Ellenzék, 1928. május (49. évfolyam, 98-121. szám)

1928-05-24 / 116. szám

­ oldal Hamburgot ?É­z fenyegeti, hogy ész lakosságai Megmérgezi a sárgakeresztes gáz Hamburgból jelentik : Hamburg id­ejében tegnap délután felrobbant hány hordó pirosgén-gáz. A sűrű, rura gáz, mint valami alacsonyan üsző felhőréteg, nem oszlott szét, hanem a város fölött maradt. Ham­burg lakossága nem törődött a do­loggal, pedig a pirosgén ugyanaz a gyilfos!S anyag, amely­­ivel a háború idején az úgy­neve­lett sárgakeresztes gránátokat töltötték. Eire a veszedelem tudatára éb­­redt a nép, néhány ember már meg is halt pirosgén -mérgezés következtében. Sokan pedig súlyosan megbeteged­­tek. A veszedelem hírére Berlinből Sok vagon gázmaszkot küldöttek a lakosság számára és így könnyen bekövetkezhet az a különös látvány, hogy Európa egyik legnagyobb vá­rosának minden lakosa gázmaszkkal fog járni az arcán, mintegy előre megmutatva a képét annak, hogy milyen lesz a jövendő háborúja, amelyet már a technika új eszközei­vel fognak vívni egymással a har­coló felek. A német tűzoltóság am­­inom­ákgázokkal próbálja szétoszlatni a még mindig a város fölött terjengő pirosgénfelhőket. Eddig tizenegyen haltak meg és kilenc­ven embert súlyos mérgezéssel a kórházban ápolnak. A város déli részében az összes iskolák zárva vannak. Hamburg munkásnegyedéből a lakosság pánik­szerűen menekül. Ш házból sem n­tán­tozhallatt az МШтит füzekül! Ne Kopien de щцкоти! A helyes táplálkozás szabályai. Pontos Útmutatást kaphat az olvasó e füzet el­olvasásával, hogyan tarthatjta meg kar­csúságát valaki, anélkül, hogy ez a fo­gyasztás az egészsége rovására menne. Melléklet teljes étlap kalória táblázattal. ütöngegen részre e füzet egyenesen néiüSilOziidcf­­ien. íré 54 lei. Óén Щ. Hasznos tanácsok 20—70 éves férfiak szá­mára arról, hogy miként őrizhetik meg testük rugalmasságát. E füzet a dolgozó férfi számára nyújt értékes tanácsokat a helyes test- és egészségápolás szem­pontjából. A füzet gazdag illusztrációkkal és eredeti fényképfelvételekkel jelent meg s nélkülözhetetlen útbaigazítója lesz nem­csak a sportembernek, de minden férfi­nek, aki teste és egészsége ápolását fon­tosnak tartja. Ara 34 Kaphatók ül ELLENOZŐi Hősigvosztá­­lyeimn шмш&г Str. Universität» (v. Egyetem-u.) 8. szám. vittm 60 lej előzetes beküldése mellett vagy utánvéttel szállítjuk a füzeteket. аз Шаавк-Ьэа Legelőnyösebben fel­é­thet. KLUW/jfils 41. év, П6- szám. ^■»аамиак*- даавашяюввиват ь Sogai mindig szép fehérek és eg­és­zség­esek maradnak.. **&&&*vm&&*i*&**0k**t­ 0*0*to Kínos botrány a város vezetőinek taníremjei körül Százezrekkel jv.talfixaztik­­ magukat a városi állami ó választmány tag­jai» — A tanács elrendelte a jogtalan­ul fölvett százezrek visszafizetését, de nem hajtják végre a tanács határozatát Szatmár. (Az Ellenzék tudósítójá­tól.) A szatmári közéletet igen kínos botr­ány foglalkoztatja most. A város állandó Választmányának tagjai száz­ezreket vettek föl a városi üzemek­től jogtalanul és nem akarják vissza­fizetni ezeket a hatalmas összegeket, noha a városi nagytanács, amelynek végrehajtó szerve az állandó választ­mány, elrendelte a visszafizetést. A kínos ügy előzményeiről annak idején az Ellenzék is beszámolt, ami­kor megírta, hogy a szatmári városi tanács ülésében igen élesen kikeltek a tanács tagjai az ellen, hogy a dele­­gatia permanente választott tagjai százezrekre menő összegeket vettek föl a városi üzemektől. Megállapí­totta a városi tanács, hogy az öttagú állandó választmány, amelyek mind­egyik tagja évenként százötvenezer lej fizetést és tíz fo Jкчп ” ”•*­­rostót, nem elégedett meg ezzel a fizetéssel, hanem a ereat­sNoT«tfí\ a villamog­r­‘ e]­­ —„.«'A' fejenként másik százötvenezer lejt utaltat­tak ki maguknak. A várisi tan­ács akkor kimondatta, hogy­­ az összegeket lomtalanul vették el az állandó választmány tagjai, s a pénz visszafizetésére kö­telezte őket. Igen visszás hatást keltett a város egész társadalmában, hogy az állandó választmány tagjai megfélebbezték a tanácsnak ezt a határozatát és a vármegyénél keresztül is vitték, hogy mentesítették őket a nyay tanács ha­tározatával szemben a jogtalanul fel­vett összegek visszafizetése alól. A vármegyei prefektusának ez a különös határozata csak véletlenül került nyilvánosságra, mert a hatá­rozatot ki sem függesztették, hogy ing­­erőre emelkedjék, mielőtt a város lakossága tudomást szerezhetne róla. A tanács tagjai azonban megtudták ezt és amikor nyilvánosságra hozták, hogy a jogtalanul fölvett százezrek visszafizetése alól szabadulni akaró állandó választmányi tagok a tanács­csal szembehelyezkedtek, városszerte kínos meglepetés támadt. Most a tanács tagjai a belügymi­niszterhez fordultak és kérik, hogy szerezzen érvényt a városi tanács határozatának és kötelezze az állandó választmány tagjait a jogtalanul föl­vett pénzek visszafizetésére. A ta­nácsnak a felebbezést aláíró tagjai, akik mindannyian vezető tagjai a szatmári Magyar Pártnak, arra mu­tatnak rá, hogy a tanács megalaku­lása után az akkor megválasztott ál­landó választmány föloszlatta a vá­rosi üzemeket ellenőrző bizottságo­kat avval, hogy ezeknek az üze­meknek az ellenőrzése az állandó választmány hivatalos kötelessége. Ezektől a bizottságoktól megvonta az üzemektől addig szedett tisztelet­­díjakat és azokat busásan megsze­rezve. Önmagának utalta ki, noha a miniszter is megtiltotta az állandó választmány tagjainak, hogy a ta­nács által megállapított fizetésükön fölül bármilyen címen jövedelmet húzzanak a várostól. Fölhívja a felebbezés­i miniszter fi­gyelmét arra, hogy lehetetlen hely­zet, hogy ebben a városban, ahol a lakosság tízezrei a legelhesszedettebb küzdelmet vívják a mindennapi ke­nyerükért, az állandó választmány tagjai, akiket a városi vagyon őrei­ként állított a lakosság erre a polcra, fizetésükön felül százezrekre menő tandemeket vegyenek föl, amely összegeket az ezerféle adóval és taxával megnyomorított lakos­ságnak kell kiizzadnia. Az önkormányzatnak ez a kihasz­nálása, amely mellett csak az ál­landó választmány mintegy kétmil­lió fejébe kerül évenként a város la­kosságának, nagyon alkalmas arra, hogy meggyűlöltesse a lakosság előtt az autonómiát és teljesen lejárassa azt. Egész megoldást kérünk a klinikák igazgatóságától. Az egyetemnek a föld­reform birtokot és legelőt adott. Ezek kint vannak a városon kívül. Miért nem helyezik oda el az istállókat és disznó­ólakat­­ ? Az ilyen nagy gazdaságoknak, ahol annyi trágya terem, mint a helyük a városon kívüli ч Kérje meg Szerkesztő úr lapjában az egyetemi professzor urakat és a klinika igazgatóját, ne engedjenek csináltatni félmunkát A hizlaldát pedig ne helyez­tessék egyik rossz helyről a másik m­ég rosszabb helyen, azért ezzel a kérdést nem oldja meg. A városi mérnöki hiva­talt tessék felszólítani, hogy erre az épü­letcserére ne adjon engedélyt. Egy környékbeli lakó. ТШ a panasza? Ige­n tisztelt Szerkesztő úr! A múlt hé­ten e rovat alatt leközölte egy panaszos levelemet, amely a Tanár­ utcában lévő klinikai disznóhizlaldára vonatkozott. A levél le­közlésének meg volt a hatása,­­ mert a klinikák igazgatósága másnap­­ már helyszíni szemlét tartott és elhatá­rozta, hogy a disznóólokat elköltözteti a gyermekklinika és az elmegyógyintézet közötti kertből. Hálásak lehetünk az egyetemi professzor uraknak, hogy be­látták a helyzet tarthatatlanságát. De mi történik mostan? A klinikák igazgatósága a Kökért utcai egyetemi kertészet telepére akarja a disznóhizlal­dát költöztetni. A kertészet telkén istálló van hat ló részére. Ezt le akarják rom­bolni és az anyagból új istállót akarnak építeni ugyanazon a helyen, ahol a ser­téshizlalda volt, vagyis a gyermek- és elmebetegklinikák közül. Az istálló régi helyén, fronttal az u­tcára, akarják a disznópajtákat felépíteni. A disznókat szokták ugyan cseberből, aztán vederből etetni, de a klinikai ne­gyed lakosait még­sem illik egyik fajta edényből a másikba dobálni. A síőkert­­utcai kertészet épúgy beletartozik a kli­nikai negyedbe, mint a Tanár-utca. Emitt, az­­ elmebajosokhoz volt közel a hiz­lalda, a csecsemőktől kétszáz méter­nyire lehetett. A Kőkert­ utcában a kertészettől pár száz lépésre a tüdő­bajosok klinikája foglal helyet. Ami tehát nem volt jó az elmebajosoknak, kevésbé lehet jó a tüdőbetegeknek. Azt a szagot, amit a hizlalda áraszt, aligha bírják el a szegény tuberkulótikusok. Hogy egészségtelen-e vagy nem egy ilyen hizlaldának elhelyezése a kórház közelé­ben, azt döntsék el az orvosprofesszorok és a városi doktorok, de hogy a tüdő­bajos kórházban egyetlen beteg sem fog megnyugvással napfü­rdőt venni, amikor a kertészet udvarán elhelyezett disznó­ólból feléjük terjeng a penetráns bűz, az bizonyos. Szé­­elyu­dvarh­­ely sportpálya nélkül áll Székelyudvarhely. (Az Ellenzék tudósító­jától.) Különösen hangzik, hogy Jelenleg Székelyudvarhelynek nincs sportpályája, noha a sport fejlesztése nevelési szem­pontból egyike a legfontosabb kérdések­nek. Ma, amikor még a legkisebb és leg­elmaradottabb községek is arra törek­szenek, hogy az ifjúság sportigényeinek kielégítésére pályákat biztosítsanak, ugyanakkor Udvarhely megye székvárosa ma teljesen sportpálya nélkül áll. A sport­közönségnek nem szükséges külön is­mertessük Erdély egyik legjobb hírnevű sportegyesültét, a „Hargitát“, amely Székelyudvarhelyen küzd a sport minél magasabb nívóra való felemeléséért. És ma ez a kiváló sportegyesület tétlenül tölti a nyarat, mert nincs ahol a mérkőzéseket megtartsák. A sportpálya megszűnésének oka az, hogy a régi bérelt pályát, amely a re­formátus kollégium játszókertje volt, a tavasszal a „Hargitának“ felmondották azzal az indokolással, hogy a református tanítónőképzőnek a kertre szüksége van. A sporttelep felmondása meg is történt, sőt már az oda ültetett vetemények is szépen nőnek a volt pálya területén. A »Hargita“ vezetősége mindent elkö­vetett, hogy pályát szerezzen. Kéréssel fordult a városi tanácshoz már több íz­ben is, de az mindig a legmerevebben visszautasította a »Hargita“ kérését, an­nak ellenére, hogy az agrártörvény is úgy intézkedik, hogy a városok sport­telep részére kötelesek megfelelő területet kisajátítani és a sportoló egyesületek ren­delkezésére bocsátani, ami persze nem úgy értelmezendő, hogy például a székely­udvarhelyi sportpályát a tizenöt kilomé­terre fekvő Hargita-tetőn bocsássák az egyesület rendelkezésére, ismételve csak azt hangoztatjuk, hogy manapság a sport fejlesztése egyenesen államérdek és éppen ezért figyelmébe ajánljuk Székelyudvarhely illetékes kö­zegeinek azt, hogy a jelenlegi lehetetlen állapotokon segítsen és bocsásson a sportegylet rendelkezésére egy olyan te­rületet, amely közvetlenül a város mel­let fekszik. Tudomásunk szerint Székelyudvarhely városának lenne is egy e célra igen al­­kalmas tere, amely közvetlenül a sétatér mellett a városi fürdő szomszédságában van. E terület alkalmas fekvésénél ép­pen sportpályának való volna és ezen­kívül a sétatér értékét is nagyban emelné. Dr. Veress Endre. Ha eredményt akar, hirdessen az Ellenzékben.

Next