Ellenzék, 1884. január-június (5. évfolyam, 1-152. szám)
1884-04-08 / 83. szám
ötödik évfolyam. Belkirály utcza 16 SZERKESZTŐI IRODA: sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendjik. AZ „ELLENZÉK“ "ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Kgész évre.......................16 trt. II Negyedévre ... 4 trt. Fílévre............................8 frt. || Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. mm. Kolozsvár, kedd, április 8. 1884. KIADÓ HIVATAL: Kolozsvárt, Belkirály utcza 16. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Osztrák erkölcs. Legyünk higgadtak és rekapituláljunk. B. Falkenhein osztrák miniszter az agráriusok pártjához tartozik. Minden politikai iskolának vannak elfogult követői és igy az agrár iskolának is. Falkenhein az otrombán elfogult a maga tanai iránt. Lendületet akar adni az oszrák tartományok baromtenyésztésének. Ennélfogva kiváltságolt piaczot akar teremteni az osztrák baromtenyésztők és marhahizlalók részére. A piaczok között legnagyobb fogyasztó Bécs lévén, tehát működési talajul Bécset választotta. Régóta bántja őt, hogy a bécsi vásártéren a magyarországi hízott marha minőségben és árban egyformán veri az osztrák tartományok marháját. Kieszelt tehát egy vexatorius vásárrendszabályzatot, s azt márcziusban életbe léptette. E szabályzat szerint, ezentúl csak hatóságilag kiküldött szenzorok közvetíthetik a vásárt, és parthie számra nem lehet eladni marhát, hanem csak darabszámra. Ezzel még nem elégedett meg, hanem keresztül vitte, hogy valamennyi osztrák vasút tariffa kedvezményben részesítse az osztrák tartományokból felhajtott marhaszállítást. E tarifa kedvezménye ellen nem lehet kifogásunk. Ha kapzsi érdekeit igy tudja csak megvédelmezni, hát tegye. Sőt a vásárrend szabályozásába sem szólhatunk bele. Ez az ő belügye melyet ha ilyen ostobán végez el, csak ő vallhatja kárát. De a magyar marhahizlalók nem nézhették e dolgokat összedugott kézzel. Nekik ártott az, hogy saját, rég kipróbált szenzoraikat mellőzve, óriási értékeiket ismeretlen egyénekre bízzák és hogy parthienként ne adhassák el marhájukat, hanem csak egyenként. Ők tehát, hogy ezen ártalomnak elejét vegyék, elhatározták ezentúl nem is vinni bízott marhát Bécsbe, hanem csak Pozsonyba- Majd eljön a bécsi mészáros oda. Van jussuk hozzá, hogy ott adják el marháikat, ahol nekik tetszik. Fölszerelték tehát nagy költséggel a Pozsonyi vásártért. Ez a dolog előzménye. Az osztrák miniszter oly vásárrendet állapított meg, mely a magyar hizlalók érdekével ellenkezik; a magyar hizlalók pedig arra kötelezték egymást hogy többé nem mennek Bécsbe s ekként kikerülik az új szabályzat szekatúráit. Idáig tehát minden rendben volt. Ha te ütöd az én zsidómat, én is ütöm a te zsidódat. De Falkenhein úr tovább ment egy lépéssel, s ezzel a törvényesen fenálló szerződésbe botlott bele. Nekünk ugyanis közös vámterületünk van Ausztriával. Onnan ide és innen oda — szabad a vásár. Jöhetünk, hozhatunk, vihetünk és mehetünk egymás területére bátran, mintha csak egyik vármegyéből a másikba utaznánk. Elég baj, hogy így van, de így van. Falkenhein úr azonban ezt a jövés-menési szabadságot szeretné korlátolni. Azaz, hogy azt nem kívánja korlátolni, hogy Ausztriából posztót, vasat, bútort, üveget, porezellánt, papírt és a fuscher iparnak minden limlomát ide hozzák, hanem azt meg akarja akadályozni, hogy innen hízott marhákat oda vihessenek. Kiadatja tehát egyik helytartójával a rendeletet, hogy a Pozsony területéről szállított marhákat Marcheggnél vesztegzár alá kell venni, egyenként leszállítani a vonatról s egyetlen egy baromorvossal, aki nem is Marchegen lakik, meg kell vizsgáltatni, még pedig valemennyit nappal. Ez annyit jelent, hogy ő el akarja tiltani a magyarországi marha bevitelét. Szóval ez vámháborút jelent — vám nélkül. Ilyen impertinentiát sem látott még a világ. Igazi osztrák erkölcs. Magyarországról hetenként mintegy 1700 darab hízott marhát visznek a bécsi piacra. És az osztrák miniszter azt kívánja, hogy ezt a tömeget egyetlen orvos, nappal vizsgálja meg. Itt nem lehet félreértés. Ez világos felbontása a vámszerződésnek. Kormányunk azt ígérte, hogy e jogtalan eljárással szemben a legvélyesebb lépéseket fogja megtenni s elmegy egész a retorzióig. Tisza Kálmán rész stylista, s igy nem lehet tudni, hogy csak a retorzióig fog-e menni, vagy szükség esetén kész retorziót is alkalmazásba venni. De mi most nem kutatjuk ezt. Nyugodjunk meg a kormány kijelentésében, s legyünk készen az eljárás ellenőrzésére. A kormány meg lehet győződve, hogy hazánkban nincsen olyan párt, melynek támogatására ne számíthatna akkor, mikor országos érdekeink megvédelmezésében fáradozik. Merítsen e biztosításból — melyet nem mi adunk, hanem az országgyűlés adott erőt és bizalmat. Ne álljon meg a félúton, ne elégedjék meg félszeg nyilatkozatokkal. Mögötte e kérdésben egy egységes nemzet áll, fölötte a koronás király, kinek igazságos érzülete bizonnyára szintén fölháborodott és vele van a megsértett törvénynek és igazságnak egész erkölcsi súlya. Gyengébb fegyverekkel is vertük meg már a németet, hát még ezekkel! Tehát ne tágítson. Követelje föltétlenül ama rendelet teljes visszavonását, vagy tekintse a vámszerződést fölbontottnak, és tegyen azonnal intézkedéseket a vámsorompók fölállítására. Csak ez nyugtathatja meg a fölzaklatot közérzületet. Ne küldözzön alkudozókat Bécsbe. Nekünk nincs okunk a hibát helyrehozni, mert mi nem hibáztunk. Vezekeljen az, akinek osztrák erkölcsei vannak. Jöjjön ő Budapestre, s öltsön szőrcsuhát és hintsen hamut a fejére. Ez illeti meg az osztrákot. De mi ne kéregessünk ott, a hol rendelkezhetünk. ZONGOR. AZ ELLENZÉK " TÁRCZÁJA. 1884. április 8. Gazdaságtani csodabogarak. A napokban sajtot vásároltam a szomol széd városban; becsomagolják, felteszik a szekeremre és én haza hajtatok. Otthon ijedten veszem észre, hogy a sajt újságba van becsomagolva, s mig ijedt tekintettel nézem, már előre félve a következménytől, nemeim e sorokra tévednek: „Vezérfonal a gazdasági tanintézetek és akadémiáik állattani (kiválólag rovartani) előadásihoz. Irta Szaniszló Albert, orvostudor, gazd. tanint. r. tanár, egyetemi m. tanár.“ Egész örömmel, hogy nem valamelyik politikai czikkéből e lapnak találtam elolvasni néhány sort, tovább fut tekintetem a körökön, melyekben Cserháti L. ur (ha jól tudom m. óvári gazd. akadémiai tanár) a legnagyobb áradozással és lelkesültséggel magasztalja égig a jeles és hézagpótló művet. Na ezt a kitűnő könyvet csak meghozatom , gondolom magamban, egészen megfeledkezve arról, hogy nem tanácsos a K. Közlöny után indulni. Kolozsvárt tanuló öcsémnek írtam és a könyv pár nap alatt kezeim közt volt. Reám nézve, ki egy személyben orvos ! ■* falusi gazda is vagyok, kettős érdekkel birt e könyv ,most, miután megismertem, «bár nem bir.) Érdekelt mint gazdát, sok sznot remélvén belőle tanulhatni, de érdemit mint olyan orvost is, ki kissé zoológus is». Valóban örömmel olvastam a sokat egérő mű előszavában szerző azon nyilatkoztát, hogy e könyv a tanári székben töltött hosszú tíz év tapasztalatának eredménye. Ezen további két megjegyzése pedig: „munkám jórészt nem egyéb, mint azon tan, melyet a közéletben gazdasági állattannak neveznek“, továbbá „Daczára a specziális czélnak szükségesnek tartottam itt mégis a zoológiának általános keretét nyújtani“ bennem úgy a praktikus gazdát, mint a szerény zoológust megnyugtatni Ígérkezett a a felől, hogy e műben egy valóban hasznos, becses és értékes könyvet szereztem meg. — És, fájdalom, csalódtam. Na, hát mit nem talált ön meg e műben — kérdezhetné a t. szerkesztő úr tőlem — amit a mondottak után, megtalálni remélt? Oly keveset, hogy azt mondhatom: semmit, s ha a szerkesztő úr arra kényszerítene engem, hogy mindazt leírjam, mit e műben nem találtam, akkor egy egész tankönyvet kellene írnom. E helyett tehát helyesebben teszek, ha egyet mást felemlítek azon furcsaságok közül, melyektől e mű oly kedélyesen tarkállik. Mint fennebb is említem, azt mondja szerző előszavában, hogy e mű nem egyéb mint gazdasági állattan, azután pedig igy folytatja: . . . „annyit azonban határozottan ki kell emelnem, hogy azon ismeretek, melyeket a gazdasági állattan alatt érteni szoktak, általános egyéb állattani ismeretek nélkül el nem sajátíthatók s nem fejleszthetők.“ Hogy tehát szerző a speciális gazd.állattannal foglalkozókat s ezek közt tanítványait is „általános egyéb állatani ismétekkel“ is gazdagítsa, mindjárt az első lapon megmagyarázza, hogy milyen az állati sejt és a gyengébbek kedvéért a következő tanácsot adja: „Bemutatási tárgyul“ (már t. i. az állati sejt magyarázatához) „inkább növényi anyagokat használjunk, bár állati anyagokat is kell elővennünk“.*) Na lám ! Egyszerű gondolkozású ember soha sem tudna ilyen praktikus dolgot kikonfundálni, míg tíz évi tapasztalat mily okossá teszi az embert! Szerző aztán igen épületesen folytatja tovább eképpen: „Most ahelyett, hogy tovább tárgyalnék a sejtet, nevezzünk meg néhány szövetet, s ezek megtekintése közben merülnek fel további kérdések“. Na a kérdések felmerülése tekintetében ugyan nincs hiány,mert azok csak úgy tömegesen merülnek fel, csak az az egy baj van, hogy szerző semmi feleletet sem ad reájuk, hanem mélységesen hallgat; úgy látszik e közmondást követi: hallgatni arany, szólami ezüst (szerzőnél igen gyakran fapénz.) Az általános állattani ismertetések közt szerző egy rendkívül nagy fontosságú felfedezésével lep meg. A protozoákról szólva ugyanis ezeket írja: „az említett két osztályon kívül még két osztályt vehetünk fel ezen osztálycsoportba, melyeket fel sem említettem (Gregarinae, Rhizopoda) a melyeknek egyes fajai minket csak mint geológiai tárgyak (p. numinulithek) érdekelnek. Szerzőnek tehát sikerült az első küvült Gregorinát felfedezni. Azt különben meg kell adni, hogy szerző irálya igen szép és logikai következtetései felette világosak; erre ragyogó például csak a következőt idézzük művéből : *) Az öcsém azt írja Kolozsvárról, hogy szerzőnek most egy növénytani kézi könyve van sajtó alatt melyben ez áll: „növényi sejtek magyarázatához, bemutatási tárgyul inkább állati anyagokat használjunk bár — ilyenek hiányában — növényieket is elérhetünk. „A mi a sárgán kivül még a tojáshoz tartozik, az nem a petefészekben, hanem a petevezetékben képződik, hiszen ismeretes, hogy a tyúklevesben feladott kisebb-nagyobb tojásoknak csakis sárgájuk van. . .“ Mindezeknél azonban legérdekesebbek azon gyakorlati tanácsok, melyeket szerző a gazdáknak ad. Álljon itt azok közül egy, melyet a mezei egerek pusztítására nézve ad, ezeket mondván: „Szántás alá kerülő területeknél ajánlhatom a szántáskori közvetlen agyonverést. Ez úgy viendő keresztül, hogy a szántás alkalmával, közvetlenül az eke után egy egyén (serdülő ifjú 12 — 16 éves egyének) *) erős veszszőből készült seprővel halad, s az eke által kifordított egereket azzal agyonüti. Egy más hasonló egyén**) hasonló módon felfegyverkezve, az ekétől néhány lépésnyire foglal helyet,***) hogy az eke által felfo rd itott, de földdel ismét letakart, itt-ott később elvergődő egerekkel bánjon el.“ Ez aztán valódi csatatér ; a szegény egereket ki is fordítják, fel is fordítják és végül agyonütik. Kegyetlen serdülő ifjak ! — De a csataterv még nincs egészen kimerítve, mert szerző így folytatja tovább : „Ezeken kivül helyes még, ha a szántás alkalmával oda vitt kutyák is segédkeznek az egerek megölésében“. Itt azonban szerző elfeledte megjegyezni, hogy váljon a kutyáknál is szükséges, hogy serdülő ifu. ***) Mily szellemdús haditervi körben legyenek vagy érettebb komondorok is alkalmasak ? Hasonló érdekességű szerzőnek egy másik, szintén a mezei egerek pusztítására vonatkozó tanácsa, mely így hangzik : „Szántás alá nem kerülő területüknél (pl. lóhelés) hasonlóul a közvetlen agyonverést *) ajánlom. Itt is oly egyének s eszközök, valamint a kutyák is, veendők igénybe, mint előbbbi esetben, csakhogy itt szántás nem történhetvén, az egereket előbb pálezskák segélyével rejtekeikből ki kell piszkálni.“ Kitűnő módszer, csak egy kissé szigorú ! Bele tehetné szerző még azt az egyet, hogy a kipiszkálás előtt minden egérlyuk elé egy hirdetmény függesztendő ki, melyben az egerek felszólittatnak, hogy három nap alatt szíveskedjenek lyukaikból kudurczolkodni, mivel ellenkező esetben ki fognak piszkáltatni. Váljon szerző nem lenne szives nekünk, falusi gazdáknak, a piszkálás üdvös mesterségéből egy kis extra tanfolyamot nyitni ? Cserháti úr, e mű lelkesült csodálója, mint öcsém írja nekem, azon feltétel alatt vállalkozott a nagy hangú dicsériáda elzengésére, hogy szerző őt alaposan meg fogja tanítani piszkálni. Mit is mond csak szerző műve 58-ik lapján? „ . . . gyakran nevetséges tanácsokat és leírásokat is olvashatunk, az ilyeneknek egész seregét idézhetném épen honi irodalmunkból is. Hallunk ilyeneket oly egyénektől is, akik egyébként mint jeles és tudós egyé*) Szerző — úgy látszik — leginkább szereti az egyént** utat. *) Kérem tessék elhinni, az évek száma igen-igen fontos dolog, mivel azok a hamis egerek csak a 12—15 éves serdülő inaktól félnek. **) Kérem jól megjegyezni, ez is serdülő Politikai hírek. — Az osztrák és magyar kormány közti viszályban újabb fordulat nem állott be. Az osztrák kormánytól ápril. 7-én délig semmi értesítés sem érkezett. Matlekovits államtitkár és Lipthay István miniszteri tanácsos tegnap délután Bécsbe utaztak és az államtitkár ma d. e. érintkezésbe teszi magát Taafe gróf miniszterelnökkel. A magyar kormány álláspontja a P. N. szerint az, hogy az alsó-ausztriai helytartóság rendelete azonnal és föltétlenül viszszavonandó, előbb közös vámértekezletről szó sem lehet. Ha a rendelet azonnal vissza nem vonatik, akkor a magyar kormány őfelsége elé terjeszti az ügyet. Választási mozgalmak. A körmendi választókerületben Vas megyében a függetlenségi párt Prónay Gábor bárót lépteti fel, ki el is fogadta a jelöltséget. A kormánypártnak Visi Imrét, a Nemzet szerkesztőjét ajánlották az intézők Budapestről. Ugyancsak vas megyében a németújvári kerületben a székesfehérvári függetlenségi párt elnökét, dr. Greff Józsefet léptetik fel. Újpesten is vasárnap délután volt a függetlenségi párt választóinak értekezlete, amelyen Mocsáry Lajos ajánlatára Hets Ödön fővárosi ügvéd kiált , lett ki jelöltnek. Hets Ödön ,meghivatván, eltagadta a jelöltséget s R. Palota, Fóth, Dunakesz és Gödöllő vár. kerület értelmesebbjei előtt tartalmas beszédet tartott, kijelentvén, hogy magyarországot nagynak és erősnek csakis független kormány vezetése mellett képzelheti. Csanád megyében Battonyán a függetlenségi párt vasárnap délelőtt tartott nagygyűlésen megalakult. A gyűlésen, mint tudjuk, Mocsáry Lajos, az országos függetlenségi párt elnöke is jelen volt, aki elébe Aradra ment a battonyai függetlenségi párt bizottsága, s Arad városának valamint a megyének több kitűnősége csatlakozott a küldöttséghez. Lelkes beszéddel üdvözölték Mocsáry Lajost a pályaudvarban, a Csanádi küldöttség, az aradi függetlenségi párt, s számosan kisérték félórás tartózkodás után Tornyára onnan pedig Battonyára, hová a nagygyűlésre a választók előkelőbbjein kívül megérkeztek csanádmegyéből s Arad városból igen számosan. A pártelnök megválasztása után Mocsáry Lajos tartott egy szép beszédet, részletesen fejtegetve a függetlenségi párt elveit, öszszetartásra és tevékenységre lelkesítve a pártot. Stanescu Imre aradi ügyvéd románul és szerbül mondott szónoklatában a nemzetiségeket tüzelte fel. A hangulat egy általában lelkesült s a függetlenségi pártra nézve igen kedvező, s a győzelemre alapos kilátást nyújt. A ráczkevei választókerület függetlenségi küldöttsége tegnapelőtt járt Halász Gézánál, kérve őt a jelöltség elfogadására. Halász Géza elfogadta a jelöltséget s megválasztása biztosra tehető, minthogy a választók előkelőbbjei zászlója alá sorakoztak, vagyunk győződve, hogy ez legszigorúbban a magyar marhizlalókat fogná sújtani. Mi azon nézetet valljuk, hogy állategészségi rendelkezések minden államnak szabad hatáskörébe tartoznak. Akármiképen fogják is végül értelmezni a kiegyezési törvényt, egy tanúságot vonhatni le a magyarok eljárásából. Mind egy véleményen vannak, ha érdekeik védelméről van szó s egy ügy sem elég kicsiny, hogy ki ne hívja egész erélyüket. Bécsi lapok a vám-háború'61. A marhabevitel ellen kiadott osztrák helytartósági rendelet igen élénken foglalkoztatja Bécsben úgy a politikai köröket, mint a sajtót. A lapok mindnyájan hosszasan fejtegetik a rendeletet, s e fejtegetésekből adjuk az alábbi kivonatokat : A „Neue Freie Presse“ ezeket mondja: „A bécsi marhavásár rendszabályának Bécsben is kevés barátja van. E szabály nélkül soha se támadt volna a gondolat, hogy Bécset Pozsonyból lássák el hússal, s ha az osztrák kormány meg nem sértette volna azon érdekeket, melyek ellene Pozsonyban szövetkeztek, nem volna most kénytelen megvédeni a piaczot a pozsonyi versengés ellen, s a magyarországi marha nem maradt volna ki a piaczról, ha a kormány maga ki nem zárja. A kormány ama vitában, melybe ezért a magyar kormánynyal kerül, nem az osztrák érdekeket képviseli hanem a saját hibáját, s amíg Tisza mellett az egész ország áll, ha a megsértett vámszerződésért panaszt emel, addig Taaffe grófot nem támogatja senki. Magyarország túlsúlyát éreztük akkor is mikor csakugyan osztrák érdekek forogtak szóban, mennyivel erősebb lesz Magyarország most, midőn az igazság és jog érdeke legalább is kétséges. Mi nem is kívánhatjuk az osztrák kormány győzelmét.“ A „Presse“ már más álláspontot foglal el, s úgy látszik, sugalmazott cikkében a következőt írja: . . . „nem magyar érdekek sértettek, hanem csak a Bécs ellen tervezett merénylet vakmerő és jogtalan harcz utasíttatik vissza. A bécsi hús árát Bécsben és nem Pozsonyban kell megszabni, ez világos, s ha így fogjuk fel a kérdést hinnünk kell, hogy minden rokonszenv azon a részen van, mely Bécset védelmezi.“ A „Neues Wiener Tagblatt“ czikkének jelentősebb pontja a következő: „a magyar hizlalók és kereskedők öntudatos fellépését nem lehet helyeselni. A két ország kölcsönös barátságos forgalomra van utalva és kerülniük kellene a vásári harczot. Ha a dolgok úgy fejlődnének és vámsorompók felállítására kerülne a sor, akkor az osztrákmagyar államviszony a legerősebb megrázkódtatáson menne keresztül. De remélhetőleg nem fog odáig jutni a dolog. Azonban, ha a kedvező fordulat beáll is, annak keserű utóize nem tagadható és megmarad az a keserű érzet is, hogy a birodalmi fővárostól néhány lépésnyire kezdődik a határ mely minden pillanatban vámhatárrá változhat.“ A „Fremdenblatt“ ezt írja : „Nem akarunk konfliktust Magyarországgal bár meg A kijátszott ”. — Két czikk. — II. — Az iparosok figyelmébe. — Másik föltevése Hegedűs Sándornak az, hogy nem volna humánus eljárás azt az iparost, ki már családot alapított, megfosztani attól, hogy más iparűzésbe menjen át, mert bizonyára csak a szerencsétlenség biztatta rá, hogy odahagyja tanult mesterségét s hozzáfogjon egy nem tanult mesterséghez. Az ilyen, épen mivel nem tanulta, különben sem veszélyes versenyző. Minden szó és minden betű mutatja, hogy Hegedűs Sándor hallott ugyan harangozni, de nem ért a------------harangöntéshez. Hiszen nem a versenyből akarnak iparosaink bárkit is kizárni. Ellenkezőleg. Versenyképessé akarnak tenni minden iparost a qualifikáczió által. "Eddig sok volt a kontár, kik nem tudtak versenyezni a képzett iparossal, de fuscher munkájukkal rontották a jó iparos hírnevét is. Valaki a közönségből megbízott egy kontárt valamely munkával. Ez az összetákolt térezmű megrontotta a jó mesterember hitelét is, mert a nagy közönségben divattá lett azt mondani, hogy magyar mesteremberrel dolgoztatni nem lehet. Rósz munkájával nemcsak önmagának ártott, hanem másoknak is. A nagy közönségből még nem haltak ki a széhrendszer emlékei. E rendszer alatt megszokta a közönség, hogy minden visszaélés miatt a testületnél keressen orvoslást, azaz—átvitt értelemben—minden visszaélésért magát a testületet tegye felelőssé. A czéh eltöröltetett, de a megszokásnak érintett fölfogása még nem veszett ki a közönségből. Szereti a rész helyett az egészet, az egyes helyett a testületet vádolni. Ha egy fuscher czipész tyúkszemet csinál valakinek, az a valaki száz eset közül kilenczvenszer nem egyénileg a fuscher czipészt, hanem testületileg az egész város schusztereit fogja hibáztatni. Persze, nincsen igaza. De vádja elhangzik sokfelé s így alakul az a szerencsétlen divat, hogy külföldi portékát vásároljunk, mert nekünk nincsenek jó mestereink. Iparosaink tehát fején találták a szeget, midőn minden önálló iparostól kellő qualifikácziót kívántak. Hegedűs Sándor pedig eltalálta------szarva között a tőgyét, mikor indítványozta és keresztül vitte a