Ellenzék, 1906. január-június (27. évfolyam, 1-146. szám)

1906-03-15 / 60. szám

1906. MÁRCIUS 15. Brázay Zoltán nyílt levele. Brázay Zoltán az ilyefalvi kerület volt kép­­nyílt levélben számol be választóinak a közelmúlt politikai eseményéről. Levelében feltét­­i«» és bátran vallott hive a szabad, független mag­gyarország eszméjének. Fölteszi, hogy kerületé­ben egyetlen választó sincs, a­ki nem az, a­mi­nek lennie kell: „magyar ember - magyar párti“.­­ Kitér erős, markáns vonásokkal a politikai ka­landorok üzérkedésére, a gyászmagyarok mindenre való kaphatóságára, de mindezek dacára rendület­lenül hiszi, hogy az új Magyarország megszüle­tése csak rövid idők kérdése. Elítéli a köpenyeg­­forgalást, a nagyképűsködést, s elveit a követke­zőkben construálja: szüksége van a nemzetnek erkölcsi regenerációra, anyagi megerősödésre, s annak a legszélesebb rétegekben való terjesztésére, magyar külképviseletre, az önálló magyar hadse­regre mindenek fülött az egyedül boldogító por­nónál unióra. Levelét lelkes és bá­orító hangon végezve, kéri választóinak ezutánra is jóakaratát. Ha valóban szeretjük hazánkat, ám valóban szivőnkön hordozzuk nemzeti jóllétünk­kel virágzását, akkor kötelességünk szükségle­teinket itthon beszerezni ! LEVÉL. A brassói tv. ref. egyháztanáca. Brassó, márc. 14. Folyó hó 12 én téli vallásos estélyének zára­dékául igen szép ünnepélyt tartott március 15 iki jelleggel, a gyűli­k­zet nagyré­mében, a következő műsorral: 1. Szó: t (u­isonó). 2. Megnyitó beszédet mondott Pécsy Árpád le. e.­z. 3. Az ifjús­ági ének­kar éi­nekelte: „Kitárom reszkető karom“. Ábrányi „Márciusi eskü“ Sz. Freund Re­zső VIII. o. 5. Kuruo Dilok, előadta az ifjúság vonóskara. 6. Ünnepi be­szédet mondott: Koós Ernő VIII. o. 7. „Tavasz elmúlt, énekelte az ifjúsági dalkar. 8. Egy pondol­it bánt engemet, szavalta Székely Sándor VIII. o. 9. Hymnus, énekelte a közönség. A családias jellegű szép ünnepélyen nagy közön­­ség vett részt és a szép műsor lelkes hangulatot keltett minden jel­­levézben. Már tizedik éve, hogy a brassói egyház ilyen lélekemelő módon rekeszti be vallásos estélyeit, mintegy jelezve ezzel is, hogy az igazi v­alásosság és hazafiság ugynazon lelkierődőből indulnak ki. Elismerés illeti a neme­s munkálkodásért a fogékony lelkületű egyháztaná­­csot és a buzgó pásztort, aki élővizek mellett vezeti nyáját. Egyleti élet. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egye­sülés Kolozsvári Kerületének választmánya 1996. évi március hó 18 án (vasárnap) délelőtt fél 11 órakor a Kolozsvári Kereskedők és Kereskedő­­ifjak közhelyiségében ülést tart, melyre a választ­mány tagjai tisztelettel meghivatnak. Vármegyei közgyűlés. Tegnap délután három órakor tartotta meg Kolozsvármegye rendkívüli közgyűlését igen nagy érdeklődés mellett. A tárgysorozat első pontja a kormánybiztos kinevezéséről szólott. A közgyű­lés tudomásul vette gróf Csáki Zsigmondnak miniszteri biztosi kiküldetését, de a megbizatá­son túlmenő bárminő tevékenysége ellen tilta­kozik. Ezután a belügyminiszter leiratát vették tárgyalás alá, mely a tör­vény hatóság ellenálló határozataira mintegy fenyegetésül küldött le a kormány belügyi ügyvivője. A közgyűlés az ál­landó választmány határozata értelmében ki­mondd, hogy a reszisztáló határozatait fenn­tartja tovább is. A törvény­hatósági átiratokat ugy­­a Í­t Szandm­sár várm­eyének a 10 évi házosztály julőmente­ssé­gének 20 évi leendő kiterj­esztése iránti határozatot, Szeged Kolozsvár városnak valamint Szolnok Doboka és Zalavármegyék át­­ir.itait a kereskedelmi szerződések ellen, Győr ELLEnKK vármegye átiratát az alkotmány­védelem tárgyá­ban, Pozsonyvármegye átiratát az országgyűlés alkotmánnyellenes feloszlatása tárgyában, Zala­­vármegye átiratát a mezőgazdasági munkás szike-ek megakadályozása tárgyában pártolólag tudomásul vették. A községi ügyek tárgyalása után egyesek kérésére került a sor, melyek között első helyen volt a tisztviselők nyugdíjazás iránti kérelme. Az állandó választmány a szervezeti szabályrendelet 17 §-ának 3 pontja alapján, mely rész így szól: „A szolgálatnak oly helybenhagyása, melyre a köz­gyűlés beleegyezését a nyugdíjazás fenntartása és biztosítása mellett akár előlegesen, akár utólago­san megadta,“ — elfogadta a tisztviselők nyug­díjazás iránti kérelmét és ehhez tegnap Albrecht Lajos ügyvéd és báró Bái­ffy Miklós törvényha­tósági tagok és Pávlik Sándor aljegyző hozzászó­lása után a közgyűlés is hozzájárult. Több kisebb kérelem után a közgyűlés véget ért. A közgyűlés után Dózsa Endre alispán bizal­mas természetű­ érteke­zletre hívta össze a tisztvi­selőket, ti ezen a rövid ideig tartó értekezleten kimondták a tisztviselők, hogy a katonai behívó­kat kézbesítik, az újoncok számára a belépési nyi­latkozatokat kiadják és az önkéntesen befizetett adókat elfogadják, négy reggeli Lp úgy hozza ezt a határozatot, mint ha ez tisztikar ellenállásának telje­s leszerelése volna. Hibáztatja Dózsa Endre alispánt, m­int ki erre a lépésre bírta a tisztvise­lőket. A lap szerint már suhancokká váltak a megyei tisztviselők s vége lesz minden ellenállás­nak a vármegyén. Pedig nem így áll a dolog. A közgyűlés szabad kezet engedett tegnap a tiszt­viselőknek saját belátásuk szerint való cselekvésre, mert belátta, hogy ha eltávoznak helyeikről a tiszt­viselők ez nagyobb veszedelmet fog jelenteni a vármegyére így, mintha szabad kezet engernek nekik a belátásuk szénül való cselekvésre. .Ilire való a „Kirakati Védőtábla“ ? Ciarauriát­­ nyújt K It­/.af inil­vánurió kwziinségnek az­­iránt,­­ hogy az illető kereskedésben Siaxai áru címen, nem fognak idegen árut vásárolni! 3 Március 15. Kolozsvár, márc. 15. A magyar nemzet legszebb ünnepe március 16-'ke. A gondolat szabadság, a nagy egyet­lőség, testvéris­ég ünnepe. Olyat­,­­ mint egy tavaszi álom, jön a virágnyilassal, s a kizöldü­lő kikelettel. Halljuk a Petőfi : „Talpra m­agyar* jár, m­gelevenül a Jókai ifjúsága. S a többieké is, mind, a­kik e­­ nemzet élettavaszában éltek és alkottak. Látjuk Kossuth Lajos sugáralakját, izzó szemét. Mintha a hangja is megcsendül­ne. A rája való emlékezés oly erős, nem is emlék tan, valóság, mert az ő szive dobo­gását halljuk a nagy események rajzában, az ő gondolatait sejtjük a mai nemzeti élet tarajos hullámain. Emlékezzünk, ünnepeljünk. A magyar nemzet ismét olyan idők előtt áll, hogy szüksége van a reménységre, hitre, elszánt­ságra. Ne csendesülön el egy szó, melyet nem melegít át a lélek belső kisugárzása. Ne parádézzon a retorika, mert a nagy, nemes indulatok sohasem piperézik fel ma­gukat selyem gyerek módjára. A­ki őszinte tud lenni, annak nincs szüksége lárvára. Legyen egy ünnep, mikor legkevesebb sze­rephez jut a külsőség, mikor a lelkek egy­formán csak nagyok, bensőségesek, igazak, elragadók tudnak lenni. Petőfi és Kossuth szelleme, ti lengessétek meg a honfiúi lo­bogó szárnyát. Kolozsvár városának mai napja az ün­nepségek brilliáns láncolata. Minden iskola díszterme megtelt áhitatos, szent eszmék szeretetétől áthatott lelkű emberekkel. A kora délelőtti óráktól elkezdve, nem volt egy pil­lanat, melyben valahol ne áldoztak volna a hazaszeretet legszebb eszményképének. És ahány hang külső formát talált, annyi fel­­leg, bánatos borongás takarta el a tiszta, örömteljes kilátást, mely üdvöt, boldogságot, megnyugvást igér a szegény, ellenségeitől és felbérelt mostoha fiaitól agyon kínzott hazának. De nem szabad csüggedni. „Fel­virrad még valaha“, mondták a Rákóczi kurucai. A magyar nemzet mindig küzdött alkotmányáért, de minden küzdelem után jobb volt a dolga, mint a küzdelem meg­indítása előtt . . .* Isteni t­iszt­eletek. A lőtéri templomban ma reggel 9 órakor szent mise volt a hazáért. Dr. Kászonyi Alajos plébános helyettes mondta nagy segédlettel. Nagyhatású ha­zafias szellemű beszédet mondott dr. Szekeres Jó­zsef, szentpéteri plébános. Az isteni tiszteletet az egyetemi ifjúság felké­résére rendezték. Az egyetemi tanárok az első padsorokban foglaltak helyet s megjelentek : Dr. Szabó Dénes rektor, dr. Lukáts Adolf, dr. Buday Kálmán, dr. Schilling Lajos és dr. Richter Aladár dékánosok, dr. Apáthy István, dr. Hoór Károly, dr. Kossuthány Ignác, dr. Lechner Károly, dr. Löte József, dr. Márki Sándor, dr. Moldovan Gergely s még többen tanárok. A hazafiságtól izzó szent beszédből álljanak itt a következők : „Jézus Krisztus egész életében csak egyszer sirt, egyszer könnyezett, midőn hazájának, Jeru­zsálemnek pusztulását jövendölte meg húsvét ün­nepén Jeruzsálembe való bevonuláskor. — Vájjon nem sírhatunk, könyezhetünk , mi is akkor, mi­dőn hazánk egén sötét l­l­ik tornyosulnak? Sír­hatunk, kisereghetünk Jeremiással, de c­ függed mink nem szabad, mert tudjuk a történelemből, hogy valahánykor hazánk nagy veszélyben volt, mindig közd volt Isten segítsége. Beszédének második részében a honoze.­etet­­nek és a vallásosságnak párosulásáról szólott fel­hívta az ifjú ágot, mint akik a közel jövőben a haza tért..1­elmét csinálni fogják, hogy a szilárd karakterrel, edzett lélekkel vallásossá­ggal párosult igaz hazafisággal fel­kegy­verkezve bátran nézzenek a jövő elé, mert velünk a magyarok Istene, s ha Isten velünk, ki ellenünk?! Beszédét a következő régi magyar évekkel fejezte be: Áldd meg országunkat, Mi magyar hazánkat, Vezéreljed jóra jv mi királyunkat­­“ A beszéd után f­uhangzott a kóruson a ma­gyar nemzet szent éneke, az „I­gen áldd meg a magyart“, melyet a közönség együtt énekelt a karral. A kóruson a Szent Imre Egylet dalkara régi egyházi, magyar dalokat adott elő. Az isteni tiszte­­leten részt vett az egyetemi ifjuság s óriási számú közönség. Az ev. ref. egyházakban is imákat küldtek a magyarok Istenéhez. Rendes, ünnepi isteni tisztele­­tet tartottak és hazafias beszédeket mondottak a négy ev. ref. templomban. A magyar­ utcai tem­plomban Irsay József mondott könnyeket kicsaló, gyönyörű i­rály a hazáért. A Farkas utcai templom­ban Herepey Gergely esperes, a Ferencz József­­úti templomban Benedek Árpád, a monostori úti egyházban Fosztó Dénes tartottak lendületes, ma­gyar lélekből feltörő beszédeket. A templomokban nagy közönség jelent meg. A Mátyás király téren. A Mátyás király­ téren, az igazságos szobra előtt állandóan az egyetemi ifjúság ünnepel. Más­kor aranyos napsugárban fürdött a Szentmihály­­templomban keresztje, s a tavaszi, felébredt áju­­lás bája, illata keringett a felirhel­yült levegőben. Napfény a hatalmas téren, az emberi szívekben, rügyező fán, a járók z­sendülő platánjain. Ma óriási fehér lepel burkolta be a tereket. Vakító fehérség mindenütt. Az égen hosszú, uszályos barna felhők, hűvös szellő rázza, bonja a felségpárnit­at, s be­lőlük omlik, bomlik, szakadva hűl a márciusi hó.. . Azért a közönség nem maradt otthon. Az órási tér közepét, a szobor környezetét sűrű tömött so­rokban lepte el a lelkes publikum. Az egypterai ifjúság a templomból jött, fász­­lók alatt. Elől fekete magyar ruhás ifjak csörget­ték kardjaikat. C­ikai Gyuri hires ha­zája játszta Rákóczi-utca 10. szám alatti villa emeleti része, 5 lak-, 1 fürdő­szoba, konyha, kamara, padlás, pince, baromfi-udvar, fatartó szinek. Értekezhetni a földszinten a tulajdonosnál. 70 33-*

Next