Ellenzék, 1924. április (45. évfolyam, 74-97. szám)

1924-04-16 / 86. szám

luj-Kolozsvár, 45. év, 86. szám ítélet egy mesés örökség perében Az újságkirály milliókat hagyo­mányozott alkalmazottainak London. (Az Ellenzék tudósítójától). Lord Northcliffe végrendeletének ügyé­ben a bíróság meghozta az ítéletet. Az újságkirály halálának utójátéka is szenzációs volt, mint élete és alko­tásai. Több mint ötven ügyvéd képvi­selte a feleket a perben, amelyet egy egész ország kísért figyelemmel. Az újságkirály ugyanis testamentumában mesés ajándékokat osztogatott. Nem­csak rokonairól emlékezett meg fe­jedelmi bőkezűséggel, hanem azok­nak a vállalatoknak igazgatóiról és alkalmazottairól is, amelyet vezetett. Minden igazgatósági tagnak ezer font sterlinget (körülbelül nyolcszázezer lej) hagyomá­nyozott, minden egyes alkal­mazottnak pedig három havi fizetését. Ez a bőkezűség nagy feltűnést kel­tett, azok a rokonok azonban, kikre az örökhagyó a rendelkezése végre­hajtását bízta, azon a véleményen voltak, hogy az elhunyt akaratát nem lehet végrehajtani. Viszont az Amal­­gamated Press Ltd. és az Associated Newspaper Ltd. igazgatói, valamint az Amalgamated Press Ltd. 1927 alkal­mazottja nem volt hajlandó a nekik jutó hagyományokról lemondani. Így keletkezett a monstre-per, melynek során a rokonok azzal érveltek, hogy Northcliffe, a halála idején, már nem volt az Associated igazgatója, tehát az Associated igazgatóit nem illetik meg a hagyományok. Az igazgatók ugyan azt vetették ellen, hogy habár Northcliffe visszavonult az igazgatói állásból, mégis tovább foglalkozott az óriási vállalat ügyeivel. Lemondása tehát csak formális volt, de semmi­esetre sem tényleges. A bíró azonban annak alapján, hogy az Associated igazgatótanácsa el is fogadta lord Northcliffe lemondását, a végrendelet végrehajtóinak álláspontja mellett döntött és az Associated igazgatói eles­tek a mesés ajándéktól. Ami az Amalgamated Press-et il­leti, a bíró megállapította, hogy a társulat igazgatóinak azért nincs jo­guk az ajándékokra, mert a társasá­got 1922-ben átalakították és lord Northcli­te akkor megszűnt a társulat igazgatója lenni. Másként áll az al­kalmazottak dolga. Az 1927 alkalmazottnak a bíró megítélte a hagyományokat, még pedig a következő mérlegelés alapján: Az alkalmazottak az új tár­sasági alakulás ellenére az elhunyt halála idejében még mindig a régi társulat alkalmazottai voltak. Az igényjogosultak kérdése ezzel az ítélettel el van döntve. Hátra van azon­ban még az a kérdés, hogy milyen vagyonból elégítsék ki az igényeseket. Erről is a bíróságnak kell döntenie s minden kilátás megvan arra, hogy a per, melynek (fejben) több tucat mil­lióról kell döntenie, még nagyobb arányokat és még érdekesebb színe­zetet ölt. De, mint az eddigi eljárás során, egyáltalában nem bizonyos, hogy az örökhagyó akarata fog-e ér­vényesülni, mert hiszen Northcliffe minden bizonnyal a munkatársait akarta megajándékozni s csak formai jogok akadályozták meg azt, hogy igazgatótársai megkapják a nekik szánt összegeket. Duca tárgyalásai Paincaréval Párisból jelentik. Paincaré tegnap kihallgatáson fogadta Duca külügy­minisztert Antonescu Victor párisi ro­mán követtel együtt. Politikai körök nagy jelentőséget tulajdonítanak ennek a találkozásnak, amely kétségkívül a két ország külpolitikájának közös problémáival foglalkozott. 4 2 f.ut.v?'-~ ' Fajvédők offenzívája a szanálási javaslat ellen Kiss Pezsnyhérttal megvonták a szót. — Viharos ülés a magyar nemzetgyűlésen Budapestről jelentik. A magyar nemzetgyűlésen Kubák Lajos a szo­ciáldemokrata a munkásság teherbí­rását félti a szanálási javaslattól. A javaslatot nem fogadja el. Utána Erdélyi Aladár egységespárti képviselő azt fejtegeti, hogy a magyar földbirtokos osztály nem antiszociá­lis. Minthogy a szanálási javaslatnál a nemzet érdekéről van szó, ezért el­fogadja a javaslatot. Ezután Kiss Menyhért fajvédő be­szélt, de miután a tárgytól eltér, Zsitvay házelnök harmadik figyelmez­tetés után megvonja tőle a szót. Erre az ellenzéken nagy felzúdulás támad. Zsitkay, Pikler, Horváth és Gömbös Gyula erélyesen tiltakoznak az elnöki intézkedés ellen, Zsitvay elnök átadja a szót Lénával István fajvédőnek, de Kiss Menyhért nem akar leülni, ezért az elnök a mentelmi bizottság elé utasítja. Közben ismét nagy kavaro­dás támad, mire az elnök felfüggeszti az ülést. Az ülés újból való megnyitása után Bethlen miniszterelnök kijelenti, hogy meg van győződve róla, hogy az elnök helyesen cselekedett, amikor megvonta a szót Kiss Menyhérttől, mivel a kép­viselő eltért a szanálási javaslat tár­gyától. Ha az ellenzék objektíven akart volna tárgyalni a javaslatról, hajlandó lett volna vele vitába bocsátkozni, de így a kormány semmiféle kisebbségi terrornak nem enged. A nemzetgyűlé­sen rendnek kell uralkodnia, nem pe­dig anarchiának. Gömbös Gyula a házszabályokról szólva nyíltan kijelenti, hogy még a huszonnégy órás üléseken is mindent el fognak követni a javaslatok tárgya­lása ellen. Bethlen miniszterelnök ismét fel­szólal és kijelenti, hogy a szanálási javaslattal kapcsolatosan csak az ezzel a kérdéssel összefüggő dolgokról en­gedhető meg a felszólalás. Zsitvay elnök ezután kéri Lendvay Istvánt, hogy kezdje meg beszédét, mire a baloldal folytonosan ezt kiabálja: — Halljuk Kisst! A nagy lármában mind a két szó­nok felállt. Kiss Menyhért azon a cí­men, hogy mentségét akarja előadni, beszélni kezd, de mivel határozati ja­vaslatot akar felolvasni, az elnök ezt is megtiltja. Kiss Menyhért erre leül. Az utolsó szónok, Lendvay István kifejti aggodalmait a szanálási javas­lattal szemben, felsorolja annak hibáit, kijelent, hogy a részletes vitától sem vár se­m s határozati javaslatot nyújt be. Végül kijelenti, hogy a szanálási javaslatot nem fogadja el. Ezután Valkó kereskedelmi minisz­ter benyújtja javaslatát a szanálási javaslatban foglalt vagyonváltságra vonatkozó re­­delkezések helyébe teendő új rendelkezésekről. Az éjszakai ülésen éjfél után Nagy­ Ernő, Farkas Tibor és Kiss Menyhért képviselők interpellációt nyújtanak be, mire az ülés hajnali 1 órakor véget ért. Ellenpallamentt Jugoszláviában­ Radics megvesztegetését híresztelik Belgrád. (Az Ellenzék tudósítójától.) A jugoszláv parlament összes ellen­zéki pártjai, a délszerbiai törökök és a szociáldemokraták kivételével együt­tes ülést tartottak. Az ülés tiltakozott a kormánynak azon eljárása ellen, hogy nem igazoltatja a Radics-párti képviselők mandátumait, nem hívja össze a szkupstinát és ezáltal egy al­kotmányellenes, nem parlamentáris rendszert vezetett be. Ez az eljárás lábbal tiprása az alkotmánynak, a népszabadságnak és a polgári jogok­nak. Az ellenzék többségben lévő képviselői, folytatja a határo­­­­zat, elítélik a parlamentariz­musnak ezt a szabotálását s felszólítják az összes törvényes té­nyezőket, hogy ennek a helyzetnek véget vessenek. A jugoszláv ellenzéki pártoknak ezt a határozatát utolsó kísérletnek tekin­tik arra, hogy többségi jogaikat érvé­nyesítsék. Biztosra lehet ugyanis venni, hogy nemsokára kiírják az új válasz­tásokat, melyek a Pasics—Pribicsevics kormány alatt fognak lefolyni. Egy belgrádi hír, mely szerint a horvátok vezére, Radics egy külföldi hatalom zsoldjában áll, óriási feltűnést keltett egész Jugosz­láviában. Az erre vonatkozó okmá­nyokat a szlovén klerikális párt ve­zére, dr. Korosec állítólag a király elé is terjesztette. A zágrábi lapok azt írják, hogy a belgrádi kormány­nak kötelessége lett volna ezen ada­tok alapján Radicsot bíróság elé állí­tani. Ha pedig az okmányok nem eléggé megbízhatók, akkor meg kel­lett volna kímélni az ország népét az általuk okozott izgalomtól. A horvá­­toknak joguk van gyors és teljes fel­világosítást követelni a kormánytól. Feloszlatják a­ zalaegerszegi tábort• Az Ellenzék budapesti tudósítója jelenti: A szomorú nevezetességre vergődött zalaegerszegi tábor lassan­ként elsorvad. Halálra ítélte az idők változása, az emberi lelkek lehigga­­dása, a forradalmi és ellenforradalmi atmoszféra megenyhílése. A Bethlen­­kormány utolsó intézkedései óta foko­zatosan veszít jelentőségéből az inter­­náló­ telep. A barakok közül már né­hányat lebontottak és az őrszolgála­tot teljesítő személyzetnek is elbocsá­tották a legnagyobb részét. Ma már csak néhány rovott múltú csavargó lézeng a táborban, a kom­munista gyanús politikai foglyok száma alu­d több 25-nél. Március végén a belügyminisztérium internálási osztá­lyának vezetősége revízió alá vette a fogva tartottak lajstromát és megálla­pította a következőket: A zalaeger­szegi tábor foglyainak száma 510. Ezek közül 267 rovott múltú csavargó, 27 olyan kommunista gyanús egyén, akik valamennyien büntetőtörvénybe ütköző vétséget követtek el, 7 Orosz­országból visszaszökött magyar kom­munista, 8 kém­gyanús magyar állam­polgár, 2 csempész, 2 családtag és 207 kiutasított külföldi. Az­­ internált külföldiek legnagyobb része szerb, mert az S. H. S. állam mindeddig késlekedett állampolgárainak hazaszál­lításával A zsidói­ közül csak az 1914 óta bevándorolt és honosságot nem szerzett sikerek kerültek az in­ternálás rendszabályai alá. Hír szerint a magyar kormány to­vábbra is olyan intézkedéseket fog kiadni, amelyek a zalaegerszegi tábor teljes likvidálására vezetnek. A rongyos papírpénzt Aradról jelen­tik : Az aradi adóhivatal és a Banca Na­­cionala nem hajlandó elfogadni a rongyos egy- és kétlejeseket. Emiatt az aradi ke­reskedők és kisebb üzemek, ahol a ki­sebb papírpénzeket kénytelenek elfogadni, orvoslással fordulnak az illetékes ténye­zőkhöz. Ne mulassza el rendelésénél arra hivat­­­kozni, hogy a hirdetést az Ellenzékben olvasta m­i f :,%0 8 •*! / n * / | * jf ■ . II R - ' E N II A ■ I S s I s A N C E I I %H £ Cluj, \ C a 1 e a ^ & Regele Per­­dinand (Wesse-i ** lényi iM.-u.) 15. sz. . Bútor szövetekben és^^iyegekben O állandón^^^^^ ^OESSSIO^ *SMB8®aSBIBBn*IE3SS!í3!E0H8®ffi®*E® Garantált, fajtiszta I Erfurti éstioSianüial g főzelék és virágmag- ® ‘ vak, nágyban és H .1 kicsinyben kaphatók fj j estás öíhél i 3 1 S r cégnél, Cluj-Kolozsvár. ^ | O­ra­de­a-Mara Vitéz Mihály-tér 4. sz. I® Árjegyzéket kívánatra | | ingyen és bérmentva M | | Harisnyát || ^ legelőnyösebben $ vásárolhat csakis az |­­ IMRE LAJOS | I I 1 3 1

Next