Ellenzék, 1924. április (45. évfolyam, 74-97. szám)

1924-04-29 / 96. szám

_ Ara 4 lej. Hétfő ——----­Cluj-Kolozsvár, 1924. április 28. XIV. évfolyam 96. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: un­umnmanmn .-w SZER Ke. * rL a ksó^Lj. cu. a. uiununu Egy hónapra 50 lej. Negyedévre 140 lej. r*.:“ W VSUSniVImn. **M*"-^ (v. Király­ utca) 22. szám. — Telefon: 9. Félévre 260 lej. Egész évre 500 lej. D és 204­ — KIADÓHIVATAL: Str. 1. EGYES SZÁM ÁRA 2 LEJ. jrjfff JwyfMc_W Maniu (v. Szentegyház-utca) 1. szám. — A régi királyságban 2JcjM_bont.__________ _____“^. ,_r___________________________Hkjmsuun. lO'l Vízum és az útlevél Az útlevél papírjára van ütve és mégis a homlokunkon ég, mint­­szé­­gyenbélyeg, a vízum. A kis kerek, vagy négyszögletű pecsétek, a griffes, sasos, oroszlános, vagy koronás ál­lami emblémával nem jelentenek egye­bet, minthogy a gyűlölködés és a gyanú fagya még mindig ott áll a világ népeinek lelkén. Azaz az igaz­ság talán nem is így van. Inkább valószínű, hogy az emberek nem éreznek már egymás iránt gyűlöletet, sis ha szabad volna a testvéri érint­kezés nagy vérkeringése, már régen megindult volna a határokon át az a folytonos csere, amely annyira hasz­nos minden fejlődésre nézve. Régen büszke bátorsággal vágtattak át minden határon a vonatok. Ma a fényes sínhálózat, a világ testének eleven erezete meg van szaggatva. Szuronyok vasa villan a vámsorom­­póknál és a határállomás épületében úgy az arcába néznek az embernek, mintha nagyon valószínűnek találnák, hogy ármányoskodásból akar iopyik ,­ országból a másikba átmenni.­­ Valami titkos hatalom parancsol ve­lünk az állami organizmusokon ke­resztül. Titkos hatalom, amely nem akarja, hogy szeressük egymást. Pe­dig nagyon érzik, hogy a világ népei­nek éppen elég volt már a haragból. Már feledve vannak a háború szörnyű szenvedései. A vér — amely kiomlott — fölszikkadt és jöhetne a rettentő öntözés után új termése a földnek, ha a barátkozási kedv gyönge kis palán­táit nem irtaná egyre a hivatalos ha­talom lángoló gyanúja. Már öt éve, hogy a hadban álló országok Champagneban, egy főhadi­szállásnak berendezett vasúti kocsik­ban megkötötték a fegyverszünetet­ , öt éve hallgatnak már az ágyuk és a háború mégis tart keserves és ostoba módon, hogy Európa kivérzett testé­ben elsorvad tőle a lélek. Egyre kevésbbé lehet megérteni, hogy a német kereskedőnek miért van útlevélre szüksége, amikor Ausztriába megy. És egyre terhesebb, szégyení­­tőbb valami, amikor egy tüdőbeteg román állampolgárnak ki kell állani a vízum­szerzés tortúráit, ha Davosba akar utazni. Miért ez az elővigyázat? Ha visszaemlékszünk az elmúlt, bol­dog időkre, nem látjuk sehol, hogy ártott volna az útlevélnélküli állapot a világ biztonságának. A könnyű le­hetőségek kedvet adtak az utazáshoz és már arrafelé haladtunk, hogy a folytonos és benső érintkezés kineveli a kontinentális emberben az európai öntudatot, amikor a háború gonosz stobasága elvágott mindent. Dehát az átok esztendői elmúltak. És ideje lenne, hogy a béke minden területen átvegye a maga impériumát. Úgy érezzük, hogy már természetelle­nes az országokat elválasztó tüzes vonal. És azt hisszük, hogy a nép­­szövetségi liga osztrák csoportjának az útlevél és a vízum ellen indított akcióját, amelyet Ausztria delegációja a liga lyoni kongresszusán vezet be, a világ minden népének hálaadó fo­hászkodása fogja üdvözölni. A munkáspárt lapja angol­francia szakítást emleget Pesszimizmus Franciaországban London (Az Ellenzék távirata.) A reménykedés, hogy a szakértők javas­latai alapján összhangba hozható lesz az angol és a francia politika, nem sokáig tartott. Lényegbeli eltérésről van szó, melyet nem lehet egyszerű pénz­ügyi tervekkel eltüntetni. Angliában egyre inkább tudatában vannak ennek, különösen Poincaré legutóbbi beszédei után. A Daily Herald, a mank. párt lapja írja, hogy nyilvánvaló, hogy az angol és a francia kormány teljes ellen­tétben állnak egymással, még­pedig nemcsak politikában, hanem azon szel­lem tekintetében is, mely politikájukat áthatja. Poincaré ott áll, ahol mindig is állt. Egyre a régi nótát, garanciákat, megtorlást, szankciót, zálogokat emle­get. A nézeteltérés oly nagy, hogy végül is az együttműködést lehetetlenné te­heti. Ezt a lehetőséget most már nem szabad szem elől téveszteni. Minden­esetre beállása még nem biztos, úgyhogy még türelemmel kell várni. Mert bármily nehéz is a helyzet, még semmiesetre sem kétségbeejtő. A diplomáciai eszközök még nincsenek kimerítve s csak hetek választanak el a francia vá­lasztásoktól, melyek változtathatnak a helyzeten. A munkáspárt lapjának cikkéből az tűnik ki, hogy Macdonald kor­mánya a francia politikával szemben várakozó állásponton van. A francia vá­lasztásoktól teszik függővé, hogy mindenáron igyekezzék politikáját összhang­zásba hozni a francia politikával, vagy pedig hagyja szakítás felé fejlődni a dolgokat. Parisban is pesszimizmussal tekintünk az szakértők javaslatának elinté­zése elé. Csak hivatalosan mutatnak optimizmust, egyébként azonban az a vélemény, hogy a szakértők programjának megvalósítása csak akkor lehetsé­ges, ha Franciaország és Anglia az összes fontos kérdéseknek együttes sza­bályozásában állapodnak meg. Ezt a megállapodást azonban nehéznek, sőt szinte lehetetlennek tartják. Franciaországban az a benyomás, hogy Anglia nem is kívánja a gyors megoldást, hanem arra akarja a jóvátételi kérdést felhasználni, hogy Franciaországot engedményekre kényszerítse olyan kérdésekben, melyek tulajdonképpen nem függenek össze a jóvátételi kér­déssel. wwvwwwwwwwwvwwwwwwwwwuwwwvwwvwwwww Melyik párt­­ a liberálisok után? Az Argetoianu-Jorga-fúzió nem erősíti az ellenzék kilátásait. Maninék semmi körülmények között nem támogatnák a Jorga-kormányt. — Jorgáék és a kisebbségi kérdés Bucuresti. (Az Ellenzék tudósítójától.) „Hiába minden erőlködés,­­ csak az az ellenzéki párt jöhet számításba a hatalom átvétele szempontjából, amely párt el­ismeri a jelenlegi parlament által megszavazott törvényeket". Ezekkel a szavakkal fordult az új­ságírókhoz a kormány egyik tagja a tegnap lefolyt diplomáciai tea­délutá­non, melyet a bukaresti cseh követ adott barátai tiszteletére. Bármennyire is természetellenesnek tűnjék fel ez a kijelentés, a kormány­hatalom átvételére ez az egyetlen mód. Úgy a kormány, mint az udvar szigorúan ragaszkodnak ehez a felté­telhez. Legalább ez a hivatalos han­gulat. Ennek a szellemnek tudható be a liberális párt rokonszenves maga­tartása, melyet a küszöbön lévő Iorga­n Argetoianu fúzió alkalmából egész nyilvánosan tanúsít. Hogy aztán általánosságban komo­lyan veszik-e ezt a politikai orintáló­­dást, ez más lapra tartozik. Ahoz, hogy akár Argetoianu, akár Iorga, akár a kettő egyesülve átvegyék a ha­talmat, erre ők maguk sem gondolhat­nak komolyan. És­pedig hatalmi szem­pontból. Ugyanis nem tudom, hogy a két párt együttvéve bír-e húsz taggal a parlamentben. Ez pedig nagyon is számításba veendő akkor, amidőn a hatalom átvételéről esik szó. Az a tény, hogy a liberális párt a kormány átvétele idején még ennél is kevesebb taggal bírt a parlamentben, nem enyhít a körülményeken, mivel a liberális párt, ha nem is volt tekintélyes szám­ban képviselve a házban, viszont gaz­dasági szempontból olyan organizá­cióval bírt az egész országban, hogy ezáltal szinte predesztinálva érezte magát a kormány átvételére. Már­pe­dig gazdasági szervezettség szempont­jából sem a fiatal Iorga-párt, sem a még annál is ifjabb Argetoianu-párt nem vehető figyelembe. S így teljesen kizártnak tekin­tendő, hogy egyedül átvehes­sék a kormányt. Más oldalról azt is emlegetik, hogy egy esetleges Argetoianu—Iorga-kor­­mány csak átmeneti időre venné át a hatalmat, hogy utat csináljon egy olyan liberálisok által dominált kor­mánynak, melyben minden ellenzéki Mai számunk 16 oldal. párt képviselve volna. De ezt a néze­tet is ellenvetéssel fogadják azok, akik jól ismerik Románia politikai viszo­nyait. Úgy Argetoianu, valamint Iorga már több ízben tárgyaltak erről az eshetőségről a Nemzeti Párt korifeu­saival, hogy ez utóbbi pártot egy­ ilyen kormányalakulás esetén semle­ges, vagy mondjuk jóindulatú sem­leges álláspontra bírják. Azonban sem Maniu, sem Goldis erre hajlandósá­got nem mutatnak, így tehát abban az esetben, ha ez a két párt, bár fuzionálva, hatalomra kerülne, a Nem­zeti Párt egyrészt, a Parasztpárt más­részt vagy pedig együttesen előven­nék sokat hangoztatott ütőkártyájukat, a vétójog kérdését. Nagyon jó forrásból értesültem, hogy a két párt fúziója úgy Arge­toianu, mint Iorga részéről tel­jesen befejezett dolog. A fúzió egyik legfontosabb alapja annak az eshetőségnek a megaka­dályozása, hogy a Néppárt ismét ha­talomra kerüljön. Mert Averescu tá­bornok az egyetlen ellenzéki pártve­zér, aki a legmesszebbmenő koncesz­­sziókat nyújtotta a liberálisoknak a hatalom átvételének esetére. Azonban nem valószínű, hogy akár a fuzionált Iorga­ Argetoianu párt, akár az Ave­­rescu-párt egyedül vegye át a hatalmat. Ezért folynak ma olyan komolyan a tárgyalások a különböző ellenzéki pár­tok között. A legsajátságosabb azonban, hogy sem Argetoianu, sem Iorga egyetlen alkalommal sem tettek konkrét nyilatkozatot a nem­zeti kisebbségi kérdésről, holott ez a kérdés az, amelynek meg­oldása az egyedüli útja az álla­mi konszolidáció biztosításának. Aláírták a román-bolgár jogi egyezményt Szófiából jelentik. A napokban aláírták a Románia és Bulgária közti jogi egyezményt, mely a szökevények kölcsönös kiszolgáltatásáról intézkedik. ­ Az új magyar nemzeti bank részvényjegyzései Budapestről jelenti az Ellenzék tu­dósítója. A M. T. 1. hivatalos helyről úgy értesül, hogy az új magyar nem­zeti bank részvényeinek jegyzése áp­rilis 29-én kezdődik és május 7-ig tart. Schandl Károly földmivelésügyi államtitkár kijelentette a lapoknak hogy a részvények jegyzése ügyében, a gazdatársadalommal folytatott tár­gyalások teljes eredménnyel végződ­tek. A gazdák a jegyzés céljaira elő­nyös valuta előleget kapnak.

Next