Ellenzék, 1909. január-június (30. évfolyam, 5-143. szám)

1909-01-11 / 5. szám

2 A balkáni bonyodalom. A szerb izgatás. Az angol sajtó nagyon élénken tiltakozik az ellen, mintha Anglia szítaná a Balkánon az elégedet-t­lenséget és zavarokat. Ez a tagadás azonban a té­nyek ellen nagyon keveset használ annál kevésbbé, mert Szerbiának folytonos okvetetlenkedését, a szerb bandák garázdálkodását másra nem lehet magyarázni. Tudósításaink a következők: Szerb vakmerőség. Szrebrnicából jelentik, hogy egy csendőrőrjá­­ratra szerdán a Brutunac-Fakovic közti úton a szerb partról rálőttek, mire az őrjárat viszonozta. Tárgyalások Törökországgal. Őrgróf Pallavicini osztrák-magyar nagykövet a Bejram ünnepségek elmúlása után a tárgyalásokat a nagyvezérrel ismét megkezdte és az új instrukciók alapján Kiami O­basának a következő instrukciókat tette: Ausztria-Magyarország fentartja propozícióit egy kereskedelmi szerződés megkötését illetőleg, amire nézve előre megadja beleegyezését a török vámoknak ll°/o-ról 15%-ra való emeléséhez és bi­zonyos monopóliumok bevezetéséhez. Vonatkozással Törökország azon ismételten hangoztatott kívánsá­gára, hogy Bosznia feletti szuverenitási jogainak megszüntetéséért pénzügyi kárpótlást kapjon. Török készülődés: Konstantinápolyból jelentik. A belügyminisz­ter elrendelte, hogy a koszovói villajet határán erő­dítéseket építsenek. Eddig már nyolc zászlóalj ment el oda. A bojkott. Konstantinápolyból török kereskedők bizott­sága érkezett ide, akik az itteni gyárosokkal keres­kedelmi viszonyba akarnak lépni, hogy ne legyenek többé osztrák és magyar árura ráutalva. Új szerb küldöttség. Belgrádi jelentések szerint a szerb kormány elhatározta, hogy Protics Sztojan vezetésével új külön bizottságot meneszt Szentpétervárra, esetleg London­ba és Párisba is. A román iskolák felírásai. Brassó megye tan­­felügyelője elrendelte, hogy a román iskolák felírá­saiból a „román" szó töröltessék és a felírás igy hangozzék: „Görögkeleti felekezeti elemi­­iskola." A román lapok eme rendelet miatt most nagy zajt csapnak és azt állítják, hogy ez az egyházi autonó­mia megsértéset­lenség a régi jó mód után. S mindez miért ? a szakszervezetért, melyet a Jakjab urak irányítanak ! * Telnek a nyomdák, napról-napra érkeznek a szervezetlen munkások- Eddig is mintegy 30-an ér­keztek. S minden idegen munkás nem puszta idő­töltésből hagyta el régi kondícióját. A legkényesebb helyzete mindenesetre a nyomdavezetőknek van, akiknek a kedvéért nem fognak tömegesen nyom­dákat felállítani, meg a berakó leányoknak, akik, mivel el sem mehetnek a városról, és így most már mehetnek szobalányoknak, ha ugyan beveszi valaki. Az a reménység hiú reménység, hogy a sztrájkoló nyomda munkások kapnak más helyi al­kalmazást, mert a Vidéki Nyomdatulajdonosok Or­szágos Szövetségének szegedi irodája gondoskodik róla, hogy a kolozsvári sztrájkoló nyomdamunká­sok lehetőleg sehol az országban ne kapjanak al­kalmazást És ez fog is sikerülni! ** * Az „Ellenzék“ nyomdájában rendesen, zavar­talanul folyik a munka. Az új nyomdavezető Polónyi Albert, aki Szatmáron az Iparos lapot is szerkesz­tette, három új szedővel szorgalmasan dolgozik, úgy, hogy a közönségnek bizonyosan nem lesz oka a panaszra. Maga az Ellenzék is arra törekedik, hogy a múlt hét zavaros viszonyaiból, hibáján kívül eredő hiányokat lehetőleg minden irányban pótolja. Kolozsvár, jan. 11. A sztrájk kulisszái mögül. Hogy is áll a sztrájk ? Mint a derült égből jövő villámcsapás, úgy érte a kolozsvári nyomdamunkásokat az az ered­mény, amely a jogtalan sztrájkból keletkezett. A kolozsvári nyomdatulajdonosok annyira méltányo­sak voltak a nyomdavezetőikkel szemben, hogy a múlt szombat délutánig gondolkodási időt adtak arra, hogy megmaradnak-e kenyéradóik mellett, vagy pedig a szakszervezettel tartanak ? A nyomda­­vezetők rengeteg tanácskozás után egy kivételével kijelentették, hogy szervezetlen munkásokkal nem dolgoznak. Ennek folytán tehát a munkaadók ki­adták az ultimátumot a nyomdavezetőknek, akiket rabjaivá tett a szakszervezeti kényszerhatalom, s akik most abban a kellemetlen helyzetben vannak, hogy esetleg jó ideig még kondíciót sem kapnak. * A sztrájkoló nyomdamunkások, akik a szak­­szervezetbe vetett reménységgel néznek a kétes jö­vőbe, keserves csalódásra ébredtek a tegnapelőtt. A régi jó heti fizetések ugyanis elmaradtak, a 15— 15 koronával kellett beérnie minden szedőnek, aki eddig 35—40 koronával sietett haza minden szom­baton. A segédmunkások még kevesebbet kaptak. Itt az újesztendő, házbérnegyed, kenyér kell, ruha kell, szóval élni kell, és 15 koronából megélni, egy családnak nemcsak hogy művészet, de — lehetet- HoroSz $$ Kapás" nőidivat-üzlet Kolozsvár, Mátyás király­ tér 19. sz. 950 TELEFON 649. INTERURBAN. 49—200 Nagy farsangi vásár Blonzselymek, ruhaszövetek, bar­ehet oh, muff­oh, boák, ■I NAGYKENDŐK, ZSEBKENDŐK. ■■ Az igen tisztelt hölgyközönség figyelmét felhívjuk fenti cikkekre; csak e­sőrendü áruk kerülnek eladásra jutányos olcsó árakban. ELLENZÉK 1909. JANUÁRIUS 11. Rendes munkában. Köszönet a nagyközönséghez! A kolozsvári nyomdatulajdonosoknak a nyom­dász szakszervezettel folytatott küzdelme azzal az eredménynyel végződött egyelőre, hogy a jogtalan sztrájk miatt kizárt kolozsvári nyomda munkások helyett szervezetlen munkások állottak be és igy, ha egyelőre nem is egész terjedelemben, a lapok ezután rendesen fognak megjelenni s rövid időn belül sikerülni fog egészen pótolni a régi személy­zetet az összes nyomdákban. Hát ez, akárhogyan nézze bárki a dolgokat, győzelem. Olyan győzelem, a­mely óriási rést ütött a hatalmában felfuvalko­­dott szakszervezet bevehetetlennek hitt bástyáin, a­mely magában hordja a végleges, a letagadhatatlan, nagy nemzeti érdekkel bíró győzelem csíráit. Ennek a győzelemnek kivívásában azonban ki­váló segítségünkre volt a nagy közönség, amely az ügy fontosságához méltó érdeklődéssel, sőt lel­kesedéssel kísérte a mozgalmat, s épen azért szük­séges és kedves kötelességet teljesítünk, a­mikor ennek a lelkes nagyközönségnek e helyen is hálás köszönetet mondunk azért a páratlanul megnyilvá­nuló meleg rokonszenvért, melylyel igazságos küz­delmünket kisérte s velünk együtt átérezte ennek a harcznak fontosságát, és előre belátta áldásos ered­ményeit ! Ez a rokonszenv bátorít minket a további küzdelemre is. Mert küzdelem ígérkezik még, amely, ha az ügynek nem is fog ártani, de szembe kell vele nézni. S a nagyközönségnek e válságos időkben ta­pasztalt jó akarata a legszigorúbb ítélet azokra, a­kik ennek a harcznak csóváit a kedélyek gyúlékony anyagába dobták. Erősen hisszük, hogy nem ma­radnak büntetlenül e derék legények sem, és a tár­sadalom fog módot találni arra, hogy ellenszenvét velük szemben kézzelfoghatólag is kimutassa ! Fegyeres rablók a tanyán. Aki megmozdul, halál fia! Az utóbbi hetek országos szenzációt keltő izgalmas rablótámadásai ismé­tlődtek meg, bár kisebb kiadásban, de nem kevesebb vakmerőséggel telítve tegnapelőtt a közeli Hajdusámsonban. Hajdusámson határában van a Pálfi-tanya. Itt lakik családjával Adler Bernát földbérlő.­­ Tegnap­előtt mikor Adler Bernát s családja már nyugalomra tért, úgy fél tizenkét óra tájban két állig fel­fegyverkezett alak rántotta fel az ajtót és az álmuk­ból felriadó lakokra rákiálltottak. — Aki megmozdul, a halál fia. A szobában a többek között ott volt Adler Bernát 16 éves Hermann nevű fia és 22 éves leánya, férjezett Deutch Ferencné. Ezek amint felriadtak, megismerték a rablókat kik már többször jártak a tanyán és nevén szólították őket, hogy csak ne csináljanak valami őrültséget. A rablók erre szörnyen megriadtak. Egyikük már a szakrények kifosztásához fogott, de hirtelen abba­hagyta a dolgot, lekapta válláról a vadász­­fegyvert, készter belelőtt a szötétségbe és társával elmenekült, anélkül, hogy valamit el­vittek volna. A lövések szerencsére senkiben kárt nem tettek. A megtámadott Család rendkívüli izgatottságban töltötte az éjszaka. Reggelre kelve azonnal jelentést tettek a csendőrségnek s megmondták, hogy kik­ben gyanítják az éjszakai támadókat. A nyomdatulajdonosok harcza. Bukik a szakszervezet. Megkerültek az inasok. A kolozsvári nyomdatulajdonosok jogos és becsületes harcza, melyet nem a nyo­mamunkások, hanem a terrorizáló, munkást és munkaadót kihasználó szakszervezet ellen folytatnak, mindinkább közele­dik a győzelem felé. A nemzetközi vezérek taná­csára és útmutatására a nyomdamunkások mindent megtettek, hogy a nyomdatulajdonosoknak ez a ne­mes és a nagyközönség által nagy szinpátiával ki­sért harcza fiaskóval végződjék, de minden kísérle­tük, cselvetésük dugába dőlt. Ma, midőn a küzde­lem második hetébe léptünk, örömmel írhatjuk meg, hogy minden nyomdában a rendes üzem napról-napra erősödik és helyreáll. A dolgozni, a munkaadókkal egyetértésben munkálkodni akaró nyomdamunkások mind nagyobb számban érkeznek meg s egy pár nap múlva semmi akadály sem lesz, hogy a ko­lozsvári nyomdák rendes üzeme helyreálljon. A félre­vezetett nyomdamunkások bekezdik látni, miszerint nem érdemes azért önönmagukat és családjukat a nélkülözésnek és nyomornak kitenni, hogy to­vábbra is a munkás keserves keresményéből adót szedő szervezet tagjai maradhassanak s ezért többek­ben a hajlandóság mutatkozik a munkát újra meg­kezdeni. A sztrájknak egyik epizódja a tanoncz­­szöktetés is balul ütött ki a nyomdamunkásokra nézve. Ugyanis, hogy a nyomdatulajdonosok jogos harczukban megtörjék, e hó 2-án, tehát másnap, midőn a nyomdatulajdonosok a nyomdamunkásokat kizárták, egy úgynevezett szervezőbizottság az ebé­delni hazamenő inasokat elfogta az utczán és ko­csira rakva, ismeretlen helyre szállították őket. A nyomdatulajdonosok azonnal panaszt tettek a rendőrségen, hol meg is indult a nyomozás, de a tanonczokat sehol sem lehetett megtalálni. Még a tanonczok szülei maguk sem tudták hová szállították el a gyermekeiket. Tegnapelőtt az a hír jött a rendőrségre, hogy a Torda-Tur mellett lévő hármas vendéglőbe vannak elszállásolva. Ezen hírre a rendőrségről azonnal Neviczky fogal­mazó két polgári rendőrrel a helyszínére utazott, de itt a tanonczokat nem találták meg. Szombaton a nyomozás, az tanoncokat seho. ---- ------------------------------ _ „véletlen“ az elrejtett tanonczok után végre is szom­baton délután nyomra vezetett. Ugyanis Rimóczy bűnügyi rendőrkapitány, mint vadászni ment az Árpád-csúcsi bükk-erdőbe vadászás közben betért az Árpád-csúcson lévő vendéglőbe s ott szóba eresz­kedett a vendéglőssel. — Hogy megy az üzlet — kérdezte Rimóczy. — Bizony nagyon rosszul — mondotta a ven­déglős s egy árva lélek se jár erre most. Ámde Rimóczy nem azért bűnügyi kapitány, hogy mindent elhigyjen. Mivel gyanús volt neki a vendégszobák befüggönyözése s az a halk zaj, a mely onnan kijött, távozása közben a függöny nyí­lása között benézett az egyik vendégszobába s nagy meglepetésére látta, hogy azok a nagyon keresett tanonc­ok vannak ott. Rimóczy azonnal bejött Ko­lozsvárra és intézkedett, hogy a tanoncokat elfog­ják. Mivel tartott attól, hogy nappal a rendőrök közeledésére a fiuk elfuthatnak, éjjel két órakor küldött öt lovasrendőrt az Árpád-csucsi vendéglőbe, hol a tanonczok épen javában aludtak. A rendőrök felköltötték őket s a kilencz ta­­nonczot örmény Károly és Weisz Manó szedő­munkásokkal együtt, kik a felügyelő-bizottság napos felügyelői voltak, bekísérték a rendőrségre. Itt a kihallgatás során elmondották a tanon­czok, hogy nyomdászmunkások szöktették el és azok akaratuk ellenére fogva tartották. Örmény Károly és Weisz Manó szintén beismerték, hogy a tanon­czokat a szervező­bizottság helyezte el az Árpád­­csucsi vendéglőbe. Kihallgatás után a tanonczokat polgári rendőrök vitték haza és a szülők szigorú felelőssége mellett otthon hagyták. A jegyzőköny­vet még ma áttették a kir. ügyészséghez, mely a bűnös tanoncz szöktetőkkel szemben a legszigo­rúbban fog eljárni. Ebből kifolyólag ma vagy hol­nap nagyobb letartóztatások lesznek. Természetes, hogy a nyomda-munkások között óriási konsterná­­cziót keltett a tanonczok elfogatása s ügyük vesztét látva, már-már hajlandók a kiszipolyozó szakszer­vezetet és annak élősködő munkás-vezéreit ott­hagyni. A kizárt nyomda-munkások nagyon el van­nak keseredve Klein Jakab ellen, ki ugyszólva bele­ugratta őket abba az egynapos sztrájkba, amely a kizárásukat vonta maga után. Hátha amire elvannak

Next