Ellenzék, 1921. április (42. évfolyam, 63-77. szám)

1921-04-08 / 69. szám

Cluj-Kolozsvár, 1921. április 8. 3 ЕТХЮТЙЖ Románia állásfoglalása a magyar eseményekkel szemben Mit mondanak a liberálisok ? — Őszszel tárgyalják a választói és közigazgatási reformot. — Igazgatóságok az államtitkárságok helyett. — Elhalasztották a reváli tárgyalásokat BUKAREST, április 7. Take Jo­­nescu kü ügy minis г tér Stvu bépvi selő interpellációjával kapcsolatba? követkéz Meg ny iratkozott Károly trór. foglalári kísérletéről: — Képviselő ursk! Tavaly, midő^ itt és a szenátusban a trianoni béke ratifikálását kértem, nyilatkoztán egyúttal a szomszédos Masyaror­­szscgaí való viszonyaink t tori sz? te félő1. A bábom a mi előnyünkre dőlt el. A ml köte'essáctínV hosy erőink arányában Ítélkezünk Uz illik, hop у az erősebb leev*n enge­dékenyebb és kévé Vbé kihívó. M is megsürgöoyöztem Budaörsire, heg békés szoTisíédsájí.ot óhajtunk s e magyar államnk, jogaink érintetlen fenntartása mellftt, minden megülctó segítséget meg akarunk adni. Alkalmam volt ezt három ma­gyar hivatalos képviselő előtt i* elmondani. Egyikük Romániában kérdezte tőlem, hogy a kis antant Magyarország ellen alakult-e meg ? Azt feleltem, hogy Magyarország ellen alakult, de ugyanakkor an­nak javára is. Három szomszéd ellen mit sem kezdhet Magyaror­szág s éppen ez van javára, mert önök nyugodtan fognak maradni s dolgaik után látnak. Egyik újabb alkalommá) azt a határozott nyi­latkozatot tették előttem, hogyha nem egyezünk bele Románia ki­rályával való perszonál unióba, akkpr a Habsburgokat fogják visz­­szahozni. Megmagyaráztam, hogy a perszanál unió lehetetlen. — A Magyarországon most le­játszódott Incidens felöl előzetesen tudomásunk volt, csak éppen az óráját nem tudhattuk. Felelőtlen emberek azt a hitet keltették, hogy a Habsburgok restaurálását a szö­vetségesek eltűrik. Ámde ebben keservesen csalódtak. E percig az a meggyőződésem, hogy Horthy kormányzó nem tu­dott semmit megérkezéséről. Nem tűrjük meg IV. Károlyt a magyar trónon. Ami az erre vo­natkozó eszközöket illeti, azok le­hetőleg békés, diplomáciai eszkö­zök legyenek; mert azt hiszem senki sem kívánja, hogy a végső szükségességet kivéve más eszkö­zökhöz nyúljunk. Hozzáteszem még. hogy e tekintetben Románia a volt monarchia örököseivel egyetértőén jár el. Az intézkedésekre nézve ezek az örökösök meg fognak ál­lapodni. Még azt is kijelentem, hogy mindaz, amit a kisantant cselekszik, a nyugati hatalmakkal, Franciaországgal és Angliával egyet­­é tőén történik. S mivel az öröklő Hámokról beszéltem, Olaszország is ezek közt van. Az esetleg szük­séges teendőket ezekkel kell meg­állapítani. A liberális párt a magyar eseményekről Bukarest, április 7. Take Jonescu külügyminiszter a kamara tegnap­előtti ülésén fejtette ki a buda­pesti eseményekkel kapcsolatban a kormány álláspontját. Ebben a kér­désben I. G. Dúca a liberális párt nevében a következő nyilatkozatot tette: — Mi, a nemzeti liberális párt képviselői, úgy gondoljuk, hogy a magyarországi események a leg­komolyabb figyelembevételt ér­demlik meg. Romániának semmi körülmények között sein szabad megengednie, hogy az annyi hősies­seggel és áldozattal szerzett béke gyümölcseit veszélyeztessék. — Amennyiben az általános béke föltételeit az összes aláíró hatalmak szolidárisán állapított к meg, csakis a töboi kis és nagy szövetségessel egyetértésben sza­bad határozni és esetleg akciót indítani. A békét fent lehet tartani a határon is és a határon túl is A határon Romániának egyedül módjában van a békét fenntartani. A határon túl a békét csak az ’összes szövetségesek közreműkö­désével lehet biztosítani. így áll a dolog nyugattal. Hidegvérrel, el­­hamarkodás nélkül és szoros kap­csolatban szövetségeseinkkel, ki­sérjük figyelemmel az eseménye­ket és fontoljuk meg a teendő intézkedéseket. Ugyanakkor a nemzeti liberális párt képviselői sajnálatuknak ad­nak kifejezést, hogy 1919-ben nem használták ki arra a román csapa­toknak Budapesten létét, hogy Magyarország jövő közéletének irányítására és egy igazi békés és szélesen demokratikus uralom be­állítására nézve az általuk javasolt intézkedések megtétessenek. A külügyminisztérium levéltárá­ban ott vannak az iratok, amelyek bizonyítják, hogy a mi általunk ak­kor javasolt intézkedések kétség­kívül megóvták volna a világ bé­kéjét sok mai nehézségtől. Másrészről a nemzeti liberális párt képviselői úgy gondolják, hogy a Tiszántúl lefolyó esemé­nyek már jobban, mint bálmikor szükségessé teszik a belső kon­szolidálás siettetését. A folytonos belső veszekedéseknek, harcoknak véget kell érni és meg kell indulni a belső eredményes munkának. Munkaprogramm BUKAREST, ápr. 7. A kormány elhatározta, hogy mindaddig, míg az agrár, költségvetés és pénzügyi javaslatokat meg nem szavazzák, a kamara üléseket tart. A közigaz­gatás és választójogi javaslat csak az őszi ülésszakon kerül a parla­ment elé. (Dtü.) A kolozsvári igazgatóságok KOLOZSVÁR, április 7. Szük­­szjvu távirat »lapján jelentettük már nogy a kolozsvári államtitkárságok jelenlegi formájukban további intéz­kedésig fennmaradnak. Az erre vo ^atkozó hivatalos távirat a Vointa közlése szírint hibásan jelent meg, meri ez újabb jelentések mást m n­­daaak. As államtitkáriásgok a m i ■’appil megszűnnek és igazgatósá­gokká alakulnak át. A valóságban a régi államtitkárságok szervezete rnijd« nem változatlanul marad, legfíjabb határkörükben történik valami vél* ozás. Erek az ságok az il­lato bukaresti minisztériumok végre­hajtó szervei lesznek, ezek rendele­téit fogják végíehajtani. Edlig az igazgatóságoknak c-uk némelyike к patt vezetőt. A be ügyi igazgató­ság vezetésével C. Tan3s?8cu, az eddigi államtitkárt, a pénzügyi igaz­gatóság vezetésével pedig Manoila erdélyi pénzügyi főfelügyelőt bízták nrg, A többi igazgatóság vezetőinek rinevezéíe később tör.énik m?u. Az áüamtitkfcrsigok jele le^i tisztvise­lő inek egy részét ez illető resszort­­юг tartozó hi 'atalokhoz os?töltik ог szolgálatra. A: átalakítás folytán elért pénzügy! meglatnritás egyes U iások megszünteti sível és az ál­­l mtitkáraágek szakáktábm állott utomobiiok bevonásával jelentős összeg.t tesz ki, Ugyancsak a mai nappal megala­­kul'n'k tekintendő az erdétyl kor­­minybiz’ossíg. A kormánybiziosság vezetőjévé C. Tinasescu volt bel­ügyi államtitkárt nevez ék ki, Moszkvával később tárgyalnak BUKAREST, ápril. 7. Az orosz­országi események következtében a szovjetkormánnyal való béke­tárgyalások folytatására kiküldött román delegáció Révaiba utazását május ekjére halasztották eh Lupu kilép? BUKAREST, április 7. Politikai körökben feltűnést keltett, hegy a fedarációnak a kamarában való bevonulása alkalmával dr. Lupu hiányzott. Körükben ugyhiszik, hogy Lupu nem ért egyet a feda­­rációval, a képviselők kizárásával kapott elégtétellel és igy szándé­kában volna a federációból kilépni. Jorga még mindég azon fáradozik, hogy Steret a federációban való belépésre bírja. (Dtü.) Reorganizálás BUKAREST, ápr. 6. A pénzügyi javaslatok helyes keresztülvitele érdekében elhatárpzták a pénzügy­minisztérium reorganizálását. A re­zltláb volt. Nem félt. Kezét a vál­­lamra tette. Mosolygó szája per­zselte az arcomat, amikor meg­szólalt : — Te katona vagy? — Az vagyok. — És ha nem vagy katona, ak­kor mi vagy? — Akkor? Akkor nagyságos ur vagyok. — Nagyságos ur? Azt hittem, hogy harangozó vagy, mint az apám. • — Ha te akarod, akkor harangozó leszek. — Nem igaz, mert te ur vág)'. És ezért nem is hiszem, hogy sze­retsz. — Harangozó leszek, hogy el­hidd. ' — Az nehéz. Fondóban nem tud más harangozni, mint az én apám. — A te kedvedért én is megta­nulok harangozni. Megcsókoltam a száját. Nyolc éjszaka minden forróságát bele­csókoltam a szájába. Többet nem szólt. Elhitte, hogy harangozó le­szek. És ez olyan gyönyörű volt, olyan csodálata s, hogy Mária az Ő tizenhatéves eg yügyüségével hitt nékem, elhitte a csókjaimat, a gyötrődésemet s ebben a pillanat­ban talán megbánta, hogy nyolc hosszú éjszakán gondolkozott azon, lennék-e az ő kedvéért harangozó s hogy illik-e ezt megkérdezni éj­nek idején egy idegen katonától. Megint végtelen mély csönd ült a szobában. Minden pillanatért kár volt. Én nem szóltam. Mária se beszélt többet. Tizenhatéves sze­­szerelmes fejét ráhajtotta mellemre s közben ügyesen takargatta be mezítelen lábát a vékony szok­­nyácskába. Az óriási, terhes csöndbe bele­­hasitott egy kürt. Mária leugiott az ágyról, ijedten nézett rám, az ablakhoz futott, aztán kiszaladt az utcára. Izgatottan, lázitóan harsant az ostoba küit... Az ezredes ri­­adót hivatott. Hirtelen esni kezdett az eső ... Csöpörgött, pattogott az ablakon, a kürt pedig orditott... Az utcán veszett szaladgálás. Ijedt hangok és kardesörömpölás... Az istállók szúró szalmájából kibújtak a katonák és szidták a részeges ezredest. Az őrmester pofozta a lustákat, a kürt pedig orditott. És mindez olyan rettenetesen szomorú volt, ez az egész éjszakai riadó, éppen most, a kilencedik éjjel, amikor megfogadtam, hogy harangozó leszek. Valami kimond­hatatlan szomorúság volt minden­ben, abban, hogy esett az eső, megharsant a kürt, fölugráltak a katonák, lóra ült az ezredes, hogy Mária ijedten kiszaladt a szobá­ból ... És hogy nekem is ki kel­lett szaladnom, nem Mária után, hanem a kürtszó után: ez volt a ieges-legszomorubb, mert most nem voltam semmi, sem szerel­mes, sem nagyságos ur, sem ha­rangozó, hanem idomított állat, cirkuszi ló, vagy ilyesmi, amely gépiesen mozog a muzsika után... Rohantam és egy kicsi buta had­nagy, akinek nagyon nagy lába volt, rámrivallt és belökött a sorba ... Az ezredes közénk rug­­tatott, összeszidott mindenkit s aztán csak annyit mondott, hogy mars ... És mindez olyan rettenetesen szomorú volt. .* * * Mentünk Bozen-felé. Két ember meghalt az utón, de nem tudta senki. A Penegál már rég elfedte a Fondót, Bozen végtelen kertjei már régen ránk nevettek, mi csak egyre mentünk, szakadatlan. A Kövek izzadtak, a falakból parázs viritott ki, a hadnagyból már csak két nagy, otromba lába látszott, kár, hogy a csillagjait nem varratta a lábára ... És ekkor közénk rugtatott az ezredes, aki ellopta a csókjaimat . . . Pálcájával vere­gette a lovát és a katonákat . . . Gazember — gondoltam magam­ban — minden ellopott csókért ezer halált kellene halnod . . . Gyűlölettel néztem bele vörös aicába, de a kis piszkos Fondóra gondoltam, a templomra, ahol az öreg harangozik, a polentára, amit az asszonyság fekete tepsikben sütöget és Máriára. Tizenhatéves volt és ez csodálatosan jól állt neki. Jól állt a mezítelen lábához, a kerek nyakához és a forró csók­jaihoz ... A falak izzadtak és a kövekből parázs viritott ki. Lehaj­tottam a fejemet. Már a hadnagy két otromba lábát se láttam. Ekkor az ezredes rámsuh.ntott a pálcájával. — Mi bajod? — kérdezte a csóktolvaj. — Semmi . . . Csak az ellopott csókokra gondolok és Máriára ... Az apja harangozó Fondóban. Hogy is hívják ? . . . Ezredes ur, bizony Isten elfelejtettem a veze­téknevét . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék