Ellenzék, 1924. november (45. évfolyam, 248-272. szám)
1924-11-01 / 248. szám
45. évi 248. szám, ELLENZÉK Rablóvilág a Brétfüben Két késelés egy éjszaka csaja Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) A Brétfa rablóromantikája az utóbbi hetek folyamán újra virágozni kezd annak ellenére, hogy a rendőrség az elmúlt nyáron a kóbor utonállók, zsebmetszők valamennyi tanyáját felkutatta s a városrész közbiztonságát veszélyeztető gonosztevőktől megtisztította. Az utóbbi napokban ismeretlen tettesek több békésen hazafelé ballagó bőrgyári munkást megtámadtak és megtakarítón heti keresményüket elvették. Az éjszaka folyamán az országút sarcoló lovagjai újra támadást intéztek három ember ellen, akik közül kettőt súlyos sebesülten szállítottak a klinika sebészeti osztályára. Szelevér Flórián és Stark Sándor kereskedősegédek éjjel 1 óra tájban a Nádas téren keresztül hazafelé tartottak. Alig hagyták el a pályaudvart átszelő hidat, ammikor a sötétben két ismeretlen egyén a nyomukba szegődött, rájuk támadt s az árokba taszítva őket, több súlyos botütést mértek rájuk. Az egyik csavargó kést rántott és Stark karjába szúrt. A két megtámadott ember segélykiáltásaira azonban kereket oldottak. A súlyosan megsebesült Starkot a mentőállomáson részesítették elsősegélyben, ahol a kiállott izgalmak következtében epileptikus rohamok vettek rajta erőt. Alig két órával e kaland után ugyancsak ismeretlen tettesek megtámadták Blumberg ismert kolozsvári sportembert, akit az útszéli banditák több késszúrással súlyosan megsebesítettek. Blumberget sérüléseivel lakásán ápolják. A brétfai betörővilág feléledése súlyos aggodalmakat kelt a Nádasmentén lakó lakosság körében. A nádasmentiek a rendőrprefektúrától kérni fogják, hogy az esti órákban az országút mentén lovas rendőrőrjáratokkal cirkáltasson, hogy a közbiztonságot veszélyeztető csavargók üzelmeinek gátat vessenek. Feltartóztatták a határokon a cukomagonokat Nagyváradi tudósítónk jelenti: A tej állandó emelkedése következtében a külföldről importált cukor ára hanyatlani kezdett Ez természetesen a belföldi cukorárakra is befolyással volt. A romániai cukorgyárosok nem nézték jó szemmel az áresést s ezért küldöttséget menesztettek a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy akadályozza meg a külföldi cukor importját, vagy esetleg magas vámokkal nehezítse meg. A kormány, tekintettel a fogyasztók érdekeire, visszautasította ezt a kívánságot. Egész a legutóbbi időkig tényleg akadálytalanul jött is a cukor külföldről Romániába. Két nappal ezelőtt azonban úgy a halmii, mint a biharpüspöki és kürtösi vámállomásoknál feltartóztatták a Magyarországból, illetve Csehszlovákiából érkező cukorszállítmányokat. Az Ellenzék munkatársa az érthetetlen rendelkezés hallatára felkereste Vladescut, a nagyváradi vámhivatalfőnököt, aki kérdésére kijelentette, hogy tévedés van a dologban, mert tudomása szerint semmiféle olyan miniszteri rendelkezést nem adtak ki a vámhivataloknak, amelyek a külföldi cukor behozatalát eltiltanák. Éppen ellenkezőleg, a kereskedelemügyi miniszter utasítást adott neki, hogy hétről-hétre rendszeres jelentéseket tegyen neki az alája tartozó vámhivatalok cukorforgalmáról. Mindennek ellenére Biharkeresztesen több mint száz vagon cukor van összezsúfolva, amelyet érthetetlen okokból nem engedtek át Romániába. Valószínűleg a többi állomásokon is nagy mennyiségű cukor vár további intézkedésre. A vámfőnök nézete szerint tisztára rosszhiszemű önkényes eljárásról lehet szó. Repülő bizottság fogja ellenőrizni a városok pénzügyi gazdálkodását (Az Ellenzék tudósítójától.) A bukaresti útlevélpanama hatása alatt a belügyminisztérium a vidéki közigazgatási centrumokat szigorú vizsgálat alá fogja vetni, amely különösen széleskörű adminisztratív hatáskörrel felruházott városok és községek pénzügyi kezelését illeti. A belügyminiszter a napokban egy három tagú repülő bizottságot küldött ki, amely az erdélyi városok gazdálkodását és számvitelét fogja ellenőrizni. Értesülés szerint a bizottság működését Temesvárt kezdi meg, ahonnan Aradra és Lugosra utaznak. Amerika várakozó állásponton marad a szovjet kormánnyal szemben Bevárják a francia-orosz szerződés következményeit Newyork. (Az Ellenzék távirata.) Hivatalos helyről jelentik, hogy Oroszország és az Egyesült Államok viszonya a francia elismerés után sem változott A Fehér Házban előbb bevárják, hogy a Franciaország részéről történt elismerés milyen eredményekkel fog járni. De remélik, hogy ennek következtében az orosz közigazgatási és kormányzati rendszer olyan módon változik meg, hogy a szovjetet az amerikai Unió is állandónak tekintheti s azzal mint törvényes kormánnyal szintén fölveheti az állandó diplomáciai összeköttetést. Rykov, az orosz szovjetek végrehajtótanácsának elnöke kijelentette, hogy a szovjetuniónak Franciaország részéről történt elismerésében Európa békés törekvéseinek komoly jelét látja. Herriot kormánya kétségtelenül nagyban elősegítette ezeket a törekvéseket. Oroszország legközelebb Japánnal köt kereskedelmi szerződést. És akkor a nemzetközi gazdasági életben is jelentős országok közé fog lépni. Csak Amerika az, amely a szovjetunió elismerését még mindig megtagadja. De reméli, hogy ez sem fog nagyon sokáig tartani. Csendőrökkel zavarják el a tanulókat az iskolából A revizorok folytatják az iskolabezárásokat. — Mit ígért Anghelescu és mi történik a perifériákon. — A közoktatási miniszter titkos utasításai (Az Ellenzék tudósítójától.) Még egy hónapja sincs, ha jól emlékszünk a dátumra, október 4-én történt, hogy Anghelescu, Duca és Tatarescu miniszterek ankétet tartottak a kisebbségi iskolák ügyében s az ankét konzekvenciájaképen a közoktatásügyi miniszter azt ígérte a kisebbségek képviselőinek, hogy a jövőben megszűnnek az alkalomszerű iskolabezárások, a revizorok és inspektorok iskolabezárási joga megszűnt. Az erdélyi magyar sajtó hozsánnával fogadta a miniszter kijelentését s az egyházi hatóságok türelmesen várták, hogy a miniszteri szó nyomán írásban is megérkezik az a rendelet, mely a kormány konciliánsabb iskolapolitikáját fogja dokumentálni. A kilátásba helyezett rendelet azonban elmaradt s mindössze arról szól a krónika, hogy az iskolai vezérfelügyelők titkos utasítást kaptak, amelyeknek tartalmát azonban mind a mai napig homály borítja. Úgylátszik, Anghelescu miniszter bizalmas értesítése egyáltalában nem olyan, mint amilyennek a jóhiszemű egyházi hatóságok restélték, mert a revizorok megszakítása nélkül folytatják „áldásos" működésüket. Két jelentéktelennek látszó, de az egész rendszerre jellemző eset erősíti meg ezt az impressziónakat. A hunyadmegyei Haró község református iskoláját a mult tanév végén és az idei tanév elején meglátogatta a dévai revizor s mindkét alkalommal megelégedésének adott kifejezést tapasztalatai fölött. Október 18-án, tehát pontosan két héttel Anghelescu miniszter megnyugtatására szánt nyilatkozatának elhangzása után, újból bekopogtatott a hazai iskolába a dévai revizor. Közölte az iskola vezetőjével, hogy a tanítást azonnal abba kell hagyni, amíg intézkedés nem történik az iskola bezárása iránt. Nagyobb nyomaték kedvéért utasította a községi elöljáróságot és csendőrséget, hogy jól vigyázzanak a református iskolára, nehogy tanítsanak benne, íme így fest Anghelescu „méltányos" iskolapolitikája a gyakorlatban, úgy látszik a revizoroknak küldött bizalmas rendelet megtiltotta a tanügyi hatóságoknak, hogy írásos rendelettel zárják be az iskolákat, arról azonban nem szól a tilalom, hogy az iskolabezárásnak prejudikálva eltiltsák a tanítást s csendőrséggel akadályozzák meg azt, hogy az agyonzaklatott magyar gyermekek tanuljanak. A másik eset színhelye a marostorda megyei Unoka község. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a falu 286 lakója közül 211 magyar és református, 71 pedig román. Még a magyar impérium idején épült itt Emkesegéllyel református iskola, amelyet az egyház azzal a kikötéssel, hogy a tanítás nyelve csak magyar lehet, ideiglenes használatra az államnak adott át. Azt is meghatározta az egyház és az állam között létrejött szerződés, hogy a tanítóknak reformátusnak kell lennie s a kántori teendők elvégzésére is köteleznie kell magát Időközben a református egyház megint visszaállította felekezeti iskoláját , mivel az iskolaépület omladozott, egy falusi magánházba tette át a tanítás helyét. Az épület azonban nem volt a célnak megfelelő s ezért az iskolát ideiglenesen megszüntették. Május hó folyamán a revizorátus egyik tagja kiszállott Unokára, néhány falusi gazdát, akik azt sem tudták, miről van szó, összetereltetett s végül kihirdette a „gyűlés" határozatát, amely szerint a falusiak állami iskola felállítására kérik a kormányt s hogy ahhoz református vallásu kántori szolgálatra is alkalmas tanitót kérnek. Az unokaiak aztán várták a rektort, aki meg is érkezett a napokban egy görögkeleti vallású regátbeli tanító személyében. A helyzet ma az, hogy a tanító és a falusi gyermekek nem tudják egymást megérteni s Unokán a betűvetés legelemibb ismereteit sem tudják elsajátítani. Az unokás magyarok hiába akarnak saját erejükből iskolaépületet emelni az összeomlott épület maradványainak fölhasználásával, minden ilyen irányú kérésükre elutasító választ kapnak. Most azon gondolkoznak, hogy jogaikat bírói után érvényesítik. Hasonló eset történt a közeli Görgényszentimréig ahol a református gyermekeket állami iskolába kényszerítették. Vájjon tud-e mindezekről Angelescu miniszter? , , Tudja-e azt, hogy a néhány hónap óta érvényben lévő állami iskolai törvény rendelkezéseivel homlokegyenest ellentétben állanak ezek az intézkedések ? Ez a törvény világosan elrendeli, hogy ott, ahol a vallási vagy nemzeti kisebbségek a község lakosságának nagyobb részét teszik ki, a tanköteles gyermekeket anyanyelvükön kell oktatni külön osztályokban, önként fölvetődik a kérdés, tiszteletben akarja-e tartani a közoktatásügyi miniszter saját alkotását , az állami iskolai törvényt ? A tények azt igazolják,hogy mialatt a kisebbségi felekezetek püspökei egyre biztatóbb ígéreteket kapnak, a kormány vidéki közegei nem tartanak szünetet a magyar iskolák tervszerű megfojtásában és a törvényellenes románosításban. ***&&&&&**&**& Nagy adóbotrány Amerikában Newyorkból jelentik: Amerikának ismét nagy botránya van. Az új adótörvény értelmében most először tették közszemlére az adózók névsorát, minden név mellett feltüntetve a kivetett adóösszeget. A névsor élén Henry Ford áll, ő az Egyesült Államokban az legnagyobb adófizető évi 119 millió dollárral, utána következik Rockefeller, 7,5 millióval, aztán jön Lamond, a Morgan-bankház társtulajdonosa, aki 1 millió dollárt fizet, míg maga Morgan csak 100.000 dollárt. Kuhn bankár épúgy, mint Haryman vasútkirály és gazdag hajótulajdonosa mindössze 10.000 dollárral van megadóztatva, míg a kevésbé ismert milliomosok az előbb felsoroltaknál sokkal nagyobb adóval vannak megróva, nem is szólva a filmstár Lilian Gishről. Az ifjabbik Stinnes Hugóra, aki ezidő szerint Newyorkban tartózkodik, 114 dollár adót vetettek ki. A lapok közük a legnagyobb adófizetők névsorát és megállapítják,hogy Coodlige elnöksége óta az óriási tőkék csak felényire vannak adóval megterhelve, mint azelőtt s csodálkoznak rajta, hogy például Charles Schwab, az acélkirály, elenyészően kevesebb adót fizet, mint Saljapin, Morgan pedig kevesebbet, mint a boxbajnok Dempsey. A multimilliomosokat módfölött felháborította az újságoknak ez az indiszkréciója s azzal fenyegetőznek, hogy a lapvállalatok ellen pert fognak indítani, mert az új adótörvény értelmében csak kifüggeszteni szabad az adóhivatalokban az adólajstromot, de nem engedi meg a törvény, hogy az újságok nyilvánosságra hozzák azt, amit hivatalokban megtudtak. 3. oldal. Maróczy borügynök akar lenni. Budapestről jelenti az Ellenzék tudósítója: Maróczy Géza, a világhírű magyar sakkbajnok, hosszú, külföldi bolyongás után vissza akar térni hazájába. És ahogyan szándékát kinyilatkoztatta, egyszerre négy magyar város ajánlotta föl vendégszeretetét a mesternek. Győr ingyen házzal kínálta meg. Debrecenbe az egyetem csalogatja, Mezőkövesden pedig Patay sakkmecénás, — egyetlen a maga nevében — egyenesen bankigazgatót akar belőle csinálni. Maróczy azonban leginkább mégis a negyedik városhoz húz. Ez Kecskemét lenne. Már ott is járt a magyar gyümölcs legszebb édenében. Ebédelt a prelátusnál, játszott vak szimultánt a plébánián és hozzáfogott, hogy angol nyelven megírja legújabb szakmunkáját a modern sakkmegnyitásokról. Egyúttal pedig tárgyalást folytat a város vezetőségével abban az irányban, hogy vállalja Kecskemét kitűnő sziklaborainak külföldi terjesztését. Az alku még nem végleges, de ha nyélbeütik, bizonyos, hogy mind a két fél jó vásárt csinál. Kecskemét nem találhat jobb akvizitőrt a világhírű Maróczynál és Maróczy sem lelhet kitűnőbb bort annál, mint ami a magyar Champagne vulkanikus talaján terem.