Ellenzék, 1922. december (43. évfolyam, 271-295. szám)
1922-12-08 / 277. szám
ELLENZÉK Az állomásfőnök családi drámája Rejtélyes merényletek. — Késsel, revolverrel — a férj ellen ! — Az Ellenzék tudósítójától —» Szenzációs család, dráma tartja izgalomban a regátban levő Dorohoi városát. A dráma első jelenetei még egy néhány hónappal ezelőtt játszódtak le. Popovics, a dorohoii állomás főnöke, egy éjjel ittasan tért haza és részeg fővel durván összeszólalkozott feleségével. Az összeszólalkozás után lefeküd , de alig aludt el, érezte, hogy valaki kést tett a nyakára. Popovics kétségbeesetten ragadta meg a kés nyelét, azonban mire magához tért, a tettes elhint a szobából. Popovics állítása szerint a felesége akarta megölni, az asszony azonban határozottan állította, hogy a férje részegségében akart megválni életétől. Az ügy akkor annyiban maradt, azonban nemsokára a Popovics-család életét újabb eset kavarta fel. Az állomásfőnök egy este gyerekeivel vacsoránál ült, amidőn az ablakon keresztül valaki kétszer belőtt és ő nyakán és mellén súlyosan megsebesülve terült el a föidon A szerencsétlen ember a merénylet után hetekig vivődött a halállal és kihallgassa alkalmával azt vallotta, hogy a merénylő a tulajdon fia, Popovics Demeter volt, akit az anyja bujtott fel a merényletre. Tegnap azonban végre világosság derült a rejtélyes gyilkossági kísérletekre. Popovics tegnap éjjel 11 órakor hazafelé indult s amikor a Trestiana hídhoz ért a hid alól valaki rálőtt s az arcán súlyosan megsebesítette Popovics a merénylő után vetette magát, aki nem volt más, mint a felesége. Popovics hosszas dulakodás után kicsavarta az asszony kezéből a revolvert s annak agyával az asszonyt agyba-főbe verte. Ennek sikoltozására rendőr jelent meg és az elvetemült asszonyt letartóztatta Popovics már hónapok óta válófélben van a feleségétől és nyolc gyermekével együtt elköltözve hazulról, nem engedte meg a feleségének, hogy a gyermekeket meglátogassa. A házastársak gyűlölködő élete volt valószínűleg az indító oka ennek a rémdrámába illő történetnek • Átutalásokat Magyarországba, Ausztriába, Csehszlovákiába, Németországba stb. fix áron vagy napi árfolyamon l legelőnyösebben és legjutányosabban a Mezőgazdasági Bank és Takarékpénztár r, Cluj-Kolozsvár, taiaja Unirii (Mátyás kir.tér) - és fiókintézet, Dés eszközei. Ai asszony nem szólt semmit. Szegény kicsi gyertyák. — gondolta bánattal. — Azt hittem, hogy az a ragyogó fa ott békén lóg megférni veletek egy fedél alatt s most mégis úgy látom, hogy harcol ellenetek. De hát ne legyen harc, hanem béke és boldogság. Ezzel az ablakhoz ment, hogy eloltsa a gyertyákat. Némi fájdalmat érzett, hisz még félig sem égtek le. Ekkor megszólalt Jancsika, a kisebbik fiú. — Ugye apa édes — mondta, az ablakra mutatva — azok ott zsidó gyertyák, ezek meg keresztények ? És Szalontai Vince, anélkül, hogy feltűnt volna neki, honnan tudja ez az ötéves gyermek a különbséget keresztény és zsidó között és ahelyett, hogy szelíden rendreutasította volna a csacska kis kérdezőt, röviden és meggondolatlanul azt felelte: — igen. Akkor oltsuk el őket, — vélte Jancsiig hangosan Az asszony megfordult s az urára nézett Egy darabig várt, hogy szól-e majd valamit, de az néma maradt, nem volt megjegyzése. - Hát nem bánom, oltsd el, ha azt apád úgy kívánja, — mondta most az asszony. Azzal karjára vette a kétéves kis Húst és csendesen, szomorúan a szomszéd szobába ment be. Szalontai feleszmélt. Az ajtónyitás és betevés okozta légáramlat magasra lobbantotta fel az eddig oly szerényen pislogó hét kis viaszgyertyát s neki úgy tűnt fel, mintha ezzel a hirtelen fellobbanással azt akarták volna mondani, hogy ők nem hagyják a jussukat. Jancsika felugrott, hogy eloltsa a gyertyákat, de atyja k észbe kapva — eltiltotta tőle. Azután leült és csend lett a szobában. Szalontai Vince úgy képzelte, mintha vitába ereszkedtek volna a karácsonyfa lángnyelvei azokkal, mik az ablak párkányán eddig olyan csöndesen pislogtak. Igenis, feleseltek, vitatkoztak, mindegyik a maga igaza mellett hevült. Ezt képzelte Szalontai Vince, mikor elhangolt lélekkel és láztól forró fejjel a szoba egy sarkába vonult és onnan hol a karácsonyfát, hol az ablak párkányát nézte. — Nem hibáztál, gazdim, — szólt büszkén a helye. — Egy család , egy ünnep, nem is lehet máskép. — Túlzás ez és önzés, — hangzott rá a leletet. — A túlzást is védem, ha nemes talajból nőtt ki. — Az önzés még akkor is megrovást érdemel, így perlekedtek, vitatkoztak a harcias kis gyertyák; beszédes sercegésük egy pillanatra sem hallgatott el. Mikor a hét lobogó lángnyelv az ablak párkányán azt mondta, hogy az önzés mindenkor megrovást érdemel, a ragyogó fenyőfa sem maradt adós a válasszal. De Szalontai Vince már nem figyelt arra, hogy mit vág vissza a fenyő és arra sem ügyelt, hogy az ablak felől mi lesz a meggyőző érvelés és válasz. ő már legyőződnek érezte magát. Egy család,*egy ünnep, mondta volt a fenyő s Szalontai Vince szomorúan mosolygott. Szeretet nélkül az egy ünnep is két ünneppé válik vagy egészen hétköznappá sülyed, de kölcsönös szeretet mellett a két ünnep is mindig egygyé fog olvadni. Kölcsönös szereteti S ő még mindig itt ül ? És ismét a kis gyertyák tusijára figyel ? És bement az asszonyhoz, hogy bocsánatát kérje. 3 Cluj-Kolozsvár, 199?. december 8 A keleti konferencia krízise A törökök hallgatnak álláspontjukról Lausanne dec. 7. A területi és katonai kérdések bizottsága tegnap folytatta a tengerszorosok kérdésének tárgyalását. Curzon elnök bemutatta a szövetségeseknek a tengerszorosokra vonatkozó javaslatait. A végleges szövegű javaslatot átadták a delegátusoknak Izmea és Csicserin csak a javaslatok áttanulmányozása után fognak válaszolni. A bizottság a legközelebbi pénteken fog ismét összeülni. Az Egyesült Államok elhatározta, hogy a tengerszorosok kérdésében csatlakozik az angol állásponthoz és követelni fogja úgy a kereskedelmi, mint a hadihajók szabad közlekedését a szorosokban A szövetségesek állásfoglalása a török tengerszorosok nemzetközivé tételét jelenti. Előzékenységből viszont felajánlják a törököknek a szövetségközi ellenőrző bizottság elnöki tisztségét. Az oroszok kijelentették, hogy a szovjet küldöttség a hadihajókkal szemben ragaszkodni fog a tengerszorosok teljes elzárásához. A szövetségesek közös nyilatkozatban állapodtak meg, amely válasz lesz Csicserin felszólalására és Izmed hallgatására A szövetségesek határozata a tengerszorosok kérdésében fedi Duca román delegátusnak az első ülésen kifejtett álláspontját A konferencia nincs túl a válságon. Párisban és Londonban számolnak az értekezlet megszakításával anélkül, hogy eredményt értek volna el. A francia külügyminisztérium a felmerült ellentétek és a felmerülhető véleményeltérés kapcsán megállapítja, hogy Franciaország és Anglia egységes állásponton vannak úgy az oroszokkal, mint a törökökkel szemben. Az oroszok az egyetértést lazítani törekszenek s ezért támogatják a törökök ellenállását. Ugyanezen okból nagy figyelemmel kisérik a londoni konferencia előkészületeit is. Az angol lapok a helyzetet pesszimisztikusan ítélik meg és Csicserin megérkezése óta a helyzet rosszabbodását látják. Csicserin legutóbb kijelentette, hogy Franciaországnak nincs politikája s ha volna is, az angolok kedvéért bármikor kész lemondani eredeti elveiről A kolozsvári munkásbiztosító botránya Csődöt mondott a munkásbiztosítás. Amikor a csonttörést szalicillal gyógyítják. A munkásság tiltakozni készül a lehetetlen állapotok ellen * — Az Ellenzék tudósítójától — Az imperium változás óta a munkás- biztosítók is az elintételen és állandóan rendezésre váró ügyekhez csatolódtak. A miniszterek ankétet ülnek átlag havonta legalább egyszer s miközben arról tanácskoznak, hogyan lehetne a munkásbiztosító intézményét régi nívójára emelni, egy-egy hangos botrány teszi felejthetetlenné az új rendet s azoknak intézkedéseit, akik a munkásbiztosító ügyeit intézik. Erdély munkásai évenként sok-sok milliókat fizetnek keservesen keresett pénzükből a pénztárakhoz, hogy mmnképtelenségük esetén némi támogatásra számíthassanak. Mint ismeretes, ezekről a pénzekről legfelsőbb intézkedő körök szerint is rendes elszámolás nem történt s úgy látszik ennek a következménye az is, hogy az orvosi kezelés teljesen leromlott, a pénztári tagok pedig ha ki akarnak gyógyulni betegségükből, klinikákra mennek, ahol saját költségükön kezeltetik magukat. Illetékes helyről nyert értesülések szerint a kolozsvári pénztárnál legutóbb két botrányos eset játszódott le, amelyeknek minden bizonnyal a büntető hatóságok előtt lesz folytatásuk. Illyés Zsuzsa, egyik kolozsvári vendéglői üzemben alkalmazott cseléd, a tegnapi nap folyamán forró zsírral teli bödönt cipelt a pincébe. Megbotlott, legurult a lépcsőkön és a forró zsír elöntötte a leányt, aki rendkívül súlyos égési sebeket szenvedett az arcán, karjáról és a válláról pedig leégett a bőr. A leforrázott leányt a közelben levő orvos elsősegélyben részesítette, majd a tulajdonos értesítette a munkásbiztosítót, hogy küldje ki orvosát. A munkásbiztosító azonban orvos helyett másnap beteglapot és egy táppénzlapot küldött azzal a tanáccsal, hogy öltöztessék fel a súlyos betegen fekvő leányt és küldjék be ambulanciára. Illyés Zsuzsát, aki évi 500 lejt fizetett a munkásbiztosítónak nyomorúságra keresményéből, beszállították a klinikára, ahol saját költségén gyógyítják. A kolozsvári munkásbiztosítók orvosi kezelésére jellemző Margitay Árpád 16 éves kukta esete is. A fiú futás közben elesett és megütötte magát. Röviddel ezután súlyos fájdalmakról panaszkodott, majd elment a munkásbiztosító rendelőjébe. Itt hete- ken keresztül aszpirinnal és szalicillal gyógyították. Miután állapota nem javult, elment a belgyógyászati klinikára és itt megállapították hogy Margitaynak csonttörése van. Illyés Zsuzsa és Margitay Árpád esetéért talán nem is a kezelő orvosok hibásak. Elsősorban az a rendszertelenség, amelyet a vezetőség újabban vezetett be az ügykezelésbe. A legújabb intézkedések szerint ugyanis a rendelőórában megjelent betegeket igen sok esetben nem vizsgálhatják meg, mert nincs elegendő idő erre. Tekintet nélkül a betegek számára, csak egy órai ambulanciát engedélyeznek az orvosoknak és így a vizsgálat alá kerülő betegeket is csak a legfelületesebben kezelhetik. Ennek az új rendnek köszönhető az is, hogy a pénztár csak a legritkább esetben küldi ki orvosait a betegekhez. Drágább orvosságot pedig egyáltalán nem rendelhetnek. A tarthatatlan állapotokon a népjóléti minisztériumnak kellene segíteni, de úgy látszik, hogy erre egyelőre nem fog sor kerülni. A munkásság értesülésünk szerint a közelgőben országos értekezletet tart, amelyen tiltakozni fognak a munkásbiztosítók lehetetlen ügynenete ellen. Elvetemült apa a bíróság előtt Megmérgezte a gyermekét - Az Ellenzék tudósítójától - A kolozsvári ítélőtábla büntető felebbviteli tanácsa tegnap egy minden emberi érzésből kivetkőzött gonosz apa bűnpörét tárgyalta, aki három éves kisfiát ecetsavval megmérgezte. Ez az ügy másodszor szerepelt az Ítélőtábla előtt. Először a tábla helybenhagyva a nagyszebeni törvényszék ítéletét, halált okozó súlyos testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek a kegyetlen apát és négy évi fegyházra ítélték el. Az ügyész felebbezése folytán az ügy a bukaresti semmitőszék elé került, amely új eljárást rendelt el. Góbér Georg, a gyermekgyilkos apa a szebenmegyei Marpod községben szerelmi viszonyt kezdett egy leánnyal. Amikor a szerelmi viszonynak következményei lettek, a leány szülei kényszerítették, hogy vegye el a leányt és őnek kénytelen-kelletlen eleget is tett, de már akkor elhatározta, hogy bármi módon megszabadul kényszerű házasságától és gyermekétől. Először tehát a gyermekét tette el láb alól. Egy évvel ezelőtt kis gyermekével elment az édesapjához, aki rendkívül szerette a három éves kis gyereket. A nagyapa karjaira,vette a kisgyereket s igyekezett kedvébe járni. De egyszer a gyerek valami miatt elpityeredett. A brutális apa erre nagyapjától elvette a gyereket, bement vele a szobába és ott egy pohárból körülbelül féldeci ecetsavat itatott meg a gyerekkel. A szerencsétlen gyerek természetesen azonnal szörnyet halt. Mikor a csendőrség felelősségre vonta a lelketlen apát, ez azzal védekezett, hogy az egész véletlenségnek a műve volt. Állítólag vízzel akarta megkínálni a gyereket és nem tudta, hogy a pohárban esetsav volt. Előadása azonban annyira zavaros volt, hogy a csendőrség letartóztatta és a nagyszebeni ügyészség fogházába kísérte be. A törvényszék első ízben a vallomás alapján tényleg csak halált okozó súlyos testi sértés miatt vonta felelősségre és ez alapon négy évi fogházra ítélte el. Másodszori tárgyaláson azonban, amelyet a semmitőszék utasítására indítottak meg, szándékos emberölés miatt vonták felelősségre. A tárgyaláson mindent tagadott, de a tanúk rendkívül terhelő vallomást tettek ellene. A törvényszék ez alapon bűnösségét megállapítva, tíz éviegyházra ítélte el. Az ítélőtábla ezt a büntetést a mai tárgyaláson indokainál fogva helybenhagyta.