Ellenzék, 1934. szeptember (55. évfolyam, 199-224. szám)
1934-09-01 / 199. szám
2. oldal. 49 lej írta: dr. Kövess István. Ennyi volt a galaci kikötő vámhivatalának egyik késő augusztusi napi bevétele az exportból. Angol, görög, olasz hajóik matrózai ásítanak s napfürdőznek a molló körül. Nincs áru és üresen mégsem illik elindulni... Várják a csodát, a jószerencsét. S mindnyájan: kapitányok, káplárok, matrózok, vámhivatalnokok, írnokok, mázsálók, hordárok, raktárnokok érzik, hogy nincsen jól s ez az aratás utáni csönd a mi mezőgazdaságunk kínját, haldoklását jelenti. Ezt a gyászjelentést küldik letűnt „agrár“ kormányaink címére most, midőn „mezőgazdasági állam“ ipari kiállítást készít elő Bukarestben. Micsoda ellentmondás történelemmel, múltta!, hivatással,isteni rendeléssel! Mily furcsakép: földművelésügyi miniszterünk képe a varsói repülőtéren szőlőskosárral kezében, a 49 lej aprópénzben s a vigaszul befutott gyárkémények... Mintha bizony az ipar valóban első is akarna és tudna is lenni az adófizetésben. Nemzeti és nemzetközi szervek behunyt szemmel, süket füllel szundikálnak. A Duna szájában székelő Nemzetközi Dunabizottság vigan szedi taksáit, mintha szüret lenne. Nem törődik azzal, hogy így az amúgy is sok nehézségbe ütköző terménykivitelt gátolja. Mennél nagyobb ugyanis a taksa, költség, annál kevesebb jut gazdáinkhoz. A gazdákét veszi el tehát végeredményben, mert az árba — Piripócson is — minden kiadást „belekalkulálnak“ a vevők. — Jégtörőt akarunk venni magunknak télire! — mondják a nemzetközi, aranyzsánerospénzbeszedők. Tudd meg tehát Sándor bátyám Szatmárban, Mihály bátyám Biharban, jégtörő miatt sorvad terményed ára. Ez viszi el verejtékes munkátok eredményét. A nemzetközibizottság ugyanis fel akarja venni a harcot a természeti erőkkel. Ma lánccal veri a tengert, hogy szót fogadjon, holnap jeget törtent örömére, holnapután majd felszáll velünk a sztratoszférába földhijján új életlehetőséget keresni. — Majd „iparállam“ leszünk! — vigasztalnak erre azok, kik bíznak a máról-holnapra gombnyomásra történő rózsás átmenetben s akik készek szép állmaikért Románia agrár jelllegét is feláldozni. Azt mondják, elég, ha kenyeret ad a föld az ország területén lévő lakosságnak, nem kell a többivel, termésszaporítással, piacokkal,kiviteli, árral is törődni. A helyzet komolyságát azonban már maga a kormány is felismerte. — Románia a háború után sok változáson ment keresztül — állapítják meg a kormánypárton. — A pazarlás gondolatának előtérbe helyezése megfelelő helyes elgondolás hiányában s az anyagiasság felülkerekedése volt az ok, melyleszegényedésünket okozta. A háború után keletkezett pártokaztán ezt kihasználták uralomra kerülésük érdekében s általános segítés helyett „osztályharc“ jelleget kölcsönöztekkortes-utakon hangoztatott politikai törekvéseiknek. A kormányazonban nem helyesli ezt. Nem helyesliazt a politikát, mely előnyöket nyújt egyes osztályoknak, a többiek terhére Arany középút... Szép szavak. .. Ezeket azonban tették, tények kell kövessék sürgősen. Életkérdés ugyanis, hogy tényleg védjék meg és segítsék fel a mezőgazdaságot a kihasználás ellen. Nem lehet ma iskét gazdának egy ekéje egyes megyékben. — A pénzügyeinkben mutatkozó rendetlenség volt minden bajnak az oka — ismételte a parlamentben Leonkormánypárti képviselő, a folyó évi költségvetés előadója. — Nem oda tették, nem arra a célra fordították a pénzt, ahova kellett volna fordítani. Osztalék, napidíj, utazási díj,bér, irodaköltség, jégtörő — mindenre telt, csak a mezőgazdaság felsegítésére nem jutott s a legnagyobb tragédia az, hogy mindezt az államfentartó szegény, kiuzsorázott gazda fizette. „Sef“, „kontrolor“, „direktor“ Smólen Tónik, politikai uszály, kortesek — ezek csapolták le az állami költségvetés erejét. Hatvankét százalék volt a „személyzeti“ kiadás az állami költségvetésben, mezőgazdasági gépek, ekék, boronákbeszerzése és kiosztása helyett. S kimutatás van arról is, hogy minden 79 tisztviselő közül 40 ember „sef“ -beosztásnál is magasabb hivatalit töltött bea legkeserűbb kenyér körül, épp a földművelésügyi(!) minisztérium kebelében. — Elcsépelt igazság, hogy utolsó helyet foglalunk el a földművelő államok sorában. Tudjuk, hogy az ország egyes megyéiben középkorimódon művelik a földet, minek folytán a középkori földművelés múzeuma lett országunk — mondta Targu-Jiuban dicsérendőnyíltsággal e napokban Tata rése a miniszterelnök s hozzátette: — Ismerjük hát a bajokat s megszüntetjük ezeket! Közigazgatás, egyház, iskola, mind-mind csak a mezőgazdaságot fogja szolgálni a jövőben! így beszélt a miniszterelnök, miután a gáláés jégtörő„eredményt“ megismerte. A 49 lejes napi vámbevétel, igazságunkról magát a kormányt is meggyőzte. BEEBNZEK Szombat,1934 szeptember 1. SELECT-MOZGÓ : Ж | |?itmusait Ж Vagyok ! MA ESTE 9 ÓRAKOR pompás rendező- Műsoron kívül a legújabb 1 só, rendkívül ele- 1 ÜNNEPÉLYES megnyitó , gáns film, fősz.: # LILLY SIMPHONIE JOAN CRAWFORD, CLARK GABLE, FRANCHOT TONE Az országútra költözik a CFR Minden társaskocsi-vállalat megszűnik és helyükbe az államvasút állít be járatokat. — A gépkocsijáratok erdélyi útirendje BUKAREST. (Az Ellenzék tudósítójától.) A román államvasutak vezérigazgatósága az elmúlt héten olyan határozatot hozott, amely derékba töri a társas gépkocsi vállalatok további lehetőségeit és a városközi országúti közlekedést államosítja. A hír — bár nem teljes formában — régen kisértett már és indító okai azok a súlyos ráfizetési tételek voltak, amelyekkel a CFR egy-egy üzleti negyedévét lezárta. Komoly és kártékony vetélytársa lett a vasútnak a fürge gépkocsi. Hollandiai mintára a CFR — egyelőre 300 millió lej befektetéssel — társasgépkocsikat vásárolt és a jövő év elején (vagy esetleg még előbb) ki fogja szorítani jogaikból az eddigi társaságokat. Emre vonatkozólag már a részletes tervek is elkészültek és az Ellenzék az érdekeltek részére az alábbiakban közli azokat az erdélyi útvonalakat, amelyeken legközelebb már az államvasutak társas járatai fognak közlekedni: Turnu-Severn — Orsovár— Mehádia — Herkules-fürdő, Anina—Oravica, Mehádia—Teregova—Karánsebes. Oravica—Rakasd. Karánsebes—Hátszeg. Hátszeg—Petrozsény. Hátszeg—Déva. Karánsebes—Lugos. Lugas—Boksánbánya. Boksánbánya—Resica. Boksánbánya—Oravica. Boksánbánya—Gátalja. Lugos—Déva. Lugos—Temesvár. Temesvár—Oravica. Temesvár—Nagyszentmiklós. Lovrin—Arad. Temesvár—Arad. Temesvár—Lippa. Arad—Lippa. Arad—Nagylak. Arad—Dobra. Arad—Varad. Arad—Kőrösbánya—Szászsebes. Arad—Déva. Kőrösbánya—Szászváros—Szászsebes. Nagyvárad—Kolozsvár. Nagyvárad—Nagykároly. Székelyhid—Szilágy Somlyó. Szilágysomlyó—Csúcsa. Varsócz—Zilah. Zilah—Csúcsa. Nagykároly—Szilágysomlyó. Nagykároly—Szatmár. Szatmár—Máramarossziget. Szatmár—Dés. Nagybánya—Zilah. Remetemező—Kolozsvár. Nagybánya—Máramarossziget. Kolozsvár—Dés. Kolozsvár—Torda, Torda—Tövis. Tövis—Szászsebes. Szászsebes—Nagyszeben. Tövis—Segesvár . Nagyszeben—Kiskapus. Fogaras—Segesvár. Fogaras—Brassó. Segesvár—Udvarhely. Segesvár—Brassó. Segesvár—Marosvásárhely. Apahida—Marosvásárhely. Marosvásárhely—Aranyosgyéres. Marosvásárhely—Szászrégen. Dés—Beszterce. Marosvásárhely—Torda. Marosvásárhely—Udvarhely Csíkszereda—Toplica. Beszterce—Dornavatra. Dornavatra—Máramarossziget. Szászrégen—Toplica. Brassó—Csíkszereda. Brassó—Zernesti. Balázsfalva—Parásd. Az új közlekedési terv — érthetően — óriásiriadalmat váltott ki a gépkocsi-vállalatok körében. Valószínű, hogy a perek egész tengere indul majd meg az állam ellen, amelyekben a jogaikat vesztő társaságok súlyos összegű kártérítéseket fognak követelni. aki, a vád szerint, egyike lett volna az aszszony hírszolgáltatóinak. Vallomásában elmondja, hogy ő, mint a Rottenberg textilcég pénzbeszedője, havonta járt a vádlottnőnél, tőle az többizben kérdezett olyanféléket, hogy mennyi egy katonának a fizetése, hogyan történik a mozgósítás, stb. Neki feltűnt, hogy miért érdekelhetnek hasonló dolgok egy asszonyt. Erre a vádlottnő eskü terhe alatt bevallotta neki, hogy ő magyarok számára szeretné ezeket a dolgokat tudni. Többé közöttük hasonló természetű kérdésekről szó sem esett. Pergátló kifogások után a Jakabffy —Stavrescu kettős ismét színre kerül Délután, mielőtt a vádlottak kihallgatására került volna sor, dr. Maier, Kató József védője arra kérte a hadbíróságot, hogy az ostromállapotról szóló törvény 15. és 16. szakaszai alapján mondja ki, hogy Kató József ügyében nem illetékes. Hasonlóképen Mircea Georgescu és Titu Maier is kérték a maguk védenceinek ügyében az illetéktelenség kimondását. Maniu őrnagy, katonai ügyész érvelése után a hadbíróság úgy dönt, hogy ebben a perben igenis ítélkezni fog és rögtön megkezdette a tanuk kihallgatását. Legelőször került sorra a Jakabffy—Stavrescu perből előnytelenül ismert Marátz Ljuba macedón származású rendőrségi ügynök, aki elmondta, hogy a vádlott nőt régóta ismeri. Az tőle egyizben több útlevélnek a kihajtását kérte és darabonként ezer lejt ígért. A macedón ügynök felvett ezer lejt Ezenkívül katonai vonatkozású titkos rendeleteket is kért, amelyekért nagyobb, de meghatározatlan összegű pénzt ígért. Ő az asszonytól mindössze ezer lejt vett fel és azt visszafizette később. Kíváncsiságból megkérdezte a nőtől azt is, hogy mondja el, hogyan dolgozik. Kérdésére az asszony elmondotta, hogy Magyarországon kikkel volt összeköttetésben és általában mindazt, amit a mai tárgyaláson tett vallomása tartalmazott. Az asszony védőügyvédje, Maier Titu azt akarja kivenni Móraitól, hogy Jakabffy Vilmát nem Kató Józsefné szolgáltatta-e ki a hatóságoknak? Kató Józsefné ugyanis ezt állította. Móráit viszont tagadja. A következő tanuk nagyrészt rendőrségi tisztviselők. A védelem azt szeretné velük bizonyítani, hogy Kató Józsefné első, a rendőrségen tett vallomása alkalmával más kémeket nevezett volna meg, a többek között a már említett Jakabffy Vilmát is. Az összes tanuk egyöntetűen vagy semmire sem emlékeznek, vagy csak arra, hogy a vádlottnő tett említést, de név nélkül általa ismert kémekről és kémnőkről. Rottenberg Mátyás tanúvallomása A tárgyalás érdekességének ígérkezett Jakabffy Vilma vallomása. Fegyveres őrök kísérték be a törékeny termetű táncosnőt, akin máris meglátszik a fogvatartás. A védő azt kérdezi tőle, hogy annak idején Móraiz miért figyelmeztette őt arra, hogy jó lesz távoznia az országból? Jakabffy Vilma elmondja, hogy letartóztatása előtt egy néhány nappal Mórait azzal ijesztette őt meg, hogy Katónét letartóztatták és az vallomásában őt is megnevezte, mint kémnőt. A többi tanukkal a védők a vádlottak mintaszerű magaviseletét akarják bizonyítani. Rottenberg Mátyás például elmondta, hogy a nála pénzbeszedőként alkalmazott Wallerstein Gyulában annyira megbízott, hogy a Kolozsvárra néhány millió lej befektetéssel tervezett szövöttáru lerakatának teljhatalmú vezetését is neki akarta adni. A tegnapi tárgyalás ezzel véget is ért és annak folytatását ma reggel 9 órára halasztották. Úi kémper szálldozza a kolozsvári Román nő a bűnügy központijában. — Mi vitte vesztébe a nagyváradi Kató-házaspárt? — Felbukkant a Jakabtty—Stavrescu-per koronatanúja Maráii Ljuba rendőr ügynök is KOLOZSVÁR. (Az Ellenzék tudósítójától.) Ismét kémkedési per vonzott szépszámú hallgatóságot akolozsvári hadbíróság tárgyalótermébe. Ezúttal azonban sokkal szűkebb körű volt az érdeklődés, mint a nemrég lezajlott mintaszerű kémügynél. A kémkedés oka is valamivel polgáribb. Szó sincs szerelmi szenvedélyről, amely férjet,gyermeket elhagyat, pénzt keres az asszony és állást a férje számára, hogy együttélésüket lehetővé tegye. Egy különös házasélet Megírtuk tegnap, hogy Dán ezredes elnökletével megkezdték a Kató-házaspár kihallgatását. Az asszony, Pintea Kornélia (román származású) elmondta, hogy férje, Kató József magyar állampolgár, aki Romániában nem tudván munkához jutni, Budapesten élt 1923 óta. Csak meglehetősen ritkán tudtak és akkor is csak nagy nehézségek árán találkozni, vagy úgy, hogy a férj látogatott Romániába, vagy úgy, hogy a nő kereste fel férjét Budapesten. Eigig ilyen alkalommal rokoni látogatásra hívták őket Békéscsabára. Itt találkozott az asszony egy T. nevű magyar őrnaggyal. Ez,miután értesült arról, hogy Kató József felesége román és amellett a nagyváradi rendőrségnek a tisztviselőnője, azonnal rendkívüli érdeklődést tanúsított a házaspár sorsa iránt, megígérte nevezetesen azt, hogy a férfi számára biztos állást szerez, ha az asszony az általa megadott kérdésekre írott feleleteket hoz. Különösképen arra volt kiváncsi, hogy milyen a nagyváradi 34. tüzérezred összetétele, hány emberből és lóból áll és mennyi az emberek fizetése. T. őrnagy elégedetlen Mivel az asszony meglehetőslassúsággal adta a felvilágosításokat és a felvilágosítások nem ütöttékmeg a kivánt mértéket, T. egy alkalommal száz pengőt adott Kató Józsefnek, mint munkanélküli segélyt és ugyanakkor megújította az állásra vonatkozó ígéretét, hogy az asszonyt behatóbb működésre serkentse. A férjnek ilyenformán a dologról tudomása volt. Ő azonban több izben kérte feleségét, hogy hagyjon fel ezekkel a semmi jóra nem vezető üzelmekkel. Az asszony ezt neki meg is ígérte és 1932 óta kémkedésről szó többé nem volt. Ám 1934-ben Móráit rendőrségi ügynök, hivatkozva az asszony régebbi kéréseire, ráerőszakolt bizonyos terhelő iratokat, mire az asszonyt letartóztatták. Wallerstein Gyula szerepe Kató József -a felesége vallomásához csak annyit tesz hozzá, hogy mihelyt tudomást szerzett az asszony ténykedéseiről, állandóan tiltotta és lebeszélni igyekezett őt. A következő vádlott Wallerstein Gyula kereskedelmi alkalmazott. Mozgószínházak műsora: PÉNTEK. EDISON: I. ŐNAGYSÁGA, AKI ELVESZTETTE AZ INGÉT. Renata Müller, Georg Alexander, Ida Wüst. II. KOPÓ: Hans Albers, Charlotte Susa. ROYAL: Új kettős műsor: I. ŐNAGYSÁGA NEM AKAR GYEREKET. Operettsláger. Premierfilm. Fősz. Liane Haid, Georg Alexander, Otto Wallburg. I. ROME EXPRESS. Fősz. Conrad Veidt. NEMCSAK A BŐRÉRE, HANEM MÁR AZ ÖNÉRZETÉRE MEGY A NYELVKÉRDÉS. Siessen tehát és szerezze be a „100 ÚJSÁGCIKK ALAPJÁN ROMÁNUL“ című, felnőttek magánúton való tanulására szánt kitűnő tankönyvet, melynek első 5 füzete külön is kapható az ELLENZÉK könyvosztályában, Kolozsvár, Piata Unirii, 75 lejért.