Ellenzék, 1922. december (43. évfolyam, 271-295. szám)

1922-12-07 / 276. szám

Cluj-Kolozsvár, 1922. december 7 . Halottak, betegek Erdély köz­egészségügyi frontján Nincs körorvos — Nagy a halan­dóság — Elnéptelenedik a falu — Az Ellenzik tudósítójától — A decemberi hideg reggelen százá­val állanak emberek a klinikák bezárt kapui előtt. Vidékről jöttek, ki gyer­mekét hozta, ki feleségét, ki pedig a maga baját hurcolja az orvos elé. Mindnyájan panaszkodnak Nem any­­nyira betegségükről, , mint arról, hogy nincsen a községükben orvos, ott kell hagyni családot, munkát, néha egész napokra is, ha orvosra van szük­ségük. A falusiak panasza nem is­ dolog. Tudnak erről a hatóságok s tudnak már a miniszterek is, akik egy egy , falusi látogatáskor mindent megígér­nek, néha még egészséget is a falu­siaknak, de mire visszakerülnek a fé­nyes minisztériumokba, ép úgy elfelejt­e­tik a faluk baját, mint a városok ké­réseit. A falu orvosi ellátásáért a városi kórházak és klinikák orvosai is inter­veniáltak már, de hiába. A népjóléti k­sszortnál is ismerik az orvosmizériát, itt is segíteni akartak a bajokon, őket azonban rendeletek kötik, lehetetlen miniszteri intézkedések, amelyek meg­nehezítik az orvosok elhelyezkedését Hivatalos helyen jelentették ki mun­katársunknak, hogy tehetetlenek azokkal a súlyos következményekkel szemben, melyeket az orvoshiány okoz. Illetéke­sek szerint a körorvos fizetése ezer nyolcszáz lej és ennyit a boltiszolga is megkeres, minek mennének ki tehát az orvosok körbe, ahol a nehéz munka robotjára csak a legerősebb fizikumú emberek vállalkozhatnak. Hosszas fá­radozás után mégis sikerült néhány jelentkező fiatal orvost alkalmazni A kormány azonban később - mint ismeretes - rendeletet adott ki, amely szerint az 1916. év után Magyarorszá­gon diplomát nyert orvosokat a gya­korlattól eltiltják. Ez a rendelet más szóval annyit jelent, hogy a magyar orvos még akkor sem kell a liberális kormánynak, ha a falut járványos kórok tizedelik is meg. A bukaresti intézőköröknek fontosabb az, hogy elfogult álláspontjukat érvényesítsék A kolozsvári népjóléti resszort úgy igyekszik segíteni a bajokon, hogy időnként orvosi bizottságokat küld ki a vidékre. Ez a bizottság azonban inkább a venereás betegeket kutatja s a falusi, aki orvosának szívesen el­panaszolja a baját, fél az idegen em­berektől, elbújik inkább, mintsem a Tömeges orvosi vizsgálaton részt ve­gyen. A sok éves orvosi mizériának egyes vidékeken kid­ört szimptómái mutatkoznak Különösen a havasi vi­dékeken ott annyira elszoktak az or­vostól nogy ha időnként a szomszé­dos kór orvosa fölkeresi őket kikér­getik. Illetékes hivataloknál most állítják össze Erdély közegészségügyi statisz­­tikáját A kimutatás még nem készült el, de az eddigi adatok nem kecseg­tetnek a legszebb eredményekkel A falvakban kevés a születés, nagy a halálozás, különösen pedig feltűnően nagyszámú a gyermekhalandóság. *A legutóbbi hónapokban kisebb népván­dorlás indult meg a falvakból a váro­sok felé. A nagybirtokosok, akik az agrárreform folytán elestek földjeiktől, cselédeiket szélnek eresztették s bi­zony igy a falu lassanként elnéptele­nedik, kisebb telkek gazdátlanok ma­radnak és a község képe olyan, mint az elhagyott temetőé. Az orvoshiányon a népjóléti resszort újabban úgy akar segíteni, hogy a közegészségügyi szolgálatot legalább is a vidéken módosítja. Beavatottak szerint a gyakorlatuktól eltiltott magyar orvosok érdekében interveniálni fog­nak, nagy reményeket azonban ehhez nem fűznek, mert nem valószínű, hogy a kormány egy már kiadott és végre­hajtott rendeletét visszavonja A magyar egyetemi ifjúság tiltakozik Vajda vádjai ellen — Az Ellenzék tudósítójától — Az egyetemi ifjúságra, úgy látszik, kellő hatással volt az egyetemi ható­ságoknak az az intelme amely a to­vábbi tüntetésektől való tartózkodásra hívta fel az ifjúságot Tegnap is han­gos volt ugyan az esti órákban az utca az ifjúságtól. Tegnap is volt tün­tetés, de ennek már egészen más jel­lege volt Az ifjúság ugyanis egy bu­karesti vendég jöttét üdvözölte, aki értékes könyvadományt juttatott a ko­lozsvári egyetemi könyvtárnak Tegnap este 8 órakor az egyetemi ifjúság hatalmas csoportokba verődött az Egyetem­ utcai Caminul Studentesc előtt. A diákság összegyűlése ezúttal teljesen távol állott az utóbbi napok izgalmas eseményeitől. A tegnapi nap folyamán ugyanis távirat érkezett Bu­­karestből az egyetemi könyvtár igaz­gatóságához, hogy Sion nyugalmazott kúriai bíró, aki a könyvtárnak nem­régiben több millió énekű könyvgyűj­teményét, rézkari, litográfiái és törté­­­nelmi vonatkozású rajzgyű­jteményét ajándékozta, az esti vonattal Kolozs­várt érkezik . Az ifjúság ez alkalommal elhatá­rozta, hogy Siont, aki az első román­­nyelvű könyvgyűjteményt ajándékozta az egyetemnek ünnepélyes fogadtatás­ban részesíti Kilenc óra tájban tö­mött nyolcas sorokban elindult az egyetemi ifjúság a Menza épületéből és hazafias dalokat énekelve kivonult a pályaudvarra. Amikor Sion megér­kezett, az ifjúság lelkes éljenzésben tört ki, majd vállukra kapva, bevitték a váróterembe Sión itt meleg szavak­kal üdvözölte az egyetemi ifjúságot, amely nagy lelkesedés közepette a ko­csijáig vitte a bírót, ahol a kocsiból a lovakat kifogva, nagy éljen-riadal kö­zepette a lakásáig húzta a kocsit Az ifjúság ezután hazafias dalokat éne­kelve, minden incidens nélkül szét­oszlott Mint már megemlékeztünk erről- Vajda volt miniszterelnök az Adeve­­rul-ban adott nyilatkozatában a ko­lozsvári egyetem magyar orvostanhall­gatóit azzal vádolta meg, hogy a tün­tetők sorában ők alkották a többséget Már tegnapi lapunkban képtelenségnek mondottuk Vajda vádját és most az érdekelt magyar egyetemi hallgatók erre vonatkozólag a következő nyilat­kozatot küldötték be hozzánk: A cluji román egyetem magyar hallgatói sajnálattal vették tudomá­sul Vaida­ Voivod volt miniszterelnök úrnak az „Adeverul“-ban megjelent azon nyilatkozatát, mely a Clujon történt eseményekért a magyar egye­temi ifjúságra akarja a felelősséget hárítani. 1 . Bár meg vagyunk győződve ezen kijelentés nem komoly voltáról, kö­telességünknek tartjuk ezen vád ellen ünnepélyesen tiltakozni és helyzetünk tisztázására a következőket kijelen­teni: Mi a cluji román keresztény egyetemi hallgatók mozgalmához csatlakoztunk, nem pedig szervez­etik azt, a tüntetésben aktív részt nem vettünk és csekély számunknál fogva annak „zömét“ nem is ké­pezhettük. Ami a szolidaritást illeti, azt vállaljuk ma is. Erre a lépésre csupán a mi keresztény kollégai kötelességünk bírt rá, nem pedig antiszemita érzelmeink A cluji román egyetem magyar hallgatói Mint Bukarestből jelentik, tegnap este Bratianu Ionel miniszterelnök el­nökletével a kormány minisztertaná­csot tartott Az értekezleten Anghe­­lescu közoktatásügyi miniszter beszá­molt a kolozsvári antiszemita mozga­lomról és ezzel kapcsolatban ismer­tette azokat a szigorú intézkedéseket, amelyeket a mozgalom elfojtására kiadtak. A Viitorul, a kormány félhivatalosa mai számában cikket ír a kormány­nak a diákmozgalmakkal szemben el­foglalt álláspontjáról és közli, hogy a kormány a vizsgálat lefolytatása m­el­lett megteszi az intézkedéseket a ha­­sonló mozgalmak megakadályozására Az országos hírlapírúkongresszus ma határozati javaslatot fogadott el, amely­ben kéri a diákságot, lássa be, hogy ilyen manifesztációkkal az ország jó­im nevét veszélyezteti. Egyébiránt a bukaresti sajtó meg­állapítja, hogy a fővárosi diákság k­ö­rében nagyon izgatott a hangulat és tüntetések várhatók Vladescu, Tom­a Ionescu, Titzel Carboiano és Jorga egyetemi professzorok elítélően nyilat­koznak az antiszemita mozgalommal szemben A hölgyközönség figyelmébe h­r A megérkeztek a legújabb párisi, bécsi és berlini őszi és téli női modell-kabátok Szörme-modell­ek legjutányosabb árak mel­lett Diamantstein és Moskums: Cluj, Cal Regett- Ferdinánd 115.(Főpof­ával szembe­n) ELLENZI­K ­ Öngyilkosság írta: Somlyó Zoltán Este hatkor két detektív állított be a bankigazgató lakására Az előszobában a fehérbóbitás szobaleány volt az első, akibe belebotlottak, ettől megkérdez­ték, hogy Konopi igazgató úr itthon van-e ? A lánytól megtudták, hogy a nagyságos urat minden pillanatban várják s ezen közben az öreg nagy­sága is kijött az előszobába A szalonban cigarettafüst homályá­­ban egész kis társaság ült A sarok Irán pianínó állt, két oldalt színes, fonott gyertyákkal, amelyek tompa vi­lágosságot leheltek. A billentyűkön két apró, fehér világitó kéz, fölöttük nagy női fej, amelyből csak a rikító vörhe­­nyes színű, rozsdás haj bontakozott ki Az igazgató felesége volt, nagyon von­tatottan játszott valamit és halkan éne­kelte is. Kétoldalt két-két úr Mind a négyen fekete ruhában, csillámló ing­mellel és teljesen tar fejjel. A két de­tektív megállt az ajtóban, a piroshajú direktoráé csak a fejét billentette felé­jük, a kezét otthagyta a billentyűkön, de nem játszott tovább. És most a négy úr fölkelt, kínos pontossággal bemutatkoztak És újra leült mindenki, a detektívek is közel az ajtóhoz és az öregasszony nagyon közel ment a zongorázó direktornéhoz és a fülébe súgta: ~ Alisz, esküszöm rá! ezek az ura­dért jönnek! Már megvan a baj! - Az uramhoz jöttek vagy az ura­mért jöttek ? - kérdezte az asszony Az egész társaság megrándult erre, a kopasz urak leeresztették a térdben egymásra hajtott lábaikat, a detektívek köhécselve néztek egymásra. — Nos uraim, őszinték lehetnek... Mama kérem behozhatják már a­ teát! A detektívek nem feleltek, mert ez is válasz tulajdonképpen a négy úr fölkelt a helyéről, csak az asszony maradt nyugodtan és rendületlenül. Amikor látta, hogy a négy kopasz fej sandán összenéz és távozni akar, rá­juk szólt: — Önök mindenesetre itt maradnak! Az uramat minden pillanatban vá­rom és szükség lesz önökre, mert önök felvilágosításokat fognak adni. A szobaleány megjelent az ajtóban a teáscsészékkel. Mögötte az öreg­asszony Leültek és ahogy az első teáscsésze az első ajakhoz ért, az elő­szoba ajtaján megszólalt a csengő. A csengetésre nagy nyugtalanság repült be a szalonba s az asszony túlvilági nyugodtsággal mondta: - Az uram! A két detektív szinte neveletlenül, éhesen ugrott fel s kirohan. Az asz­­szony ülve maradt, az öreg megtánto­­rodott a helyén és a könnyei meg­­eredtek. Aztán erősen hallgatóztak. Majd hirtelen egy hordár rántotta fel az ajtót s a kezében levelet tartott, a­mit görcsös erőlködéssel akart a két asszonynak átadni. A két feketeruhás titko rendőr azonban "az utolsó pilla­natban ráesett a kezére s kicsavarták belőle a levelet. A hordár elment. A detektívek az ablaknál olvasták a levelet s aztán le­­verten tárgyaltak. Már nem is néztek a társaságra, egyedül voltak maguk­nak. Ekkor az asszony megszólalt: — Uraim, azt hiszem, most már tudni fogják, hogy kötelességük a fér­jem levelét ide adni! Elvégre is, ez nem akadályozhatja az önök és a ha­tóság munkáját. És elvégre is, a sik­kasztásért, ami a bankban történt, nem csak az én uram felelős. A banknak öt igazgatója van. Ez a négy úr és az uram. Tessék őket is felelősségre vonni! A négy úr gutaütötten meredt a le­vegőbe. Bamba arccal figyeltek föl , most mi lesz ? Fejenként kétszáz-két­százezer koronát jelentettek a sikkasz­tás tényében, amely most úgy feküdt a homályos, remegő szobára, mint ég­zengés a nyári alkonyatra. A két de­tektív hideg udvariassággal tudtára adta a négy urnak a letartóztatást és az asszony mégegyszer, de most már csuklástól hullámos hangon követelte: — Adják ide az uram levelét! Konopi levelében azt írta meg a fe­leségének, hogy a rendőrség megtudta a sikkasztást, keresik, ő tehát most fiákerbe ül s agyonlövi magát. Ezt irta és a végén érzékenyen búcsút vett. Ez volt a levélben s a detektívek ezért nem akarták odaadni az asszony­nak, aki most szó nélkül bement a hálószobába. Alig néhány perc multán kilépett az asszony. Tetőtől talpig fe­ketében és nagyon parfümösen. Éles tekintettel, kihívtan állt meg, a kezé­ben apró revolverrel és kendteljesen szólt az urakra: - Ha öt perc alatt nem adják­­de Konopi levelét, a szemük láttára agyon­lövöm magamat! Nos ! . .. A hat szál emberen reszket és sza­ladt át, az öregasszony ájul­tan rogyott az asztal alá, a szobalány, aki szintén ott járt, felsikoltott. Az egyik detektív, nyilván, akinek fontosabb megbízása volt, tétovázva odanyújtotta az írást az asszonynak. Az elolvasta, egyszer végigsimította a képén a fehér kezeit és fellélegzett. Felmosta az öregasz­­szonyt, aztán megkérdezte az egyik polgári rendőrt, hogy okvetlenül haza­hozzák-e az ura hulláját. Mert az fö­lösleges kellemetlenség volna. A detektív ötöst-hatolt. A piroshajú asszony most izgatottan, nagyon fölin­dulva a telefonhoz ment. A számot gyorsan megkapta és egy Ferinek szó­lított emberrel beszélt búgó gerlice­­hangon. Hívta, rögtön üljön kocsiba és jöjjön. A végén pá-val köszönt el tőle. Letette a kagylót, leült és végig­dobolta az ujjaival az asztalt. Nagyo­kat nyelt, türelmetlen volt és mintegy távozásra célozva, megkérdezte: — Miben lehetek még az urak szol­gálatára ?

Next