Ellenzék, 1885. január-június (6. évfolyam, 2-148. szám)
1885-04-08 / 79. szám
Hatodik évfolyam. :S. .Madám Kolozsvár, szerda, április 8. 1885. SZERKESZTŐI IRODA : Berkirily-utcza 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva 8-tsz évii..................16 frt.| Negyedévre ... 4 frt. félévre...................... 8 frt. || Egy hóra helyben . 1 frt 60 kr. Egyes szám ára 5 kr. Hegelnik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. KIADÓHIVATAL: Kolozsvárt, Belközép-utcza 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Hivatalos hazafiság. A kormánynak egyik félhivatalos szócsöve, (persze német újságlap , a Budapestet Correspondenz), szó szerint ezt írja : „Nagy-Szeben városának (helyesebben : Szebenügyének) hírhedt határozata az erdélyi magyar közműküldési egyesületet illetőleg, tegnapig nem érkezett meg a belügyminisztériumba, miért is ez ügyben döntés még történhetett. Tagadhatatlan, hogy e bőven megvitatott határozat a magyar művelődési törekvések, sőt aagyar állameszme ellen hallatlan támadást tartalmaz . Ez nem titkolható el az sem, hogy az erdélyi magyar közművelődési egyesületet vezető férfiak nem jártak el eléggé bölcsen és belátóan, midőn ők, hittek szabadságukban állott bárkit mint magánembert, támogatására felszólítani, jónak látták, az egyes törvényhatóságokat felszólítani, hogy egy, bármiyirt üdvös magánegyesületnek törekvéseit, hivatal béltámogassák. Erre a félhivatalos kijelentésre egyik budapesti laptársunk a következő megjegyzést teszi: „Ha ez a félhivatalos szócső csakugyan híven tolmácsolja a kormányéinak úr nézetét, akkor merje még valaki mondani, hogy a derék szász és oláh atyafiaknak nincs igazuk, mikor arczul ütik a magyar nemzetet ! Hát budapesti laptársunk nagyon jó helyen tapogatózik. Az a félhivatalos német újságlap szóról-szóra a miniszterelnök úr nézetét tolmácsolta: kormánykörökben határozottan elítélik azt atapintatlanságot“ (mint ők nevezik), hogy t. i. a kulturegylet szervező bizottsága körlevelet intézett a törvényhatóságokhoz is. Teljesen meg biztató forrásból van erről tudomásunk. Hát ez bizony elég pipogya álláspont egy magyar kormánytól. Hogyan ? hát Magyarországon egy magyar műveltség terjesztésére vállalkozó egyesület ne merészelje igénybe venni a magyar hatóságok ss törvényhatóságok támogatását és mélyét ? Hogyan, hát ezt egy ma ,agyar kormány tapintatlanságnak, nemeléggé bölcs és belátó eljárásnak be-sggzi ? A törvényhatóságok minden nap foglalkoznak mindenféle politikai, országos, társadalmi kérdésekkel, és csak akkor, midőn arról van szó, hogy magyar nemzeti érdekű ügyeket hozzanak napirendre, csak akkor nem szabad a magyar törvényhatóságokban egy hű hazafiságnak fölébredni ? Igen, nem szabad. Legalább a magas kormánykörök ezt nem tartják eléggé bölcs és megfontolt dolognak. Ez bizony, ismételjük, pipogya egy álláspont. És azon felül nem is vlami következetes álláspont. Hiszen épen a Tisza-kormányt nem elhívei olyan rendkívül erélyes kormánynak és hazafiságával is sokat szoktak dicsekedni. No hát szavakkal szokott is kifejezést adni ennek az erélyes hazafiságnak , szavakkal és aprócseprő jelentőségű tettekben. Ám nagyszabású akcziónak még egyszer sem adta jelét, nem adta jelét elkezdve a közös hadsereg németesítő intézményének nebántsd virágán le egészen a sajtóbíróságok esküdtszékeinek czélszerűtlen berendezéséig, amit daczára a közvélemény egyhangú sürgetéseinek máig sem mert hazafias irányban reformálni. Pedig a jelen országgyűlés megnyitásakor mennyit hetvenkedtek azokkal a rendkívüli intézkedésekkel, melyeket az egész kormánysajtó úgy erőlködött feltüntetni, hogy azok a nemzetiségi üzelmek ellen lesznek irányozva ! Na hát hol vannak azok a rendkívüli intézkedések ? Vagy talán a „legmagasabb körök“ nem adják beleegyezésüket ? Aztán ne kapjanak vérszemre a kifelé kacsingató, hazaáruló nemzetiségi izgatók, midőn épen a hazafiasnak keresztelt Tisza-kormány részéről tapasztalnak ilyen meghunyászkodó „hazafias“ politikát ? Hogyan ? hát miféle nem „elég bölcsesség“ van abban, hogy egy magyar műveltséget terjesztő egylet a magyar törvényhozásokhoz fordul ? Vagy a német sulferámoknak és a dákoromán meg pánszláv agitátoroknak szabad Magyarországon nyiltan hazaellenes üzelmeik vak eszközeivé toborzani az összes egyházi hatóságokat, papokat, néptanítókat, szabad azoknak segélyével nyiltan propagandát folytatni az elszakadási törekvések számára, szabad a nem magyar népfajokat iskolában, egyházban, sajtóban a haza ellenségeivé nevelni, és amidőn egy magyar kulturális önvédelem keletkezik, annak ne legyen szabad a törvényhatóságok hazafiságára appellálni? [^ELLENZÉKI TÁRCZÁJA 1885. Április 8. ^ Manchen Hónesz becsülete. — Elbeszélés a szász népéletiből. — Irta: Tompa Kálmán. Vasárnap dél volt. Manchen Hónesz, a község derékjaija, épen az ebéd végét várva, jó- 3-n eszegette a pirosra sült, finom tejföl* honklischt, melyet az anyjuk, épen az ’ 'ívéért, legalább minden második vásárait, sütni szokott. ,, - Hallod-e Trénya! Amióta Waisen‘ lettem, az étel is, meg a bor is jobbra szükt. Hozz csak Föl még egy kancsócsabból a berethalmiból, Jini leányom ! ■hni sietett atyja kívánságának eleget mialatt az anyjuk, az öreg megjött agyára való tekintettel, még egy pár da- I “ tésztát tett az öreg elé. I " Egyék kend, ha szereti, úgyis csak I kedvéért sütöttem, szólt az asszony, I ő is teljes étvágygyal hozzálátott. L Manchen Hanest elégülten nézte élete .‘iának arczáin a nagyon is piros rózsái i’lfa alatt a három rétű tokát, meg, a munkás, mértékletes élet, meg a , tiszta öntudata teremtett a jó asszony * borotvált arczán a megelégedés l, 0,a játszadozott s vállaira omló őszi lagyet-egyet simítva, mintegy gou- fait magyarázva oda szólt a feleségéhez : — Miniszteri konferenczia. Tisza K. Széchenyi és Szapáry miniszterek Bécsben időznek és osztrák kollegáikkal többféle ügyekről tanácskoznak. A megbeszélés egyik legfontosabb tárgyát a vámnovella tárgyalási ideje fogja képezni. A tervezett vámfölemelésekről azt írja a félhivatalos „Bad. Cor.“ hogy a két kormány közt tudvalevőleg a német- és Franczaországban kilátásba helyezett vámfölemelések miatt jött létre megegyezés úgy, hogy az osztrák és a magyar vámnovella kizárólag ama francia és német törekvések eredményeként tekinthető, hogy egyes vámtételeket, nevezetesen a gabona és lisztvámokat, felemeljék. Ha azok megszűnnék,megszűnnék szüksége annak,hogy na— Tudod e, hogy Weprich Fritz nagyon zokon vette, hogy engem és nem őt választották meg. Bántja, hogy egy von Hasensprung Weprich, donácziós nemes levele háttérbe kellett hogy szoruljon az öreg Manchen Hónesz népszerűsége előtt. — Tedd még azt is hozzá , és becsületessége előtt. — No, hiszen Weprich is becsületes ember, a mellett derék, jóravaló polgára a községnek meg az országnak. — Nem is vonom én azt kétségbe, felelt az asszony, mialatt olyan tekintetet vetett a férjére, melyből az világosan kiolvashatta : hanem azért te mégis derekabb ember vagy ám. — Hanem Hónosz ! folytatá kis idő múlva a nő, nem lesz-e leányunk szerencséjének akadálya ez a rend megválasztatása ? Nem fog-e Weprich fiam boszut állani. — Dehogy, dehogy ! légy nyugodt édes Öregem, Hégentöl Holzmängenig, minden házasulandónak szerencse a mi leányunk ; aztán megtudod, hogy nem én, hanem Fritz kereste az alkalmat, hogy fia az én családomba házasodjék. Na meg tudod-e, hogy nem kis dolog az, ha valakit a bizalom az árván atyjává tesz. — Igaz, igaz! aztán szép kis jussa is van a gyermeknek. -- Első birtok a környéken — — S a leány is szemrevaló. Tekintetes Szerkesztő ur ! Pár nap múlva megtartják Kolozsvár városában a közművelődési egylet alakuló gyűlését. Hiszem, meg vagyok győződve, hogy azon gyűlés impozáns lesz. Annak is kell lennie, mert az eszme megköveteli a leghatalmasabb fellépést. Langymeleg dolog sohse volt eredményeiben nagy. Erőt kel mutatni és az erőben nagy akaratot, hogy ezen kis országrészben imponáljon minden irányban. Egyébről akarok azonban beszélni. A kedélyek az erdélyi részekben meglehetős forrongásban vannak. Annyi minden — Megiskolázott is , akár ma selyembe eltűzhetik. Betölti a von Weprich helyet. E perezben kopogtak az ajtón. — Szabad! Szólt Mauchen Honesz, mialatt várakozás teljesen tekintettek az ajtó felé, melyen egész tekintélylyel nyitott be Weprich Fritz, a hasensprungi nemes; nyomában Filpes Mis, kinek tallérai a közhit szerint ott penészednek a vasas láda fenekén, arasznyi szélességű szalonnái a bástyában váltanak szép czitrom sárga szint s harmad negyedéves gabonáját minden hónapban egyszer tisztítani kell a zsizsiktől. Filpes után Schotsch Péter, más néven Pitz, biczegett, ki három éve lesz Péter- Pálkor esett le a mászó fáról, ahova elsőnek jutott, de megártott a kulacsbor, vagy amint a rossz nyelvek beszélik, meglátta, hogy a szeretője, a kaczér Thalmann Rézi a Filpes Mis diák fiával csókolózott, elég hogy leszédült s kitörött a lába. Utolsónak a község legifjabb választott bizottsági tagja maradt: a szelíd Barthmes Csik. Barthmes Csik a szelíd, óvatosan, illedelmesen tette be az ajtót, melyet egy egész évig oly sokszor nyitott ki s talán most is bátrabban kilincselné be, — hahogy a gazdáram ki nem kosarazta volna Weprich Wilre való tekintetből. Szemei most is a Jinikét keresik,— pedig hát odahaza már más tölti ki azt a helyet, melyet ő Manchen Reginának szánt. — Jó napot Manchen Hónesz! Váljék szinü nedvből, s illedelmesen tenyerébe téve azt, megkínálta előbb a nemes Wepricht s úgy rendre a többieket. Mikor aztán felköszöntgették egymást s ősi szokás szerint megdicsérték a házigazda szives vendéglátását, jó borát, derék gazdasszony feleségét, takaros szép leányát s más egyéb jószágát, áttértek a dologra. — Ne vedd rósz néven derék München Hónest, ha felkérünk, hogy ismertesd meg velünk az árva pénztár, meg a számadások állapotát. — Na, miért haragudnám meg, mikor az kötelességem; aztán meg az én számadásaim rendben vannak ám. — Ahoz kétség se férhet. De ma el is felejtettem kérdezni, hogy vetted az ökröket? — Elég drágán : ötszáz forint párja, ezer forint a két pár. — Szép pénz, szép pénz ! — — no, hanem akinek van — — — — Azt inkább én mondhatnám el rólad Filpes Mis. Barthmes Csik, a szelíd, nagyot sóhajtott a sarokban s szemei önkénytelenül Reginára tévedtek, mintha szemrehányást akart volna tenni, hogy miért nincs neki joga azokhoz az ötszáz forintos ökrökhöz .. . — Hallom, hogy Müllertől megint megvettél egy parczella téldet, még pedig a szebbjéből, ott a Harbach terén. Úgy tudom 2 a véka fézója. Ugyan mond meg, hogy vetted ? (Folyt. köv.) Politikai hírek. A magyar közművelődési egylet. Marosmente, ápril 7. történt mostanában és oly folytonos egymásutánban, hogy az erdélyi nemzetiségek faji láza meglehetős fokot ért és nem is volt ideje, hogy az alább szálljon. A kolozsvári tüntetések óta sok minden történt. Előttünk folytak le az események, jól tudjuk és jól ismerjük azokat. Épen azért a közművelődési egylet vezérférfiainak számolniuk kell a körülményekkel. Az Opinca román egylet alapszabálya kormányi megerősítést nem nyert. Ezt helyeseltük. Aki ismeri a dolgokat, jól tudja, hogy ezen egylet megalakítása bosszantásból történt Az Opinca név is a kolozsvári tüntetésből ered s bármennyire igyekeztek volna a román irányadó férfiak más színben feltüntetni azon egylet czélját, a román világ abban mégis csak egy politikai testületet, egy örökös protestet látott volna a magyarság ellen. Ilyen egyletet létesíteni nem szabad. És mi lesz most ? Az Opinca emberei bizonyára nem fogják a fáradságot kímélni, azok falurólfalura fognak elvándorolni és az irányadó embereket, románokat, a magyar közművelődési egylet ellen felbujtogatni. Sok baj fog ebből keletkezni, s nem annyira baj, mint súrlódás. Legszebb, legnemesebb czélja legyen a közművelődési egyletnek: nem fognak annak hinni a románok. Azt nem is követelhetjük, és ne is követeljük. Azon a közgyűlésen szükséges lesz hangsúlyozni, hogy a nemzetiségek az egylet által meg nem támadtatnak ; az egylet czélja kulturális, azonban politikai czélokat s a nemzetiségekkel szemben ellenséges indulatot az kölcsönzött ezen egyletnek azok előtt, akik nem látják, vagy nem akarják tisztán látni a dolgot, hogy olyan időben keletkezett, midőn a nemzetiségek részéről igen sok adatott elő. Biztosítni kell a nemzetiségeket, hogy az alakuló egylet a magyarság érdekében keletkezett, nem a nemzetiségek ellen. És ezen biztosítások alapján a ténykedés ne legyen olyan, mely féltékenységet ébresszen. Magyar községek vannak pusztulóban. Ezeket meg kell menteni. Annyi munka lesz itt, hogy az egyletnek jelentékeny erejét igénybe veszi. Egyet azonban ismét hangsúlyoznom kell, s ez az, hogy az egylet, amint nem fogja bántani a fajt, úgy igyekezni fog a magyar kultúrát a fajok között terjeszteni, és azon kultúrát terjeszteni köteles volna a fajok között azok nyelvén. Legnagyobb baj a népeink között, a legnagyobb akadály a közeledésben az, hogy például a románok előtt a magyar kultúra ismeretlen. A román ember nem egészségedre a vasárnapi délebéded! köszönt , Weprich. — Ech bedonk’ mech! God erholdech! Köszönöm! Isten tartson meg! válaszolt a házigazda s becsülettudón kelt fel helyéről, hogy vendégei elé siessen. — Mi jóban jártok szegény házamnál ? — Nem sürgős, majd ráérünk még. Felelt Filpes Mis a fösvény. Az egész csak afféle formaság. Nem érdemes, hogy elrontsd érette az ebédedet, s ha nem lennénk kiküldve, bizony nem csináltunk volna neked alkalmatlanságot. — Talán az árvapénztár megvizsgálása hozott szegény házamhoz. No máskép tudom föl se keresnétek az öreg Hóneszt. De igy is jó , s örvendek ha ilyenderék embereknek szolgálatára lehetek. — Amint mondom : nem sürgős, ráérünk még ; — végezd csak az ebédedet a magad kényelme szerint. — Ami azt illeti, már elvégeztem. Hanem ha megtisztelnétek, hogy megkóstolnátok boromat, nagyon örülnék. Hozz csak fel Jini leányom egy csatlóssal abból a berethalmi Schlattner-féléből, szólt a szives házigazda, mialatt az anyjuk vendégei elé székeket rakogatott; előbb, amint illik, kötényével megtörülgetvén a kezdetleges házi faragványokat. Ezalatt Regina visszatért, hiszen ott nyílt a lappancs az ajtó mögött, alig néhány lépés, könnyen visszajöhetett. A házigazda pedig megtöltvén egy poharat az aranyismeri az állam múltját, nagy alakját, aspiráczióit, irodalmát, művészetét, ha nem ismer sok rosz akaratú román író után ferde, hamis dolgokat. Ezen állapotot meg kell változtatni. Az egylet nagyszerű missziót teljesíthet itt. A tény az, hogy vidékeink nagy várakozásokat, nagy reményeket kötnek a megtartandó közgyűléshez, s vajha az egylet működését a legszebb siker koronázná. Marosmenti. KÜLFÖLD. A franczia minisztérium. Egy heti vajúdás után végre megvan az új franczia minisztérium. Ez a legfontosabb momentum ma a külpolitika terén, — a senatusban is bejelentetett, a hivatalos lap is hozta a kinevezéseket — s ma a kamarában is bemutatja magát az új kormány. Az új névsor a következő: Brisson: elnökség és igazságügy ; Freycinett: külügy ; Goblet: közoktatásügy; Sadi Carnot: pénzügy ; Allain-Targé: belügy; Heraut: kereskedelem ; Loubet: földmivelés ; Sarrien : postaügy ;Campenon: hadügy ; Gaiber tegerészetügy. Briston és Freydinet hosszasan értekeztek a tonkingi ügyben Ferryvel az eddigi miniszterelnökkel és külügyminiszterrel. Az új kabinet ezzel kimutatta, hogy ismeri legfontosabb teendőjét. A khinai bonyodalmat kell mindenekelőtt rendeznie. Igen valószínű, hogy az új kormány, ha csak Kleina utólag meg nem változtatja nézeteit, épen úgy kész lesz megkötni a békét, mint Ferry lett volna. Az a hír azonban, hogy Courbet tengernagy a béke megkötésére Pekingbe küldetik, mindenesetre koholmány; az új kormány hajlamai azonban határozottan békések, minek folytán nagyon valószínű a megegyezés Khinával, ha ugyan Pekingben a tonkingi győzelem, mely azonban sem oly nagy nem volt, mint eleinte látszott, sem annyira ki nem aknáztatott, mint lehetett volna, ismét felszínre nem hozza a katonai pártot. Ez esetben az új kormány is ép oly erélylyel fogja folytatni a háborút, mint Ferry tette volna, ha tovább hivatalban marad. Fonák helyzetbe jutott tehát Francziaország most a kamarának elsietett magatartása következtében s ezt egy párisi lap, mely a Ferry kabinettel közelebbi viszonyban állott igen élesen és találóan jellemzi. Nagy garral hirdették, úgymond, hogy boszut kell állani a langsoni esetért de van egy nagyobb és kegyetlenebb megalázás is a langsoni esetnél, az t. i. hogy Khina az annyira lenézett ellenfél nekünk e pillanatban leczkét ad helyes érzék tekintetében. Ki ne hitte volna, hogy Lang- Son kiürítésének és a mi visszavonulásunknak hírére tüstént megszakadnak a béketárgyalások? Az lehetett várni, hogy most az ázsiai gőg fölemeli fejét s a khinai tábornokok megesküsznek, hogy addig meg nem állnak, mig a francziákat a tengerbe nem szorítják. De ehelyett mit látunk ? A béketárgyalások tovább folynak, vagy ha félbeszakíttatnak is, ez nem pekingi, hanem pánim———————is.Affaklünk is hasonló vámpolitikai intézkedések történjenek. A franczia miniszterválság, eltekintve a parlament bizonytalan magatartásától, a vámemelések életbe léptetését legalább is elhalasztotta. És oly kevéssé látható előre, hogy mikor emelkednek a vámfelemelések Németországban törvényerőre, úgy hogy a vámnovellának sietős parlamenti tárgyalása nem látszik sürgősnek. Magyarországon ez nem képez nehézséget, minthogy az ülésszak még néhány hétig fog tartani és törvényhozási intézkedéseket addig bármikor lehet tenni. Ausztriában azonban vagy azonnal el kellene intézni a vámnovellát, vagy a kormánynak azon eszközhöz kellene nyúlnia, hogy a birodalmi tanács felosztása után a vámnovellát saját felelőssége alatt törvényként életbe lépteti. A szeszipar érdekében a magyar szesztermelők országos egyesülete a magyar pénzügyminiszterhez emlékiratot intézett, melyben a szeszkivitel megnehezítését célzó németországi vámemelések ellen oltalmat kér. Mint hírlik, az osztrák szesziparosok tekintélyesebbjei is egyesültek, hogy az osztrák kormánynál hasonló lépéseket tegyenek. Az osztrák kereskedelmi minisztérium kettéválasztása, illetőleg egy új közlekedési minisztérium szervezése ismét szőnyegre került. A közlekedési minisztérium élére az államvasutak elnökét gondolják, míg kereskedelmi miniszterré a Coronini-klub azon tagját emlegetik, ki az északi vasút törvényjavaslatának megszavazásánál a szóvivő szerepét vitte. A közlekedésügyi minisztérium szervezével azt akarják elérni, hogy esetleges kormányválság alkalmával ez attól független legyen, minélfogva ennek politikai jellege nem is lesz. Az országos szédelgés, melyet a kiállítási sorsjegyekkel akartak végrehajtani, a vasutaknál aligha fog sikerülni. Legalább a buda-pécsi, mohács-pécsi és pécs-harsi vasutak határozottan visszautasították a kiállítási orsz. bizottság faraizus intézkedését. A menetjegyek mérsékelt áru eladása meg lesz e vonalakon is, azonban a kiállítási sorsjegyek sorsolása nélkül. A kiállítási bizottság sietett tudatni az említett vasutakkal, hogy egyedül állanak, a többi vasutak már beadták a derekukat. Nem lehetetlen azonban, hogy keknek is felnyílik a szemük és nem fognak segédkezet nyújtani a sorsoláshoz saját vállalatuk és a közönség rovására a Molling úr kedvéért.