Ellenzék, 1922. december (43. évfolyam, 271-295. szám)
1922-12-07 / 276. szám
Cluj-Kolozsvár, 1922. december 7 . Halottak, betegek Erdély közegészségügyi frontján Nincs körorvos — Nagy a halandóság — Elnéptelenedik a falu — Az Ellenzik tudósítójától — A decemberi hideg reggelen százával állanak emberek a klinikák bezárt kapui előtt. Vidékről jöttek, ki gyermekét hozta, ki feleségét, ki pedig a maga baját hurcolja az orvos elé. Mindnyájan panaszkodnak Nem anynyira betegségükről, , mint arról, hogy nincsen a községükben orvos, ott kell hagyni családot, munkát, néha egész napokra is, ha orvosra van szükségük. A falusiak panasza nem is dolog. Tudnak erről a hatóságok s tudnak már a miniszterek is, akik egy egy , falusi látogatáskor mindent megígérnek, néha még egészséget is a falusiaknak, de mire visszakerülnek a fényes minisztériumokba, ép úgy elfelejtetik a faluk baját, mint a városok kéréseit. A falu orvosi ellátásáért a városi kórházak és klinikák orvosai is interveniáltak már, de hiába. A népjóléti ksszortnál is ismerik az orvosmizériát, itt is segíteni akartak a bajokon, őket azonban rendeletek kötik, lehetetlen miniszteri intézkedések, amelyek megnehezítik az orvosok elhelyezkedését Hivatalos helyen jelentették ki munkatársunknak, hogy tehetetlenek azokkal a súlyos következményekkel szemben, melyeket az orvoshiány okoz. Illetékesek szerint a körorvos fizetése ezer nyolcszáz lej és ennyit a boltiszolga is megkeres, minek mennének ki tehát az orvosok körbe, ahol a nehéz munka robotjára csak a legerősebb fizikumú emberek vállalkozhatnak. Hosszas fáradozás után mégis sikerült néhány jelentkező fiatal orvost alkalmazni A kormány azonban később - mint ismeretes - rendeletet adott ki, amely szerint az 1916. év után Magyarországon diplomát nyert orvosokat a gyakorlattól eltiltják. Ez a rendelet más szóval annyit jelent, hogy a magyar orvos még akkor sem kell a liberális kormánynak, ha a falut járványos kórok tizedelik is meg. A bukaresti intézőköröknek fontosabb az, hogy elfogult álláspontjukat érvényesítsék A kolozsvári népjóléti resszort úgy igyekszik segíteni a bajokon, hogy időnként orvosi bizottságokat küld ki a vidékre. Ez a bizottság azonban inkább a venereás betegeket kutatja s a falusi, aki orvosának szívesen elpanaszolja a baját, fél az idegen emberektől, elbújik inkább, mintsem a Tömeges orvosi vizsgálaton részt vegyen. A sok éves orvosi mizériának egyes vidékeken kidört szimptómái mutatkoznak Különösen a havasi vidékeken ott annyira elszoktak az orvostól nogy ha időnként a szomszédos kór orvosa fölkeresi őket kikérgetik. Illetékes hivataloknál most állítják össze Erdély közegészségügyi statisztikáját A kimutatás még nem készült el, de az eddigi adatok nem kecsegtetnek a legszebb eredményekkel A falvakban kevés a születés, nagy a halálozás, különösen pedig feltűnően nagyszámú a gyermekhalandóság. *A legutóbbi hónapokban kisebb népvándorlás indult meg a falvakból a városok felé. A nagybirtokosok, akik az agrárreform folytán elestek földjeiktől, cselédeiket szélnek eresztették s bizony igy a falu lassanként elnéptelenedik, kisebb telkek gazdátlanok maradnak és a község képe olyan, mint az elhagyott temetőé. Az orvoshiányon a népjóléti resszort újabban úgy akar segíteni, hogy a közegészségügyi szolgálatot legalább is a vidéken módosítja. Beavatottak szerint a gyakorlatuktól eltiltott magyar orvosok érdekében interveniálni fognak, nagy reményeket azonban ehhez nem fűznek, mert nem valószínű, hogy a kormány egy már kiadott és végrehajtott rendeletét visszavonja A magyar egyetemi ifjúság tiltakozik Vajda vádjai ellen — Az Ellenzék tudósítójától — Az egyetemi ifjúságra, úgy látszik, kellő hatással volt az egyetemi hatóságoknak az az intelme amely a további tüntetésektől való tartózkodásra hívta fel az ifjúságot Tegnap is hangos volt ugyan az esti órákban az utca az ifjúságtól. Tegnap is volt tüntetés, de ennek már egészen más jellege volt Az ifjúság ugyanis egy bukaresti vendég jöttét üdvözölte, aki értékes könyvadományt juttatott a kolozsvári egyetemi könyvtárnak Tegnap este 8 órakor az egyetemi ifjúság hatalmas csoportokba verődött az Egyetem utcai Caminul Studentesc előtt. A diákság összegyűlése ezúttal teljesen távol állott az utóbbi napok izgalmas eseményeitől. A tegnapi nap folyamán ugyanis távirat érkezett Bukarestből az egyetemi könyvtár igazgatóságához, hogy Sion nyugalmazott kúriai bíró, aki a könyvtárnak nemrégiben több millió énekű könyvgyűjteményét, rézkari, litográfiái és történelmi vonatkozású rajzgyűjteményét ajándékozta, az esti vonattal Kolozsvárt érkezik . Az ifjúság ez alkalommal elhatározta, hogy Siont, aki az első románnyelvű könyvgyűjteményt ajándékozta az egyetemnek ünnepélyes fogadtatásban részesíti Kilenc óra tájban tömött nyolcas sorokban elindult az egyetemi ifjúság a Menza épületéből és hazafias dalokat énekelve kivonult a pályaudvarra. Amikor Sion megérkezett, az ifjúság lelkes éljenzésben tört ki, majd vállukra kapva, bevitték a váróterembe Sión itt meleg szavakkal üdvözölte az egyetemi ifjúságot, amely nagy lelkesedés közepette a kocsijáig vitte a bírót, ahol a kocsiból a lovakat kifogva, nagy éljen-riadal közepette a lakásáig húzta a kocsit Az ifjúság ezután hazafias dalokat énekelve, minden incidens nélkül szétoszlott Mint már megemlékeztünk erről- Vajda volt miniszterelnök az Adeverul-ban adott nyilatkozatában a kolozsvári egyetem magyar orvostanhallgatóit azzal vádolta meg, hogy a tüntetők sorában ők alkották a többséget Már tegnapi lapunkban képtelenségnek mondottuk Vajda vádját és most az érdekelt magyar egyetemi hallgatók erre vonatkozólag a következő nyilatkozatot küldötték be hozzánk: A cluji román egyetem magyar hallgatói sajnálattal vették tudomásul Vaida Voivod volt miniszterelnök úrnak az „Adeverul“-ban megjelent azon nyilatkozatát, mely a Clujon történt eseményekért a magyar egyetemi ifjúságra akarja a felelősséget hárítani. 1 . Bár meg vagyunk győződve ezen kijelentés nem komoly voltáról, kötelességünknek tartjuk ezen vád ellen ünnepélyesen tiltakozni és helyzetünk tisztázására a következőket kijelenteni: Mi a cluji román keresztény egyetemi hallgatók mozgalmához csatlakoztunk, nem pedig szervezetik azt, a tüntetésben aktív részt nem vettünk és csekély számunknál fogva annak „zömét“ nem is képezhettük. Ami a szolidaritást illeti, azt vállaljuk ma is. Erre a lépésre csupán a mi keresztény kollégai kötelességünk bírt rá, nem pedig antiszemita érzelmeink A cluji román egyetem magyar hallgatói Mint Bukarestből jelentik, tegnap este Bratianu Ionel miniszterelnök elnökletével a kormány minisztertanácsot tartott Az értekezleten Anghelescu közoktatásügyi miniszter beszámolt a kolozsvári antiszemita mozgalomról és ezzel kapcsolatban ismertette azokat a szigorú intézkedéseket, amelyeket a mozgalom elfojtására kiadtak. A Viitorul, a kormány félhivatalosa mai számában cikket ír a kormánynak a diákmozgalmakkal szemben elfoglalt álláspontjáról és közli, hogy a kormány a vizsgálat lefolytatása mellett megteszi az intézkedéseket a hasonló mozgalmak megakadályozására Az országos hírlapírúkongresszus ma határozati javaslatot fogadott el, amelyben kéri a diákságot, lássa be, hogy ilyen manifesztációkkal az ország jóim nevét veszélyezteti. Egyébiránt a bukaresti sajtó megállapítja, hogy a fővárosi diákság körében nagyon izgatott a hangulat és tüntetések várhatók Vladescu, Toma Ionescu, Titzel Carboiano és Jorga egyetemi professzorok elítélően nyilatkoznak az antiszemita mozgalommal szemben A hölgyközönség figyelmébe hr A megérkeztek a legújabb párisi, bécsi és berlini őszi és téli női modell-kabátok Szörme-modellek legjutányosabb árak mellett Diamantstein és Moskums: Cluj, Cal Regett- Ferdinánd 115.(Főpofával szemben) ELLENZIK Öngyilkosság írta: Somlyó Zoltán Este hatkor két detektív állított be a bankigazgató lakására Az előszobában a fehérbóbitás szobaleány volt az első, akibe belebotlottak, ettől megkérdezték, hogy Konopi igazgató úr itthon van-e ? A lánytól megtudták, hogy a nagyságos urat minden pillanatban várják s ezen közben az öreg nagysága is kijött az előszobába A szalonban cigarettafüst homályában egész kis társaság ült A sarok Irán pianínó állt, két oldalt színes, fonott gyertyákkal, amelyek tompa világosságot leheltek. A billentyűkön két apró, fehér világitó kéz, fölöttük nagy női fej, amelyből csak a rikító vörhenyes színű, rozsdás haj bontakozott ki Az igazgató felesége volt, nagyon vontatottan játszott valamit és halkan énekelte is. Kétoldalt két-két úr Mind a négyen fekete ruhában, csillámló ingmellel és teljesen tar fejjel. A két detektív megállt az ajtóban, a piroshajú direktoráé csak a fejét billentette feléjük, a kezét otthagyta a billentyűkön, de nem játszott tovább. És most a négy úr fölkelt, kínos pontossággal bemutatkoztak És újra leült mindenki, a detektívek is közel az ajtóhoz és az öregasszony nagyon közel ment a zongorázó direktornéhoz és a fülébe súgta: ~ Alisz, esküszöm rá! ezek az uradért jönnek! Már megvan a baj! - Az uramhoz jöttek vagy az uramért jöttek ? - kérdezte az asszony Az egész társaság megrándult erre, a kopasz urak leeresztették a térdben egymásra hajtott lábaikat, a detektívek köhécselve néztek egymásra. — Nos uraim, őszinték lehetnek... Mama kérem behozhatják már a teát! A detektívek nem feleltek, mert ez is válasz tulajdonképpen a négy úr fölkelt a helyéről, csak az asszony maradt nyugodtan és rendületlenül. Amikor látta, hogy a négy kopasz fej sandán összenéz és távozni akar, rájuk szólt: — Önök mindenesetre itt maradnak! Az uramat minden pillanatban várom és szükség lesz önökre, mert önök felvilágosításokat fognak adni. A szobaleány megjelent az ajtóban a teáscsészékkel. Mögötte az öregasszony Leültek és ahogy az első teáscsésze az első ajakhoz ért, az előszoba ajtaján megszólalt a csengő. A csengetésre nagy nyugtalanság repült be a szalonba s az asszony túlvilági nyugodtsággal mondta: - Az uram! A két detektív szinte neveletlenül, éhesen ugrott fel s kirohan. Az aszszony ülve maradt, az öreg megtántorodott a helyén és a könnyei megeredtek. Aztán erősen hallgatóztak. Majd hirtelen egy hordár rántotta fel az ajtót s a kezében levelet tartott, amit görcsös erőlködéssel akart a két asszonynak átadni. A két feketeruhás titko rendőr azonban "az utolsó pillanatban ráesett a kezére s kicsavarták belőle a levelet. A hordár elment. A detektívek az ablaknál olvasták a levelet s aztán leverten tárgyaltak. Már nem is néztek a társaságra, egyedül voltak maguknak. Ekkor az asszony megszólalt: — Uraim, azt hiszem, most már tudni fogják, hogy kötelességük a férjem levelét ide adni! Elvégre is, ez nem akadályozhatja az önök és a hatóság munkáját. És elvégre is, a sikkasztásért, ami a bankban történt, nem csak az én uram felelős. A banknak öt igazgatója van. Ez a négy úr és az uram. Tessék őket is felelősségre vonni! A négy úr gutaütötten meredt a levegőbe. Bamba arccal figyeltek föl , most mi lesz ? Fejenként kétszáz-kétszázezer koronát jelentettek a sikkasztás tényében, amely most úgy feküdt a homályos, remegő szobára, mint égzengés a nyári alkonyatra. A két detektív hideg udvariassággal tudtára adta a négy urnak a letartóztatást és az asszony mégegyszer, de most már csuklástól hullámos hangon követelte: — Adják ide az uram levelét! Konopi levelében azt írta meg a feleségének, hogy a rendőrség megtudta a sikkasztást, keresik, ő tehát most fiákerbe ül s agyonlövi magát. Ezt irta és a végén érzékenyen búcsút vett. Ez volt a levélben s a detektívek ezért nem akarták odaadni az asszonynak, aki most szó nélkül bement a hálószobába. Alig néhány perc multán kilépett az asszony. Tetőtől talpig feketében és nagyon parfümösen. Éles tekintettel, kihívtan állt meg, a kezében apró revolverrel és kendteljesen szólt az urakra: - Ha öt perc alatt nem adjákde Konopi levelét, a szemük láttára agyonlövöm magamat! Nos ! . .. A hat szál emberen reszket és szaladt át, az öregasszony ájultan rogyott az asztal alá, a szobalány, aki szintén ott járt, felsikoltott. Az egyik detektív, nyilván, akinek fontosabb megbízása volt, tétovázva odanyújtotta az írást az asszonynak. Az elolvasta, egyszer végigsimította a képén a fehér kezeit és fellélegzett. Felmosta az öregaszszonyt, aztán megkérdezte az egyik polgári rendőrt, hogy okvetlenül hazahozzák-e az ura hulláját. Mert az fölösleges kellemetlenség volna. A detektív ötöst-hatolt. A piroshajú asszony most izgatottan, nagyon fölindulva a telefonhoz ment. A számot gyorsan megkapta és egy Ferinek szólított emberrel beszélt búgó gerlicehangon. Hívta, rögtön üljön kocsiba és jöjjön. A végén pá-val köszönt el tőle. Letette a kagylót, leült és végigdobolta az ujjaival az asztalt. Nagyokat nyelt, türelmetlen volt és mintegy távozásra célozva, megkérdezte: — Miben lehetek még az urak szolgálatára ?