Ellenzék, 1886. július-december (7- évfolyam, 146-299. szám)
1886-07-02 / 147. szám
i . Az elvérzés. n. Nem ismerek nagyobb bánatot a kioldódás bánatánál. Mindig nehéz sors a h ócgu, akár ha a menyasszony búcsúzik szü- 41, akár ha szárnyra kél a fészek megélt madara, akár ha sírba tesszük drága flottánkat. De a kivándorlás az élő eltemetkezése, egy öntudatos halál, egy éretlen sir, melyről csak annyi bizonyos, 'ly mindig megújuló fájdalmakkal népe-1510. Mindent elhagyni: ez a kivándorlás, légkör, más felhő, más lombok, más sir.*ok és más szokások. Mi lesz ott a más hazában ? Milyen lesz a szomszéd, a billi boltos — hogyan mérik az igazságot hogyan mérik az áruezikkel ? Lesz-e gyerkünknek játszótársa, feleségünknek örömindnyájunknak tűzhelye? , Mi leszek én ott, ha kiköltözöm? — /' ment. Mi vagyok itt, a mig itthon varok? _ polgár. Szent isten, minő cserei ’a szabad állam szabad polgára, egy dia,mzet büszke tagja most, a ki bele a közügyekbe és ura vagyok sor- Egy idegen állam idegen élősdije, nem retlen nemzet be nem fogadott tsg-1 ,,r) a kit csak olybá vesznek mint a nammuférget, mely ágról-ágra költözik az eledel után, s melynek, hogy anyanyelvén szólaljon meg, csak kegyelemből engedik. Itt bátran nézek szeme közé a polgármesternek, a főkapitánynak, a járásbírónak. Apáink is ismerték egymást, meg nagyapáink is. Sokszor találkoztunk mint kisfiúk az iskolában, s mint férfiak a fo-rumon. Ott megugat a kutya és nem merem megütni, mert nem ismerem a kutya jogait , a magam kötelességeit, görbe szemmel néz felém az elöljáró, felügyelni alatt tart a rendőr, gyanús vagyok mindenki előtt, idegen vagyok mindenkinek, mert senki sem tudja, hogy mely ágról szakadtam le, és senki sem tudja, hogy a vihar üldözött-e el hazulról vagy a csandár. Kézdivásárhelyen meglátogattam néhány jóravaló műhelyt. Valamennyi Románia piaczaira dolgozott évtizedek óta. Most nem dolgoznak immár négy hét óta, mert nincsen kinek. Ide künn nincs kerete a portékának, oda be nem vihetik a vámtételek miatt. Egy mázsa parasztcsizmának hatszáz franc a vámja. A magyar iparosnak nincsen tőkéje, a készből élt eddig. Ma adott, holnap vett; kihozta Romániából az első nyiretűt, s bevitte oda a kész kalapot; kihozta a kecske nyers bőrét s bevitte a zergebőr czipőt. Hát csak megfordult valami a fuvaron is, a munkán is A forgalmi élet ezen ütere most már ketté van metszve s én megdöbbenve láttam a napokban, hogy e megnyitott csatornán miként vérezünk el. — Négy hét óta várunk a megmentésre uram, — tovább már nem lehet, nincs a mit feldolgozzunk és nincsen a mi mellett dolgozzunk. — Egy része gyalog indul útnak, a másiknak még van fuvarra valója, a harmadik telket, házat, szántóföldet hagy itt. Mernek. Szerencsétlenek ! Hát nem akartok magyarok maradni ? Itt hagyjátok apáitok padját az egyházban, itt hagyjátok a szabadságot, az anyanyelvet, a rokonságot, a barátokat — magát az istent, aki még akkor is áld, mikor ránk nehezedik keze ? ! Mit akartok ? Nem hallottátok a költő rettentő szavú ítéletét : „Szivet cseréljen az, aki hazát cserél !“ Azt hiszitek, hogy a haza is olyan mint a vásott bunda, melyet forgatni és változtatni lehet az időjárás szerint ? Menjetek ki a temetőbe s kérdezzétek meg a kövektől, hogy kicsoda fogja ápolni kedves halottatok sírjait ? Ah, ti nem gondoljátok meg, mit tesztek! Amerre néztek, minden zeg-zúghoz egy-egy emléketek fűződik. Azt hiszitek, hogy olyan könnyű dolog minden köteléket egyszerre kettészakítani ? Saját sziveiteken akartok erőszakot tenni. De az erőszak mindig megboszulja magát. Kivándoroltak ; házat béreltek Oknában vagy Jassyban ; megtelepedtek ; munka után néztek. De eszetekbe jut majd a pad, hol a vasárnap délutánját elcsevegtétek; észreveszitek, hogy a jól ismert harang megszűnt nektek kongani ; halljátok beszélni az embereket és nem értitek meg ; jogaitokat megsértik s nem tudjátok, hol kell panaszolni ; vásárlótok megcsal s nem kaptok elégtételt. — Gyermeked lármája megszűnik, feleséged mosolya odalesz ; kebledben kimondhatatlan űrt kezdesz érezni, nem ismert vágyak fúriái kezdik tépdelni szivedet, egyedül, elhagyatva érzed magad mintha farkas veremben volnál, nincsen a ki megértse bánatodat, nem látod az ismerős bérczeket, rosznak találod a levegőt, poshadtnak a vizet, sótalannak a kenyeret. És mégis mennek a szerencsétlenek. Becsületes munkában nőttek fel. Dolgozni annyi volt mint élni. Ha maradnak: ínség, nyomor, elzüllés vár reájuk. Ha mennek , tündérországot igér nekik az élelmes román kormány. „Nem fáj a szíve ?– kérdeztem egy életerős szép ifjú családapától. Oh, uram, nem lehet azt kibeszélni. A gyermekem jól tanul, azt kérdezte, hogy ott lesz-e iskola, s hogy váljon ott a tanító nem fog- r ja-e őt megverni, mivel nem tud oláhul ? ! — „És mégis megy?“ — Ha tudnám, ha az úr biztosítana, hogy egy hónap alatt kapunk a kormánytól megrendelést, úgy maradnék — így mennem kell. Nincs miből élnem. Legényeimet már régen elbocsátottam. Szegények! Ha munkát nem kaptak, koldulnak vagy rabolnak odabenn. Eközben az asszony csomagolt és zokogva sírt. Olykor figyelmeztette az urát, hogy ne feledjen ettől vagy attól elbúcsúzni. Némelyik név említésénél a jajgatásig fokozódott bánata. Egy másik műhely mesterét szintén készülődve találtam. Elmondta, hogy millyen szép jövő vár odabenn reá, hogy őt ott ismerik a vásárokból, mert ő évenként 40,000 pár lábbelit készített nekik. Nagy telket kapott bérbe, nagyságas lakással évi 120 francon. Gyermekeit itthon hagyja, hogy ne váljanak oláhokká; ő maga sokszor visszalátogat, ott bizonyosan meg fog gazdagodni s akkor visszatér. E szép jövőt oly hangon rajzolta, mintha végrendeletét mondaná tollba. Aztán leakasztott a falról egy éremokmányt a budapesti kiállításról. A nagyérmet nyerte jó munkájáért. Sokáig nézte az okmányt, forgatta, törülgette, néhány szót elolvasott belőle, szava elakadt és mindegyikünk könyhullatásra fogta a dolgot. Mit mondjak még? „Oldott köve“ lett ebből a városból. Együtt erős volt, most szálanként sodorja őket a szél a Kárpátok túlsó felére. Napszámos is sok megyen oda évről évre. Ez is komoly baj a gazdasági élet szempontjából, de ezek legnagyobb része visszajön. Hanem e derék iparosok nem fognak viszszatérni. A kereskedők jól fogadják őket, a a kormány dédelgeti, az állam segélyezi. Ott maradnak. Csak ennek anemzedéknek lesz nehéz, a jövő rendember már ott nő fel, így látjuk el Romániát iparosokkal. Minket pedig ellátott az osztrák nyugdíjazott beámterekkel. És ez nem minden. Tíz falun mehetsz végiga keleti határszélen nyájas olvasóm és nem fogsz találni egyetlen szép felnőtt leányt. A háromszéki emberek jól tudják, hogy mit tesz a', ha Lemhényben Berszán Ágnesről, Szent- Hetedik évfolyam, 144. «afium» SZERKESZTŐI IRODA , Bell Szépatda 21. szám. (Postaépület) hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. | AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Egész évre....................16 frt. || Negyedévre . . . . 4 frt. Félévre.........................8 frt. || Egy hóra helyben . , Ifrt 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik’ mindennap, kivéve a vasár- és ünnepeket követő napokon. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, péntek, julius 2. 1886. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárt, Belkszzép uteza 33 kram A HIRDETÉSI DIJAK alku útján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt kiadóhivatal. Nyílttéri űzik kék gázmond sora után 20 kr. szetendő. Olvasójukat kérjük előfizetéseik megújítására, hogy a lap szétküldésében akadályok ne legyenek. Az „Ellenzékire mindennapon elő lehet fizetni Ki tudja... ? Nem szokásunk a külföldnek „irányt” adni czikkeinkkel, mint más világlapkollegánk ezt tenni szokta, mert nevetsegesnek tartjuk, ha akár Piripócsról, akár Kolozsvárról figyelmeztetéseket intéznek a muszka czárhoz s tanácsokat adnak Biszmark herczegnek. De mivel fém irányt sem tanácsot adni nem kitinünk, hanem csak konstatálni óhajtunk bizonyos tényeket, s azokból le- s vonni akarunk bizonyos sejtelmeket — tehát mivel minden igény nélkül szólunk a dologhoz — ennél fogva szólunk. A trónusoknak e században alig volt és van érdekesebb alakja mint Sándor bolgár fejedelem , mert I. Napóleont a múlt századhoz számítom úgy szelleménél mint nagyobb szabású fegyvertényeinél és mesés emelkedésénél fogva. Tegnapelőtt még porosz testőrségi hadi nagy; tegnap egy fitymált báb a berlini kongressus és a muszka czár kezében; ma egy önálló és egyesitett or- I ság önálló fejedelme, nemzeti hős, államalkotó bölcs, szabadságot hirdető s bajnok, forradalmat kezd, vezet és fejez be a nélkül hogy népének egyetlen csep vérébe került volna. Bulgária meg volt rakva orosz tisztekkel, ő vazallusa volt az orosz czárinak, amazokat elkergeti, önmagát föl- szabadítja, összetépi azon kötelékeket, melyek látszólag országát és trónját biztosították; beledobja magát a népszellem áradatába, megméri ez új nép erejét, látja hogy bizhatik abban, fölhagy nemzetiségének nyelvével, hogy nemzeti dinaszta lehessen belőle, tóiként Buonaparte lemondott az olaszról, hogy franczia lehessen, kikergeti a törököt Ruméliából, állammá egyesíti az porosz és a török tartományt, farkasszemet néz a muszka czárral és a török szultánnal — inkább lesz kicsiny népének szegény fejedelme, mint a nagy Oroszországnak fényes és gazdag csecije—túlteszi magát az európai szerződéseken, nem veszi számba a nagyhstaknak diplomatiai tanácskozásait és jegyzékeit, e közben száraz helyre viszi puskaporát, kiköszörüli kardját s a kevélyen rácsapó szervezett szerb hadseret csúfosan kiveri országából — pedig elevély sereg mögött nemcsak a romlá- sok látták az osztrák szuronyok felcsil tását. Mintha csak álom volna. Magára haragítja az oroszt, a németet, Osztrák-Magyarországot, sem tanácsot sem segélyt nem kér senkitől; kibékül a maga szakállára a törökkel, szervezi hazáját, alkotmányos formákat léptet ott életbe, nem igyekszik eloszlatni a czár rettentő neheztelését, az orosszá indult bolgár intelligencziában fölébreszti a faji önérzetet s népével együtt kiemelkedik a keleti khaosz homályából és ma a Balkán zagyván kuszált és formátlan viszonyai között magasan álló népével, mint rendezett állam, melynek czélja, iránya, akarata és aspirácziója van. A viszonyokkal ismerős egyén beszélte nekem, hogy még keble alatt hordozta őt édesanyja, midőn egy jósnő az I. Napóleon dicsőségét emlegette a születendő fiú számára. A fiúnak tudtára adta ezt az édes anya ambitiója. Mondják hogy a kis Sándor vágyat érzett ezután a katonai pályához, így lett belőle porosz tiszt. Váljon e jóslatból származó sejtelmes lélektani kötelezettség hajtotta-e őt a bolgár fejedelem-séghez, melyet akkor még csak könyvkalandnak nézett mindenki — váljon e jóslat érlelte-e meg akaraterejét, ez adott-e bátorságot vakmerő elhatáro- zásaihoz ? — Ki tudná megmondani. Tény, hogy már is nagy dolgokat mivelt kicsiny eszközökkel — s ez a lángész legjellemzetesebb vonása. Tény, hogy túl tette magát a közönséges ember köznapi számításán s a harczban a hadvezéri tehetségnek, a békében az államférfiu tisztánlátásának igen fényes jeleit adta. Tény, hogy a Balkán ma az államformaitok vulkánja. E vulkán lávatömegei még nincsenek leülepedve, a jegeszedés folyamata csak ezután következik be. Ily viszonyok között kemény faktor az akaraterő, a lángész és a bátorság. Sándor fejedelem tud akarni, és mer cselekedni. Köszvényes lábú vén diplomaták még sokszor összeülhetnek Konstantinápolyban tanácskozásra, de ama lávatömeg részére mégis csak karddal metszi ki valaki a formát. Már pedig legjobb kard ma ott a Sándor kardja. Ki tudja . . . ? Törökország lépésről lépésre tért részit. A Sándor reményeit csak Albánia választja el az Adriától, semmi sem választja el a Feketetengertől, s csak egy keskeny török föld választja el Konstantinápolytól. Ki tudja? Nem Sándor fejedeleme a kiválasztott, hogy a Balkánon egy nagy rendezett államot hozzon létre s győzelmesen megküzdjön az orosszal Konstantinápoly birtoka fölött? Az orosz sajtó hivatalos és nem hivatalos része nem ok nélkül kiabálja Sándorra mindennap a kigyót-békát. Zongor. ^„ELLENZÉK“ TÁRCZÁJA 1886. julius 2. Politikai hírek. Császárok és miniszterek összejövetele. Ferencz József osztrák császár és magyar király a hó második felében Gasteinba utazik, hogy ott Vilmos német császárral találkozzék. Gr. Kálnoky Gusztáv, osztrákmagyar külügyminiszter szintén júliusban vagy augusztusban találkozni fog Bismarck herczeggel, így írják ezt félhivatalos lapok. Irányi beszámolója, Irányi Dániel, a függetlenségi és 48-as párt kitűnő vezére a napokban tartotta Békésen beszámolóját. Békés város hazafias polgársága leírhatatlan lelkesedéssel fogadta a veterán harczost, ki a legközelebbi ülésszak minden nevezetesebb mozzanatára kiterjeszkedő beszédben reflectált azon alaptalan támadásokra, mellyel pártunkat a kormánypárt részéről illetik, helytelenítette, hogy a kormány előtt a törvények hozatalánál csupán a hatalmi szempont irányadó Hivatkozott az öt éves mandátumról,, az új közigazgatásról, a községek rendezéséről hozott törvényekre s igazolta pártunk álláspontját e törvényekkel szemben. Beszélt a 22 milliós póthitelről, a népfelkelésről s Ausztriával kötött vámszövetségről, fejtegetve azok terhes voltát. Végül az ő kezdeményezése és buzgó munkálkodása következtében megalakult erkölcsnemesítő egylet támogatását ajánlotta választóinak, kik a szép beszédet folytonos ,tetszés nyilvánítással kisérték. Irányi még pár napig marad Békésen, hol megválasztása újból, egészen bizonyos. Tisza Kálmán miniszterelnök tegnapelőtt kihallgatáson volt Bécsben a királynál. A kihallgatás után gr. Kálnoky külügyminiszterrel, később pedig gr. Bylandt közös hadügyminiszterrel conferált. Délután 2-től 3 óráig gr. Taaffs osztrák miniszterelnökkel, azután pedig Szögyényi külügyminiszteri osztályfőnökkel értekezett a miniszterelnök. Este Tisza miniszterelnök gr. Kálnoky külügyminiszter hoszabb látogatását fogadta. Új képviselő, Fabiny Teofilt az új igazságügyminisztert tegnapelőtt Török-Kanizsán egész csendben, ellenjelölt nélkül, orsz. képviselőnek választották. Uj hadügyminiszter. Az O. É. azt a (szerinte is még megerősítésre szoruló) hírt vette Bécsből, hogy gróf Bylandt-Rheidt közös hadügyminiszter már a közel napokban beadja lemondását. A hír tudvalevőleg nem új, de előbb csak annyi volt mondva, hogy a lemondás a delegácziók után fog megtörténni. Általánosan el van terjedve a hír, hogy utódjául Welsersheimb báró osztrák huhu um j»p—1 iiimiwa honvédelmi miniszter van kiszemelve, de ugyanebből a forrásból merítjük azt a hírt is, hogy illetékes helyen Fehérvári Géza báró, honvédelmi miniszterünk nevét is kombináczióba vonták és nem lehetetlen, hogy Fehérváry báró lesz a közös hadügyminiszter. Ezzel kapcsolatban emlegetik Máriássy altábornagy nevét is, mint aki a Fehérváry báró távoztával üresen maradó honvédelmi tárcát fogja betölteni. Román egyházkerületi kongresszus. A Nagy-Szebenben ülésező gör. kel. román egyház-kongresszus tegnapelőtti teljes ülésében élénk vitát keltett a szervező bizottság jelentésével kapcsolatban fölmerült azon kérdés, váljon a protoprrsbiteriális zsinat tagjainak az illető egyházkerületben kell-e lakniok, vagy máshol lakó személyek is megválásolhatók. A vita folyamán dr. Mocsonyi Sándor érdekes beszédben emelt szót a korlátlan megválaszthatóság mellett és pedig oly sikerrel, hogy a kongresszus ily értelemben határozott.. A szólapénzeket illetőleg az egyházi bizottság utasíttatott, hogy az illető okmányokat még egyszer vizsgálja át alaposan és azután terjesszen javaslatot elő. Az egyházkerületben aggályosan szaporodó törvénytelen házasságok ügyében a kongresszus megbízta az egyházkerületi consistoriumot, intézzen fölterjesztést a kormányhoz, hogy a közigazgatási hatóságok utasíttassanak, hogy támogassák az egyházi hatóságok intézkedéseit, melyek a törvénytelen házasságok megakadályozását czélozzák. Horvátország új közigazgatási és törvénykezési beosztása. A horvát hivatalos lap tegnapi száma közzétette a horvát szlavón megyék és kerületek beosztásáról szóló rendeletet. E szerint Lika-Krpava megye hét kerületet s Zengg és Carlopago városokat, Modros fiumé megye nyolc kerületet s Buocari városát, Zágráb megye tizennégy kerületet s Zágráb, Sziszek, Károlyváros, Petrinja és Kostajnicza városokat, Varasd megye nyolcz kerületet s Varasd városát, Belovár-Körös megye hét területet s Belovár, Körös és Kapronicza városokat, Pozsegamegye hat kerületet s Pozsega és Bród városokat, Verőcze megye hat kerületet s Eszék városát, Szerém megye tíz kerületet s Zimony, Mitrovicza, Karlócza, Pétervárad és fiume városokat foglalja magában. A törvényszéki és járásbírósági kerületek beosztásáról szóló rendelet legközelebbről tétetik közzé. Azt, hogy az új hatóságok mikor kezdik meg hivatalos működésüket, utólag fogják meghatározni. Bulgária. A „Pol. Corr.” értesülése szerint az a jegyzés, amelyet anov orosz ügyvivő a bolgár ügyben a portának átnyújtott, Sándor fejedelem mindazon tettének felsorolását tartalmazza, melyekkel orosz felfogás szerint megsértette a Statut organique-ot, végül pedig azon sürgős felszólítást intézi a portához, hogy tiltakozzék ezen tettek ellen. Török kormánykörökben Oroszország ezen lépése nagy feltűnést és némi aggodalmat kelt, mindamellett azonban Törökországnak Bulgária iránti eddigi jóakaró és kíméletes magatartásán nem várható változás. A bolgár kormány azon intézkedése. Egy égő sebről. Ennek a mi szeretetreméltó városunknak közegészség dolgában veszett a hite. Fáma isten asszony ez egyszer nem túloz, sőt az egész igazságot sem mondja ki. Mert valójában viszonyaink rosszabbak, még rossz hírüknél is. A nyár izzó napjaiban bicskával vágható, mindenféle, vegyileg is alig meghatározható illatoktól terhes levegőt élvezünk. Városunk fölött, szemeink elől eltakarja isten áldó napját a pór és a pára. Utczáink közepén a a pokol Phlegetonjai hömpölygetik piszkos hullámaikat. A fekete hullámok között szemétszigetek képződnek. S mindez igy marad egész addig, mig a jó isten néhanapján meg könyörül sorvadásra kész tüdőinken és megnyitván izgalmas egének zsilipjeit, végig mosta városunkat, utczáinkról rövid napokra eltisztitja a port és a szemetet. Ha idegen vetődik hozzánk, kevés törődéssel juthat érdekes tanulmányokhoz. Végig megy valamely utczán s menten tisztába jő az egész utcza az napi menüjével. Ugyan honnan? Hát kérem szívesen, a fönnebb dicsért patakokról, a melyek irdatlan idő óta terpeszkednek utczáink kellős közepén s a melyeket talán kár is volna megzavarni szokott medreikben. E kellemes folyamocskákban úszkálnak szemet hizlaló látvány gyanánt, gyönyörteljes változatokban azok a maradványok, a mik asztalainkról, mint élvezhetetlen dolgok a mosogató dézsába kerültek. A konyha nympha kénytelen a föld fölötti csatornába önteni a gyüledék levet, csontokat, krumpli héjat s egyéb gyomrunknak édes valóságok maradváit, mert egész városunkban, egyetlen háznál sincs „ úgynevezett” emésztő gödör, ahová a szem elől elrejthetnék. Fölterstünk tehát vele a kóbor kutyáknak, a szemtelenségükről hirhedett piaczi legyeknek, hisz ők is a jó isten teremtményei! És dőrén hizlaljuk őket egészségünk rovására. Tudjuk jól, hogy városunk nem Cresus. Tudjuk, hogy százezreket nem fektethet be hasznos újításokba, amelyek egészségünket munkálnák. Egyszerre vízvezetéket és csatornázást a ES&S, hogy a Dél- és Észak-Bulgáriába érkező áruk, ha azok Törökországban mindjárt meg is vannak vámolva, 8 százalékos értékvám alá lesznek vetve, a franczia kormánykörökben nagy lehangoltságot keltett. A francia kormány e szabályrendelet ellen legközelebbről határozottan tiltakozni fog és Párisban a hatalmak részéről is hasonló eljárást várnak.