Ellenzék, 1883. július-december (4. évfolyam, 143-297. szám)
1883-11-28 / 273. szám
Kolozsvárt, 1883. körülményt, hogy az esküdtek nem voltak elzárva a közönségtől, hanéra egy ajtón át közlekedhettek azzal. Az eljáró törvényszék ez utóbbi semmiség okra nézve hallgatott ki tanukat, a kik azt vallották, hogy az esküdtek a semmiségi panaszlevél állításával ellenkezőleg, a közönségtől el voltak zárva. A Curia helyt adott a semmiségi panasznak az egész eljárást megsmimisitette és az iratokat új sajtóbirósági esküdtszék kirendelése végett, az igazságügyminiszterhez fogja fel terjesztetni. Dr. Szász Béla kolozsvári egyetemi tanár Bartha Miklós ellen, az Ellenzékben megjelent „Láp“ cz. czikk miatt indított sajtópert. A czikk egy angol mondattal végződött: „Beware the pickpockets“ ("Őrizkedjél a zsebmetszőktől). Magánvádló ez angol közmondás alkalmazásában látott becsületsértést Bartha a czikk szerzőségét s az azzal járó felelősséget elfogadta. A vádlevél benyújtása után a végtárgyalás — mielőtt a vizsgálat be lett volna fejezve október 25-kére kitüzetett, Bsirtha azonban október 23-dikán beadott kérvényében a tárgyalás elhalasztását kérte, mert az említett angol közmondásra vonatkozólag a vizsgálatot nem látta kimerítve, továbbá, mert ügyvéde Eötvös Károly betegsége által gátolva van a megjelenésben. Az elnök a halasztást nem adta meg s ez ellen Bartha semmiségi panaszszal élt. A bíróság ezt a semmiségi panaszt visszautasította, Bartha azonban eme birói végzés ellen is semmiségi panaszt adott be. A végtárgyalást a kitűzött napon megtartották s arra Bartha védő nélkül jelent meg. Az esküdtszék megalakulása előtt ismét kérte a tárgyalás elhalasztását, de az nem történt meg; törvénytelennek állította az eljárást s visszavetési jogával sem élt. Az esküdtszék megalakulása után újra előterjesztette halasztási kérelmét, de a bíróság elutasította. Most újra semmiségi panaszt jelentett be s a felelet adást minden hozzá intézendő kérdésre megtagadta, szabály és törvényellenesnek állitván az egész eljárást. Az esküdtszéki verdikt alapján azután a bíróság a btk. 261. §-ba ütköző becsületsértés vétségében mondotta ki vétkesnek s 10 fit birság és 50 frt mellékbüntetés megfizetésére ítélte. Ez ítélet ellen beadott semmiségi panaszában az eljárás megsemmisítését kérte, mert a vizsgálat nem volt szabályosan vezetve és befejezve; az elnapolás végett beadott kérvénynek a tavszék nem adott helyet, angol tolmácsot nem alkalmaztak, a védelmet tőle megtagadták, sőt még a vizsgálóbíró előtt tett vallomásai sem olvastattak fel, továbbá az inkriminált czikket tartalmazó hírlapi számot a vádlevélhez nem mellékelték, a beadott semmiségi panaszt a bíróság visszautasította, a tanúkihallgatások nem történtek szabályszerűen. A Kúria azonban ezeket az indokokat nem vette figyelembe s a semmiségi panaszt elvetette. ORSZÁGGYŰLÉS. (A keresztények és zsidók közötti házasság.) A Képviselőház tegnap nov. 27-én folytatta a keresztények és zsidók közti házassági törvény részletes tárgyalását. A tárgyalás a múlt ülésben a 38-iknál akadt meg, mely az ily házasságból született gyermekek vallását akként határozza meg, hogy az ily gyermekek vallása iránt a szülők közös megegyezése határoz. Ennek hiányában a fiuk az apa, a leányok az anya vallását követik. Madarász József pártja nevében a következő ellenindítványt nyújtja be: „A polgári házasságból született gyermekek vallására nézve a vegyes házasságokból származott gyermekek iránt hozott 1868. Lili. t.cz. rendeletei irányadók.“ Madarász indokolásában azt az álláspontot foglalta el, hogy miután ö egész életében a gyöngébb nemet védte az erősebbek ellen s miután ö a házasságban a nőt tartja gyengébb félnek, tehát ő azt szeretné, ha a gyermekek mind az anya vallását követnék, ámde ha ez nem volna lehetséges legalább a vegyes házasságoknál szokásos gyakorlat legyen meg. Hoffman Pál kétségtelenül kényes állami feladatnak tartja a gyermekek vallásának meghatározását, mert ez oly kérdés, melyben intézkedni szorosan nem az ő feladatához tartozik. Azt hiszi azonban, hogy a magyar törvényhozás óvakodni fog az e törvény értelmében kötendő házasságra azon havi bélyeget rányomni, hogy az egyik vallásit félnek abszolúte lehetlenné tétessék az e szülöttet saját vallásában neveltetni. A tárgyalás alatt levő szakaszban azon helyes eszme van fektetve, hogy a szülök egyetértőleg rendelkezzenek, ami a legtöbb esetben arra fog vezetni, amit Gröndöcs proponált. A kereszténység elég erős arra, hogy ily házasságból született gyermek vallására nézve a keresztény nevelés fog a szülők által elhatároztatni. Felszólalásának tulajdonképeni célja azonban az, hogy a szövegnek aggodalmasságára utaljon: mikor történjék a megegyezés és megmásíthatlan e ezen megegyezés ? Ez nem derül ki a szövegből. Éppen ezért e szakaszt határozottabb szövegezés czéljából a bizottsághoz kívánja visszautasítani. Mocsáry hozzájárul Madarász ellenindítványához és kéri annak elfogadását. Szóló azt, hogy a zsidók és keresztények közt kötendő házasságoknál a fiuk apjuk, a leányok az anyjuk vallását kövessék, múlhatatlanul szükségnek tartja arra, hogy ez a törvény, amennyiben hatást gyakorolni képes, a zsidók és keresztények egymás közti asszimilácziójára kellő befolyást gyakoroljon. Pauler Tivadar igazságügyminiszter : T. ház ! Midőn a jelen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a gyermekek nevelése iránti intézkedés szóba jött, oly ellenkező nézeteket hallottunk ezen ügyre nézve kifejeztetni, hogy én határozott nézetemnek kifejezést adni most már szükségesnek vélem (Halljuk !) Az én meggyőződésem az, hogy a gyermekek nevelése felett határozni a szülőknek jogköréhez tartozik, mégpdig a nevelésnek minden ága felett, akár vonatkozzék az a fizikai, akár a szellemi, akár a pragmatikai nevelésre. Hogy a nevelés jogköréhez tartozik a vallás-erkölcsi nevelés is, ezt, azt hiszem, senki kétségbe nem vonja. A szülőknek ez a joga gyökerezik a szülők és gyermekek közötti viszonyban ; ezt a viszonyt nem teremti az állam törvény által, hanem ez magában a természetben gyökerezik. Másrészről tehát, én nem vonom kétségbe, és nem vonhatom kétségbe, hogy az államnak jogában áll a szülőknek jogkörét a gyermekek irányában, tekintettel az államnak feladatára, szabályozni, korlátozni, úgy a közérdekek, mint a gyermekek érdekei szempontjából. Senki sem fogja tagadni, hogy például a törvény a szülők fölényének, hatalmának túlkapásait megfenyítheti és a visszaélések ellen a gyermekeket megvédheti ott, ahol a szükség, a közérdek, s az állam érdeke követeli. A szülők jogai tehát bizonyos szempontból korlátolhatók ott, hol az feltétlenül szükséges, és ezt törvényhozásunk a vallási nevelésre nézve az 1791. 26. t. cz.-ben biztosította midőn kimondja, hogy ha az apa katholikus, minden gyermekének katholikusnak kell lennie, hogyha pedig az apa evangélikus vallású, akkor a fiúk az ő vallását követhik sequi possint, a leány gyermekek pdig anyjuk vallását kötelesek követni sequi debent. Ezen szavakból: „sequi possint“, minthogy ezen kifejezés nem szorosan imperativ, ebből fejlődött a reverbálisok praxisa, és ezen praxisból támadtak azon országgyűlési gravamenek, melyek az 1832—36. és 1813—41. országgyűléseket annyira foglalkoztatták. Az 1844 -iki országgyűlés alatt ily értelmű határozat keletkezett, amelyen intézkedést a jelen szakasz tartalmaz. Ő Felsége felhívta a rémieket, hogy oly törvényt hozzanak és álllapitsanak meg, mely a szülők elhatározásától teszi függővé gyermekük vallását. És ámbár ezen elv igazságosságot sokan a legszabadelvübb tagjai közül a háznak elismerték, — hivatkozom b. Eötvös Józsefnek és Széchenyi István grófnak ez alkalommal a főrendiházban elmondott beszédeikre,*— a reverb.itások, vagyis inkább a gyermekek vallásának kérdésére mégsem oldatott meg ez értelemben, leginkább azért nem, mert amint ott világosan kimondatott, attól tartottak, hogy a katholikus egyház, a klérus befolyása, ezen szabadságot oly irányba terelhetné, mely az evangélikus vallásuakra nézve hátrányos, ezen hitfelekezet vallási álladékára, egyházára káros befolyású lenne. Ezen utóbbi indokok bírták a törvényhozást arra, hogy határozott törvényt alkosson. T. hát ! Ott, hol az egyház befolyása nem érvényesülhet, ott, ahol — mint a polgári házasságnál az illető vallásának papjához nem is megy, demissziót tőle nem is kér, ott tehát, hol ennek semmi befolyása nincs, ott ezen nehézség, ezen aggály, véleményem szerint megszűnt. A törvény világosan meghatározza a bevett keresztény vallásúakra nézve, hogy a fiú az apa, a lány az anya vallását kövesse, — a törvény megállapította a bevett vallású keresztényekre nézve ezeket; ha a polgári házasságra, a keresztény és nem keresztény között kötött házasságra más elvet állít fel, ebből a keresztények közt való házasságra következtetést vonni, ezt precedensnek tekinteni, felfogásom szerint nem lehet. (Helyeslés jobbfelől, ellenmondás a szélsőbalon ) Megmondom, miért nem lehet. Nem lehet azért, mert eltekintve a precedenstől, ha az elv a törvényhozásban egyszer ki van mondva, az addig fennáll az egyházi házasságokra nézve, különbözőleg a polgáritól, míg a törvényhozás máskép nem intézkedik. A magyar törvényhozás pedig, úgy hiszem, tekintve azon okokat, melyek felmerültek akkor, mikor ezen törvény hozatott, másként intézkedni nem fog. Azt mondani tehát, hogy a logikának követelménye, hogyha egyszer megengedtetek a keresztény és nem keresztény közt, meg kell engedni és alkalmazni kell a keresztény bevett vallásunk közt is, nem lehet. Akövetkeztetés azért nem áll, mert csak ott lehet logikai következtetést vonni — precedenst fölállítani valamely törvényhozási intézkedésre nézve, hol a viszonyok azonosak, hol lényeges különbségek fenn nem forognak. Itt azonban lényeges különbség forog fenn. Én mindenki vallásos meggyőződése iránt tisztelettel viseltetem, mindenki lelkiismereti szabadságát tiszteletben tartom. De méltóztassanak megengedni, hogy reámutassak azon külömbségre, mely a keresztény bevett vallások tagjai és keresztény és nem keresztény közt létezik. A bevett keresztény vallások tagjai mindnyájan különbség nélkül egy általános, azonos bázison állanak : a keresztény vallás bázisán; azon vallás bázisán, mely az ószövetségben megállapított vallásból keletkezvén, attól abban különbözik, hogy az nem egy nemzet, nem egy táj, hanem az emberiség vallása, mely elveinél fogva ország, nemzetiség, alkotmányforma különbség nélkül mindenütt és mindenhol alkalmazható. Ez az a vallás , hogy azzal a hasonlattal éljek, mely a szentirásban van — mely kis magból keletkezvén, terebélyes fává nőtt, melynek árnyékában a világ minden madarai enyhét lelnek. Mi tehát mindnyájan, kik keresztények vagyunk ugyanazon egy alapon állunk és ennélfogva a keresztény és keresztény közti törvényes elvek alkalmazása nem keresztényekre nézve nem a logikai szoros következtetésnek követelménye s nem oly preczendens, melyet alkalmazni lehet. (Felestés.) Ennélfogva én részemről a szöveget úgy, a mint van, elfogadom, hogy a szülök szabad egyezsége**, bizassék a gyermekek vallásának meghatározása, elfogadom azt, hogy ha a szülők meg nem egyeznek, a fia az apa, a leány az anya vallását kövesse. Csanády Sándor szerint a kérdést két részre osztani nem lehet. Thaly Kálmán szerint Hoffmann képviselőt fel kellene szólítani hogy nyilatkozzék. Ezután elnök felteszi a kérdést: elfogadja e a ház a 38. §-t a bizottság szövegezése szerint? A ház nem fogadja el. Ezután a szakasz Irányi Dániel következő szövegezése mellett kerül szavazat alá : „A polgári házasságból született gyermekek vallása iránt a szülök egyetértése határoz; az ezzel ellenkező bármely szerződés, térítvény, vagy rendelkezés érvénytelen és semmi tekintetben sem bírhat jogerővel. A szülök meg nem egyezése hiányában a fiuk az apa, a leányok az anya vallását követik.“ A ház az-t ily értelemben fogadta el. A kormánypárt legnagyobb része és a miniszterek szintén az Irányi módosítására szavaztak. A 39. változatlanul elfogadtatott. A 40. §-nál, mely szerint a 1868. LIV. t.sz, 26 és 57 ir-as eseteiben az igazságügyminiszter a jelen törvény hatálya területen levő más kir. törvényszéket küldhet ki. Elfogadtatik. A 41—48. §§-ok változatlanu elfogadtattak. A 49. §-nál, mely arról szól, hogy a házastársak el akarnak válni, a bíróság személyes megjelenésre idézi, s ha előtte, élőszóval kinyilatkoztatják, hogy mind az elválás iránt, mind a vagyont és tartást illető feltételekre nézve maguk közt megegyeztek, s ha kiskorú gyermek nincs , a kért elválás minden további vizsgálat nélkül ítéletileg megengedendő Irányi Dániel szeretné, ha még a bíróság előtt egy utolsó békéltetési kísérlet létetnék. Az eddig tett békéltetési kísérlet a közigazgatási hatóságok előtt történt. Fejezze ki a törvényhozás, hogy óhajtja a házasság állandóságát. E szavak után „személyes megjelenésre maga elé idézik“, kéri beiktatni „a békéltetést még egyszer megkísérli.“ Pauler Tivadar kijelenti, hogy hozzájárul a módosításhoz. Éles Henrik abbeli aggodalmáinak ad kifejezést, hogy Irányi indítványa által csak még tovább fogják nyújtani a válópereket. A §. Irányi módosításával fogadtatik el. Elfogadtatnak továbbá a 50—55. §§-ok Következik az 56. §., mely arról szól, hogy bármely házastárs kérheti a házassági kötelék felbontását engesztelhetetlen gyűlölség alapján, ha ez okból a házasság felbontását a másik házastárs is óhajtja. Teleszky István az előbbi elfogadott indítványra való tekintettel azt indítványozza, hogy itt is tétessék említés a „megkísértett békéltetésről.“ Csanády Sándor a következetesség szempontjából hozzájárul az indítványhoz. Kovács Albert indítványozza, hogy a visszaélésnek eleje vétessék, mondja ki a törvényhozás, hogy az engesztelhetetlen gyűlülséget bizonyítani kell. Literaty Ödön megjegyzi, hogy az igazságügyi bizottságot azon tekintetek vezették, hogy a házassági kötelék felbontása lehetőleg megnehezíttessék. Kéri a házat, fogadja el az eredeti szövegezést. Teleszky István kifejti, hogy az „engesztelhetetlen gyűlölséget“ indokolni allig lehet. Az eredeti szövegezést kéri megtartani. Incze József nem fogadja el Kovács Albert módosítását. Beszédét alább egész terjedelmében közöljük. Göndöcs Benedek Kovács Albert indítványát helyesli és annak szükségét látja. Elnök a kérdést szavazás alá bocsátja. A ház a bizottság szövegezését elfogadta, valamint az előadó módosítványát is. Kovács Albert és Incze módosítványai elvettettek. Éles Henrik a 60. §-ban több felesleges intézkedést lát. A törvény rácziója az, hogy az újabb házasság kötése által az előbbi házasságból származó gyermekek törvényessége iránti kétely megelőztessék. A rácziót elfogadja, de az a kérdés, hogy e czél elérése megkívánja-e azon intézkedéseket. Elfogadásra ajánlja azon módosítványt, hogy négy hó lefolyása előtt a házassági kötelék felbontásától számítva a nő újabban férjhez ne mehessen. Ennek el nem fogadása esetében pedig beszúratni kívánja a következő mondatot: „Rendkívüli okoknál fogva azonban, ha a szakértők bizonyítványa szerint a viselősség nem valószínű, a belügyminiszter a felmentő engedményt megadhatja. Jelen szakasz határozmányainak megszegéséből a házasság érvénytelensége nem következik.“ Literáty Ödön előadó e módosítványt szükségesnek nem tartja. Elnök a kérdést szavazásra bocsátja A ház az eredeti szöveget elfogadta, minek folytán a módosítvány elesett. Elfogadtatott továbbá a függőben hagyott 7-ik sakasz 5-ik bekezdése is. Györffy Pető a 62. §. 10-ik fejezete után a következő szakaszt kívánja betétezni: „a jelen törvény értelmében a magyar honosok között belföldön kötött házasságok akkor is megtartják törvényes hatályukat, ha a keresztény házasfél utóbb izraelitává, vagy az izraelita kereszténynyé válik. A ház többsége nem fogadja el Győrffy indítványát. Lánczy indítványt nyújt be s kéri a házat, hogy küldje át az igazságügyi bizottsághoz. Az indítvány a bizottsághoz utasíttatott, Pulszky Ágost szintén indítványt nyújt be, mely igy hangzik: „A 65. és a 66. §. az igazságügyi bizottsághoz utasítandó viszsza, azon elvnek megfelelő szövegezés végett, hogy a magyar férfi által külföldön kötött házassághoz csak is a házasságkötés alakját illetőleg tartoznak a megkötés helyének törvénye alá, különben pedig hazai polgári bíróság által a hazában érvényes jog elvei szerint ítélendő meg.“ Pauler Tivadar igazságügyminiszter elfogadja a javaslatot, de minden utasítás nélkül. Teleszky módosítványt nyújt be a 65. §-hoz és kéri azt a bizottsághoz utasíttatni. A ház az összes indítványokat a bizottsághoz utasította. Csanády felszólalása után, hogy az idő előrehaladt és a ház nem határozatképes, az ülés 2 óra után véget ér. ELLENZÉK Incze József beszéde. — Tartotta a képviselőház november 27-iki ülésén. — Tisztelt képviselőház! Én az előttem szólott Kovács Albert tisztelt képviselőtársam aggályait teljes mértékben felfogom és méltányolom, de a vele szemben Teleszky István t. képviselő, valamint az előadó úr által felhozottak súlyát is érzem s azért én Kovács Albert t. képviselő úr módosítványát magamévá nem tehetem, mert azt tartom, hogy az állított engesztelhetetlen gyűlöletnek, mint egészen benső dolognak, a bíróság előtt való kinyomozása és bizonyítása lehetetlen. (Élénk közbeszólás: Helyes ügy van!) Én azonban ezen aggályok és bajok megszüntetésére, az általa ajánlottnál biztosabb alkalmazhatóságú orvosszert gondolok és ezt módosítvány alakjában a t. ház becses figyelmébe ajánlani s röviden indokolni bátor leszek.Halljuk! Halljuk! T. ház! A törvényjavaslat 56-iki § a, mely az eredeti miniszteri javaslat szerint az 59-ik §. volt, azt tartalmazza, hogy a házasság felbontását bármelyik házasfél kérheti, kölcsönös legyőzhetetlen ellenszenv czímén, azonban csak akkor, ha a házasság megkötése óta már két esztendő eltelt. Az eredeti miniszteri szerkezet ezen utóbbi megszorítást, a 2 év kikötését nem tartalmazta; azt a bizottság vette fel, maga is érezvén, hogy ezen válási ok, avagy czim, úgy általában, minden korlátozás nélkül megengedve, igen sok viszszaélésekre adhatna okot. T. hát! Az állam ezen törvény életbe léptetésével nem új hanem őstért hódít meg, nem tabula vázára lép, hanem csak vissza foglal oly tért, melyen előbb már állott. E téren azelőtt, 1848. avagy épen 1868-ig majdnem kizárólag a catholikus egyház állott s ezért államegyháznak is tekintetett. A cath. egyház a házasság felbonthatatlanságát vallván az ezen szakaszban contemplált válási czimet nem ismerte és nem ismeri. Ezen válási czim eddig csupán a protestánsoknál és zsidóknál szerepelt, akik az ország lakosságának alig egy kilenczed részét képezik. Ez tehát egy igen fontos reform, mert az egész országra kiterjedő hatályt ad egy kis töredék syngularis jogának. Itt — közbevetőleg — meg kell jegyeznem, hogy az általános vita összes szónokai, 5 rendbeli tényleg fennálló házassági jogrendről szóltak, s e szerint az erdélyi összes protestánsok jogrendjét és autonóm bíráskodását egynek tekintették, holott az erdélyi reformátusok, unitáriusok és szászok, vagy lutheránusok, mind külön önálló jogrenddel bírnak s ezek egymástól oly lényegesen különböznek, hogy mindeniknek külön perrendtartása van. Az általános polgári bíráskodás szükségét azon fel nem említett indok is szembeszökővé teszi, hogy az erdélyi szászok autonóm bíráskodása kizárólag német s igy itt a magyar állam-eszme is sérelmet szenved. (Úgy van !) Azt senki sem vonhatja kétségbe, hogy a kanon jog felbonthatatlansági tanában, mely a szentségi jellegnek természetes folyománya, egy igen nagy, fontos és szép elv van : a házasság stabilitása. (Igaz.) Ez már az állami, társadalmi és erkölcsi szempontokkal is összefügg, s e mellett a nőt is megtisztelik, mert a keresztény felfogás szerint a nő Krisztus anyja, a mákomé, dánoké szerint pedig csupán a gyönyörök edénye. (Derültség.) Már pedig mi, lazább valamely államban vagy felekezeti a házassági kötelék, s minél könnyebb a elválás, annál közelebb áll azon állam vagy felekezet azon felfogáshoz, mely a nőt nem tartja többnek, mint a gyönyörök edényén. Hogy pedig az igen. igazságügyminiszter úr a női nemnek mily lelkes barátja, mit pár percz előtt a tudomány és ékes szólj, fegyvereivel fényesen bizonyitá akkor, miden ellenzé, hogy egyedül az apa akarata, vagy vallását tekintsük dicretoriumnak , gyermekek vallására nézve. Ne feledjük el, hogy az erdélyi es,házi autonóm bíróságok előtt lefolyt tömegel váló perek, melyek által oly sok külföldi kötelék kurtán furcsán felbontatott, melyek a mi jogállapotainkat még a tengeren túl is compromittálták, jó részben, czimre voltak alapítva. (Igaz, úgy van.) Jól tudtam T. H. s most is, az előadó úr és Teleszki J. képviselő úr előadását, megértettem, hogy a miniszteri szerkeze i« a téczéit, a házasság stabiliását szem előtt tartotta s azért hangsúlyozta az engesztelhetetlen gyülölség kölcsönösségét. Nagy oka volt reá tisztet Ház, mert a Jiaef-fél» 1786-iki patens alapján a magyarországi polgári bíróságok ju huatúrája, s ennek példáján az erdélyi protestánsok egyházi törvénykezése immár az egyoldalú gyűlölség czmén is széltében választott és jelenleg is tan választ. Azt is talán, hogy az igazságigyi bizottság még inkább át volt hatva az említett czél tudatától s ezért mondotta ki azt, hogy két évnél nem régibb kötelékfelöldása e czimen nem kérhető. De ha már eddig elment a bizottság miért állapodott meg itt, miért nem alkalmazta legalábbb egészben a kiválasztó példát ? Nem akarom bővebben fejtegetni,(Halljuk, halljuk ) azt, hogy ezen czim egésze kizárandó lenne azért is, mert a szakaszos, kontemplált formájában vagy nem lesz szigorúan tekintve — igénybe vehető vagy csak akkor, midőn mis válási ok is forog fenn, s ezt csak ami kényesebb ok elhllgatása végett állítják előtérbe, amint ez Kovács Albert J. képvislő úr is kiemelte azt sem akarom feszegetni, hogy ha Franciországban az általános polgári házasság- - mint az igen tisztelt igazságügyminisztr aki kijelentette — felbonthatatlan, miért lehetne nálunk eme kis részleges törvénynél legalább a ligament szorosabbra fűzni, hisz magam is belátom, hogy egy társak lomban, melynek erkölcsei fogyatkozak, a bosszú és gyűlölködés könnyen támad és harapódzik, mert a szelíd erények és nemes erkölcsök nem paralizálják eléggé eres vad indulatokat: azt az rabin nem látom át hogy miért kellett épen a két első évbel kizárni e czimet. Itt olasz mintát utázott a t. bízott ,ság, úgy de az olasz törvény szerint nemcsak a két évnél non régebben, hanem egyúttal a 20 évnél régebben kötöt házasságoknál is ki van zárva a válás ezen czit. Miért nem alkalmazta hát egészben olasz törvényt? hisz akár phisiologiai akár psichologiai szempontból tekintjük a kér-dést: akár az utána,ott olasz nemzet temperamentumát, erkölcseit és szokásait bhontítjuk össze nemzetünkével, mintig kell találnunk, hogy annyi nálunk is mondható, mint ott. Kimondható annál inkább, mértani általános törvény, mig nálunk ez részleg* lesz, mely két oly idegen elemet fog üss.* hozni, melyek egyikéről, a zsidókról mi dicsérettel és nem kisebb igazsággal bigsulyoztatott e házban, hogy ők a kötelei* sokkal inkább respectálják mint a keresztények, mert házi és családi erényekben ikább bővelkednek. Ha ezen jelenséget látjuk ebből már magából lélektani alapossággal arra lehet, sőt kellene konkludálni, hogy minél keveset válási okot kell teremteni a speciális törvénynél. A 1. bizottság szövegezésében tehát efogadásra talált az olasz példa léle, az éremnek egyik oldala, s igy abból félrendsabály lett. (Igaz ! Úgy van balfelöl, el!ő mondás jobbfelöl.) Tán jobb lett volna, ha a szabály másik felét veszi át, t. i. 15 éven túl nem engedte volna a házasság felbontását engeszelhetetlen ellenszenv czimén, mert t. k. méltóztassék meggondolni, hogy itt a teljesen idegen elem házasságáról van sí kik eddig nem csak társadalmi érintkező nem voltak, de egymásról némileg fenséges vagy legalább téves felfogások tápláltak; különböző erkölcstanok szént neveltetettek ezek között tehát a teljes éi közösség kezdetével, a kölcsönös raegisma időszakában, szokatlan tulajdonságok mérése folytán inkább keletkezhetik vis*»* taszító undor, harag vagy gyűlölség, később, mikor már a megszokás nivelt, ereje jótékonyan elsimíthatja a netán -' kelő ellenszenvet. Emellett az ilyképen kötendő háza** gokban az első időkben sokkal könnyebb* és gyakrabban valósulhat meg az a tra; ; czia igazság, mely szerint: „az eml'* s mindig visszatér első szer* méhez“ s ez itt a válást szükségessé theti. Egyszóval t. hát tán több ok van,svai lehet a két első évben a válásra s e vál* . czim gyakrabban elő állhat a házassák(detén, mint 15—20 év után s a szakasz^ | még is kezdetben tiltatik meg a vél*5 utóbb megengedtetik. November 28.