Ellenzék, 1924. április (45. évfolyam, 74-97. szám)

1924-04-18 / 88. szám

1924. április 18. péntek Szerkesztőség: Stradi I. Brettano (Király-u.) 22. szám. Kiadóhivatal­ Státus-palota. Telefonszétrek: Szer­kesztőség: 9, kiadóhivatal: 109 sz. Alapította: BARTHA MIKLÓS Cluj-Kolozsvár, 45. év, 88. 3t­m gang?jsagg^g hw JmEmST gag&jaW jfjjutr ipfh&’­^v. 9%j%;'^&TS 15kH -~j­gr **£1 8 oldatos szám 2 L, Buk­areatfeefl MP 16 oldatos szám 4 L, Bukarestben 5 L. Előfizetés: havonta 90, negyedévre 140, félévre 260, égés­­évre 560 tej. Szavak és szavak Tatarescu miniszternek a Magyar Párt ellen, intézett támadása kínos be­nyomást váltott ki a magyarság leg­szélsőbb rétegeiben. A Magyar Párt végrehajtó bizott­sága hétfői ülésében egy­értelm­­i­leg hozott komoly, önérzetes határozatával a támadást méltóan utasította vissza. Nincs kétség abban, hogy a párt a miniszteri kirohanásra a hétfői hatá­rozatnál is méltóbb választ fog adni, olyat, amiből a kisebbségi államtitkár úr csattanó bizonyítékot meríthet, hogy a párt — hogy is fejezte ki magát az államtitkár úr — „mai szerkezeté­ben és mai vezető princípiumai sze­­r­int“ nem anakronizmus. Mi, akik a párt keretein kívül ál­lunk, a kérdés felett a pártélettől füg­getlenül akarunk egy kis analitikai szemlét tartani. A Magyar Párt tudvalevőleg hatá­rozottan körvonalazott program alap­ján létesült, mely az összmagyarság minden árnyalatának kívánságait egy­befoglalja. E programmal a kapcsolt területek magyarságának — bátran mondhatjuk — 90 százaléka azono­­stja magát. Próbálta-e államtitkár úr, vagy az általa képviselt kormány csak egyszer is e programmal érdemlege­sen, jóindulatúlag megbeszélni, ha nem is a Magyar Párttal, amellyel való tárgyalást „időveszteségének te­kinti, hanem a párt vezetői közül leg­alább azokkal, akikről maga is azt állítja, hogy „derék intenciója embe­­berek, akik meg tudják érteni a párt hivatását államunk életében" ? Ilyes­miről nem hallottunk s nincs tudo­másuk róla azoknak sem, akiket az államtitkár úr kegyes volt megkülön­böztetve kiemelni a pártból.­­Ma pedig államférfiul nézőpontból ítélve a dolgot, az, aki magát nagy kérdések megoldására érzi hivatottnak —­ bizonyára ilyen a kisebbségi kér­dés, — az minden kínálkozó alkalmat kihasznál a kérdés előbbvitelére s semmiesetre sem egyéni szimpátiák­tól vezetteti magát, hanem az eszmé­ket, az elérendő célt tekinti cselek­vési iránytűjének. Csak egyetlen kérdést, a legfonto­sabbak egyikét emeljük ki a magyar kisebbségi kérdések tömegéből — az iskola­kérdést. A magyarság min­den rétege megmozdult az iskolák ügyében, a Magyar Párt marosvásár­­h­elyi határozata hű tükre volt a ma­gyarság gondolkodásának, ugyanígy a pártnak azutáni összes megnyilatko­zásai. A kormány tehát, Tatarescu államtitkár úrral együtt, egy percig sem lehetett kétségben a magyarság szíve-verése felől. Mégis állott-e szóba velünk érdemlegesen, akár a párttal, akár azon kívül ? Igen, tudjuk. Hónapokon keresztül folytak a megbeszélések az egyházak vezetőivel a kisebbségi iskolákat meg­bénító rendelkezések hatálytalanítása körül. Anghelescu miniszter úr ki is e­xaminálta egyházaink tiszteletreméltó vezetőit néhányszor az iskolai kérdé­sekben. Egész levéltárra való irat, előterjesztés, emlékirat ment a kor­mányhoz. Tatarescu miniszter úr maga is tárgyalt egy ízben az egyházak ve­zetőivel. Az eredmény ? Ez — nyil­ván nem az egyházfők hibájából — oly minimális volt, a kisebbségek tör­vényekre, egyezményekre támaszkodó kívánságai oly kevéssé vétettek figye­lembe, hogy az iskolakérdés a kisebb­ségeknek m­a is egyik legégetőbb se­bét képezi. Az új népiskolai törvény­tervezetről nem is beszélünk. Készséggel elismerjük, hogy Tata­rescu államtitkár úr a tárgyalásoknál mindig humánusnak, megértőnek mu­tatkozott. Ez neki, úgy látszik, egyéni tulajdonsága. Sajnos azonban, e meg­értő magatartásnak alig volt valame­lyes érdemleges következménye. Az iskolai kérdések tárgyalásának egész ideje alatt tapasztalnunk kellett, hogy a hatalom kezelői túlságosan érzik s éreztetik hatalmukat, annál kevesebb azonban a fogékonyságuk a kisebb­ségek helyzetével szemben. S hogy az államtitkár úr példájára mi is Bismarckot idézzük, nagyon is kellett éreznünk, hogy ,Macht geht vor Recht“, a hatalom erősebb, mint a jog vagy, amint Lafontaine páratlan lelki finomsággal ironizált „La raison dit plus fort est toujours la meilleure", azaz mindig az erősebbnek van igaza. A közoktatásügyi kormány minek­utána sérelmes rendelkezéseinek özö­nével a kisebbségi felekezeti iskolák életgyökerére m­aróságot öntött, amikor létfeltételüket igyekezett minél inkább aláaknázni, s azok tannyelvére mért végzetes csapásokat, akkor számtalan j­ead­ány, hosszas kérések, könyörgé­sek u­tán végre törtek a nevezetes „en­gedmények" — jött a klisztlifecskendő, hogy rózsavizet pieckeljen a marólúg helyére. Ám az ilyen flastrom nem gyógyít. Lappáliákkal, szép szavakkal, hang­zatos kijelentésekkel nem lehet a ki­sebbségi kérdést elintézni. Ide állam­­férfiúi bölcseséggel alátámasztott át­gondolás, nagy lélek, igazságérzet, európai gondolkodás kell. Ez az euró­pai gondolkodás — többször jólesően tapasztaltuk — nem hiányzik Tata­rescu miniszter úrnál. Ámde lesz-e a tiszta helyzet­kép kialakításához kije­­gecesedett ítélete is? Meg fogja-e látni a magyarság lelke mélyén kiirt­­hatlanul élő faji öntudatot ? Lesz-e elég lelkiereje megérteni és tisztelet­­ben tartani a magyar népkisebbség elévülhetlen jogait ? E jogok az erdélyi magyarság év­százados küzdelmeinek, szenvedései­nek, örömének — bánatának tisztitó tüzében váltak ki s edződtek meg. Ott élnek azok, párisi külön egyez­ménnyel, vagy anélkül, gyulafehérvári határozatokkal, vagy azok ellenére, minden magyar-székely szive tájékán. E jogok a legtermészetesebbek a vi­lágon — egy nép életösztönének, ön­feladásának lélekbe vésett parag­rafusai. A Magyar Párt programja e ponto­­zatokban gyökerezik. Ezek biztosítják elvitázhatatlan s el nem taktikázható létjogosultságát s bárki is állana a magyarság élén, lényegében más programot nem adhatna neki, anélkül, hogy a magyarság egyetemével szembe ne találja magát. Ha tehát Tatarescu miniszter úr a kapcsolt területek magyarságával akarja a magyar kisebbségi kérdést megoldani — amiért iránta minden magyar hálás lenne — ezt csak úgy teheti, ha számot vet a magyarság gondolat­világával, melynek egyedüli politikai képviselője a Magyar Párt, letéteményese pedig a párt programja. E párt megkerülésével, lekicsinylésé­vel a magyar kisebbségi kérdést lehet megkerülni, kijátszani, de megoldani nem lehet. Ha pedig az államtitkár úr, a párt szilárd egységének a veze­tőség legutóbbi ülésén történt, félre­érthetted megnyilvánulása után is, abban a m­ű reményben ringatná ma­gát, hogy mégis csak sikerül a ma­gyarság közé, oktalan ambíciók fel­keltésével, hiúságok legyezgetésével, éket verni, ebben alaposan fog csa­lódni A magyarság életösztöne vég­tére is felülkerekedik minden mester­kedésen ; felülkerekedik még azok lelkében is, akikkel Tatarescu állam­titkár úr a magyarság megosztását célzó kisszerű trükkjeit — bocsánat a szóért — megvalósítani reméli, vagy akiknek fecsegése alapján beugrott a nyilatkozatba. • Nem szépen hangzó szavakat, sze­­rentesen megírt mondatokat kérünk. Nem. Nekünk államférfiul tettek kel­lenek. Tettek, amelyekből a magyar kisebbség megbecsülésére, jogainak méltánylására irányuló törekvés sugár­­zik felénk. Úgy véljük, többet has­­­nálnak a lelkek harmóniájának, az ország békés fejlődésének kormány­­férfiaink, ha ily lelkülettel nyúlnak a kisebbségi kérdéshez, mintha a Ma­gyar Párt becsmérlésével, meggyanú­­sításával konkolyt akarnak hinteni közénk. Nagyromániának az lesz a második, igazi megalapítója, aki erre az államférfias magaslatra fel tud emelkedni. —dr. s. Oromolu bankkormányzó megcáfolja az inflációs híreket Egyetlen egy lejt sem nyomunk fedezet nélkül Bucurestiből jelentik. Az Árgus meginterjúvolta Oromolut, a Banca Na­­cionala kormányzóját, mi igaz egyes lapok azon híreiből, hogy a petróleum­­járulékok eladása nem más, mint a Banca Nationala egy leplezett kölcsöne, mert a bank egymilliárd lej ús bankjegyet bocsát ki a petrol­eumjárulék ára fejében. Oromolu kijelentette, hogy a Banca Nationalának ebben az ügyben egyetlen lépése az volt, hogy a petroleumjárulék elárverezése alkalmával ki­tűzött fizetési határidő ügyében adott tanácsot a kormánynak. Új inflációról szó sincs és amíg ő vezeti a Banca Nationalat, egyetlen egy lejt sem fognak n­x­,dni fedezet nélkü­. A román-magyar szerződést aláírták A kereskedelmi szerződést alapján Bucuresti—Bukarest.­­Az Ellenzék tudósítójától. Azok a tárgyalások, amelyeket a kormány Magyarországgal folytatott a trianoni szerződés végre­hajtásával kapcsolatos függő kérdések rendezésére, mintegy hat hónapig tar­tott tárgyalások után befejezést nyer­tek. Románia és Magyarország kö­zött tizenkét egyezmény jött létre a kereskedelmi szerződésen kívül, amely nagymértékben meg fogja könnyíteni a kereskedelmi forgalmat Magyaror­szággal. A megegyezést tartalmazó jegyzőkönyveket kedden írták alá N. Tifador a román és Wodianer báró meghatalmazott miniszter a magyar kormány nevében. A tárgyalások so­rán létrejött tizenkét egyezmény a következő: 1. Kiadatási szerződés. E szerződés a közönséges bűncselekmények tette­seinek kölcsönös kiadatására vonat­kozólag intézkedik. A szerződés való­ban csak a konvencionális nemzet­közi formulákat tartalmazza, szigo­rúan közönséges bűntettesekre vonat­kozik. 2. Perjogi és magánjogi egyez­mény. Ez a szerződés a kölcsönös jogsegélyre vonatkozólag tartalmaz megállapodásokat az egyik állam pol­­gárainak a másik állam polgárai ellen indított magánjogi pereiben. 3. Az anyakön­­vi iratok kicserélésére vonat­kozó szerződés. Ez a megegyezés le­hetővé teszi, hogy kölcsönösen kicse­réljék azokat az anyakönyvi okira­tokat, amelyek az egyik állam pol­gárairól a másik állam hatóságainál vannak. 4. Ez a szerződés arra köte­lezi Magyarországot, hogy a Gozsdu­­alap értékeit kiadja Romániának. Ezt az alapot az 1870-ben Budapesten elhalálozott Gozsdu Manó legfőbb itélőszéki bíró hagyta hátra s az ala­pítvány összege 1913-ban meghaladta a kétmillió koronát. 5. Ez az egyezmény a legtöbb kedvezmény elve kötötték arra kötelezi Magyarországot, hogy 640 ezer arany lej értékű lokomotí­­­vot adjon Romániának helyreállítási költség fejében. 6. Egyezmény a ma­gánosok lététeiről és adósságairól, ezeknek kölcsönös rendezése vé­gett. 7. Szerződés a kettős adózás kikerüléséről. A szerződés elhárítja azt az eshetőséget, hogy ugyanazon az alapon úgy a vagyontárgy helye, mint a tulajdonos lakóhelye szerint kettősen adóztassák meg az illető jö­vedelmi forrást. 8. Külön jegyzőkönyv intézkedik, hogy az egyik állam terü­letén fekvő birtok telekkönyveit kiad­ják annak az államnak, amelynek te­rületén a birtok fekszik. A 9-ik számú szerződés a biztosító társaságokra nézve intézkedik. A 10-ik azon köz­ségek, városok és falvak vagyonainak elosztása felől rendelkezik, amelyeket a határok kettészeltek. A 11-ik a határ által elvágott vizek használa­tára tartalmaz megegyezést. Végül a 12-ik jegyzőkönyv a kiskorúak és gondnokság alá helyezettek vagyoná­nak kezelésére nézve tartalmaz nem­zetközi szabályokat A kereskedelmi szerződés kölcsönösen a legtöbb kedvezmény elvét biztosítja a két állam számára. E szerződésben legfontosabb a határokon való tran­zitó forgalom szabályozása, valamint a határmenti helyi forgalom lehetősé­geinek biztosítása. A létrejött megállapodások alkal­masak arra, hogy a két ország poli­tikai és gazdasági összeköttetéseit a legbarátságosabb alapon fejlesszék s erre mindkét országban megvan a legnagyobb hajlandóság. A legtöbb kedvezmény elve azért is nagyjelen­tőségű, mert ezzel Magyarország auto­matikusan olyan kedvezmények bir­tokába jut, mint amilyeneket Románia szövetséges államainak biztosít.

Next