Ellenzék, 1922. december (43. évfolyam, 271-295. szám)

1922-12-08 / 277. szám

ELLENZÉK Az állomásfőnök családi drámája Rejtélyes merényletek. — Késsel, revolverrel — a férj ellen ! — Az Ellenzék tudósítójától —» Szenzációs csalá­d, dráma tartja iz­galomban a regátban levő Dorohoi városát. A dráma első jelenetei még egy néhány hónappal ezelőtt játszód­tak le. Popovics, a dorohoi­i állomás főnöke, egy éjjel ittasan tért haza és részeg fővel durván összeszólalkozott feleségével. Az összeszólalkozás után lefeküd , de alig aludt el, érezte, hogy valaki kést tett a nyakára. Popovics kétségbeesetten ragadta meg a kés nyelét, azonban mire magához tért, a tettes elhint a szobából. Popovics ál­lítása szerint a felesége akarta meg­ölni, az asszony azonban határozottan állította, hogy a férje részegségében akart megválni életétől. Az ügy akkor annyiban maradt, azonban nemsokára a Popovics-család életét újab­b eset kavarta fel. Az állo­­másfőnök egy este gyerekeivel vacso­ránál ült, amidőn az ablakon keresz­tül valaki kétszer belőtt és ő nyakán és mellén súlyosan megsebesülve te­rült el a föidon A szerencsétlen em­ber a merénylet után hetekig vivődött a halállal é­s kihallgassa alkalmával azt vallotta, hogy a merénylő a tulajdon fia, Po­povics Demeter volt, akit az anyja bujtott fel a merényletre. Tegnap azonban végre világosság derült a rejtélyes gyilkossági kísérle­tekre. Popovics tegnap éjjel 11 órakor hazafelé indult s amikor a Trestiana hídhoz ért a hid alól valaki rálőtt s az arcán súlyosan megsebesítette Po­povics a merénylő után vetette magát, aki nem volt más, mint a felesége. Popovics hosszas dulakodás után ki­csavarta az asszony kezéből a revol­vert s annak agyával az asszonyt agyba-főbe verte. Ennek sikoltozására rendőr jelent meg és az elvetemült asszonyt letartóztatta Popovics már hónapok óta válófél­ben van a feleségétől és nyolc gyer­mekével együtt elköltözve hazulról, nem engedte meg a feleségének, hogy a gyermekeket meglátogassa. A házas­társak gyűlölködő élete volt valószí­nűleg az indító oka ennek a rémdrá­­mába illő történetnek • Átutalásokat Magyarországba, Auszt­riába, Csehszlovákiába, Németországba stb. fix áron vagy napi árfoly­amon l leg­­előnyösebben és legjutányosabban a Mező­gazdasági Bank és Takarékpénztár r­­, Cluj-Kolozsvár, taiaja Unirii (Mátyás kir.­­tér) - és fiókintézet, Dés eszközei. Ai asszony nem szólt semmit.­­ Szegény kicsi gyertyák. — gon­­­dolta bánattal. — Azt hittem, hogy az a ragyogó fa ott bé­kén lóg megférni veletek egy fedél alatt s most mégis úgy látom, hogy harcol ellenetek. De hát ne legyen harc, hanem béke és boldogság. Ezzel az ablakhoz ment, hogy el­oltsa a gyertyákat. Némi fájdalmat érzett, hisz még félig sem égtek le. Ekkor megszólalt Jancsika, a ki­sebbik fiú. — Ugye apa édes — mondta, az ablakra mutatva — azok ott zsidó gyertyák, ezek meg keresz­tények ? És Szalontai Vince, anélkül, hogy feltűnt volna neki, honnan tudja ez az ötéves gyermek a különbséget keresztény és zsidó között és ahelyett, hogy szelíden rendreutasította volna a csacska kis kérdezőt, röviden és meg­gondolatlanul azt felelte: — igen.­­ Akkor oltsuk el őket, — vélte Jancsiig hangosan Az asszony megfordult s az urára nézett Egy darabig várt, hogy szól-e majd valamit, de az néma maradt, nem volt megjegyzése. - Hát nem bánom, oltsd el, ha az­t apád úgy kívánja, — mondta most az asszony. Azzal karjára vette a kétéves kis Húst és csendesen, szomorúan a szomszéd szobába ment be. Szalontai feleszmélt. Az ajtónyitás és betevés okozta légáramlat magasra lobbantotta fel az eddig oly szerényen pislogó hét kis viaszgyertyát s neki úgy tűnt fel, mintha ezzel a hirtelen fellobbanással azt akarták volna mon­dani, hogy ők nem hagyják a jus­­­sukat. Jancsika felugrott, hogy eloltsa a gyertyákat, de atyja k észbe kapva — eltiltotta tőle. Azután leült és csend lett a szobában. Szalontai Vince úgy képzelte, mintha vitába ereszkedtek volna a karácsonyfa lángnyelvei azokkal, mik az ablak párkányán eddig olyan csöndesen pislogtak. Igenis, feleseltek, vitatkoztak, mind­egyik a maga igaza mellett hevült. Ezt képzelte Szalontai Vince, mikor el­hangolt lélekkel és láztól forró fejjel a szoba egy sarkába vonult és onnan hol a karácsonyfát, hol az ablak pár­kányát nézte. — Nem hibáztál, gazdim, — szólt büszkén a helye. — Egy család , egy ünnep, nem is lehet máskép. — Túlzás ez és önzés, — hangzott rá a leletet. — A túlzást is védem, ha nemes talajból nőtt ki. — Az önzés még akkor is meg­rovást érdemel, így perlekedtek, vitatkoztak a har­cias kis gyertyák; beszédes sercegésük egy pillanatra sem hallgatott el. Mikor a hét lobogó lángnyelv az ablak párkányán azt mondta, hogy az önzés mindenkor megrovást érdemel, a ragyogó fenyőfa sem maradt adós a válasszal. De Szalontai Vince már nem figyelt arra, hogy mit vág vissza a fenyő és arra sem ügyelt, hogy az ablak felől mi lesz a meggyőző érve­lés és válasz. ő már legyőződnek érezte magát. Egy család,*egy ünnep, mondta volt a fenyő s Szalontai Vince szo­morúan mosolygott. Szeretet nélkül az egy ünnep is két ünneppé válik vagy egészen hétköznappá sülyed, de köl­csönös szeretet mellett a két ünnep is mindig egygyé fog olvadni. Kölcsönös szereteti S ő még min­dig itt ül ? És ismét a kis gyertyák tusijára figyel ? És bement az asszonyhoz, hogy bocsánatát kérje. 3 Cluj-Kolozsvár, 199?. december 8 A keleti konferencia krízise A törökök hallgatnak álláspontjukról Lausanne dec. 7. A területi és katonai kérdések bizottsága tegnap foly­tatta a tengerszorosok kérdésének tárgyalását. Curzon elnök bemutatta a szö­vetségeseknek a tengerszorosokra vonatkozó javaslatait. A végleges szövegű javaslatot átadták a delegátusoknak Izmea és Csicserin csak a javaslatok áttanulmányozása után fognak válaszolni. A bizottság a legközelebbi pénteken fog ismét összeülni. Az Egyesült­ Államok elhatározta, hogy a tengerszorosok kérdésében csat­lakozik az angol állásponthoz és követelni fogja úgy a kereskedelmi, mint a hadihajók szabad közlekedését a szorosokban A szövetségesek állásfoglalása a török tengerszorosok nemzetközivé tételét jelenti. Előzékenységből viszont fel­ajánlják a törököknek a szövetségközi ellenőrző­ bizottság elnöki tisztségét. Az oroszok kijelentették, hogy a szovjet­ küldöttség a hadihajókkal szem­ben ragaszkodni fog a tengerszorosok teljes elzárásához. A szövetségesek közös nyilatkozatban állapodtak meg, amely válasz lesz Csicserin felszólalására és Izmed hallgatására A szövetségesek határozata a tengerszorosok kérdésében fedi Duca román delegátusnak az első ülésen kifejtett álláspontját A konferencia nincs túl a válságon. Párisban és Londonban számolnak az értekezlet megszakításával anélkül, hogy eredményt értek volna el. A francia külügyminisztérium a felmerült ellentétek és a felmerülhető véleményeltérés kapcsán megállapítja, hogy Franciaország és Anglia egységes állásponton vannak úgy az oroszokkal, mint a törökökkel szemben. Az oroszok az egyet­értést lazítani törekszenek s ezért támogatják a törökök ellenállását. Ugyan­­­­ezen okból nagy figyelemmel kisérik a londoni konferencia előkészületeit is. Az angol lapok a helyzetet pesszimisztikusan ítélik meg és Csicserin megérkezése óta a helyzet rosszabbodását látják. Csicserin legutóbb kijelentette, hogy Franciaországnak nincs politikája s ha volna is, az angolok kedvéért bármikor kész lemondani eredeti elveiről A kolozsvári munkásbiztosító botránya Csődöt mondott a munkásbiztosítás. Amikor a csont­törést szalicillal gyógyítják. A munkásság tiltakozni készül a lehetetlen állapotok ellen * — Az Ellenzék tudósítójától — Az imperium változás óta a munkás-­­ biztosítók is az elintéte­len és állan­dóan rendezésre váró ügyekhez csa­­tolódtak. A miniszterek ankétet ülnek átlag havonta legalább egyszer s mi­­közben arról tanácskoznak, hogyan lehetne a munkásbiztosító intézményét régi nívójára emelni, egy-egy hangos botrány teszi felejthetetlenné az új rendet s azoknak intézkedéseit, akik a munkásbiztosító ügyeit intézik. Erdély munkásai évenként sok-sok milliókat fizetnek keservesen keresett pénzükből a pénztárakhoz, hogy m­mn­­képtelenségük esetén némi támogatásra számíthassanak. Mint ismeretes, ezek­ről a pénzekről legfelsőbb intézkedő körök szerint is rendes elszámolás nem történt s úgy látszik ennek a követ­kezménye az is, hogy az orvosi keze­lés teljesen leromlott, a pénztári tagok pedig ha ki akarnak gyógyulni beteg­ségükből, klinikákra mennek, ahol sa­ját költségükön kezeltetik magukat. Illetékes helyről nyert értesülések sze­rint a kolozsvári pénztárnál legutóbb két botrányos eset játszódott le, ame­lyeknek minden bizonnyal a büntető hatóságok előtt lesz folytatásuk. Illyés Zsuzsa, egyik kolozsvári ven­déglői üzemben alkalmazott cseléd, a tegnapi nap folyamán forró zsírral teli bödönt cipelt a pincébe. Megbotlott, legurult a lépcsőkön és a forró zsír elöntötte a leányt, aki rendkívül sú­lyos égési sebeket szenvedett az ar­cán, karjáról és a válláról pedig le­égett a bőr. A leforrázott leányt a kö­zelben levő orvos első­segélyben ré­szesítette, majd a tulajdonos értesítette a munkásbiztosí­tót, hogy küldje ki orvosát. A munkásbiztosító azonban orvos helyett másnap beteglapot és egy táppénzlapot küldött azzal a ta­náccsal, hogy öltöztessék fel a súlyos betegen fekvő leányt és küldjék be ambulanciára. Illyés Zsuzsát, aki évi 500 lejt fizetett a munkásbiztosítónak nyomorúság­ra keresményéből, beszál­lították a klinikára, ahol saját költsé­gén gyógyítják. A kolozsvári munkásbiztosítók or­vosi kezelésére jellemző Margitay Árpád 16 éves kukta esete is. A fiú futás közben elesett és megütötte ma­gát. Röviddel ezután súlyos fájdal­makról panaszkodott, majd elment a munkásbiztosító rendelőjébe. Itt hete- ken keresztül aszpirinnal és szalicillal gyógyították. Miután állapota nem javult, elment a belgyógyászati klini­kára és itt megállapították hogy Mar­­gitaynak­­ csonttörése van. Illyés Zsuzsa és Margitay Árpád esetéért talán nem is a kezelő orvo­sok hibásak. Elsősorban az a rend­szertelenség, amelyet a vezetőség újabban vezetett be az ügykezelésbe. A legújabb intézkedések szerint ugyanis a rendelőórában megjelent betegeket igen sok esetben nem vizsgálhatják meg, mert nincs elegendő idő erre. Tekintet nélkül a betegek számára, csak egy órai ambulanciát engedélyez­nek az orvosoknak és így a vizsgálat alá kerülő betegeket is csak a legfe­­lületesebben kezelhetik. Ennek az új rendnek köszönhető az is, hogy a pénztár csak a legritkább esetben küldi ki orvosait a betegekhez. Drá­gább orvosságot pedig egyáltalán nem rendelhetnek. A tarthatatlan állapotokon a nép­jóléti minisztériumnak kellene segíteni, de úgy látszik, hogy erre egyelőre nem fog sor kerülni. A munkásság értesülésünk szerint a közelgőben országos értekezletet tart, amelyen til­takozni fognak a munkásbiztosítók le­hetetlen ügy­nenete ellen. Elvetemült apa a bíróság előtt Megmérgezte a gyermekét - Az Ellenzék tudósítójától -­ A kolozsvári ítélőtábla büntető fe­­lebbviteli tanácsa tegnap egy minden emberi érzésből kivetkőzött gonosz apa bűnpörét tárgyalta, aki három éves kisfiát ecetsavval megmérgezte. Ez az ügy másodszor szerepelt az Ítélőtábla előtt. Először a tábla helybenhagyva a nagyszebeni törvényszék ítéletét, halált okozó súlyos testi sértés bűn­tettében mondta ki bűnösnek a ke­gyetlen apát és négy évi fegyházra ítélték el. Az ügyész felebbezése foly­tán az ügy a bukaresti semmitőszék elé került, amely új eljárást ren­delt el. Góbér Georg, a gyermekgyilkos apa a szebenmegyei Marpod községben szerelmi viszonyt kezdett egy leánnyal. Amikor a szerelmi viszonynak követ­kezményei lettek, a leány szülei kény­­szerítették, hogy vegye el a leányt és őn­ek kénytelen-kelletlen eleget is tett, de már akkor elhatározta, hogy bármi módon megszabadul kényszerű házas­ságától és gyermekétől. E­lőször tehát a gyermekét tette el láb alól. Egy évvel ezelőtt kis gyermekével elment az édes­apjához, aki rendkívül szerette a három éves kis gyereket. A nagyapa karjaira,vette a kisgyereket s igyekezett kedvébe járni. De egyszer a gyerek valami miatt elpityeredett. A brutális apa erre nagyapjától elvette a gyereket, bement vele a szobába és ott egy pohárból körülbelül féldeci ecetsavat itatott meg a gyerekkel. A szerencsétlen gyerek természetesen azonnal szörnyet halt. Mikor a csendőrség felelősségre vonta a lelketlen apát, ez azzal véde­kezett, hogy az egész véletlenségnek a műve volt. Állítólag vízzel akarta megkínálni a gyereket és nem tudta, hogy a pohárban esetsav volt. Elő­adása azonban annyira zavaros volt, hogy a csendőrség letartóztatta és a nagyszebeni ügyészség fogházába kí­sérte be. A törvényszék első ízben a vallomás alapján tényleg csak halált okozó súlyos testi sértés miatt vonta felelősségre és ez alapon négy évi fogházra ítélte el. Másodszori tárgyaláson azonban, amelyet a semmitőszék utasítására in­dítottak meg, szándékos emberölés miatt vonták felelősségre. A tárgyalá­son mindent tagadott, de a tanúk rend­kívül terhelő vallomást tettek ellene. A törvényszék ez alapon bűnösségét megállapítva, tíz évi­­egyházra ítélte el. Az ítélőtábla ezt a büntetést a mai tárgyaláson indokainál fogva hely­benhagyta.

Next