Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)
1940-01-06 / 4. szám
ELLENZIK.I40 jut xx nar (j. mmm Bapillentés az erdélyi magyar műhelyekbe Tudománynépszerűsztés Az Erdélyi Múzeum Egyesület 1939—40. évi téli előadássorozata Évek óta egyre nagyobb érdeklődés mellett folynak le az Erdélyi Múzeum-Egyesület kolozsvári népszerűsítő, tudományos előadásai. Decembertől áprilisig heti három-négy egyórás előadás keretében a legfontosabb és legidőszerűbb kulturális, társadalmi, jogi, természet- és orvostudományi kérdések kerülnek a hallgatóság elé. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy ehhez fogható társadalomnevelő munkát a magyar nyelvterület egyetlen pontján sem találhatunk. Mi, akik évek óta figyelemel kísérjük az egyesület népszerűsítő előadásainak programját, örömmel látjuk, hogy az előadások tárgya egyre közelebb kerül az erdélyi magyar ember életének időszerű életkérdéseihez. Az előadásoknak ez az időszerű jellege azonban nem megy az előadások tudományos színvonalának rovására. Az előadásokon a hallgatóság valóban tudományt talál — népszerű formában. — A másik örvendetes általános megállapításunk az, hogy egyetlen erdélyi magyar munkaközösségben sem talált a világháború utáni új férfinemzedék olyan jelentős munkalehetőséget, mint a Múzeum-Egyesület munkájában. A mostani időszakra felvett 49 előadásnak majdnem a felét az új nemzedék képviselői tartják. Ebben a tényben a Múzeum- Egyesület valóban megmutatta, hogy milyen fontos a változó nemzedékek közötti távolságok áthidalása. • A mostani télre tervbe vett 49 előadás az egyesület négy szakosztálya között oszlik meg. A bölcsészet, nyelv és történettudományi szakosztály nyolc előadása a műveltség alapvető kérdéseivel, a jog- és társadalomtudományi szakosztály nyolc előadása a falu legfontosabb problémáival foglalkozik. Miután e két szakosztály összes előadásai szerves egységet alkotnak, érdemes a sorozat egyes előadásait is megemlíteni. . A műveltség kérdésével foglalkozó előadássorozatban a műveltség fogalmának és , követelményeinek tisztázása után (dr. Tavaszi Sándor) szó esett a történelmi tájékozódás és műveltség viszonyáról (Bíró Sándor). Egyik előadás a műveltség filozófiai, a másik pedig történelmi alapjaira mutatott rá. A következő előadások a műveltség és irodalmi tudás (dr. Kristóf György), az olvasás és műveltség (Reischel Arthur), népismeret és műveltség (Venczel József), nyelvhelyesség és műveltség (dr. Császár Károly), a természettudományok és a műveltség (Bartaits József) alapvető kérdéseivel fognak foglalkozni. Majd szó lesz műveltségünk európai elemeiről (Járosi Andor) és a közművelődésről mint társadalmi feladatról (dr. Imre Lajos). Már maguk a puszta elmek is elárulják, hogy ebben a sorozatban a műűveltség összes fontos kérdései megvilágítan nyernek éspedig nem teoretikus-statikus, hanem praktikus-dinamikus megfogalmazásban. Két kérdés vonul végig az előadásokon: mik a növeltség igazi ajándékai és ezekből az ajándékokból milyen feladatok következnek. A falu kérdéseivel foglalkozó másik előadássorozaton még jobban kidomborodnak a gyakorlati szempontok. Bálint József vetített képek segítségével mutatja be a népközösségünk szeretetéből újraépülő Józseffalva életét. Majd sor kerül a falufejlődés történelmi tényezőinek megismerésére ( dr. Atzél Ede). A következő előadások a jövő faluját (Demeter Béla), a népbetegségek elleni harcot (dr. Schmidt Béla), a falusi munkakeresők városi védelmét (dr. Parádi Ferenc), a falu szövetkezeti megszervezését (Horváth József), gazdasági szervezkedésünk lehetőségeit (dr. Röszler Viktor) fogják tárgyalni. A két utolsó előadás a székely falu világához visz majd közelebb: A csíki székelység címen Venczel József, A székely örökösödési jog alapja címen pedig ifj. Cyarlay Domokos fol előadást tartani. Nyugodtan azt mondhatjuk, hogy egy kis faluszeminárimban vesz részt az, aki ezt az előadássorozatot végig hallgatja. Mennyit beszélünk a falu óriási jelentőségéről és a faluval kapcsolatos feladatokról. Íme, egy fontos alkalom, amikor tudományos előadásokon keresztül piszkálhatunk bele falvaink világába és az ott váró feladatok rengetegébe. A természettudományi előadások a dolog természete szerint nem lehetnek ennyire köze mindennapi életkérdéseinkhez, de ezek meghallgatása is sok áldással jár, rajtuk kertsztül a természet eddig ismeretlen titkaiba nyerhetünk bepillantást (a műanyagok, a bolygók, a mikroszkóp fejlődése, a kristályok Cl ága, Európa népei, a tenger világa, a refulere, sugarak a világűrből, dalol a természet, a mesterséges textilanyagok, a termé-zettudományok haladása, székelyföldi opá- Sok, a színek jelentősége az élők világában). Az orvostudományi előadássorozat viszont közeli életkérdéseinkre ad feleletet. Közegészségügyi szempontból igazán fontos meghallgatni a csend dicsérete (Schmidt Béla), a fertőző betegségek a nő életében (Kovács Margit), a reumás fájdalmak (Parádi Kálmán), az átöröklés és társadalmi betegségek (Nagy Endre), sportbalesetek (Péterffy Pál), élvezeti cikkek mint szívmérgek (Kelemen László), a szem (Joó István), a jellem szerkezete (Mester Gábor), népegészségszaporodás (Gyulai József), az iskolás gyerek rendszeres röntgenvizsgálata (Herskovits Izidor), az anyaság egészségtana (Heller József), a csecsemő és a gyermek táplálása (Puskás György), a fertőző betegségek elleni védelem (Pataki Jenő) c. előadásokat. Az ebbe a sorozatba tartozó többi előadások: múlt századvégi nevezetesebb orvosaink (Parádi Ferenc), az altatás története (Nappendruk Éva), az életről és a halálról (Fischer Ferenc), a beszéd és énekhangról (Osváth Lajos), egy pillantás az élők és élettelenek világába (Orient Gyula) kiválóan alkalmasak az egyetemes művelődésben való gyarapodásra. Annak ellenére, hogy ezeknek az előadásoknak a hallgatósága évről-évre némi gyarapodást mutat, szomorúan kell megállapítanunk, hogy a kolozsvári közönség életében a közönség érzéketlensége miatt nem tölthetik be azt a szerepet, amelyre hivatottak. Az átlag hetven főnyi hallgatóság száma csak Live Seles esetekben emelkedik százon felül. A hallgatóság sorai között több egyetemi hallgató és középiskolás nagy diákot szeretnénk látni. Mivel az előadások délután hat órakor vannak, a hivatalnokok is nagyobb számban látogathatnák azokat. Nagyon fontos volna, hogy ezeken az előadásokon a munkásság is részt vehessen. E célból megállapodás szerint némelyik előadást későbbi órában a munkásság számára meg lehetne ismételni. Külön kérdés, hogy miképpen lehetne a csak vasárnap vagy késő este szabad földművesek és alkalmazottak népszerű tudományos felvilágosítását elvégezni? Ezen a téren inkább az EMKE-nek kellene már valami munkába kezdenie. A nyári vándorgyűlések példája azt mutatta, hogy a vidéki városok közönsége sokkal inkább értékeli az EME népszerűsítő munkáját, mint a kolozsvári magyarság. Ebből két feladat következik. Nem ártana a Kolozsvárt elhangzott előadások egyrészt vidéki városokban is megismételni, másfelől mindent meg kellene tenni azért, hogy a kolozsvári közönség ne hagyja kihasználatlanul a neki nyújtott nagy művelődési lehetőségeket. Ma már nemzeti becsületügynek kell tekinteni minden magyar embernek, hogy ha csak teheti, részt vegyen ezeken a művelődési alkalmakon. Napilapjaink állandóan tájékoztatják a közönséget, hogy melyik napon milyen előadások lesznek. Sohase feledjük, hogy a nemzeti összetartás egyik legfontosabb eszköze a közös kulturális hatásokban való részvétel. Az EME előadássorozatával kapcsolatban még egy kérdés merül fel. Miért nem követi az EME példáját az Erdélyi Irodalmi Társaság és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület. Előbbi feladata volna előadások keretében közelebb hozni egymáshoz az erdélyi írót és olvasót, irányítani a közönség irodalmi ízlését, utóbbi céljai közé tartozik egy szélesebb körű népnevelés céltudatos végzése és irányítása. Ma már lejárt annak a kora, hogy közös szerveink csak névleg létezzenek. Minden intézményünk vezetőségének éreznie kell a sürgős parancsot népünk kulturális irányítására és vezetésére. L. D. kilátásokkal közelgő jövő előtt a misél pontok öszeomlantik oly emberek rizénán, kiknek még jövő van Írva a Gondviselő könyvében. ti A nagy vizsgát kiáltottuk. Szétszóródásunk aggasztó tünetei — úgy látszik - kiadták helyüket egy egységnek. ~Egy“ egységnek, melyről még nem tudjuk, ez-e az igazi, de amelyik annak h ' ,.önheti létét, hogy az egység tagjai mind elírták létrejöttét. Az elindulás tájékozatlanságl még tart, de egyre világosabb a tudat, hogy meg kell maradni, mert aki várni tudná az élet — a megmaradás eszköze pedig a közösség. Széthúzás nélkül nincs embersülés és valószínű, hogy azon néphözössel- melyeket irigyelve emlegettünk még nemre-, belső életükben ilyenektől szintén nem mentesek. De ezek nem bántanak. Mert velük szemben eredmények mutatkoznak. M- romnagyok és a megvalósításig nem sok ért ki szülök. Sok csak folytatása az elmúlt időknek, igazolva, hogy időálló dolgokat mindig termelt népi életünk. De ezeknél sokkal nagyobb, erkölcsi nyereségről kell megemlékeznünk, fontosabbról, mint a pillanatnyi gazdasági eredmények. A közösség létrejöttének élő bizonyítéka, hogy már olyan embereket látunk együtt a munkaközösség asztala, d. sőt ekeszarvánál, kiknél ezelőtt az együvétartozás érzése kutya-macska barátságnál volt inkább hasonló és ebben a munkaközösségi felolvadásban oly gyanakvások szűntek m°g, melyeket átokban fogantaknak és örökéletűteknek tartottunk. Tűz és viz békül ki itt-ott a megmaradás akarásában. Nemzedék ■ ellentétek egyenlítődnek simává. És ha mégis maradtak ellentétek, ha az emberek megmaradtak is, akik voltak, de a közös eredmény támogatására — éppen ez az erkölcsi nyereség munkájukat gyanakvás nélkül bocsátják a közösség rendelkezésére. Még az is, aki más okokból nevét esetleg nem adja. Tervek rajzolódnak a jövőbe. Mi fog belőlük megvalósulni, rém tudható, de reményünk lehet hogy a jóakarat és megértés hiányán múlni most már egy sem fog. A múlt éppen olyan áttekinthetetlen, mint a jövő. Hol volt a megmaradás gondolata a múltban és hol volt nyomában az összefogás? Micsoda kérdés! Hiszen megvolt és eredményei is voltak. Csakhogy most közelebb jöttek a történelem eseményei, az életösztön hiáltóbb és as eminkarus diadalaiassáeábart eddiginél hallhatóbban kiáltja eddig süket fülekbe is: élni akarunk! *' flo valahonnan, a Hargita alól jönnie kell ily szónak. Ha valaki, mi gyanakodtunk. Ha valahol, nálunk féltek a ,,közösségta jelszavától, félve e sejtelemtől, hogy üres szó marad ez is, tartalom nélkül. Nem láttuk azt az összefogó gondolatot, ami egységbe vonzza a különbségeket. A Hargita alját és a központnak nevezett nagyvárosokat. Szűzmáriás székelyeket, régi embereik vezetése alatt, régi és kipróbált ösvényeket taposó, őstalaj szülötteit, vérség-vallás-vidék által amugyis egységben élőket, tömegüknél és erejüknél fogva vezetékeket igénylőket —■ a szórványterületek sajátos látású tömegeivel, kiknek távoli exotikum a Hargita és a Kárpátok közé és akik városokhoz szokott szemeikkel nem lesznek képesek meglátni az egységes néptömegek jelentőségét és jogait.„ Az idő tanít és akinek ép füle van, meghallja szavát. A Székelyföld elzárt országa megtalálja szerepét a jövő építésében és Erdély összmagyarsága megtalálja a csíki székely helyét a közösség élén és gondolatának súlypontjában. Ma már fogynak a gyanaksások. Lehetnek félreállások, de aki nem tudván lépést tartani, önként félreáll, hogy ne késleltesse a haladókat, már ezzel is jóakaratról és közösségi szellemről tanúskodik. A Népközösség legnagyobb eddigi eredménye, hogy létrejött. Még egy éve nem mertük volna remélni. Közösség voltunk akkor is, hiszen élni akartunk és bízni a jövőben. De az erők összerendezett felajánlása még hiányzott. Később kedves gondolatunk csődjét féltve az időelőttiségtől, a kivitel nehézségeit láttuk a siker útjában. Ma, mikor lélekben és valóságban kezdünk közösség lenni, a megmaradás akarása, mint varázs!ce, bont ki mindenütt új, eddig nem sejtett, vagy parlagon heverő erőket____ MEGMARADNI! Irta dr. NAGY Minden közösség csak egy rajta kívül álló célban valósulhat meg. Ez az ősrégi társadalmi szabály egyszerűbb szavakkal azt jelenti, hogy csak olyan emberek között lehet közösség, akik kivétel nélkül esküsznek egy bizonyos célra. Akiknek ezen cél szolgálnia életelv és akik között a közösséget éppen az teremti meg, hogy minden más, még a legszemélyibb cél szolgálata is háttérbe szorul, mikor arról az egyről van szó. Azt is mondhatnák tehát, ahol nincs ilyen egyöntetű. Összefoglaló cél, ott közösség valójában nincs is. A legkisebb közösségben, a családban, a családi jövő szolgálata az összefogó cél. Népcsoportoknál a szülőföld, népeknél a közös haza szeretete. Az egyházban Isten szolgálata. Közösséget eszerint elhatározni nem lehet. A közösség magától jön létre, ha él és érik a százezrekben az óhajtott közös cél. Amikor nevén nevezzük, nem hoztuk létre, csak kinyilvánítottuk létezését. * Ady Endre még joggal vetette szemünkre: minden nemzetnek van terve! Nekünk — úgy látszott — csakugyan nincs. Kerestük a központi gondolatot, mely annyi világnézetet, felekezetet, osztályt kis közösségi érdeket egy nagy közösségbe kapcsolni képes legyen. Ahogy egybe kapcsolja az olaszokat a Basko, a németeket a vér és faj mítosza, a zsidóságot a zsidóság, a keresztényeket Krisztus hite. Aggodalmaink voltak, mert hiszen a magyarságot ezer éven át egyetlen államközösségbe kapcsoló Szent Korona fénye a mi fejünk felett megszűnt világítani és ahogy a történelem folyamán már megtörtént, ismét új transzilván-gondolatra volt szükség, hogy életben tartsa, a jövőnek átmentse a magyarság erdélyi foltját. Jön-e ilyen gondolat? Van-e ilyen eszme az idők műhében? Aggódva kérdeztük, mikor a Közösség nevét komolyan kezdtük emlegetni (még egy éve sincs), tudva, hogy aki itt megcsalja önmagát, drágán ráfizet. A közösséghez nem elég az akarat— annak tengely kellett ! Az életrehívatottság csodákat művel. Elég volt elhatározni, a Közösség létrejött, a közösségi gondolat felszínre került! Egyetlen cél, melyre minden erdélyi magyar esküszik és amelyik előtt társadalmi és osztály-szempontok, regionális érdekek, személyi kérdések omlanak össze, az egyetlen cél: megmaradni! Megmaradni a jövőnek — semmi egyéb. Nem kérdés, hogyan. Qui habet tempus, habet vitám. És a legelemibb létet fenyegető ________________ n mi in\ni\wwrrM*~wrr^^'M''r'torr : - j