Ellenzék, 1942. június (63. évfolyam, 122-145. szám)

1942-06-09 / 128. szám

i 142 Juních H.3 MÉRLEG Amikor a kolozsvári Művészeti Heratleket bezáró szombati irodalmi estszíhez hozzászólunk, hangsúlyoznunk stt kell, hogy a legjobb szándék vezet és ifit távol vagyunk minden oktalan gáncsoskodástól. Kolozsvár polgársága nemcsak szeretettel és megértéssel, s de hálával is fogadta a Művészeti »H Hetek nyújtotta kiállításokat és »■í rendezvényeket. Tudatában volt in ugyanis annak, hogy az élő nemzeti ni művelődésnek ez, az egészét s föntként a megvalósítására törekvő szán»h békot tekintve valóban nagyszerű tu megnyilvánulása, mily sok és kiváló is alkalmat szolgáltatott arra, hogy a el felszabadult Kolozsvár újra belekapcsolódhassék az új magyar művelőinzés áramkörébe. Ha ezekben a sorokban bíráló, sőt új kifogásoló hangot hallatunk, éppen azért tesszük, mert szívünkön viselje jük együvétartozásunknak, az egy A és oszthatatlan magyar művelődése és terjesztése ügyét. A megnyitó és a záró irodalmi est elgondolása, az előbbin erdélyi, az utóbbin anyaországi írók és művészek szerepeltetésével, kitűnően szolgálta a tájékozó Emelásnak, egymás megismerésének ügyét. Az első, erdélyi est, talán egyetlen, kisebb, művészi zökkenőtől eltekintve, kifogástalan volt a gyakorlatban is. Az anyaországi irodalmi estről szólva, sajnos, csak az elgondolást, az ötletet, a szándékot dicsérhetjük, mert az elgondolást a gyakorlat, mi tagadás, gyengén szolgálta. Ezért a zokszavak. Egy ilyen természetű, ünnepélyes külsőségek közt megtartott irodalmi, kulturális megnyilatkozáson, melyet a Művészeti Hetek rendezésében jelentkező program s a rádióközvetítés országos jelentőségűvé avatott, nem vártunk volna tárgyi tévedésektől is hemzsegő előadást. Mert Kozocsa Sándornak előadása „A mai magyar irodalomról“ még ily tévedésekkel is jeleskedett. Csak egyet említünk: az előadó — aki tudtunkkal a magyar irodalom egyetemi magántanára — ezt a címet vagy megjelölést használta: Jégtörő Ábel. • Mondanunk sem kell, hogy a nagyszámú hallgatóság kilencven percentje szisszent fel erre az egyetemi jólértesültségre. Felemlíthetnék Kozocsának azt a kijelentését is, mely szerint nincsen külön polgári és népi kultúra. Az előadás résztvevői közül aligha tudná megmondani valaki, hogy ez mit jelent? Hogy az előadó hogyan értette, amit mondott? Lehet vágy, kívánalom, elképzelés, a messze jövőbe vetített remény. Ám úgy hangzott, mint (tudományos?) megállapítás. Nem célunk ezen a helyen és ebben a tárgyban fejtegetésbe bocsátkozni, egyszerűen csak felemlítjük, megjegyezzük az esetet. Egyébként minden bizonnyal fején találjuk a szeget, ha azt mondjuk, hogy az előadó nagy távlatúnak szánt szellemtörténeti szintézisében a szellemtörténetnek csak gyakorta, tévesen működő apparátusa látszott meg. A közönségre nem a legjobb benyomást tette az sem, hogy N. Tasnády Ilona, a Nemzeti Színház örökös tagja, nem vette azt a fáradságot, hogy az előadandó költeményeket megtanulja. A könyvet, vagy papírlapot, mint egyszerű segédeszközt elfogadjuk, ám a költemények egyszerű felolvasását — túl kevésnek találjuk egy reprezentatív irodalmi esten. Márai Sándort a polgárság, a nagypolgári rend íróját kellőképpen tudjuk méltányolni. Róla csak anynyit: szellemes, ötletekkel telített előadása „Az olvasás művészetéről“ nem képviselte a legelőnyösebben Márait — az írót. Bármely fejezet, majdnem bármely könyvéből sokkal többet mutatott volna be. Kevesebb „non balance”-ot vártunk volna tőle felolvasása kiválasztásánál- de mit mondjunk Harsányi Zsolt felolvasásáról? Jól emlékezünk: Incze Sándor néhai jó való Színházi Életében olvastunk tőle és másoktól hasonló írásokat. Csodálkozunk Harsányin, vagy ő, mint régi kolozsvári, S is négereknek nézett bennünket?! Személyeket említettünk, mert másként lehetetlen lett volna elmondanunk a fentieket. Ám, elhiheti akárki, jámbor igyekezetünkben messze állunk a személyeskedéstől s az említettek helyébe jelöltjeink sem voltak. "De fel akartuk hívni a figyelmet, talán a jövőre való tekintettel, ezekre a zavaró mozzanatokra. Mindössze: dixi et salvavi... Ott. kv. Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület egy évi munskája (II. sz. közlemény.) Az Ellenzék vasárnapi számában megjelent I. számú közleményünkben az EMGE jelentőségével, a felszabadulás utáni első évben, kifejtett munkásságával és a szervezetének alapját jelentő községi gazdakörök szerepével foglalkoztunk. Ezekkel kapcsolatosan egy általános helyzetképet adtunk Erdély mezőgazdaságának mai állapotáról. Szervezés Az EMGE falusi gazdaköreinek száma 687, nyilvántartott taglétszámuk pedig 42.412 fő. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy Erdély magyarlakta és vegyes lakosságú községeinek túlnyomó többsége önálló gazdakörrel rendelkezik. Ezek a gazdakörök e háborúésőti potemkin gazdaköröktől lényegükben különböznek: míg előbbiek anyagilag bőségesen támogatott, de legtöbbször üres keretek voltak, utóbbiak a legtevékenyebb, a termelés legreálisabb alapjait képező élettel teli lukratív szervek. Eltekintve attól, hogy szervezetük komoly társadalmi tényező, a termelés fellendítésére irányuló mindennemű törekvéshez is minden eszközzel hozzájárulnak, közösen tárgyalják meg a község ‘termeléspoliikáját, rajtuk keresztül történik a község vetőmag- és tényé®?»á 11 azellátásra, kereteikben folyik a mezőgazdasági kultúra fejlesztésére irányuló szellemű tevékenység, ők látják el tagjaikat olyan mezőgazdasági gépekkel, amelyeket, az egyén rossz kihasználhatósági lehetőségek miatt saját erejéből beszerezni nem aludna. A gazdakörök munkásságáának megkönynyítésére és még eredményesebbé tételére az 1941. év folyamán megyei gazdaválasztmányokat létesítettünk, melyek a gazdakörök és megyei kirendeltségünk között, mint közbeiktatott érdekképviseleti szerv egyes szőkebb vidékek mezőgazdasági problémáit a megyei kirendeltség vezetősége elé tárják. Ezzel a gazdakörök és az EMGE kirendeltségek, illetve központ között ió kapcsolatot sikerült még szorosabbá tenni és a gazdakörök problémáit még közvetlenebbül a leghivivatottabb faluvezetők révén megismerni. Gazdaköreink vezetői, mint a közéletben legtöbb esetben, iskolatársan egyének, vezetőképző iskoláztatására szorultak Ezért az idén régi gondolatunkat valósítottuk meg, amikor Háromszék vármegyében 2 gazdakén vezetőképző tanfolyamot rendeztünk 86 hallgatóval. II Irányaló szervek tevékenysége A bécsi döntés folytán megnövekedett feladatkör a szervezeti központ átalakítását tette szükségessé. Az irányítás mta az elnökség és a főosztály hatáskörébe tartozik. A főosztályok ügyosztályokra oszlanak s ezeknek munkáját szakosztályok egészítik ki. Az első főosztályba tartoznak a statisztikai és birtokpolitikai, az állattenyésztési, a zöldmező, valamint a költségvetési és központi számviteli ügyosztályok, a központi kamarai osztály, az üzemtani és számviteli, valamint gyógynövénytermelési és értékesítési szakosztály. A második főosztályhoz tartoznak a szakoktatás és népmozgalmi, a sajtó és szakirodalmi ügyosztályok, az Erdélyi Gazda szerkesztőségével, valamint az átelános nyilvántartási és kartoték osztály, a növénytermesztési, a mezőgazdasági géptani és az állatértékesítést beszervező ügyosztályok. Ennek a főosztálynak irányítása alatt állanak a gyümölcstermelési, szőlészetborászati szakosztályok, az EMGE központi felügyelősége és a terményértékesítési és tájékoztató ügyosztály. A vidéki hálózat 4 körzeti kirendeltségből, amely 8 megyei kirendeltséget foglal magába és 2 önálló megyei kirendeltségből, teljért összesen 10 megyei kirendeltségből áll. Ezeknek munkaterülete felöleli az egész visszatért 1.szakerdély 11 megyéjét. A központ és a vármegyei kirendeltségek mozgalmi életeiből ki kell ragadnunk egy pár olyan eseményt, mely élénken bizonyítja szervezetünk életképességét, de egyben a legfelsőbb kormányzati hatóságok elismerését is.Mozgalmi életünk egyik legkiemelkedőbb eseménye volt az aug. 30-án megnyílt sepsiszentgyörgyi Mezőgazdasági és Háziipari Kiállíítás, sínyiresi, meggyesfalvi és gernyeszegi gaazdanapok. Az elmúlt év folyamán Bárdossy László miniszterelnök, Kállay Miklós miniszterelnök egy-egy ízben, dr. Bánffy Dániel földm művelésügyi miniszter pedig többizben meglátogatták S központunnkat és vidéki szervezeteinket s élénk érdeklődéssel kísérték egyesületünk munkáját. Itt kell megemlékeznünk azokról a bensőséges kapcsolatokról, amelyek egyesületünket a földművűésügyinkormányzat hivatalos szerveihez, a minisztériumhoz, a Földművelésügyi Minisztérium Erdélyi Kirendeltségéhez, a közellátásügyi minisztériumhoz, az Erdélyrészi Gazdasági Tanácshoz, a Mezőgazdasági Kamarákhoz, az Országos Magyar Gazdaságii Egylethez, az Erdélyi Szövetkezeteikhez és az erdészeti hatóságokhoz fűzült. Magától értetődően a legbensőségesebb munkatársi viszony alakult ki egyesületünk és a kolozsvári Gazdasági Akadémia között, mert hiszen ez az intézmény hivatott elsősorban Erdély gazdasági vezetőinek utánpótlásáról gondoskodni. Ezzel a kapcsolattal tettük gyümölcsözővé is mezőgazdasági tudományok elméletét és gyakorlatát összehangoló munkát. Központi és megyei szervezet Cikkünk bevezetőjében rámutattunk azokra az adottságokra, melyek tevékenységünk kereteit megszabják és azokra a feladatokra, amelyeknek elvégzésére vállalkoztunk. Egyesületünk közel 100 éves múltjának legjellegzetesebb vonása, hogy mindig azon a munkaterületen tevékenykedett, ahol a legnagyobb szükség volt, így a megszállás 22 éve alatt legfőbb célunk a földművelő magyar népesség megszervezése, együttartása és vagyoni helyzetének megmentése volt s minden erőfeszítést megtettünk annak érdekében, hogy Erdély mezőgazdaságában a magyar mezőgazdaságé maradjon a vezetés. Ma egy szinte ilyen nehéz feladatot kell megtoldanunk: egyszerre kell megoldanunk a történelmi jóvátétel feladatait és az új európai termelési rendbe való bekapcsolódást. Tehát pótolni azt, amit 2 évtized alatt elvesztettünk és megteremteni szellemiekben és eszközben mindazt, ami nélkül a harctereken folyó küzdelmet a hátországban biztosíthatja. Az erdélyi helyzet megítélésénél nem téveszthetjük szem elöl mezőgazdasági népességünk anyagi helyzetét, mert hiszen társadalmunk az elmúlt 2 évtized alatt nemcsak proletarizálódott, hanem erőszakos eszközökkel egyre szegényebbé tétetett: a földreformmal a magyar földet ,a nemzeti munkavédelemmel, a magyar műhelyt, az aránytalan adóterhekkel pedig a megtakarított tőkét vesztettük el. Mindezek következtében elsősorban meg kell erősítenünk a magyar exisztenciákat, a földbirtokreform és telepítési akció felülvizsgálásával, az erdélyi magyarság földhöz juttatásával, elsorvasztott szórványaink felerősítésével, a népfölöslegek arányos elosztásával s kuntúrjavainknak olyan elosztásával, amely egy képzett és saját lábán megállni tudó, erős, magyar gazdatársadalmat teremt. Ebben a hatalmas építőmunkában a gazdtömegeknek éppen úgy ki kell venni a részüket, mint az érdekvédelmüket ellátó és őket irányító egyesületünknek. Az egyes ügyosztályok munkájának számbavételét a statisztikai és birtokpolitikai ügyosztály ismertetésével kezdjük, mint amelyiknek munkája is közeljövőre vonatkozóan alapvető adatokat kell szolgáltasson az összes többi ügyosztályok munkájához. Ezen ügyosztályunkon egyelőre adatgyűjtő munka folyik, különböző művelési ágaite pro- Vatrársok figyelmébe RWS: goyós töltények igénylési ideje 6 nap múlva lejár. Rendeléseket elfogad a SCHUSTER EMIL-cég, Főtér 8. 01757 l aktiviásának, a termelés és fogyasztás öntízhjlágban szalalának, a termelési ágak átállítási szükségének, a népélelmezési tkarmányozási célaikat szolgáló temelvények helyettesíthetőségének, a kataszteri fő-, miéinek és ezzel kapcsolatosan a túlnépesedésnek valamint a telepítési és erre a célra terület igénybevételi lehetőségük meghatározására. Ezeket az adatokat a kormányzati hatóságok rendelkezésére bocsátjuk, hogy alapját képezzék háború utáni földbirtokpolitikánknak. A munkaterület, amelyet ez az ügyosztály felvállalt, rendkívül bonyolult és ülterjedt. Az eredmények az adatokS repterből és összevetéséből tulajdonképpen csak a munka befejezésével mutatkozhatnak meg, de már ma is olyan értékes megállapításokra vezettek, amelyek az elmúlt 22 évben nagy buzgalommal felállított elméleteket és történelmi tényként leszögezett tényeket alapjaikban döntenek meg. A gazdasági népnevelés jelentőségét egyesülésünk sohasem tévesztette szem elöl, mert tudatában volt annak s a nyugati és főként északi államok nagyszerű példái bizonyították, hogy egy gazdasági fejlődés csak olyan államban valósítható meg, ahol az azzal foglalkozó népesség olyan műveltségi színvonalon áll és olyan szaktudással rendelkezik, hogy a tudomány megállapításait értékelni és saját hasznára fordítani tudja. Ezt a népnevelő munkát az összes többi ügyosztályok és elsősorban azok szakképzetttisztviselői szoros együttműködésével a szakoktatási és népmozgalmi, valamint a sajtó és szakirodalmi ügyosztályok végezték. A munka eszközei a különböző tanfolyamok, az egyesület szaklapja, az ,,Erdélyi Gazda", az ,,Erdélyi Gazda Naptár“ és a szakirodalmi munkák voltak. Ezt az EMGE vonalon végzett munkát szervesen egészítették ki az állami szakoktatási intézmények (középfokú , alsófolkú, téli gazdasági iskolák) téli gazdasági, legelőgazdasági, pásztorképző és háztartási tafolyasook egészítették ki. Ezen eszközök közül kétségtelenül legeredményesebbnek mutatkozott az Erdélyi Gazda és a 2, illetve 3 Kieiter EMGE té-A gazdasági tanfolyamok. A 32—60 oldal terjedelemben megjelenő és a kisgazda olvasó közönség szellemi igényeinek és képességeinek megfelelő színvonalon szerkesztett szaklap ma már 35.000 példányban jelenik meg, ami szigorúan vett számítás alapján is legalább 100.000 olvasóhoz juttatja el irányító, tájékoztató és felvilágosító szakcikkeit. Az Erdélyi Gazda Naptár (folyó évben 376 oldal terjedelemben és 11.700 példányban olyan olvasmányt ad a gazdaközönség kezébe, ahol minden őt érdeklő kérdésre kimentő választ kap. A téli gazdasági tanfolyamok 1936—37 telén indultak meg nagyobb számban, 2 hétre terjedő teljes napi elméleti és gyakorlati tananyag beosztással. A tanfolyami előadók névjegyzéke hittükrét adja annak a jelenségnek, amit többségi néppé való válásnak jelezhetünk. A megszállás alatti években nem jelentett nehézséget megfelelő számú és az ügy érdekében a munkát önzetlenül vállaló szakképzett előadótibor felsorakoztatása, míg az elmúlt 2 télen csak azoknak értékes szolgálataira számíthattunk akik állandó foglalkozásuktermészeten", fogva rövid időre megszakulhattak s akik az aktív munka mezejéről, koruknál fogva, visszavonulhattak Ezeket természetesen nehézséget nem ismerve egészítette ki az egyesület szaktisztviselői akara. Az első éveikben 2 heti időtartammal megrendezett tanfolyamokat 3 hetes tanfolyamokká alakítottuk át s most minden kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy ez az egész napot igénybevető, tehát az elméleti és gyakorlati kérdéseket 3 héten keresztül, időmegszakítás nélkül felszínen tartó tanfolyamtípus a legegészségesebb és legeredményesebb s ezért az elkövetkező években kizárólag ezt a rendszert fogjuk alkalmazni. A folyó évben 39 tanfolyamunkat 1472 gazda végezte eredménnyel , ezzel 1936 óta tíz EMGE tanfolyam© t végzett aranykalászos gazdák száma megközelíti a 10.000-et. Ez azt jelenti, hogy 10.000 olyan fiatal kisgazdánk van Erdélyben, akkinél a gazdaság szakszerű irányi tlsához, szükséges ismeretek meg vannak s akikre további fejlesztést építeni lehet. (Folytatása következik.) NAGY MIKLÓS, EMGE ügyosztályvezető. Gyilkos gépkocsivezető felett ítélkeztek Bukarestben. A román haditörvényszék ötév kényszermunkára ítélte Craescu Fiorea bukresti gépkocsivezetőt, mert féltékenység rohamában nadrágszíjjal megfojtotta szeretője, Crivu Anastasia munkásnőt. Tette elkövetése után tintaceruzával a következő szavaka irta áldozata combjára: „Jobban szeretlek att,hogy el tudnálak felejteni. Puiu."