Ellenzék, 1925. március (46. évfolyam, 48-73. szám)

1925-03-29 / 72. szám (71. szám)

46. évi 72. szám, ELLENZÉK Dédunokák ünnepelnek... Kriza-emlékünnepély az unitárius kollégiumban. — Dr. Gál Kelemen és Ferencz József püspök beszéde (Cluj—Kolozsvár, március hó 27-én.) Zsúfolásig telt meg közönséggel a kolozsvári unitárius kollégium dísz­terme csütörtök délelőtt. Annak dacára, hogy odakünn, a széles és magas ab­lakokon túl, az elkésett márciusi nap teljes pompájú mosolyával ragyogott a tavaszra s már egy-két bátor pil­langó is fürösztötte hímes-szárnyu kis életét a megújuló ragyogásban, a csil­logó szemű, de már komoly szájú diákok ünnepi csendre halkulva ültek a díszterem komoly padso­rai között, tanáraikkal, illusztris vendégeikkel együtt, — a székely néplélek soha el nem hervadó virágai költő-kertészé­nek, az unitáriusok egykori, fenkölt idealizmusú püspökének, Kriza János halála ötvenedik évfordulójának dí­szes emlékünnepélyén, mert kétségkí­vül több volt ez egy egyszerű ifjúsági dísz-önképzőkörnél, több volt, mint az erdélyi unitárius egyház kegyeletesen szép megemlékezése egykori nagy­szerű püspöke előtt: az igazi, nagy egyéniségek félszázados időtávlatban nyilatkoznak meg legelőször, igazi emberek igazi emberek számára, s most, az idők kerekének félszázados, nehéz fordulásán Kriza János szelleme először nyilatkozott meg demonstratíve azok között a falak között, melyeket az erdélyi unitáriusok lelkében még az ő nemes munkássága alapozott meg az erdélyi földön. A díszes em­lékünnepély közönségében ott láttuk a kolozsvári magyar főgimnáziumok nyolcadik osztályait, vezető tanáraik­kal egyetemben, de ott voltak egyházi és politikai kisebbségi életünk vezető­­f­érfiai is, így Ugrón István, dr. Ba­lázs András róm. kath. kanonok és még sokan, Kriza János szellemében — Azok az eszmék, melyek­ Kriza János lelkét eltöltötték, melyek áldott életet és munkásságát irányították, ma is életünk sarkcsillagai kell, hogy le­gyenek — mondotta dr. Gál Kele­men, az unitárius kollégium igazgatója, m­élyenjáró megnyitó beszédében. „Ön­zetlen jó szive, tiszta és fenkölt idea­lizmusa, forró hazaszeretete, nyílt egy­szerűsége ma is olyan értékek, me­lyek eltorzult életünkre világosságot hintenek s sziszifuszi küzdelmeinkben lankadó erőnket megacélozzák. Erdővidéken született, a Cserey Farkasok, Mikó Imrék, Bölöni Farkas Sándorok szülőföldjén. Iskoláit To­­rockón kezdi s Székelykeresztúron — Kolozsváron át — Berlinben fejezi be. 1861-ben választják meg püspöknek az unitáriusok, hogy tizenöt néhány esztendőn át kormányozza egyháza hányatott hajóját. Ám Kriza elsősor­ban székely volt és költő, akinek a Vadrózsák múlhatatlan szépségű nép­dalait és balladáit köszönheti az egye­temes magyar irodalom.­­ A harmincas évek nemzetépítő és kulturális forrongása itt Erdélyben, sőt épen Kolozsvárt egy kiválóan kép­­zett, a haladás eszméi iránt fogékony­­lelkü, lelkes iftui tudós gárdát állított a munka barázdáiba s nem véletlen, hanem a történelem - etnográfiai hely­zet diktálta, szinte logikai következe­tességgel, hogy itt Erdélyben nem Kos­suth lárnglelke gyújtott, hanem mindig Széchenyi hideg értelme világított. — Csak most eszmélünk rá — mondotta Gál dr. fejtegetései során —, hogy az erdélyi sajátosságok, értékek mennyire észrevétlenül és­­értékelés nélkül jutottak be a nagy magyar óceánba. Most eszmélünk rá, hogy ezeket az értékeket ki kell emelnünk a feledés homályából, hogy ráépíthessük falunk jövőjét s fenyegetett nemzeti kultúránk fejlődését. Itt vannak az első könyvsajtók, az első protestáns főiskolák, itt alakulnak az első iro­dalmi központok, az első színjátszó társaság, az első nyelvmi­velő társa­ság. Itt szenved és itt áldoz a magyar művelődés szent ügyéért az első ma­gyar nyelven iró filozófus, ktt gyújtja lángra Vörösmarty lelkét az első eposz-iró Aranyosrákosi Székely Sán­dor. És végül, itt él — jóval Petőfi előtti — a nép hamisítatlan lelke a dal tiszta, üde hangjain s éppen Kriza János, Szentiváni és Gálfy Sándor lelkén keresztül. Mennyire Erdély fátuma volt Kriza életének fátuma! Az erdélyi poéták öregen születnek. Ez nehezedik Kriza lelkére is, ez húzza le ólomsúlyával, ez lankasztja szárnyait, szegi kedvét, mielőtt még kibonthatta volna teljes ragyogásában a székely géniusznak lelkében rejlő őserejét. — Nekünk egy-egy évforduló megbecsülhetetlen, drága alkalom arra az elhatározásra, hogy el nem csüg­gedve törhetetlenül dolgozzunk, épít­sünk tovább a Kriza Jánosok nyom­dokain. . . Gál dr. szavai után a gimnázium zenekarának zeneszáma következett, majd Kríza János VII. g. o. t. olvasta fel sikerült dolgozatait, melynek címe: Emlékezés Kriza Jánosra Kriza János dédunokája az egykori püspöknek s a jelek szerint méltó is lesz hozzá. A gimnáziumi énekkar száma után Kádár Kata c. székely balladát sza­valta el a Vadrózsákból Ütő Lajos VII. g. o. t. Kedves volt Kovács Mar­gitka, a másik dédunoka zongora­száma; Reményi Repülj fecském c. dalát játszta el a beözönlő napsugarak­ban. Fikkel János VIII. g. o. t. Kő­műves Kelemennét szavalta el, majd az énekkar száma után az unitárius egyház ősz püspöke, Ferencz József lépett a pódiumra. Együtt az emlékezés kegyeletében Ferencz József, az egész világ egyet­len unitárius püspöke, jelenleg kilenc­ven éves. Ennek dacára hangja friss és tiszta s ha szól, még mindig arra kényszerit, hogy fiatalságának s férfi­korának nagyszerű szónokára gondol­junk vissza. — Szinte sajnálom, hogy ilyen hamar be kell zárni ezt az ünne­pélyt, — mondotta, — hiszen min­den évforduló valóságos ünnep szá­munkra. Miként Petőfi, Madách, Jó­kai, — úgy Kriza János is megér­demli az emlékezést. — Nem hiszem, hogy bárki is sze­mélyileg jobban ismerte volna nálam Kriza Jánost (Éljen !) Mint tanuló ül­tem egykor lábainál s büszkén vallom, hogy tőle kaptam a vallásos érzést és az Istenbe vetett hitet és bizodalmát, mely munka közben később vezetett. Sokszor biztatott, sokszor tanított, sokszor megdicsért, ha egy-egy jó prédikációt mondottam s akkor sem változott meg, midőn követtem őt a püspökségben. — Nem akarok sem költészetével, sem tudományos működésével foglal­kozni : ezt megtették mások. És csu­pán csak hálás kegyelettel emléke­zem meg arról a szerepről, melyet mindnyájan éreztünk s mely egyéni­ségét oly felejthetetlenné tette. És vé­gezetül is üdvözlöm úgy a református, mint a katholikus kollégiumok ifjú­ságát, akik megjelentek itt tanáraik­kal együtt s ezzel megmutatták azt, hogy velünk együtt dobog szivük min­den nagyért és nemesért. Szükség is­­ van rá, hogy szíveink együtt dobog­janak minden nemesért és nagyért, mert nem szabad semmi körülmények között sem elcsüggednünk ebben az aggodalmasan fájdalmas életben. Emlékezzünk a Kriza Jánosokra ! Az ősz püspök szavait elnyomta az egybegyült hallgatóság fellobbanó tapsvihara. Odakint pedig, a kollégium kapuja előtt, hol a homlokzaton aranybetűsen égett a „Musis et virtutibus" klasz­­szikus felirata, túl a kapu előtti rá­cson, túl az utcán, a házak felett, dia­dalmasan ragyogott az örök meg­újulás zengő szimbóluma, a tavasz, a tavaszi napsugárözön. Jakab Géza Máramarosban még egy penge-vonal lesz Megnyílik a kőrösmező— delatini vasútvonal. A tornán—csek—lengyel vasúti konferencia eredményei (Sighetul-Marmatiei, március 23. Saját tud.) Tudvalevő, hogy Csonka- Mám­aros kereskedelmét és iparát a békeszerződés úgyszólván a tönk szé­lére juttatta. Máram­aros megye hajdan virágzó kereskedelme teljesen gúzsba van kötve. A békeszerződés a Tiszát vette határul és a tiszántúli részét — a számottevő román lakossággal együtt — Csehszlovákiának ítélte oda. Rahó, Huszt, Nagybecskő, Visk kereskedel­­mének­ irányító székhelye Máramaros­­sziget volt, most azonban — a határ miatt — ez a vidék teljesen el van vágva a központjától. A kormány is belátta, hogy a béke­­szerződés Mármaros lakosságát agyon­­nyom­ ontotta és még 1920-ban abban az előnyben részesítette Máramaros lakosságát, hogy 25 százalék kedvez­ményt adott a CFR vonalain úgy a teher-, mint a személyszállításoknál. A CFR-vonat Halminál az úgyne­vezett penge-­vonalon folytatja útját jó c­­arabig, egész Hosszúmezőig, mint­egy nyolcvan kilométer hosszúságban, csehszlovák területen. Most a napokban Pilsenben lezaj­lott vasúti konferencián, amelyen a román, cseh és lengyel delegátusok vettek részt, elhatározták, hogy Máramaros megyét bekapcsol­ják a Lengyelországgal való forgalomba. A forradalom idején, a zűrzavaros napokban ugyanis Kőrösmezőn túl megszűnt teljesen a vasúti forgalom, most azonban, hogy az ukránok által felrobbantott kőrösmezői alagutat és a voroninkai vasúti hidat helyreállí­tották, lehetővé tették, hogy a forga­lom megindulhasson Kőrösmezőn át Csehszlovákiával, illetve Lengyelor­szággal A pilseni konferencián - mint szi­geti tudósítónk jelenti — a román kormány azt javasolta, hogy a Visó­­völgytől kiinduló, két országot átszelő és a bukovinai határig húzódó vas­útvonalat penge­vonallá deklarálják, ami azt jelentené, hogy a román utasok Máramarosból román vonaton tehát útlevél nélkül tehetik meg az utat Bukovinába, a máramarosiak­at ez az újabb pengevonal szerfölött érdekli, főképen a kőrösmezői-delatini vonal megnyi­tása, mert ezektől Máramaros keres­kedelme és ipara nagy előnyöket vár. Már az a körülmény, hogy A márama­­marosszigetnek közvetlen összekötte­tése lesz Csernovítz, Stanislau és Ke­lemen városokkal, ezekkel az igen nagyjelentőségű kereskedelmi gócpon­tokkal, a kereskedelmi és ipari for­galom nagy fellendülését fogja je­lenteni. Amint értesülünk, a máramarosszi­­geti állomásfőnökség utasítást kapott a CFR vezérigazgatóságtól, hogy dol­gozzon ki egy javaslatot arra az esetre, ha június elsejétől megnyitják a kö­zös mezei-dela­tini vasútvonalat. A három állam delegátusai pilseni konferenciájának eredményei Mára­maros kereskedelmi és ipari világában nagy örömet keltettek és talán így a vasútforgalomnak Lengyelországgal és Bukovinával való felvétele esetén re­mény van arra, hogy újra felelevenedik Máramaros jelenleg teljesen pangó kereskedelmi és ipari élete. 3. oldal. Egy fiatal leány tragédiája Cluj—Kolozsvár. (Az Ellenzék tudó­sítójától.) Megrendítő öngyilkosság ügyében vezette be a nyomozást a kolozsvári rendőrség. K. Anna 18 éves hivatalnok leány Mikó­ utcai lakásán tegnap délután öngyilkosságot akart elkövetni. Este 7 óra tájban szom­szédai kínos hörgésre lettek figyelme­sek. Be akartak menni a leány szo­bájába, azonban zárva volt és a zör­­getésre sem nyitotta ki. A szomszé­dok erre feltörték az ajtót és borzal­mas kínok között találták­­. Annál Azonnal telefonáltak a mentőállo­másra, ahonnan dr. Runceanu mentő­orvos szállott ki a helyszínre. A men­tőorvos megállapította, hogy a hiva­talnoknő nagymennyiségű marószóda­oldatot ivott meg. A gyomormosást csak nagy nehezen lehetett alkalmazni nála, mert a leány nem akarta, hogy megmentsék. Be­szállították a belgyógyászati klinikára, ahol elmondotta, hogy szerencsétlen szerelme miatt lett öngyilkos. Viszonya volt egy tisztviselővel, akitől titkos bajt kapott. Efölötti elkeseredésében akart a halálba menekülni. Állapota súlyos. Hatóság elleni erőszakoskodásért elítélt kereskedő Cluj—Kolozsvár. Két évvel ezelőtt történt hogy repure törvényszéki bíró, aki annak idején ügyész volt a ko­lozsvári ügyészségen és az üzleti árak ellenőrzésével volt megbízva. Detek­tív­ kíséretében sorra járta a kolozs­vári üzleteket és így eljutott Veres Gyula főtéri csemege-üzletébe is. Itt felülvizsgálva az árjegyzéket, úgy ta­lálta, hogy Veres Gyula túlságosan drágán adja az árucikkeket, jegyző­könyvet vett fel tapasztalatairól és miután magas pénzbüntetést helye­zett kilátásba Veres Gyulának, tá­vozni készült az üzletből. A keres­kedő, aki az iparkamarára telefonált, kérte az ügyészt, hogy ne távozzék a helyiségből és lehúzza a redőnyt. Je-J sure ebben hatóság elleni erőszakot átélt és miután később Kiss Béla iparkamarai titkár is megérkezett az üzletbe, azzal távozott, hogy hatóság elleni erőszak miatt is feljelentést tesz az ügyészségen. A kolozsvári törvény­szék az elmúlt évben dr. Kiss Béla iparkamarai titkár és több tanú val­lomása alapján felmentette a vádlot­tat. Felebbezés folytán az ítélőtáblá­hoz került az ügy, amely Manescu tanácselnök elnökletével tartotta meg a főtárgyalást. A vádat Tanasescu Teodor királyi főügyész képviselte, a védelmet dr .Erdélyi János ügyvéd, volt miniszter látta el. Az ügy ismertetése után Tanasescu főügyész részletesen kiterjeszkedett a vádra s azt fejtegette, hogy Veres Gyula eljárása hatósági elleni erőszak és semmivel sem menthető. Kéri a kereskedő megbüntetését. Dr. Erdélyi János a siferítő tanúkra és vádlott be­tegségére hivatkozva felmentést kért. Veres Gyula a tárgyalás alatt kétszer is rosszul lett nagy nehezen sikerült csak lecsillapítani. A bíróság hosszas tanácskozás után megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, Veres Gyulát ható­ság elleni erőszak vétségében bűnös­nek mondotta ki és ezért nyolc napi elzárásra és ezer lej pénzbüntetésre ítélte. Veres Gyula és védője az íté­let ellen semmiségi panaszt jelen­tettek be. Hősi halottak exhumálása. Nagy­károlyból jelentik: A polgármesteri hivatal a napokban hirdetményt tett közzé a hősi halottak exhumálására vonatkozólag. A rendelet szerint mind­azok, akik hősi halott hozzátartozóik sírhelyét ismerik, igényt tarthatnak arra a kedvezményre, hogy a halot­tat ingyen hazaszállítsák.

Next