Ellenzék, 1922. június (43. évfolyam, 121-143. szám)
1922-06-23 / 138. szám
* -m/' ' F® - ~f ■ ■ • 1• ' J· •' • ' • ■ ·' .• • • .·'• , ^. ‘___ • .. . . ' - . # • 1922. 23, péntek Am 1 ipg Chfj-Moolozsvár, 43, ^v, 138. szám / _____ FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG: | AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: | EGYES SZÁM ÁRA; 8 KIADÓHIVATAL: STÁTUS-PALOTA IV- b ban: Havonta 25, negyedévre 70, félévre 130, p 1 lej, Bukarestben 150 lej, Magyarországon 5 | ! STÁTUS-PALOTA e ep.és? e vre 240 lej. Negyedévre: Magyarország 350 K, p Korona, Csehszlovákiában 1 Ck, S. H. S. 1 dinár, fi Telefon 9. |! Csehszlovákia 70 Ck, S. H. S. 70 dinár, Ausztria | Ausztriában 150 ck, Németországban 3 márka, Olasz- S Telefon 109. isz országért tagja pártért? A mostani román kormánynak kétségtelen legmarkánsabb egyénisége a miniszterelnök öcscse, Bratianu Vintila pénzügyminiszter. Kormányra jutásuk óta őt emlegetik legtöbbet, ő beszéltet magáról leggyakrabban és az ő akcióit bírálják a legizzóbb animozitással. Mi igen jól tudjuk, hogy a pénzügyminiszteri munka, amelynek mindenekfölött az állam javát kell szolgálnia, sok magánérdeket sért és ezzel sok ellenséget szerez. Éppen ezért fokozott mértékben törekszünk elbírálásánál a tárgyilagosságra. Éppen ezért eltekintünk azoktól az államférfiaknál csöppet sem rokonszenves primadonnaallűröktől, amelyekkel a pénzügyminiszter a maga kormányzati cselekedeteit szcenírozza és pusztán a tények elbírálására szorítkozunk. A parlament rendkívüli ülésszakát a Bratianu Vintila ügyköréhez tartozó kérdések letárgyalására hívták össze. Mindjárt a megnyitó ülésen három törvényjavaslatot nyújtott be a pénzügyminiszter. Köztük a harmadik az állam legégetőbb, legtöbb bajt okozó külföldi függő adósságainak rendezését célozza. A háború megindulása óta Romániának fokozott kiadásai voltak, amelyeket a rendes költségvetés keretei között nem bírt fedezni. A világháborúba Roománia tudvalevőleg a küzdelem megindulta után csak két évre lépett be. De azalatt is készült rá és ez a készülődés a hadüzenet időpontjáig 312 millió francia frank értékű bonba került. A háború folyama alatt ez az összeg további 252 millió frankkal szaporodott, az összes háborús bontartozás tehát 564 millió francia frankot tesz ki. De a drága háborúnál is többe került Romániának a béke. A fegyverszünet megkötésétől, tehát 1918 novemberétől 15 milliárd 420 millió lejjel nőtt az államasarág belföldön, 2 milliárd 511 millió Lancia frankkal pedig külföldön. A mai lejárfolyamra átszámítva ez a tartozás meghaladja a 27 milliárdot. A pénzügyminiszter akciója az államadósságok konszolidációja és ezzel a valuta további romlásának megakadályozása szempontjából kétségkívül igen nagy horderejű, igen helyes, kívánatos munka. A kérdés csak az, hogy milyen árat kell fizetnünk érte. Mik a kölcsön feltételei és milyen biztosítékot kötött le a pénzügyminiszter az új hitelezőknek. E tekintetben Bratianu hazatérte után csak nagy általánosságban mozgó, a részletek elől gondosan kitérő nyilatkozatokat tett és pénzügyi köreink emiatt azt várták tőle, hogy a parlament előtt fog szabatos tájékoztatást adni. Csalódtunk ebben a várakozásban, mert a Bratianu beszéde olyan görögtűz volt, amely csupán az ő egyéni sikereit világította meg, de minden egyebet sötétben hagyott. Pedig a román pénzvilág attól tart, hogy Bratianu oly nagy államvagyont kötött le az 1400 millióért, ami siker helyett inkább kudarcot jelent. Bukarestben úgy tudják, hogy új hitelezőnk az a pénzcsoport, mely a nagy angol-holland petróleum-trösztöt alkotja és ebből arra következtetnek, hogy pénzügyminiszterünk éppen legértékesebb állam-vagyon-forrásunkat, a petróleum-termelést kötötte le a külföldieknek. Ha erről a sok szó sallanggal felékesített pénzügyi tranzakcióról lehámozzuk a megtévesztő mázt, alighanem az Ézsau lencséje történetét látjuk megismétlődni. Legfönnebb azzal a különbséggel, hogyha függő adósságaink konvertálásából az államnak nem is lesz haszna, de legalább nem maradnak kárban — a liberális párt pénzügyi érdekeltségei. Ezt a feltevést az erdélyi politikai körok annál kézenfekvőbbnek tartják, mert a kormánynak Bratianu Vintilától irányított intézkedései nemcsak elsősorban, hanem szinte kivétel nélkül ezt a célt szolgálják. Ezt szolgálja az a törvényjavaslat is, melyet Bratianuék az agrárreform ügyében terjesztettek most a parlament elé. Ennek az a lényege, hogy a reform sok százmilliós hitelműveleteinek lebonyolítását átveszik a Banca Agrárától és ráruházzák a Banca de Depozitari-ra. • Mit jelent ez? Azt, hogy a Banca Agrárát az erdélyi nemzeti pártiak alapították, belefektetve e pénzintézeti vállalkozásba egész tőkeerejüket, egész hitelüket és milliókat kötve a dús aratást ígérő üzlet előkészítésére. Mostelesnek a várt haszontól, maradnak a kárral. Ellenben a Banca de Depozitari liberális alapítás. Nekünk nem fáj a fejlink a nemzeti pártiak bankjáért. De azt tartjuk, hogy egy ország gazdasági életét nem lehet, nem szabad pártérdekek nézőszögéből intézni. " Csehszlovákia és Franciaország titkos szerződéseinek szövege «. A szenzációs okmányok — á fa szerint — Hogyan tervezik Ausztria feloszlatását? -- Az Ellenzik bécsi tudósítójától — Bécs, június 22. A prágai nemzetgyűlésen a múlt héten nagy vihart idézett fel Knirsch német nemzeti képviselő leleplezéseCsehszlovákia és Franciaország titkos szerződésével. Knitsch képviselő szenzációs felszólalásában ugyan ismertette a titkos szerződés határozmányait, azonban most alkalmam van a teljes szerződést két pótlásával együtt szó szerinti szövegében, illetőleg hiteles fordításában közölni. A szerződés következőképpen hangzik: A francia köztársaság meghatalmazott kormányképviselői egyrészt, a csehszlovák nép — az osztrák-magyar tartományok: Csehország, Morvaország, Osztrák-Szilézia és a hultschini terület, Szlovenszkó (Északmagyarország), valamint Kárpátorusszia — legitim képviselői másrészt megállapodnak az alábbiakban — az V. pontot kivéve — korlátlan időre a következőkben II. Franciaország kormánya elismeri a Csehszlovák államot megállapított határain belül a cseh állam legitim képviselőinek hét előterjesztett memoranduma, valamint a szövetkezeti hatalmak képviselőinek és a cseh állam legitim képviselőinek 1918 okt. 10-én kötött garanciális szerződése alapján HL A francia köztársaság kormánya biztosítja a csehszlovák állam legitim képviselőit, hogy a határok megállapításánál minden bonyodalomban a nevezett képviselő urakat a kívánt támogatásban részesíti. IV A francia köztársaság kormánya kötelezi magát, hogy a cseh haderő felépítésére az ötödik pontban meghatározott francia katonai misszió javaslatára hadianyagot szállít. A csehszlovák állam ennek ellenértékére külön szerződésben kötelezi magát . A csehszlovák haderő egész vezényletét a szerződés aláírásától számított 10 esztendőre francia katonai misszió veszi át a következőképpen: a) a Németország elleni operáció vezetését, b) a csehszlovák haderő egész szervezetét, e) a csehszlovák haderő teljes kiképzését. Mindezt egy hatvan tagú, a francia köztársaság hadügyminisztériumától öszszeállítandó, vezérkari és főtisztekből álló katonai bizottság végzi. A bizottság költségei a csehszlovák katonai büdzséből fedezendő. Ugyancsak 10 esztendeig mindig a francia köztársaság hadügyminisztere nevez ki egy francia generálist az egész csehszlovák vezérkar főnökévé. VI. A csehszlovák kormány elismeri a majd annak idején a szövetkezett hatalmak és Németország, valamint a többi ellenséges államokkal kötendő békeszerződéseket. A csehszlovák kormány kötelezi magát, hogy a békeszerződésekkel összefüggésben álló külső és belső politikájukat a francia köztársaság kormányának irányításával fogja csinálni. VII. Az ötödik pont lejárta után, de legkésőbb 1929-ben Parisban vegyes franciacsehszlovák bizottság ül össze, amely megvizsgálja, mennyiben vettek részt a csehszlovák kormányok a Franciaország és annak ellenségei között megkötendő békeszerződések végrehajtásában. Ha a bizottság a békeszerződések végrehajtásában megállapítja a csehszlovák állam aktivitását, úgy a francia köztársaság kormánya elengedi a csehszlovák állam összes 1919. január 1-ig csinált adósságait a csehszlovák államnak Franciaországban. Aláírva: 1918 október 28-án. * Ez az alapszerződés tehát közvetlenül a forradalom kitörésekor készült. Tévedés azonban azt hinni, hogy a csehszlovák állam megalakulása után ezt a szerződést nem tekintette kötelezőnek, mert 1921-ben két ízben is kibővítette. Íme a két melléklet : Első melléklet IX. Abban az esetben, ha Német-Ausztria csatlakozási mozgalma Németországhoz olyan formákat öltene, hogy Franciaország és Csehszlovákia kormányainak diplomáciai lépései már nem lennének elegendők, hogy Ausztria részleges, vagy teljes csatlakozását Németországhoz megakadályozzák a csehszlovák kormány Franciaországgal egyetértésben átveszi a megbízatást Bécs sa®vetségi főváros, valamint Linz és Salzburg tartományi fővárosok megszállására. Ugyanakkor francia csapatok megszállják Grác és Klagenfurt tartományi fővárosokat, valamint a csehszlovák haderő csapatai az összes ipari centrumokat, valamint a Duna-vonal öszszes katonai és egyéb jelentős pontjait, beleértve Bécsújhelyet is. A bécsi szövetségi kormányt a határok átlépése előtt huszonnégy órával aszövetkezett francia és csehszlovák kormányok diplomáciai jegyzékben értesítik. Aláírva 1921. április 22-én. Második melléklet X. A csehszlovák kormány tudomásul veszi és elismeri a francia köztársaság kormánya, valamint a lengyel köztársaság kormánya között 1921 auguszttus 21.-i titkos szerződést. A csehszlovák kormány a titkos szerződés végrehajtási határozmányainak harmadik pontja értelmében — miként az előbbi 1921 április 22-én kötött pontban — kötelezi magát, hogy a varsói kormánnyal egyetértésben cselekszik Németországgal szemben úgy gazdaságilag, mint katonailag, ha a francia köztársaság kormánya megállapítja a középeurópai béke veszélyben forgását További intézkedésig, mint a középeurópai béke veszélyeztetését a következők jelentik : A versaillesi békeszerződés határozmányainak be nem tartása Németország által, Németország területén belül kitörő bármilyen tendenciájú zavargások, Németország fegyverkezésének megállapítása. XI. A csehszlovák köztársaság kormánya kijelenti, hogy a fenti esetekben mindenben szolidáris a párisi és varsói kormányokkal. A francia, csehszlovák és lengyel köztársaságok kormányai mindenben közösen járnak el. A csehszlovák köztársaság kormánya biztosítja a fentiek őszinte és azonnali keresztülvitelét. XII. Az együttes eljárás esetén az egész XI. paragrafus hatályát veszti. Aláírva: 1921 november 8-án. • A fenti két mellékletből tehát kitűnik, hogy a titkos alapszerződést a párisi és prágai kormányok még háromnegyed év előtt is kibővítették. Így tehát a csehszlovák köztársaság kormánya az állam megalakulása előtt kötött titkos megállapkodásokat magára vállalta és azokat kötelezőknek ismerte el.