Ellenzék, 1892. január-június (13. évfolyam, 6-146. szám)

1892-04-08 / 81. szám

T­öltzsvár, 1­92, mert ha Apponyi jut majd a kormányra, a legnagyob erővel fog magyarosítani, elany­­nyira, hogy szerb apának saját magzatával, sem lesz szabad szerb nyelven beszélni és még az istent sem anyanyelvűkön imádhatják majd a hívek. Még a denuncziálástól sem riadt vissza Pulszky, ha meghallotta, hogy valamely hi­vatalnok ellenjelöltjére szándékozik szavazni. A választás előtt napokig folyt a korcsmák­ban az etetés és itatás. Még ma is vagy 30.000 frt kifizetetlen korcsmaszámla van Verbászon. A kérvénye­zők végül a választás megsemmisítését kérik. Ezután felolvasták a kérvény mellé csa­tolt tanunyilatkozatokat, a­melyekben nagy­számú választópolgár eskü felajánlása mellett bizonyítja, hogy Pulsiky vagy személyesen, vagy kortesei által a legruttább lélek vásárlást űzte. Tíztől ötven forintig vették a szavaza­tokat, a­hol a pénz nem használt, ott más eszközökhöz folyamodtak. (És daczára mindezeknek, mint tegnap táviratilag jelentettük, a bizottság elutasí­totta a kérvényezőket s igazolta a válasz­tást.) Valuta­rendezés: Wekerle Sándor pénzügyminiszter, a­mint a képviselőház húsvéti szünidejét meg­kezdi, Bécsbe utazik, a­hol a valuta­rende­zésről szóló­örvényjavaslatokat végleg meg­állapítják. Valószínű, hogy az osztrák-magyar bank képviselőivel is folytatni fogják a tanácsko­zásokat, még­pedig előreláthatólag már konk­rét alapon, a­mennyiben a két pénzügymi­niszter a tárgyalások folytatása előtt meg­állapítja, hogy mit követelnek az osztrák-ma­­gyar banktól s mint adnak neki. A valuta­rendezés törvényhozási elinté­zése azonban legkevésbé sem függ a bank­kal kötendő szerződéstől, mert nem szüksé­ges, hogy a bank-törvényjavaslatot már a mostani ülésszakban benyújtsák, elég, ha a két kormány és a bank közt megállapodás jön létre, a törvényjavaslatot később is be­terjeszthetik. Szükséges lesz azonban oly in­tézkedés melynek alapján a bank aranyruda­­kat és idegen pénzt bizonyos szabott áron , saját bankjegyein vásárolhat. Mindezekről a kérdésekről legközelebb fog a két pénzügy­­miniszter egymással tanácskozni. Ezenkívül még a reláczió kérdése sincs egészen tisz­tázva. A két valuta ankét jegyzőkönyveit is legközelebb cserélik ki. A mi Láng Lajos ál­lamtitkár bécsi útját illeti, az magántermé­szetű s a valutarendezéssel nem függ össze. Ellenben Pallavicini Ede őrgróf a valutaren­dezés ügyében utazott Bécsbe, mert a Roth­­schild-hitelintézeti csoportban a nagyművele­­tet küszöbön tartják. Az anarchisták programmja. Egy évtized előtt állapították meg pro­­gram­mjukat az anarchisták Genfben tartott nagy kongresszusukon. E programmot kiált­vány alakjában közölték annak idejében, alkalomszerűnek találjuk most e manifesztu­­mot reprodukálni, Íme az érdekes okirat: „A­ki velünk rendelkezik, az ellensé­günk. Mi anarchisták harczolunk mindazok ellen, kik valamely hatalmat magukhoz ra­gadtak vagy hatalomra­ törekszenek. Ellenségünk a monarchikus, oligarc­­hikus, demokratikus, a munkásállam hivatal­nokaival és tisztikarával, tisztviselőivel és Elfojtott kiáltásomra Krisztián fele­­­­melte a fejét; ekkor a függönybe kapasz­kodtam támaszért s megrázkódva ösztönsze­­rüleg hunytam be a szemeimet. Nem tudtam az arczára nézni, annyira el volt az változva; valami rendkívüli sáppadtság, kísértetiessé tette azt, kék szemei a remény­telen aggály sóvárgással lázasan égtek és ijesztően ragyogtak. XXXV. Félretaszítva a függönyt a szabad le­vegőre tántorogtam. — Krisztián, Krisztián — lihegtem, mi történt? Az égre kérem ne titkoljon el előt­tem semmit! Beszélni próbált, de nem tudott; ekkor a rettenetes igazság világos lett előttem. Egy kiáltással ugrottam az ülésre, s a Krisztián v­illát megragadva kétségbeesett tekintettel néztem a tengeren előre hátra,­­ jobbra és balra. Körültünk mindenütt ragyogva tán­­czoltak a hullámok, de a tenger kebelén se­hol sem láttam a másik csolnakot. Az éj fo­lyama alatt eltávozott, sorsunkra hagyott be­nőnket. — Oh, ez kegyetlen, kegyetlen csapás! kiáltam. Elestem volna, ha Krisztián le nem emel az ülésről, s a csalnak oldalaihoz támasztva annak a fenekére nem helyez. Ekkor mellém térdelt, s rekedtes és töredezett hangon még mindig igyekezett re­ményt önteni a lelkembe. A rettenetes felfedezés első rohama alatt, süket voltam a beszédére, és hosszas ideig nem tudtam azokból vigasztalást me­ríteni , de az ő türelme kiapadhatatlan volt, s végre akaratom ellen némi vigaz­talást kezdtem találni a szavaiban. Könnyeimet letörölve, s zokogásomat visszafojtva rá néztem. Ön minő mélységes szánalommal nézett reám ! Láttam, hogy mi­attam leirhatatlan gyötrelmeket szenvedett, és én még­is oly kíméletlen voltam, hogy hasztalan könnyeimmel kínoztam. — Beszéljen — mondom a kezeit meg­fogva — most már lesz erőm meghallgatni! Ekkor értésemre adta, hogy ámbár a másik csalnak elvesztése elég nagy szeren­csétlenség reánk nézve, de azért azt nem szükséges lesújtó csapásnak tekinteni, mert kétségtelen hogy ez a különválás Dicksee kapitányt is épen úgy bántja, mint minket. — Midőn a hajnal felhasadt — mondá Krisztián — még vagy tíz perczig láttuk fe­hér vitorlájukat a láthatáron, és aztán eltűnt előlünk; de nem lehet távol tőlünk, és arról legyen meggyőződve, hogy a kapitány keresni fog benőnket, s még abban az esetben is, ha nem találna meg, egy más hajó felszedhet bennünket. De midőn megszűnt engem Gerárdért ko­molyan kérlelni, hogy ne essem kétségbe, akkor már nem tudtam magamat tovább tar­tóztatni. Felemeltem a két kezemet, hogy elhallgattassam, s azt kiáltom— — Ne beszéljen Gerárdról, az ég sze­relmére kérem, mert megőrülök! Bíztam és remélltem, de úgy látszik, hogy mostan még az Isten is ellenem fordult! S egészen átengedve magamat bánatom­nak, könnyeim ismét megeredtek. Kisztián elfojtott sóhajjal állott fel, s a közelemben levő ülést elfoglalva türelme­sen várakozott meg könnyeim s heves kifa­­kadásaim lecsillapultak Az emberek kétségbeesésemet látva fáj­dalmas lamentáczióban törtek ki, s ugyan az a lidéretnyomásszerű jajgatás, nyögés és kiál­tozás hallszott, mit álmomban véltem hallani. E kísérteties zajt a Frid­ay hangja szakí­totta félbe. — Fiuk — kiáltá — az ég nevére kérlek benneteket, szüntessétek meg ezt a po­koli lármát! Férfiak vagytok-e, vagy gyáva pityergő gyermekek ? Hagyjátok a sírást az asszonyra és a fiúra, ti szamarak, s küldjétek hátra Krisz­tiánt ! S benne bizonynyal van még férfias­ság, habár ti belőletek kihalt az! A nyögések és átkozódások rögtön meg­szűntek, mély és mogorva némaság váltotta fel, mialatt Krisztián összeszedte magát, hogy fellebbvaló tisztjének engedelmeskedjék. — Látva, hogy el akar hagyni, feléje nyújtottam a kezemet s kérőleg néztem az arczába. — Bocsásson meg, mondom, de nem tehet­tem róla! Ha szükséges, hogy erőmet és bátorsá­gomat ne veszítsem el, úgy arra kérem, hogy Gerárdot ne említse többé előttem. Uh Krisz­tián, azt nem tudom elviselni. Ekkor a feje felibe emelve kezeit han­gosan kiáltá: Oh, ég, miért engedted meg, hogy lá­baimat arra a hajóra tegyem? Ha én nem vagyok, most ő biztosságban volna ! Magda kisasszony, nekem nem lett volna szabad kegyedre hallgatnom midőn velem akart jönni, a kapitány védelme alá kellet volna helyeznem. Nekem jobban kellett volna tudnom, hogy mi jobb kegyedre, mint saját maga, de nem tudtam mellőlem elküldeni, s önzésem­nek lett az áldozatja ! Felindulástól elfojtott hangon néhány vigasztaló szót próbáltam mondani, de ő nem hallgatott, reám, s a következő pillanatban még mindig a kezeit tördelve a csalnak vé­­gére láttam menni, hol a mogorva kormá­nyos állott, kinek durva arczába szelíd majd­nem szopakozó kifejezés jött, midőn Krisz­tián feléje közeledett. Kezét kinyújtva barátságosan veregette meg a vállát, s nehány általam nem hallott szót mondott. — De úgy látszot, hogy azok Krisztiánra jótékony hatással voltak, mert összeszedte magát, s ő és Findlay rögtön, mély és komoly, suttogó hangon tartott tár­salgásba merültek. Figyelemmel kísérve őket, láttam, hogy Krisztián lehajolt, s az általa a csalnak vé­gén gondosan elhelyezett élelmi­szereket vizs­gálta. Egy perczig számítani látszott, akkor Findlayhoz fordult, s valamit súgott a fü­lébe, erre Findlay intett a fejével, s kezét a Krisztián vállára téve, hangosan azt mondá : — Fiuk, ti tudjátok, hogy nem bírok szónoklati tehetséggel, tudjátok, hogy néha nyersen sőt durván beszélek, midőn nincs szán­dékom azt megtenni, tehát Krisztiánt bíz­tam meg szószólómnak. — És most Krisz­tián, mondd el nekik, hogy mit határoz­tunk ! — — Pajtások — kezdő Krisztián szilárd hangon, s nyugodt mély hangja olyan ha­tást gyakorolt, mint olaj a háborgó vizeken — mi rossz helyzetben vagyunk — ezt fe­lesleges mondanom, mert tudjátok; de én hi­szem, hogy e rossz helyzetből kijövünk és is­mét látjuk a száraz­földet. — De, hogy erre nézve bizonyosak legyünk, egy nagyon nehéz kötelességre kell magunkat elhatározni — arra, hogy éhséget és szomjúságot állunk ki, míg étel és víz van a birtokunkban. — Úgy találtam, hogy ha naponta a lehető legki­sebb adagra szorítjuk magunkat, úgy van egy egész hétre való élelmünk. És most pajtások hallgassák meg amit mondani aka­rok, s aztán szavaimat megfontolva határoz­zatok és ítéljetek magatok, mert ilyen körül­mények között a milyenben vagyunk, jogos, hogy minden embernek a szava egyenlő sul­­­lyal bírjon. — Eddig egy véleményben vagytok-e velem ? — — Igen, igen, Krisztián — Thompson, az egyik tengerész, a többi he­lyett beszélve — ez eléggé igazságos eljí­­rás! — Folytasd pajtás, hadd halljuk, hogy mi mondani valód van. — Csak ennyi az egész: tizet merek tenni egyre, hogy egy mellettünk elmert hajó fel­vesz bennünket, vagy, hogy egy­­ nap alatt megtaláljuk a másik csolnakot ezt reményeivé, megakarj­átok-e próbálni hogy csekély készletünk egy hétig kitarts hogy ezáltal a rosz időre, vagy valami velünk történhető szerencsétlensége el le­gyünk készülve. Az emberek egy pár perczig suttog, beszéltek egymással, aztán ezt a kérdést á­­tézték ? — Krisztián, hadd halljuk előbb,­­ mennyi az az adag, a­mennyivel be kellek érnünk ? — Ezt tudnunk kell, mielőtt rík szólnának. Ekkor Findlay, ki eddig a legmély'1*1 figyelemmel hallgatott kinyitotta a száj*­­hogy ő válaszoljon. Csudálkozásomra Krisztián ijedten ujj­zett felém, s mielőtt a másik beszélte"1t volna, engedőlmet kérő mozdulattal a tisst­ 1 felé — folytatá — — Pajtások, a határozott mennyid nem tudom nektek megmondani, mig jobb* meg nem vizsgálom a készletünket; de íB' nyit tudok, — hogy miután ettetek és­­­í­tok — még mindig ebesek maradtok —h­’' még pedig borzasztó éhesek! — De azért*' még is azt állítom, hogy van annyi el’** a csólunkon, a mennyivel egy hétig fentart­hatjuk az életünket. — Nos, mit mondot hozzá ? — Ki osztja ki az ételt? — Offi­ Thompson. (Folyt. köv.) A rendőrkémeivel. — Ellenségünk a tekintély­­ minden eszméje, származzék az ördögtől vagy a jó istentől, kinek nevében a papok oly hosszú ideig uralkodnak a jóravaló ember felett. Ellenségünk a törvény . . . Meg akarjuk semmisíteni az államot, bármily elnevezés mögé rej­tőzzék is, szabad­ságunkat, papok és törvények daczára, ki akarjuk vívni. Erőinkhez képest dolgozunk minden törvényes berendezés megsemmisítésén és mindazokkal szolidárisak vagyunk, kik a törvényt forradalmi tény által megtagadják ... Megvetünk minden törvényes eszközt, mert jogunk negáczióját képezik, köztünk, anarchisták és a többi pártok között, mely űr tátong. Saját uraink akarunk lenni és az, ki vezért kíván, ügyünk árulója.“ Ez az anarchisták hitvallása. Tíz év múlt el, mióta ez őrületes programmot Genfben megszerkesztették. Azonnal a kong­­ressus után követték el gyilkosságaikat Stellmacher és Kammerer. A múlt évben Brüsszelben volt anarchista-kongresszus és ime most egymást követik az anarchista me­rényletek, melyeknek nemzetközi jellege kétségbe vonhatlan. A madridi dinamit-összees­­küvés. Madridból táviratozzák, hogy a rendőr­ség házkutatást tartott az­­anarkista klub­ban.“ A házkutatás eredménye egy csomó anarkista irat volt, a­melyből az anarkisták szervezése és működése a rendőrség tudomá­sára jutott. Elkoboztak azonkívül egy láda parókát és hamis szakállt. A letartóztatottak­nál különféle utasításokat találtak, a­melyek arra utasítják az anarkistákat, hogy­­még május elseje előtt kell valamennyi munkával elkészülni.“ Devac és Fereira anarkisták be­vallották, hogy több középületet s vé­gül virágvasárnapján a királyi palotát akar­ták levegőbe röpíteni. Devac, a­ki öt év óta él Madridban, Parisból kapta a di­­namitot. — Fereira csak márczius 6-án érkezett Madridba. Időközben Sevillá­ban, Cadixban, Badajozban, Granadában és több parti városban is tartóztattak le anar­kistákat, a­kik menekülni akartak. Madrid­ban sok fekete és vörös zászlót, álruhát, rob­banó­anyagokat és vegyi szereket találtak. Devac bevallotta, hogy lisszaboni spanyol konzulátusi épület ellen tervezett merénylet­ben része volt. Divacot és Fereirat az anar­kisták konferencziája bízta meg az első me­rénylet véghezvitelével. A tervet egy anar­kista árulta el, a­ki a titkos rendőrség szol­gálatában áll s a konferencziákon résztvett. A legújabb irodalmi botrány: Dr. Pauer Imre egyetemi tanár nyilat­kozatot tesz közzé több lapban, melyben Pla­­giosippust felszólítja, hogy nevezze meg magát. Ami a plágium vádját illeti, arra néz­ve így nyilatkozik: Irodalmi felfogás szerint plágiumról csak akkor lehet szó, ha valaki források idézése nélkül más szerzők tanait sajátjaiként hirdeti. De nem lehet szó akkor plágiumról, ha kézi könyvének előszavában, úgy miként ezt én tettem, minden fentartás nélkül és a leghatáro­zottabban szóról-szóra ezeket mondja: „Jelen mű egye­düli czélja, hogy alkalmas bevezetésül szolgáljon a filozófiai tudományokban. Ennélfogva a tudomány igaz­ságait tekintve sem eredetiségre igényt, sem egyéb elismerésre számot nem tart, minthogy könnyen átte­kinthető módon és érthetően közli azon eredményeket és elméleteket, melyekre az újabb tudomány, főképpen a fiziológiai módszernek a psychológiára való alkalma­zás által jutott“ . . . Sőt különösen is kiemelem az előszóban, „hogy a lelki jelenségek csoportosításánál csekély változtatással Wundt­­elosztását tartottam meg “ Plágium­­ az, ha ugyanezt a szerzőt minden fejezet előtt még újra és újra felemlítem, és az egész könyvben a források idézésével ezek eredményeit ely módon közlöm, hogy a plágium szándéka már azzal is ki van zárva, hogy első pillanatra mindenkinek, aki a könyvet kezébe veszi látnia kell, hogy itt eredmények átvételéről, közléséről van szó. Hogy mit kelljen erre válaszolni, az Plagiosippus dolga De minthogy a röpirat szövegidézése azt is mutatja, hogy a szerző egész részeket átvett tankönyvéből az erede­­ti képen kitüntetett akadémiai műbe, tehát a tudományos akadémia már nem látta azt, a­mit Pauer Imre szerint mindenkinek látnia kell, a­ki a könyvet kezébe veszi. Azt is hallottuk, hogy mielőtt komoly c­áfolatát látnak a támadó röpiratnak, azt tanácsolta egy jogi professzor Pauernek, indítson saj­­tópert a röpirat szerzője ellen. Ez bizonyára nem c­áfolat s a jogi professzor is csak áp­rilist akar járatni Pauerel, midőn ezt az együgyű tanácsot adta. Hivatkozik Pauer professzor arra is, hogy hosszú egyetemi pályáján százan meg százan vettek tudomást az ő tudományos ér­tékéről. Igaza van. Mindazok, a­kik távol állanak az ő klikkjé­ől, már régóta tisztában vannak az ő tudományos értékével. Az akadémia uralkodó rendszert ez al­kalom­­ból (Pauer nyilatkozatának beküldése után) a Pesti Hírlap vezérczikke igen élesen támadja meg. A czikk erre vonatkozó részét átvesszük. A második és súlyosabb vád az, hogy a m. t. akadémiai Pauernek az „etnikai de­terminizmus elmélete“ czímű munkáját nagy dicsérettel és pályadíjjal koszorúzta meg holott ennek a munkának java része nem egyéb, mint az első helyen megrótt iskolai tankönyv reprodukcziója, többi részében pe­dig szintén Wundt, Jodl és Öttingen könyve­iből van lefordítva. A. t. akadémia tehát e vád szerint világos klikkgazdaságra valló lelkiismeretlen módon egy oly munkát jutal­mazott meg zárt pályázat útján, melynek for­rása (a tankönyv, illetőleg Wundt stb) kell, hogy előtte teljesen ismeretlen volt, mint a­hogy ismeretes volt a szerzője is, mert hi­szen az akadémia almanachjában megelőzőleg szépen ki volt téve, hogy Pauer Imre épen ezen a munkán dolgozik. Következik pedig mindebből az, hogy Magyarországon a tudományt művelni nem érdemes. Az ember vegyen elő egy ollót, ol­vasson el 2 - 3 rossz német könyvet, abból ollózzon ki egész fejezeteket, ezeket elrontva tákolja össze tankönyvekké, de legyen jó ba­rátságban az akadémia­­. oszlopaival, szerez­zen protekciókat, nézze le és nyomja el az igazi tudományos törekvéseket, vessen meg minden önálló tevékenységet és biztos a leg­nagyobb siker, sőt a legdíszesebb és legelő­kelőbb tudományos állás is ! Az ítélet mindenesetre a kegyetlensé­gig szigorú. Kétségtelen, hogy a fölvert szen­vedélyeknek higgadniok kell, míg objektívebb ítéletre tudunk kivergődni. De az, hogy Pauer Imre gimnáziumi tankönyve Wundtnak és részben Millnek reprodukciója, s hogy abból a magyar tudományos tevékenység hiányzik, az már kétségtelen. És kétségtelen az is, hogy a m. t. akadémia tudományos tekinte­ mindenféle. Kolozsvár, április 8. — Nemteli ajándék Kossuth Lajosnak. A függetlenségi párt szerdai értekezletén Helfy Ignácz szóba hozta, hogy Kossuth Lajos ez év őszén lesz 90 éves és indítványozta, hogy az ősz államférfiú születése napon a függetlenségi párt orszá­gos ünnepet rendezzen. Több eszme merült föl a megünneplés módozatait, illetőleg, közte nemzeti ajándék is. A párt most még meg­­megállapodásra nem jutott, hanem a módo­zatok tárgyalását és megállapítását egy e czélra választandó kisebb bizottsághoz fogja utasítani.­­ Az erdélyi­­irodalmi társa­­ság i. é. márczius havi felolvasó ülését ápr. 10-én (vasárnap) d. e. 11 órakor tartja meg a kereskedelmi akadémia dísztermében. A felolvasások rendje a következő: 1. Ferencsi Zoltán a gyermekek Shakespeare tragédiái­ban. 2. Szász Béla költemény. 3. Hegyesi Vilmos elbeszélés. 4. E. Kovács Gyula köl­temények. — Comenius ünnep, Az ev. ref. collegium tanári kara és önképzőköre Come­­nius Amos János, a hírneves paedagogus em­lékére emlékünnepélyt rendezett, ma d. e. 10 órakor, melyen a kollégiumi elöljáróság és több igazgató tanácsos is jelen volt. Az ün­nepélyt a koll. énekkar nyitotta meg. Követ­kezett utána P­a­r­á­d­i Kálmán coll. paeda­­gogus­nak fenkölt, magvas emlékbeszéde. Utána B­o­é­r Elek VIII. g. o. t. szavalt sike­rülten egy részletet Petőfi „ Apostoláéból. Végül újból énekelt a coll. dalárda, a ezzel a jól szikerült ünnepély d. e. fél 12-kor vé­get ért. — Meghívó. A kolozsvári jótékony nőegylet i. u. ápr. hó 9-én délután 4 órakor választmányi gyűlést tart özv. br. Bánffy Al­­bertné elnöklete alatt,melyre a tagokat tisztelet­tel meghívja Fekete Béla titkár. Főtárgy : Vá­lasztmányi tagok választása az 1889. választott tagok helyett. A választmányból kilépnek: Rubin Károlyné, Br. Bánffy Dánielné, Bog­dán Istvánná, Bokros Ádámné, Csiky Teréz, Fejér Mártonná, Dr. Groisz Gusztávné, Hut­­flesz Károlyné, Inczédi Sámuelné, Br. Ke­mény Gézáné, gr. Lázár Miklósné, Szász Do­­mokosné, Tamási Bogdánná, Wass Julia, dr. Wesselényi Istvánná. — Vitás ablakrács*. Szóba jött és a szerkesztőségünkbe írásban is beküldötték, hogy a Kolozsvártt a hiduterában épülő posta és távirda palotánál a föld­szinti ablakokra helyezett rácsok, melyek nagyon emlékeztetnek a ka­szárnya ablakok rácsaira, egy ily impozáns palotának egyáltalán nem válnak díszére. Erre nézve több szakértő nyilatkozott így, mások pedig úgy vélekedtek, hogy tervszerűleg a legújabb építészeti igényeknek megfelelnek ezek a rácsok. Mi tehát ki­írjuk a különböző véleményeket, had mérlegelje azokat az építő bizottság. — Ital eset. Tegnap este 8 órakor özv. H. J.-né egy magas lépcsőről, külmo­­nostor-utczai lakásán oly szerencsétlenül esett le, hogy főleg fején, arczán, de teste ní­ részein is tetemes sérüléseket szenvedett. A mentőállomás értesittetvén, Dombi Józi és I­me ez Domokos mentők azonnal kivo­­nultak és a sérült nőt a szükséges orvosi se­­gélyben részesítették. — Színház. Közepes sikerrel köte­­pes számú közönség előtt adták tegnap , kolozsvári színpadon a­­Sevillai borbélyt, Rossini 3 felvonásos víg­operáját. Zenekar és kar között többször kitört a független hajlam, nem igen akartak együtt és egy­­mással összhangzóan működni, a­mit a k­­­zönség nem v­tt épen jó néven. Kikly Klár­kinek egy gyönyörű csokrot nyújtottak, és Pusztai Béla keltettek legélénkebb hangula­­tot a darabban, a­mely fél 10 óra előtt már szerencsésen végett ért. O­l­j világítás. A kolozsvári szín­­héz nézőterén a páholyok két sor lámpája új világító készülékkel lett felszerelve néhány nappal ezelőtt. E készülék, mint mondják, platina sodrony hálón vezeti keresztül a lán­­got, a­mely izzásba lő, s a lámpáknak sár­gás fénye helyett zöldes fehér fénye . Ugyan­ilyen lámpákkal világítanak Kolozs­várott több üzletben is. — Maramon János kiváló népzené­szünk, ki huzamosabb ideig beteg volt, tel­jesen felgyógyult, zenekarát egészen újon is szervezte. Debreczenből szerződtetett zenésze­ket, a­kikkel most olyan zenekara van, hogy a versenyt bármelyik bandával kiállja. Hol­nap mutatja be uj zenekarát a ,Központ, szállodádban. — A*­­újvilág“ czimü kerti helyi­ség, mely egypár évig zárva volt, újra meg­nyílik vasárnap. Nagy Ferdinand jóhirü ven­déglős vette azt több évre bérbe s azt most újonnan berendezve a közönség használatán vasárnap megnyitja. — Házi­­hangverseny. Vasárnap a vigadó nagytermében házi hangversenyt rendez a kolozsvári zene-conservatórium s következő műsorral: 1 Onslow. Zongora ötös (ap 76) ,Largó, allegro, Scherzó Romanzi, Allegró, Amimate, Solti Katicza zongora,özv. Ruzitska Béláné (heg.) Kovács Kálmán (viola) Tomházi Jakab (cella) Dr. Gámán József (ezterbassa). 2. Mozart, Anna ,Don Juan a dalműből. Énekli: Schif Etel a nemzeti szín­ház tagja. 3. Beethoven. Simfonia (Budur.) Adagio, Allegro, Adagio, Mesmettó, Allegro, Finale, zenekara. Kezdete este 7 órakor. — Orvosok honoráriuma. Falu is, városon is, Kolozsváron is, másutt is sok gondot ad az orvosokat megillető honorárium a közönségnek is, a ki fizeti, vagy néha kel­lene, hogy fizesse, az orvosnak is, a­ki a ho­noráriumot megkapja, vagy legalább meg kel­lene, hogy kapja. Többnyire nincs megelégedve, , sem az egyik, sem másik fél. A pacziens is sokáig betegeskedett, s ezalatt üzlete, vagy hi­vatala hátramaaradt, emiatt elégedetlen sí orvossal és vagy nem tud fizetni vagy pedig soványan és rosz kedvvel fizet ha pedig ró­­ö­vid idő alatt meggyógyította az orvos, ab­ban az esetben sajnálja tőle a honoráriumot A rövidet hol az orvosok húzzák, hol a ps* cziens. Többször azonban az orvos honorá riuma marad feledésben. Ebben a tekintetre praktikusok a kínaiak. Ott az egészség­i ELLENZÉK (32?) igével az előadott esetben botrányos köny­­nyelm­iséggel visszaélt. Április 1.

Next