Ellenzék, 1921. április (42. évfolyam, 63-77. szám)

1921-04-16 / 77. szám

ILLESZEK Mit suit a városi luxus-adó (Logál tod.) A városi luxus-adó, miután a belügyi resszort jóváhagyta a vonatkozó szabályrendeletet, május 1-én életbe lép. A végrehajtási utasítás szerint a kereskedőknek már meg kell kezdeniük a raktáraikon lévő luxus-adó alá eső cikkek leltározását. A leltárt meghatározott időn belül be kell terjeszteniük a városi hatósághoz Éppen ezért szükségesnek tartjuk ismertetni azt, hogy milyen cikkek esnek luxusadó alá. A 20 százalékos luxusadó alá esnek: 1. Valódi ős műgyöngyök, akár önmagukban vagy pedig valami nem szemben foglalva. 2. Drága a övék és ezek művészi utánza, önmagukban vagy pedig nemes fémben fogalvá. Arany, ezüst és platina, avagy ezen anyagokból készült gyártmányok. Ékszerek és аз ékszeripar egyéb termékei tekintet nélkül fra, hogy ezek valódiak vagy vonzetok. Nemesfémből készült evőkészletek. Az összes szőrmék, A nem finom szőrme-cikkek (kecske, macska, bárány juh, bere, ég) kivételével. Élő vadállatok, luxus- és vadászkutyák. 10 százalékos luxus-adó alá esnek fényezett kocsik, tapéták, fügönyöse méteren két 200 leján krill. Ruhák, szövetek, boák, plüek és ehhez hasonló iparcikkek, amennyiben ezek egészben vagy részben szőrmével, csipkével, brokáttal, selyemmel s plüssel vannak bélelve, ha méterenként 400 lejnél többe kerülnek Hilaslovak, versenyparipák, pontul és az ezek részére készített szerszámok. Diszfogatok, élő madarak, termiszes és művirágok, exotikus dísznövények és füvek Parfümök és parfüm-esszenciák, kölni víz és híjvizek, kozmetikai eszközök és britantin-krém. 5%-os luxus-adó alá esnek. Díszműáruk, ha értékük 100 lejt meghalad. Gyöngék, függők, karkötők, szivar és cigaretta tárcák, ridikülok, pénztárcák, fésűk, zsebkések, festmények, szobrok, rajzok, reprodulációk, ha értékük 500 lejt meghalad és kereskedők adják el. Kép és tükör rámák bármilyen anyagból, ha nem belföldi fából készültek. Könyvkötészeti munkák, könyvek, albumok, skatulyák, ha ezek bőrből selyemből, plüssből és bársonybe készültek. Különleges papírra nyomott könyvek. Kisebb számban megjelent könyvek vagy a szerző általáírt különleges példányok. Minden nemű hangszer 2000 Ízjen felül, zongorák és cimbalmok 10 ezer lej er felül. Csipkék, tekintet nélkül arr , hogy régiek vagy újak. Bátorok kész művészi berendezések, és ezek értékes anyagból avagy mocketból, bársonyból, csipkéből, broká’ból és bron?ból lettek előállítva. Botok, esernyők, böröndök, utazókosarek , ezek toalett és evőeszközökkel vannak ellátva vagy krokodil bőrből valók. Az összes optika cikkek, a pipaszemet kivéve. Színes üvegek, tükrök 100 lejen felül, lámpák, csillárok 1000 lejen felül, játékok 100 lejen felül Továbbá fagylalt, krém, parfait, pástétom, bonbon és butelit.S borok. Manikür és pedikükészletek. Egy manifcürözés vagy pedikürözés utn 2 lej luxus-adó fizetendő A Kereske leírni és barbamin* előterjeszté SS ?1 él a kereskedelmi minisztériumhoz a luxusadó behozatala ellen, amely nem csak súlyosan veszélyezteti a kereskedők exisztrnciójét, hanem egyúttal azt fogja eredményezni, hogy Kolosvár Románia egyik legdrágább városa lesz. A memorandumban különösen az fogják kifogásolni, hogy az egyedi Kolossvár területére éetbe léptetett luxusadó nemcsak a külföldi esimortáit, hanm a belföldről előállott párcikk ket is kierjed. Ezért аkozsvári ipar fejlődésére is bénitólag égyetni. Az idegen írta: Berkes Imre Abban, hogy Sir Pál nem akart dolgozni, tulajdonképen a világ volt hibás, nem Sir Pál. Az ember azzá alakul, amivé a környezete teszi, — gondolta Pál „és bár ez a filozófiai felfogás kissé önkényes volt, ezen az útán indult neki az életnek. Meg kell állapítani, hogy ez az út nem volt forró csókokkal és főleg nem volt kenyérrel kirakva. De az ember nekivág valaminek, a környezet, a nyomor, a gonoszság vagy mindezeknél rosszabb örvény, a szerelem kergette bár, — egyre megy, az útról nehéz visszatérni, de elesni rajta annál könnyebb. — Én nem fogok elesni, — mondogattamagában Sir Pál és ezt nagyon gyakran mondogatta. Amikor ezt mondta, akkor már piszkos volt, a ruhája rongyos, az arca tövisekkel megrakott s a körmei feketék, mintha örökösen sárban turkált volna. Olyanformán volt, mint a fuldokló, aki az élet irtózatos ösztönével szegi felfelé a nyakát a vízből és azt próbálja ordítozni: Emberek, én élni akarok___ Sir Pál sem vette észre, hogy már nem élet az ő élete, de ebben igazán nem ő volt a hibás, mert millió és millió ember még mindig irigykedve tekinthetett volna őrá. Neki még volt ruhája és ő nyaranta még kinnulhatott a ligeti padokon. Éppen ezért nem szabad ezeket a ligeti padokat szerfölött lenézni. Nyilván okos ember volt, aki padokkal ékesítette fel a ligetet. Nem lehet tudni, mire gondolt az illető, de Sir Pálnak a ligeti pad volt az ágya, a vánkosa, az asztala, egyetlen biztos ruhadarabja, itt pihent, itt álmodott és innen indult napról-napra a nagy cserkészetre, a céltalan sétára s a szörnyű , kenyérkeresetre. Mert rettenetes az, ha valaki egy álló esztendeig kiesett már az irnoki kenyérből s nem tud többet visszavánszorogni ebbe a fényes hivatalba. Ezért volt szörnyű a kenyér után való futkosás, ezért lett dologkerülő Sir Pál. De nem kell azt hinni, hogy ebben a ligeti életben nem volt családiasság, mert elvégre a másokkal való együttélés, a rokonhoz való tartozás tiszta látása mégis csak a legnagyobb dolog a világon. Az embernek van egy barátja, aki olykor kölcsönöz neki, van apja, aki harag nélkül tud ránézni, vagy van egy szeretője, aki a tövises archoz is szívesen odatapasztja az ő bársonyos arcát. Pálnak ugyan nem volt kölcsönadó barátja, haragtalan apja, bársonyos szeretője, de azért a nagy Iten tudja, hánytagú családban élt. A ligeti padok, mintha csodásan berendezett lakások lettek volna, éjszakára mindig megteltek boldog lakóikkal, akik pontosan, jókedvvel érkeztek haza. Mintha meglettek volna számozva a padok, soha senki el nem tévesztette a maga lakását. Sőt padtalanok is voltak. S ezeket az óriási család egy-egy tagja ideiglenesen vendégül látta, amíg elhulltak egyesek, jobb lakáshoz jutottak, elköltöztek s az újak is jutottak padokhoz. Pálnak is akadt egy ilyen albérlője s tessék elhinni, künn a ligeti padon is óriási mód felemelő érzés, ha az embernek albérlője van. Sir Pál úgy messziről, a sötéten át kitünően ismerte a család egyes tagjait, a lakásukat is tudta s igy nem nagyon kellett vigyáznia, hogy el ne tévedjen. A lakás biztos tudata némiképpen elbizakodottá tette Pált, rendetlenül járt haza, gyakran éjfél is már rég elmúlt, amikor takaróul magára húzta a liget sötétségét. Nyugodtan tette ezt, házmester nem várt reá, rendőr nem fenyegette, majdnem egy háziúr biztosságával kalandozott az éjszakában, mielőtt a ligetnek vette volna útját... Miért siessek? — gondolta magában Sir Pál — a padot senki, a világon el nem veheti tőlem... És éppen eb Cluj-Kolozsvár, 1921. április 16. Az unitárius egyház felség* folyamodványa Mit tartalmaz a Methes prefektusnak átnyújtott emlékirat. — A vallásszabadság biztosítását és autonómiájuk tiszteletben tartását kérik. (Sdr. tud.) Ferencz József, az unitáriusok ősz püspöke vasárnap tette le a hűségesküt Methes Péter dr. prefektus, királyi biztos előtt. Az eskütétel után román és magyar nyelven írott memorandumot nyújtott át a királyi biztosnak, azzal a kéréssel, hogy azt juttassa el az uralkodó elé. Dr. Methes átvette a püspöktől az iratot és megígérte, hogy az eskütételről szóló jelentéstétel alkalmával személyesen nyújtja át a királynak. A prefektus már a következő napon elutazott Bukarestbe. A püspök iratát — amelyet az alábbiakban közlünk— ezóta a legnagyobb valószínűség szerint már át is adta a királyi kihallgatáson. A felségfolyamodvány a következőleg szól: Királyi Felség! Szeretett unitárius egyházam választott püspökeként e nagy történelmi időkben kegyeletes emlékű elődeim példáját követve, a történelmi felelősség tudatában buzgón fohászkodtam az egek urához , mindnyájunk Istenéhez, hogy elmémet megvilágosítsa, ne engedje, hogy letérjek az igaz útról, amelyen őseink haladtak. Lelkem megnyugvást keres abban, hogy a mai napon az eddigi gyakorlatnak megfelelően a kiküldött biztos úr kezébe letett hűségesküm nemcsak az én szívemben, hanem a világháború gyötrelmei által súlyosan megpróbált és sokat szenvedett híveim szívében is életrekelti a boldogságot nyújtó békesség és nyugalom reményét. Hiszem és bízom, hogy egyházam hívei a kialakult új helyzetben is hűségesek lesznek: Istenükhöz, királyukhoz és hazájukhoz. Az unitárius egyház ezen a megszentelt területen annak a szabadelvű vallásos fejlődésnek az eredménye, amely az egész világon először e békés haza részben iktata törvénybe a lelkiismereti szabadságot. Az unitárius egyház és Erdély többi egyházai a vallási türelmesség világtörténelmi példáivá lettek. Ezen a földterületen immár több százados elvvé jegecesedett, hogy egyik vallás sem tekintheti magát a hitbeli igazságok kiváltságos letéteményessének. Az unitáris egyház a lelkiismereti szabadságot mindenkivel szemben sértetlen dogmának vallja, hirdeti és gyakorolja. Az unitáris egyház híveinek száma — a többi egyházakéhoz viszonyítva — csekély, azonban egyházam azokkal áll és él szoros lelki kapcsolatban, akik az európai, sőt az egész civilizált világ lelki életének haladásában vezető szerepet visznek s akik ezt az országrészt a vallásos szabadelvűség megszentelt földjének becsülik. Az unitárius egyház több, mint háromszáz éves autonómiájával nem akart soha állam lenni az államban. Mégis az iskolai és egyházi életben kifejtett tevékenysége és kulturális súlya által erkölcsi és szellemi erőit a köz javára mindig szabadon fejleszthette. Egyházam magyar híveit az isteni gondviselés nagy fajszeretettel áldotta meg. Meg vagyok győződve, hogy Felséged bölcsessége megérti és szive megérzi, hgy ez a fajszeretet nem bűn, amelyet büntetni kell, hanem erény, amely jutalomra érdemes. Felséged meg fogja érteni, hogy ben tévedett, mint általában minden ítéletében, amit világról, kenyérről, jogokról szabott meg magának. Az történt ugyanis, hogy egy éjszaka annyira megkésett Sir Pál, hogy már valaki más feküdt a padon, amikor megérkezett. Pál tétován állt a horkoló idegen előtt, aki vakmerően betolakodott az ő lakásába. Végignézte a számozatlan padokat, mindenki otthon volt, az albérlők is, látta, hogy nem tévedett, ez a pad az övé. De az idegen úgy aludt ott, teljesen kiyújtózkodva, boldogan, mintha ő lett volna a főbérlő és nem Pál, holott mindössze csak albérlői igényei lehettek. Sir Pál jól megnézte az idegent. Erős, tagbaszakadt embernek látszott, nagy kissé őszülő bajusza volt és frissen meg volt borotválva. Vastag durva ruha volt rajta, a lábán erős bakancs, katonamódra kiszögezve. Sir Pál megrázta az idegent. Az idegen megmozdult, az egyik bakancsos lábát maga alá húzta, félig felkönyökölt és álmosan nézte Pált, aki még mindig rázogatta a vállát. — Mit akar maga? — mondta durván az álmából felvert ember. — Aludni, — felelte Pál — mert ez itt az én lakásom. Az idegen most egészen felült, jól belenézett Sir Pál arcába, aztán nevetni kezdett.