Ellenzék, 1921. november (42. évfolyam, 241-264. szám)

1921-11-26 / 262. szám

cinj­(Kolozavftr) 26a. az.______Szombat, 1921. november 26._______m mo!}W P' T PJJjfK FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Cqmm a. m w ‘-'EB1.!. ' ..........m. ___ Előfizetési árat Egyes szám ára 1 L. — Bucu­restiben V50 | Szerkesztőség-kiadóhivatal Egy tér:. . . ISLe! Németországban 1 M. — Ausztriában J5K. alapitotta j­g S­t­á­t­t­ S-D a 1 O­t­a­l Hirdetések FITOfe­lícLe* Csehszlovákiában l Ck.Jugoszláviában —KW. BARTHA MIKLÓS | - dijszabás Egész ívre. . Magyarországon 3 korona. | „ . . Telefonszám­olt: s­i­i _______________________________________!! Szerkesztésig 9. — Kiadóhivatal 189. Kibontakozás előtt A király ma írta alá a trónbe­­szédet s november 28-án felpat­tannak a parlament csukott kapui. A politikai harc az ellenzék és a kormány között még gyilkosabb aggresszivitással folyik,mint valaha. Annyi bizonyos, hogy az ellenzék padjai november 28-án üresen maradnak. Nem lesznek izzó pil­lanatok és izgalmas, szenvedéllyel túlfűtött vitatkozások. Még a pa­­rasztpártra sem számíthatnak Averescuék. Mihalache és Lupu tegnapelőtti deklarációjukkal min­den híd­­ felégettek maguk mögött Teljesen új rendszert követelnek, az egész alkotmány demokratikus megváltoztatását. A kormány teljesen magára marsát s ha az ellenzéki pártok fúziója bekövetkezik, no­vember 28-án újból kitörtek volna a régi heccek, amelyek a múlt évben annyira komolytalanná tették Románia parlamentjét. Lupu újból felakaszthatta volna Cogalniceanu nyakára a gyászszalagot s az ellenfelek régi szokásként ököllel intézték volna el a felmerült dif­ferenciákat. Most mindez nem fog megtörténni. Különböző törvény­­javaslatokat fognak megszavazni, igy az iskolák reformjáról. A ma­gyarság meghallgatása nélkül ha­tároznak majd ebben a nagyfon­­tosságú kérdésben. Az ellenzék, még ha akarna sem léphetne föl erélyesen a kormány ellen. A Bratianu és Maniu közötti fúzió terve, mint a román politika tengeri kígyója, időnként fel-fel­­bukkan a harcoló pártok között, de különösebben már senkit sem érdekel. Az emberek már meg­szokták, hogy fúzióval kékek és fúzió nélkül fekszenek. Tegnap még a legélesebb ellentétek ágaskod­tak fel az egyezkedő pártok közé, ma már ismét baráti jobbot nyúj­tanak egymásnak s ökölbeszorí­tott kézzel fordulnak Averescu felé. Hogy mi fog történni november 28-án, egyelőre még nehéz lenne megjósolni. A helyzet minden­esetre tisztázódni fog, akár az el­lenzék enged merev álláspontjából, akár a kormány lemondása oldja meg az ellentéteket. A mai álla­potok tarthatatlanok, ha pedig a kormány arra kényszeríti az ellen­zéket, hogy részt vegyen a parla­ment ülésein, a parlament ismét szib­nél­y­e lenne az örök­ös botrány­ok­nak. A parlament által tárgyalandó javaslatok közt az alkotmányre­form és a közigazgatási reform bírnak a legnagyobb jelentőséggel Ez utóbbira nézve már ismerjük a kormány javaslatát, amelyben ugyan nem sok köszönet van. Hogyan mó­dosították az eredeti javaslatot, nem tudjuk. De azt tudjuk, hogy eredeti alakjában az a közigazga­tás színvonalát nemhogy emelné, hanem ellenkezőleg jelentékenyen leszállítaná. Semmit sem hallottunk, ellenben­ az alkotmán­yreform javaslatáról,­­ amit mégis különösnek kell talál­­­nn­ak, tekintve a kérdés roppant fontosságát. Bennünket ebben kü­lönösen az érdekel, hog­yan lesz abban szabályozva a kisebbségek helyzete. A békeszerződésnek és a kisebbségekre vonatkozó kü­lön szerződésnek kikötéseit fel­tétlenül­ be kell venni az al­kotmányba, hogy a kisebbsé­gekhez tartozó polgárok megkap­ják jogaik védelmének biztosítá­sát. Enélkül a nemzetközi szerző­déseknek erre vonatkozó kikötései rájuk nézve C32k írott malaszt ma­radnak és gyakorlatilag mit sem­ érnek. Németotrssáfi iné® ensier próbálkozik Stinnes Londonban. A mentő kölcsön Vihara porosz tartománygyűlésen Pafix, nov. 25. A Temps köz­lése szerint Stinnes Hu20 fezért utazott Angliába, hogy az angol pénzcsoportokkal megbeszélje egy német kölcsön tervét. A német iparvállalatak rövid lejáratú köt­vényekre külföldi devizákat kap­nának az angol konzorciumoktól. Ezeket a devizákat a német biro­dalmi kormány rendelkezésére bo­­csátanák. Stinnes tárgyalásaival egyidejüleg Bergmann államtitkár Washingtonban folytat tárgyaláso­kat az államkölcsönre nézve. Arra az esetre, ha Stinnes küldetése nem járna sikerrel, a kormány fel­oszlatja a birodalmi gyűlést és ki­írja az általános választásokat. Stinnes londoni útja előtt több bolsevista küldöttséggel tárgyalt egy tervezetről, amely Anglia, Né­metország és Oroszország szoro­sabb gazdasági együttműködésé­ről szól. A német birodalmi gyűlésen kí­vül a porosz tartománygyűlés is belső válsággal küzd. A kommu­nista képviselők megfékezésére a porosz kormány új házszabályter­vezetet nyújtott be. Tegnap a tar­toménygyűlés hajnali négy óráig tartott ül­ésán megszavazták az új házszabályokat. A kommunisták a délután megkezdett obsstrukcióju­­kat az ülés egész folyamán éj­szaka is folytatták. Éjjel 11 óra­kor az ülésteremben lőport szór­tak szét és különösen a női kép­viselők illették a legvadabb szi­dalmakkal az elnököt. A kommu­nisták éles füttyökkel és bűzbom­­bákkal zavarták a tárgyalások me­netét. De mindez a polgári párto­kat nem zavarta meg. A vidéki komunista szervezetek kiküldöttei közös akcióra akarták bírni a szakszervezetek vezetőit valamint a szocialista­ pártokat is, azonban mindenütt­­ elutasításra találtak. Nagy Berlin üzemtanácsá­­nak tegnapi ülésén a munkássá­got a szakszervezeti vezetők el­len akarták izgatni, de kísérletük eredménytelen maradt. A német józan munkásság kitart a szo­­cialista vezérek és a szakszervezeti tanács mellett. 2000 volt osztrák-magyar tisztet degradáltak Mi történt a krajovai tanfolyamon? — Nem mondottak le a rangjukról — Egy érthetetlen hadügyminiszter! rendelet ( Saját tud.) Annak idején meg­hűlik, hogy az ősz folyamán az 1897, 1898 és 1899-es évfolyamok hadköteleseit, akik a volt osztrák­magyar hadseregben zászlósi és tiszti rangfokozatban szolgáltak, a hadügyminisztérium rendelete alap­ján behívták egy átképző tiszti tan­folyamra nyolc heti kiképzésre Krajovába. Mintegy 300 emberre számítottak és a­mikor a krajovai iskolaparancsnokságon a behívó rendeletre kétezernél több behívott jelentkezett, a parancsnokság tel­jesen elvesztette a a fejét s teljes tanácstalanságban voltak kétezer ember elhelyezését illetőleg. Erre megindult a táviratváltás a had­­­ügyminisztériummal, amelynek­­ eredményeképpen az iskola pa­rancsnoka kijelentette a lakás m­el­l­­kül tengődő és minden pénzükből kifogyott behívott liszteknek, hogy amennyiben eredeti rangjukkal m­eg vannak elégedve s egyelőre előléptetést nem óhajtanak, “adják ezt írásban, amelynek megtörténte után bizonytalan időre szabadsá­­golni fogják őket és haza utaz­hatnak. Az iskolaparancsnok kije­­lentete, hogy ezt az intézkedést a hadügyminisztérium 3232—921. számú rendelet­.* alapján hajtja végre. A behívott tisztek err­e egy nyi­latkozatot állítottak ki, amelyben­­ eddigi rangjukat megköszönték.­­ Az említett évfolyamok 1921 november 1-én nyolc heti fegyver­­gyakorlatra behívót kaptak. A be­hívón az osztrák-magyar hadse­regben viselt tiszti rangban hívták be a hadköteleseket, ami így rend­ben is volt, miután a volt tiszteki tagjuk elismerésére még a nyár folyamán kérvényt nyújtottak be, amelyre október havában a kato­nai hatóság részéről szabályszerű rangelismerési határozatot kaptak. Annál nagyobb volt a behívot­­tak meglepetése, amikor a bevo­nulás alkalmával az ezredparancs-­ nokság tudomásukra hozta, hogy, egy felsőbb rendelet értelmében szakaszvezetőkké vannak lefo­kozva, ezentúl régi rangfokozatu­kat többé nem használhatják s egyenruhájukat a rendeletnek meg­felelően haladéktalanul kötelesek átalakítani. A volt tisztek ekkor ezredkihallgatásra jelentkeztek, ahol panaszt emeltek az ellenük irá­nyuló sérelem miatt. A parancs­nokság azonban azzal a kijel­en­­téssel utasította el őket, hogy a hadügyminisztérium rendeletét nin­csen módjában megváltoztatni, miután egyébként is úgy vannak értesülve, hogy akik a krajovai iskolában az ősz folyamán az át­képző tanfolyamra be voltak hiva, tiszti tagjukról valamennyien le­mondottak. Egyébként a parancs­­nokság ígéretet tett arra nézve, hogy a volt ilottek panaszát or­voslás végett felterjeszti a had­ügyminiszterhez. Ennek dacára mindezidáig semmi sem történt. A volt tisztek továbbra is legény­­ségi rendfokozatban szolgálnak a hadseregben.­­ Az érthetetlen okokból szár­mazó lefokozás egész Erdélyben nagy izgalmit és megdöbbenést keltett. A megütközést még fo­kozta az a körülmény, hogy a ka­tonai hatóságok mindez deig nem gondoskodtak a 2000 embert érintő rendkívül súlyos sérelem orvoslásáról, sőt még azt sem ta­lálták szükségesnek, hogy a lef­­o­kozás indokairól kielégítő magy­a­­rázatot nyújtsanak. Tudomásunk szerint a lefokozás büntetés, amely­nek hátterében az egyéni és ka­tonai becsülettel össze nem férő jellembeli hibák rejlenek. Aligha tehető fel, hogy mind a kétezer behívottnak ilyen vétkei legyenek. Különben is­­ebben az esetben Lapunk mai száma 8 oldal

Next