Ellenzék, 1928. január (49. évfolyam, 1-23. szám)

1928-01-07 / 6. szám

49. év, 6. szám, ELLENZÉK , 1. " A RÉGI KOLOZSVÁR írta: Gyalul Farkas, Csiszár Gyula Sok mindene vész el az embernek. Lassan-lassan eltávoznak barátai, jó emberei, szerettei közül is. Azt hiszem, hogy mint a hulló falevelek egyenként bőljárnak a fa téli álmához, úgy az ember örök álmát is fiatalságának, sze­retteinek folytonos elköltözése kezdi m­eg. Sok mindentől megfosztja az emb­ert a sors rendelése, de ha akar s tud visszaemlékezni eltávozottjainak jóságára, erényeire, fölelevenítheti alak­jukat. Most Csiszár Gyula alakját idé­zem föl s íme, megjelen előttem ko­moly, nyugodt, férfias arca, hallom szelíd hangját és szeretetteljes szavait. Csiszár Gyula Kolozsvár közéletének egyik legnemesebb, emberszeretettel tele önzetlen munkása volt, aki tudása és tiszta jelleme által a közélet leg­nagyobb állásában is helyén lett volna. Pályája kulminált abban, hogy fő­jegyzője lett Kolozs megyének, de ez állásában ő volt a megye egyik leg­erősebb oszlopa, tekintélye a közigaz­gatásnak, diszessége az autonómiai rendszernek, fanatikusa kötelessé­gének. Ezt a mély bölcsességű, régi, tisztes típusát a magyar köztisztviselőnek be­cses családi szellemi örökség képesí­tette, saját szorgalmán kívül, ily minta­szerű polgári munkásságra és puritán­ságra. Emlékezéseimben szívesen em­lítem föl szereplőim családi történetét is; úgy tapasztaltam, hogy az elődök jó tulajdonságai, tanultsága képesség alakjában örökséget tesznek az utódok részére. Nem betegségeink fogják gyö­törni a következő nemzedéket, az or­vostudomány le tudja küzdeni ezt a terhet, de mindaz, amit becsületes munka és szorgalom és tisztességes élet által lelkünkön fejlesztünk, el nem rabolható — csak általunk elsorvaszt­ható szellemi örökség, legtöbbször töb­bet ér, mint a vagyon csupán magára. Csiszár Gyula anyai és apai ágon jeles papi családból származik. Apai ágon nagyatyja Sámuel, aki a nagygörgényi előnevet használta (de a család nemesi előneve görgényszenti­mrei és görgény­­falvi). 1791-ben Darócon, Kolozs me­­gyében született, hol atyja is refor­mátus pap volt. Csiszár Sámuel Ko­lozsvárt végezte a rét kollégiumot és Genfben teológiát hallgatott, onnan Kolozsvárra jött segédlelkésznek, majd első papja lett egyházközségének és kolozskalotai esperes. 1852-ben halt meg 60 éves korában, 37 évi papi szolgálat után. Eddig 13 halotti be­szédét ismerjük nyomtatásból , mon­dott egyházi beszédet a kolozsvári ref. eklézsia külső városi templomának (Külmagyar­ utcában) alapköve letétele alkalmával tartott­­ünnepén, 1829 okt 3-án. Halotti beszédei közül neveze­tesebb hívek, akiknek koporsójánál beszélt: Szilágyi Ferenc professzor, Ватта Gábor könyvkereskedő és má­sok. Csiszár Sámuel felesége, a mi Gyula barátunk nagyanyja, Fábián Dániel szilágycsehi ref. pap és író, nevezetes férfiú leánya volt. Fábián Dániel Fábián András ügyvéd és vá­sárhelyi tanár fia. 1810-ben született Gyulafehérvárt. 1832-ben végezte ta­nulmányait a­ nekünk is oly kedves és mai napig kiváló Bethlen-főiskolá­­ban. Segédpap és tanító Kézdivásár­­helyt, majd másodpap Nagyenyeden, aztán hittantanár a székelyudvarhelyi főiskolán, honnan Kézdivásárhelyre hívták vissza papnak. 1848-ban ország­gyűlési képviselőnek választották. Pestre ment, honnan a képviselőházat ván­dorlásaiban követte kötelességszerüen. A világosi katasztrófa után az üldözés elől Bukarestbe ment, de midőn onnan hazajött, a Csíkszeredai és pesti hadi­­törvényszékek, a barbár, önállamukat így megölő osztrák haditörvényszékek halálra ítélték, mit kegyelem által 6 évi várfogságra változtattak. Ő is szenve­dett Kufstein­ban. Amnesztia útján, négy év múlva kiszabadult, 1856-ban, s egy évig kézdivásárhelyi hívei táplálták, majd a szilágycsehi egyház meghívta, hol a 90-es években még élt s miként irta „tengeti alig 500 forint évi jövedelem mellett a fogságból hozott, köszvényes fájdalmakkal terhelt életét“. Nem tu­­­­dom, mikor halt meg, de történelmi mértékkel mérve, rengeteg idővel tovább élt, mint Ausztria, melyet az olasz és magyar szabadságért küzdők ellen el­követett kegyetlenségei, a vad butaság, melyet politikájával csinált, szükség­képpen, Kossuth jóslata szerint, a mág­lyára juttattak. Fábián Dániel, Csiszár Gyula anyai dédapja, a harmincas évektől kezdve szépirodalmi munkás­ságot fejtett ki a pesti és a kolozsvári folyóiratokban, egyházi elmélkedéseket irt egyházi lapokban, 1848-ban pedig cikkeket irt a kolozsvári Ellenőrbe és több cikket Kossuth hírlapjába, majd a kormány lapjába — ezért ítélte el az osztrák szoldateszka. Nyomtatásban megjelent tőle több egyházi beszéde, továbbá imagyűjteménye (1869), egy kötet népszerű egyházi beszéde (Pest 1871) és két kötetben Népszerű halotti beszédek (Pest, 1877—78). Kéziratban számos egyházi beszéde maradt. Csiszár Sámuel és feleségének fia, József, Cs. Gyula atyja, megyei köz­­igazgatási pályára lépett. Részt vett ő is a szabadságharcban, hol félkarját elvesztette. Majd az alkotmányos kor­szakban nádasmenti főszolgabíró lett, honnan éppen gróf Eszterházy Kálmán főispánsága idején, aki szintén felkar­ját, vesztette a szabadságharcban, Ko­lozsvárt választották meg főszolgabíró­nak. Fia, Csiszár Gyula 1859-ben szü­letett Kolozsvárt, tanulmányait Kolozs­várt végezte és 1883-ban lépett K K­­lozsmegye szolgálatába. 1890-ben ál­­jegyző, nemsokára főjegyző lett. 1901- ben csupán néhány szavazaton múlt, hogy Lázár István gróf után nem ő lett alispán. A megyében azonban min­denki becsülte és szerette. Valóságos szaktekintély lett a közigazgatás terén, a közigazgatási tanfolyamnak vezetője volt, az egyetem a közigazgatási jogi vizsgabizottság tagjául nevezte ki. Sze­rénysége, csöndes nyugalma fiatal kora ellenére is bizonyos patriarchális te­kintélyt adtak neki, melyet feddhetet­len jelleme és önzetlensége nevelt. 1891 őszén feleségül vette Kolozsvár egyik legszebb lányát, Futasfalvi Már­ton Olgát Három gyermekük született. Egyik lánya, szépséges virágszál, ko­rán meghalt. A csapások nem egye­dül szoktak jönni Elkövetkezett a há­ború és Csiszár Gyula ekkor fejtette ki munkaképességének és kötelesség­­tudásának bámulatraméltó nagyságát A megye élelmezési ügyét is ő vitte s minden dolgában páratlan buzga­lommal és példás szorgalommal dol­gozott. Soha bizalma, nyugalma nem hagyta el mindenkit erősített lelkileg, megnyugtatott és vigasztalt. Ekkor jó­ságos lelkét újabb szörnyű csapás érte. Ha, aki Londonban felsőbb kereske­delmi tanfolyamot hallgatott, éppen a háború elején érkezett haza, hogy dok­torátust tegyen. Itt behívták a hadse­regbe, a fronton 2 esztendeig küzdött s 1916-ban Déltirolban halt hősi ha­lált. Mily emberfölötti önuralommal, mily megadással, mily lelkierővel vi­selte el ezt a csapást, melyből egy szülő sebzett szíve sohase gyógyul meg teljesen. Fájdalmát titkolta és csak néha-néha, mikor emberszeretetével valamelyik barátját vigasztalta, hasonló szerencsétlenségében, tört ki belőle is az ő elpalástolt szenvedése. Vigaszta­lása volt családi életében és két szép leányában, akik­­ közül egyik Bokor Károlyné lett,­ a másik pedig­­ Márta dr. ifj. Szadeczky Gyulához ment férjhez. Csiszár Gyula azonban 1918- ban influenzából tüdőgyuladást kapott és betegeskedett, sokat szenvedett Ám számára a nyugalombavonulás nem volt pihenés. Egyházának, melynek mindig munkás hive volt, kolozsvári presbitere, egyházkerületi igazgatóta­nácsosa és az igazgatótanács ügyve­zető elnökhelyettese volt. Egy-egy sú­lyos betegségi krízis se tudta munkáját félbeszakítani s arra is ráért, hogy a nyugdíjas tisztviselők ügyét­ baját mun­kájával segítse. 1910 dec. 24-én, ka­rácsony szombatján hajnalban felsó­hajtott: „Bárcsak már reggel volna­ és nemsokára elaludt csöndesen, az örök fényesség nappalába elpihenve. Sírjánál Ugrón Istvánt, a magyar párt akkori érdemes­ elnöke beszélt, mél­tatva a kolozsvári párttagozatban való buzgóságát­; elbúcsúzott tőle Dózsa Endre tisztviselőtársa és jó barátja, akit nem lehet ma sem megilletődés nélkül hallgatni, mikor Csiszár Gyula kiváló­ságáról és lelki, nagyságáról beszél. Csiszár Gyula egyszerű, nemes alak­ját mindenikünk előtt, akik­et köze­lebbről ismerjük, a jóság és a szen­vedések glóriája veszi körül. , . 13. oldal ASSZONYOKNAK Az újból felfedezett fátyol Félénken, habozva surran be titok­ban, hogy régi, birodalmát visszahó­dítsa, de mégis ott van: a rég nélkü­lözött fátyol. Szerényen próbálkozik a bubifejjel és kicsi kalappal vékony sima csíkként, vagy többé-kevésbbé mintázott félfátyolként, még eddig csu­pán feketében s csak a szemet takarva. De nem a legkacérabb tőle, hogy ép­pen a szemet takarja, legélénkebb ki­fejezőjét­­az érzelmeknek. S mégis ott van. Sokat jelenthet, talán azt, hogy az öltözködés megint visszatér a nőie­sebb eszközökhöz. Alig van valami, ami jobban aláhúzná a női jellegze­tességeket, mint a fátyol. Nem csak azzal, hogy bizonyos tartózkodást, visszahúzódást jelképez; van benne valami titokzatosság, ami legfőbb von­zóereje. A lefátyolozott arc érzékenyen érinti a kíváncsiságunkat, izgatja a fantáziát Ha fátyolnélküli arcot meg­látunk, egy pillantással felfogjuk az egészet s tovább­ megyünk anélkül, hogy egy gondolatot is ébresztett volna bennünk. Ezenkívül van a fátyolnak még egy értékes tulajdonsága: szelí­díti, puhábbá teszi a vonásokat, ugyan­azt produkálja, amit a nők a világí­­tási effektusokkal, ernyőkkel igyekez­nek elérni. Ez nem egyéni szépség kérdése, a legszebb asszony is szebb egy id­orapított világításnál,­­mint a napfény kegyetlen, boncoló világossá­gánál. A fátyol­viselés eredete ha nem is a Korán, de mégis a kelet hiszen az élet minden raffinériája keletről jön. A görög és a római asszonyok isme­rik már a fátyolt és élnek is minden koketter­iájával. Azóta is úgyszólván minden időnek s divatnak elmarad­hatatlan kelléke valamilyen alakban,­­ mint a nő hű kísérője. Az már a nőkre van bízva, hogy ki hogyan él vele, miképen köti vagy csavarja fel, bur­kolja bele magát, hogy legelőnyösebb legyen. Mennyiféleképen láttuk már a fátyolt, szorosan az archoz simulva, lengén hullva, az arcot csak félig ta­karva, hátradobva és még Isten tudja, milyen alakban, a legkülönbözőbb íz­lések szerint. Nagy változatosságot mutatott színekben, szövésben, volt sima és mintázott é s olyan is, mely szegélyezve volt szép bordűrrel. A mbs* még csak lopva és szerényen jelent­kező félfátyol megszámlálhatatlan ősre támaszkodik, s bár akármilyen szerény, igénytelen alakban igyekszik megje­lenni, tudja a jelentőségét. Éppen mert mi is előre látjuk, beszéltünk róla ilyen hosszasan, a végére hagyva azt a fi­gyelmeztetést, ami a legfontosabb. Vi­gyázat, hölgyeim! Szép a fátyol, elő­nyös, finom, de rendkívüli ügyeletet igényel, nagyon válogatott ízléssel, ta­pintattal kell bánni vele, mert könnyen, nagyon könnyen tud ízléstelen lenni, s ami ehhez mindig közel áll még ne­vetséges is. Cid­d Mindenül mindenkor mindenkinek könyvet­­? г наш к тршшошш ¥€$УСЛ! nagyér szépirodalmi és szikönpeti a legnagyobb választékban. Bárhol megtelem nemet könyvet vagy folyóiratot 14 napon belül­­ szállítunk.- ; Divatlapok, valamint rhagyar, német,francia, angol nyelvű IOlSJ0trafGlt; IB0gaziSI#ff állandó nagy raktára. ■. Kérjen örjcépciói l .i . ' ' •­­ Vidéki megrendeléseket soron kívül intézünk! 1

Next