Ellenzék, 1941. március (62. évfolyam, 50-73. szám)

1941-03-15 / 62. szám

# Ods 2 A­a­a­y 07* 3­­5y v r .1.1 Extern. BUDAPEST Ors­zájjj i2 11 r p„ „ 1 HBi_ n t Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Musserini-út 4. Telefon : 11—08. nyomda : Egyetem­ utca 8. szám. Telefon sz.: 29—23 LXII. ÉVFOLYAM, 62. SZÁM. f ALAPÍTOTtfJ: BA­RT­EA MIKLÓS HÉTFŐ Kiadótulajdonos: PALLAS R. T. Kolozsvár. Előfizetési árak: havonta 2.70, negyedévre 8, félévre 16, egész évre 32 pengő. KOLOZSVÁR, 1941 MÁRCIUS 17. ÉRI 10 FILLÉR Erdély áhítattal ünnepelte az ismét szabad márciust örök élmény marad a magyar lelkekben a felszabadult Erdély első már­­cius 15 ének megünneplése. Erdély fővárosának egész lakossága megértette, hogy a mostani márciusi ünnep történelmi jelentőségű esemény. Bizonyságot kellett tennünk arról, hogy a magyar szabadságnak ezen a szent ünnepén együtt érez minden magyar ember. Nincsenek társadalmi különbségek közöt­­­tünk. Szegény és gazdag, intellektuel és munkás, egyformán legfőbb kötelessé­gének tartotta, hogy ezen a napon a dicső magyar múlt emlékének áldozzon és hálát adjon a Mindenhatónak, amiért szabadon, saját hazánkban ünnepel* hetj­ük meg a márciusi évfordulót. Az ősi Főtéren felsorakozott hatalmas töme­gek nemcsak impozáns külső keretet jelentettek. Sz'vel*l­élekkel ünnepelt az egész magyarság. Valahogy úgy voltunk az első szabad március 15 ével, mint ahogyan a honvéd csapatok bevonulásakor éreztük magunkat. Könny szökött a szemünkbe, ahogyan a magyar nemzetiszinű zászlódíszbe öltözött házsorom­kon végigpillantottunk. Újra és újra visszakalandoztunk gondolatainkban a múltba is. Huszonkét megpróbáltatásokkal tell­esztendő március 15 éi jutottak eszünkbe. Amikor csak lopva emlékezhettünk meg ennek a napnak jelentősé­­géről. Forduljunk most is tisztelettel a kisebbségi sorsba kény­sz­erít­ett erdélyi ma­gyarság végvári harcosai, lelkészeink és tanári testületek felé. Ők voltak azok, akik a szószékről és a katedráról ezen a napon az idegen uralom évei alatt is megemlékeztek arról, hogy magyar ünnep van és vállalták, a hatósági eljárá­­sok és bebörtönözés veszedelmét. Ezen a drága erdélyi földön talán még ben­sőségesebben ünnepeltük meg a március 15ét, mint az anyaországi városok­ban, mert mi igazán tudjuk értékelni azt, hogy milyen kincs a szabadság. Ta­lán éppen ezért szerettük volna, ha az ünnepi szónokok sorában erdélyi, ille­­tőleg olyan erdélyi embert láthatunk, aki velünk együtt átélte a kisebbségi sors megpróbáltatásait. Ettől az egyetlen megjegyzéstől eltekintve, teljes volt a márciusi ünnep lefolyásának történelmi távlatok felé irányuló jelentősége. Mert ennek a március idusának emléke akkor is élni fog, ami­ko­r a mi tes­tünk már régen a temetőben van. Nemzedékrő ki nemzedékre kegyelettel fogja mindig megőrizni az erdélyi magyarság annak a március 15 ének történetét, amikor két évtized után ismét szabadon adhatott hálát a Mindenhatónak, hogy magyarok vagyunk és fohászkodhatott hozzá idegen uralom alatt maradt véreiért. a az ifjúság megköszöntte a Petőfi- és Bem-emléktáblákat KOLOZSVÁR, március 17. (Saját tud.) Erdély fővárosa ünnepi lélekkel ülte meg a felszabadulás utáni első március 15-ét. A fellobogózott városban már a kora reg­geli órákban megindult a tömeg az ün­nepi díszt­öltött főtér felé, ahol délelőtt 31 órakor zajlott le az ünnepség. Az egyetemi ifjúság a Farkas-utca hárs­fái alatt gyülekezett, ahonnan példás rendben vonult fel a Petőfi-utcai Petőfi­­emléktáblához. Az ünnepi menetben kép­viselhette magát a Székely Alkalmazot­tak kolozsvári csoportja is. A hatalmas koszorút néma csendben helyezték el a diákság képviselői az emléktábla előtt és a megkoszorúzás után ifj. Gy­allay Pap Domokos mondott a kolozsvári egyetemi és főiskolás ifjúság nevében emlék­­beszédet. — Az erdélyi magyar ifjúság — kezd­te beszédét ifj. Gyallay Pap Domokos —­­ezt is megérte hát: nyíltan, szabad lelke­sedéssel ünnepelhet március 15-én. Mesz­­sze fénylő jelét látják ebben annak az örvendetes változásnak, amellyel a gond­viselés új útra terelte nemzeti történel­münket. Az a nemzedék, mely most az egyetem kötelékében ünnepli a márciusi megújhodást, olyan korban nőtt fel, ami­kor a­ magyar lélek nemes lángolására és dicső tetteire csak­ zárt ajtók mögött lehe­tett emlékezni, amikor a magyar színeket csak rejtve lehetett, a szív fedőit hordozni, amikor a magyar, hűséget csak néma ajakkal, imaszerű, csendes magábaszálás­­sal vagy áldozatként fogadott böjtölés­sel lehetett kifejezni. ’ — Az erdélyi ifjúság ezen a rejtett és veszélyes útón is megtartotta az ő már­ciusi ünnepeit és ezzel jogot váltott arra, hogy most nyíltan, zengő dallal és han­gosan szárnyaló szóval, a napon tündök­lő nemzetiszinü jelvényekkel ünnepeljen. — A mi szívünket is áthatja a szabad­ság forró szeretete — folytatta beszédét a kolozsvári diákság képviselője —, tud­juk értékelni az egyenlőséget és a testvé­riség eszméje ismeretes előttünk. A rab­ságban, az egyenlőtlenségben mi, erdélyi magyar ifjúság a valóságban gyakoroltuk ama dicső ifjúságnak forró vágyait, mi testvériesen szerettük egymást és osztály, születés, felekezet nem tudott különbsé­get, megoszlást fölidézni közöttünk. Így él és világot a mi mostani ünnepünkön a szabadság, egyenlőség, testvériesség esz­méje. A beszéd elhangzása után, melyet ki­törő lelkesedéssel fogadott az egyetemi és főiskolai ifjúság, újra sorba fejlődtek és megkoszorúzták a Deák Ferenc utcai szem-emléktáblát. Az ifjúság hódolata a magyar nemzet szabadságának kivívásáért lelkesedő tábornok emléke előtt könnye­ket csalt az összesereglett nagyszámú tö­meg szemébe. A Bem-emléktábla előtti ünnepség után a diákság felekezeti meg­oszlás szerint az ünnepi istentiszteleteken vett testületileg részt. Tízezres tömeg a Mátyás-téren Az ünnepi díszbe öltözött Mátyás ki­rály-térre a kora reggeli órákban megkez­dődött az ezres tömegek felvonulása. Az m ódon történelmi események színhelyéül szolgáló, méreteiben is impozáns téren ritkán látható ekkora felvonulás. Kolozs­vár magyarságának apraja-nagyja jelen volt a felszabadulást követő első március­­ 15-ének megünneplésén. Zárt sorokban, rendben és fegyelmezetten vonultak fel a testületek egyesületi zászlóikkal az élen. A legnagyobb dicsérettel kell megemlé­kezni az ünnepség rendezőségéről, mely pontos terv alapján rendbontás és súrló­dások elkerülésével tudta feladatát telje­síteni. Tíz óra után már beláthatatlan ember­tömeg hullámzott a téren és a térbe tor­koló utcákon. Gyönyörű és feledhetetlen képet nyújtott a koszorúkkal borított szobor, melynek talpazata körül helyez­kedtek el az egyesületek és társadalmi szervek zászlóvivői. A szobrot körülölelő színpompából méltóságosan emelkedett ki Mátyás robosztus alakja. Az ünnepély kezedete előtt zenekarral az élen vonult kijelölt helyére fel a hon­védség díszzászlóalja. A felszabadulás fe­lejthetetlen pillanatai döbbentek belénk, akik még most sem és soha sem fogunk betelni azzal, hogy sok könnyet látott utcáink a magyar honvédek bakancsai­nak dobbanásait visszahangozzák. Ke­mény vezényszavak pattognak és félelmet nem ismerő tekintetek néznek szembe a Királlyal. Röviddel 11 óra előtt egymás után érkez­nek meg a különböző előkelőségek és a hatóságok képviselői. Inczédy-Joksamn Ödön főispán, dalnoki Gaál Elemér és Szász Ferenc dr. vezetésével megjelenik a vármegye tisztviselőkara. Az ünnepség kezdete előtt érkezett a főtérre a kolozs­vári német és olasz konzul, akiket a vá­ros nevében Keledy Tibor dr. polgármes­ter üdvözölt. Egymásután érkeznek püs­pökeik vezetésével az egyházi méltósá­gok, a Kolozsváron állomásozó katonai alakulatok parancsnokai, Schweitzer Ist­ván hadtestparancsnok-altábornaggyal az élén. Az egyetemi tanári kar Bartók György dr. rector magnificus és a kari dé­kánok vezetésével. Az Erdélyi Párt kép­viseletében gr. Bethlen László, Tusa Gá­bor dr., Vita Sándor, László Dezső, Bá­lint József és Botár István országgyűlési képviselők. Páll György főtitkár, Botos János tagozati főtitkár és a tisztviselői kar jelent meg. A Magyar Színház művé­szeinek csoportja dr. Kemény János el­­nökigazgató vezetésével vett részt az ün­nepségen. Külön csoportban vonultak fel a volt politikai foglyok. Megjelent az Er­délyi Magyar Szövetség, a Tűzharcosok Egyesülete, a Nemzeti Munkaközpont, az állami és felekezeti iskolák növendékei, a sportegyesü­letek, az iparos céhek, a gaz­dálkodók és mezőgazdasági munkások kü­lönböző egyesületei, valamint Kolozsvár társadalmi és szakmai szervezetei. A téren összegyűlt tízezres tömeg lé­lekben megrendülve énekelte el Zsizs­­man Rezső igazgató vezénylésével a Him­nuszt. Szabad, szociális, népi Magyarországot Ezután az ünnepi szónok, Baráth Tibor dr. egyetemi tanár „A márciusi gondola­tok tegnap és ma“ címen mondta el ün­nepi beszédét, melyet a hatalmas tömeg lelkesedése többször félbeszakított. — Akik ezen a téren összegyűltünk, bizo­nyára valamennyien egyetértünk abban — mondotta —hogy a márciusi gondo­latokról való elmélkedés hosszú idők óta­­ sem volt annyira időszerű, mint éppen ma. Ma, amikor az egész magyarság is­mét sorsdöntő fordulathoz érkezett, mi- ■ ként közel száz esztendővel ezelőtt és ta­ - ján ez az elmélkedés sehol sem annyira­­ helyénvaló, mint éppen Kolozsvárott, a­­ magyar szellem e visszatért ősi tűzhelyén. S amelytől az egész nemzet oly sokat vár­­— és joggal vár — a megújulás nagy munkájában és a boldogabb magyar jövő kialakításában. — Európaiság és magyarság — az a két követelmény, amit nemzetünk vezérei­nek koronként újra szintézisbe kell hoz­­niok. Ez a magyarság legnagyobb örökös problémája. Az európaiságnak és nemzeti­ségnek ezt a koronkénti új szintézisét. Ezt a történeti szükségességet nevezzük rövi­den ,,márciusi gondolatnak“. Az ünnepi szónok ezután az alkotmá­nyosság szellemével és a haza fogalmával foglalkozott. Majd rátért a 48 as nagy na­pok vívmányaira és szellemére: — A 48-as márciusi gondolat tehát je­lenti a magyarság nemzeti egységét és je­lenti a Kárpátm­edence i politikai összetar­tozását. Negyvennyolcban tehát őseink jól össze tudták egyeztetni az újat a régivel, az európai közösséget a nemzeti hagyo­mányokkal és igy a nagy szintézist erköl­csi csorba nélkül hajtották végre. — Mindnyájan tudjuk. — folytatta be­szédét — napjainkban Európa megint uj csillagzatok alatt, uj célok felé menetel. A történelem vaslogikája szerint ismét örök feladatunk teljesítésének újabb állo­mása elé érkeztünk: magyarságunkat össz­hangba kell hoznunk Európával. Egy új szociá­lis és politikai igazságnak orszá­gunkban való megvalósításáról. Arról az igazságról, amely a nemzeti gondolattal összefonódo­ népek és országok mai kora. Mkrt. ja.

Next