Ellenzék, 1921. október (42. évfolyam, 215-236. szám)
1921-10-26 / 236. szám
Cul-FAIoggystr, 1981, ofdtstwr 80 2 bukkantak, ezenkívül az egyik sebesült, akit a helyőrségi kórházba szállítottak be, meghalt. Körülzárták Osztenburgékat Teljesen megbízható forrásból származó híradás szerint Osztenburg csapatait teljesen körülzárták a kormány csapatai, úgy hogy helyzetük tarthatatlan. A kormánycsapatok parancsnoksága összeállította a megadási feltételeket, amelyeket ma délelőtt parlamentük útján el is juttattak Osztenburgékhoz. Ezek a feltételek rendkívül szigorúak. Egyúttal azonban föltétlenül biztosítani akarják azt, hogy Károly személyének ne történjék bántódása és biztosítani azt is, hogy az országból eltávozása megfelelő formák között megtörténhessen. A kötött feltételekre ez ideig nem érkezett válasz. A válaszadásig önkéntes fegyverszünet van a csapatok között. Csehország és a külföld között a távíró és a telefonforgalom szünetel, mert a prágai kormány elrendelte a mozgósítást. A miniszterelnök ma délelőtt fél 11-ig tanácskozott Nagyatádi Szabó földmivelésügyi miniszterrel. Nagyatádi Szabó a miniszterelnöktől kijövet, nyilatkozott az újságírók előtt. Kijelentette, hogy a helyzet megnyugtató, teljesen eredményes elintézés várható. Győr vármegye alispánja bejelentette a vármegye közönségének csatlakozását a kormányhoz. "Állítólag egyidejűleg a győri helyőrség is a kormányhoz csatlakozott. Budapesti tudósítónk jelentése szerint az újabb Károly kalandba végzetes fordulat állott be. Hétfőn délután a király vonata a kormánycsapatok hatalmába került. Oszterburg és Lehár, látva a helyzet tarthatatlanságát, megszöktek és a szerelvényeket hátrahagyták. Károly, Zita, Andrássy, Rakovszki és A külföld hangulatát és magatartásét a BSI. következő jelentései jellemzik. Mint Parisból jelentik, a nagykövetek tanácsa a hét valamelyik napján ülést tart a magyarországi ügyekkel kapcsolatban. A , Journal de Debats" azt írja, hogy Károly második csinyje ugyanazon eredménnyel fog járni, mint az első, annak dacára, hogy ez alkalommal a kaland jól volt előkészítve és a kellő pillanat is jobban volt megválasztva. A francia lap szerint Grál a Tatán vannak Siménfalvy ezredes őrizete alatt. Hír szerint a magyar kormány a következő feltételeket közölte Károllyal: 1. A király az angol követ rendelkezésére bocsátja személyét 2. A király lemond a magyar trónról. 3. A puccsban résztvevőket felelősségre vonják, a magyar mágnások ugratták be Károlyt, mert minden eszközt jónak találnak arra, hogy privilégiumaikat megmentsék. Követeli, hogy a szövetségesek támogassák a kisantantot és hatalmazzák fel, hogy azonnal fegyveresen beavatkozhason. Minél energikusabban avatkoznak be a dolgok kezdetén, annál gyorsabban végeznek a kalanddal és annál kisebbek lesznek a veszteségek és kellemetlenségek. A lemps hangsúlyozza, hogy Franciaország a legerélyesebb magatartásra utasította budapesti megbízottját. A francia lapok közöl csupán a rojalista Figaro pendít más húrokat és Károly mellett csinál hangulatot. Erélyes intézkedések Római jelentés szerint a magyarország események mély impreszsziót keltettek az egész országban A sajtó a Tanaiból egyezmény alapján áll és erélyes intézkedéseket sürget a középeurópai béke állandó veszélyeztetése ellen. A olasz kormány hivatalosan értesítette a jugoszláv kormányt, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel támogatja a jugoszávoknak sürgős intézkedéseit a Károly-puccs ellen. Jugoszláviában óriási a felháborodás a Kárály-puccs felett. Belládban és Zágrábban nagy tüntetések voltak. Az egyetemi hallgatók népgyűlést hívtak össze, amelye heves szónoklatokban követelték, hogy egyszers mindenkorra vessenek véget Károly manipulációinak és büntessék meg Magarországot a trianoni béke megszegéséért. Pécsi jelentések szerint a magyarok már október elején több korosztályt mozgósítottak, a szabadságolt katonákat pedig mind behívták. Ezen előkészületek, valamint a határmenti csapatok megerősítése bizonyítja, hogy a magyar kormány már hosszabb ideje készül valamire és tudomása volt Károly terveiről. Jugoszlávia bécsi követe Budapestre tűzött, mint a kis-antant külön megbízottja, hogy erélyes lépést tegyen a 'magyar' kormánynál és katonai beavatkozást helyezzen kilátásba, ha nem történnek meg a legerősebb intézkedések Károly ellen. Az antant a hibás Renner, volt osztrák kancellár, a szocialisták egyik vezére, a H. jelenleg Berlinben tartózkodik, a VolArts tudósítójának kijjÉMkjte: j Lehetséges, hogy a most kiterít is, ami lángba k .zépeurópát^^^r^ Renner szerint az anti^Hfelbár mert nem vette elejét a k^o idő ben a Habsburg-infrkáknak és a Károly-csiry megismétlése nem lett volna lehetséges bizonyos protek-; ciók nélkül., ij Genfi jelentés szerint a svájci fzzövetségtanács szigorú vizsgálatot indított annak megállapítására, kik segítették elő Károly szökését. A vizsgáló befejezése után az illetőket — amennyiben idegent állampolgárok, — kiutasítják. A jugoszlávok Gyékényesnél a vasúti síneket felszedték, a telefon, és távbeszélő-vonalakat elszakítoták. Az állomásfőnökség megerősí tést kért. Spóc altábornagy Baranya, Somogy és Tolna vármegyék valamint Pécs város lakomájához kiált;ványt intézett, amelyben közli, hogy az ország területén egyedül a kormányzó rendelete ii irányadók s engedelmes- ségre szólít fel mindenkit. A prágai Pravo Lidu jelenti, hogy a Felvidéken úgy a katonai, mint a polgári közigazgatás minden eshetőségre a legmesszebb, menő előkészületeket tette meg. A prágai minisztertanácson megálra, oltották, hogy Károly visszaérkezésével kapcsolatban a kisantant kebelében teljes az egyetértés. Minden rendszabályt megegyezéssel, együttesen léptetnek életbe.! Együttes volt a diplomáciai lépés. A biztonsági katonai rendszabályok, a részleges mozgósítás előkészítésével megtörténtek. Nevezetes momentuma a Károly puccsnak, hogy Rakovszky telefonon felhívta Bethlen miniszterelnököt és kijelentette, hogy ha nem adják át neki a halaimat, lövetni fog, Bethlen erre válasz nélkül .le! A kormány lemondásra kényszeril Károlyt. Kiadják az angoloknak. Megbüntetik a lázadókat A külföld hangulata Mese a színpadon Írta: Dr. Kristóf György Valahányszor a műfajok határai elmosódnak, bizonyosak lehetünk, hogy a művész nem tisztán költői hatásra számít, hanem a tömeg tetszésére, tapsára pályázik. És ez még nem volna baj. Mert hiszen a művészet szocializálódása az általános műveltség határainak kitágulásával is járhat. A baj abban van, hogy a tömegtetszést kereső műalkotás rendszerint feláldozza a művészi szempontokat a tömegfogyasztás kedvéért. Világos példája ennek az utóbbi két évtized színpadirodalma: Molnár Ferencz Ördöge, Fakasa, Knoblauch Faunja és a többi hatásos darabok, amelyeknek rendszerint van valami ilyen második címük is: mese, mesejáték, álom négy felvonásban stb. Mindezekben a meseszerűség s nem a drámaiság az uralkodó elem, noha színpad számára készültek. A mese és a dráma van bennük összekeverve. A mese a legtökéletesebb költészet. Nincs abban soha semmiféle hiány. Ha az ember gyönge, előállnak a hősök, félistenek, fanyevő és vasgyúró óriások. Ha pedig az ember igen erős, akkor törnék, tündérek, Babszem Jankók és Hüvelyk Matyik ugranak elő a kuckóból, vagy a virágok kelyhéből. Az emberek lakása ezüstből, aranyból, sőt gyémántból épült szakaslábon forog. Ahogy éppen tetszik. Mert a mese mindenkinek tetszik. Tetszik pedig nemcsak azért, mert ilyen csodálatos nagy, vagy apró szellemek is szerepelnek benne, hanem tetszik azért is, mert ugyan ki olvasott olyan mesét, amelyik ne végződött volna jól? A hős mindig eléri célját: három éjszaka neki elegendő a sárkány legyőzésére, az év 3 napból áll stb. és mégis céljához jut; amit megérdemel, feltétlenül eléri, megnyeri. Viszont az érdemetlen féléül, az ostobát pedig kinevetjük, a gonoszok pedig, szent bizonyossággal megkapják büntetésüket. A mesében kérdések, megoldatlan problémák, megszakadt történetek nincsenek. János vitéz csak eljut Tündérországba, Iluska meg szintén föltárnád szebbnek, jobbnak, a tündérek királynéjának. Olyan tökéletes minden és olyan igazságosan befejezett, hogy nem csodálkozhatni azon, hogy egyegy gyermekkorban hallott mese elkísér koporsónkig, hogy valamely szép mese egész életünkre kiható módot elvarázsol. Különösen megragadja a mese annak a lelkét, akiben van megfelelő naivság, egyszerű természetszemlélet s a képzelő erőnek örökké keresni kész fürgesége, frissesége. Mint gyermeknél. Az az állapot a naivság, mikor az okoskodás, a gondolkodó elmélyedés nem zavarja meg azt a látszatot, hogy mindez ami szemednek mutatja magát, lényeg szerint mutatja magát. Ezzel szemben a drámaköltészet világában csak egyetlenegy elemnek szabad előfordulnia és ez a cselekvő ember. A cselekvő ember a drámában, ha nagyot mer, ha benne az átlagnál magasabb elme, vagy mélyebb szív lakik, akkor tragikus hőssé válik. Címere nemének és ostora keblének. — (Kisfaludy Sándor definíciója szerint.) A cselekvő ember, ha erejét semmis módon fejti ki, nevetségessé, fonákká, komikussá válik. A cselekvő ember az élet küzdelmeiben — drámai hős. A tragikus, komikus és dámai hős megértéséhez, egy szóval az összes drámai műfajok tartalmának élvezéséhez a naiv szemlélet, a képzelő erő friss készsége elégtelen. A színpad csak bizonyos élettapasztalat birtokában rögtön ítélni is tudó elmék számára jelent lelkigyarapodást, lelki gyönyörűséget. A színpad különösen a múlt század kilencvenes éveiben túlságosan reflektálóvá, orcoskodóvá vált Bölcselkedett s nem foglalkoztatta a képzeletet. Ennek az iránynak tipikus képviselője a franciáknál Brieux, kinek művei nálunk is ismeretesek és — Ibsen. Brieux és társai rendőrin olyan drámákat irtak, amelyek jogi, ovosi stb. sziklapok h sáb-jain is bátran megjelenhettek vol-; na, mint jogi, orvosi eset ez az elemié,e, boncolgatása. A Brieux' Vöröstalárja szolgáikat iskolaszerül példának. Jben — kell-e erről részletesebben szólnom? — szin- tén boncolgat, elemez. Csakhogy az ő mesetei nem bírói és orvosi esetek, hanem szociológiai vagy lélektani példák. A tetemes, az, okoskodó dráma szőrszálhasogató; költőietlenségére természetszerű; visszahatásként jelentkezett a jeelen század első éveitől kezdve a színpadi mese, a mesedráma. Mit akar a mese a szípadon? Olyan világot teremteni, amelyik- ben a cselekvő ember óriás vagy’ tőre gyanánt jelenik meg, ahogy épen a szerző kívánja. Megjelenik egy oly világban, ahol nincs akadály, ahol minden ép oly könnyen és csodálatos módon megvalósul!, hát, mint a mesében, mert nincs akadály. Itt faun, ott a farkas, majd tündérek és manók szere- pelnek a Brieux birái, vagy az Ibsen pszichologizáló és sofiszti-kában fuldokló kisvárosi orvos-5,1 halászai és polgármesterei helyett-) Ennyiben a dolog egészen rend- ben van. Hisz végre a költőnek! mindenekre megadott a szabadság. S amiként örvendünk egy friss metaforának, teszó kifejezés? Ríilesrsisse.