Ellenzék, 1888. január-június (9. évfolyam, 1-149. szám)
1888-05-16 / 113. szám
|* / Kilenczedik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA : Berling vár és Tivoli utc.a sarkán lévő 6. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzettek. AZELLENZÉK ELŐFIZETÉSI DIJA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva . Egész évre..................16 írt. || Nigyadévre .... 4 frt. Félévre......................8 frt Egy bóra helybin . . 1 frtSOkr. Egyes szám ara 5 kr Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepnapokon. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. — 113. szám. Kolozsvár, szerda, május 16. 1888. KIADÓHIVATAL, Kolozsvárt, Belközép-utcza 33. szám. HIRDETÉSI DIJAK: Egy 1él czentiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyilttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. Mr I Álmok és emlékek. Irta: Endrődi Sándor. II. — Ön enge a rútnak talál, kedves mist? Ugye van valami zord lényem kinezáltságában s valami nevetséges elhanyagolt külsőmben? Jó, hát éppen ezért elmondom önnek a csúnyaNeh Lala történetét. Ki volt ez a Cseh Lala ? Egy szegény muzsikus gyerek volt, aki nagyon sok nyomorúságon ment keresztül. Jobb csillagok alatt születve sem vált volna belőle valami adonisi szépség, de a kora ínség még inkább elcsúfította s a balsors ostorütései éppenséggel láttá bélyegezték. Arcza torz, ajkai szélesek voltak, orra erősen hajlott, fürtjén rendelenek a természettől s ritkák a nyomorúságtól ; szemei, melyekben különben sok lelkes tűz égett, kidülledők ; homloka nyomott, alakja törpe és karjai nevetségesen hosszúak. Nem lehetett anélkül ránézni, hogy az ember mosolyra ne fakadjon. Természeti bibéiben, félszegségében, különös matszásáb n nagyon sok volt a k mikucn sa .Azt*uilékrt teljesen megfeledezett árné, hogy ezek nínd nem az Ő hibái, csak a szegény Cseh Lalát látta bennök, a széthalt arczczal, a hosszú karokkal a megmosolyogta értők. ■MUM»« ». jitwr Mikor Csehorszégből Magyarországra vetődött: tiz éves volt s vagyona néhány garasból meg egy hegedűből állt. A pénzt útközben szétosztogatta koldus gyermekek, nyomorban szenvedők közt, maga pedig hegedűjével kereste kenyerét. Az a hegedű már ekkor is jóval többet tudott beszélni, mint más hegedű, az ínség, a nyomor, az árvaság sokra megtanították a gyermekművészt, sok bánatra, sok fájdalomra és a fájdalomnak szép szívhez szóló hangja van, az reszketett, az sirt a hegedű búrjaiban is. Az emberek szívesen meghallgatták s ha akadt is közülök oly kíméletlen, aki kaczagva mondta a szemébe: „Bach szép gyerek vagy öcsém, nem voltál valaha medvebocs?* — azért azt mégis el kellett ismernie, hogy Lala nagyon szépen tud játszani a hegedűjén. Lalának áldott jó szive volt s e nagy, forró szívvel sokáig kentergett föl, alá a hideg világban. Az embereket szerette, de ösztönszerüleg félt tőlük, mert úgy gondolta : megbántja, megsérti őket puszta létezésével is. Árván, egyes egyedül vándorolt faluról-falura s a mi lelkének fájt, a mi szivét betöltötte : a jóságot, a szeretetet, bánatot és költészetet a levegővel, a fákkal, a madarakkal osztotta meg. Nekik elmondhatott, elpanaszkodhatott mindent,nem nevették ki, sőt megvigasztalták. Csak etszer borzadt össze előttök, egyszer, mikor teljes magányosságyan pihent ez erdei ér partján, a lassan folyó viz tükrébe pillantott s ott abban a víztükörben meglátta árosát. A vízvonalak egy viaszsárga, elúszott érezőt rengettek , éktelensége minden parányát durván és híven visszaverték. Megrémült, mintha kisércetet látót vordi. Ó, kinek szivét s lelkét a körülötte ragyogó világ szépsége egészen betöltötte, ki egy kis virág bájait megilletődéssel bámulta meg, ki áhítattal csodálta ez eget, a csillagokat, a lepkék színes e árnyait s mindent, alban a szép résznek és összhangnak csak töredékeit is felfedezte , mintegyrezet lát, saját arcát, mely kiit az összhangból, torz teljesen! E közben a madarak kedves dalokat énekeltek a feje fölé boruló ágakon, a viz mélyébe nyelte a faun arca, vonalait, az erdő suttogott s az alkony bemosolyogta a körülötte fekvő vidéket. Lila, bér fáradt volt, nem tudott pihenni; a látott kép felzavarta nyugalmát ; ama kétségbeejtő és mégis nevettető komikum, melyet a víztükörben ingó arcz vonalain látott , elrebbentette álluait. Haryatt dőlt a pázsiton és nézte, nézte a lázianként előtűnő csillagokat, az ismeretlen, távol meséreségeket és mélyen hosszan elgondolkodott. Elhagyatottságának, nyomorának egész súlyát érezte. Mintha az a nagy végtelen ég bébiére akart volna omlani csillagos csarnokaiba, nsó, lengő felhőivel. És amint igy néze azt a szakadui készülő égi boltiatot, a sötétkék, ragyogó tetőket, konyoluk szemébe, amely elfödött előle mindet. Segély kis audoró ésen muzsikus, szegény, elhagyatott fia, egy megzokogott a csöndes éjszakában! A könyeket a kósza szellő szántotta fel ezemeiből. Mikor aztán kissé megenyhült a szive — mint zápor után a levegő — reszketni kezdett, akkor hozzá nyúlt hegedűjéhez s önkénytelenül egy szomorú dalt próbálgatott. Hosszasan, lágyan ringatva lelkét a búrok hangözönében; szenvedélye, bánata ott sírt minden kis futamban s mintha valami bús tündérleány segítette volna őt a játékban : hegedüje csodálatosan zengett, mindvégig különös így dal volt ez. Ép úgy hiányzott belőle a tiszta összhang, mint a fiatal művész életéből, disszonancziáival szinte vádolni látszott a természetet. E hangzavarban, e koronként bűvös dalba olvadó zengésben mintha saját sorsa csapkodta volna fekete szárnyait. A búrok felsikoltottak és vége szakadt a melódiának. A kis művész feje bágyadtan lecsüggedt a hegedűre. E naptól kezdve Cseh Lala gondolkodóbbá lett, mint azelőtt volt s kezdte a vonójával megírni, megörökíteni mindazt, a mi mélységeket érzett vagy álmodott. Balsorsa nem annyira vezette őt a dicsőség felé, mint inkább arra korbácsolta s szive majd megszakadt a lázas rohanásban. Néhány év múlva egy „Éji dal“ keltett figyelmet minden felé s országszerte ismertté tette a szegény kis Cseh Lala nevét. Maga a művész azonban rejtve élt a főváros egyik zugában, jóformán senki sem ismere. Húsz éves volt. Egy júniusi éjen útja díszes, széles utczán vágott karsztül. Az utczában kevesen jártak. Amint gondolataiban, ijedve zavartalanul haladt, egyszerre erős zongora hangok ütötték meg fülét a a játszott dalban saját dalára, az „Éji dal“ ra ismert. A hangok egy első elméleti ablakból özönlöttek ki az éjszakába. A művész figyelmét fölkeltette a játék tökéletessége. Ő maga sem játszhatta volna azt kifejezőbben. Megállt az ablak alatt és hallgatta, hallgatta az áradó, emelkedő zenét. Zavarba hozta a saját szerzeménye, így gondolta, így álmodtáig érezte ő ! Aki e dalt ennyi mélységgel, igy igazán játssza, kell hogy lelke rokon legyen az övével, annak szintén sokat, nagyon sokat kellett szenvednie. — És amint igy eltűnődött, még mindegyre hallgatva az „Éji dal“ komor akkordjait, szeme előtt megjelent a jávorfákkal szegélyezett erdőszél, a halkan mormoló erdei ér, mely pár perczig tükrén ringatta fonnyadt arczát, — a vigasztalan ég csillagos magasával úszó, lengő felhőivel s újra érezte azt a régi, mély fájdalmat, mely dalához az első motívumot adta s melynek sötét áriája oly sok lemondást hirdetett. Mikor a dal véget ért, egy nőalak jelent meg az ablakban. A művész látta őt az utcza-szélről, látta amint a fehér holdfény, mely épen az ablakra vetődött, a nő fehér arczára hull s temetői glóriába vonja homlokát. Tüneményszerünek látta, remegve nézte s nem volt más vágya, mint azt a hófehér kezet, mely most oly szépen leragyog .Ő az ablakpárkányról, elbontani a haja és szeretet forró csókjaival. Azután lassú sóhaj szakadt fel melléből, szomoruan megindult s mint árnyék vonult el a ragyogó ablakok alatt. Az „Ellenzék‘ perselye. (1886. április óta.) Az erdélyi Kultúregyletnek : Karácsonyi Sándor (Kékes) 3 frt — kr. Összeg : 3 frt — kr. Éhez adva az eddigi kimutatást.......................... 6222 frt 45 kr. Együtt: 6225 frt 45 kr. Az úti szabályozásról. E bő tizenhetedikén Brassóban, Bethlen András gróf főispán elnöklete alatt, a törvényhatóságok küldöttjei értekezletet fognak tartani, hogy érdekeltséget alkossanak az Olt szabályozásának érdekében. Ez volna Erdélyben az első nagyobb folyó szabályozás, minek sikerétől függ, hogy folyóink a kultúra, vagy a rombolás elemei legyenek. Minden folyónak saját természete van. Minden szabályozásnak czélja kell hogy legyen. E kettő meghatározza a szabályozás irányát és módját is. Az Olt természete, hogy hosszú utat fut meg és zuhatagai vannak; az egyetlen erdélyi folyó, mely nem nyugatnak halad, hanem délkeletnek; nem a Tiszába ömlik, hanem a Dunába; nem hazánkban van torkolata, hanem Romániában. Az Olt szabályozás czéljául mi tűzetik ki? Vizeinek gyors levezetése, avagy hajókázhatóvá tétele. A magas víz gyors levezetése kőszül álló művelet, az e czélból szabályozott folyóink ez évben is fényesen bebizonyították ezt pusztító kiáradásaikkal. A vzet nem beheteség hamarosan továbbítani, hanem azt ki kell használni, mert a víz áldás, ha jól felhasználtak, de csapás annak, aki vele nem tud élni. A természet minden ereje a tudatlan emberiségnek mindenkor ellensége volt és most hány természeti erő meghóditva a tudomány által szolgálja az emberiséget, így a víz is alá lesz vetve a tudás hatalmának idővel. Ezért a viz lefolyása csak annyira és csak ott gyorsítandó, ahol az épen kárt okoz Az Olt folyása elegendő eséssel bir ugyan, ha egész vonalán felosztjuk a meglevő esést. De a természet nem így rendezte el, mert Tinádnál, Alsószkonnál, Fogarasnál, Vöröstoronynál, kataraktái vannak, melyek az esést felfogják. El kell készítetni pontos sejtmérés alapján az Olt hosszelvényét, miből aztán meg lehet látni, hogy a magas víz levezetésére elégséges lesz-e, ha a zuhatagok szikla medenczéi kimélyítetnek és ezáltal a meglevő esés egyenletesen fel fog-e oszlani az egész meder hosszúságára, avagy szükséges lesz átmetszésekkel gyorsítani a lefolyást és hol. Hosszelvény nélkül nincs tájékozás, nem lehet helyesen dolgozni és nem lehet megítélni, hogy minek foganatosítására és mekkora kiadásnak viselésére alakul meg az érdekeltség. Átmetszéseket hátra vakra csinálni lehet, de, ha Csikmegye teszi, Háromszéket önti el az Olt, ha Háromszék teszi. Erdővidékét árasztja el, ha Nagy Küküllő megye teszi. Fogarasmegyére zúdítja az árt, mert a katarakták sziklatorlaszai állandók, és a vizet visszatartják. Alulról kell felfelé szabályozni és nem megfordítva, a zuhatagok medrét kell egyenszinelni és csak aztán átmetszésekhez fogni. A hosszelvényt készítesse el először is az érdekeltség, a zuhatagokat mélyítse ki, az átmetszésekre nézve szolgáljon ugyan tanácsosul az érdekeltség, de annak foganatosítását bízza az illetékes vármegye törvényhatóságára. Ennyi elég az árvízkárok csökkentésére és részben való megszüntetésére. Az Olt Romániában folyó részét e század elején hajókázták, ami az erdélyi kereskedésnek nagy hasznára volt. A Dunához és onnan a Kelet tengereire drága uton juthat el az erdélyi áruczikk ma. Ha azonban az Oltot hajókázhatóvá lehetne tenni : olcsón szállított áruinkkal könnyen versenyezhetnénk a Duna, a Fekete tenger és Kis- Ázsia partjain és akkor gyorsan lehetnénk azzá, mi lennünk hivatásunk : Kelet szükségleteit kiszolgáló iparvidék. Munka, vízi erőnk, nyers és tüzelő anyagunk, értelmi és gyakorlati képzettségünk, kevés tőkéink is van hozzá, csupán vezető szellem, alkotó tevékenység hiányzik, aki szervezze Erdélyt a jövendő képére és a jövendő uralására. Az OK szabályozása megérdemli, hogy foglalkozzanak vele, hogy értekezzenek róla, ha nem is fognak határozni valamit, még ha összevesznek is miatta, mert ilyen nagy kérdést nem a pillanat, hanem esztendők munkássága érlel meg a valósításra. Constant: AZ ELLENZÉK TÁRCZÁJA. 1888. Május 16. Politikai hírek. A büntető törvény revíziója. Hogy nálunk mily gondatlanság és lelkiismeretlenséggel tervezik és formaszerűen gyártják a törvényeket, arról eléggé tanúskodik az a körülmény, hogy a büntető törvényköny — melyre pedig annyira büszkék voltak — ma már sok részébten használhatlanná vált, s irányadó körökben komolyan gondolkoznak a büntető törvények a gyakorlati szükség által megjelölt irányban való átalakítása felett, s az igazságügyminiszer utasítása folytán a kir. kúrián már gyűjtik is az adatokat, melyek alapján a revíziójába munkálatokat fogásaiba vegyék. Hát így jár minden olyan állam, ahol az életet a korák a sövényekhez átlem érül, nem pedig a törvényeket az élet valódi szükségleteihez alkalmazni. Most már csak arra vagyunk kivárcsiak, hogy kezdik meg ezt a revíziót. Lenhárd Ferencz erdélyi püspöknek most van 8 s ajtó alatt aug. főpásztori körlevele, melylyel a Mt. értikötése szerint elrendeli az egyházmegye összes lelkészi javadalmainak hiteles összeírását s A konginaügy végleges rendezéséig ötvenhat lelkész fizetését felemeli s a felemelt fizetéseket saját uradalmi pénztárából julius 1-től kezdődőleg folyósítja. Tanácskozás Bécsben. Tisza miniszterelnök héten hosszbb ideig tanácskozott Kálnoky gróf külügyminiszterrel és tizögyény osztályfőnökkel, továbbá rövid ideig Dunajevszky pénzügyminiszterrel. Minthogy az osztrák kormány ép oly sürgősnek és elkerülhetetlennek tartja a szeszadó fölemelését, a magyar kormány és a magyar felosztási mennyiség csökkentése csak a mezőgazdasági szeszfőzdéknek, tehát elsősorban a gácsországiaknak, válnék hátrányára, amennyiben a magasabban megadóztatott szeszfogyasztást bizonyára csak nagy gyárak fedezhetnék és 2—4 frtnál magasabb kedvezménye.ési fokozat — más hátrányoktól eltekintve — az államnak okozna nagy kárt, ilyet a második adó es jelentékeny felemelése által kellene kiegyenlíteni, — valószínű, hogy az osztrák képviselőházban a szeszadó-törvényjavaslat összes hitározmányai számára, amint azok a két kormány által most megállapíttattak, mégis fog akadni többség, ha mindjárt a különböző szakaszoknál változtatni fognak is. A m. kir. kúrián a másodelnöki állás, legközelebb fog betöltetni. A legfőbb bírói kar egyik kiváló tagja, a kúria váltó és kereskedelmi tanácsának elnöke, Daruváry Alajos van ez állásra kiszemelve s kineveztetése a kúria másodelnökévé rövid idő kérdése. A kúrián e kinevezés következtében egy tanácselnöki állás jön Üresedésbe. E tanácselnöki állásra Kozma Sándor főügyész van kijelölve, akinek neve mellett egyébként Tóth Eleket is, a budapesti kir. tábla harmadik tanácsának elnökét emlegetik. Ha Kozma Sándor, a budapesti kir. ítélőtábla területén működő ügyészi kar feje, a kúriához áthelyeztetnék, helyébe valószínűleg Schedius Lajos, a bűnvádi eljárás egyik tervezője neveztetik ki főügyésszé. A magyar Boulanger. A magyar miniszterek már megint hónapok óta alkudoznak Béccsel, ahová mindegyre fölszaladnak. A fogyasztási adók reformjáról van szó, arról, hogy mennyi adót fizessen a magyar gyáros és magyar fogyasztó a cukor, a pálinka után. És szó van a vám szabályozásáról, arról, hogy a külföldről mekkora vám mellett bocsássunk be áruczkkeket, selymet, ruhát, kalapot, czipőt, pezsgőt, bort, gépeket stb. stb. Világos, hogy mindez a kérdés elsősorban minket érdekel, reánk tartozik, a mi bőrünkre megy. Ha a vámokat igen magasra szabjuk, akkor egyfelől kizárjuk a külföldi iparcikkeket s másfelől megdrágítjuk ide fasza a fogyasztó nagyközönség életét; viszont azonban eként protegálhatjuk a mi iparosainkat és gazdáinkat a külföldi haladottabb gyáripar ellen. Tehát az egész vámkérdést tisztán és kizárólag a mi hazai érdekeink szempontjából kell megbírálni. Épen igy vagyunk a fogyasztási adókkal. Ha p. o. a szesz, Cukor, sörgyárukra túlságos adót vetünk ki, akkor egyfelől igen megterheljük a fogyasztókat, ezáltal csökken a fogyasztás és veszítnek a gyárosok és mindazok, akik ezukor,sör-és szeszgyártmányok forgalombahozásával foglalkoznak, de másfelől a külföldi szesznek, ezukornak, sörnek is könnyebbé tesszük a versenyt a mi hasonló gyártmányaink kárára. Világos tehát, hogy ha mindent közössé tettünk is Magyarország és Ausztria között , ezeket a kérdéseket, melyek épen zsebünket érintik, nem kellene közösen intézni, mert vagy mi, vagy az osztrákok mindig rövidet hozünk, lévén Ausztria és Magyarország iparilag, gazdaságilag, népességileg, geográfiailag rendkívül eltérő országok. Aztán példa bizonyítja: az alkudozásoknál mindig mi retirálunk meg. A mi kormányférfiaink bölcsessége abban kulminál, hogy csak ne vesszünk össze az osztrákokkal. S ezért mindig és mindenben engednek. Hanem azért a komány és pártja makacsul ragaszkodik e fatális rendszerhez. Ezért kell a miniszter uraknak mindig Bécsbe szaladgálnak. Mikor aztán kifáradtak az osztrákokkal folytatott küzdelemben , haza jönnek s azzal állanak elő, hogy amit kivívtak, az az egyedül jó, helyes üdvös. A többség pedig, mely magánérdekei által van lekötve, jóformán bírálni sem meri a kormány javaslatait, hanem szavaz, ment a parancsolat. És mindent megszavaz, mert az egyik képviselőnek egy rokonát ide vagy oda kinevezték, a másik maga folyamszabályozási kormánybiztos s mint ilyen jó honoráriumot hoz, a harmadik valamely subventionált laptól húz jó zsíros gázsit, a negyediket a „kegyelmes ur® kir. tanácsossá neveztette ki, az ötödik a kormánynyal való összeköttetésénél fogva valami zsíros szállítási üzletben vesz részt (p. o. az országház építésénél) a hatodik, hetedik , Így tovább valami hasznot húz abból, hogy ő rendíthetetlen bizalommal viseltetik az egyedül lehetséges, az erélyes, az óvatos, a bölcs, a munkás Tisza kormány iránt. Így van aztán, hogy ezelőtt 21 ével a „haza bölcsének“ nevezett Deák Ferencz azzal biztatta a nemzetet, hogy fogadja el a közösügyi rendszert, mert ha megerősödik a nemzet, akkor mind rendre, lassan-lassan visszaszerezzük önállóságunkat. Ehelyett 20 év alatt még jobban és jobban belesüppedtünk aközösségbe, és különösen Tisza Kálmán 12 éves uralkodása alatt még egy csomó új közös ügyet teremtettünk: közös bank, közös Bosznia, no meg egy önálló dolgot: egy csomó adósságot, és egy államadót: a deficitet. Bezzeg nem igy gondolkozott valaha a «kegyelmes ur !] Tisza Kálmán 1861-től 1875-ig, tehát 14 évig a legelszántabb ellensége volt a közös ügynek. Más is volt ő. Azt állította, hogy az ellenzék a kiegyezési alapon nem is kormányozhat. 1875-ben megunta az opponálást és beült a bársonyszékébe. Persze, hogy „önzetlenül" tette ésmeggyőződésből !* Ki merné ezt kétségbevonni ? 1872. vagy 1873 ban igy szólott Tisza Kálmán az országgyűlésen : „Részemről határozottan nyilvánítom, hogy én azon nézetben vagyok, hogy az ellenzék tagjai, akik a jelen közösügyi állapotot annyi erélylyel ostromolták, ezen az alapon kormányozni magukat hivatva nem érezhetik.“ És 12 év óta Tisza Kálmán kormányoz a közösügyi alapon és minden alkalommal kialkuszik Bécsével. Hogy mi áron a nemzet kárára vagy hasznára, azt mondja meg az ő lelkiismerete ! Ugyanez a dicsőített jellemóriás igy szólott 1872-ben: .Akarjuk, hogy önálló had- és pénzügyünk legyen. A két állam, mely mindenekelőtt önálló pénzüggyel, hadsereggel bir, egymásnak sokkal nagyobb támasza lesz, mint az egymást akadályozóig összelánozott , ezáltal bénított állam.* Ugyanez év jan. havának 30-án ezt hallottuk Tisza Kálmántól: „Én azon elvekhez, melyeket 1861 óta követek , melyek érvényesítésétől