Ellenzék, 1924. május (45. évfolyam, 98-121. szám)
1924-05-01 / 98. szám
jpplllllpfl^ Csütörtök Ckij-Kolozsvár, 1924. május LXLV. évfolyam /O* szám, kJ* *f ~~'.r ' V kf'*'^/^!*'.. .c^/7. ’iZ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: jff jfnmKPm* SZERKESZTŐSÉG: Str. 1. Bratiani Egy hónapra 50 lej. Negyedévre 140 lej. £fMl*fiirm.MKMlIfi, (v. Király utca) 22. szám. — Telefon: 9 Félévre 260 lej. Egész, évre 500 lej. vs .,■ ___,_ J* __ is 204. — KIADÓHIVATAL: Str. I EGYES SZÁMÁRA 2 LEJ. jffiT&Js jfJ gJVMBMjéfB Mo/h'u p/. Szentegyház utca) 1. szám. — A régi királyságban 2 lej 50 báni.________ m m m* s. er MKB _________________Telefonszám: 109.__________ ii iii ii i i ii iiiiih'iiii in mii nm mim ml iiiniurTHTnmr1 tipii i ■ imii n iiiiiiniiiiMtuiiimiinminiiiiin i iiiii—immimi—nm m iiwmi w" 1 ■minin mi ií ~irrrr i rmirTnTiiiT"iiiii ■ inni iiiinin 11 n m rn i Kisebbségek: leölés frontja Románia kisebbségi nemzeteit az imperiumváltozás korábbi helyzetükből egyaránt az uralkodóvá lett román nemzetnek alávetettség állapotába kényszerítette. A politikailag uralkodó volt magyar nemzet csak úgy kényteleníttetett a románság politikai vezetését elfogadni, mint a németség, amely korábban is kisebbségi sorsban volt ugyan, emiatt azonban éppen nem panaszkodhatott. Ennek dacára ma is minduntalan e kisebbségi sorsban állítólag osztályrészül jutott szenvedésekre szeret hivatkozni a hatalommal szemben, mintha bizony annak emlegetése, hogy a múltban a románság testvére volt a közös mostoha elbánásban, a hatalom mai embereit valami különösképen meghatná. A politikai vezetésre jutottakat, a hatalom mai letéteményeseit ez ép oly kevéssé indítja meg és birja más c'bánás'd, ''.hii" a szász nemzeti k' .bbség részéről a Romániához éniites csatlakozást való hivatkozás. Hát ezzel is tisztában tehetnek ma már, hogy a medgyesi csatlakozási határozat sem olyan varázsvessző, amely a bukaresti kősziklákat megindítaná, hogy a rideg visszautasítás helyett a kisebbségi jogok iránti megértés áldásaival boldogítsák a rá várakozókat. Közös ilyenformán az összes nagyromániai kisebbségeknek az a szomorú sorsa, hogy a többségi nemzet, vagy legalább ennek hivatalos képviselete teljességgel képtelenek megérteni a kisebbségek államfentartó és erősítő jelentőségét. Ezeknek mindennemű életnyilvánulásai iránt teljesen érzéketlenek. Sőt kulturális megnyilatkozásaiktól kezdve gazdasági tevékenységükig minden megnyilatkozásukban a román államra és nemzetre valami szükségképen veszélyeztetőt,az állam biztonságát és a románság szupremáciáját aláásót látnak. Magára az államra a legnagyobb fokban veszedelmes, abszurd álláspont ez, amely mögött végeredményben az a szintoly mindenképen lehetetlen felfogás áll, hogy csak a románok igazi tagjai ennek az államnak, a többiek idegenek. És szinte hitetetlen lenne ez a mentalitás, ha a le nem tagadható tények annak egész tartalmát folytonosan nem igazolnák. Közös meg nem értettsége és közös mostoha sorsa a kisebbségi jogok meg nem adásánál fogva a nemzeti kisebbségeket önként arra látszik utalni, hogy amit külön-külön mindeddig nem tudtak elérni, egyesült erővel igyekezzenek a megvalósuláshoz közelebb juttatni. Kisebbségek blokkja, kisebbségek kultúrközpontja — amint újabban javasolták — lenne az az összes kisebbségi nemzeteket közös érdekeik védelmében összefoglaló szervezet, amely a hatalom urait a jobb belátás útjára lenne hivatott vezérelni. Az eszme az első tekintetre a legplauzibilisabb, a kérdésnek ez a megoldási módja a legegyszerűbbnek látszik. De a hasonló kérdésekben a legegyszerűbbnek látszó nem ugyan oly könnyen megvalósítható és esetleg nem is legcélravezetőbb az érdekeltek némelyike részére. Természetes dolog, hogy akik maguk megértetésére ily közös munkára vállaloznának, azoknak mindenekelőtt egymást kellene megérteniük. Ez a közös megértés pedig a romániai kisebbségek közt ma még nincsen meg. Sőt arra, hogy meglegyen, nem is történt eddigelé számottevő lépés egyik részről sem. Úgy látszik, a közös kisebbségi sorsnak még mostohábbnak, a kisebbségek életére felülről mért csapásoknak még keményebbeknek kell lenni, hogy azokból elsősorban az egymást megértés szilváját kicsiholja s az erőegyesítés szükségességének azt a tettre serkentő meggyőződését revelálja bennök, amely egy közös frontalkotásnak mellőzhetetlen előfeltétele. (B.) Írország után Skócia akar autonómiát GLASGOWBÓL jelentik. Tegnap Skócia fővárosában nagy tüntetések voltak Skótország teljes belpolitikai függetlenségének érdekében. A tüntetések előtt gyűlést tartottak, amelyen független skót parlamentet és teljes belpolitikai törvényhozási hatalmat követeltek. A gyűlés folyamán határozati javaslatot fogadtak el, amelyben felszólítják az angol alsóház skót tagjait, hogy Skócia autonómiájáért törvényjavaslatot terjesszenek be. A román—magyar tárgyalások megteremtették a heves szomszédi viszony alapjait Magyar hivatalos jelentés a tárgyalások sikeréről — A kereskedelmi megállapodások a legnagyobb kedvezményes elbánás elvén épültek föl Budapesti tudósítónk közli a magyar kormány hivatalos szócsövének, a Magyar Távirati Irodának a román —magyar tárgyalásokról kiadott jelentését. A jelentés ismét összefoglalja a létrejött egyezménynek ismert adatait s a hozzájuk fűzött konklúzióban a két ország közötti gazdasági kapcsolatok szorosabbrafűzését, a békés szomszédi viszony alapjainak megteremtését állapítja meg. Mint tudósítónk táviratozza, Magyarország és Románia között tavaly novemberben megkezdett és a most húsvét előtt lezárt tárgyalások eredményéről a „Magyar Távirati Iroda" a következő tájékoztató jelentést adta ki: A két állam között folyó tárgyalásokon megvitatták a még rendezendő kérdéseket, amelyek részben a békeszerződésből folynak s ezzel kapcsolatban a következő egyezményeket írták alá: A polgári jogsegély, bírósági iratok, telekkönyvek és anyakönyvek kölcsönös kicserélését érdeklő kérdések elintézése. Természetbeni visszatérítések, letétek felszabadítása, régi osztrák-magyar koronákban létesült tartozások és követelések, biztosító társaságok, új határ által kettészelt vármegyék, városok és községek vagyonának megosztása. Határ által kettészelt vizek ügyeinek elintézése, árvízmentesítő társulatok felszámolásának rendezése. Kereskedelmi megállapodások. Gyámpénztárak által kezelt vagyonok összeírásáról jegyzőkönyvek felvétele. A megbízott delegátusok levéltári kérdésekben is tárgyaltak, de ebben 11 az ügyben nem jutottak megállapodásra. A kettős megadóztatás elkerülése körüli intézkedésekben a szakértők szintén megállapodtak, de az erről szóló egyezmény-tervezet még nem került aláírásra. Az egyezmények közül a kiadatásról szóló egyezmény a szokásos keretekben mozog. A polgári jogsegélyről szóló egyezmény biztosítja a két állam polgárai részére a perképességet. Életbe lépteti a két állam között a hágai házassági jogot és a gyámügyi egyezményeket. Ezenkívül határozmányokat tartalmaz az ingó hagyatékokról, örökbefogadásról, törvényesítésről, anyakönyvi iratok kölcsönös rendelkezésre bocsátásáról. A természetbeni visszaszolgáltatásokról szóló egyezmény a békeszerződés erről rendelkező pontjain alapszik. Magyarország Romániának természetben köteles visszaszolgáltatni mindama ipari anyagokat és élőállatokat, amelyeket a háború alatt Romániából elvittek és ezek Magyarország területén a békeszerződés aláírásának napján feltalálhatók, illetve felismerhetők voltak. Megállapodtak továbbá abban, hogy hatvannégyezer arany lejben meghatározott összegért vasúti mozdonyokat szállít Magyarország Romániának. A különböző tartozásokat és követeléseket a keletkezésük ideje szerint két csoportban különbözőképen valorizálják. A kereskedelmi megállapodás biztosítja a két állam részére, hogy termékeiknek egymás határain való bevitelénél a legnagyobb kedvezményes elbánást nyújtsák. Ugyanezeket az elveket léptetik életbe a vasúti forgalomban is. A határforgalomról szóló egyezmény lehetővé teszi, hogy a határtól tíz kilométerre lakók a másik állam területén fekvő földjeiket akadálytalanul megművelhessék és termékeiket elszállíthassák. Az egyezmények eredménye előreláthatóan hamarosan meg fog mutatkozni. Már eddig is a kölcsönös forgalomban a nehézségek mindinkább megszűnnek, a két ország közötti gazdasági kapcsolat egyre élénkebbé és szorosabbá válik s igy végre-valahára meg lesz az alapja a békés szomszédi viszonynak. Theunis és Poincaré találkozása Paris. (Az Ellenzék távirata.) Theunis belga miniszterelnök és Hymans miniszter Párisba érkeztek, hogy a jóvátételi kérdést Poincaréval megbeszéljék. Belgium ugyanis elfogadta a szakértők programját és ezzel elvált a francia politikától, mely a jóvátételi bizottság határozatától tette függővé állásfoglalását. A belga és a francia miniszterek most arról tárgyalnak, hogyan lehetne a francia és belga politikát összhangzásba hozni. A belgák valószínűleg kapacitálják Poincarét, hogy az egész világ közvéleményével szemben kevésbé makacs magatartást tanúsítson. A tárgyalásoknak valószínűig sikere is lesz. Legalább is az „Echo de Paris", mely a francia külügyminisztérium álláspontjáról kitűnően informálva szokott lenni, azt írja, hogy a jóvátételi bizottság kedden hozandó döntését össze lehet egyeztetni az angol, olasz és belga kormány közvetlen tárgyalásainak azonnali megkezdésével. Poincaré ugyan ragaszkodik álláspontjához és nem akar véglegesen kötelezettséget vállalni, míg nem kapott teljes felvilágosítást, hogy a jóvátételi bizottság mibe megy bele, annyira azonban mégsem megy, hogy félhivatalos eszmecserét is elhárítana. A francia kormány azt kívánja, hogy már most állapítsanak meg szankciókat arra az esetre, ha Németország nem teljesíti a szakértők javaslatát. Viszont az angol kormány azon az állásponton van, hogy a szankcióknak előzetes megállapítása nagyon kedvezőtlenül befolyásolná a németországi választásokat. Ezért azt kívánja, hogy a szankciók megállapítását későbbre halasszák, mikor azoknak szüksége gyakorlatilag felmerül. Páksban viszont azt tartják, hogy a szankciók azonnali megállapításának semmiféle káros hatása nem volna, ha a szövetségesek hamarosan megállapodásra juthatnának fölöttük. Erre azonban alig van remény. Egyébként a belga miniszterelnök minden valószínűség szerint Macdonalddal is találkozni fog s meg fogja kísérelni a francia és angol álláspont között közvetíteni