Ellenzék, 1889. január-június (10. évfolyam, 1-149. szám)
1889-04-08 / 84. szám
Kolozsvárt 1889. érvényjavaslat elfogadását. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Hegedűs Sándor előadó az államtitkár fejtegetéseinek kapcsán még röviden válaszol Horánszkynak, azt iparkodván kimutatni, hogy bírálatában egyoldalú és meglehetősen önkényes volt. Elnök a tanácskozást bezárja. A ház többsége a javalatot általánosságban elfogadta. A részletes tárgyalás során az 1. §, Horánszky Nándor és Wekerle Sándor államtitkár rövid felszólalásai után, a többi szakaszok észrevétel nélkül fogadtattak el. Következik a kérvények 12 sorjegyzékének tárgyalása. A ház Kállay Zoltán előadó rövid felszólalásai után az összes kérvényeket a bizottság javaslata értelmében intézi el. Ezzel az ülés napirendje kimerült. Dániel Gábor előadó beterjeszti a mentelmi bizottság jelentését az 1889. évi márc. 19-én tartott ülés után a képviselőház előcsarnokában lefolyt eseményekről és Rohoczy Gedeon mentelmi ügyéről. A keddi ülés napirendjére tűzetik ki. Erch Gusztáv előadó beterjeszti a közgazdasági bizottság néhány jelentését. Elnök ezután a ház hozzájárulásával jelenti, hogy a hétfői ülés napirendjére kitüzetnek: az első magyar-gácsországi és a magyar nyugati vasutak megváltásáról szóló törvényjavaslatok, továbbá a közgazdasági bizottság jelentései a Vág jobbparti érdekeltségnek ármentesítő társulattá történt átváltoztatásáról, a lichtensteini fejedelemséggel kötött vámegyesülési szerződés iránt létrejött pótegyezmény beczikkelyezéséről és a Fiume és Trieszt szabadkikötőknek az általános vámterületbe való beolvasztása iránt kötött egyezmény beczikklyezéséről szóló törvényjavaslatok tárgyában ezenkívül a szímvizsgáló bizottság jelentése a képviselőház 1888. jul. 1- étől decz. 31-éig terjedő pénztári számadásának mgvizsgálása tárgyában s végre a ma elfogadott törvényjavaslatok harmadszori felolvasása. Főrendek a véderőjavaslatról. A főrendiház közjogi és törvénykezési, pénzügyi és közgazdasági és közlekedési bizottságának a véderőről szóló törvényjavaslatról és az azzal kapcsolatos kérvényekről szóló jelentése a következőleg hangzik: Az általános nemzetközi helyzet követelményeinek helyes felismerése és kellő méltatása nyilvánult amaz elhatározásokban, melyekkel részint az 1882. XXXIX. t.-cz. meghozatala, a hadseregnek a területi rendszer szerint foganatosított 1882. évi belső újjászervezése, részint a honvédségnek fokozatos fejlesztése, a kötelező népfelkelési szolgálat életbeléptetése által az 1868. évben megállapított védrendszer alapján harczképességünk fokozására hatályos intézkedések tétettek. S habár tagadhatlan, hogy már emez intézkedések is úgy kulturális és nemzetgazdasági, mint pénzügyi szempontokból súlyosan hatnak ki állami és társadalmi életünkre, másrészt a monarchia sikeres megvédése és biztonsága oly követelmény, hogy az előtt — most, amidőn Európa összes államai védrendszerük fejlesztése körül még folyton fokozódó tevékenységet fejtenek ki — a hadsereg és honvédség békében és háborúban a szolgálatra alkalmas összes elemek bevonása és kiképzése által is megfelelőbb kiegészítésére, képzett tisztekkel ellátásra irányuló törekvésekkel szemben az érintett szempontokból támasztható aggályoknak el kell némulniuk. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat — a mellett, hogy a hadseregnek a folyó év végéig érvényes hadi létszáma tekintetéből czéloz az 1876. évi XX. t.-cz. 13. §-a alapján újabb megállapodást — az 1868. évi XL. és az 1882. évi XXXIX. t.-czikkek helyébe a fennebbi törvényekből kiinduló határozmányokat kiván érvényre juttatni. Ami legelőbb is a hadseregnek hadi létszámára vonatkozó újabb megállapodást illeti, e részben a legközelebbi 10 évre a hadilétszámnak újból 800.000 főben való megállapítása czéloztatik lényegében. E végből ugyan, meg mint eddig, a hadilétszám maximális összege, hanem az az ujonézjutalék iktattatnék törvénybe, mely évről-évre megszavazandó, hogy 10 év múlva a tényleg szolgálattevők, vagyis a tényleg rendelkezésre állók létszáma 800.000 főt tegyen ki. Maga a hadsereg kiegészítésére igénybe vett ujonézjutalék eddig évenként 95.484 főben állapíttatott meg. A tapasztalatok azonban igazolván, hogy eme évi újonezjutalék csak körülbelül 736 ezer harcrost biztosít, az 103.100 főben javasoltalak törvénybe iktattatni, mert így az anyakönyvi létszám 864.000 főt tevén, lehetséges lesz, hogy a hadsereg szükség esetén tényleg 800,000 harcossal vonulhasson ki. A hadsereg hadi létszámának biztosítására igényelt eme változtatás mellett a honvédség évi újonczjutalékának a legkissebb kiegészítési eddig kiszámított szükségletnél 500 fővel magasabban, azaz 12, 500 fővel törvénybe iktatása az, mely elsősorban igényli a figyelmet. Ezáltal ugyanis a honvédség kiegészítése egyrészt biztosabb alapokra fektettetik, másrészt egy egészséges és minden tekintetben czélszerű újonczkiképeztetési rendszernek keresztül vitele és a honvédségi tényleges szolgálatnak helyes és méltányos berendezése válik lehetővé anélkül, hogy mint eddig, a honvédkötelesek túlságosan zaklattassanak, polgári foglalkozásuktól gyakorta elvonassanak. úgy a hadsereg, mint a honvédség kiegészítése érdekében fő fontossággal bír a póttartalék kérdése. A népfelkelésről szóló törvény ugyan arról, hogy a hadseregnek különben igen csekély póttartaléka háború esetén megerősítést nyerjen, gondoskodik, sőt a felmentettek kedvezményét háború esetére meg is szüntette, de miután ezek katonailag kiképezve nincsenek, a súlyosabb teher, a jelenlegi törvényes intézkedések mellett, mégis csak a már kiszolgált katonákra és honvédekre esik. Részint eme visszásság megszüntetése, másrészt a népfelkelési törvény megállapodásain kívül is a kellő póttartaléknak biztosításáról kíván gondoskodni a törvényjavaslat az által, hogy a felmentetteket, a hadsereg és a honvédség újonczjutalékának fedezése után még feleslegül maradó hadképeseket, továbbá azokat, kik kisebb testi fogyatkozásaik miatt, mint kevésbbé alkalmasak, még a póttartalék részére megkívánt testi képességgel sem bírnak, vagy a harmadik korosztályban különös testi hibák nélkül még kevésbbé kifejlettek ugyan, de az újoncozás utáni egy két év alatt remélhetőleg erősbödni és jobban fejlődni fognak s végül mindazokat, kik eddig sem teljesítettek tényleges szolgálatot, t. i. a theologusokat és papokat, tanítókat és tanítójelölteket és a mezei gazdákat a közös hadsereg és honvédség közt aránylagosan felosztandó póttartalékba célozza beosztani. Eme czélzat folyományául a közös hadsereg 10 év múlva 172.000 főnyi anyakönyvi állománynyal mozgósításkor pedig a körülbelül be nem vonuló 8 százalék bevonásával remélhetőleg legalább 158,000 főnyi tényleg rendelkezésre álló póttartalékossal, vagyis a 800,000 főnyi hadi létszám mintegy 20 százalékával rendelkeznek, a honvédséghez besorozandó újonczok és póttartalékosok száma pedig évi 15.000 főre emelkednék. A törvényjavaslat a póttartalékosok kiképeztetése iránt a 8 heti oktatáson kívül a fegyvergyakorlatokra leendő bébi-másra is rendelkezéseket tartalmazván, a törvényjavaslat a póttartalék biztosítására vonatkozó intézkedéseiben már annál fogva is megnyugtatónak jelezhető, mert a hadsereg részére az eddigi 10 száz, helyett legalább is 20 százalék póttartalék álland rendelkezésre épp a népfelkelési törvényben elősorolt azon idősebb elemek előnyére, melyek háború idején szükség esetében a hadsereg és honvédség kiegészítésére szánják s a honvédség részére igy eső évi ujoncz- és póttartaléki jutalék az eddigi sorozási évek eredményének átlagát jelentékenyen felülmúlja. A haditengerészet évi ujonczjutaléka 1770 s az 9 év alatt 13,611 főnyi anyakönyvi létszámot eredményez, a 18,752 fővel megszabott hadilétszámmal szemben azonban a mozgósításkor rendelkezésre álló száma csak 12 267 főre tehető. Miután pedig az ekként jelentkező 1485 főnyi hiány a hosszabb kiképeztetekt igénylő sajátos viszonyoknál fogva a póttartalék szervezése által nem biztosítható, e törvényjavaslat a 3 évi tengervédi szolgálat életbeléptetését indítványozza. Ez ellen, mivel békében sem tényleges szolgálattal, sem fegyvergyakorlatban leendő részvételre való kötelezettséggel nem jár, már azért sem tehető elvi kifogás, mert a népfelkelési törvény megállapodásánál fogva a kiszolgált tengerészek háború esetén amúgy is behívhatók és a haditengerészet kiegészítésére fordíthatók. A törvényjavaslat a véderő kiegészítése szempontjából mélyre kiható változtatást céloz a feltételesen felhívható negyedik korosztály elejtése mellett a hadkötelezettségi kor kezdetének a 21-ik életévre való áttétele által. Miután azonban a hadkötelezettségi kor kezdetének 20 évvel való megállapítása egyrészt minőség tekintetében károsan hat a hadsereg kiegészítésére, másrészt a fiatalság egy része testi fejlődésének ártalmára van, s mégsem kerülhető az ki, hogy a negyedik korosztálynak különben csak kivételesen számításba vett felhívása mind általánosabbá ne váljék, a terveit változtatás igazoltsága és czélszerűsége annál kevésbbé jöhet kérdésbe, mivel azoknak, kik a korábbi fejlődés folytán 20 éves korukban teljesen alkalmasak, a hadköteles kor elérése előtti önkéntes belépésük szabadságukban állván, a tartaléki viszonyba jutást előbb elérhetik. A hadsereg nem egyszer érzékeny kárt szenvedett, s egyesek és vidékek nem ritkán alakilag ugyan nem, de lényegileg jogos sérelemről panaszkodhattak azon törvényes megállapodás következtében, mely szerint a hadsereg évi újoncz jutaléka az egyes sorozó járásokra ezeknek a tapasztalat által igazolt újonczállítási képessége arányában osztandó fel. A viszásságok a területi alap csekélységében, s abban gyökerezvén, hogy a újonczkivetés a fősorozás előtt, tehát csak valószínűségi adatok alapján történhetett, a törvényjavaslat az újonczkivetési eljárást óhajtja helyes alapon akként átalakítani, hogy az ujonczjutalok az egyes hadterületekre, vagyis hadtestterületekre ezek népességének aránya szerint és ezen területen belül az egyes sorozó járásokra vettessék ki, s az egyes sorozó járásokra történő ujonczkivetés ne előlegesen a fősorozás előtt, hanem utólagosan a fősorozás után és a tényleges sorozási engedmények alapján eszközölhessék. Hogy pedig a sorozás eredményessége a visszaélések és kijátszások ellenében minél inkább biztosítottnak tekintethessék, egyben a törvényjavaslat intézkedéseket tartalmaz azon irányban, hogy a védtörvény elleni vétségekről és kihágásokról intézkedő rendelkezések a véderő igényeinek megfelelőleg átdolgoztassanak és a tapasztalt hézagok pótoltassanak.] E részben különösen kimelendő támadást tettem hogy kilétemet soha sem fedezem fel. — S fogadásomat nem szeghetem meg Ekkor még közelebb jött hozzám, s fájdalmasan megrázkódott. — Nézz ide! — mondá. Ez a pénzed közt volt. — Mond meg hogy jutottál hozzá — hogy jött a kezeidbe ? — Egy közönséges százforintos angol bankjegy volt. — Reszkető ujjal mutatott a bankjegy hátára irt szavakra Szent ég! — Az ő saját kéziratában volt ott a neve »St. Asaph Lancelot — Yatton.« — A betűk úsztak szemeim előtt. A bankjegyet ismét letettem az asztalra, s Etheldreda anyánk és én tehetetlenül néztünk egymásra. — Hogy jött ez a bankjegy a kezeidbe ? kérdő. Édes gyermekem — folytató — szégyenlem hevességemet; ennyi évi szigorú fegyelem után nyugodtabbnak kellene lennem — de nem tudok d- n m tudó*- t E oly sokat. jeant el ¡stero! A 'ne* hogy jött ez a bankjegy a kzedb«? ede-en mond meg. — Nem tehetem. Ha azt megmondom, mindent megmondok. Közelebb jött hozzám összekulcsolt kezekkel. — Gyermek — mondá — neked mindent meg kell mondanod. Nekem hatalmas okom van reá, hogy tőled ezt kérdezzem. — Néha azt gondolom, hogy hát ha megcsaltak. — Ágnes — mond meg nekem — hogy jutottál e bankjegyhez? Erős reszketés fogott el; modora ámulatba ejtett. — Ki volt ő? Miért hat e név oly erőssen reá ? Mit gyanít ? És mi ismét sóvár tekintettel néztünk tehetetlenül egy— De nem szólhatok ! — kiáltam. Fogadásom tiltja; ajkaim be vannak zárva De anyám beszélhet, mert nincs lekötve. (Folyt, köv.) rendelkezések, melyek mint rendkívüliek ott vétetnek kivételesen alkalmazásba, hol a hadkötelezettség előli menekülés, szökés útján nagyobb számmal fordul elő, továbbá, melyek a büntetés hatályosságának biztosítása czéljából azt hivatnak eszközölni, hogy azon kihágások, melyeknél csupán egy ténynek konstatálása kívántatik, a közigazgatási hatóságokhoz vasittassanak s a birói kongniczió tárgyát képező vétségek és kihágások is úgy az alsó mint a felső bíróságoknál, soron kivül tárgyaltassanak. A törvényjavaslat végül — megjegyezve, hogy az összes egyévi önkéntesek 15 százaléka a honvédséghez czéloztatik beosztatni a képzett tisztek biztosítására irányuló törekvésnek az önkéntesi intézmény módosításával szándékos érvényt szerezni. Maga ezen módosítás a törvényjavaslatban abban nyilvánul, hogy az egyévi tényleges szolgálati idő a szaktanulmányok és polgári foglalkozások tekintetéből a kormány nyilatkozata szerint később törvényhozásilag is szabályozandó könnyítések és kedvezmények mellett kizárólag a katonai kiképeztetés czéljainak tartatván fenn, a tényleges szolgálati év végén köteleztetnének az önkéntesek a tartalékos tiszti kinevezéshez megkivántató elméleti és gyakorlati képzettséget vizsgálat útján igazolni s ha ezt tenni nem képesek, kimondatnék, hogy tartoznak tetszés szerint saját költségükre vagy államköltségen csapattestük alosztályainál még egy évet tényleg szolgálni. A harczászat mai rendszere mellett a véderő kifejtése hatályosságának biztosítéka ugyan az egyéni kiképezés minél szélesebb körű és tökéletesebb keresztülvitelében keresendő, ez azonban nemcsak nem zárja ki, hanem fokozottabb mérvben teszi szükségessé, hogy a véderő minden alkatrésze kellő számú és megfelelő képzettségű tisztekkel és altisztekkel legyen ellátva. A honvédség szabadságolt állományában, a népfelkelésnél, sőt magában a közös hadseregben is a tiszti hiány kétségtelen. Ily körülmények közepette alig szorul bővebb indokolásra olyan törvényes rendszabály, melynek c célzata az arra hivatott elemeket a véderő kötelékében azon helyreállítani, melyet a hon védelmében elfoglalniuk amúgy is hazafias kötelességük. Az e részben törvénybe iktatni szándékolt rendszabály azonban a kormány részéről tett nyilatkozatok szerint a tiszti képesítési szabályzatok megfelelő módosításával kapcsolatos. Legelsőbbek, miután az alsóbb tiszti állásokra képesítésénél nem annyira a magasabb elméleti tanulmányok, hanem főleg a gyakorlati ismeretek szolgálhatnak irányadókul, a tartalékos tiszti vizsgálat elméleti tantárgyainak czélszerű megszorítása s az van tervbe véve, hogy eme tantárgyak is tanítási ügyességgel bíró tisztek által rendszeres tanfolyamban adassanak elő. E mellett, noha a hadsereg vezényleti és szolgálati nyelve a német, kijelentetett, hogy a német nyelvben való jártasság csak oly mértékben fog kívántatni, amily mértékben annak leírása a közös hadsereg szolgálati viszonyaiból kifolyólag múlhatlanul szükséges, továbbá, hogy ennélfogva a magyar korona országaiban honossággal bíró egyéves önkénteseknek szabadságukban álland, miszerint a vizsgálat folyamán az államnyelvet , illetőleg a Horvát-Szlavonországokba illetőségűek azon országok hivatalos nyelvét használhassák. Az érintett szabályzatoknak ekkénti módosítása — eire nézve a kormánynak fennebbi nyilatkozatán kívül részben a képviselőház által a f. évi márczius hó 26-án tartott ülésben 2005. sz. a. a kormány hozzájárulásával elfogadott s ezennel országos határozattá emelésre ajánlt határozati javaslat is megyugtatásul szolgál — a tananyag megszorítása, a rendszeres tanfolyamok szervezése és szakszerű vezetése, továbbá a nyelvi nehézségek lehető megszüntetése folytán biztosítékul vehető arra nézve, hogy az önkéntesek legnagyobb része a kizárólag katonai kiképeztetés czéljainak fentartott egyévi tényleges szolgálati idő után a vizsgálatot sikerrel leteendi s a mennyiben még a gyakorlati képzettsége hiányzik, hogy mint tartalékos tiszt helyét minden körülmények közt sikerrel megállhassa, azt azon fegyvergyakorlatok alatt, melyekre mint a tartalékos a törvényjavaslatnak szintén nem kifogásolható rendelkezése szerint szükség esetében minden évben behívható, elsajátítandja. Az önkéntesek azon remélhetőleg igen csekély részére, kik a tartalékos tiszti vizsgálatot nem állják meg sikerrel, tekintettel arra, hogy az első év tisztán a tiszti képzésnek lévén fentartva, az idő alatt altiszti kitrepe »ekésben tipti r«,szerü beinek, a javaslatba hozott második tv szóivá!»*, mely mennyinek nem a tiszti kiképzés czéljaira vétetnék igénybe, az altiszti kiképzésre szolgalmid. indokoltnak jelezhető, miután csak így lesznek azon helyreállíthatók, mely helyre való állításukat a harczképesség emelése igényli. A törvényjavaslatnak kulturális és nemzetgazdasági szempontokból állami és társadalmi életünkre kihatását a felsoroltak eléggé megvilágítják, pénzügyi szempontból hordereje pedig a tett számítások szerint abban nyilvánulandna, hogy a közös hadsereg rendes szükséglete fejében a quota arányában Magyarországot maximum évi 152,565 frt, a honvédség után 103,200 frt, tehát mintegy évi 255,000 frt terhelné, a hadmentességi díj fejében pedig körülbelül 400.000 frt bevétel esnek el. Mérlegelve mindezeket, az áldozatok súlyosssága önként szembeötlő. Mindazonáltal párhuzamot vonva a monarchia sikeres megvédésében és biztonságában rejlő magasabb érdekkel, maga az áldozatok súlyossága a törvényjavaslat sorsára elhatározó nem lehet. A törvényjavaslat egyes §-ai ellen ugyan több törvényhatóságtól és az aradi népgyűlűtől érkeztek be kérvények, s ezek részben a 14. § aggályossága, részben a 25. §-ban állami jogainkra a nyelvkérdés megoldása tekintetéből jelentkező hézag folytán háramló káros kihatás és az ifjúságnak a második szolgálati évre köteleztetése ellenében keresnek orvoslást. Miután azonban a 14 § időközben történt módosítása által a kérvények erre vonatkozó része tárgytalan, a 25. §-al kapcsolatosan a kormány részéről is elfogadott határozati javaslat országos határozattá emelése pedig azon módozat, mely az állam nyelvének a tartalékos tiszti vizsgálatnál érvényesültetését alakilag is helyesen biztosítja, utalva a második kivételes szolgálati évre vonatkozólag fennebb előadottakra, azon reményben és meggyőződésben, hogy a javaslat intézkedései véderőnk fejlesztésére és tökéletesleítésére fontos és üdvös kihatással birandanak, tiszteletteljesen ajánlja a bizottság, hogy a törvényjaslat változatlanul fogadtassék el. Budapesten, 1889. április hó 5-én. Br. Rudnyánszky József 8. k., bizottsági jegyző. Szlávy József s. k. bizottsági elnök. Nagy négyszögű egyszerűen bútorozott szoba volt, két üveg ajtó nyílt a kertre, néhány szent tárgyakat képező képek díszítették, ezek között volt a St. Etheldreda képe is. A legnagyobb élvezetem volt ide jönni és írni, hol azt a szelid kedves arczot, mely soha sem nézett haragosan reám, láthattam. Miután egy jó ideig szorgalmasan dolgoztunk, Etheldreda anyánk mosolyogva nézett rám. — Ágnes, mondá, ma reggel hozzá kell nyúlnom a pénzedhez. Az iparosok közzül az egyik ötszáz forintjáért fog ma bejönni. Nem sokára kopogtattak az ajtón. A fiézerárus felesége volt, a számlát bátortalanul nyújtotta át anyánknak. Láttam amint anyánk kinyitotta a fiókot s kivette belőle a pénzt, épen úgy ahogy a zsebemből kivette, a bankjegyeket az érczpénzzel egy csomagban. A bankjegyek közzül kiválasztott egyet, melyre alig nézett. Az asszony kezébe adta, a nyugtát átvette, s a többi pénzt visszatette a fiókba. A fűszerárus felesége távozott, és mi folytattuk foglalatosságunkat. — Mi volt az, az »Angelus« harang? kérdé Etheldreda anyánk, különös kifejezéssel híresen felemelve az arczát. — Nem az; én semmiféle hangot nem hallottam, mondám, s az órára pillantva azt tevam hozzá, még nincs tizenegy óra. Mosolygott vétségén, de oly különös tekintettel nézett reám. — Én azt gondolom, mondá lassú hangon, hogy vihar van a légben. Olyan különös ideges érzés fogott el, pedig nem szokásom szeszélyesnek vagy képzelődőnek lenni. Ágnes, légy szives ezeket a számokat összeadni; attól tartok, hogy elvétettem. Keze reszketett a mint a papirossal átadta. Átnéztem a számokat, helyesen volt összeadva. — Itt nincs semmi hiba, mondom. Ő megköszönte. — Ágnes, válaszolj erre a levélre, mondá. St. Leonard Ladytól jött, arra kér, hogy egy gyermeket vegyek fel az árváim közzé. Azt hiszem, hogy tudok neki helyet csinálni , nagyon sürgős esetnek látszik. Némi kíváncsisággal vettem át a levelet, mert Ldy St. Leonardot ismertem, találkoztam vele egyszer midőn Lady Ullswéterrel látogatásokat tettem. Leültem a választ megírni, s csakhamar el voltam vele foglalva. — De láttam anyánkat a pénzt tartalmazó fiókhoz vissza menni, azonban munkámmal elfoglalva nem ügyeltem többé oda. Mély csend volt a szobában. Egy szaggatott mély sóhajtás szakította meg azt, ekkor félnétem. — Etheldreda anyám valamit tartva a kezében felém jött, arcza kísérteties volt halványságában, szemei vad rémületet fejeztek ki. Kétszer próbált beszélni, de nem tudott hangot adni. — Gyermek, az ég nevére kérlek — ki vagy ? — kiáltá végre. — Ki vagy ? — ismétlő — s kimondhatatlan rémülettel nézett reám. Hogy mondhattam volna meg neki, hogy ki vagyok? — Fogadásomat nem szeghettem meg. — Ki vagy ? — ismétlő. — Ágnes beszélj ! — Édesem, én attól tartok hogy megőrülök. — Nem lehet, nem lehet! — háltám. — Mond meg gyorsan hogy ki vagy — esdeklett oly szivszaggató hangon mely egész lényemet megrázta. — Nem tehetem — válaszolom. Foga- ELLENZÉK (331) Április 8. Magyar iparosok Kossuthnál. Megemlékeztünk arról a szivesdei látásról, melyben Kossuth Lajos a hozzá zarándokolt magyar iparosokat részesítette, s még azzal is kitüntette vendégeit, hogy vacsorára hívta meg őket. E vacsoráról a Bécsi Figyelő a következő érdekes részleteket közli: Kevéssel 8 óra előtt megjelentek polgártársaink Kossuthnál. A nemes agg elmondta, hogy Olaszországban a magyar ember gusztusa szerint nem főznek; a vacsorához a magyaros zamata ételeket nővére, Rutkayné készítette. Ez is igen kellemesen hatott honfitársainkra, kik nem győzték bámulni Rutkayné angyali, nemes, jó lelkét. Annyi kedvességgel és szeretetreméltósággal vette körül a vendégeket, melynek méltatására alig van szó, fogalom. A mint a vacsorához ült a társaság, Kossuth Lajos, ott sürgölődött-forgolódott vendégei körül s a mi ismét kiváló megtiszteltetés: maga töltögetett bort a poharakba s folytonosan csevegett kedélyesen, vidáman. Egész vacsora alatt talpon volt, biztatták, kérték, hogy ne fáradjon, üljön le a vacsorázzék, de lesz a jó öreg, úgy látszik, nem szokott vacsorázni, nem ült le, hanem csak forgolódott vendégei körül s nagy aziveeséggel kinálgatta őket ízletes ételekkel, zamatot borokkal. Végre sok unszolgatásra, nővere biztatására evett egy kis fánkot. Vacsora után a dohányzó-terembe mentek a vendégek, hol Kossuth szivarral kínálta meg őket s a tekeasztalra mutatott: »Kérem szívesen, a kinek tetszik, méltóztassék.» Papp József kezébe véve a dákót, Ratkovicsnak adta e szavakkal: »Ratkovica úr, ön jól kezeli a dákót, játszék.« Ratkovica átvette a dákót s mély alázattal és tisztelettel fordult Kossuthhoz s fölkérte egy játszmára, úgymond: »Ha nem szerénytelen kérelmem, szépen kérem kormányzó urat, ha nincs terhére, játszék velem egy parthiet, hogy elmondhassam otthon : billiárdoztam a kormányzó úrral!« »Kérem szívesen.« Lőn a választ Kossuth, a jó aggastyán, dákot fogott, billiárdozott Ratkovicscsal. Polgártársunkat annyira meghatotta ez a véghetetlen barátságos szivjóság, hogy nem volt képes játszani. A különben jó játékos billiárdista nagy örömében, nagy meghatottságában egymás után csinálta a rosszakat. A játszma befejezése után az ereklyék termébe vezette Kossuth vendégeit, és pedig karjára fűzve Ratkovics Ilka kisasszony lépdelt a vendégeivel az emlékekben gazdag helyiségbe, hol minden tárgyhoz a múlt dicsősége fűződik. Itt vannak azok az emlékek elá helyezve, melyeket a külföld s hazánk városai adtak emlékül a szabadság, egyenlőség s testvériség, a földi szent háromság lánglelkis bajnokának. Egy szekrényből diszes tokot vett el'1' melyből ezüst serleget emelt ki Kossuth, melyet Amerikából kapott ajándékba. Igen diezei nehéz serleg szinezüstből, pompásan kidolgozva s belül aranyozva. Ezt a serleget PAPP József kezébe adta. Elvtársunk jól megszemlélve a gyönyörű ereklyét, a következő szavakkal adta rsuk Kossuthnak: »Igen szép emlék; többet , akármilyen palotánál.« Mire a szerény Kossuthi egyébként minden dicséret és dicsőség elől! kitér jámboran, büszke önérzettel válaszolt: »Magam is többre becsülöm!« Több díszoklevelet és emlékalbumot tekintettek meg a látogatók. Midössze 87 darab ereklyéje van e teremben Kossuthnak, mely**