Ellenzék, 1924. április (45. évfolyam, 74-97. szám)
1924-04-18 / 88. szám
1924. április 18. péntek Szerkesztőség: Stradi I. Brettano (Király-u.) 22. szám. Kiadóhivatal Státus-palota. Telefonszétrek: Szerkesztőség: 9, kiadóhivatal: 109 sz. Alapította: BARTHA MIKLÓS Cluj-Kolozsvár, 45. év, 88. 3tm gang?jsagg^g hw JmEmST gag&jaW jfjjutr ipfh&’^v. 9%j%;'^&TS 15kH -~jgr **£1 8 oldatos szám 2 L, Bukareatfeefl MP 16 oldatos szám 4 L, Bukarestben 5 L. Előfizetés: havonta 90, negyedévre 140, félévre 260, égésévre 560 tej. Szavak és szavak Tatarescu miniszternek a Magyar Párt ellen, intézett támadása kínos benyomást váltott ki a magyarság legszélsőbb rétegeiben. A Magyar Párt végrehajtó bizottsága hétfői ülésében egyértelmileg hozott komoly, önérzetes határozatával a támadást méltóan utasította vissza. Nincs kétség abban, hogy a párt a miniszteri kirohanásra a hétfői határozatnál is méltóbb választ fog adni, olyat, amiből a kisebbségi államtitkár úr csattanó bizonyítékot meríthet, hogy a párt — hogy is fejezte ki magát az államtitkár úr — „mai szerkezetében és mai vezető princípiumai szerint“ nem anakronizmus. Mi, akik a párt keretein kívül állunk, a kérdés felett a pártélettől függetlenül akarunk egy kis analitikai szemlét tartani. A Magyar Párt tudvalevőleg határozottan körvonalazott program alapján létesült, mely az összmagyarság minden árnyalatának kívánságait egybefoglalja. E programmal a kapcsolt területek magyarságának — bátran mondhatjuk — 90 százaléka azonostja magát. Próbálta-e államtitkár úr, vagy az általa képviselt kormány csak egyszer is e programmal érdemlegesen, jóindulatúlag megbeszélni, ha nem is a Magyar Párttal, amellyel való tárgyalást „időveszteségének tekinti, hanem a párt vezetői közül legalább azokkal, akikről maga is azt állítja, hogy „derék intenciója embeberek, akik meg tudják érteni a párt hivatását államunk életében" ? Ilyesmiről nem hallottunk s nincs tudomásuk róla azoknak sem, akiket az államtitkár úr kegyes volt megkülönböztetve kiemelni a pártból.Ma pedig államférfiul nézőpontból ítélve a dolgot, az, aki magát nagy kérdések megoldására érzi hivatottnak — bizonyára ilyen a kisebbségi kérdés, — az minden kínálkozó alkalmat kihasznál a kérdés előbbvitelére s semmiesetre sem egyéni szimpátiáktól vezetteti magát, hanem az eszméket, az elérendő célt tekinti cselekvési iránytűjének. Csak egyetlen kérdést, a legfontosabbak egyikét emeljük ki a magyar kisebbségi kérdések tömegéből — az iskolakérdést. A magyarság minden rétege megmozdult az iskolák ügyében, a Magyar Párt marosvásárhelyi határozata hű tükre volt a magyarság gondolkodásának, ugyanígy a pártnak azutáni összes megnyilatkozásai. A kormány tehát, Tatarescu államtitkár úrral együtt, egy percig sem lehetett kétségben a magyarság szíve-verése felől. Mégis állott-e szóba velünk érdemlegesen, akár a párttal, akár azon kívül ? Igen, tudjuk. Hónapokon keresztül folytak a megbeszélések az egyházak vezetőivel a kisebbségi iskolákat megbénító rendelkezések hatálytalanítása körül. Anghelescu miniszter úr ki is examinálta egyházaink tiszteletreméltó vezetőit néhányszor az iskolai kérdésekben. Egész levéltárra való irat, előterjesztés, emlékirat ment a kormányhoz. Tatarescu miniszter úr maga is tárgyalt egy ízben az egyházak vezetőivel. Az eredmény ? Ez — nyilván nem az egyházfők hibájából — oly minimális volt, a kisebbségek törvényekre, egyezményekre támaszkodó kívánságai oly kevéssé vétettek figyelembe, hogy az iskolakérdés a kisebbségeknek ma is egyik legégetőbb sebét képezi. Az új népiskolai törvénytervezetről nem is beszélünk. Készséggel elismerjük, hogy Tatarescu államtitkár úr a tárgyalásoknál mindig humánusnak, megértőnek mutatkozott. Ez neki, úgy látszik, egyéni tulajdonsága. Sajnos azonban, e megértő magatartásnak alig volt valamelyes érdemleges következménye. Az iskolai kérdések tárgyalásának egész ideje alatt tapasztalnunk kellett, hogy a hatalom kezelői túlságosan érzik s éreztetik hatalmukat, annál kevesebb azonban a fogékonyságuk a kisebbségek helyzetével szemben. S hogy az államtitkár úr példájára mi is Bismarckot idézzük, nagyon is kellett éreznünk, hogy ,Macht geht vor Recht“, a hatalom erősebb, mint a jog vagy, amint Lafontaine páratlan lelki finomsággal ironizált „La raison dit plus fort est toujours la meilleure", azaz mindig az erősebbnek van igaza. A közoktatásügyi kormány minekutána sérelmes rendelkezéseinek özönével a kisebbségi felekezeti iskolák életgyökerére maróságot öntött, amikor létfeltételüket igyekezett minél inkább aláaknázni, s azok tannyelvére mért végzetes csapásokat, akkor számtalan jeadány, hosszas kérések, könyörgések után végre törtek a nevezetes „engedmények" — jött a klisztlifecskendő, hogy rózsavizet pieckeljen a marólúg helyére. Ám az ilyen flastrom nem gyógyít. Lappáliákkal, szép szavakkal, hangzatos kijelentésekkel nem lehet a kisebbségi kérdést elintézni. Ide államférfiúi bölcseséggel alátámasztott átgondolás, nagy lélek, igazságérzet, európai gondolkodás kell. Ez az európai gondolkodás — többször jólesően tapasztaltuk — nem hiányzik Tatarescu miniszter úrnál. Ámde lesz-e a tiszta helyzetkép kialakításához kijegecesedett ítélete is? Meg fogja-e látni a magyarság lelke mélyén kiirthatlanul élő faji öntudatot ? Lesz-e elég lelkiereje megérteni és tiszteletben tartani a magyar népkisebbség elévülhetlen jogait ? E jogok az erdélyi magyarság évszázados küzdelmeinek, szenvedéseinek, örömének — bánatának tisztitó tüzében váltak ki s edződtek meg. Ott élnek azok, párisi külön egyezménnyel, vagy anélkül, gyulafehérvári határozatokkal, vagy azok ellenére, minden magyar-székely szive tájékán. E jogok a legtermészetesebbek a világon — egy nép életösztönének, önfeladásának lélekbe vésett paragrafusai. A Magyar Párt programja e pontozatokban gyökerezik. Ezek biztosítják elvitázhatatlan s el nem taktikázható létjogosultságát s bárki is állana a magyarság élén, lényegében más programot nem adhatna neki, anélkül, hogy a magyarság egyetemével szembe ne találja magát. Ha tehát Tatarescu miniszter úr a kapcsolt területek magyarságával akarja a magyar kisebbségi kérdést megoldani — amiért iránta minden magyar hálás lenne — ezt csak úgy teheti, ha számot vet a magyarság gondolatvilágával, melynek egyedüli politikai képviselője a Magyar Párt, letéteményese pedig a párt programja. E párt megkerülésével, lekicsinylésével a magyar kisebbségi kérdést lehet megkerülni, kijátszani, de megoldani nem lehet. Ha pedig az államtitkár úr, a párt szilárd egységének a vezetőség legutóbbi ülésén történt, félreérthetted megnyilvánulása után is, abban a mű reményben ringatná magát, hogy mégis csak sikerül a magyarság közé, oktalan ambíciók felkeltésével, hiúságok legyezgetésével, éket verni, ebben alaposan fog csalódni A magyarság életösztöne végtére is felülkerekedik minden mesterkedésen ; felülkerekedik még azok lelkében is, akikkel Tatarescu államtitkár úr a magyarság megosztását célzó kisszerű trükkjeit — bocsánat a szóért — megvalósítani reméli, vagy akiknek fecsegése alapján beugrott a nyilatkozatba. • Nem szépen hangzó szavakat, szerentesen megírt mondatokat kérünk. Nem. Nekünk államférfiul tettek kellenek. Tettek, amelyekből a magyar kisebbség megbecsülésére, jogainak méltánylására irányuló törekvés sugárzik felénk. Úgy véljük, többet hasnálnak a lelkek harmóniájának, az ország békés fejlődésének kormányférfiaink, ha ily lelkülettel nyúlnak a kisebbségi kérdéshez, mintha a Magyar Párt becsmérlésével, meggyanúsításával konkolyt akarnak hinteni közénk. Nagyromániának az lesz a második, igazi megalapítója, aki erre az államférfias magaslatra fel tud emelkedni. —dr. s. Oromolu bankkormányzó megcáfolja az inflációs híreket Egyetlen egy lejt sem nyomunk fedezet nélkül Bucurestiből jelentik. Az Árgus meginterjúvolta Oromolut, a Banca Nacionala kormányzóját, mi igaz egyes lapok azon híreiből, hogy a petróleumjárulékok eladása nem más, mint a Banca Nationala egy leplezett kölcsöne, mert a bank egymilliárd lej ús bankjegyet bocsát ki a petroleumjárulék ára fejében. Oromolu kijelentette, hogy a Banca Nationalának ebben az ügyben egyetlen lépése az volt, hogy a petroleumjárulék elárverezése alkalmával kitűzött fizetési határidő ügyében adott tanácsot a kormánynak. Új inflációról szó sincs és amíg ő vezeti a Banca Nationalat, egyetlen egy lejt sem fognak nx,dni fedezet nélkü. A román-magyar szerződést aláírták A kereskedelmi szerződést alapján Bucuresti—Bukarest.Az Ellenzék tudósítójától. Azok a tárgyalások, amelyeket a kormány Magyarországgal folytatott a trianoni szerződés végrehajtásával kapcsolatos függő kérdések rendezésére, mintegy hat hónapig tartott tárgyalások után befejezést nyertek. Románia és Magyarország között tizenkét egyezmény jött létre a kereskedelmi szerződésen kívül, amely nagymértékben meg fogja könnyíteni a kereskedelmi forgalmat Magyarországgal. A megegyezést tartalmazó jegyzőkönyveket kedden írták alá N. Tifador a román és Wodianer báró meghatalmazott miniszter a magyar kormány nevében. A tárgyalások során létrejött tizenkét egyezmény a következő: 1. Kiadatási szerződés. E szerződés a közönséges bűncselekmények tetteseinek kölcsönös kiadatására vonatkozólag intézkedik. A szerződés valóban csak a konvencionális nemzetközi formulákat tartalmazza, szigorúan közönséges bűntettesekre vonatkozik. 2. Perjogi és magánjogi egyezmény. Ez a szerződés a kölcsönös jogsegélyre vonatkozólag tartalmaz megállapodásokat az egyik állam polgárainak a másik állam polgárai ellen indított magánjogi pereiben. 3. Az anyakönvi iratok kicserélésére vonatkozó szerződés. Ez a megegyezés lehetővé teszi, hogy kölcsönösen kicseréljék azokat az anyakönyvi okiratokat, amelyek az egyik állam polgárairól a másik állam hatóságainál vannak. 4. Ez a szerződés arra kötelezi Magyarországot, hogy a Gozsdualap értékeit kiadja Romániának. Ezt az alapot az 1870-ben Budapesten elhalálozott Gozsdu Manó legfőbb itélőszéki bíró hagyta hátra s az alapítvány összege 1913-ban meghaladta a kétmillió koronát. 5. Ez az egyezmény a legtöbb kedvezmény elve kötötték arra kötelezi Magyarországot, hogy 640 ezer arany lej értékű lokomotívot adjon Romániának helyreállítási költség fejében. 6. Egyezmény a magánosok lététeiről és adósságairól, ezeknek kölcsönös rendezése végett. 7. Szerződés a kettős adózás kikerüléséről. A szerződés elhárítja azt az eshetőséget, hogy ugyanazon az alapon úgy a vagyontárgy helye, mint a tulajdonos lakóhelye szerint kettősen adóztassák meg az illető jövedelmi forrást. 8. Külön jegyzőkönyv intézkedik, hogy az egyik állam területén fekvő birtok telekkönyveit kiadják annak az államnak, amelynek területén a birtok fekszik. A 9-ik számú szerződés a biztosító társaságokra nézve intézkedik. A 10-ik azon községek, városok és falvak vagyonainak elosztása felől rendelkezik, amelyeket a határok kettészeltek. A 11-ik a határ által elvágott vizek használatára tartalmaz megegyezést. Végül a 12-ik jegyzőkönyv a kiskorúak és gondnokság alá helyezettek vagyonának kezelésére nézve tartalmaz nemzetközi szabályokat A kereskedelmi szerződés kölcsönösen a legtöbb kedvezmény elvét biztosítja a két állam számára. E szerződésben legfontosabb a határokon való tranzitó forgalom szabályozása, valamint a határmenti helyi forgalom lehetőségeinek biztosítása. A létrejött megállapodások alkalmasak arra, hogy a két ország politikai és gazdasági összeköttetéseit a legbarátságosabb alapon fejlesszék s erre mindkét országban megvan a legnagyobb hajlandóság. A legtöbb kedvezmény elve azért is nagyjelentőségű, mert ezzel Magyarország automatikusan olyan kedvezmények birtokába jut, mint amilyeneket Románia szövetséges államainak biztosít.