Ellenzék, 1892. január-június (13. évfolyam, 6-146. szám)
1892-04-08 / 81. szám
Töltzsvár, 192, mert ha Apponyi jut majd a kormányra, a legnagyob erővel fog magyarosítani, elanynyira, hogy szerb apának saját magzatával, sem lesz szabad szerb nyelven beszélni és még az istent sem anyanyelvűkön imádhatják majd a hívek. Még a denuncziálástól sem riadt vissza Pulszky, ha meghallotta, hogy valamely hivatalnok ellenjelöltjére szándékozik szavazni. A választás előtt napokig folyt a korcsmákban az etetés és itatás. Még ma is vagy 30.000 frt kifizetetlen korcsmaszámla van Verbászon. A kérvényezők végül a választás megsemmisítését kérik. Ezután felolvasták a kérvény mellé csatolt tanunyilatkozatokat, amelyekben nagyszámú választópolgár eskü felajánlása mellett bizonyítja, hogy Pulsiky vagy személyesen, vagy kortesei által a legruttább lélek vásárlást űzte. Tíztől ötven forintig vették a szavazatokat, ahol a pénz nem használt, ott más eszközökhöz folyamodtak. (És daczára mindezeknek, mint tegnap táviratilag jelentettük, a bizottság elutasította a kérvényezőket s igazolta a választást.) Valutarendezés: Wekerle Sándor pénzügyminiszter, amint a képviselőház húsvéti szünidejét megkezdi, Bécsbe utazik, ahol a valutarendezésről szólóörvényjavaslatokat végleg megállapítják. Valószínű, hogy az osztrák-magyar bank képviselőivel is folytatni fogják a tanácskozásokat, mégpedig előreláthatólag már konkrét alapon, amennyiben a két pénzügyminiszter a tárgyalások folytatása előtt megállapítja, hogy mit követelnek az osztrák-magyar banktól s mint adnak neki. A valutarendezés törvényhozási elintézése azonban legkevésbé sem függ a bankkal kötendő szerződéstől, mert nem szükséges, hogy a bank-törvényjavaslatot már a mostani ülésszakban benyújtsák, elég, ha a két kormány és a bank közt megállapodás jön létre, a törvényjavaslatot később is beterjeszthetik. Szükséges lesz azonban oly intézkedés melynek alapján a bank aranyrudakat és idegen pénzt bizonyos szabott áron , saját bankjegyein vásárolhat. Mindezekről a kérdésekről legközelebb fog a két pénzügyminiszter egymással tanácskozni. Ezenkívül még a reláczió kérdése sincs egészen tisztázva. A két valuta ankét jegyzőkönyveit is legközelebb cserélik ki. A mi Láng Lajos államtitkár bécsi útját illeti, az magántermészetű s a valutarendezéssel nem függ össze. Ellenben Pallavicini Ede őrgróf a valutarendezés ügyében utazott Bécsbe, mert a Rothschild-hitelintézeti csoportban a nagyműveletet küszöbön tartják. Az anarchisták programmja. Egy évtized előtt állapították meg programmjukat az anarchisták Genfben tartott nagy kongresszusukon. E programmot kiáltvány alakjában közölték annak idejében, alkalomszerűnek találjuk most e manifesztumot reprodukálni, Íme az érdekes okirat: „Aki velünk rendelkezik, az ellenségünk. Mi anarchisták harczolunk mindazok ellen, kik valamely hatalmat magukhoz ragadtak vagy hatalomra törekszenek. Ellenségünk a monarchikus, oligarchikus, demokratikus, a munkásállam hivatalnokaival és tisztikarával, tisztviselőivel és Elfojtott kiáltásomra Krisztián felemelte a fejét; ekkor a függönybe kapaszkodtam támaszért s megrázkódva ösztönszerüleg hunytam be a szemeimet. Nem tudtam az arczára nézni, annyira el volt az változva; valami rendkívüli sáppadtság, kísértetiessé tette azt, kék szemei a reménytelen aggály sóvárgással lázasan égtek és ijesztően ragyogtak. XXXV. Félretaszítva a függönyt a szabad levegőre tántorogtam. — Krisztián, Krisztián — lihegtem, mi történt? Az égre kérem ne titkoljon el előttem semmit! Beszélni próbált, de nem tudott; ekkor a rettenetes igazság világos lett előttem. Egy kiáltással ugrottam az ülésre, s a Krisztián villát megragadva kétségbeesett tekintettel néztem a tengeren előre hátra, jobbra és balra. Körültünk mindenütt ragyogva tánczoltak a hullámok, de a tenger kebelén sehol sem láttam a másik csolnakot. Az éj folyama alatt eltávozott, sorsunkra hagyott benőnket. — Oh, ez kegyetlen, kegyetlen csapás! kiáltam. Elestem volna, ha Krisztián le nem emel az ülésről, s a csalnak oldalaihoz támasztva annak a fenekére nem helyez. Ekkor mellém térdelt, s rekedtes és töredezett hangon még mindig igyekezett reményt önteni a lelkembe. A rettenetes felfedezés első rohama alatt, süket voltam a beszédére, és hosszas ideig nem tudtam azokból vigasztalást meríteni , de az ő türelme kiapadhatatlan volt, s végre akaratom ellen némi vigaztalást kezdtem találni a szavaiban. Könnyeimet letörölve, s zokogásomat visszafojtva rá néztem. Ön minő mélységes szánalommal nézett reám ! Láttam, hogy miattam leirhatatlan gyötrelmeket szenvedett, és én mégis oly kíméletlen voltam, hogy hasztalan könnyeimmel kínoztam. — Beszéljen — mondom a kezeit megfogva — most már lesz erőm meghallgatni! Ekkor értésemre adta, hogy ámbár a másik csalnak elvesztése elég nagy szerencsétlenség reánk nézve, de azért azt nem szükséges lesújtó csapásnak tekinteni, mert kétségtelen hogy ez a különválás Dicksee kapitányt is épen úgy bántja, mint minket. — Midőn a hajnal felhasadt — mondá Krisztián — még vagy tíz perczig láttuk fehér vitorlájukat a láthatáron, és aztán eltűnt előlünk; de nem lehet távol tőlünk, és arról legyen meggyőződve, hogy a kapitány keresni fog benőnket, s még abban az esetben is, ha nem találna meg, egy más hajó felszedhet bennünket. De midőn megszűnt engem Gerárdért komolyan kérlelni, hogy ne essem kétségbe, akkor már nem tudtam magamat tovább tartóztatni. Felemeltem a két kezemet, hogy elhallgattassam, s azt kiáltom— — Ne beszéljen Gerárdról, az ég szerelmére kérem, mert megőrülök! Bíztam és remélltem, de úgy látszik, hogy mostan még az Isten is ellenem fordult! S egészen átengedve magamat bánatomnak, könnyeim ismét megeredtek. Kisztián elfojtott sóhajjal állott fel, s a közelemben levő ülést elfoglalva türelmesen várakozott meg könnyeim s heves kifakadásaim lecsillapultak Az emberek kétségbeesésemet látva fájdalmas lamentáczióban törtek ki, s ugyan az a lidéretnyomásszerű jajgatás, nyögés és kiáltozás hallszott, mit álmomban véltem hallani. E kísérteties zajt a Friday hangja szakította félbe. — Fiuk — kiáltá — az ég nevére kérlek benneteket, szüntessétek meg ezt a pokoli lármát! Férfiak vagytok-e, vagy gyáva pityergő gyermekek ? Hagyjátok a sírást az asszonyra és a fiúra, ti szamarak, s küldjétek hátra Krisztiánt ! S benne bizonynyal van még férfiasság, habár ti belőletek kihalt az! A nyögések és átkozódások rögtön megszűntek, mély és mogorva némaság váltotta fel, mialatt Krisztián összeszedte magát, hogy fellebbvaló tisztjének engedelmeskedjék. — Látva, hogy el akar hagyni, feléje nyújtottam a kezemet s kérőleg néztem az arczába. — Bocsásson meg, mondom, de nem tehettem róla! Ha szükséges, hogy erőmet és bátorságomat ne veszítsem el, úgy arra kérem, hogy Gerárdot ne említse többé előttem. Uh Krisztián, azt nem tudom elviselni. Ekkor a feje felibe emelve kezeit hangosan kiáltá: Oh, ég, miért engedted meg, hogy lábaimat arra a hajóra tegyem? Ha én nem vagyok, most ő biztosságban volna ! Magda kisasszony, nekem nem lett volna szabad kegyedre hallgatnom midőn velem akart jönni, a kapitány védelme alá kellet volna helyeznem. Nekem jobban kellett volna tudnom, hogy mi jobb kegyedre, mint saját maga, de nem tudtam mellőlem elküldeni, s önzésemnek lett az áldozatja ! Felindulástól elfojtott hangon néhány vigasztaló szót próbáltam mondani, de ő nem hallgatott, reám, s a következő pillanatban még mindig a kezeit tördelve a csalnak végére láttam menni, hol a mogorva kormányos állott, kinek durva arczába szelíd majdnem szopakozó kifejezés jött, midőn Krisztián feléje közeledett. Kezét kinyújtva barátságosan veregette meg a vállát, s nehány általam nem hallott szót mondott. — De úgy látszot, hogy azok Krisztiánra jótékony hatással voltak, mert összeszedte magát, s ő és Findlay rögtön, mély és komoly, suttogó hangon tartott társalgásba merültek. Figyelemmel kísérve őket, láttam, hogy Krisztián lehajolt, s az általa a csalnak végén gondosan elhelyezett élelmiszereket vizsgálta. Egy perczig számítani látszott, akkor Findlayhoz fordult, s valamit súgott a fülébe, erre Findlay intett a fejével, s kezét a Krisztián vállára téve, hangosan azt mondá : — Fiuk, ti tudjátok, hogy nem bírok szónoklati tehetséggel, tudjátok, hogy néha nyersen sőt durván beszélek, midőn nincs szándékom azt megtenni, tehát Krisztiánt bíztam meg szószólómnak. — És most Krisztián, mondd el nekik, hogy mit határoztunk ! — — Pajtások — kezdő Krisztián szilárd hangon, s nyugodt mély hangja olyan hatást gyakorolt, mint olaj a háborgó vizeken — mi rossz helyzetben vagyunk — ezt felesleges mondanom, mert tudjátok; de én hiszem, hogy e rossz helyzetből kijövünk és ismét látjuk a szárazföldet. — De, hogy erre nézve bizonyosak legyünk, egy nagyon nehéz kötelességre kell magunkat elhatározni — arra, hogy éhséget és szomjúságot állunk ki, míg étel és víz van a birtokunkban. — Úgy találtam, hogy ha naponta a lehető legkisebb adagra szorítjuk magunkat, úgy van egy egész hétre való élelmünk. És most pajtások hallgassák meg amit mondani akarok, s aztán szavaimat megfontolva határozzatok és ítéljetek magatok, mert ilyen körülmények között a milyenben vagyunk, jogos, hogy minden embernek a szava egyenlő sullyal bírjon. — Eddig egy véleményben vagytok-e velem ? — — Igen, igen, Krisztián — Thompson, az egyik tengerész, a többi helyett beszélve — ez eléggé igazságos eljírás! — Folytasd pajtás, hadd halljuk, hogy mi mondani valód van. — Csak ennyi az egész: tizet merek tenni egyre, hogy egy mellettünk elmert hajó felvesz bennünket, vagy, hogy egy nap alatt megtaláljuk a másik csolnakot ezt reményeivé, megakarjátok-e próbálni hogy csekély készletünk egy hétig kitarts hogy ezáltal a rosz időre, vagy valami velünk történhető szerencsétlensége el legyünk készülve. Az emberek egy pár perczig suttog, beszéltek egymással, aztán ezt a kérdést átézték ? — Krisztián, hadd halljuk előbb, mennyi az az adag, amennyivel be kellek érnünk ? — Ezt tudnunk kell, mielőtt rík szólnának. Ekkor Findlay, ki eddig a legmély'1*1 figyelemmel hallgatott kinyitotta a száj*hogy ő válaszoljon. Csudálkozásomra Krisztián ijedten ujjzett felém, s mielőtt a másik beszélte"1t volna, engedőlmet kérő mozdulattal a tisst 1 felé — folytatá — — Pajtások, a határozott mennyid nem tudom nektek megmondani, mig jobb* meg nem vizsgálom a készletünket; de íB' nyit tudok, — hogy miután ettetek ésítok — még mindig ebesek maradtok —h’' még pedig borzasztó éhesek! — De azért*' még is azt állítom, hogy van annyi el’** a csólunkon, a mennyivel egy hétig fentarthatjuk az életünket. — Nos, mit mondot hozzá ? — Ki osztja ki az ételt? — Offi Thompson. (Folyt. köv.) A rendőrkémeivel. — Ellenségünk a tekintély minden eszméje, származzék az ördögtől vagy a jó istentől, kinek nevében a papok oly hosszú ideig uralkodnak a jóravaló ember felett. Ellenségünk a törvény . . . Meg akarjuk semmisíteni az államot, bármily elnevezés mögé rejtőzzék is, szabadságunkat, papok és törvények daczára, ki akarjuk vívni. Erőinkhez képest dolgozunk minden törvényes berendezés megsemmisítésén és mindazokkal szolidárisak vagyunk, kik a törvényt forradalmi tény által megtagadják ... Megvetünk minden törvényes eszközt, mert jogunk negáczióját képezik, köztünk, anarchisták és a többi pártok között, mely űr tátong. Saját uraink akarunk lenni és az, ki vezért kíván, ügyünk árulója.“ Ez az anarchisták hitvallása. Tíz év múlt el, mióta ez őrületes programmot Genfben megszerkesztették. Azonnal a kongressus után követték el gyilkosságaikat Stellmacher és Kammerer. A múlt évben Brüsszelben volt anarchista-kongresszus és ime most egymást követik az anarchista merényletek, melyeknek nemzetközi jellege kétségbe vonhatlan. A madridi dinamit-összeesküvés. Madridból táviratozzák, hogy a rendőrség házkutatást tartott azanarkista klubban.“ A házkutatás eredménye egy csomó anarkista irat volt, amelyből az anarkisták szervezése és működése a rendőrség tudomására jutott. Elkoboztak azonkívül egy láda parókát és hamis szakállt. A letartóztatottaknál különféle utasításokat találtak, amelyek arra utasítják az anarkistákat, hogymég május elseje előtt kell valamennyi munkával elkészülni.“ Devac és Fereira anarkisták bevallották, hogy több középületet s végül virágvasárnapján a királyi palotát akarták levegőbe röpíteni. Devac, aki öt év óta él Madridban, Parisból kapta a dinamitot. — Fereira csak márczius 6-án érkezett Madridba. Időközben Sevillában, Cadixban, Badajozban, Granadában és több parti városban is tartóztattak le anarkistákat, akik menekülni akartak. Madridban sok fekete és vörös zászlót, álruhát, robbanóanyagokat és vegyi szereket találtak. Devac bevallotta, hogy lisszaboni spanyol konzulátusi épület ellen tervezett merényletben része volt. Divacot és Fereirat az anarkisták konferencziája bízta meg az első merénylet véghezvitelével. A tervet egy anarkista árulta el, aki a titkos rendőrség szolgálatában áll s a konferencziákon résztvett. A legújabb irodalmi botrány: Dr. Pauer Imre egyetemi tanár nyilatkozatot tesz közzé több lapban, melyben Plagiosippust felszólítja, hogy nevezze meg magát. Ami a plágium vádját illeti, arra nézve így nyilatkozik: Irodalmi felfogás szerint plágiumról csak akkor lehet szó, ha valaki források idézése nélkül más szerzők tanait sajátjaiként hirdeti. De nem lehet szó akkor plágiumról, ha kézi könyvének előszavában, úgy miként ezt én tettem, minden fentartás nélkül és a leghatározottabban szóról-szóra ezeket mondja: „Jelen mű egyedüli czélja, hogy alkalmas bevezetésül szolgáljon a filozófiai tudományokban. Ennélfogva a tudomány igazságait tekintve sem eredetiségre igényt, sem egyéb elismerésre számot nem tart, minthogy könnyen áttekinthető módon és érthetően közli azon eredményeket és elméleteket, melyekre az újabb tudomány, főképpen a fiziológiai módszernek a psychológiára való alkalmazás által jutott“ . . . Sőt különösen is kiemelem az előszóban, „hogy a lelki jelenségek csoportosításánál csekély változtatással Wundtelosztását tartottam meg “ Plágium az, ha ugyanezt a szerzőt minden fejezet előtt még újra és újra felemlítem, és az egész könyvben a források idézésével ezek eredményeit ely módon közlöm, hogy a plágium szándéka már azzal is ki van zárva, hogy első pillanatra mindenkinek, aki a könyvet kezébe veszi látnia kell, hogy itt eredmények átvételéről, közléséről van szó. Hogy mit kelljen erre válaszolni, az Plagiosippus dolga De minthogy a röpirat szövegidézése azt is mutatja, hogy a szerző egész részeket átvett tankönyvéből az eredeti képen kitüntetett akadémiai műbe, tehát a tudományos akadémia már nem látta azt, amit Pauer Imre szerint mindenkinek látnia kell, aki a könyvet kezébe veszi. Azt is hallottuk, hogy mielőtt komoly cáfolatát látnak a támadó röpiratnak, azt tanácsolta egy jogi professzor Pauernek, indítson sajtópert a röpirat szerzője ellen. Ez bizonyára nem cáfolat s a jogi professzor is csak áprilist akar járatni Pauerel, midőn ezt az együgyű tanácsot adta. Hivatkozik Pauer professzor arra is, hogy hosszú egyetemi pályáján százan meg százan vettek tudomást az ő tudományos értékéről. Igaza van. Mindazok, akik távol állanak az ő klikkjéől, már régóta tisztában vannak az ő tudományos értékével. Az akadémia uralkodó rendszert ez alkalomból (Pauer nyilatkozatának beküldése után) a Pesti Hírlap vezérczikke igen élesen támadja meg. A czikk erre vonatkozó részét átvesszük. A második és súlyosabb vád az, hogy a m. t. akadémiai Pauernek az „etnikai determinizmus elmélete“ czímű munkáját nagy dicsérettel és pályadíjjal koszorúzta meg holott ennek a munkának java része nem egyéb, mint az első helyen megrótt iskolai tankönyv reprodukcziója, többi részében pedig szintén Wundt, Jodl és Öttingen könyveiből van lefordítva. A. t. akadémia tehát e vád szerint világos klikkgazdaságra valló lelkiismeretlen módon egy oly munkát jutalmazott meg zárt pályázat útján, melynek forrása (a tankönyv, illetőleg Wundt stb) kell, hogy előtte teljesen ismeretlen volt, mint ahogy ismeretes volt a szerzője is, mert hiszen az akadémia almanachjában megelőzőleg szépen ki volt téve, hogy Pauer Imre épen ezen a munkán dolgozik. Következik pedig mindebből az, hogy Magyarországon a tudományt művelni nem érdemes. Az ember vegyen elő egy ollót, olvasson el 2 - 3 rossz német könyvet, abból ollózzon ki egész fejezeteket, ezeket elrontva tákolja össze tankönyvekké, de legyen jó barátságban az akadémia. oszlopaival, szerezzen protekciókat, nézze le és nyomja el az igazi tudományos törekvéseket, vessen meg minden önálló tevékenységet és biztos a legnagyobb siker, sőt a legdíszesebb és legelőkelőbb tudományos állás is ! Az ítélet mindenesetre a kegyetlenségig szigorú. Kétségtelen, hogy a fölvert szenvedélyeknek higgadniok kell, míg objektívebb ítéletre tudunk kivergődni. De az, hogy Pauer Imre gimnáziumi tankönyve Wundtnak és részben Millnek reprodukciója, s hogy abból a magyar tudományos tevékenység hiányzik, az már kétségtelen. És kétségtelen az is, hogy a m. t. akadémia tudományos tekinte mindenféle. Kolozsvár, április 8. — Nemteli ajándék Kossuth Lajosnak. A függetlenségi párt szerdai értekezletén Helfy Ignácz szóba hozta, hogy Kossuth Lajos ez év őszén lesz 90 éves és indítványozta, hogy az ősz államférfiú születése napon a függetlenségi párt országos ünnepet rendezzen. Több eszme merült föl a megünneplés módozatait, illetőleg, közte nemzeti ajándék is. A párt most még megmegállapodásra nem jutott, hanem a módozatok tárgyalását és megállapítását egy e czélra választandó kisebb bizottsághoz fogja utasítani. Az erdélyiirodalmi társaság i. é. márczius havi felolvasó ülését ápr. 10-én (vasárnap) d. e. 11 órakor tartja meg a kereskedelmi akadémia dísztermében. A felolvasások rendje a következő: 1. Ferencsi Zoltán a gyermekek Shakespeare tragédiáiban. 2. Szász Béla költemény. 3. Hegyesi Vilmos elbeszélés. 4. E. Kovács Gyula költemények. — Comenius ünnep, Az ev. ref. collegium tanári kara és önképzőköre Comenius Amos János, a hírneves paedagogus emlékére emlékünnepélyt rendezett, ma d. e. 10 órakor, melyen a kollégiumi elöljáróság és több igazgató tanácsos is jelen volt. Az ünnepélyt a koll. énekkar nyitotta meg. Következett utána Parádi Kálmán coll. paedagogusnak fenkölt, magvas emlékbeszéde. Utána Boér Elek VIII. g. o. t. szavalt sikerülten egy részletet Petőfi „ Apostoláéból. Végül újból énekelt a coll. dalárda, a ezzel a jól szikerült ünnepély d. e. fél 12-kor véget ért. — Meghívó. A kolozsvári jótékony nőegylet i. u. ápr. hó 9-én délután 4 órakor választmányi gyűlést tart özv. br. Bánffy Albertné elnöklete alatt,melyre a tagokat tisztelettel meghívja Fekete Béla titkár. Főtárgy : Választmányi tagok választása az 1889. választott tagok helyett. A választmányból kilépnek: Rubin Károlyné, Br. Bánffy Dánielné, Bogdán Istvánná, Bokros Ádámné, Csiky Teréz, Fejér Mártonná, Dr. Groisz Gusztávné, Hutflesz Károlyné, Inczédi Sámuelné, Br. Kemény Gézáné, gr. Lázár Miklósné, Szász Domokosné, Tamási Bogdánná, Wass Julia, dr. Wesselényi Istvánná. — Vitás ablakrács*. Szóba jött és a szerkesztőségünkbe írásban is beküldötték, hogy a Kolozsvártt a hiduterában épülő posta és távirda palotánál a földszinti ablakokra helyezett rácsok, melyek nagyon emlékeztetnek a kaszárnya ablakok rácsaira, egy ily impozáns palotának egyáltalán nem válnak díszére. Erre nézve több szakértő nyilatkozott így, mások pedig úgy vélekedtek, hogy tervszerűleg a legújabb építészeti igényeknek megfelelnek ezek a rácsok. Mi tehát kiírjuk a különböző véleményeket, had mérlegelje azokat az építő bizottság. — Ital eset. Tegnap este 8 órakor özv. H. J.-né egy magas lépcsőről, külmonostor-utczai lakásán oly szerencsétlenül esett le, hogy főleg fején, arczán, de teste ní részein is tetemes sérüléseket szenvedett. A mentőállomás értesittetvén, Dombi Józi és Ime ez Domokos mentők azonnal kivonultak és a sérült nőt a szükséges orvosi segélyben részesítették. — Színház. Közepes sikerrel kötepes számú közönség előtt adták tegnap , kolozsvári színpadon aSevillai borbélyt, Rossini 3 felvonásos vígoperáját. Zenekar és kar között többször kitört a független hajlam, nem igen akartak együtt és egymással összhangzóan működni, amit a kzönség nem vtt épen jó néven. Kikly Klárkinek egy gyönyörű csokrot nyújtottak, és Pusztai Béla keltettek legélénkebb hangulatot a darabban, amely fél 10 óra előtt már szerencsésen végett ért. Olj világítás. A kolozsvári színhéz nézőterén a páholyok két sor lámpája új világító készülékkel lett felszerelve néhány nappal ezelőtt. E készülék, mint mondják, platina sodrony hálón vezeti keresztül a lángot, amely izzásba lő, s a lámpáknak sárgás fénye helyett zöldes fehér fénye . Ugyanilyen lámpákkal világítanak Kolozsvárott több üzletben is. — Maramon János kiváló népzenészünk, ki huzamosabb ideig beteg volt, teljesen felgyógyult, zenekarát egészen újon is szervezte. Debreczenből szerződtetett zenészeket, akikkel most olyan zenekara van, hogy a versenyt bármelyik bandával kiállja. Holnap mutatja be uj zenekarát a ,Központ, szállodádban. — A*újvilág“ czimü kerti helyiség, mely egypár évig zárva volt, újra megnyílik vasárnap. Nagy Ferdinand jóhirü vendéglős vette azt több évre bérbe s azt most újonnan berendezve a közönség használatán vasárnap megnyitja. — Házihangverseny. Vasárnap a vigadó nagytermében házi hangversenyt rendez a kolozsvári zene-conservatórium s következő műsorral: 1 Onslow. Zongora ötös (ap 76) ,Largó, allegro, Scherzó Romanzi, Allegró, Amimate, Solti Katicza zongora,özv. Ruzitska Béláné (heg.) Kovács Kálmán (viola) Tomházi Jakab (cella) Dr. Gámán József (ezterbassa). 2. Mozart, Anna ,Don Juan a dalműből. Énekli: Schif Etel a nemzeti színház tagja. 3. Beethoven. Simfonia (Budur.) Adagio, Allegro, Adagio, Mesmettó, Allegro, Finale, zenekara. Kezdete este 7 órakor. — Orvosok honoráriuma. Falu is, városon is, Kolozsváron is, másutt is sok gondot ad az orvosokat megillető honorárium a közönségnek is, a ki fizeti, vagy néha kellene, hogy fizesse, az orvosnak is, aki a honoráriumot megkapja, vagy legalább meg kellene, hogy kapja. Többnyire nincs megelégedve, , sem az egyik, sem másik fél. A pacziens is sokáig betegeskedett, s ezalatt üzlete, vagy hivatala hátramaaradt, emiatt elégedetlen sí orvossal és vagy nem tud fizetni vagy pedig soványan és rosz kedvvel fizet ha pedig róövid idő alatt meggyógyította az orvos, abban az esetben sajnálja tőle a honoráriumot A rövidet hol az orvosok húzzák, hol a ps* cziens. Többször azonban az orvos honorá riuma marad feledésben. Ebben a tekintetre praktikusok a kínaiak. Ott az egészségi ELLENZÉK (32?) igével az előadott esetben botrányos könynyelmiséggel visszaélt. Április 1.