Ellenzék, 1885. január-június (6. évfolyam, 2-148. szám)
1885-01-14 / 10. szám
Kolozsvárt 1885. véletlenül kiejtett szóval kínos jelenetet provokált. Megtámadta ugyanis Ugron Gábort és Hermann Ottót. A kellemetlen inczidens a következő neki igaza. (Élénk derültség és tetszés balfelöl.) Ezzel az inczidens véget ért, és megkezdhette beszédét : Szentkirályi Albert. Beszédének két fő része volt. Először kimutatta, hogy a kormánynak nincs közgazdasági politikája s bizonyította másodszor az önálló vámterület szükségét. A miniszter tegnap megemlítette, — úgymond — hogy a nagy gazdasági válságon, csakis az segíthet, ha a magtermelésről a marhatermelésre megyünk át. Sokat beszéltek erről és most azt tapasztaljuk, hogy Magyarország marhaállományának létszáma évről évre csökkent. Ebből azt következteti szóló, hogy ezen gazdasági átalakulás sokkal nagyobb nehézségekkel jár, annak keresztülvitele sokkal több időbe kerül, semhogy az a jelen gazdasági válságra valami nagy befolyással bírhatna. Tekintetbe kell venni azt, hogy az ily gazdasági átalakulásra tőke vagy hitel szükséges. Tőkével a magyar gazda nem rendelkezik, hitele pedig a legtöbb esetben már most is annyira van igénybevéve, hogy abból új befektetésre aligha jut valami. Tekintetbe kell venni azt is, hogy Magyarország felső vidéke szeszgyárak nélkül, nemcsak hogy fokozott marhatenyésztést nem folytathat, de az egyszerű magtermeléshez szükséges marhalétszám fentartásáról sem lehet ott szó. A viszonyok pedig olyan kedvezőtlenek, hogy azon vidéken, ahol előbb kedvező viszonyok közt egy gazdaság sem volt szeszgyár nélkül, most alig van egy-két gyár. A magtermelésről a hústermelésre való átmeneteit alig tartja olyan eszköznek, mely a jelenlegi válságon segíthetne, mert már ezen átalakulás is egy külön válságot képez, amely a legkedvezőbb körülmények közt is, igen sok nehézséggel jár. Ezen átalános válságot tehát nem hogy enyhíthetné, hanem azt még talán súlyosbítja is. Ezen súlyos gazdasági válságon, alig segíthet egyéb, mint egy önálló és öntudatos nemzetgazdasági politika. Szólót e kérdésben azon elv vezérli, hogy az 1867. XII. t. czikket feltétlenül elfogadja, nem úgy, mint azt a kormány magyarázza, hanem a mint az szó szerint törvényeinkben feltaláltatik. Igénybe veendőknek tartja az abfe&fi részünkre biztosított jogokat, melyek érvényesítve nem voltak. ^ _r._r________— —A^Sz a szabad kereskedelmi, akár a koppantunk, hogy szokjék le róla. (Élést- védvámos elvet alkalmazzuk viszonyainkra, kétségtelen, hogy vámterületünket Ausztriától függetlenítenünk és elkülönítenünk kell. (Helyeslés a bal és a szélsőbalon.) Részletesen fejtegeti ezután, hogy a fennálló gazdasági szerződés megújítását helyesli, de csak azon feltétel alatt, hogy a mi nyers terményeink olyan védelemben részesüljenek Ausztriában, mint az ő iparczikkeik nálunk, ami által úgy is átengedjük Ausztriának azon roppant értékszaporulatot, mely a nyerstermelvénynek iparczikké való feldolgozásából származik. A helyzeten csak úgy lehet javítani, ha nagyobb költség nélkül olyan jövedelmiforrás nyittatik meg a magyar gazdának, melyet pusztán talajának kihasználása nyújtson, mely eddigi gazdálkodási modorát semmiben sem változtassa meg, és mégis elég tetemes legyen arra, hogy a még eddig el nem bukott földmivelőt a végsülyedéstől megóvja, sőt megadja a lehetőséget arra, hogy rövid időn ismét jólétre tehessen szert. Ilyennek tartja a dohányt. A kisbirtokos, ha dohányt termelhetne, rövid idő alatt jómódú gazdává válhatnék, míg most földönfutóvá lesz. A dohány termelésének megengedése egy egész osztály jólétét eredményezhetné, egy oly osztályét, mely most a nyomorhoz nem messze eső állapotban teng, volt . Elfogadja — úgymond — a költségvetést általánosságban ; a részleteknél lehetőleg kevés ponthoz fog szólni, bár többször kívánt volna szólani. De azon modor, mely a korábbi vita alkalmával követtetett és azon fegyverek, melyek abban használtattak, több ellenzéki szónok által, nem gerjesztettek benne vágyat, hogy többször felszólaljon. Nagyon számos ellenzéki képviselő a tárgyilagosságot mellőzve, személyeskedésben, vádaskodásban és durva modorban beszélt, és gúnyos élteléssel ferdíté el szavait, nem azt tekintve hogy mit mond a szónok, hanem csak azt nézve, melyik párthoz tartozik. Nagy zaj és élénk nyugtalanság keletkezett erre a szélsőbalon, s harsányan hangzott fel a kiáltás: ki volt az ? Nevezze meg ! Keglevich gróf megnevezte Ugrón Gábort és Hermann Ottót. Látható megdöbbenés nehezedett erre a kijelentésre az egész házra. Mind a két megtámadott jelen volt, s érezte mindenki, hogy ezek azonnal válaszolni fognak s kínos feszültséggel várták a személyes válaszokat. Válaszoltak is, oly kitűnő tapintattal, hogy egyik sem maradt adósa a grófnak s mégis mindkettőnek nyugalma a parlamentáris határok közt maradt. Ugron Gábor igen helyesen jegyezte meg, hogy a parlament olyan küzdtér, melyben egykor súlyosabb, máskor enyhébb csapást mérnek egymásra s ezeket el kell viselni, de a ki leczkéztetni akar, az legyen elkészülve, hogy őt is megleckéztetik. És egy van amit senkitől büntetlenül el nem tűr: a prepotens modor. E kikérés után az alábbiakban adjuk Ugrón Gábor válaszát: Ugrón Gábor: T. ház! (halljuk!) Az előttem szólott képviselő úr nem szokott le azon modorról, melyet a múltkor tanúsított, t. i. a leczkézetés modoráról. Aki leczkéztetni kezd a parlamentben, az legyen kész arra, hogy a leczkét vissza fogja kapni. (Helyeslés a szélső balon.) Mindenféle modort szívesen fogadok, t. hát, mert tudom, hogy a parlamenti tér küzdtél. Mérünk enyhébb és keményebb csapásokat egymásra és a ki kapja el kell azokat viselnie, mint a küzdelem diját, de a prepotens hang az, melyet nem szoktunk meg e házban és annak, ki prepotencziával lép fel, azonnal körmére tetszés a szélső balon.) Azt is mondja a t^J^pyjSQ\fi Up, én magítuSít3»*s4l^v3^irtást követeltem. Nem tudom, de mint Magyarország népének egyik része, mint a törvényhozásnak tagja, érzem magamban, hogy szuverén vagyok, de szentnek és sérthetetlennek személyemet nem tartom, mint a t. képviselő úr, ami csak szuveréneket illet meg. Ha a t. képviselő úr fájlalja a ház kaczaját, ami néha, a vele szemben felhozottakra elhangzott, arra csak egy orvoslás van, az ember ne tegye magát nevetségessé, s nem fogják kinevetni. (Élénk hosszantartó helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) Hermann Ottó a következőleg felelt: T. képviselőházi (Halljuk!) Személyes kérdésben vagyok bátor szót kérni. Meg fogom találni az alkalmat arra, hogy a t. képviselő úrnak akkor, amikor mostani beszédének egész szövegéről értesülni fogok, tüzetesen felelhessek. Mindaddig is kijelentem a következőket: Amikor én bírálatot mondtam, beszédét nem csak elolvastam, hanem iparkodtam azt szóról-szóra meg is hallgatni, mert a t. képviselő úr közvetlen közelében foglaltam helyet és ha a t. képviselő úr nekem meg fogja magyarázni azt, hogy a botbüntetést mikép lehet összeegyeztetni az igazi liberalizmussal, akkor legyen és adóját alig, vagy csak a legnagyobb nélkülözések folytán bírja kifizetni. A nagyban való dohánytermelés lehetővé tenné azt, hogy a kenyérterményeket nem kellene potom áron a külföldön ellecserélni, mert minél olcsóbb a búza annál többet kell adni. A dohánytermelés nagybani létesítését kétfélekép lehet képzelni, vagy az állami egyedáruság kiterjesztése, vagy annak egészen eltörlése által. A dohányegyedáruság kiterjesztésétől nem sokat vár. A jelenlegi 41 milliónyi forgalomból a termelőknek nem jut csak 10 milló, az államnak pedig tisztán csak 19 millió. Az egyedáruság megbénítja a termelési versenyt. A termelők inkább csak súlyra, mint minőségre termelnek. De állami egyedáruságot oly termelési czikknél, mely az összes lakosságnak nagy jövedelmi forrásul szolgálhat, nemzetgazdasági szempontból nem tartja helyesnek. Az igaz, hogy az állam elvesztené a 19 millió egyedárusági jövedelmet, de bőven kárpótolhatná a szabad termelés. És lehet, hogy ezután aztán még több tiszta jövedelme lehetne mint így van. Kijelenti, hogy nem vindikál magának csalhatatlanságot, de másnál sem ismeri el. Egyben azonban, azt hiszi, nem téved, és ez az, hogy a magyar földművelőket végromlással fenyegető válságon nem segíthet sem a jó tanács, sem az egyes tenyészállatok megvásárlása, sem azon néhány százezer írt, mit a miniszter a földművelés direkt támogatására évenként kiad, de még a kitűzött pályadíj sem. (Élénk derültség a bal és szélsőbalon.) A beállott gazdasági válság következményeit csak egy önálló öntudatos, a jövőre számító és a jelen bajait lehetőleg gyorsan és kielégítőleg orvosló nagyszabású nemzetgazdászati politika képes enyhíteni, vagy ellensúlyozni. Visszautasítja a költségvetést, mert abban épen ezen politikát nélkülözi. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbalon.) A következő szónok Bauszem Guidó volt, ki a középeurópai vámunió mellett beszélt, s azt ajánlotta, hogy a kiálltás alatt nemzetközi kongresszus megtartását kezdeményezze a főfiormány. Különben elfogadta aköltségvetést. Szólott még Széchényi Pál miniszter, leginkább Szentkirályi Albert beszédére reflektálva s mindenekelőtt a napilapokra s azok modorára tett megjegyzést, azután pedig azt mondta, hogy a gazdasági válság ellen sok orvosszert ajánlottak már a házban de újat semmit. Nem akar okvetlen újat, megelégszik a réginek felhozásával is. A dohánytermelésre vonatkozólag kétségbevonja, hogy a monopólium megszűnése esetén az ország nagy része nyerességgel űzhetné a termelést. Maga is helyes politikának tartja a nemzetközi védvámok alkalmazását, de megvalósítása, nézete szerint, a magyar parlament hozzájárulása csak egy láncszemet fog képezni. RácZ Géza a gazda válság előidézőiül a zsidókat tartja, a vámközösség megszüntetését elfogadja, a szeszadó reformját szükségesnek tartja. A magyar földbirtokos osztály egyetlen hibája az, hogy tűrte a veszedelmet, mely a zsidóság részéről fenyegette. Szóló azt a tényt, hogy Wahrmann Mór bankár, képviselő, az uzsoraszabadság bajnoka, aki programmbeszédében kijelenti, hogy az uzsoratörvényt a közszabadság megsértésének tekinti, aki a vasúti politikát ellenezte, de nem azt, hogy a zsidóknak adassanak a vállalkozások, olyanoknak, akikről utóbb a miniszter kénytelen volt kijelenteni, hogy nem adhatja oda nekik, mert hát loptak és csaltak, azt a tényt, hogy Wahrmann Mór ül az előadói széken, közgazdasági állapotaik legpregnánsabb kifejezésének tartja. Elnök figyelmezteti szülót, hogy személyes támadásoktól tartózkodjék. Rácz Géza felemlíti, hogy a szőnyegen forgó javaslat nem a miniszteré, a miniszter csak üres forma, a lélek ott lebeg (Nagy derültség) fölötte. A magyar és keresztény nép nevében tiltakozik a költségvetés ellen s azt nem fogadja el. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbal egyes padjain.) Utánna Wahrman Mór felel személyeskédésben Rácz Gézának, s erre a tárgyalás két óra után véget ért. Újabban feliratkozott szólásra a javaslat mellett Visi Imre; a költségvetés ellen az ellenzék részéről még nyolcz szónok van hátra. Szent ég, minő napokat töltöttem el azóta, mióta ezt a keblemen hordom ! Donald levette a finom ezüstlánczra fűzött medaillont és kinyitotta. Halvány aranyszínű haj volt benne, s egy gyöngyvirágnak hervadt levelei. — Donald, mondá a szenvedő, már most segíts a következő levelet megírni. „ Elvesztett szerelmem! mielőtt meghalnék, visszaküldöm e drága emlékeket, a hajfürtöt, melyet adtál, s a virágot, melyet egy éjjel bokrétádból loptam. E kincseket ugy őriztem, a hogy az aranyat nem őriztem soha. — Haldoklóm, elvesztett szerelmem, messze tőled, idegen földön haldoklom, váltó láz és tűrhetetlen fájdalom öl meg ; haldoklóm, arczoddal homályosuló szemeim előtt, hangoddal füleimben ; haldoklóm, azon gyötrelemmel szivemben, melyet azóta érzek, mióta szivem érted megszakadt ; haldok-lom, egy olyan égető vágygyal amit sem- mi sem képes enyhíteni, sem apasztani. — Ha valaha feleségemet és gyermekemet látod, légy jó hozzájuk. — Naplementekor fordítsd nyűgöt felé arczodat; ott leszek eltemetve, miután ah, hidd el, hogy érted égő szerelemből haltam meg!“ — Donald, ez elég. Már most írd hozzá. „Alkonyatkor halt meg.“ Most nem habozott Donald, s e szavakat írta : „Carmage erdő. Robert alkonyatkor halt meg. Ranor Donald.“ Gyenge mosoly vonult el a beteg arczán. — Donald, czimezd a cousinom feleségéhez, Clyde Adorján asszonyhoz, Clydesdale várban, Woldshirben. — Lelkem kiséri e levelet, folytatá, ő majd a kastélyban, a reggeliző szobában bontja fel . Donald, ez a szoba csupa csipke és virág, mindig tele van világossággal és illattal. És az aki felbontja, oh jaj nekem, jaj nekem! arcza szelíd, homloka domború, hosszú sötét szempilláktól fedett szemei olyanok, mint Itáliának mosolygó kék ege, felhőtlen, tiszta, s tele fénnyel; de ez az arcz űzött számkivetésbe, számkivetésbe, melyet a halál követ. — Robert, te megfeledkezel a feleségedről, jegyzé meg barátja. — Nem, azt nem teszem. Szegény zsörtölődő kis Phyllis! Én irtam neki. Cousinomnak a felesége, Eleonora nem tesz fel özvegyi fátyolt, nem sir és jajgat; de leve velemet kezébe véve ki megy, hogy egyedül olvassa el. Szelíd szép arczát nyűgöt felé fordítja, s szemei megtelnek könnyekkel. Busult akkor is, midőn elküldött magától. (Folyt. köv.) E L L E N Z É K (26) A képviselőház bizottságaiból. A pénzügyi bizottság hétfőn délután ülést tartott s tárgyalta a Duna folyam Dévény-dunaradványi szakaszának szabályozásáról szóló törvényjavaslatot. Előadó Lukács Béla volt s behatóan ismertette a javaslatot, mely szerint a szabályozásra összesen 17 millió főt irányoztatik elő 12 évre, s ebből 600000 frt már a folyó évi költségvetésbe fel van véve ; indokolja ezután a szabályozás szükségét azzal, hogy a rendes vízi út nyitásán kívül meg kell kímélni egy termékeny vidéket az árvízveszélyektől. Szilágyi Dezső okát kérdi, miért nem nem készülhet el a szabályozás 6 év alatt s várjon nem ered-e ebből Budapestre árvízveszély. Hegedűs Sándor nem reflektál a technikai részre, csak az kérdi, miért alkalmazták ezt a rendszert a javaslatban, mert ha a technikai kivitel csak a javaslatban feltüntetett rendszer szerint lehetséges, rosz gazdálkodás volna, ha a költséget részletekre osztanák. Szilágyi Dezső újra kérdi, várjon küldött-e az európai bizottság szakértőket a Duna különféle részének megvizsgálására. Kemény Gábor miniszter Szilágyi elsőkérdésére azt válaszolja, hogy magát a munkát lehetne 6 évnél hamarább is eszközölni, de a szakértő nézete volt az, ami a javasolt idő megállapítására késztette. Itt a Dunának hajózás szempontjából való szabályozásáról s nem anynyira árvízvédelem — illetve mentességről van szó. Nem új rendszerről van tehát itt szó, — Budapestet nem fogja a szabályozás veszélyeztetni, mert a sebességi viszony nem változik. Hogy tisztán a műszaki szempont lesz a költség felosztásánál irányadó, ez kétségtelen, de mégis tekintetbe kell venni az ország pénzügyi viszonyait. Végül Szilágyi utolsó kérdésére megjegyzi a miniszter, hogy az említett európai bizottság még meg sem alakult. Szilágyi Dezsőben erős a gyanú, hogy az előirányzott 17 millió nem lesz elég. Kéri a kormányt, hogy az illetékszedési jogot megnyerni törekedjék, mikor ily nagy dologról van szó, nézete szerint a terveket közzé kellene tenni, hogy mindenki hozzá szóljon. Bodoky mint tanácsos ezután részletesen ismertette a technikai részt, s a miniszter röviden válaszolt Szilágyi Dezsőnek, kijelentve, hogy nem idegenkedik a tervek közzétételétől, de ha a munka ki lesz írva, mindenkinek lesz joga reformot indítványozni. A javaslatot ezután a bizottság változatlanul elfogadta. A kérvényi bizottság is tartott ülést hétfőn délután, s azon elintézte az 5 ik sorjegyzékbe foglalt kérvényeket. vidékiek érdekében mi történt, azzal válaszol, hogy utal az 1881. junius 8-ikáról és 1881. szeptember 15-ről kelt legfelsőbb redeletekre, melyeknek minden egyes sora a határvidéki hős lakosság iránti atyai gondoskodásról és nagy szeretetről tesz tanuságot — azon lakosság iránt, melyet ő felsége nemeslelküsége jótéteményekkel valósággal elhalmozott s jóléte érdekében alapitványokat tett oly bőkezűséggel, mint a milyenben kevés nép részesült. Szónok kiemeli, hogy egy népnek sem szabad történeti fejlődésével játszania, hogy Horvátországot nyolcz évszázad kapcsolja a magyar korona országaihoz, az ő legbensőbb meggyőződése szerint a horvát nép csakis ezen szövetségben óvhatja meg politikai egyéniségét és játszhatja azt a fontos szerepet, melyet az isteni gondviselés számára kijelölt és meg van győződve, hogy a horvát nép nem fog csatlakozni ama mozgalomhoz melyet a Starcsevits párt, Starcsevics Dávid állítása szerint, Trieszttől Novaja Semljáig meg akar indítani, mert a horvát nép jól tudja azt, hogy az nem csak gurás a sötétbe, hanem rohanás a végromlás felé volna. A beszéd többször helyesléssel szakittatott félbe és a végén zajos tetszésnyilvánítások hangzottak fel. A szónokot számosan üdvözölték. Személyes kérdésben szólott Frank képviselő, s utánna Khuen-Héderváry gróf horvát bán, a ki kiváló vitázónak bizonyult. Élesen, mindamellett előkelően támadta meg az ellenzéket. A beszéd kiválóan polemikus jellegű volt, de tartalmas, maradandó eszmékben is bővelkedett s és ezért nemcsak a többségnél talált lelkes fogadtatásra, hanem az ellenzék is figyelemmel hallgatta. Csak ama részénél, ahol kijelentette hogy teljesen azonosítja magát a miniszterelnökkel s hogy a törvény tiszteletét, ha kell, drasztikus eszközökkel is fenn fogja tartani, keletkezett mozgás az ellenzéki padok közt s hangzottak felkiáltások . Gondoskodjék a törvénynek tiszteletben tartásáról felfelé. A bánnak egy nagy érdemét bizonyította be a vita : lehetségessé tette a horvát tartománygyűlésben a parlamentáris tanácskozást. A legközelebbi ülés ma, szerdán jan. 14-én lesz. A horvát tartománygyűlés. A horvát tartománygyűlés hétfői ülésében Stankovics osztályfőnök az indemnityról szóló tvjavaslat ellen felhozott tárgyilagos érveket czáfolgatta és az ellenzék szónokai által idézett vádakat visszautasította. Szarcsevics kérdésére, hogy a határ- Január 14. KÜLFÖLD. Angol lapok Rissuardiról. — Egy mulattató könyvről és szerzőjéről. Dr. Vizoly Z. Az irodalmi czigányok kávéházit. (Vége.) Momur a három matt versség miatti szégyenében annyira felháborodott, hogy valóságos emberfaló kedvbe esett, csoda-e t tehát, hogy Schaunardnak már bevezető szavainál a legnagyobb dühbe kitört. Schaunard, mint fennebb említők, kitűnő zenész, de végtelen heves természetű ember volt és így kétszerte nagyobb gorombaságokkal fizetett vissza. E közben a veszekedés is egyre nőtt, mig végre a kávés fölrohant, hogy a társaságnak tudtára adja, hogy a termet elhagyni mindaddig, mig nem fizettek, senkinek sem szabad. Collíné iparkodott a vihart szokásos békéz ő ékesszólásával lecsillapítani. De amint a gizda a tépéssé szaggatott asztalkendőt megpillantotta, ekkor már ő sem ismert többé határt. Megkettőzött haragjában annyira megfeledkezett, hogy profán kezét a bölcsész kávészín pallétója és a nők felöltője felé is kinyújtotta, így vélvén magát némileg biztosíthatni. A szidalmaknak egész apró tüze keletkezett a cigányok és az üzlet főnöke között. Míg ez folyt, addig a három nő - mintha mi sem történnék — divatról és szerelmi dolgokról beszélgetett egymással. Most az idegen is kimozdult változatlan helyzetéből. Felszedelőzködött , előbb egy, azután két lépést tett, míg végre egy természetes emberhez hasonlóan járni kezdett, így közeledett a gazdához, kissé félrehúzta és titokban valamit beszélgetni kezdett vele, mig Rudolf is Marcel sehogy sem tévesztették szemük elől. Bizonyára meg vagyok elégedve édes Barbemuche ur, csak igazítsa el a dolgot velök is. E szavakra odahagyta a termet. Barbemuche ur visszatért asztalához, megragadta kalapját és feltette. Most meghajtotta magát jobbra és előre lépett három lépést, ugy hogy közvetlenül Rurtolf és Marcelék előtt állott. Itt újra levette kalapját és megint meghajtotta magát az urak előtt — a nőknek pedig illedelmesen köszönt; elővette zsebkendőjét, kifújta orrát, s hozzáfogott félénk hangon a következő beszédhez: „Reméltem, hogy az urak megbocsátják tolakodásomat, melyet önökkel szemben elkövetni akarok. Régóta vágyódtam már, becses ismeretségükbe részesülhetni, de mindeddig nem találtam kedvező alkalmat arra, hogy csekély személyemet bemutathassam. Engedjék tehát e kedvező alkalmat felhasználnom, mely jelenleg kínálkozik !“ — Oh igen a legnagyobb örömmel mondá Collíné, ki őt jönni látta, s ki az idegen szándékát sejtette. Rudolf és Marcel meghajták magukat, a nélkül, hogy őt feleletre méltatták volna. Schaunardnak szerfölötti érzékenykedése azonban szinte dugába dönti vala az egészet. — Bocsánat uram — kiáltá nyers hangon — önnek nem lehet szerencséje hozzánk, az illem szabályai megkövetelik, hogy — — De nem volna e szives egy kis dohánnyal szolgálni? Egyébiránt teljesen alávetem magamat barátim bölcs belátásának. — Uraim ! kezdé Barbemuch újra. Én ép ugy, mint az urak, hivatott tanítványa vagyok a szépművészeteknek s a mennyit társalgásaikból kivehettem, nézeteik mert Valamennyi angol hírlap helyeslőig szól Bismarck hg. német birodalmi kanczellár nyilatkozatairól, melyeket a német birodalmi gyűlésben tett. A Tiemes siet kiemelni a nyilatkozatok helyes értékét és értelmét. Lehetséges ugyan, hogy Angolország és Németország között fölmerülhetnek egyes kényesebb természetű kérdések, de komoly félreértésekre nem forog fönn ok. Angolország köteles tiszteletben tartani a többi hatalom törvényes jogait a gyarmatosítás útján való terjeszkedés tekintetében. Angolországnak Németországot Európában mindenkor úgy kell tekintenie, mint a világbéke hatalmas biztosítékát s Németország gyarmatosítási vállalatai sem nyújtanak arra okot, hogy Angolország nyugtalankodjék. A Standard szerint nevetséges dolog Németországgal amiatt czivódni, mert elvette azt, amit Angolország már előbb elvehetett volna. Mi sem méltatlanabb egy nagy nemzethez, mint az üres és czélra nem vezető féltékenykedés. A Daily News azt tapasztalja, hogy teljesen alaptalannak bizonyult az a megmagyarázhatatlan rémület, melyet Németország gyarmatpolitikája elsősorban Angolországban előidézettben egyeznek nézeteimmel. Ebből kifolyólag vágyaimnak legfőbbike volna, ha barátságukra méltatnának és ha önökkel itt minden este találkozhatni szerencsés lehetnék. A gazda nyers egy faragatlan tuskó, de beszéltem vele és így most csakis önöktől függ, hogy várjon távozni avagy tovább is itt mulatni óhajtanak. — Szabadjon reméljenem, hogy alkalmat nyújtanak, e helyen újból és többször is találkozhatni, azáltal, hogy tőlem a szolgálatok legcsekélyebbikét elfogadják. Az idegen szavai után Schaunard képében a méltóságteljes felháborodás látszott ülni. — Bizonyára szorongatott helyzetünkre számít, mondá ő. Ajánlatát nem fogadhatjuk el. Kifizette tartozásunkat. Ám legyen. Én a 25 frankra biliárdozni fogok vele, és pedig úgy, hogy néhány point előnyt adok neki. Barbemuche örömmel fogadta az ajánlatot, volt is esze hozzá, hogy a játszmát szerencsésen elveszítse. E nemes vonással egyszerre megnyerte a czigányok jóindulatát. Szétmentek azon ígérettel, hogy másnap újra találkoznak a kávéházban. — Így legalább nem tartozunk neki semmivel, mondá Échaunard Marcelnek ; méltóságunkat megóvtuk. — Talán egy új vacsorát is követelhetünk még tőle, vágzó Collíné, a bölcsész. ------------------