnöke Pákey Lajos ajánlja az Union-bank tervét kivitelre, amelyet ez a múlt évben készíttetett szakközegei által és saját költségén tett helyszíni felvételek alapján és csinos kidolgozásban megküldött a képviselő bizottságnak és amelynek teljes kiépítéséért kéri a fent említett törlesztési összegeket. Gamauf Vilmos utalva arra, miszerint a szóbanforgó tárgyra nézve a közegészségi tekintetek első helyen az irányadók, óhajtaná az orvosok nyillatkozatát hallani. Mire dr. Fabini R. egyetemi tanár részéről azon véleményének ad kifejezést, mely szerint a csatornázást még fontosabbnak tartja a vízvezetésnél, ennélfogva a kettőnek egyidejű megépítését ajánlja. Szerinte azonban — tekinttel a kevesebb költségre — csak felületes, nyílt vagy fedett csatornákat kellene egyelőre építeni, a bevezetett víz levezetésére, melyek az ürülékeket azonban nem fogadnák magukba. Dr. Jenei Viktor részletes kiépítést látna talán jónak. Dr. Finály Henrik az ismert rendszerek közül a legjobbról kiván egy teljes tervet készíttetni mély csatornákkal s ezen tervet például négy részletben koronként kivitelre juttatni aszerint, a mint a város anyagi körülményei meg fogják engedni. Többek fölszólalása után, dr. Salamon József, ámbár az a meggyőződése, hogy csak az olyan csatornázás, mely a bevezetett víz elvezetésén kívül egyszersmind a talaj szárításra is alkalmas közegészségi szempontból, kivált Kolozsvárt, a hat ezerből 50 hal el évenként, egyedül helyes és elfogadható, mégis, mivel ez a városnak el nem viselhető költségébe kerülne, hajlandó erről ezúttal lemondani s csak a vízvezeték megkészitésébe kíván beleereszkedni; ettől is jelentékeny javulását remélvén a város szomorú egészségügyi viszonyainak. Az elnök ezután a bizottságnak abbeli előleges megállapodását jelente ki, hogy: a vízvezetést csatornázás nélkül is hajlandó létesítni, a lefolyó vizeket földszinti csatornákon vezetvén el, az ürülékek eltávolítására pedig valamely más módot fog ajánlatba hozni. Ezzel az ülés 6 óra után eloszlott. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselői ülés ülése jan. 12. Az új pénzjutalék megajánlásáról szóló törvényjavaslat képezte a képviselőház tegnapi ülésében a napirend első pontjait. A függetlenségi párt részéről Hoitsy és Csanády szólottak a javaslat ellen. Hosy Tál. T. ház ! A hadügyi kormány néhány esztendő óta úgy bánik a parlamenttel, hogy egyik kényszerhelyzet után a másik kényszerhelyzet elé visz bennünket és az állapotokat csak akkor tárja fel előttünk a maguk valódi világosságában, amikor a hátralépés már igen nehéz, hépen nem lehetetlen. ( Úgy van a szélső balon.) A czélokat, a melyekre tör akkor, a mikor az első lépést megteszi, eltitkolja előttünk és csak akkor, a midőn kéthárom lépés már meg van téve, lesznek a czélok előttünk világosakká, a midőn már nekünk visszalépni jóformán alig lehet. Nem említek többet, csak azt említem fel, ami e tekintetben a hadseregnek új reorganizácziója alkalmával történt, és ami e tekintetben igen jellemző. Az a törvény, amelyre a t. honvédelmi miniszter úr és a t. előadó úr is hivatkozik, és amely 800 ezer főben állapítja meg a hadsereg létszámát, ezen eljárás következtében már lényegesen ki van forgatva. Tudjuk ugyanis, hogy azon 800,000 főnyi létszám fenntartására — beleértve a természetes okok, mint pl. halálozás folytán beálló fogyatkozást elegendő azon 313,414 njonez, mely Magyarországból kerül ki, — szóval, elég az, a mit rendes njonez alakjában az ország megajánl. — Ámde ezen kívül még az egész összegnek megfelelő 10 százaléknyi póttartaalék ajánltatik meg 3955 főben, a mi a létszámon felül esik. Ez a létszám, te hát, eddig nem volt beszámítva a hadseregbe; — azok, akik mint póttartalékosok be voltak sorozva, nem képezték integráns részét a hadseregnek, nem voltak katonák, nem voltak felesketve, csak papíron voltak és szolgáltt, be nem hivattak. Ez oly kontingens volt, melyre a hadsereg számíthatott, akkor, midőn az ellenség előtt sorai meggyérültek, hogy a 800,000 főnyi létszám azokból completiroztassék. — Most, t. ház, a nélkül, hogy magát a czélt a háznak bejelentették volna, a létszám nagyobbá tétetett és pedig a nélkül, hogy a háznak valaha tetszett volna arról tudomást venni. Ezek a póttartalékosok most föleskettetnek a besorozás alkalmával, s nemcsak föleskettenek, sőt be is vonatnak 8 heti szolgálattételre, azért, hogy kiképeztessenek; — ezek tehát most rendes integráns részét képezik a hadseregnek. Azon eljárást, melyet ily módon követtek, akarják követni tovább is. — Már a delegáczió alkalmával kijelentette a közös hadügyminiszer, hogy a póttartalékosok ideiglenes behívását el fogja esetleg rendelni, — természetesen megváltoztatván az erre fennálló törvényt.. Most már csak egy lépés van odáig, mert ezek rendes katonák lettek, — most már csak az van hátra, hogy ezek kiképezve lévén — ha a szükség kívánja — be is hivassanak és a hadügyminiszter már is hirdeti, hogy a szükség beállott, —■ mert azt mondja, hogy a leszállított létszámban lévő századok már is oly kicsinyek — 50