Ellenzék, 1889. január-június (10. évfolyam, 1-149. szám)

1889-04-10 / 86. szám

b­zedik évfolyam. Az SZERKESZTŐI IRODA: artírmagyar utcza 47-dik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények czimtendók. AZ »ELLENZÉK« ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: 16 írt. 8 írt. Negyedévre . Egy hóra helyben Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnep­napokat. Kéziratok nem adatnak vissza. no­ ha' Egész évre félévre 4 frt. 1 frt 50 kr. 86. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, szerda, április 10. 1889. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvártt, Belközép utcza 83. szám. HIRDETÉSI DIJAK: Egy­­ czentiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hir­detés után 80 kr. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. A „legnagyobb magyar“ fia. A mióta a főrend­ház hármas bi­zottságának együttes tárgyalása a véd­erő javaslat felett lefolyt — senkinek sem lehetett kétsége a felett, hogy a „méltóságos főrendek“ minden teketó­ria nélkül a Tisza által taposott nyo­mokon fognak haladni. Egy időben még vártunk, még re­­mélltünk egy kis, bárminő ártatlan, de azért mégis politikai következmények­kel járó oppozícziót a „méltóságos“ fő­rendektől. Korán eloszlott azonban minden reményünk. El­számítottuk magunkat. Balul ítél­tünk, midőn azt hívők, hogy a függet­len felsőház a nemzeti jogok védelmé­ben lobogtatja meg a nemzeti küzdelem zászlóját. Gyászvégzet ül Magyarország felett! Kik legmagasabban állanak, azok nézik le legjobban a nemzeti jogokért küzdő védsereget. A­kik, legtöbb sikerrel támadhat­ták volna meg egy erőszakos kormány hazafiatlan politikáját, azok is — egy kivétellel — készséggel aláírták, a magyar ifjúságnak, a magyar nyelvnek vesztére, kitervezett halálos ítéletet. Ez az egy kivétel, a legnagyobb magyarnak, Gróf Széchenyi István­nak: Béla fia, ugyanaz, a kit most a magyar tudományos Akadémia elnök­jelöltjeként emlegetnek. Gr. Andrássy Gyula bár beszélni nem akart a gróf Széchenyi Béla beszéde után szót kért s egyenesen azt jelentette ki, hogy a legnagyobb magyar méltó fia nem po­litikus, hanem chauvinist­a. Mintha csak a magyar főrendiház a Gróf Andrássy intelmére átkot kiál­tott volna Gróf Széchenyi Bélára, a miért a nemzeti törekvéseknek hangot adni mert, a miért a nemzeti jogok szószólójaként fellépni bátorkodott. Ezért a gróf nem politikus, hanem egyszerű: chauvinista. Tehát olyas va­laki, a­ki frázissal akarja pótolni a po­litikai képzettség hiányait olyas valaki a ki mert nemzeti ideákért még lelke­sedni tud — tehát nem politikai té­nyező, hanem egyszerű: szószátyár, frá­zis gyártó. Hát mi és a nemzet összes hazafias elemei kalapot emelünk Gróf Széchényi Béla a legnagyobb magyar méltó fia előtt. Ismételjük méltó fia az apjának. Mert hamis az a felfogás, hogy Gróf Széchényi István dhavinismusnak ítélte a nemzeti eszmékért küzdő haza­fiak lelkesedését és e nemű politikai törekvéseit. Gróf Széchenyi Istvánnak minden gondolata és törekvése az volt, hogy Magyarország nagy és hatalmas és min­den izében magyar állam legyen. Minden instituczió, melyet az ő láng­esze kitervezett, arra volt hivatva, hogy annak segélyével a Kárpátok bérczei között egy nagy és boldog állam kép­ződjék és ez az állam legyen első­sor­ban magyar és fiai önállóan intézhessék sorsukat. És most mikor ennek a Gróf Széchenyi Istvánnak a fia fellép, s azt mondja: adják meg a magyar nyelvnek a maga jogait, s a magyar ifjúságnak ne rontsák meg az életérdekeit hatalmi czélokért, hát akkor azzal vádolják, hogy chauvinista és nem érti az atyja politi­kai törekvéseit. Mi pedig azt mondjuk : Szégyene a magyar főrendiháznak, hogy soraikból csak egyetlen ember találkozik, a ki azonosítani kész, magát a nemzeti tö­rekvésekkel, s a ki meg meri mondani: nem magyar az, a ki lemond minden nemzeti aspiráczióról, nem jó hazafi az, a ki a hatalom javára elalkussza al­kotmányunk főbiztosítékait, s megti­porja nyelvünk és államiságunk be­csületét. Egyetlen egy ember találkozik a magyar főrendiházban a ki megérti a nemzeti genius szavát, a ki többre be­csüli a hatalom kegyénél a nemzeti aspirácziókat, s a kinek még van bá­torsága áldozatot mutatni be a nem­zeti ideák oltárán, daczára annak, hogy aristokratának született. És ezt az egyetlen embert a mél­tóságos főrendek leszólják, kiközösítik, s ráfogják, hogy meghamisítja apja ta­ní­tásait, a­ki pedig nem azt tanította, hogy a magyar status férfiak politikai kufárokká válljanak, hanem egész éle­tével azt bizonyította, hogy a magyar csak magyar legyen, s a ki bizott ab­ban, hogy azzá is lesz. Ezt a tanítást egyedül a legna­gyobb magyar fia értette meg a főren­diházban, s ezért emelünk kalapot előtte. «^ELLENZÉK*7 TÁROZÁSA. 1889. Április 10. Br. Bánffy György halálára. Künn az erdő mélyén a nefelejts fakad, Hasadó bimbó fed minden bokrot, ágat, S téged virágtalan sirba most tevének, A ki úgy szeretted a nyiló virágot ! A csalogány fészkét most rakja az ágon, Rügyező bokorban njra hangzik a dal És te már nem hallod többet az énekét, Nem felelhetsz rája zengő szép daloddal. Hogyha már el kelle veszítenünk téged, Miért nem vártad be levelek hullását ? Ha majd őszfürtökkel tettünk volna sirba Nem ez a nagy bánat fogná szivünket át, ■De igy élted delén hanyatlani sirba, Mikor a lelked csak örömmel volt tele már látnunk, mint a fát, melyet a zivatar Virággal megrakva, derekában tört le. Gyászoló szép nődet özvegyen mért hagyád Ki keserves jajjal borul sirhalmodra ? 8 gyügyögő gyermekid ? kik atyjoknak arczát Áldani, csókolni nem fogják már soha ; Kik ha majd felnőnek s ébredő lelkükkel keresni fognak majd az egész világon. Nem fogják tudni, hogy te tekintsz reájok Oszló felhőben fennt, lenn nyiló virágon. Egyszerű sirkantra azért vágytál mindig, Hogy ráborulhasson a nefelejts, rózsa. Örökké nyiljon hát a rózsa sírodon, Lombhullás, hervadás ne érje azt soha. | - ----- ■ ■ ■ __. Politikai hírek. A függetlenségi és 48-as párt hétfőn este 6 órakor Irányi Dániel elnöklete alatt értekezletet tartott, melyen a kép­viselőház szerdai ülésére kitűzött tárgyakat vitatta meg. Az értekezlet L­i­p­t­a­y Károly és L­u­­k­á­ss Gyula hozzászólalása után elfogadta a Es­te szelíd szellő­­ altató zenével Ringasd az ákáczfa virágzó ágait, Omló lomb, hulló galy halk nesze ha támad, Ne háborgasd vele végtelen álmait. Rökk Szilárdról.*) Imént múlt féléve annak, hogy a ne­mesebb szirti emberbarát, Rökk Szilárd jó­ságos kék szemeit örökre lezárta a halál. Az illető hatóságok felbontatták azokat a csoma­gokat, melyeket a boldogult végakarata sze­rint halála után hat hónapra rendelt fel­nyitni. Hogy e csomagok kiegészítő részét ké­pezik Stökk Szilárd adományának, tudjuk már. Kiderült, mikép humánus közczélokra szánt adományai megközelítik az egy millió forin­tot, vagy tán ennél még többet is. Múlt évi szeptember hó utolsó napjai­ban az öszes magyarországi sajtó méltatta Rökk Szilárdnak, mint elismerést, köszönetet nem áhítozó bőkezű adakozónak érdemeit. Sokat írtak származása s takarékosságáról. Mivel azonban ennek leírása részben hézagos, részben pedig téves volt, engedje meg a tek. Szerkesztőség, hogy a mai napon én, ki Rökk Szilárdot már 50 év óta ismertem, a róla el­mondottakat részint helyesbítsem, részint ki­egészítsem. Mert azt hiszem, hogy az az em­ber, ki oly nemesen gondoskodott embertár­sairól, megérdemli, hogy e napon is foglal­kozzunk vele, s a nagy­közönség nyerjen a nagy jótevőről hű ismertetést. Minthogy a lapok azt említették, hogy Rökk Szilárd egy gazda embertől szár­mazik, sokan azon hiszemben voltak, hogy gazda ember elnevezés alatt földművest kell érteni. Pedig ezen állítás, ezen feltevés hely­telen, mert Rökk Szilárd atyja gazdatiszt volt, még pedig ha nem csalódom, a Cisterci­­táknak Fehér megyében fekvő s 52000 kat. holdat tevő előszállási­­uradalmában. Mint ilyen szerzett a szomszédos dunaföldvári ha­tárban csinos birtokot, s egy igen szép nagy, s szilárd anyagból épült házat, mely ház ma már tán ötödik kézen van, de egyike Duna­­földvár legszebb házainak ma is. Rökk Szilárd tehát a honorácziorok azon csoportjából származott, mely csoport a múlt­ban tán még jobban kitűnt vagyonossága és műveltsége által, mint jelenleg, s édes­anyja, ki férjét sok évvel túlélvén, a harminczas évek végén vagy a negyvenes évek elején magas kort érve halt meg, igen előkelő és művelt asszonyság volt. Ennyit Rökk Szilárd származásáról. Nem azért, mintha tán esetleg egyszerű földmíve­­sekről való származása hátrányára lett volna, de csupán a származás hűségének és igazságá­nak kedvéért. Az sem áll, mintha R­­kk Szilárd sze­gényesen, összehúzva udvari lakásokban lakott volna, mert lakása tudtommal, már mint gya­korló ügyvédnek — csakis kettő volt s mind a kettő utczai lakás. Előbbi lakása azon ház második emeletén volt, mely ma Ger-A főrendiház ápril 9-iki üléséről. Nagyméltóságu elnök! Méltóságos fő­rendek ! Engedjék meg, hogy az előttünk Pek­h­á­r­d Antal fűszerkereskedő tulajdona — és sarkot képez a Rózsa- és Sebestyén-térre. Utóbbi lakása a kerepes-uti régi Baniczky­­féle ház második emeletén, hol körülbelül 40 évig lakott, szintén utczai lakás volt. Mindkét lakásának volt ugyan udvari része is, de eb­ben mindég valami tisztességes iparos család lakot, kik őt kiszolgálták. Nagy vagyonának szerzési módjára néz­ve is több lap, s különösen a vidéki lapok, alaptalan állításokat közöltek. Ki munkás és takarékos, és elvül tűzi ki keresményének ki­sebb részét költeni el, nagyobb részét pedig tőkésíteni, s ehez, s s ennek kamataihoz soha nem nyúlni, az tíz, húsz év alatt is szép va­gyont szerezhet, még inkább ki mint ő csak­nem ötven­­évig volt nem csak keresetképes, de keresett is, s kinek igényei vagyona sza­porodásával nem emelkedtek. Mint csaknem minden fővárosi ügyvéd, úgy ő sem kerülhette ki, hogy pénz dolgában szívességit igénybe ne vegyék, de nincs senki, ki azt merészelné róla mondani, hogy 6 száz­ kamatnál többet szedett. Különben is pénz­­kölcsönökkel üzletszerűleg sohasem foglalatoskodott, még­is szívessége és nagy óvatossága mellett is, voltak nagy vesz­teségei is. Helyesen jegyezte meg a »Pesti Hírlap« Rökk Szilárdról, hogy mind­végig a korral haladt. Áll ez nemcsak az új, szép eszmék be­fogadására, terjesztésére, de a társas körökben való mozgására, sőt öltözködésére nézve is, mert oly tiszta modern öltözetű öreg urat ugyan keveset lehetett Budapest salonjaiban, vagy utczáin látni, mint Rökk Szilárd volt *) E sorokat az elhunyt nagy emberrel igen közeli viszonyban állott férfiú Írja, ki első irá­nyozta Rökk Szilárd figyelmét a közművelődési egyesületekre. Szerk. M­s. Németalfölddel, Spanyolországgal és Olaszor­szággal kötött egyezmények beczikkelyezésé­­ről szóló törvényjavaslatokat.­­ A Rohon­­c­z­y-ügyben Holló Lajos terjesztette elő a mentelmi bizottság h­atározati javaslatát, me­lyet már egész terjedelmében közöltünk. A párt Győrfy Gyula, Lukáts Gyula, Ma­darász József és Irányi Dániel hozzá­szólalása után kimondotta, hogy a bizottság javaslatának elfogadását vagy el nem foga­dását a párt tagjainak tetszésére bízza. — Iva­tics Benő mentelmi ügyében a párt Holló Lajos előterj­eszt és alapján elfogadta a mentelmi bizottság java’.,...&t. A magyar állam bevételei — mint a bécsi Pol. Corr. budapesti levelezője jelenti — a múlt év utolsó három hónapjában oly ked­vező arányban folytak be, hogy a mérleg a megelőző év hasonló szakaszához képest há­rom millióval javult. Különösen a fogyasztási adók eredménye rendkívül kielégítő.(P) A vallás és tanulmány-alap birtokainak kezelését gr. Csáky Albin vallás- és közokta­tásügyi miniszter új alapokra szándékozik fektetni. A változások első­sorban az erdőke­­zelés ügyét érintik. Az újjászervezési sza­bályzatot a minisztériumban az e napokban tartott szaktanácskozásokon már meg is ál­lapították s a reformokban leglényegesebb az, hogy az erdészeti közegek kivonattak a gaz­­dászati főtisztségek felügyelete alól s köz­vetlenül a minisztérium erdészeti szakosztá­lyának főhatósága alá osztattak be. A gaz­­dászati főtisztségeket a miniszter egészen meg akarja szüntetni. A franczia felsőház, mint bíróság. A franczia szenátushoz Carnot köztársasági el­nök tudvalevőleg üzenetet küldött, melyben felhívja, hogy a Boulanger-féle ügyben bíró­sággá alakuljon át és mondjon ítéletet. A szenátus hétfőn tartott ülésén L­e r­o­y­e­r el­nök felolvassa a rendeletet, melylyel a szená­tus állami bírósággá alakíttatik, hogy az ál­lam biztonsága elleni cselekedetek és összees­küvések, valamint mák ezzal összefüggésben álló tények felett ítéljen, melyek a megindí­tott vizsgálat alapján Boulangert és má­sokat terhelnek. A rendelet értelmében az első ülés pénteken tartandó. Léon R­e­n­a­u 11 az iránt kívan interpellálni, mely okok tet­ték szükségessé, hogy a szenátus bírósággá alakíttassák. T­i­r­a­r­d miniszterelnök a kor­mány nevében kijelenti, hogy nem fog ez interpelláczióra válaszolni. Michelin egy hónapi halasztást kíván. Buffet elfo­gadja a bírósággá alakítást, de azt kívánja, hogy a perrendtartás előbb törvény útján szabályozhassák. Thevenet igazságügyi mi­niszter azt válaszolja, hogy a perrendtartás kérdése nem gátolhatja a bíróság ülésezését. Erre a Buffet indítványa fölött való szavazás végett az ülést felfüggesztették. Az ülés újra fölvétetvén, a szenátus Buffet indítványát 177 szavazattal 72 ellenében elvetette és azután áttért a napirendre. A főrendiházból. A véderő vita. Budapest, April 9. A véderővita ma kezdődött meg a fő­rendiházban , rendkívüli érdeklődés mellett és nem kevésbbé érdekesen. Az ülésterem egészen megtelt főrendek­kel, s a karzatok is telve voltak. A vitának több érdekes mozzanata volt. Ilyen első­sorban gróf Széchenyi Béla kitűnő beszéde. E beszédet erős nemzeti ér­zés lengte át, és tartalmára nézve is igen nagy fontossággal bir. Gróf Széchenyi Béla, a nemzeti szellem fejlődésének és térfoglalásának szempontjából el­ítélte a 14 évi Tisza -korszakot, és voltak e kitűnő beszédben vonatkozások gróf Andrássy Gyulának beszédére is, kiemel­vén, hogy a nemzeti törekvéseket nem lehet khinai falakkal körülzárni. (A gróf beszédét lapunk más helyen közöljük.) Tisza miniszterelnök rögtön felelt, mentegetődzvén a nemzeti szellem stagnálá­sának vádja ellen. De épenséggel nem tud­ta meggyöngiteni gróf Széchenyi Béla állí­tását. Később m­aga gróf Andrássy Gyula is felszólalt, és gróf Széchenyi Bélával szembe állítva atyját, a nagy Széchenyi Istvánt, fi­gyelmeztette őt, hogy a dhauvinizmustól óva­kodjék. Gróf Andrássy szellemesen szólott, de nem volt gróf Széchenyi Bélával szemben igazságos, sőt méltányos sem. Gróf Széc­henyi Béla sokkal higgadtabban és sokkal nagyobb mérséklettel szólott, hogysem a túl­zás vagy a dhauvinizmus vádját megérdemelte volna. Az atyjával való szembe állítás sem válhatott gróf Széchenyi Béla hátrányára. Mert különböző idők szerint változnak a fel­adatok. Egy nagyon is fölpezsdülő nemzetet a vezérlő államférfiaknak fékezni, de egy sokáig alvó nemzetet ébreszteni kell. — S ha Andrássy hibának tartja politikusoknál a túlzást, — akkor semmi esetre sem sza­bad erénynek tartania a kicsinylést. Igen érdekes volt katonai szempontból Hol­lán Ernő jeles beszéde, melyben fontos kritikai szempontok fordultak elő. Fölszólalt még S­ztáray Antal gróf, ki bejelentő, hogy a 25-ik §-nál fog részletesebben nyilatkozni. — Hosszasan szóllott Zichy Antal; — nagy figyelemmel halgatták T­e­u­t­s­c­h szász püs­pököt, s végül gróf S­z­é­c­h­e­n Antalt, a ki mint mindig, úgy ez­úttal is fölötte magvas és tartalmas beszédet mondott. A vitát holnap folytatják. de véderő törvényjavaslat felett elmondjam nézetemet. Politikával én ugyan egyáltalában nem foglalkozom, nem az én kenyerem, de azért az nem zárja ki, hogy hazámat és nem­zetemet közelről érintő fontos kérdése­kben szint ne vallják és ellenekben állást ne fog­laljak el. Nincsen magyar ember, ki midőn hazája alkotmányáról és jogairól van szó, közömbös maradhatna. Párthoz nem tartozván, pártszenvedély által nem ragadtathatom el magam, a szenve­­délyesség politikai vélemény különbség miatt nem fekszik természetemben. Széles e hazában súlyos aggodalmak merültek fel nemzetünk alkotmányos jogainak integritása iránt, szemben a véderőtörvény­­javaslattal különösen annak 14. és 25-ik sza­kaszai m­att. A 14. szakasz megváltoztattatván, oly szövegezést nyer, mely kizár minden kétely­, tiszta és érthető, mert világosan kimondja: »hogy a megállapított ntonez létszám 10 évre érvényes.« Ezen szakasszal tehát tovább fog­lalatoskodni felesleges. Nem áll ugyan ez a törvényjavaslat 25. szakaszára nézve. E szakasz a nyelvkérdésben egy határozati javaslattal bővíttetett meg, me­lyet a magas kormány is elfogadott s mellyel megszüntetni véli a felmerült agg­ályokat; de kérdem a méltóságos főrendeket, hiszik-e, hogy az ily fele határozati javaslattal egy nem­zetnek felkorbácsolt szenvedélyeit lecsillapíta­ni lehetsen ? törvényre, nem határozmányokra van szükség, melyeknek értelmezése nemcsak tág, de rendszerint, mint a jelen esetben is, egyesek belátásától, olykor kényekedvétől té­tethetnek függővé. A 25. §-nak két kimagasló momentuma van; az egyik a tiszti vizsgát kötelezővé te­szi és azokra nézve, kik a tiszti vizsgát az első évben letenni képtelenek volnának, még egy további évvel toldja meg szolgálatuk ide­jét, a másik, hogy a vizsga elméleti részét német nyelven kell letenni. A­mennyire súlyosnak tartom a tör­vényjavaslat ezen elsejének rendelkezését if­­jainkra és ha két évig szolgálnak, szüleikre nézve is, annyira sérelmesnek a másikat ál­lamnyelvünkre és jogos nemzeti aspiráció­inkra. Kényszer­rendszerrel rendesen a kívánt­nak ellenkezője szokott elévetni, mert meg­történhetik, hogy ezentúl a magyar ifjúság a német nyelvet még kevesebb kedvvel fogja tanulni, mi szerintem annyival is inkább volna sajnos, mert okvetlenül szükségesnek tartom, hogy a magyar a nagy kultur­államok nyel­veinek legalább egyikét tanulja meg és a kultur államok nyelvei között a német nyelv az, melynek már földrajzi helyzetünknél fogva is hasznát leginkább veendi; de eltekintve a német nyelv tudásának praktikum hasz­nától az, a ki több fáradtságot, munkát fordit meg­tanulására, élvezheti a német nemzet irodalom remekeit is. Én is tehát sokakkal együtt helyeslem, hogy a német nyelv tanulása a középiskolák­ban kötelezővé tétetett és a­mennyire helyes­lem azt, annyira kívánom másrészt, hogy a magyar kultúra eredetisége és nyelvének ki­­művelődése ne szoríttassék bármely világnyelv kedvéért valami rom- vagy régiségtárba. Ra­gaszkodnunk kell mindenekelőtt nyelvünkhöz. Miért nem nősült meg Rökk Szilá­d ? Erre is megfelelek. Mint minden férfi, fiatal korában ő is bele­szeretett egy szép, előkelő és nagy miveltségű fiatal hölgybe, kit szíve­­sen nőül is vett volna, a ki is jelentette a hölgy szülei előtt ebbeli óhajtását, de a fia­tal ügyvéd kérése a hölgy szülei által meg­­tagadtatott. És ez annyira hatott reá, hogy többé más nő keze után nem vágyott. A sors úgy akarta, hogy azon hölgy, ki iránt nemes vonzódással viseltetett, Rökk Szilárdot túl­élje. Kevéssel Rökk Szilárd halála előtt, én voltam oly szerencsés ennek utolsó üdvözletét átven­ni és átadni, mután a véletlen következtében mind­ketten egy községben laktunk, hol a már közel 80 éves, de testben és szellemben még mindig ép úrhölgy mint egy rég elhunyt nagy­birtokos özvegye, ma is lelkét képezi a Verebély vidékén élő úri társaságnak, s rokon­ságban áll az erdélyi Bátternay családdal is. Hogy Rökk Szilárd minden időben gyen­géden szerető testvér volt, azt az őt túlélő fitestvér Pál bővebben el tudná mondani. — Én csak amellett tanúskodhatok, hogy mi­dőn Rökk Pálnak egyetlen fia Pál elhalt, ezen haláleset őt nagyon megrendítette, s az elvesztett ifjút soha sem tudta elfelejteni. — Egyáltalán mi sem fájt neki annyira, mint az, hogy családjában beáll a megszakadás esete. Nővéréről Rökk Lilláról, ki mindegy nyolcz év előtt halt meg, még ma is sokan emlékeznek Budapesten s áldják emlékezetét. Lakása közvetlen fivére, Szilárd lakása mel­lett volt. Sok éven át fentartotta bútorzatá­val együtt e lakást is, s a visszaemlékezés Gróf Széchenyi Béla beszéde.

Next