Ellenzék, 1883. július-december (4. évfolyam, 143-297. szám)
1883-07-02 / 149. szám
Kolozsvárt 1883. hangoztatott. Az óriási pénz- és véráldozat, melybe ezen tartományok kerültek az összes ellenzék álláspontját igazolta, melyet már kezdet óta Bosznia és Herczegovina occupacziójával szemben elfoglalt, melylyel fájdalom ma már, mint bevégzett ténynyel kell számolnunk. Pedig még ma is reánk nézve előnyösebb volna ha onnan kivonulnánk, ott hagynék akár szerbek, horvátok vagy montenegróiaknak, hogy egymást semmisítsék meg, ahelyett, hogy bennünket gyengítsenek. Bosznia és Herczegovina occupatiójával szemben álláspontom már megválasztatásomkor hangoztattam, veszélyesnek tartottam politikai, nemzetiségi és még stratégiai szempontokból is, melyről hosszasabban szólni jelenleg nem óhajtok. Éppen az említett occupatio folytán szaporodott kiadások, a hadsereg 800 ezer létszámára, az elfoglalt tartományokban elhelyezett katonaságra és e napról-napra szaporodó állami adósságainak kamataira fordított óriási kiadások okozzák azt, hogy az államháztartásban a kibontakozás iránti remény teljesen meg van rendülve, adósságokból élünk, adósságot adósságokra halmozunk; kihalt a közéletből a lelkiismeret, mert még azt sem kérdik, hol lesz ennek vége ? Az államjavakat elpazaroljuk , az adót folytonosan emeljük. Szóval ott állunk, hogy daczára a nemzet roppant erőlködésének, áldozatkészségének, az adók emelése és új adók behozatalának roszabbul vagyunk mint voltunk : a nemzet összes pénzének a kormány általi kiszivattyúzása daczára a jelenlegi adminisztratív, hadügyi és occupationális politika mellett a pénzügyi bukás kikerülhetetlen. Közgazdasági bajaink szintén naprólnapra szaporodnak . A mezőgazdasági állapotok, az agrárkérdést felszínre hozták, melyet előbb utóbb meg kell oldani. A kereskedelem, mely a kereskedelmi szerződések miatt kifelé korlátozva van, folytonosan új adók által zsibbasztatik. Az ipar, a szabad konkurenczia folytán pang, még az ipartörvény revízió sem tartatott a kormány által szükségesnek. A magyar kereskedelem és ipar addig fel nem virágzhatik míg a közgazdasági kiegyezés revíziójakor az önálló vámterületet fel nem állítjuk, mert a szomszéd államoknak kifejlett gyár és kézműipara a mi zsenge iparunkat még fejlődésében megöli. A nemzet forgalmában a mérleg, értve be és kivitelt, többletet nem fog felmutatni a pénzünk külföldre vándorolván, elszegényedésünk kikerülhetetlen leend. (Helyeslések.) Most áttérek azon fontosabb törvényekre, melyek az említett két ülésszak alatt alkottattak. Tény valóban az, hogy Magyarországon soha oly felületesen törvényeket nem hoztak, mint most, már csak ez ülésszak alatt 47 törvényjavaslat tétetett a ház asztalára, mintha a minisztérium gyárilag készíttetné. Mióta az osztályokba való tanácskozás helyett szakbizottságokban tárgyalják a törvényjavaslatokat, a képviselők nagy része nem tudja mire szavaz, a parlamenti vitatkozásban az alaposság hiányzik, minek eredménye, hogy a törvények intézkedései sokszor effectuálhatatlanok, úgyhogy törvénykönyvünkben külön fejezet van a törvények módosításairól. Toldoznak, toldoznak úgynevezett reform kérdéseket, vagy az ország valódi életérdekeit fölölelő kérdéseket megoldani pedig nem képesek. Hiszen kérdem, javították-e az adminisztratiót? Előbbre vitetett-e a justitia, ha csak a rendszertelen alkotásokat nem tartjuk haladásnak ? Segítettek-e kereskedelem, ipar és földmivelésen ? Hiszen a magyar export kereskedelem érdekei védelmére a kormány még magyar konzulátusokat sem tudott szervezni. Ezután felemlíti a fontosabb törvényeket, melyekkel szemben álláspontját kifejtette. Előadja az össszes tárgyalandó új szeszadóról, föladó kataszterről és új jövedelmi pótadóról benyújtandó törvényjavaslatok felett nézeteit. Gr. Szapáry, — úgymond a képviselő — a jövedelmi pótadót emelni akarja, tárczáját köti ahoz, a rendes bevételek és rendes kiadások között az egyensúlyt helyre akarja állítani; de nem gondolja meg hogy a nép a terhek alatt roskadozik, 40 millió adó restantia, pusztuló gazdaságok, pangó kereskedelem és ipar mellett szabad-e az adófelemelésre gondolni ? Még akkor is megfontolandó lenne, ha a nemzet keresetképessége, adó alapja fejlesztetett volna, pedig az nem történt. Avagy azt hiszik 40— 50 millió évenkénti deficitet a számok csoportosítása által el lehet enyésztetni? Én mint programmomban ígértem semmiféle adófelemelést meg nem szavazok. (Zajos éljenzés.) Azután elmondja működését a múlt országgyűlési időszak alatt s beszédét a következőkben végzi. Az említettekben röviden jeleztem azon álláspontokat, melyeket elfoglaltam az országgyűlés két ülésszakában előfordult fontosabb politikai kérdésekben. Nyugodt lelkiismerettel várom tevékenységem felett önök ítéletét, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy programm-beszédem szerint jártam el, és tett ígéreteim teljesítettem. (Éljenzés.) Most bezárom beszédem azon kijelentésemmel, hogy Magyarország csak akkor lesz igazán boldog és nagy akkor fognak gr. Széchényi István szavai teljesülni, „hogy Magyarország nem volt, hanem lesz,“ ha Magyarország önálló, független állam — melyet törvényeink is biztosítottak, melyre szükséges kellékekkel teljes mértékben a végzet által fel van ruházva. Kívánom, hogy mielőbb eljöjjön azon idő, midőn azt megérhessük, hogy azon örömünkben a hontalan száműzött nagy hazánkfia Kossuth Lajos is részt vehessen. (Viharos éljenzés.) Kívánom, éljen a haza, éljen a független Magyarország és éljenek abban Ivézdi Vásárhely független szabad gondolkozást! polgárai. (Hosszantartó éljenzés.) TANÜGY. A Kolozsvár városi nyilvános községi polgári fiúiskola harmadik értesítője az 1882—83-ik tanévről dr. Ferenczi Zoltán jeles szerkesztésében megjelent. Tizenegy fejezetben számol be mind arról, a mit nemes városunk e polgári iskolája a lefolyt tanévben kifejtett. E jelentésből kiemeljük a következőket: Városunk iskolaszékének elnöke dr. Éltes Károly; a tagok száma 30. A felügyelő bizottság elnöke dr. Finály Henrik ; a tagok száma 7. A tanári testület áll 5 rendes és 4 rendkívüli tanárból ; a hitoktatók száma tett 7-et. Az osztályjelentés szerint osztályvezető volt az l-ső osztályban Deák József, a 2-ikban Czirják Albert, a 3-ikban Propper Ferencz, a 4-ikben dr. Bartók István; kitünteti továbbá az osztály jelentés az elvégzett tananyagot, a használt tankönyveket s a heti órák számát. Külön fejezetben közli a tanulók névsorát az év végén nyert tanjegyekkel együtt. A statisztikai adatokból a lényegesebbek ezek: Beíratott összesen: 104, ebből magyarországi születésű 102, külföldi 2. Vallás szerint róm. kath. 44, ev. ref. 25, ág. hitv. 4, unitárius hitv. 3, görög kath. 2, izraelita 26. Illetőség szerint helybeli 83, vidéki 16. Nemzetiség szerint magyar 101, német 1, román 2. A tanári könyvtár ez évi szaporodási 48 mü, 58 kötetben; az összes mennyiség: 418 mű, 603 kötetben. Az ifjúsági könyvtár 371 mű, 403 kötetie-n ; egy tanulóra átlag 13 könyv kivétel esett. Legtöbbet olvasott a 4-ik s legkevesebbet 2-dik osztály. A szegény tanulók könyvtárából összesen 34 tanuló 125 könyvet kapott ki használat végett. A földrajz és történelem tanításához való taneszközök összes mennyisége 47 drb. 285 frt 28 kr értékben. A természetrajz, vegytan, természettani taneszközök 1810 drb 1802 frt 13. értékben. Mértani eszközök gyűjteménye 158 drb. 248 frt 12 kr. értékben. A rajziskola tanszerei 800 frt értékben. Bútorzatban s ehez hasonlókban 296 drb. 1438 frt 19 kr. értékben. A polgári fiúiskolákról nyújtott tájékozóból — a már eddig is ismerteket mellőzve — kiemeljük, hogy Kolozsvár város törvényhatósága egy 200 frtos iparoktatási ösztöndíjra hirdetett pályázatot, melyre a polgári iskola 4-ik osztályát végzett tanulók is pályázhatnak s a pályázat okt. 1-ig nyújtandó be a tanácshoz. Az Értesítő főczikke az „ipari pályáról“ értekezik behatóan, szakismerettel és gyakorlati módon tárgyalva az életpálya nagyfontosságú kérdéseit. Az 1882—83-ik tanévről szóló igazgatói jelentés szerint a városi polgári fiúiskolában a tanulók gyarapodása az utóbbi 2 évben tett 21 %-ot. Ez iskolában — mint a városi polgárság nevelő intézetében — a folyó tanév alatt sok szegény tanuló volt. Ezek könnyítésére azonban minden lehető el len követve. A felügyelő bizottság 25 tanulónak engedte el a tandíját egészen, ami 116 frtot tesz. A „kolozsvári szegény gyermekeket segélyző egyesület“ pedig 7 tanulót látott el teljes, vagy kiegészítő öltözékkel. Az iskolaszék által kinevezett iskolalátogatók voltak : dr. Felméri Lajos, dr. Jenei Viktor, dr. Finály Henrik egyetemi tanárok, dr. Éltes Károly plébános, Papp Gábor görög kath. esperes, Gamauf Vilmos a gazdasági egyesület titkára, Bogdán István kereskedő és Tauffer Ferencz a kisegítő pénztár igazgatója. Megemlíti még az igazgatói jelentés a polgári iskolák ügyében országszerte megindult mozgalmat. 55 polgári iskolába, úgymond, 5,367 fiúgyermek nyeri oktatását s számuk évenként gyarapodik. „Ha egyes tanintézetek fejlődési fokául a tanulók számszerinti növekedését vagy csökkenését fogadjuk el, a polgári iskolák állapotából azt lehet következtetni, hogy a közoktatási törvény ez intézménye az ország közvéleménye előtt napról napra népszerűbb lesz.“ Városi polgári iskolánknak — így végzi be az igazgatói jelentés — már 13 éves múltja van s ha ez alatt ingadozott, csak azért volt, mert 1867-től fogva hazánk egész élete, a hullámzás rengését mutatja s hazánk egész közvéleménye folyton s bizonyos nyugtalansággal keresve a jobbat a czélszerűbbet, a behozott intézményeket, ki nem próbálva dobja el vagy legalább bírálja. De most már szilárdul állunk. Ez intézmény maga súly, tekintély és hatalom, melynek Kolozsvár városa iparos és kereskedelmi oktatása megteremtésében szerepe volt, mint kezdeményezőnek s reméljük, hogy a szakipari oktatás megalapítása is be fogja tölteni hivatását a nemes város áldozatkészsége mellett. Avar. A „bukaresti magyar társulat negyed százados jubileuma. A „bukaresti magyar társulat“ június hó 18-án (oláh pünkösd másodnapján) tartá fennállásának negyed százados jubileumát, mely minden tekintetben a legfényesebben ELLENZÉK sikerült és a hozzá kötött várakozásoknak megfelelt. Az ünnepély a közös ebéddel vette kezdetét a társulat helyiségének csinos kertjében d. u. 3 órakor, mely ez alkalommal kettős vászonnal volt behúzva és igen csinosan díszítve virágokkal és koszorúkkal. A közös ebéden a kert a megjelent vendégekkel egészen megtelt, az ételek mondhatom oly kitűnőek voltak, hogy a legfiányásabb ízléseket is kielégítették, dicséret érte a helyiség bérlőjének Tatrák Károly vendéglősnek. Ott láttuk a különbüző egyletek u. m. a „Bukaresti magyar dalárda“, az ,,Anker“, „Lyra“ és az „Eintracht“ képviselőit. Közvetlen az ebéd előtt a társulatnak érdemekben gazdag tiszteletbeli elnöke Veress Sándor mérnök jelenti, hogy Vándory Lajos lapszerkesztő Pesten járva, volt szives megnyerni Komócsi József és Endrödi Sándor hazánk jeles költőit, hogy a „Bukaresti magyar társulat” jubileumát egy egy prolog írásával tegyék örökre emlékezetessé. Veress Sándor felkérésére Vándory Lajos felolvasta az Endrődi Sándorét, melyet a jelen volt díszes közönség a legnagyobb „éljenzéssel” fogadott. A közös ebéd alatt talán mondanom sem kell kezdetét vették, a válogatottnál válogatottabb felköszöntések, ezeknek elsejét mondotta a társulat tevékeny elnöke Bartalus János ev. ref. lelkész, ürítette poharát „azért a nemzetért, melynek véréből való vér, csontjából való csont vagyunk; e nemzet fejéért, a legelső magyar emberért, az alkotmányos királyért“. . . Köszöntőjét igy végzé, és most egy szívvel egy lélekkel kiáltsuk, hogy éljen I. Ferencz József, ő felsége, Magyarország koronás királya. Éljen! Utánna Veress Sándor Romániára annak alkotmányos uralkodójára I. Károlyra, Bartalus János a társulatra. Köszöntőjében általánosságban végig tekint a társulat múltján és ebből következtetést von a jövőre. Úgy találja, hogy társulatunk a múltban, anélkül, hogy valaha visszaesést tanúsított volna, mindig megfelelt rendeltetésének és ebből ítélve, teljes bizalommal néz a jövőbe. Reményét fejezi ki, hogy a társulat ezután sem fog hanyatlani, hanem megértve a kor szellemét és az idők követelményeit, kettőzött erővel fog arra törekedni, hogy nemes missiójának mindinkább megfelelhessen. Végül azon óhajtását fejezé ki, hogy a „Bukaresti magyar társulat“ századokon át virágozzék; legyen minden e városban és e városhoz közel élő magyarnak otthona, hol édes anyai nyelvén fejezhesse ki az öt vagy közös hazánkat ért örömet vagy bánatot a vele együtt érző rokon keblek előtt. Továbbá felküszöntést mondottak még Vándory Lajos a jelen volt egyletekre azok képviselőire és Weisz János nyomdászra, Sántha András alelnök a társulat két első elnökére mélt. Koós Ferencz kir. tanácsos és tanfelügyelőre és Nagy Istvánra, kiemelve Koós Ferenczet ki abban az időben bukaresti ref. lelkész volt, ő volt egyszersmind a társulatnak megalapítója, 10 éven át elnöke , küzdve az akkori idők nehézségeivel, s nem kimélve időt és fáradságot, nem riadva vissza a küzdelmektől és akadályoktól kiterülhetetlen érdemeket szerzett magának a társulat történetében. Ezután következtek a különböző társulatok képviselőinek köszöntői a jubileáló társulatra u. m. m. Weis János a „Lyra“ Hilberger az „Anker“ Kiss György a „Bukaresti magyar dalárda" nevében, Salamon János a társulat tiszteletbeli elnökére Veress Sándorra,Vizi Dénes a társulat elnökére Bartalus Jánosra, Debreczi József a két legidősebb tagra Salamon János és Málmási Lajosra és itt egy szép és lélekemelő pillanatnak voltunk tanúi, ugyanis Veress Sándor az említett két öreg tagot egy rövid alkalmi beszéd kíséretében szép és csinos éremmel tüntette ki a társulat részéről, mint akik 25 éven át a társulatnak mindez ideig hiú, igaz és tántoríthatatlan tagjai voltak Veress Sándor a jelen volt nőkre, Sántha András a román vendégekre, Ragács Gyula a dalárdára, Kiss György Teleki Sámuelre, mint aki több éven keresztül jegyzője volt a társulatnak, Bartalus János az alelnökre Sántha Andrásra, Veress Sándor Vizi Dénesre, aki a társulatnak hosszas éven át jegyzője és künyvtárnoka volt, Ragács Gyula a társulat pénztárnokokra Ábrahám Istvánra, Bartalás János a „műkedvelő társulatra,“ Rhédey Ferencz Mándi Ferenc” fényképészre, Vándory Lajos a társulat elhunyt tagjaira, kiemelve ezek közt a fáradhatatlan Zsigmond Áront és Mester Edét, a jelen voltak felállással fejezték ki részvétüket az elhunytak felett. Majdnem 8 órakor ért véget a közös ebéd. Este fél 9 órakor az „Orpheum“ termébe gyűlt össze szép és válogatott közönség, itt a megállapított sorrend szerint a helybeli lső huszárezred vegyes zenekara játszotta el a „Rákóczy indulót“, elég jól és szabatosan, a helybeli dalárda „Ilymnust“ énekelte Teleki Mózes ref. tanitó vezetése alatt , de nem csak itt, hanem a közös ebéd alatt is a legszebb magyar népdalokat hangoztatta, ezután Vándory Lajos olvasta fel Komócsi Józsefnek ez ünnepélyre írt prologját, melyet a közönség lelkes „éljene“ követett. Kevés szünet múlva Veress Sándor lépett az asztalhoz, fölolvasta a társulat történetét, még pedig oly megkapó és ragadó vonásokkal, mely a közönség figyelmét mindvégig lekötve tartotta, s melyet helyenkint a jelen voltak lelkes „éljene“ szakított meg, végezve felolvasását a „Szózat“ eme szavaival: „Hazádnak rendületlenül légy hive oh magyar.“ Ezután a „Műkedvelő társulat“ adta elő Balázs Sándornak „Mért nem házasodik meg a sógor?“ czímű egy felvonásos vígjátékot a következő szerepkiosztással ! (Daru Márton) Ragács Gyula, (Gergely fivére) Bakay Antal, (Ernesztina, Daru Márton neje) Boga Viktória,(Juli szakácsnő) Kutassy Róza. Sem időm sem e lapok szűk tere nem engedi, hogy az egyes szereplők megbirálásába bocsátkozzam, csak is annyit jegyzek meg, hogy szerepüknek mindnyájan megfeleltek s helyüket dicsérettel állották meg s reményünk van, hogy Bukarestbe egy állandó „Magyar műkedvelő társulat“ lesz, mely jövőre nagyobb darabokkal is megpróbálkozhatik ; ezután következett a táncz, melynek csak reggeli 4 óra vetett véget. E helyen meleg köszönetünket kell kifejeznünk a rendező bizottság buzgó fáradozásaiért, s ezek között is ki kell emelnünk Bartalics János, Sántha András, Salamon János, Ábrahám István és Ragács Gyula urakat, valamint a diszitésnél Ábrahám Istvánná és Vilos Ferenczné asszonyokat. Soraimat azon forró óhajtásommal zárom be, hogy a „Bukaresti magyar társulat” mint itt külföldön a magyar nemzetiség fénylő csillaga virágozzék hoszszas éven át ! Kiss György, reform, s. lelkész. Forradalmi proklamiczió. Az orosz udvar koronázási szertartása csendesen folyt le. Az előre elkészített programot tételről-tételre leőröltetett s a lefolyását, bár mennyire tartottak attól, semmi merénylet sem akadályozta. Úgy látszik nem tartották időszerűnek az actióba lépést. Most, a koronázás után, mind inkább szállongnak forradalmi hírek. A czárnak és tőketulajdonosoknak ellenségei ismét beszéltetnek magukról. A példa követőkre talál. Varsóban a következő forradalmi proklamáczióval léptek síkra : Polgárok! Egyike a csalóknak III. Romanov Sándor, miután véghez vitte a koronázási szertartásokat, hivatalosan minden oroszok császárjának kiáltatja ki magát. Mint alattvalóinak parancsolója élet és halál fölött, kinek meg van engedve büntetni és kegyelmet osztogatni, koronázási kiáltványában megesküdött, hogy elődeinek politikájától nem fog eltérni, más szóval, tovább fog zsarnokoskodni, a népet elnyomni, a felkeléseket karddal, kartácscsal és korbácscsal leverni, az összesküvőket akasztófára juttatni. Beszédének és manifestumának e szavai kigúnyolják a szabadság utáni vágyat, kikaczagják milliók nyomorát és szenvedését, egykedvűen odakiáltva azt: „Ne reméljetek !“ Hát ki reméli ? A köznép ? Lehet, hogy ez alázatosságával önmagát is hitegette, de most jogainak tudatára ébredt és ereje növekszik. Az intelligenczia ? Csak részben akiknek aggodalma nem engedte felszínre jutni azon hitet, hogy ez átkos szolgaságból a menekülés egyetlen módja volt és lesz az általános forradalom. Csak a nemesség ismerte el a jelenlegi monarchia igazságát, tudva azt, hogy ez érdekeinek megvédésére fegyverek millióval rendelkezik, hogy véres szövetségüknek oltára a vérfürdő lesz. A koronázás nagyon megvilágította a helyzetet. Az egyik oldalon állott a czár, kit elismertek a tőkepénzesek és nagybirtokosok, a másikon az előkelő proletárok és a tönkrejutottak milliói, a czárnak és a tőkének természetes ellenségei. Ez utóbbi osztály alapszabályai megérlelték a forradalmi sereget, és ez a czár szolgai alattvalóinak szabadságát és szerencséjét ki fogja vívni. Polgárok ! A forradalmi párt által felvett zászló az egyetlen, mely alá a czárizmus és politikai meg gazdasági szolgaság ellenségei gyülekezhetnek. Vegyetek tehát részt a harczban, melyet az orosz forradalmárokkal együtt vezetünk, a nép szakadásának ideje elmúlt, és a szabadság eszméje a népet és barátait egygyé fogja olvasztani. Azokhoz beszélünk, kik képesek az emberiséget szeretni és a szabadságért harczolni, csak azok lépjenek az általunk kijelölt álláspontra, küzdjenek, tűrjék az üldöztetéseket azon pillanatig, melyben megszületik az elnyomottak diadala és szabadsága ! Varsó, jun. 15-én 1883. A központi bizottság. A párt-proletárok nyomdájából. Medgyes, julius I. Tekintetes szerkesztő ur ! A „Szebenburg. Central-Notar-Verein“ tegnapelőtt junius 30 án tarta meg alakuló gyűlését Medgyesen. A múlt évben N.-Szebenben megtartott alakuló gyűlésen megállapitott, — de nem az államnyelven felterjesztett alapszabályok a bemutatási záradékkal nem láttathattak el. A most megjelent egyik tagok — mintegy 72 köz- és községi jegyző, nagyobbára a szászföldről, románok és szászok, s egy magyar, a kiket különben elnökük rendes évi közgyűlésre hívott egybe, a kitűzött tárgysorozat előtt tehát újólag alakulási jegyzőkönyvet írtak alá, s az elnök megbizatott annak s a magyar nyelven kiállított s felolvasott alapszabályoknak felterjesztésével, miután értésükre adatott volt, hogy voltakép megalakult egyletnek még nem tekinthetők. Azonban az eredeti tárgysorozat is szőnyegre került; főbb pontjai: a budapesti közp. egyesület által áttett pozitiók a községi és adókezelési törvények módosítása iránt, a jegyzők, ezek özvegyei és árvái segélyezése és egy orsz. segélyalap felállítása, a jegyzői fizetés szabályozása stb. Az egyesület törekvése: haladás a korszer- s lemmel s a jegyzői intézmény javítása. —• I Julius 2. Ugyanegy időben és helyen ülésezett nagy-küküllőmegyei jegyző egylet is, mely szintén csak alakulandóban van. — UHit zártával számosan látogatott bankett következett. A poharak elseje ő Felsége a királyt illette, mire a jelenlevők az osztr. hymmu zenéje mellett felemelkedtek. Felköszöntés érte a magyar kormány is jelesen Tisza Kálmánt, mely után azonban az elnök által kívánt „Szózat“ helyett a tudatlan zenekar — önkénytelen jellemzésül — ráhúzta : „Végig mentem az utczán.“ Felköszöntettek még: Bethlen G. főispán, a medgyesi polgármester, noha utóbb, megtagadta az ülésezést a városi tanácsteremben; továbbá Graffitis Károly ország- , képviselőt, kit —bár különösen meghivatott, — csak névjegye repraesentált, de ezt gazdag kárpótlásnak nézték a szerény jegyzők. Az estélyen uralkodott szellem, tiro.r minden nemzetiségi árnyalattól, a magyar állameszmének megfelelt; a tagok együttlétük alatt, miként elnökük távozáskor ki is emelte, az illem határai között maradtak. ] Fürdövendégek Tusnádon. Dobránzsky Péter egyetemi tanár és orszisps, képviselő, Impl. m. Tolcsva. Horváth Lajos om. ^ viseli. Miskolcz. Gróf Zichy Jenő nagybirtokos Budi., * Jágócsi Péterffy József kormánybiztos Budapest.hardt Rezső tanácsos Gyöngyös. Hintz János Innikár Brassó. Menzel Lajos fényképész Budapest. Binn Mária magánzó Nagy-Szeben. Amalie Schallerius majirzó Brassó. Charlotte Scherg magánzó Brassó. Tóikaván birtokos Kézdi-Vásárhely. Tóth Dániel birtokos Kézdi-Vásárhely. Práger Zsigmond kereskedő Bukarest Ki dine Viet franczia konz. Galacz. Leitinger Terézia gn samodne Brassó. Kanapaszek Józsefné kereskedő Íráss Dr. Pavelka Ernő főorvos Brassó. Fisch Lipót keresi-» Cz.ik-Szereda. Minkovics György kereskedő Brassó. Schialberger Jakab czipész Sepsi-Sztgyörgy. Herner Hemm kereskedő Bukarest. Bartos József ezipész S.-Szentgritp Vénis György szabó Csik-Sztmárton. Friedman Jakit ezukrász Csik-Szereda. Incze György birtokos Csik Tienád. Jedlicska János ezukrász Brassó. Zsarnoczki Jins, asztalos Brassó. Gál Lajos asztalos Csik-Szentsuli Molnár Jánosné korcsmárosné .Csik-Tusnád. Keresztet Dávid asztalos Mikólújfalu Krátokpill József vendégi • Csik-Szereda. Szőke Károly nészabó Csik-Kozmás. Girincsa Niculaj mészáros Brassó. Kovács Máté fodrán Brassó. Martin Kirr kenyérsütő Brassó. Zeneleczki Gergelyné magánzó Csik-Tusnád. Joan Draco kereskedő Bukarest. Potovszki Antal haszonbérlő Csik-Sztkiril. Tedor Mihály szabó Csik-Sztkirály. Fülöp Albert kereked Gelencze. Springer József vendéglős Brassó. Springer Adolf vendéglős Brassó. Vischer Conrad kereskedő Czti Szereda. Roth Márton vendéglős Brassó. Forslag Salamon kenyérsütő Sepsi-Sztgyörgy Ferenczi Sándor vodöglős. Sepsi-Sztgyörgy. Martin György kenyérsütü Sepsi-Sztgyörgy Wipf József távirda hiv. Kolozsvár. Kasnyi Kálmán postatiszt Nagy-Szeben Wellman Sámuelns döglős S.-Szentgyürgy. Lenes Alajos vendéglős Bn- É Dobay Sándor gyógyszerész Csik-Sztmárton. Linzi Kiró f pénzügyi titk. Nagy-Szeben. ifj. Pósa Ferencz p. a forgalm. Nagy-Szeben. Pacsa Albert egyet, tanuló S.-Szw L györgy. Jancu Michael haszonbérlő Slatina. R. J. Adler kereskedő Brassó. Reitman Salamon kereskedő Bnrl J. Frenkel kereskedő Bukarest, G. Sturm Disznód. K MINDENFÉLE. Kolozsvár, julius 21 — A magunk dolga. A folyó hónappal, lezárjuk az 1883-ik év első felét , hogy julius elsején megnyissuk a másodikat. Kérjük tehát, olvasóinkat előfizetései megújítására. Nem mutatjuk be ujabban magunkat, mert már három éves jó ismeretségben vagyunk. Most, is mint mindég fukarok vagyunk az ízléstelen öndicsérgetésben s nem soroljuk elé, hogy mi mindennel fogunk a jövő negyedben kedveskedni. Az efféle ígéretek mindig úgy nézed ki, mintha arra valók volnának, hogy legyen mit meg nem tartani belőlük. Eddig is megtettük, ezután is megteszszük a mi meggyőződésünk sugart s a becsületes hazafiság kötelességül reánk ró. Nem adoul jobbat, mint eddig, mert a jobb fölülmúlja erőnket, de nem is fogunk hanyatlani mert azon örökeszmék, melyeknek szolga-lünk, nem tűrik meg lelkünk engedését V Iszünk tehát a kik voltunk, hazánk függtlenségének és magyarságának katonái * harcz minden vonalán. Előfizetési feltételeink: Fél évre..................................8 frt. Negyed évre.......................4 frt. Egy hóra . ..... 1 frt. Wkr Előfizetést mindennap elfogadunk s1 lapot innen kezdve pontosan küldjük. Az „ELLENZÉK“ szerkesztői és kiadó hivatala. — Egy uj Mórit*. A Scharf Mórit lélektani rejtélye minden társaságban kitér, s élénk megbeszéllés tárgyát képezi. A : ' tevések egész sereglete teszi homályossá * gyermek lelkületét. E tárgyra vonatkozni*? [ érdekes lélektani kísérletet tett a kolondi nemzeti színház ismert tagja Grabáo’' |! Árpád. Tudva azt, hogy a színházi ügr , három éves fiacskája bolondul a pl»(1*) után, ígért neki egy egész rudat, ha a filmek elmondja, hogy „apa megölt egy resztény leányt a konyhában a nagy ysei.“ A gyermek rögtön elmondta. A trö*i tovább terjedt. A színtársulatnak több íija kérdezte tőle: hogy volt csak? A gíj mek álhatatosan felelt: Apa megölte a * resztény leányt. — Hol ölte meg? — A W I bábán. — Mivel ? — A nagy késsel. Pró"4! Pkrták kiverni a fejéből; de sem apján* , sem anyjának nem sikerül. Sőt halk'natiójában tovább megy, s most olyan kérdésekre is felel képzelődése. — Ilyekre nem volt betanítva. Így a városi jóság egyik tagja azt kérdezte tőle hogy, tud-e ? A fiú azt feleli: láttam, folyt a vér ? — Egy lábosba. — Ki !