Ellenzék, 1885. július-december (6. évfolyam, 149-302. szám)

1885-09-19 / 216. szám

Kolozsvárt 1885. ..-en fogja átengedni, hangyán a szak­­á­ilyok ebbeli ajánlatát a közgyülés el­­jgrtdjft* Végül elfogadták a szakosztályok a ta- Vj0j abbeli javaslatát, hogy a város egy j *ti kalauzt adasson ki Woerl L. würz­­igi könyvkiadóval magyar és német nyelv Nevezett kiadó e kalauzban le fogja irat­­ni Kolozsvár történetét, nevezetességeit . Mindazt, ami az idegen utazókat érdekel­­síti T­a­n­ü­g­y. A bánffi-hunyadi állami felső népiskolá­id­ a Daal Irén lemondása következtében üresedésbe jött segéd-tanítónői állomásra — i­tt értesülünk — Egé­ni Jolán, polgári­­lepezdét végzett tanítónő neveztetett ki. * A Magyar Szlováb­on felállított állami­skolához tanítóvá Binder János, a gya­­ji iskola derék tanítója neveztetett ki. — Taitónővé Lasch Josefa, képesített ta­nitónő. Fábián Gábor. (1795—1877.) Régóta készülődik Arad­i városa Fábián Gábor fa­­bilisinak emléktáblával való megjelölésére. Az aradi üld­eg-egyesület pendítette meg a kegyeletes eszmét : ím­éktáblával jelölni meg a klasszikus művek kitűnő s­il­tójának lakóházát. A művészi kivitelű emléktábla [Sémit, a ragyogó aranybetűk messziről hirdetik Arad­ , ü­res kegyeletes érzelmeit s a jeles férfin nevét. Fábián Síkor, a műfordító neve országszerte ismeretes, de V­ind városa nemcsak a műfordító iránt rójja le a ke­­ry­let adóját, midőn ünnepet ül az ő emlékezetére, de ru­jja kegyeletének adóját egykori országgyűlési képvi­­seője iránt is, ki e minőségében s e minőségén kívül, az a társadalmi mozgalmak lelkes bajnoka, elévülhe­­ttlen érdemeket szerzett, s örök hálára kötelezte Arad mit Lapunk megjelenésével egy időben lesz az emlék- Sírj leleplezésének lélekemelő ünnepe. Üdvözöljük az odúkat a kegyeletes ünnep alkalmából. Ezzel a már­­túrtáblával az irodalmat tisztelték meg. Fábián Gábor nem volt Aradváros szülöttje. Vesz­­prémm­egye Vörösberény nevű községében született 1795 kiember 28-án. Apja itt református esperes volt s a jennek Fábián Gábor szülővárosában kezdette iskoláit, inén Pozsonyba, majd Pápára vitték szülei s végül Pesten fejezé be tanulmányait. Szüleinek az volt a kí­­nns ága, hogy ő is a papi pályára lépjen. Fel is öltötte­­ tógát, de le is vetette, a mint Pestre érkezett s be­­ratkozott a jogi tanszakra. Az ügyvédi vizsgát szép ered­­ménynyel letéve, Bay szeptemvír mellett kezdette meg a jurátuskodást, de nem sokáig maradt a szeptem­­re oldala mellett, mert Világosra hívta uradalmi gyesinek. Tíz évig, 1824-től 1834-ig, volt a világosi ura­idon­ szolgálatában s e tiz év alatt föl és lefelé köz­­özt életet és szeretetet vívott ki maga részére. A vilá­­gsták zokon vették, midőn beadta lemondását s elkör­­ülött Aradra. Letelepedett Aradon, de nem azért, hogy ügyvé­­rskedjék. Kurticson földeket vásárolt s élt a gazdasá­guk. De hiában erőltette magára a csöndes, elzárkó­­..5 életet, az aradiak nem engedték pihenni tehetségét, ki­llították a közügyek szolgálatába, megválasztván őt édes törvényszéki táblabirónak. Ez időtől kezdve pe­dig a nyilvános élet embere. N­épszerüsége évről-évre meködik s 1848-ban egyszerre két kerület: a világosi s kisjenői választja meg képviselőjéül s ugyanekkor még más kitüntetés éri: Kossuth felszólítja, hogy legyen ne­­k­i titkára, Szemere Bertalan belügyminiszter pedig az adi főispánsággal kínálja meg. Fábián egyik állást őt foglalja el, de 1849-ben már mint a hét személyes S­zibia egyik bírája szolgálja hazáját. A forradalom lezajlása után őt is mint sok haza­it, zaklatják, üldözik. Személyesen jelentkezik a hadi ■wétyszéknél, de kegyelmet nyer. A Bach-kormány ítéelése hivatallal kínálja meg, és ő mindannyit vissza­futja. 1865-ben Arad város megválasztotta orsz. kép­lének. Többé nem is szerepelt a politikai pályán s itének hátralevő részét egészen a klasszikus irodalom Alisának szentelte. Már kora fiatalságában nagy szeretettel foglal-Másnap rögtön a reggelizés után e­lvakkal fordult Gwenni felém: — Wini, leszel szives elkezdeni a nagy munkát, s dolgozni tanítani . Úgy szeretném megpróbálni! István nem lesz itt tizenket­­®g. Valami eligazítani való dolga van a városban. Ma kedd van, nem sok időnk ma­is a tanulásra. Ha a néném beleegyezése megérkezik csütörtökön esküszünk. — Csütörtökön t­aiáltam, holnapután i­gen hamar! Van készen holmid? — A kelengye hamar elkészül, volt a­­Motyogva adott válasz. Holnap elég időm­­ a bevásárlásra, míg István a diszpen­­­átziót megveszi, addig én is eligazítom a m­­ásik dolgot. Valóban az idő borzasztóan haladt­ ,wandolin csütörtökön, Dávid szombaton utazik! Milyen egyedül leszek nem sokára! ** nem szabad magamra gondolni. — Hát akkor mi lesz, ha a Claremont bébi engedélye nem érkezik meg ? kérdem f­üggetlenül.­­ A következő pillanatban szerettem nyelvemet meggondolatlan kérdésem­­ért leharapni. Az az aggályos kifejezés, mi testvérem azczára szállt, megijjesztett; *&z csakhamar elmúlt, s mosolyogva ’•‘»Szolt : — Ő beleegyezik; levelem után bizo­­trosan megteszi; ma reggel sokáig tünőd­­, ® * felett, g arra a meggyőződésre jutot­t j®' hogy néném hajlani fog. Tudod Wini, nagyon szeret, s eddig beláthatta, hogy l°gom a Lord Beandelire házassági s­un, elfogadni. Miért ellenkezzék to­jj ‘ 'Nem, Wini, én nem félek, és boldog Meglásd holnap reggel egy szép *kapok a nénitől. (Folyt, köv.) A Tiszák násza. Pompás idő kedvezett a Tisza-család boldogsága fényes ünnepének. A vígan lengő lobogók a város lakosságának osztatlan sze­­rencsekivánatait hirdették, melyekhez őszinte szívvel hozzájárulunk mi szintén. Mert ha a politika széles árkot hasít is közöttünk és a Tisza-család között, ha a politikai elvek kötelességévé is teszik, az „Ellenzékinek, hogy a közélet küzdő mezején, a közérde­kekért szünet nélkül hangzó csatazajban meg­hátrálás nélkül támadja Tisza Kálmánt, a miniszterelnököt és szünetlenül megbukta­tására törjön, ez nem zárja ki, hogy őt mint apát szerencsekivánatainkkal föl ne keres­sük, midőn fia nászát üli, és hosszú életet ne óhajtsunk neki, hogy minél tovább örül­­hesen gyermekei boldogságának. A küzde­lem a politikai ember, s nem a családapa ellen foly és készségesen kiáltunk éljent midőn.Tisza Kálmán mint ilyen jó Erdély bérczei közé. Bár örökké a boldogság borut­­lan kék ege ragyogna a két fiatal pár fö­lött, kiket az egyház ma egyesített az egész életre, miután a szerelem már korábban összefűzte sziveiket. * A kettős esküvő Tisza István és Tisza Ilonáé s Bethlen Pál gr. és Tisza Joláné, ma délelőtt 10 órára volt kitűzve a farkas­­utczai ódon, igazi műbecscsel biró gothikus református templomban, melynek belsejét zöld levélfüzérekkel, fehér kasmír-lepellel és a Tisza-, s a Bethlen-család czímereivel díszítették föl. A szentegyházutczát, a Tren­­csinvártért, a Közép-, Torda- és Farkas-ut­­czákat tíz óra felé kiváncsi csoportok lepték el, mind türelmetlenebbül várva a nászme­netet, melynek ezeken az utczákon kellett keresztül vonulnia. Természetesen legtöbben gyülekeztek a farkasutczába a templom elé, hol 11 óra felé már alig lehetett járni, az ablakok is mindenfelé megteltek kiváncsiakkal, a templomban pedig egymás hátán szorongott a közönség. A kapukat díszruhás rendőrök őrizték. Hogy ki volt ott? Ezt kérdezik olvasóink. Ebben az eset­ben könnyen megfelelhetünk, mert párisia­­san azt mondhatjuk : Tont Kolozsvár, ott volt mindenki, s hogy a hölgyek túlnyomó számban, vajon szükségese említenünk? * Pont tizenegy órakor indult meg a menet a menyasszonyi háztól. Huszonnyolcz fogat robogott egymásután, az elsőben T­i­­s­z­a Lajos gróf násznagygyal. A fényesnél fényesebb magyar díszruhák, melyeken pom­pás színjátékban verődtek vissza a nap su­garai és szemkápráztatólag ragyogtak a kin­cset érő drágakövek, valamint a hölgyek elegáns öltözékei a meglepetés és csodálat­kiáltásait csalták a főúri menetben gyö­nyörködő közönség ajkaira. Tizenegy után két-három percc­el megérkezett Szász Do­mokos erdélyi és Szász Károly dunamelléki református püspök kicsi kisérettel, utánuk nemsokára előhajtott a Tisza Lajos gróf kocsija. Tizenegy óra tiz perczkor megnyíl­tak a templom kapui és bejött a násznagy megyszinti díszmagyarban nagy virágbokro­­tás násznagyi bottal, gyorsan utána jöttek a többi párok. A menet­­a kapunál elren­dezkedett s a következő sorrendben vonult a templom közepére, hol a násznép számára vastag szőnyegekkel borított négyszegletű hely volt föntartva : elől Tisza Lajos gróf, utána Tisza Ilona k. a. Teleki gróffal és Tisza Kálmánnal. T­i­s­z­a István Odescalchy herczegkisasszonnyal és Tisza Etelka kis­asszonnyal; Tisza Jolán k. a. Bethlen László és Betlen Aladár grófokkal, B­e­t­hl­­­e­n Pál gróf Esterházy Ágnes kisasszony­nyal és Tisza Anna kisasszonnyal. Utánuk jöttek az örömszülők, majd a többi násznép, melynek névsorát lapunk tegnapi számában közöltük. * A püspök jobb oldalára Tisza István és menyasszonya, baloldalára Bethlen Pál gróf és menyasszonya állottak; miután a nász­nép elhelyezkedett és a bevonulás alatt játszó orgona és a színházi opera énekesnek éne­ke elhallgatott, Szász Domokos püspök be­szédet mondott a fiatal párhoz, föltárva előttük most teendő lépésük fontosságát és hordere­­jét, a boldogságot, mely reájuk vár, melyet egymás iránt való hű szeretettel, odaadó ra­gaszkodással kell kiérdemelniük. A nagy név, a földi és égi adományokban való bővelkedés nagy kötelességekkel jár, inti tehát a fia­tal párokat igyekezzenek minél hivebben megfelelni ezeknek a reájuk rótt kötelessé­geknek; főképen pedig adjanak példát a szép családi élettel, mert a család az egész modern társadalom alapja. Az esküt úgy a vőlegények mint a menyasszonyok hatá­rozott hangon mondották utána, mire a püs­pök áldását adta reájuk és buzgón könyör­­gött boldogságukért. Ezzel a szertartás vé­get ért és következtek a szokásos üdvözlé­sek. Az egész czeremónia egy óra hosszat tartott, és a menet egy negyed 1 órakor indult ki a templomból az orgona hangjai mellett. Esküvő után Tisza László házánál nagy ebédet adott, melyre az egész nász­nép hivatalos volt.­­• Lapunk egy szeretetreméltó barátnője olvasóinkat azzal lepi meg, hogy a követ­kezőkben leír néhány érdekes tór lettet. A két menyasszony: egyfor­ma fehér szatin ruha, elől, fehér csipke fod­rok, szatinból a tűnik elő, hátul az uszály drapirozva, a fejen mirtus koszom, illúzión fátyol, hosszú frizura, és a nyakban szintén mirtusz. Fehér rózsa bokréta. A négy nyoszolyú lány egy­forma rövid rózsaszín ruha, fehér csipkével egyszerű frizura minden disz nélkül. Fehér és piros rózsákból kötött bokréta. Tisza Kálmánné vadgalambszin bár­sony ruha, fehér gyöngyös csipkével diszít­­ve, ugyanolyan kalap, bársony szalag kö­tővel. Tisza Lászlóné bordó faille ruha, ugyan­olyan kalap arany lepkével és fekete csip­kével. Radvánszky Béláné, Tisza Paula rövid krémszín ruha, drapszin csipkével ha­sonló csipkéből kalap, balfelöl rózsaszín cso­kor, ehhez volt erősítve a rózsaszínű selyem­­szalag kötő, mind a csokron, mind a kö­tő csokrán gyönyörű gyémánt csatt. Br. Wesselényi Béláné kék bár­sony ruha, rövid derék és erre reá rán­­czolva a gazdag kék bársony uszály, kékbe csillogó gyöngy kalap, kék bársony cso­korral. Gr. Bethlen Gézáné olajzöld ruha, sottis bársony dísszel és ugyanilyen ka­lappal. Gr. Teleki Gézáné barna ruha kes­keny kék sávokkal, csip**** tuaik nagyon egyszerű barna szalma kalap, oldalt barna és kék tollal, barna gyöngy széllel kötő nélkül. Az ünnepségnek pompás idő kedvezett. Almaviva MINDENFÉLE. Kolozsvár, szeptember 19. Levelezőinket kérjük, hogy a komló, szőlő, törökbúza és sarjatermes viszonyairól, kilátásairól, esetleg eredményéről lapunkat mielőbb értesíteni szíveskedjenek. — Nyilvános kérelem. A kultur­­egylet czéljaira igen gyakran kap szerkesz­tőségünk pénzküldeményeket, sokszor nem is utalványnyal vagy revény mellett, hanem egészen egyszerű levélben. Mi e pénzeket természetesen mindig azonnal elküldöttük rendeltetésük helyére s ezen kívül lapunkban nyugtáztuk is. Mégis megtörténhetett, hogy egyik másik nyugtázó kéziratunk vagy az irodában, vagy a nyomdában eltévedt a papírok között s igy ebként nem jelent meg a lapban. Nem tudunk ilyen esetet, de le­hetetlennek nem tartjuk. Épen ezért arra kérjük a tisztelt adakozókat, méltóztassanak azon esetben, ha hozzánk küldött pénzük ezi­­deig lapunkban nyugtázva nem lett volna, az iránt minket postafordultával egy leve­lező lapon értesíteni. Megható dolgok. A kölcsönös üd­vözlő beszédek után Kolozsvár város polgár­­mestere az indóháznál kezet csókolt Tisza Kálmánnak. - - A Szász Gerő főjegy­­zőségi jelöltsége érdekében meleg hangon és lendületes czikket ír a­­ Kolozsvári Köz­löny. Az ember koholmánynak vélné, ha igaz nem volna , és tréfára venné, ha olyan megható nem volna. — Dr. 11a Her Károly városunk polgármestere holnap (vasárnap) Gyu­la-Fehérvárra utazik. A polgármester urai, ki az erdélyi rom. kath. Status köz­gyűlésére távozik el, távollétében Föl­­dessy Sándor tanácsos fogja he­­lyettesitni. — A király szava, Király ő felsé­gének a bródi polgármester előtt a magyar nemzeti zászló hiányára mondott megjegy­zése, melyet tegnap közöltünk, egy kis helyreigazításra szorul. A király ugyanis a fekete sárga zászlót nem „birodalma“, ha­nem „háza“ zászlójának nevezte. A beszél­getés többi részét hiven mondja el a távirat. — Hol a policzia? Tegnap estre 9 és 10 óra közt nehány paraszt ember kanibális lárma közben duhajkodott b.­mo­nostor utcza sarkán,de az odagyült közön­ség a rendőröket mi haszna várta. — A jogászsegélyző egylet folyó hó 22 én d. u. 6 órakor tartja alakuló köz­gyűlését a joghallgatók II. sz. tantermében, mit azon figyelmeztetés mellett tudatok, hogy csak a tagsági dijt befizetett joghall­gatók élhetnek tagsági jogukkal. Kolozs­várit, 1885. szept. hó 19-én. Sztupjár Samu sz.­­ elnök. — Az athleta-viadalt szept. 27-re halasztották. Kár volt. — Öngyilkosság. Tordán a napok­ban öngyilkosságot követett el K. L. sze­gény özvegy­nő. Sok szenvedése vihette vég­zetes tettének elkövetésére. — Mérgezés. Szebenben a minap egy oláh majoros istállójában egy korsót talált tele pálinkával, melyből úgy ő, mint szol­gája jót húztak. Azonban a potya ezúttal megártott, mert a szolga még az­nap dél­előtt iszonyú kínok közt meghalt, a majoros más­nap délutánig kínlódott és akkor ő is meghalt. Alig lehet kétség, hogy a pálinka meg volt mérgezve. Vizsgálatot indítottak a tettes kiderítésére, a­mi egy kissé nehéz lesz.­­ Az ú­gynevezett zsemlések malmát, mely a város tulajdona, a Ta­nács haszonbérbe fogja adni nyilvános árve­résen. Az árverés, mint lapunk mai hirdetési rovatában olvasható, hétfőn folyó hó 28-án fog megtartatni a Városház 61 számú szobájában A malom haszonbéré­nek kikiáltási ára évi 400 frt., a ma­lomhoz tartozó (mintegy 21%holdnyi) kert haszonbére pedig 40 frt; megje­gyezzük azonban, hogy a kert külön is ki­­adatik. — Magyar posta — német nyelv. Kassára egy levél ment s a czimzettet bi­zonyosan nem találták meg és valamelyik magyar kir. postatiszt ezt írta a borítékra: „Obige Adresse retour Szegedin.“ Ha ott nem lett volna a kassai pecsét, bizonyosan senki se hitte volna el, hogy Kassáról jött. — Román irredenta és a L’Indé­­pendenc­e Roumaine. Csiurca Sándort, a Bukarestben megjelenő L’Indépedence Rou­maine szerkesztőjét a romániai kormány kiutasította Romániából. A kiutasí­tást elrendelő miniszteri határozatot Károly király és az összes romániai miniszterek aláírták. A határozat semmivel sem indo­kolja a kiutasítást, de hivatkozik az i­de­­genekről szóló törvényre, mely a kor­mányt felhatalmazza, hogy idegeneket, kik az ország békéjének magzavarására töre­kednek, kiutasíthassa Romániából. Csiur­cu, aki különben állítólag magyarországi, a L’Indépendence Roumaine-ben a kiutasítás okául azt adja elő, hogy ő lapjában oppo­nált a román kormánynak s ezért űzi ki őt az idegen származású Károly király mi­nisztériuma. De a valódi ok nem az oppo­­nálás, hanem az, hogy Csiurcu nagyon is alaposan áll azon gyanú alatt, hogy a ro­mán irredenta ismeretes proklamácziójának gyártásában része volt. Csiurciuval együtt fia is kiutasíttatott Romániából, valamint több más egyéniség, akik szintén az irre­denta üzelmeiben való résztvevés gyanúja alatt állanak. — Vakmerő útonálló. Tegnapelőtt este 9 óra felé Budapesten a sugárúton az operaház előtt egy csavargó egy úri nőt tartóztatott fel és nyakáról a lánczot órás­tól lekapta, aztán futni kezdett. Egy lovas rendőr látta, űzőbe vette és el is fogta. —­• Hallatlan, hová jutott már Budapest. — Filoxerát talált a nagyváradi szőlőhegyekben Guzman Dénes vándor tanár. Értesítette rögtön a földm.­minisztériumot, ki kormánybiztost fog küldeni a pontos vizs­gálatra. — Irtózatos viharok. Franczia­országban borzasztó viharok dühöngtek az utóbbi napokban, melyek különösen a csa­tornán nagy károkat okoztak. A fürdőhe­lyeken magával vitte a fából épült fürdő­ket s a könnyebb épületeket. Havrebau több hajót pozdorjává tört, miután a matrózokat a fedélzetről a tengerbe söpörte. De nem­csak a tengerparton, hanem az ország bel­sejében is dühöngött, tönkre tévén Norman­dia és Bretagne parasztjainak kilátásait a jó almabor szüretre o­kozott a klasszikus mű­vek átültetésével. Egymásután ülteti át Ciceró leveleit, Caius Valerius Flaccus hősköl­teményét, az Argonautikont, Antilus Claudius útleírását, Lucretius tenkölteményét a természetről; fordítja Hafizt, ismerteti a perzsa és arab költőket, Ossián énekeinek fordítása igazi minta-fordítás, mely egy életírója szerint­­ kiállja a versenyt Ahlwardt fordításával is. Nincs kiválóbb latin klasszikus, kinek műveiből ne ültette volna át, még pedig nem közönséges sikerrel. Nyelve zamatos ett tőrülmetszett magyar, s nem látszik érezni az eredeti nehézségeit. Fábián Gábor megérdemli, hogy nevét az iroda­lom barátai mindenha tisztelettel emlegessék. b. c. ELLENZÉK Idegenek Kolozsvárit. 1885. szept. 19. Biasini szálloda. Polgár Géza kereskedő, Komárom. Bod Péter tanár, S.-Szt.-György. Malik József lapszerkesztő, S.-Szt.-György. Császár Bálint polgármester, S.-Szt-György. Vályi Lajos ref. lelkész, S.-Szt.-György. Kerekes József tanfelügyelő, Zilah. Mezey Albert k. táblai biró, Zilah. Lőrinczy György képviselő, Zi­­lah. Kis Gábor ref. lelkész, Pápa. Kulinyi Márton színész, Kolozsvár. Pap Márton ref. püspök, Rév-Komárom. Ugrai Gyula lelkész, M.­Vásárhely. Bucsy Gyula erdész, Deés. Pap Miklós kjegyző, Apahida. Tokay János­­né magánzó, M Bogát. Bonis Lajos és csa­ládja, Nagy Várad. Erzsébeth szálloda. E. Gönner Manó utazó, Trieszt. Gen­­csy Sándor polgármester, Zilah. Nagy Lász­ló ref. esperes, Szilágy Somlyó, Bakcsi Sán­dor ref. lelkész, Kraszna. Surányi Gyula ref. lelkész, Peér. Kapitán Kudelesku keres­kedő, Bukarest. Major Mihály kereskedő, Bukarest. Major Obodesku kereskedő, Bu­­karest. Pannónia szálloda. Balog Gyula kereskedő, Kézdi-Vá­­sárhely. Mike Benedeke kereskedő, Altorja. K. Csiszár József kereskedő, Kézdi-Vásár­­hely. Török Bálint kereskedő, K.-Vásárhely. Szőcs József polgármester, K.-Vásárhely. ifj. Kovács Dániel pénztárnok, K.-Vásárhely. Deési Farkas tvszéki biró, M.-Vásárhely. Ko­vács Mihály birtokos, Érkivás. Török Ist­ván tanár, Zilah. Kramer Gyula tanuló Besztercze. Kupán József kereskedő, K. V.­ Szeptember 19. sárhely. Benkő Gyula könyvelő, K.-Vásárhely Szekula Ákos bizt. felügyelő, Budapest. Nemzeti szálloda. Ditrichstein Alerius kereskedő, Bécs. Gr. Toldy Horváth képviselő, Budapest. Visontai Kovách László képviselő, Budapest. Halmágyi Victor kereskedő, N.­Várad. Be­­ckert F. utazó, Bécs. Gr. Thoroczkay Mik­lós és neje birtokos, Gerend. KÖZGAZDASÁG. Brassó megye. A megye közigazgatási bizottságának szeptember havi ülésén gr. Schweinitz közgazdasági előadó a következő fontos in­dítványt terjesztette elő: „Az ország összes megyéi közül Bras­­só megyének volt az idén legrosszabb ter­mése és azonfelül több e megyebeli község határán az Olt és mellékfolyói áradása pusztított, mihez még azon körülmény is hozzájárul, hogy a szenvedett károk leg­alább részben jóvá lettek volna tehetők, hogy ha az ugar használatát a fennálló gazdasági rendszer nem tiltaná. Ezen kö­rülményekre való tekintettel tisztelettel ké­rem a tek. közig. bizottságot, a m. kir. pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságánál odaműködni, hogy ezen megyében a föld­adó a mezei gazdák legnagyobb kímélésé­vel hajtassák fel, s hogy az Olt­s mel­lékfolyóinak áradásai által az idén is kárt szenvedett községek részére az adóleirás megfelelően engedélyeztessék.­­ Miután pedig az Olt áradása majdnem min­den évben ismétlődik, tisztelettel kérem, földművelés-, ipar- s kereskedelmi miniszter úrhoz felterjesztést tenni, hogy úgy az Olt folyó, mint az abba szakadó mellékfolyók­nál a beerdősítésekre nézve a lehető legna­gyobb gond fordíttassék és hogy a kir. er­­dőfelügyelőség utasíttassék ez irányban a szükségelt tanulmányozások után indítvá­nyokat tenni. Továbbá intéztessék a földmi­­velésügyi minisztériumhoz azon kérelem, hogy ezen folyó és mellékvizes szabályozási terve vagy a kultúrmérnökök vagy állami mérnökök által, de állami költségen olykér készíttessék el, hogy a szabályozási mun­kálat kevés költséggel végre létesíthető le­gyen. Az Üb­ s mellékvezér által majdnem évenként okozott károk tetemesek és érintik az államot is. Ezen károsodások megóvása visszautasíthatat­lan kötelesége az államnak s ez annyival is inkább, mivel az okozott károk által nemcsak egy, hanem több megye juttatik s mivel a szabályozással járó költségek kiszámítására, valamint a járuléki arány megállapítására csakis a szabályo­zási tervezet szolgálhat biztos alapul A szabá­lyozási tervek költségei iránt az egyes me­gyékkel folytatandó tárgyalások — hihető­leg eredmény nélkül — éveket igényelhet­nének. Ennélfogva azon kérelemmel járulok a tek. bizottsághoz, mi­szerint oda működni méltóztassék, hogy a szabályozási tervek az állam részéről állami közegek által készít­tessenek el. Ezenkívül az Olt folyó mentéi, fekvő megyék sokkal szegényebbek, sem­hogy e költségeket önerejükből fedezhetnék, s különben is ezen vízszabályozási munká­lat ahhoz értő és tapasztalt mérnökök által létesítendő, mivel az Olt számos kanyarula­tai, tekintettel a folyó nagy esésére, mel­lőzendők lesznek. Az Olt folyó alsó része legalább tutajok, nem igen mélyen behatoló csónakokra hajózhatóvá tehető és a szabá­lyozás olykép is létesíthető, hogy az Olt vize a határos rétek öntözésére is használ­ható legyen, mely czél az Olt és mellék­folyóinak nagy esésénél bizonyára el is érhető. Ezen ügy felette fontos és az egész Olt területén a megyei gazdaság­ra nézve a legáldásosabb következmények­kel lehet és elérhető lenne ezen sza­bályozás által a fának jobb értékesítése is. Miután különben a szomszédos Romániát is átszeli az Olt, ennélfogva ezen állam köz­reműködése jó eleve biztosítandó, de a sza­bályozás saját területünkön minden esetre foganatosítandó. Méltóztassék azonban az ezen irányban tett intézkedései­ s lépéseiről az Olt terü­letéhez tartozó összes közig, bizottságokat értesíteni.­­ Végre nem mulaszthatom el tisztelettel kérni, hogy a földmivelési- ipar s kereskedelmi miniszterhez felterjesztés lé­tessék, hogy a mezőrendőri törvény megho­zatalával végre megoldást nyerjen a föld szabad használatának és ezzel kapcsolatban a mezei utak szabályozásának kérdése is, hogy lehetővé tétessék a takarmány - ke­reskedelemre szánt növények vetése megfe­lelő váltórendszerrel és hogy ez­által a me­zei gazdaság haladásához képest az olcsó gabnaárak előidézte hátrányokat leküzd­je, a­melyeket csakis egy a mai kor igényel­te magaslaton álló mezei gazdaság képes mellőzni, a­mely lehető­vé teszi a váltó­­rendszert és egy intenzívebb marhatenyész­tést és mezőgazdaságot megenged. Ehez hozzájárul még az is, hogy csakis akkor gondolhatni az ipar emelésére, ha a mezei gazdaság megfelelően fejlesztetik , ez azonban az ugar és legelő kényszer uralma alatt me­rőben lehetetlen.“ A gyűlés az előadó e fontos és mesz­­szeható indítványát elfogadta s annak vég­rehajtásával egyrészt a kir. adófelügyelő, másrészt a két megyei gazdasági egylet meghallgatásával az alispánt bízta meg, kikérve ugyanekkor a törvényhatósági bi­­zotmány támogatását is. FELELŐS SZERKESZTŐ és LAPT­LAJDONOS : BARTHA SZIKIX­. SEGÉDSZERKESZTŐ: NEOKOLAY KORNÉL.

Next