Ellenzék, 1883. július-december (4. évfolyam, 143-297. szám)

1883-11-28 / 273. szám

Kolozsvárt, 1883. körülményt, hogy az esküdtek nem voltak elzárva a közönségtől, hanéra egy ajtón át közlekedhettek azzal. Az eljáró törvényszék ez utóbbi semmiség­ okra nézve hallgatott ki tanukat, a kik azt vallották, hogy az esküdtek a semmiségi panaszlevél állításá­val ellenkezőleg, a közönségtől el voltak zárva. A Curia helyt adott a semmi­ségi panasznak az egész eljárást meg­­smimisitette és az iratokat új sajtóbi­­rósági esküdtszék kirendelése végett, az igazságügyminiszter­hez f­o­g­j­a f­e­l t­er­j­e­s­z­t­e­t­n­i. Dr. Szász Béla kolozsvári egyetemi tanár Bart­ha Miklós ellen, az Ellenzék­ben megjelent „Láp“ cz. czikk miatt indí­tott sajtópert. A czikk egy angol mondat­tal végződött: „Beware the pickpockets“ ("Őrizkedjél a zsebmetszőktől). Magánvádló ez angol közmondás alkalmazásában látott becsületsértést Bartha a czikk szerzőségét s az azzal járó felelősséget elfogadta. A vádlevél benyújtása után a végtár­gyalás — mielőtt a vizsgálat be lett vol­na fejezve október 25-kére kitüzetett, Bsirtha azonban október 23-dikán beadott kérvényében a tárgyalás elhalasztását kérte, mert az említett angol közmondásra vonat­kozólag a vizsgálatot nem látta kimerítve, továbbá, mert ügyvéde Eötvös Károly be­­tegsége által gátolva van a megjelenésben. Az elnök a halasztást nem adta meg s ez el­len Bartha semmiségi panaszszal élt. A bí­róság ezt a semmiségi panaszt visszautasí­totta, Bartha azonban eme birói végzés el­len is semmiségi panaszt adott be. A vég­tárgyalást a kitűzött napon megtartották s arra Bartha védő nélkül jelent meg.­­ Az esküdtszék megalakulása előtt ismét kérte a tárgyalás elhalasztását, de az nem történt meg; törvénytelennek állította az eljárást s visszavetési jogával sem élt. Az esküdtszék megalakulása után újra előterjesztette halasztási kérelmét, de a bí­róság elutasította. Most újra semmiségi pa­naszt jelentett be s a felelet adást minden hozzá intézendő kérdésre megtagadta, sza­bály és­ törvényellenesnek állitván az egész eljárást. Az esküdtszéki verdikt alapján az­után a bíróság a btk. 261. §-ba ütköző be­csületsértés vétségében mondotta ki vétkes­nek s 10 fit birság és 50 frt mellékbüntetés megfizetésére ítélte. Ez ítélet ellen beadott semmiségi panaszában az eljárás megsem­misítését kérte, mert a vizsgálat nem volt szabályosan vezetve és befejezve; az elnapo­lás végett beadott kérvénynek a tavszék nem adott helyet, angol tolmácsot nem alkalmaz­tak, a védelmet tőle megtagadták, sőt még a vizsgálóbíró előtt tett vallomásai sem ol­vastattak fel, továbbá az inkriminált czikket tartalmazó hírlapi számot a vádlevélhez nem mellékelték, a beadott semmiségi panaszt a bíróság visszautasította, a tanú­kihallgatá­sok nem történtek szabályszerűen. A Kúria azonban ezeket az indokokat nem vette fi­gyelembe s a semmiségi panaszt el­vetette. ORSZÁGGYŰLÉS. (A keresztények és zsidók közötti házasság.) A Képviselőh­áz tegnap nov. 27-én foly­tatta a keresztények és zsidók közti házas­sági törvény részletes tárgyalását. A tárgyalás a múlt ülésben a 38-ik­­­­nál akadt meg, mely az ily házasságból szü­letett gyermekek vallását akként határozza meg, hogy az ily gyermekek vallása iránt a szülők közös megegyezése határoz. Ennek hiányában a fiuk az apa, a leányok az anya vallását követik. Madarász József pártja nevében a kö­vetkező ellenindítványt nyújtja be: „A pol­gári házasságból született gyermekek vallá­sára nézve a vegyes házasságokból szárma­zott gyermekek iránt hozott 1868. Lili. t.­­cz. rendeletei irányadók.“ Madarász indoko­lásában azt az álláspontot foglalta el, hogy miután ö egész életében a gyöngébb nemet védte az erősebbek ellen s miután ö a há­zasságban a nőt tartja gyengébb félnek, te­hát ő azt szeretné, ha a gyermekek mind az anya vallását követnék, ámde ha ez nem volna lehetséges legalább a vegyes há­zasságoknál szokásos gyakorlat legyen meg. Hoffman Pál kétségtelenül kényes ál­lami feladatnak tartja a gyermekek vallá­sának meghatározását, mert ez oly kérdés, melyben intézkedni szorosan nem az ő fel­adatához tartozik. Azt hiszi azonban, hogy a magyar törvényhozás óvakodni fog az e törvény értelmében kötendő házasságra azon havi bélyeget rányomni, hogy az egyik vallásit félnek abszolúte lehetlenné tétessék az e szülöttet saját vallásában neveltetni. A tárgyalás alatt levő szakaszban azon he­lyes eszme van fektetve, hogy a szülök egyet­­értőleg rendelkezzenek, a­mi a legtöbb eset­ben arra fog vezetni, a­mit Gröndöcs pro­ponált. A kereszténység elég erős arra, hogy ily házasságból született gyermek val­lására nézve a keresztény nevelés fog a szü­lők által elhatároztatni. Felszólalásának tulajdonképeni c­élja azonban az, hogy a szövegnek aggodalmas­ságára utaljon: mikor történjék a meg­egyezés és megmásíthatlan e ezen megegye­zés ? Ez nem derül ki a szövegből. Éppen ezért e szakaszt határozottabb szövegezés czéljából a bizottsághoz kívánja visszauta­sítani. Mocsáry hozzájárul Madarász ellenin­­dítványához és kéri annak elfogadását. Szó­ló azt, hogy a zsidók és keresztények közt kötendő házasságoknál a fiuk apjuk, a leá­nyok az anyjuk vallását kövessék, múlha­tatlanul szükségnek tartja arra, hogy ez a törvény, a­mennyiben hatást gyakorolni ké­pes, a zsidók és keresztények egymás közti asszimilácziójára kellő befolyást gyakoroljon. Pauler Tivadar igazságügyminiszter : T. ház ! Midőn a jelen törvényjavaslat tár­gyalása alkalmával a gyermekek nevelése iránti intézkedés szóba jött, oly ellenkező nézeteket hallottunk ezen ügyre nézve kife­­jeztetni, hogy én határozott nézetemnek ki­fejezést adni most már szükségesnek vélem (Halljuk !) Az én meggyőződésem az, hogy a gyer­mekek nevelése felett határozni a szülőknek jogköréhez tartozik, még­p­dig a nevelésnek minden ága felett, akár vonatkozzék az a fizikai, akár a szellemi, akár a pragmatikai nevelésre. Hogy a n­evelés jogköréhez tarto­zik a vallás-erkölcsi nevelés is, ezt, azt hi­szem, senki kétségbe nem vonja. A szülők­nek ez a joga gyökerezik a szülők és gyer­mekek közötti viszonyban ; ezt a viszonyt nem teremti az állam törvény által, hanem ez magában a természetben gyökerezik. Másrészről te­hát, én nem vonom két­ségbe, és nem vonhatom kétségbe, hogy az államnak jogában áll a szülőknek jogkörét a gyermekek irányában, tekintettel az ál­lamnak feladatára, szabályozni, korlátozni, úgy a közérdekek, mint a gyermekek érde­kei szempontjából. Senki sem fogja tagadni, hogy például a törvény a szülők fölényének, hatalmának túlkapásait megfenyítheti és a visszaélések ellen a gyermekeket megvédhe­ti ott, ahol a szükség, a közérdek, s az ál­lam érdeke követeli. A szülők jogai tehát bizonyos szempontból korlátolhatók ott, hol az feltétlenül szükséges, és ezt törvényho­zásunk a vallási nevelésre nézve az 1791. 26. t. cz.-ben biztosította midőn kimondja, hogy ha az apa katholikus, minden gyerme­kének katholikusnak kell lennie, hogyha pedig az apa evangélikus vallású, akkor a fiúk az ő vallását követh­­ik sequi possint, a leány gyermekek p­dig anyjuk vallását kötelesek követni sequi debent. Ezen szavakból: „sequi possint“, mint­hogy ezen kifejezés n­em szorosan impera­tiv, ebből fejlődött a re­verbálisok praxisa, és ezen praxisból tám­adtak azon országgyű­lési gravamenek, melyek az 1832—36. és 1813—41. országgyűléseket annyira foglal­koztatták. Az 1844 -iki országgyűlés alatt ily értelmű határozat keletkezett, a­melyen intézkedést a jelen szakasz tartalmaz. Ő Felsége felhívta a rémieket, hogy oly tör­vényt hozzanak és álllapitsanak meg, mely a szülők elhatározásától teszi függővé gyer­mekük vallását. És ámbár ezen elv igazságosságot so­kan a legszabadelvübb tagjai közül a ház­nak elismerték, — hivatkozom b. Eötvös Józsefnek és Széchenyi István grófnak ez alkalommal a főrendiházban elmondott be­szédeikre,*— a reverb.itások, vagyis inkább a gyermekek vallásának kérdésére mégsem oldatott meg ez értelemben, leginkább azért nem, mert a­mint ott világosan kimonda­tott, attól tartottak, hogy a katholikus egy­ház, a klérus befolyása, ezen szabadságot oly irányba terelhetné, mely az evangéli­kus vallásuakra nézve hátrányos, ezen hit­­felekezet vallási álladékára, egyházára ká­ros befolyású lenne. Ezen utóbbi indokok bírták a törvényhozást arra, hogy határo­zott törvényt alkosson. T. hát ! Ott, hol az egyház befolyá­sa nem érvényesülhet, ott, a­hol — mint a polgári házasságnál az illető vallásának papjához nem is megy, demissziót tőle nem is kér, ott tehát, hol ennek semmi befolyá­sa nincs, ott ezen nehézség, ezen aggály, véleményem szerint megszűnt. A törvény világosan meghatározza a bevett keresztény vallásúakra nézve, hogy a fiú az apa, a lány az anya vallását kö­vesse, — a törvény megállapította a bevett vallású keresztényekre nézve ezeket; ha a polgári házasságra, a keresztény és nem keresztény között kötött házasságra más elvet állít fel, ebből a keresztények közt való házasságra következtetést vonni, ezt prec­edensnek tekinteni, felfogásom szerint nem lehet. (Helyeslés jobbfelől, ellenmondás a szélsőbalon ) Megmondom, miért nem lehet. Nem lehet azért, mert eltekintve a prec­edens­­től, ha az elv a törvényhozásban egyszer ki van mondva, az addig fennáll az egyhá­zi házasságokra nézve, különbözőleg a pol­gáritól, míg a törvényhozás máskép nem intézkedik. A magyar törvényhozás pedig, úgy hiszem, tekintve azon okokat, melyek felmerültek akkor, mikor ezen törvény ho­zatott, másként intézkedni nem fog. Azt mondani tehát, hogy a logikának követelménye, hogyha egyszer megengedtetek a keresztény és nem keresztény közt, meg kell engedni és alkalmazni kell a keresztény bevett vallásunk közt is, n­em­ lehet. A­­kö­vetkeztetés azért nem áll, mert csak ott lehet logikai következtetést vonni — pre­­c­edenst fölállítani valamely törvényhozási intézkedésre nézve, hol a viszonyok azono­sak, hol lényeges különbségek fenn nem fo­rognak. Itt azonban lényeges különbség fo­rog fenn. Én mindenki vallásos meggyőződése iránt tisztelettel viseltetem, mindenki lelki­ismereti szabadságát tiszteletben tartom. De méltóztassanak megengedni, hogy reámutas­sak azon külömbségre, mely a keresztény bevett vallások tagjai és keresztény és nem keresztény közt létezik. A bevett keresztény vallások tagjai mindnyájan különbség nél­kül egy általános, azonos bázison állanak : a keresztény vallás bázisán; azon vallás bá­zisán, mely az ó­szövetségben megállapított vallásból keletkezvén, attól abban különbö­zik, hogy az nem egy nemzet, nem egy táj, hanem az emberiség vallása, mely elveinél fogva ország, nemzetiség, alkotmányforma különbség nélkül mindenütt és mindenhol alkalmazható. Ez az a vallás , hogy az­zal a hasonlattal éljek, mely a szentirásban van — mely kis magból keletkezvén, tere­bélyes fává nőtt, melynek árnyékában a világ minden madarai enyhét lelnek. Mi tehát mindnyájan, kik keresztények vagyunk ugyanazon egy alapon állunk és ennélfogva a keresztény és keresztény közti törvényes elvek alkalmazása nem kereszté­nyekre nézve nem a logikai szoros követ­keztetésnek követelménye s nem oly pre­­czendens, melyet alkalmazni lehet. (Fe­­lestés.) Ennélfogva én részemről a szöveget úgy, a mint van, elfogadom, hogy a szülök szabad egyezsége**, bizassék a gyermekek vallásának meghatározása, elfogadom azt, hogy ha a szülők meg nem egyeznek, a fia az apa, a leány az anya vallását kövesse. Csanády Sándor szerint a kérdést két részre osztani nem lehet. Thaly Kálmán sze­rint Hoffmann képviselőt fel kellene szólí­tani hogy nyilatkozzék. Ezután elnök felteszi a kérdést: elfo­gadja e a ház a 38. §-t a bizottság szöve­gezése szerint? A ház nem fogadja el. Ez­után a szakasz Irányi Dániel következő szö­vegezése mellett kerül szavazat alá : „A polgári házasságból született gyer­mekek vallása iránt a szülök egyetértése határoz; az ezzel ellenkező bármely szerző­dés, térítvény, vagy rendelkezés érvénytelen és semmi tekintetben sem bírhat jogerővel. A szülök meg nem egyezése hiányában a fiuk az apa, a leányok az anya vallását követik.“ A ház a­z-t ily értelemben fogadta el. A kormánypárt legnagyobb része és a mi­niszterek szintén az Irányi módosítására sza­vaztak. A 39. változatlanul elfogadtatott. A 40. §-nál, mely szerint a 1868. LIV. t.sz, 26 és 57 ir-as eseteiben az igazság­­ügyminiszter a jelen törvény hatálya terü­leten levő más kir. törvényszéket küldhet ki. Elfogadtatik. A 41—48. §§-ok változatlanu elfogad­tattak. A 49. §-nál, mely arról szól, hogy a házastársak el akarnak válni, a bíróság sze­mélyes megjelenésre idézi, s ha előtte, élő­szóval kinyilatkoztatják, hogy mind az el­válás iránt, mind­ a vagyont és tartást ille­tő feltételekre nézve maguk közt megegyez­tek, s ha kis­korú gyermek nincs , a kért elválás minden további vizsgálat nélkül íté­­letileg megengedendő Irányi Dániel szeretné, ha még a bí­róság előtt egy utolsó békéltetési kísérlet létetnék. Az eddig tett békéltetési kísérlet a közigazgatási hatóságok előtt történt. Fe­jezze ki a törvényhozás, hogy óhajtja a há­zasság állandóságát. E szavak után „szemé­lyes megjelenésre maga elé idézik“, kéri beiktatni „a békéltetést még egyszer meg­kísérli.“ Pauler Tivadar kijelenti, hogy hoz­zájárul a módosításhoz. Éles Henrik abbeli aggodalmáinak ad kifejezést, hogy Irányi indítványa által csak még tovább fogják nyújtani a válópereket. A §. Irányi módosí­tásával fogadtatik el. Elfogadtatnak továbbá a 50—55. §§-ok Következik az 56. §., mely arról szól, hogy bár­mely házastárs kérheti a házas­sági kötelék­­ felbontását engesztelhetetlen gyűlölség alapján, ha ez okból a házasság felbontását a másik házastárs is óhajtja. Teleszky István az előbbi elfogadott indítványra való tekintettel azt indítvá­nyozza, hogy itt is tétessék említés a „meg­kísértett békéltetésről.“ Csanády Sándor a következetesség szempontjából hozzájárul az indítványhoz. Kovács Albert indítványozza, hogy a visszaélésnek eleje vétessék, mondja ki a törvényhozás, hogy az engesztelhetetlen gyű­­lülséget bizonyítani kell. Literaty Ödön megjegyzi, hogy az igaz­­ságü­gyi bizottságot azon tekintetek vezet­ték, hogy a házassági kötelék felbontása lehetőleg megnehezíttessék. Kéri a házat, fogadja el az eredeti szövegezést. Teleszky István kifejti, hogy az „en­gesztelhetetlen gyűlölséget“ indokolni allig lehet. Az eredeti szövegezést kéri megtar­tani. Incze József nem fogadja el Kovács Albert módosítását. Beszédét alább egész ter­jedelmében közöljük. Göndöcs Benedek Kovács Albert in­dítványát helyesli és annak szükségét látja. Elnök a kérdést szavazás alá bocsátja. A ház a bizottság szövegezését elfo­gadta, valamint az előadó módosítványát is. Kovács Albert és Incze módosítványai elvet­tettek. Éles Henrik a 60. §-ban több felesleges intézkedést lát. A törvény rácziója az, hogy az újabb házasság kötése által az előbbi há­zasságból származó gyermekek törvényessé­ge iránti kétely megelőztessék. A rácziót el­fogadja, de az a kérdés, hogy e czél elérése megkívánja-e azon intézkedéseket. Elfoga­dásra ajánlja azon módosítványt, hogy négy hó lefolyása előtt a házassági kötelék fel­bontásától számítva a nő újabban férjhez ne mehessen. Ennek el nem fogadása esetében pedig beszúratni kívánja a következő mondatot: „Rendkívüli okoknál fogva azonban, ha a szakértők bizonyítványa szerint a viselősség nem valószínű, a belügyminiszter a felmentő engedményt megadhatja. Jelen szakasz hatá­­rozmányainak megszegéséből a házasság ér­vénytelensége nem következik.“ Literáty Ödön előadó e módosítványt szükségesnek nem tartja. Elnök a kérdést szavazásra bocsátja A ház az eredeti szöveget elfogadta, minek folytán a módosítvány elesett. Elfogadtatott továbbá a függőben ha­gyott 7-ik s­akasz 5-ik bekezdése is. Györffy Pető a 62. §. 10-ik fejezete után a következő szakaszt kívánja betétez­ni: „a jelen törvény értelmében a magyar honosok között belföldön kötött házasságok akkor is megtartják törvényes hatályukat, ha a keresztény házasfél utóbb izraelitává, vagy az izraelita kereszténynyé válik. A ház többsége nem fogadja el Győrffy indítványát. Lánczy indítványt nyújt be s kéri a házat, hogy­ küldje át az igazságügyi bi­zottsághoz. Az indítvány a bizottsághoz uta­­síttatott, Pulszky Ágost szintén indítványt nyújt be, mely igy hangzik: „A 65. és a 66. §. az igazságügyi bizottsághoz utasítandó visz­sza, azon elvnek megfelelő szövegezés vé­gett, hogy a magyar férfi által külföldön kötött házassághoz csak is a házasságkötés alakját illetőleg tartoznak a megkötés he­lyének törvénye alá, különben pedig hazai polgári bíróság által a hazában érvénye­s jog elvei szerint ítélendő meg.“ Pauler Tivadar igazságügyminiszter el­fogadja a javaslatot, de minden utasítás nélkül. Teleszky módosítványt nyújt be a 65. §-hoz és kéri azt a bizottsághoz utasíttatni. A ház az összes indítványokat a bi­zottsághoz utasította. Csanády felszólalása után, hogy az idő előrehaladt és a ház nem határozatképes, az ülés 2 óra után véget ér. ELLENZÉK Incze József beszéde. — Tartotta a képviselőház november 27-iki ülésén. — Tisztelt képviselőház! Én az előttem szólott Kovács Albert tisztelt képviselőtár­sam aggályait teljes mértékben felfogom és méltányolom, de a vele szemben Teleszky István t. képviselő, valamint az előadó úr által felhozottak súlyát is érzem s azért én Kovács Albert t. képviselő úr módosítvá­nyát magamévá nem tehetem, mert azt tar­tom, hogy az állított engesztelhetetlen gyű­löletnek, mint egészen benső dolognak, a bíróság előtt való kinyomozása és bizonyí­tása lehetetlen. (Élénk közbeszólás: Helyes­­ ügy van!) Én azonban ezen aggályok és bajok megszüntetésére, az általa ajánlottnál bizto­sabb alkalmazhatóságú orvosszert gondolok és ezt módosítvány alakjában a t. ház be­cses figyelmébe ajánlani s röviden indokolni bátor leszek.­­Halljuk! Halljuk! T. ház! A törvényjavaslat 56-iki § a, mely az eredeti miniszteri javaslat szerint az 59-ik §. volt, azt tartalmazza, hogy a házasság felbontását bármelyik házasfél kér­heti, kölcsönös legyőzhetetlen ellenszenv czímén, azonban csak akkor, ha a házasság megkötése óta már két esztendő eltelt. Az eredeti miniszteri szerkezet ezen utóbbi megszorítást, a 2 év kikötését nem tartalmazta; azt a bizottság vette fel, maga is érezvén, hogy ezen válási ok, avagy czim, úgy általában, minden korlátozás nél­kül megengedve, igen sok viszszaélésekre adhatna okot. T. hát! Az állam ezen törvény életbe léptetésé­vel ne­m új hanem ős­tért hódít meg, nem tabula vázára lép, hanem csak vissza foglal oly tért, melyen előbb már állott. E téren az­előtt, 1848. avagy épen 1868-ig majdnem ki­zárólag a catholikus egyház állott s ezért államegyháznak is tekintetett. A cath. egy­ház a házasság felbonthatat­lanságát vallván az ezen szakaszban contemplált válási czi­­met nem ismerte és nem ismeri. Ezen vá­lási czim eddig csupán a protestánsoknál és zsidóknál szerepelt, a­kik az ország lakos­ságának alig egy kilenczed részét képezik. Ez tehát egy igen fontos reform, mert az egész országra kiterjedő hatályt ad egy kis töredék syngularis jogának. Itt — közbevetőleg — meg kell je­gyeznem, hogy az általános vita összes szó­nokai, 5 rendbeli tényleg fennálló házassági jogrendről szóltak, s e szerint az erdélyi összes protestánsok jogrendjét és autonóm bíráskodását egynek tekintették, holott az erdélyi reformátusok, unitáriusok és szá­szok, vagy lutheránusok, mind külön önálló jogrenddel bírnak s ezek egymástól oly lé­nyegesen különböznek, hogy mindeniknek külön perrendtartása van. Az általános pol­gári bíráskodás szükségét azon fel nem em­lített indok is szembeszökővé teszi, hogy az erdélyi szászok autonóm bíráskodása ki­zárólag német s igy itt a magyar állam-eszme is sérelmet szenved. (Úgy van !) Azt senki sem vonhatja kétségbe, hogy a kanon jog felbonthatatlansági tanában, mely a szentségi jellegnek természetes folyo­mánya, egy igen nagy, fontos és szép elv van : a házasság stabilitása. (Igaz.) Ez már az állami, társadalmi és erkölcsi szem­pontokkal is össze­függ, s e mellett a nőt is megtisztelik, m­­­ert a keresztény felfogás sze­rint a nő Krisztus anyja, a mákomé, dánoké szerint pedig csupán a gyönyö­­rök edénye. (Derültség.) Már pedig mi­, lazább valamely államban vagy felekezeti a házassági kötelék, s minél könnyebb a elválás, annál közelebb áll azon állam vagy felekezet azon felfogáshoz, mely a nőt nem tartja többnek, mint a gyönyörök edényén. Hogy pedig az igen­­. igazságügyminiszter úr a női nemnek mily lelkes barátja, mit pár percz előtt a tudomány és ékes szólj, fegyvereivel fényesen bizonyitá akkor, mi­­den ellenzé, hogy egyedül az apa akarata, vagy vallását tekintsük dicretoriumnak , gyermekek vallására nézve. Ne feledjük el, hogy az erdélyi es­,­házi autonóm bíróságok előtt lefolyt töm­e­gel váló perek, melyek által oly sok kül­földi kötelék kurtán furcsán felbontatott, melyek a mi jogállapotainkat még a tenge­ren túl is compromittálták, jó részben­­, czimre voltak alapítva. (Igaz, úgy van.) Jól tudtam T. H. s most is, az előadó úr és Teleszki J. képviselő úr előadását­, megértettem, hogy a miniszteri szerkeze­ i« a téczéit, a házasság stabiliását szem előtt tartotta s azért hangsúlyozta az engesztel­hetetlen gyülölség kölcsönöss­é­g­ét. Nagy oka volt reá tiszt­et Há­z, mert a Jiaef-fél» 1786-iki patens alapján a magyarországi­­ polgári bíróságok ju h­uatúrája, s ennek pél­dáján az erdélyi protestánsok egyházi tör­vénykezése immár az egyoldalú gyűlölség cz­­mén is széltében választott és jelenleg is tan választ. Azt is talán, hogy az igazságigyi bizottság még inkább át volt hatva az em­­lített czél tudatától s ezért mondotta ki azt, hogy két évnél nem régibb kötelékfel­öl­dása e czimen nem kérhető. De ha már eddig elment a bizottság miért állapodott meg itt, miért nem alkal­mazta legalábbb egészben a kiválasztó­­ példát ? Nem akarom bővebben fejtegetni,(Hall­juk, halljuk ) azt, hogy ezen czim egésze kizárandó lenne azért is, mert a szakaszos, kontemplált formájában vagy nem lesz­­ szigorúan tekintve — igénybe vehető vagy csak akkor, midőn mis válási ok is forog fenn, s ezt csak ami kényesebb ok elhll­gatása végett állítják előtérbe, a­mint ez Kovács Albert J. képvis­lő úr is kiemelte azt sem akarom feszegetni, hogy ha Franci­­országban az általános polgári házasság- - mint az igen tisztelt igazságügyminisztr ak­i kijelentette — felbonthatatlan, miért­­ lehetne nálunk eme kis részleges törvény­nél legalább a ligament szorosabbra fűzni, hisz magam is belátom, hogy egy társak lomban, melynek erkölcsei fogyatkozak, a bosszú és gyűlölködés könnyen támad és harapódzik, mert a szelíd erények és ne­­mes erkölcsök nem paralizálják eléggé eres vad indulatokat: a­zt az rab­in nem látom át hogy miért kellett épen a két első évbel kizárni e czimet. Itt olasz mintát utá­­zott a t. bízott­ ,­ság, úgy de az olasz törvény szerint nem­csak a két évnél n­on régebben, hanem egy­úttal a 20 évnél régebben kötöt házasságok­nál is ki van zárva a válás ezen czit. Miért nem alkalm­­azta hát egészben­ olasz törvényt? hisz akár phisiologiai akár psichologiai szempontból tekintjük a kér-­­­dést: akár az utána,ott olasz nemzet tem­­peramentumát, erkölcseit és szokásait b­­hontítjuk össze nemzetünkével, mintig­­ kell találnunk, hogy annyi nálunk is­­ mondható, mint ott. Kimondható annál inkább, mértani általános törvény, mig nálunk ez részleg* lesz, mely két oly idegen elemet fog üss.* hozni, melyek egyikéről, a zsidókról m­i dicsérettel és nem kisebb igazsággal big­­sulyoztatott e házban, hogy ők a kötelei* sokkal inkább respectálják mint a kereszté­nyek, mert házi és családi erényekben i­kább bővelkednek. Ha ezen jelenséget látjuk ebből már ma­gából lélektani alapossággal arra lehet, sőt kellene konkludálni, hogy minél keveset válási okot kell teremteni a speciális tör­vénynél. A 1. bizottság szövegezésében tehát e­­fogadásra talált az olasz példa léle, az érem­nek egyik oldala, s igy abból félrendsa­­bály lett. (Igaz ! Úgy van balfelöl, el!ő mondás jobbfelöl.) Tán jobb lett volna, ha a szabály má­sik felét veszi át, t. i. 15 éven túl nem en­gedte volna a házasság felbontását enges­­zelhetetlen ellenszenv czimén, mert t. k. méltóztassék meggondolni, hogy itt a teljesen idegen elem házasságáról van sí kik eddig nem csak társadalmi érintkez­ő n­­e­m voltak, de egymásról némileg f­­enséges vagy legalább téves felfogások tápláltak; különböző erkölcstanok szént neveltetettek ezek között tehát a teljes éi­ közösség kezdetével, a kölcsönös raegisma időszakában, szokatlan tulajdonságok mérése folytán inkább keletkezhetik vis*»* taszító undor, harag vagy gyűlölség, később, mikor már a megszokás nivelt, ereje jótékonyan elsimíthatja a netán -' kelő ellenszenvet. Emellett az ilyképen kötendő háza** gokban az első időkben sokkal könnyebb*­ és gyakrabban valósulhat meg az a tra; ; czia igazság, mely szerint: „az eml'* s mindig visszatér első szer* m­é­h­e­z“ s ez itt a válást szükségessé t­heti. Egyszóval t. hát tán több ok van,svai lehet a két első évben a válásra s e vál* . czim gyakrabban elő állhat a házassá­k(­­­detén, mint 15—20 év után s a szakasz^ | még is kezdetben tiltatik meg a vél*5 utóbb megengedtetik. November 28.

Next