Ellenzék, 1883. július-december (4. évfolyam, 143-297. szám)

1883-07-17 / 162. szám

Kolozsvárt, 1883.é­ vei a mohamedán vallásra tértek át. Ötöt közülök 3—6 évi kényszermunkára, hármat pedig Szibéria keleti részeibe való depor­­tatióra ítélt. — Szerencsét fenség. Siófokról ír­ják e hó 15-iki kelettel. Perlaky hajója már néhány nap óta vesztegelt a Sió torkolatá­­nál. A ma délben támadt heves vihar arra készte Perlakyt, hogy hajóját megerősítette. E czélból Perlaky matróza és két siófoki napszámos, név szerint: Bulics János és Kai­ser József csolnakon a vitorlás hajóra men­tek és lebocsátották a horgonyokat. Ezt el­végezve a fedélzetről a csolnakba, ugrottak, először Bulics, utána meg a matróz, de mi­kor Kaiser leugrott egy hatalmas hullám elcsapta a hajó mellől a csónakot és Kaiser a Balatonba esett. Hiába volt minden segít­ség, mert egy újabb hatalmas hullára, mely a csolnakban ülőket megfüröszté, tova ragad­ta a szerencsétlen napszámost, kinek holt­testét nemsokára a partra vetette ki. A matróz és Bubics szerencsésen megmene­kültek ? —­i mikor a finánczot rászedik. Bajomban egy dohánycsempész lakott, ki faluról- falura szekérrel járt évenkint ke­resztül, dohánynyal kereskedve. Szerencsés csilagzat alatt születvén, sohasem kap­ták rajta a tiltott kereskedésen. Egyszer azonban a finánczok hírét vették, hogy az illető nagymennyiségű dohánynyal a szom­szédvárosba ment, s bizonyos fogadóba szállt. Útnak indulnak, s a városba érve, egyene­sen a nevezett fogadónak tartanak, hol a csempészt megtalálják szekerestől, dohá­nyostól. A szegény ember megijed, kéri a finánczokat, hogy engedjék el őt, s ne ki­sérjék be. A finánczok nem engedtek. Az ember pézzel is kínálja őket, de a finánczok szóba sem állanak vele. „No­ha pénz sem kell, megbánják.* „Üljenek hát fel a ko­csira, menjünk, vigyenek !“ Midőn a szekér hátsó részére felültek, az ember megcsapja a lovakat, a szekér gyorsan elrobog embe­restül, dohányostól, a finánczok pedig a föl­dön hentzegnek, bámulatok, ijedtségük s bo­­szúságokról szólni sem tudva. A dolog úgy történt, hogy a furfangos csempész még al­kudozott a finánczokkal, a könnyen lejáró kas végét egy jó erős kötéllel a kocsiszín oldalához kötözte, s mikor a lovakat meg­csapta s a szekér megrántódott, a kas hát­só része a finánczokkal együtt a földre esett. — Villámcsapások Folyó hó 11- én a hátszegi (Hunyadvá­m) völgyön iszo­nyú vihar tombolt keresztül, tetemes káro­kat okozva úgy a gyümölcsfákban és szé­­narétekben, valamint a vetésekben. Alsó- Farkadinon egy dolgozó munkás asszonyt rögtön agyon sújtott a villám, egy másikat féltestére bénávé tett. A babonás oláh nép között roppant mérvű az ijedség, mert az Isten kezét véli látni az elemi csapásokban. Általános és ki verhetlen meggyőződése az, hogy az égből (vagy a pokolból) egy manó szállt a földre, ki a felhőből alákapkodja a villámokat. Hányadról és még több helyről is jelentik, hogy villám csapott le. — A miniszterelnök párbaja. A Lanterne szerint Cassagnac Fái elkül­­dötte segédeit Jules Ferry miniszterelnökhöz, hogy tőle a képviselőház legutóbbi botrá­nyos ülése alatt ellene elkövetett sértésért elégtételt kérjenek. Cassagnac segédei de Mun­gr­ és Larochefoucauld-Bizaccia her­ceg, a párbajra kitűzött hely pedig az eng­hieni kastély. Cassagnac hír szerint utasí­tásul adta segédeinek, adják tudtára a mi­niszterelnöknek, hogy az esetre, ha még nem verekszik vele, nyilvánosan megkorbá­csolja. Tudvalevőleg Cassagnac ezt egyszer Gambettával is megcselekedte. Egy másik ér­dekes párbaj a napokban ment végbe Aréna Emanuel a Paris és Boubée Simon a Clairon munkatársa között egy Chambord­er.-ra vonat­kozó hírlapi polémia következtében. Boubée két könnyű sebet kapott. Beszélik, hogy Marion képviselő szintén a legutóbbi bot­rányos képviselőházi ülésben történtek kö­vetkeztében kihitta Cassangnacot, végül hallatszik, hogy Judet, a France munka­társa és Dreyfus tanácsos a Leuterne szer­kesztője közt egy hírlapi polémia következ­tében párbaj van készülőben. — Kibukott a vasúti kocsiból, ezután áttért a csatorna ügyére. Dicsérte 26-án bűnösnek ítélt nyolcz orth­odoxot, mi­nt angol kormány lojalitását, de — úgy­­mond — az angol nép mindig önző. Neki kizárólagos szerződése van a csatornára, de Mm fog azzal visszaélni és kész mindent megtenni, mi a kereskedelem érdekét elő­mozdítja. Beszédét e szavakkal végzi: „A panamai csatorna is kiépül, és akkor úgy megyünk Ausztráliáb­a, mint Parisból Ver­saillanba.“ Ismételve üdvözli a magyarokat. Ezután a bemutatások következtek. Lesseps családjáról beszélt és hivatkozva 78 éves lété­re, megcsókolta a fehér ruhába öltözött Bálint Juliska és Pestitfizela kisasszonyokat. Lesseps meghívta a társaságot a panamai csatorna­tár­sak holnap tartandó gyűlésére s az akadémiá­ba. A magyar társaság délután a párisi magyar egylet szép kiállítását tekintő meg, mely alkalommal az egylet nevében Cziriák, a társulat részéről pedig Pulszky, Borostyá­sg, Hentaller és Siposs szóltak. Az írók és művészek társasága a párisi magyar egylet­nek 300­ frankot adott, Hadik grófné pedig 11­0 frankot. A Théatre Francais esti N­­iki előadását a színlapok ekkér hirdetik: „Aux écrivains et artistes hongrois.“ Ez estély nagyszerű volt. Az előadásban Got Delaunay, Monnet, Sully, Coquelin stb. működtek köz­re. Az előadás alatt nagyszerű meglepetés­ben részesültünk. A felvonások között meg­jelent a színpadon Dudlay kisasszony, a Theatre Français kitűnő tagja, gyönyörű szép ifju hölgy, antik jelmezben és elragadó beivel s a legnemesebb páthoszszal alkalmi verset szavalt. A vers czíme a következő: „Am voyageurs hongrois szerzője: Hen­rik de Bornier. A költemény elszavalása után 10 perczig tartó zajos taps és éljenzés keletkezett. A magyarok állva tapsoltak, só­ba pedig az örömtől zokogtak.­­ A Gyéreg-tordai szárny vasút mutati-ren­dőri bejárása. A Gyéres­­tordai szárnyvonal kiépíttetvén, a közmunka­­és közlekedésügyi miniszter e szárnyvonal mitan-rendőri bejárását folyó hó 18-ára ren­delte el s a bejárás vezetésével Reviczky Konrád miniszteri titkárt bízta meg, mellé műszaki tanácsadóul Landan Gusztáv orsz. középitészet felügyelőt küld­vén ki. A bejá­ránál a m. kir. államvasutak igazgatóságát s kolozsvári üzletvezetőség fogja képviselni, ezenkívül a magyar kir. vasúti főfelügyelő­ség és Torda-Aranyos megye közigazgatási bizottsága hivatott meg. A bizottság holnap délelőtt 10 órakor a m. kir. államvasutak gyéresi állomásán jön össze.­­ A „polgári dalegylet“ pár­tok­ tagjai részére ez évi 11-ik rendes táncz­eni egybekötött dalestélyét augusztus 5 -én­­,Lövöldei helyiségében fogja megtartani.­­ Szörnyszülött. Lapunk egy ba­rátja írja Mezö-Nagycsánból, hogy ott egy K. Vasziliáné nevű oláh asszony valóságos szörnyszülöttet hozott világra. A gyermek­nek teste nyakig embertest, feje azonban vá­lságos d­i­s­z­n­ó f­ő úgy, hogy szopni nem tol, hanem a tejet tányérból nyalja föl.­­ Bágyoni Farkasa Albert, magy. kir. távirdatiszt gyászjelentését vettük ma. A balig 30 éves fiatal embert hosszas tüdő­jért vitte sirjába. Elhunytéról a kolozsvári távírda főállomás tiszti kara is adott ki gyászlapot. Temetése ma lesz a múzeum-ut­­cza 1. sz. háztól, - Liptó-Szent-M­iklós pusztulá­s. A város július 13-án a szó szoros ér­elmében porrá égett. Délelőtt h­al 1 órakor a szomszédos Vrbicz községben tűz támadt,­­ pedig állítólag háron helyen egyszerre. Az itteni faépületek bő táplálékot nyújtottak a kén elemnek, s a felkerekedett szél ragadt­a­­ tüzet magával mindenfelé, úgy, hogy délután 2 órakor m­ár a szomszédos Orbicz, Hunták és Liptó-Szt-Miklós tökéletesen por­ti égtek. A tűz által okozott kárt ma még ilelítőleg sem lehet meghatározni; a kár­gy-két millió. Emberi élet is igen sok esett odozatul. A leégett épületek száma a mel­­éképületekkel együtt meghaladja az 1500- at A megye területén levő összes tűzoltó­­tületek jelen voltak ugyan, de segíteni csak a helybeli egylet tudott volna a vész kezde­­’•«, ha t. i. ilyan egylet léteznék nálunk ; ti azonban a pánszláv agitáczió miatt itt járn örökre piu­m desiderium marad. A ta­karékpénztár épülete, melyet csak most fejeztek be, romokban hever. Az egyik fu­­tárkereskedésben a petróleum tüzet fogott, kirobbant s az épület egyik szárnyát tönk­tette. A szegény földmives nép nagyobb­at csak a rajta való gúnyával menekült. " Egyesek kára igen nagy, így Holéczy bácsmesternek tegnap befejezett uj épületei félig égtek s ráadásul még vagy 2000 db prémes bőr is ott veszett. A város kinézése megrenditő. Égbe meredező kéményeknél egyebet nem látni. — Vonat-kizökkenés. A magyar Illim-vasutaknak hatvan budapesti személy­­'r'ttata, melynek ma vasárnap d. u. heted­ül órakor kellett volna a fővárosba érkez­­iiíi teljes háromnegyed órai késedelemmel l°tt meg. E késedelemnek, mint értesülünk, volt oka, hogy a Hatvanból Budapest­ül, kevéssel a személyvonat előtt megindí­­tott tehervonatból három teherkocsi a bat­yui állomás közelében kizökkent, s elállt a s­zemélyvonat előtt az u­­t. Három óra le­­ltbe került a kocsik visszahelyezése, egyéb baleset nem történt, csak a vonat levő nyaralóhelyekre kirándult buda­­.•'tisk türelmét tette kemény próbára a házas késedelem. — A vallásszabadság Oroszor­tv'ágban. Az orosz kormány igen szívesen lárja, hogy az orosz papok a balti tarto­­m­mányokban, a lutheránus parasztokat min­­^Kle hitegetések és ígéretek segélyével a keleti vallásra térítik, de azt, ki az ‘^^r­vallásból kitér, a legszigorúbb bünte- Rlljtja. így a kazani bíróság múlt hé­t július hó 15-én reggel 7 óra 15 perczkor Budapestről Esztergom felé elindult 361. osztr. magyar államvasúttársulati vonatnak egy II- ed osztályú kocsijából kalauz által eszközölt menetjegy vizsgálás alkalmával egy Grauer Adolf budapesti lakos 4 éves fia Palota és Dunakeszi között az ajtón át kibukott. A gyermek a pályatesten levő kocsisra esett, alig észrevehető sérülést szervedett. — Halálos kimenetelű párbaj. Würzburgból írják f­zó 13-ról: Moschl egyetemi hallgató a Mocuania burschen­­schaft tagja, a Bavaria-egyesület egyik tag­jával a Guttenbergi erdőben ma reggel pisz­toly párbajt vívott. A felek tíz lépésről vontcsövű pisztolyokkal lőttek. Moschl al­testében sebesült meg, a golyó jobb oldal­ról hatolt testébe, s a baloldalon jött ki. A fiatal tanuló azonnal összerogyott, az or­vos bekötözte sebét, de a szerencsétlen nem­sokára kiadta lelkét. Ellenfele elmenekült. — Pánszláv mozgalom. Nyitra­­megye legközelebbi közgyűlésén dr. Kállai felemlítette, hogy Vágújhely környékén, (­­­Túra mellett évenkint mintegy 600 pánsz­láv gyülekezik össze nemcsak Magyarország minden részéből, hanem Prágából, Varsóból s más helyekről s az itt egybegyűltek oly­­anokat hirdetnek és fejtegetnek, melyet valóságos merényletek a magyar államiság ellen. A panslavismus terjesztésére nézve itt beszéltetnek meg a módok s az izgatók szét­oszolva, terjesztik tanaikat. A szónok felkér­te a megye törvényhatóság bizottságát, hogy e merénylet ellen a legnagyobb erélylyel lépjen fel. A felszólalás, mint önálló indít­vány, formahibák miatt nem­ volt tárgyal­ha­tó , az elnöklő főispán annyit azonban ki­jelentett, hogy a megye törvénhatóságának rendszabályokat alkotni felesleges, mert van gyülekezési törvényünk, melyben meg van adva a jog és meg van hagyva a köteles­ség, hogy mit és hogyan tegyen a politi­kai hatóság. — Lefűzött feladau. Esotonban sok minden megtörténhetik. Ez a kis histó­ria is ott esett meg. A ló vonaton vakmerő­en szemüvegezett egy hölgyet egy vele átellen­­esen ülő úr. A hölgy tűrte a dolgot egy darabig, de mikor látta, hogy a seladonnak nincs szán­dékában abbanhagyni a dolgot, erősen nézett pár perczig kabátja gallérjára — épen a füle alatt — aztán utálattal elfordult, végre hangos kac­agásban tört ki. Az úr rögtön abbanhagyta a szemüvegezést, nyug­talanul mozgott ülésén, forgatta fejét, hogy azt a gyanús valamit megláthassa, szemei majd kidülledtek, kezével simogatta gallér­ját, végre elrohant egy közeli korcsmába. Megnézi magát a tükörben, de bizony a ka­báton semmit sem tudott felfedezni. — Lécz szeget hordott a fejében. Rózsa­hegyről jelentik, hogy múlt héten az ottani törvényszéki börtönbe egy betöréses lopással vádolt fegyenct szállíttatott s ha­bár legcsekélyebb testi bajt sem érzett, kény­telen volt magát a szabályszerű orvosi vizs­gálatnak alávetni. Mily nagy volt a meg­lepetés, midőn a börtönorvos konstatálta hogy a csudaember fejébe egy a szokottnál nagyobb léczszög van beleszarva. E lécz­­szög haladéktalanul eltávolíttatott, az ope­­ráczió azonban emberünket annyira megvi­selte, hogy annak következtében agyve­­lőgyuladásba esvén, örökre megszabadult a büntetéstől. Nyikulaj, a medve és a mál­na. Egy szegi (Hányad m.) illetőségű oláh paraszt, kinek kezében tán sohasem járt rozsdás muskéta sem, nem­régiben a határ­ban fekvő, vadakban elég dús, erdőre ment málnát szedni, hogy a közeli városban pénzt szerezzen vele. Szerencsésen meg is töltötte kosarát. Midőn azonban egész megelégedés­sel pipáját tömné útravalónak, holmi gya­nús recsegést hallott. Oda fordul, hát tőle alig 4 lépésnyire egy csinos maczkó cseme­gézett a dús málna forrásból. Nyikulájnak inába szállt a bátorsága s óvatosan vissza­vonult a közeli fa mögé, várva, hogy mi lesz ebből A maczkó pedig egész diadallal elfoglalta az oláh elhagyott helyét, tapasz­talva pedig, hogy a kosárból sokkal kényel­mesebben falatozhatik, kiürite azt. Nikulás persze kissé savanyú pofával nézte a dolgot, ■, de később nagyot nevetett rajta. Persze csak akkor, mikor már a medve jóllakva odébb állott e­ llenzék CSARNOK. A vetélytar­n­ok. Wachsman K. után: Szabó Nándor. (Folytatás.) E közlemények roppant mély benyo­mást tettek Máriára. Átlátta, hogy, ha el­lensége is Rafaelnek Sebastiano, közlései még­sem lehetnek költöttek. Ezen kívül bi­zonyos volt, hogy az idegen hölgy és a czi­­gánynő egy és ugyanazon személy, hogy Rafael már rég ismerte, s közel viszonyban állott hozzá, s hogy ez ismeretség még foly­ton tart. Csak nagy nehezen szedhette ma­gát annyira össze, hogy Sebastianonak meg­köszönje közleményeit s hallgatásra kérje. Alig távozott ez utóbbi a szobából, midőn Neri doktort jelentették be. A bibornokot szándékozott meglátogatni, de nem talál­ván otthon, Máriánál akarta visszatértét be­várni. Mária meg volt győződve, Nerinek iránta való jóakaratáról, s azért szívesen fogadta. Elmondta, hogy egész bizalommal fordul hozzá szorongatott helyzetében, s kéri bölcs tanácsát. — Legyen meggyőződve, mondá Neri hévvel atyailag fogok tanácsolni, mintha csak szeretett leányom volna. — Ön tudja, hogy Rafael Sanzio je­gyese vagyok. Daczára ennek, vagy jobban mondva épen ezért kérem, beszéljen nyíl­tan velem. — Beszéljen, signora, viszonzá Neri uyug°dEan; nyílt szóra, nyíltan szoktam felelni. — Ismeri Rafael jellemét, jó tulajdo­nait és gyengéit? kérdé Mária. — Jelleme nemes, gyengéit pedig nem leplezgeti; könnyű tehát mindkettőt megítél­ni, viszonzá Neri. — Akkor ismeri a nők iránti vonzal­mát is, nevezetesen ama fiatal urbinoi hölgy­gyel való viszonyát? — Ismerem; Rafael fiatalkori szeretője az, ki jegyváltásának hírére sietett ide. Fur­csa teremtés ez a leány. Rafael nőül vette volna, mikor Urbinoból eljött, de megtagad­ta tőle kezét, állítván hogy a művészet, melyben nemcsak kortársait, de a messze jövőnek minden festőit felülmulandja, sokat szenvedne, ha házasság által családias élet­hez kötné le magát. Míg nők iránti vonzal­mának szabadon hódolhatott, míg egyiktől a másikhoz csapodároskodhatott, addig tá­vol maradt tőle, de mihelyt hírül vette, hogy nősülni akar, azonnal ide sietett, hogy, ha mindjárt saját jólétének és hírnevének - mert jó családból való — feláldozásával is, Rafael szerelmére való igényeit érvénye­síthesse. __ X1gy hát nőül akar hozzá menni? kérdé Mária bámulva. — Nem, viszonzá Neri. Ma is úgy gon­dolkozik mint egykor. Úgy vélekedik most is, hogy a házas élet, a családi gondok tünkre tennék Rafaelben a művészt. „Nejé­vé soha sem leszek , szokta mondani. „Hadd éljen a művészetnek, a szépnek, az élveze­teknek. Lehet, ho­gy ennek következtében korán hal el, de legalább úgy fog meghal­ni, hogy elért dicsőségének tetőpontjáról le nem száll.“ — Meg vagyok győződve, hogy a „Fornarina”, mint a fiatal művészek ne­vezik, szívesesen eltűri, hogy mennyasszo­­nya, szeretője legyen kegyed Rafaelnek, de minden erejéből megakadályozni iparkodnék azon férfiúval való egybekelését, kit oly ra­jongó odaadással szeret. Lehet ez eszmét túlzottnak, esztelennek, sőt bűnösnek is tar­tani, de el nem vitazható, hogy erős és ha­tártalan szerelemről tanúskodó léleknek szü­löttje, s azért csakis ilyen lélek képes azt méltányolni, s fölötte ítélni. — Mit gondol, kérem, vissza­vonulna­­­ az a lány, ha Rafaellel való egybekelésem ténynyé válnék ? — Feltétlenül, viszonzá Neri. E büsz­ke lélek szentesített jogokat sok nem fogna érinteni. — S valljon igaza van-e Fornarinának Rafael jelleme megítélésében ? Kérdé Má­ria ünnepélyes hangon. — Igaza van! viszonzá Neri hosszabb szünet után. — Rafael nemes lelkületű em­ber, egy gyengéje azonban megvan: a fék­telen élvvágy. — Két dolog lehetséges : vagy legyőzi a házas életben e szenvedélyt, vagy nem győzi le. Az első roppant erőltetésébe kerülne, a második boldogtalanná tenné s bármelyik a kettő közül tönkre tenné mint utolérhetlen művészt. Nem­ szavai roppant mély benyomást tettek Máriára, szép arcza halvány lett, de azért el nem veszté, lélekjelenlétét. A­mint Neri beszédét befejezte, kezét nyúj­­ta neki. — Köszönöm mester, mondá. Tudom most, mit kell tennem. Nyíltan és őszin­tén beszélt velem, s ez őszinteséget meg­fontolva, aszerint fogom magamat elhatá­rozni. — Isten áldása legyen Kegyeddel, mondá Neri fájdalmas hangon, mialatt Má­ria kezét ajkaihoz emelé. — Legyen erős, signora, téve hozzá, legyen erős, mint a sze­relem, mint a halál. — Mivel a bíbornok hazatértét jelentet­ték be, Neri elhagyta a szobát. Mária pe­dig nyugvó helyére veté magát, arczát két kezével eltakarván. Néhány óra múlva a bibornok lé­pett be unokahuga szobájába. Barátságo­san nyújtá kezét Máriának, kérve, foglalna helyet mellette, mivel őt érdeklő fontos kö­zölni valója van. — Tudod édes Mária, kérdé hogy az év, melyet Rafaellel való egybekeléstekre vonatkozólag gondolkozási időül tűztem ki, néhány nappal ezelőtt lejárt. Azt hivem, hogy Rafael, ha házasságtokat óhajtaná e határidő leteltével maga jövend el annak végrehajtását sürgetni. Ez nem történt meg, ennélfogva alig kell említenem e mulasztás jelentőségét. — Nem szeret többé, s egybekelésünk terhére lesz, mondá Mária csendes oda­adással. — Én is úgy hivom, s azért czélsze­­rűnek tartám e dolgot vele tisztába hoz­ni, folytatá Bibiena. Azonban ne gondold, hogy megfeledkeztem volna arról, a­mivel neked és magamnak tartozom. Tisztelem Rafael Sanziot, magasan áll ő, de nem oly magasan, hogy unokahúgomat ráerőszakol­ni akarjam. Régóta gyanítám, hogy Ra­fael a határidő leteltével veled szakítani szándékozik. Megtudtam — véletlenül­ — e szándék okát is, s hogy bizonyosságot szerezzek magamnak róla, egész őszinteség­gel beszéltem vele a dologról. — Úgy hát a­z­a Fornarináról be­szélt­ vele ? rebegő Mária. — Ugyan hova gondolsz ? viszontá meg­vető mosolylyal a bibornok. Okaim valának komolyabb dolgokról beszélni, mint e lány­ról, kit Urbinoba visszaszállittatni két sor írásomba kerülne ! Sokkal komolyabb alapja van a dolognak. Úgy értesültem, — s ele­­intén elhinni sem akartam — a pápa véres kalapot szándékozik Rafaelnek adni. S ez nagyon fontos dolog, mert első eset a maga nevében. S hogy megtudjam, mi igaz rejlik e hírben, megragadtam az alkalmat, s „be­­szélve Rafaellel, megmondom, hogy az ál­talam kitűzött határidő lejárt, s most hatá­rozott nyilatkozatot várok mindkettőtöktől. Feleletéből ama tervnek mibenlétét akarom megtudni. KÖZGAZDASÁG. Budapesti szarvasmarha és sertéstenyész­­állat-vásár. A földmivelési minisztérium díjazással egybekötött szarvasmarha- és sertéstenyész­­állat-vásárt tart Budapesten, 1883-ik évi szeptember hó 22., 23. és 24. napjain. E vásár hivatalos programmja a kö­vetkező : I. A földmivelés-, ipar- és kereskede­lemügyi m. kir. miniszter a szarvasmarha- és sertéstenyésztés előmozdítása érdekében Budapesten f. évi szeptember hó 22., 23. és 24. napjain szarvasmarha- és sertéstenyész­­állat-vásárt tart. H. A vásár és kiállítás rendezésére egy vásárrendező bizottság alakíttatott, mely Budapesten, a Köztelken székel. A vásár Budapesten, a fővárosi marha­vásár téren tartotik. III. A vásár szeptember hó 22., 23. és 24-dik napjain minden reggel 10 órakor kezdődik és délután 6 órakor végződik. IV. A vásárra bocsáttatnak korra való tekintet nélkül. A) Szarvasmarha: bika, bikaborjú, üsző és üszőborjak. I. Magyar. II. Nyugati fajták. B) Sertés: kan, kocza. I. Hazai. II. Nyugati fajták. Magyarországi kiállítók által külföld­ről vett vagy külföldi tulajdonosok birto­kában levő állatok is vásárra bocsáttattak, a dijakra azonban külföldön nevelt állatok csak az A) II. és a B) II. alatti csoportok­ban versenyezhetnek. Hizlalt vagy tenyész­­képtelenné tett, vagy egyéb okból tenyész­tési czélokra már nem alkalmas állatok a vásárra nem bocsáttatnak. V. A vásárra a bejelentések a vásár­rendező-bizottság által szétküldött, illetőleg attól nyerhető bejelentési minták felhaszná­lásával, két példányban, legkésőbb augusz­tus 27-ig bezárólag, a vásár­rendező-bizott­­sághoz czímezve, a Köztelekre küldendők. Minden bejelentéshez a tenyészet egészségi állapotát igazoló egészségi bizonyítvány csa­tolandó. Az állatok szállítására nézve a vas­utak kedvezményeket engedélyeztek. Az er­re jogosító igazolványok a vásár-rendező­­bizottság által a bejelentőknek megkül­­dettek. VI. A bejelentett állatok szeptember hó 21-én estig okvetlenül beállítandók. Az állatok Budapestre érkezés után azonnal a kiállító megterheltetése nélkül újból állatorvosiig megvizsgáltatnak s ha betegeknek találtatnak, a budapesti állat­orvosi tanintézetnek adatnak át orvoslás végett. VII. Az állatokat a vásár utolsó nap­ja, szeptember hó 24-én délután előtt a vá­sárról elvinni nem szabad. Vili. Az állatok takarmányozásáról és ápolásáról a kiállítók gondoskodnak. In­tézkedés történem­­a végre, hogy a szük­séges takarmány és ólomszalma mérsékelt s a vásártéren közzéteendő árakon, a vásár­téren helyben kiszolgáltassék. IX. A vásárra hozott tenyészállatok állása felett azok ára is kiteendő, s az a bejelentési ívén is megemlítendő, hogy az ár a katalógusba felvehető legyen. X. A kitett áron az állat az első je­lentkező vevőnek mindenesetre eladandó és többé árverésre nem bocsátható. IX. Ha valamely állat tényleg elada­­tott a történt eladás a vásárrendező-bizott­­ságnak a hely­színén levő irodájában azon­nal bejelentendő, s a vevő nevével együtt az állás­táblán feljegyzendő. XII. A vásár utolsó napja, szeptem­ber hó 24-re reggeli 10 óráig el nem kelt állatok az­nap árverésre bocsáttatnak. A kikiáltási ár a tulajdonos által határoztatik meg, mely ár azonban a bejelentett eladási árnál nagyobb nem lehet. Ha kikiáltási áron felül ígérnek, el­adó tartozik az állatot átadni. XIII. A jeles­ állatok díjazása czél­­jából az e czélra felkért országon gazdasá­­gi egyesület közbejöttével két bíráló bizott­ság alakíttatik, egyik a szarvasmarhák, má­sik a sertések megbírálására. XIV. Mindkét jury szeptember hó 22- én kezdi meg működését, és az­nap be is fejezi — úgy hogy szeptember hó 23-án reggel 10 órakor már a dijazott állatok ál­lása felett a dijak jelezhetők legyenek. XV. A dijazott állatok elővezetése mel­lett a dijak kihirdetése és kiszolgáltatása szeptember hó 23-án déli 12 órakor tör­ténik. XVI. A földmivelési miniszter által adományozott dijak a következő osztályok­ra tűzetnek ki : A) Szarvasmarha. I. Magyar fájta. Bika: 1. dij 100 darab 10 frankos arany, 2. dij 40 darab 10 frankos arany, 3. dij 20 darab 10 frankos arany. Bikaborju : 1. dij 10 darab 10 frankos arany, (1 éves ko­rig) 2. dij 5 darab 10 frankos arany. Te­hén: 1. dij 50 darabb 10 frankos arany, 2. dij 20 darab 10 frankos arany, 3. dij 10 darab 10 frankos arany. II. Nyugati fajta, a) Berni kuhlandi, mariahofi), pinzguai (möllthali) allgaui. Bi­ka: 1. dij 80 darab 10 frankos arany, 2. dij 40 db 10 frankos arany, 3. dij 30 darab 10 frankos arany, 4. dij 10 darab 10 fran­kos arany. Tehén: 1. dij 50 darab 10 fran­kos arany, 2. dij 20 darab 10 frankos arany, 3. dij 10 darab 10 frankos arany. Bikabor­jú: 1. dij 10 darab 10 frankos arany, 2. dij 5 darab 10 frankos arany, b) Egyéb kul­­turfajták és keresztezések: 1 darab bikára 30 arany, 1 darab tehénre 20 arany. B) Sertések 1. Hazai kondor sertés: a) szőke: kan 1 dij 20 2 dij 10, korza 1 dij 15, 2 dij 8; b) fekete: kan 1 dij 20, kocza 1 dij 15. II. Nyugati fajták. Kan 1 dij 20, kocza 1 dij 15 drb arany. XVII. Valamennyi dij csupán abszo­lút becsű állatnak adható ki. XVIII. A pénzbeli dijak mellett ok­levelek is adatnak, melyeken a jutalomdij megemlítve van. XIX. Pénzbeli dijakon kivül elismerő oklevelek adatnak. XX. A vásár látogatása díjmentes. NYÁRI SZÍNHÁZ, Kolozsvárt, szerda 1883. julius 18-án. PRY PÁL: Vígjáték 5 felvonásban. Felelős szerkeszti­ és kiadótulajdonos: RIRTH,­ MIKLÓS. (Folyt. követ.) Julius 17.

Next