Ellenzék, 1941. március (62. évfolyam, 50-73. szám)
1941-03-15 / 62. szám
# Ods 2 Aaay 07* 35y v r .1.1 Extern. BUDAPEST Orszájjj i2 11 r p„ „ 1 HBi_ n t Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Musserini-út 4. Telefon : 11—08. nyomda : Egyetem utca 8. szám. Telefon sz.: 29—23 LXII. ÉVFOLYAM, 62. SZÁM. f ALAPÍTOTtfJ: BARTEA MIKLÓS HÉTFŐ Kiadótulajdonos: PALLAS R. T. Kolozsvár. Előfizetési árak: havonta 2.70, negyedévre 8, félévre 16, egész évre 32 pengő. KOLOZSVÁR, 1941 MÁRCIUS 17. ÉRI 10 FILLÉR Erdély áhítattal ünnepelte az ismét szabad márciust örök élmény marad a magyar lelkekben a felszabadult Erdély első március 15 ének megünneplése. Erdély fővárosának egész lakossága megértette, hogy a mostani márciusi ünnep történelmi jelentőségű esemény. Bizonyságot kellett tennünk arról, hogy a magyar szabadságnak ezen a szent ünnepén együtt érez minden magyar ember. Nincsenek társadalmi különbségek közöttünk. Szegény és gazdag, intellektuel és munkás, egyformán legfőbb kötelességének tartotta, hogy ezen a napon a dicső magyar múlt emlékének áldozzon és hálát adjon a Mindenhatónak, amiért szabadon, saját hazánkban ünnepel* hetjük meg a márciusi évfordulót. Az ősi Főtéren felsorakozott hatalmas tömegek nemcsak impozáns külső keretet jelentettek. Sz'vel*lélekkel ünnepelt az egész magyarság. Valahogy úgy voltunk az első szabad március 15 ével, mint ahogyan a honvéd csapatok bevonulásakor éreztük magunkat. Könny szökött a szemünkbe, ahogyan a magyar nemzetiszinű zászlódíszbe öltözött házsoromkon végigpillantottunk. Újra és újra visszakalandoztunk gondolatainkban a múltba is. Huszonkét megpróbáltatásokkal tellesztendő március 15 éi jutottak eszünkbe. Amikor csak lopva emlékezhettünk meg ennek a napnak jelentőségéről. Forduljunk most is tisztelettel a kisebbségi sorsba kényszerített erdélyi magyarság végvári harcosai, lelkészeink és tanári testületek felé. Ők voltak azok, akik a szószékről és a katedráról ezen a napon az idegen uralom évei alatt is megemlékeztek arról, hogy magyar ünnep van és vállalták, a hatósági eljárások és bebörtönözés veszedelmét. Ezen a drága erdélyi földön talán még bensőségesebben ünnepeltük meg a március 15ét, mint az anyaországi városokban, mert mi igazán tudjuk értékelni azt, hogy milyen kincs a szabadság. Talán éppen ezért szerettük volna, ha az ünnepi szónokok sorában erdélyi, illetőleg olyan erdélyi embert láthatunk, aki velünk együtt átélte a kisebbségi sors megpróbáltatásait. Ettől az egyetlen megjegyzéstől eltekintve, teljes volt a márciusi ünnep lefolyásának történelmi távlatok felé irányuló jelentősége. Mert ennek a március idusának emléke akkor is élni fog, amikor a mi testünk már régen a temetőben van. Nemzedékrő ki nemzedékre kegyelettel fogja mindig megőrizni az erdélyi magyarság annak a március 15 ének történetét, amikor két évtized után ismét szabadon adhatott hálát a Mindenhatónak, hogy magyarok vagyunk és fohászkodhatott hozzá idegen uralom alatt maradt véreiért. a az ifjúság megköszöntte a Petőfi- és Bem-emléktáblákat KOLOZSVÁR, március 17. (Saját tud.) Erdély fővárosa ünnepi lélekkel ülte meg a felszabadulás utáni első március 15-ét. A fellobogózott városban már a kora reggeli órákban megindult a tömeg az ünnepi dísztöltött főtér felé, ahol délelőtt 31 órakor zajlott le az ünnepség. Az egyetemi ifjúság a Farkas-utca hársfái alatt gyülekezett, ahonnan példás rendben vonult fel a Petőfi-utcai Petőfiemléktáblához. Az ünnepi menetben képviselhette magát a Székely Alkalmazottak kolozsvári csoportja is. A hatalmas koszorút néma csendben helyezték el a diákság képviselői az emléktábla előtt és a megkoszorúzás után ifj. Gyallay Pap Domokos mondott a kolozsvári egyetemi és főiskolás ifjúság nevében emlékbeszédet. — Az erdélyi magyar ifjúság — kezdte beszédét ifj. Gyallay Pap Domokos —ezt is megérte hát: nyíltan, szabad lelkesedéssel ünnepelhet március 15-én. Meszsze fénylő jelét látják ebben annak az örvendetes változásnak, amellyel a gondviselés új útra terelte nemzeti történelmünket. Az a nemzedék, mely most az egyetem kötelékében ünnepli a márciusi megújhodást, olyan korban nőtt fel, amikor a magyar lélek nemes lángolására és dicső tetteire csak zárt ajtók mögött lehetett emlékezni, amikor a magyar színeket csak rejtve lehetett, a szív fedőit hordozni, amikor a magyar, hűséget csak néma ajakkal, imaszerű, csendes magábaszálással vagy áldozatként fogadott böjtöléssel lehetett kifejezni. ’ — Az erdélyi ifjúság ezen a rejtett és veszélyes útón is megtartotta az ő márciusi ünnepeit és ezzel jogot váltott arra, hogy most nyíltan, zengő dallal és hangosan szárnyaló szóval, a napon tündöklő nemzetiszinü jelvényekkel ünnepeljen. — A mi szívünket is áthatja a szabadság forró szeretete — folytatta beszédét a kolozsvári diákság képviselője —, tudjuk értékelni az egyenlőséget és a testvériség eszméje ismeretes előttünk. A rabságban, az egyenlőtlenségben mi, erdélyi magyar ifjúság a valóságban gyakoroltuk ama dicső ifjúságnak forró vágyait, mi testvériesen szerettük egymást és osztály, születés, felekezet nem tudott különbséget, megoszlást fölidézni közöttünk. Így él és világot a mi mostani ünnepünkön a szabadság, egyenlőség, testvériesség eszméje. A beszéd elhangzása után, melyet kitörő lelkesedéssel fogadott az egyetemi és főiskolai ifjúság, újra sorba fejlődtek és megkoszorúzták a Deák Ferenc utcai szem-emléktáblát. Az ifjúság hódolata a magyar nemzet szabadságának kivívásáért lelkesedő tábornok emléke előtt könnyeket csalt az összesereglett nagyszámú tömeg szemébe. A Bem-emléktábla előtti ünnepség után a diákság felekezeti megoszlás szerint az ünnepi istentiszteleteken vett testületileg részt. Tízezres tömeg a Mátyás-téren Az ünnepi díszbe öltözött Mátyás király-térre a kora reggeli órákban megkezdődött az ezres tömegek felvonulása. Az m ódon történelmi események színhelyéül szolgáló, méreteiben is impozáns téren ritkán látható ekkora felvonulás. Kolozsvár magyarságának apraja-nagyja jelen volt a felszabadulást követő első március 15-ének megünneplésén. Zárt sorokban, rendben és fegyelmezetten vonultak fel a testületek egyesületi zászlóikkal az élen. A legnagyobb dicsérettel kell megemlékezni az ünnepség rendezőségéről, mely pontos terv alapján rendbontás és súrlódások elkerülésével tudta feladatát teljesíteni. Tíz óra után már beláthatatlan embertömeg hullámzott a téren és a térbe torkoló utcákon. Gyönyörű és feledhetetlen képet nyújtott a koszorúkkal borított szobor, melynek talpazata körül helyezkedtek el az egyesületek és társadalmi szervek zászlóvivői. A szobrot körülölelő színpompából méltóságosan emelkedett ki Mátyás robosztus alakja. Az ünnepély kezedete előtt zenekarral az élen vonult kijelölt helyére fel a honvédség díszzászlóalja. A felszabadulás felejthetetlen pillanatai döbbentek belénk, akik még most sem és soha sem fogunk betelni azzal, hogy sok könnyet látott utcáink a magyar honvédek bakancsainak dobbanásait visszahangozzák. Kemény vezényszavak pattognak és félelmet nem ismerő tekintetek néznek szembe a Királlyal. Röviddel 11 óra előtt egymás után érkeznek meg a különböző előkelőségek és a hatóságok képviselői. Inczédy-Joksamn Ödön főispán, dalnoki Gaál Elemér és Szász Ferenc dr. vezetésével megjelenik a vármegye tisztviselőkara. Az ünnepség kezdete előtt érkezett a főtérre a kolozsvári német és olasz konzul, akiket a város nevében Keledy Tibor dr. polgármester üdvözölt. Egymásután érkeznek püspökeik vezetésével az egyházi méltóságok, a Kolozsváron állomásozó katonai alakulatok parancsnokai, Schweitzer István hadtestparancsnok-altábornaggyal az élén. Az egyetemi tanári kar Bartók György dr. rector magnificus és a kari dékánok vezetésével. Az Erdélyi Párt képviseletében gr. Bethlen László, Tusa Gábor dr., Vita Sándor, László Dezső, Bálint József és Botár István országgyűlési képviselők. Páll György főtitkár, Botos János tagozati főtitkár és a tisztviselői kar jelent meg. A Magyar Színház művészeinek csoportja dr. Kemény János elnökigazgató vezetésével vett részt az ünnepségen. Külön csoportban vonultak fel a volt politikai foglyok. Megjelent az Erdélyi Magyar Szövetség, a Tűzharcosok Egyesülete, a Nemzeti Munkaközpont, az állami és felekezeti iskolák növendékei, a sportegyesületek, az iparos céhek, a gazdálkodók és mezőgazdasági munkások különböző egyesületei, valamint Kolozsvár társadalmi és szakmai szervezetei. A téren összegyűlt tízezres tömeg lélekben megrendülve énekelte el Zsizsman Rezső igazgató vezénylésével a Himnuszt. Szabad, szociális, népi Magyarországot Ezután az ünnepi szónok, Baráth Tibor dr. egyetemi tanár „A márciusi gondolatok tegnap és ma“ címen mondta el ünnepi beszédét, melyet a hatalmas tömeg lelkesedése többször félbeszakított. — Akik ezen a téren összegyűltünk, bizonyára valamennyien egyetértünk abban — mondotta —hogy a márciusi gondolatokról való elmélkedés hosszú idők óta sem volt annyira időszerű, mint éppen ma. Ma, amikor az egész magyarság ismét sorsdöntő fordulathoz érkezett, mi- ■ ként közel száz esztendővel ezelőtt és ta - ján ez az elmélkedés sehol sem annyira helyénvaló, mint éppen Kolozsvárott, a magyar szellem e visszatért ősi tűzhelyén. S amelytől az egész nemzet oly sokat vár— és joggal vár — a megújulás nagy munkájában és a boldogabb magyar jövő kialakításában. — Európaiság és magyarság — az a két követelmény, amit nemzetünk vezéreinek koronként újra szintézisbe kell hozniok. Ez a magyarság legnagyobb örökös problémája. Az európaiságnak és nemzetiségnek ezt a koronkénti új szintézisét. Ezt a történeti szükségességet nevezzük röviden ,,márciusi gondolatnak“. Az ünnepi szónok ezután az alkotmányosság szellemével és a haza fogalmával foglalkozott. Majd rátért a 48 as nagy napok vívmányaira és szellemére: — A 48-as márciusi gondolat tehát jelenti a magyarság nemzeti egységét és jelenti a Kárpátmedence i politikai összetartozását. Negyvennyolcban tehát őseink jól össze tudták egyeztetni az újat a régivel, az európai közösséget a nemzeti hagyományokkal és igy a nagy szintézist erkölcsi csorba nélkül hajtották végre. — Mindnyájan tudjuk. — folytatta beszédét — napjainkban Európa megint uj csillagzatok alatt, uj célok felé menetel. A történelem vaslogikája szerint ismét örök feladatunk teljesítésének újabb állomása elé érkeztünk: magyarságunkat összhangba kell hoznunk Európával. Egy új szociális és politikai igazságnak országunkban való megvalósításáról. Arról az igazságról, amely a nemzeti gondolattal összefonódo népek és országok mai kora. Mkrt. ja.