Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)
1935-08-17 / 187. szám
TAXA POȘTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/1929. Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Duca No. 8. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály : Piaţa Unirii 9. nim.— Telefonszám: 10$. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. sanft» “ ....... ?JELVI. ÉVFOLYAM, 187. SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS SZOMBAT 3 LEJ SIS» rn iww- .-rtrjtns -r^.r_-rnzJ— Előfizetési trak: havonta 70, negyedévre 210, félévre *23, yvwvts ftc lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre *3, tventa pengő. A többi külföldi államokba csak a portakülönbözett-i 1935 AUGUSZTUS 17. A birkózás közepette, amit Parisban folytatnak a béke és a Népszövetség megmentése céljából Abesszínia függetlenségének s az olasz— angol érdekek függönye mögött, a birkózás közepette, amit a franciaországi takarékosság és a frankvédelem örve alatt folytatnak a jövendőért a szélsőjobboldali alakulatok a radikális középpel és az egész baloldallal, nem akadályozza meg, hogy a világ közvéleménye újból és újból vissza-vissza ne térjen BT*•zavainak az összes megyefőnökök fülekallatára ejtett szavaira. Ez a beszéd ugyanis több szempontból igen fontos. Szinte szokatlan, sőt érthetetlen a szürke és száraz francia miniszterelnök ajkán. És ez a beszéd tán mégis az egyik fontos jelenség egész Európa sorsában, mert a francia jobb és baloldal harcában dőlhet el végleg, hová is megy ez a szegény világ: az egyéniséget elpusztító közösségi parancsuralomba, vagy pedig a megújult és megtisztított szabadelvűség kispolgárainak vidámabb és természetesebb életébe? Laval nem hímezett és nem hámozott. Megmondta a pertén, amit akar. Nem csupán komoly, hanem szigorú hangon is. Az államot és a társadalmi rendszert halálos vészedédelem fenyegeti, ő azonban itt van és itt marad s amíg Franciaország sorsát intézi, megköveteli, hogy támogassák a változatlan fenntartásában és mentő rendelkezéseit s végrehajtsák. Azért nyúlt a szokatlan eszközhöz: Franciaország valamennyi megyefőnökével egyszerre való találkozáshoz. Nem tűr tovább bizonytalanságot: a megyefőnökök eddig az állam és a közönség egyforma képviselői voltak, most azonban az államot tartoznak elsősorban szolgálni és nem továbbíthatnak beadványokat, amelyeknek a hangja sértő vagy ellentétes. Nem szabad mindenért utasítást kérni, az irány ki van tűzve; akinek hatalom van a kezében, önálló mód, gyorsan kezdeményezhet. Szokjanak le róla, hogy a következő kormányra gondoljanak, ne pedig a jelenlévőre... Laval természetesen még sok mindent elmondott, ami a szabadelvű népuralom köztársaságát védi és mindent elmondott, ami az államgazdálkodás rendbehozatalát s a deflációs frank értékének a megvédését szolgálja. Mindez közismert és nem érdekes, de az, amit előzőleg mondott, mint valóban érdekes, mert őszinte vallomás volt, méltó a magyarázatra és átgondolásra. Szóval az igazi polgári demokráciát és a középszellemű köztársaságot már nem lehet megvédelmezni a lberalizmus mai alakjával, hanem vissza kell térni kezdetének tiszta elveire és ezeket össze kell kapcsolni az erély, a tekintély, a közösségi elv ma divatos módszereinek némi alkalmazásával? Szóval még Franciaország is, amely a XIX. század értékeit legjobban megőrizte, kénytelen a vas és korlátozó kezet alkalmazni, a szabadság és verseny határait összébb húzni, nem törődve a váddal, hogy" jobb felé hajlik? Rendbe van. De miért idézi már ez a szociáldemokráciából érkezett kispolgár is, aki a munkás tömegek és a tőkés arisztokrácia nyomását épp oly művészeitől egyensúlyozza ki, mint a külpolitikai nehézségeket, az állami mindenhatóságot, ezt a szörnyeteget, mely a szélsőjobboldali parancsuralmak országaiban trónusba silt, inkább, mint bármikor? Az eszköz lett a cél és a tény? Tűnődésre is van ok. Mi, akik a fenhéjázó megyefőnökök és úgyszólván minden szenvedélyes tisztviselő önálló kezdeményezésének annyi kínját és annyi szégyenét nyögjük kisebbségi réven, mi nem rokonszenvezünk a tétellel, amely a megyefőnököket bátor függetlenségre inti. Ezek a kormánynak, nem csak a közönségnek továbbítanak gorombaságokat? És érthetetlen előttünk, hogy a jövendő kormányra gondol a közigazgatási szervezet. Nálunk az új kormány az ilyen gondolatokat feleslegessé teszi, egyszerűen kicseréli az embereit, elsősorban a megyefőnököket, akik Franciaországban függetlenek a változásoktól. Remélhetjük-e, hogy megmarad a szabadelvű népuralom ez a bölcsője és utolsó nagy erődítménye? BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata.) A kormánypárton és az ellenzéken egyformán minden órában a belpolitikai helyzet tisztulására várnak. Úgy látják, hogy csak kellő népszerűséggel rendelkező kormány veheti át a hatalmat s mind többen vannak, kik egy Mihalache-kormányra gondolnak anynyival is inkább, mert a nemzeti parasztpárt elnöke legutóbbi beszédében ismét őszinte lojalitását és hódolatát hangsúlyozta a Koronával szemben. A „kis pártok“ lehetetlennek tartják, hogy Mihalache nyerjen megbízást kormányalakításra. Iorga ismét nyilatkozott A vélemények megoszlanak. Egyesek azt mondják, hogy választási kormány jön Iorga elnökletével s olyan vezető politikusokat vesz maga mellé, kikben megvan a „garancia maximuma“. Ez a kormány megszüntetné a cenzúrát és ostromállapotot és kiírná az őszi választásokat. Nem lehet még tudni, kik vennének részt ebben a kormányban. Iorga tegnap nyilatkozatot adott a Curentulnak s kijelentette, hogy „nem akar közreműködni semmiféle butasággal“ (prostie) s nem akarja „megsütni a száját ott, ahol már egyszer megjárta“. Ha majd eljön az ideje, saját embereivel és egészen új emberekkel veszi át a hatalmat. Egyébként, „ha van esze a jelenlegi kormánynak, akkor azért marad meg, mert nincs eszük másoknak“. Inculet-kormány következik? Annyi bizonyos, hogy Iorga kitűnően van informálva. Hiszen csak néhány nappal előbb látogatta meg Inculet belügyminiszter Văleni de Munte-ban, hol a két politikai vezérférfiú a szőnyegen lévő kérdéseket a belpolitikai válság levezetése szempontjából letárgyalta. Az utóbbi napok eseményei egyébként is igazolták, hogy Inculet belügyminiszter személye került előtérbe. A liberálisok ugyanis mindent elkövetnek, hogy a párt Tătărescu miniszterelnök távozása esetén ne adja ki kezéből a hatalmat. A párt oly nagy, hogy bármikor új miniszteri „garnitúrát“ adhat. Inculetnek jó öszszeköttetései vannak a nemzeti parasztpárttal is, csupán azt nem lehet még tudni, milyen viszonyban van Dinu Bratianuval, aki tudvalevőleg a belügyminiszter által fenntartott cenzúra és ostromállapot megszüntetését kívánja s nem osztja Inculet véleményét arra nézve, hogy csak rendkívüli intézkedésekkel lehet biztosítani a kormány munkáját a mai válságban. Az „alkotmányvédő“ front kebelében óvatosságra intenek a várható Inculet-kormánynyal szemben s azt állítják, hogy egy ilyen „kombináció“ igen közel volna a diktatúrához s az alkotmány rendelettörvénnyel való módosítására is képes volna. Az „alkotmányvédő front“ tagjai úgy látják, hogy Inculet személyét Tătărescu is támogatja, hogy a belügyminiszterhez mind jobban közeledő és elégedetlenkedő „hasisták“ befolyását a pártban ellensúlyozza. KI JÖN KORMÁNYRA? Nem akarják Mádus keinkből a Malmat a liberii!»! Incules belügyminiszter veszi át a kormányt ? Ma kezdődik a háromhatalmi konferencia —M—I———■ 1 — Linjai az értekeztetésért izgalmas atmoszferáta tárgyalásokat folytatott Ma délben kezdődik a háromhatalmi konferencia anélkül, hogy a tegnap késő éjszakáig folytatott megbeszélések kézzel fogható alapot leltek volna részére. És ugyancsak ma délelőtt ül össze a békéltető és döntőbíróság, amely a Laval által ajánlatba hozott Politiszt ötödik bírónak megválasztja és valószínűleg az elnökséggel is megbízza. Párisban nagy az izgalom és világszerte a figyelem. Ma kora reggeli órákban még egy előkészítő tanácskozás lesz, egyfelől Laval és Aloisi, másfelől Laval és Eden közt. Amenynyiben az álláspontok nem közelednek egymáshoz, a háromhatalmi értekezlet csak formális ülésre jön össze, aztán az anyag tárgyi részét rábízzák a küldöttségek szakembereire, miközben a három főmegbízott nem kötelező jellegű eszmecserén keresi a megoldás kulcsát. Hétfő előtt aligha lesz eredmény. A francia lapok hangulata némileg javul, mert bíznak Laval közvetítő szerencséjében. A genfi politikában szerepet játszó nemzetközi kiválóságok körében is az a fölfogás, hogy a párisi értekezlet lényegesen enyhült légkörben ül össze. A távolabb állók azonban aggodalommal figyelik, amiről a Temps is sajnálattal emlékezik meg, a feltűnő erővel kiujjult angol—olasz sajtóvitát. A párisi irányadó körök idegesen foglalkoznak Mussolini azon intézkedésével is, hogy épp a háromhatalmi értekezlet előestéjén újabb 50 ezer embert mozgósított, ami kétségtelen bizonyíték háborús szándékairól. A háborús előkészületek folynak a Földközi tengerben, spanyol, angol és olasz részről, de már a franciák is készülnek Szomáliban. Laval minden emberileg lehetőt el fog követni a béke fönntartására s minthogy közvetítő szerepei eddig sikerrel jártak, most is bízni lehet szívósságában és találékonyságában. Az kétségtelen, hogy Anglia mereven ragaszkodik a legutóbbi Népszövetségi határozathoz, mely szerint a békéltető bíróság után szeptember 4-én a Népszövetség döntsön. Nem is tesz részletjavaslatokat, mert az egész Abessziniára igényt emelő Olaszország visszautasítását szeretné kikerülni. A Journais de Debats szerint Vansittard államtitkárnak az a feladata Eden mellett, hogy fékezője legyen az angol miniszter túlzott népszövetségi politikájának. Az államtitkár az állam több tagjának, mint Neville Chamberlain kincstári kancellárnak és Thomas gyarmatügyi miniszternek álláspontját osztja, amely szerint Angliának meg kell őriznie semlegességét. Genfben a helyzetet a következőképen foglalják össze: Franciaország a háromhatalini konferencián két tűz közé szorul. Olaszország több ízben hangoztatta hivatalosan, hogy mindenkit ellenfélnek tekint, aki nem segíti az olasz érdekeket, viszont Anglia azzal kíván hatni Franciaországra, hogy az angol álláspont elutasítása esetén visszavonul a kontinentális politikától, ami Németországot egy féktől megszabadítaná. " (Folytatása a 8. oldalon) A párisi tanácskozások PÁRIS. (Az Ellenzék távirata.) Tegnap késő este Laval még egyszer másfél óra hosszáig tanácskozott Aloisi báróval, majd fogadta Cerutti lovag nagykövetet, akit Berlinbőll helyeztek át di Cuzzozza helyére. (Cerutti lovag a háború után első követe volt Olaszországnak Budapesten és az olasz—magyar barátság politikája körül nagy munkát végzett.) Aztán Havariate abesszin követ járult Laval elé. Az esti órákban Laval az angol követségen fölkereste Edent, alighogy eltávozott innét, fél órakor megjelent Aloisi báró, mire hosszú ideig tartó megbeszélés folyt Anglia és Olaszország főmegbízottja között. Ma, amikor az olasz és angol tételek a két ország képviselői előtt ismeretesek izgatottan keresik az elfogadható formulát, amely gyakorlati jelleget adhatna a tárgyalásnak. A magánbeszélgetések addig folynak, amíg ezt a formulát meg nem találják, vagy szabadjára nem engedik a szenvedélyeket. A francia sajtó bizakodó hangjából kiemelkedik a Matiné, hogy